Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-17 / 39. (2556.) szám

^MGM-TVVAGritóRHIRLSP ■RKMMBSK nva>sm*M!íwaMG 1931 február 17, kedd. E1NSTENNÉL ­Shaw, a drámaíró legalább annyit ér, mint Mozarí, a komponista Miben hasonlít és miben különbözik egymástól Freud és Einstein ? Einstein megmagyarázza a relativitás tanát Newyork, február. Színhely: a „Belg'enlaind“, amely a husza­dik ucca közelében horgonyoz Newyorkban a Northreveren. Személyek: Einstein professzor és a titok árója. Látogatók, riporterek és a tudós személyes barátainak csoportjai sétálnak fel és alá s egy szóra várnáik attól az embertől, aki Ber- nard Shaw szerint egy uj világot fedezett; fel nekünk. Minthogy a Rí versi de Churcli bejárata fö­lött Mr. Fosdick helyezett el kitűnő Einstein- szobrot, a legtöbb newyorki csodálója erről a hasonlóságról ismeri fel a tudóst. Einstein processzor nem változott, amióta e sorok Írója berlini lakásán legutóbb felke­reste. Nyugodtan áll kabinjában és a zűrza­var kellős közepén a legel vontabb problémá­ról beszélget. Az asztalon virágok állnak és egy szerencse-elefánt, amely japán növénye­ket hord a hátán. Néha-néha egy-egy titkár kopog az ajtón, vagy a professzor né lép be iz­galomtól remegve a kabinba, hogy bejelent­sen egy nagy pénzembert, vagy egy obskú­rus kis diákot. Az asszony meglepően hason­lít az urára, aki a különböző vendégeket egy­formán barátságosan fogadja. Einstein professzor, hogy nem kívánatos látogatói elől megmeneküljön, kénytelen bu- jócskáí látszani és titokban költözködik egyik ka,biliből a másikba. Egy kissé terhére van ez a kényszerű játék, miután saját híressége elől kénytelen szökni, de ugyanakkor mulat is a dolgon. Arcán időnként mosoly suhan át. Ha barna szemének kifejezése arról is árul­kodik, hogy Einstein gondolatai messze jár­nak, maga a professzor mégis azonnal reagál minden hozzáintézett kérdésre. Göndör, elég­gé hosszú haja szürkébe vegyük halántékán erősen megszürküli Találkozás Shaw-vat Einstein (mosolyogva rázza fejét): Nagyon sajnálom, hogy nem vágyóik képes különbö­ző ászt rá! testekre osztani magam. Csak igy köszöníheíném összes barátaimat. Mostanáig soha nem éreztem olyan erősen a relativitás értelmét, mint HL Newyorkha<n, ahol az órák másodperc módjára múlnak el. Viereck: Ennek ellenére úgy látom, meg­őrizte filozófikus nyugalmát. * Egyáltalában nem érinti ez a nagy mozgás, amely körül­veszi. Einstein: Ha nem őrizném meg a nyugal­mamat, Newvork három napon belül életem­be kerülne. Newyork mindig nagy vonzóerőt gyakorolt rám. Vonzalmamat megragadta, amikor tiz évvel ezelőtt először láttam s ami­kor bizonyos fokig úgy fogadott, mint az első rémet békekövetet a háború után. Szerelem tornyait, felfelé törő vonalait számomra, mint matematikus számára különleges ^'■zerővel bírnak. Viereck: Amikor először jött Newyorkba, csak kevés embernek volt szerencséje, hogy beszélni hallja. Most, miután a rádióban be­szélt, az egész amerikai nép ismeri a hang­ját Einstein (jókedvűen mosolyog). Viereck: Talán érdekli, hogy amikor né­hány hónap előtt Bemard Shaw-val való be­szélgetését közvetítették Londonból, az ön hangja tisztábban hallatszott, mint Sbaw-é. Ez meglepett engem. Azt képzeltem, hogy Shaw hangja alkalmasabb átvitelre. Shaw rö­vid idővel ezelőtt elmagyarázta nekem, hogy kell a mikrofón előtt beszélni. Azt tanácsolta, hogy kapcsoljak ki minden túlságos modulá­ciót és minden drama tikiig ha tás mellőzésé­vé! a lehető legegyszerűbben beszéljek, Einstein: Shaw hangja rádióleadásra első­rangúan alkalmas. Valószínűleg akkor Lon­donban egy kissé tollbangosan beszélt, mert elsősorban közvetlen hallgatóra gondolt és csak másodsorban az óceán toileó partján levő közönségére. Viereck: Egy véleményen van velem ab­ban, hogy Shaw a legnagyobb élő drámaíró? Einstein: Nem szívesen mérem a zseni je­lentőségét centiméterrel. Shaw kétségtelenül a világ egyik legjelentékenyebb embere, úgyis, mint író, úgyis, mint ember. Egyszer azt mondottam róla, hogy darabjai Mozartra emlékeztetnek engem. Shaw prózájában nincs egyetlen fölösleges kótafej Mozart kom­pozícióiban. Tökéletes, szinte emberfölötti Érelmeszesedés. Kérje a csitt jód bróm gyógy­víz otthoni használati utasítását CaiiNNC. preoizióval teljesíti az egyik szóval a másik zenével művészi és emberi misszióját Freud és a pszichoanalízis Viereck: Shaw azt mondotta nekem, hogy soha szebb bókot nem kapott. Hozzátette, hogyha ez a hasonlat a világ legisrneretle- uebb embrétől származna, akkor is szeretne vele kőzet szorítani. Minthogy azonban ez a hasonlat öntől származik, ez a kéz szorítás a legnagyobb öröm számára, amitt csak ol tuű képzelni. Einstein: Azok az órák, amelyeket Shaw-val töltöttem el, legszebb emlékeim közé tartoznak. Éppen olyan nyiltezivü, mint okos és messze tul- emelkedett minden előítéleten. Viereck: Nemrégiben beszélgettem Maeter­űn ck-k el, akit néha belga Shakeepearenek nevez­nek. A többi között Freud-rói is beszélgettem vele. Azt mondottam, hogy amint ön uj világítás­ban mutatta meg nekünk a világot, Freud a tu­datalatti világ végtelen titkait tárta fel. Mae- terlinck azt felelte, hogyha Freudot és önt ha­sonlítom össze, ugyanolyan joggal hasonlíthatok össze egy borsószemet és egy piramist is. Einstein (fejét rázva): Ez igazságtalanság Freuddal szemben. Bár a pszichoanalízis atyját nem tudom minden gondolatmenetében kö\ etni, de nagy munkát végzett. Kettőnket összehasonlí­tani lehetetlen, mert különböző területeken dol­gozunk. Ennek következtében épp olyan kevés..é létezik kettőnk számára közös mértékegység, mint egy operaénekes és egy professzionista bo- x-oló számára. Olyan férfiakat, amilyen Freud és én, nem lehet közös nevezőre hozni. Minden egyéniséget saját törvényei/szerint kell meg­ítélni. Viereck: Létezik-c haladás a világon? Einstein: Kétségtelenül Lehet, hogy nekünk, akik generációkban gondolkozunk, lassúnak tű­nik fel, de azért félreismerhetetlenül van. Viereck: Hisz-e Amerika haladásában, annak a ténynek ellenére, hogy néhány állam a közel­múltban olyan törvényeket fogadott el, amelyek a fejlődéstörténet tanítását bűnténynek bé­lyegzik? Einstein: Ha az amerikaiaknak vannak olyan fórfiai, mint, Bryan, vaunak olyan férfiaik mint Fosdick, aki teljesen mentes az előítéle­tektől. A zsidó Viereck: Száz év előtt Fosdick dr. számára lehetetlen lett volna, hogy templombejárata fölé az ön szobrát helyezze el. Vájjon Németország­ban akadna-e templom, amely egy nagy kortár­sat igy tisztelne meg?. Einstein: Félek, hogy nem. Nem hiszem, hogy bármelyik német keresztény-templom merészelne egy zsidót megtisztelni. Csodálom az ebben a tényben kifejezésre jutó liberalismust, nem a megtiszteltetés miatt, amely osztályrészül jutott nekem, hanem az egyház modern szelleme miatt, amely kifejezésre jut benne. Büszke vagyok er­re a megbecsülésre, nem magam miatt, hanem, mert zsidó vagyok. Kétségtelenül a haladás jele, ha egy keresztény templom zeidőtudóst tisztel igy meg, Különben hallom, hogy a templom be­járata fölött rajtam kívül még három zsidónak állítottak emléket. Viereck: Hogy van az, hogy ön, mint az in­ternacionalizmus lelkes előharcosa, támogatja a zsidó nemzeti államot? Hogy egyeztethető ez össze az ön filozófiájával? Einstein: Internacionalizmus nem jelenti az egyéniség feladását Miért ne becsülné-e meg egy nemzet, vagy faj a tradíciót? Miért ne tud­jon semmit egy zsidó a múltjáról? A felvilágoso- dott patriotizmusban, a haza szeretetóben és egy fajhoz való tartozás érzésében nem tudok igaz­ságtalanságot látni. De a patriotizmus nem ment- eég egy nép számára, hogy ennek ürügye alatt megrohanja szomszédait, vagy hogy saját meg­győződését tűzzel és karddal kényszerítse rá más népekre. Witeon elnökkel együtt hiszek a népek önrendelkezési jogában ás m egyének önrendelkezési jogiban. Viereck: Korlátozás nélkül? Einstein: Nem. Bizonyos szabadságjogokat minden egyén kénytelen a civilizáció oltárán feláldozni. Einstein megmagyarázza elméletét Viereck: Feltűnőnek látszik, hogy egy férfi, aki, mint ön, olyan borzalmas lábon él a vég­telenséggel, még komolyan vesz bármiféle civi­lizációt. .Végeredményben civilizációk éppen úgy keletkeznek, mint növények és emberi lények és ugyanúgy mennek is tönkre. Einstein: Kénytelenek vagyunk a térben és időben elfoglalt helyzetünket komolyan szemlél­ni. Ez az egyetlen realitás, amelyet ismerünk. Viereck: Vájjon az a világ, amelyben élünk, véges? Arthur Brisbane, Amerika egyik legoko­sabb embere, aki az Egyesült Államok veze'ő újságírói közé tartozik, a közelmúltban azt kér­dezte: „ha a világ nem végtelen, mi van a ha­táron tul?“ Einstein: Semmi. A világnak épp olyan ke­véssé van vége, mint egy szférikus testnek. Kép­zeljen maga elé egy gömböt és aztán mondja meg nekem, hogy hol van annak a vége? Ez le­hetetlen. A tér éppen olyan határolt, mint. egy golyó, de végtelen. Viereck: Nem tudja ezt a gondolatát olyan formában kifejezni ,amely egy közönséges halan­dó számára is érthető? Einstein: Képzeljen el egy egészen laposra összenyomott férsret, amely egy ilyen golyó fe­lületén él. Ez á féreg fel lehet ruházva analitikus tehetséggel, tanulmányozhatja a fizikát, még könyvet is írhat. A világa kétdimenzióju lesz. Lehet, ho°ry matematikailag harmadik dimenziót is el tud képzelni, de látni ezt nem tudja. Az ember pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint az a szerencsétlen féreg, azzal a különbség­gel, hogy háromdimenziójú. Matematikaiig el­képzelhet magának negyedik dimenziót, de ezt nem láthatja és fizikailag nem tudja előállítani. Ez csak a matematikában létezik számára, szel­leme azonban nem tudja megfogni. A titokzatos Órás Viereck: Attól tartok, hogy a legtöbb ember az ön magyarázata alapján fel fogja tételezni, hogy ön a kérdéses pontot bizonyítottnak tartja. Einstein (vállat von). Viereck: Kijelentése kissé megzavar. Ha egy gömböt látok, minidig el tudom képzelni, hogy annak túlsó oldatán még valami van. Látok egy világot, a világon túl. Einstein: Számunkra nincs világ a világon túl. Hasonlatomat a gömbbel természetesen nem szabad szószerint vennie. Csak szimboli­kusan gondoltam. A filozófiában és a logiká­ban a legtöbb hiba abból származik, hogy az emberi szellem valóságnak tartja-e a szimbó­lumokat. Igaz-e, hogy" Mr. Hears! olyan fá­kat ültet birtokán, amelyek kétezer év múlva fognak gyümölcsöt hozni? Viereck: Az ő geográfusa azt állítja. Talán tetszik Mr. Hearsínak. hogy a jövő számára ültessen. Einstein: Ha Mr. Heiarst tényleg hisz ab­ban, hogy az ő ideája, amelyből fantáziájában nagy erdő keletkezett kétezer év múlva még hatékony lesz, akkor csodálom az, emberi akarat folyamatosságába vetett bizalmát. Viereck: Hát ön hisz-e az emberi akarat folyamatosságában a világegyetemben? Van-e egy olyan isteni akarat, amely az óramüvet mozgásba hozza? Einstein: Látom az órát. de nem tudom elképzeli az órást. Az emberi szellem nem képes négy dimenzióban gondolkodni. Hogy volna képes tehát olyan Istent felfogni, aki számára ezer év és ezer dimenzió, olyan, mint egy év és egy dimenzió? George Sylvester Viereck. Egyházi kérdések és sérelmek irta: Dobrinszky János nemzetgyűlési képviseld n. Ahhoz sincs joga a világi hatalomnak, hogy az egyházakat vagyonuktól és szerzett jogaik­tól megfossza. Már pedig ez következett be mindenütt, ahol az c-gyháznak az államtól való erőszakos elválasztása végre lett hajtva. A kilátások erre nézve nálunk különösen ve­szedelmesek! A politikai pártalakulatok, & kor­szellemen is túlmenő osohszlovák huszitizmus, az egyházi sáncainkat már eddig is erőeon ki­kezdő újítások, főleg a hite hagyás megkönnyí­tése s a lelkészek katonakötelezettsége, ami miatt állandó paphiány van, továbbá a katonai lelkészeinek elvonása az igazi hivatástól: a pásztó rációtól; nemkülönben a vallásos neve­lést ellensúlyozó, sőt sokhelyütt ateista szellem­ben dolgozó pedagógiai irányzat; de még ezek­nél is több veszélyt rejtenek magukban a hit­vallásos iskoláink ellen irányuló törekvések. Még a mezőgazdasági szezonkurzusokat is fölhasználják egyes magukról megfeledkező előadók az egyház elleni kirohanásokra. Tües- köt-bogarafc összefecsegnek egész felelőtlenül az ilyen vándor „apostolok", csak arról minél kevesebb okos szó esik, amiért nagy diétákat vesznek föl. Eperjesen egy alkalommal egy ilyen előadó ur még vetített képeket is fölhasz­nált hitrontó és lélekmételyező munkájának alá­támasztására. Mindezek a vallás- és egyházellenes törekvé­sek nem élvezhetnének ily korlátlan szabadsá­got, ha az uralkodó politika berkeiben nem rokonszenveznének ezekkel a jelenségekkel. Bizonyos ifjúsági és más társaságbeli egye­sületek, ahol mindig az ateisták a hangadók, mint. az egyházellenes manővereknek a lerako­dófészkei, csak még jóiban szitják ellenünk a tüzet! Az ő szellemük szüli azután a még na­gyobb ellenséget: a pokrokár sajtót és irodal­mat. Ezek révén mi minden fattyúhajtáshoz kell vállalnia apaságot a haladásnak és a profán kultúrának ma! Pedig ezek az uj kreatúrák in­kább megcsufitják, mint fölmagasztal iák a mai kuiturát. Prazák dr. dékán a pozsonyi egyetemen Hlaviöek dr. tanár könyve alapján évek óba tiszte ateizmussal tőmitó fiainkat, akikért odahaza de mennyiszer aggályos anyai szi­vek fohászkodnak az igy megrántott Isten­hez! Mit szólnak különben mindehhez a mi pro- nonszirozott katolikus szlovák és cseh politi­kusaink?! Hol maradtak el az ő dörgedelmes kirohanásaik az ilyen és hasonló merényle­tek ellen? Pedig nem egy katolikus pap és világi hívünk épp e legformásabb katolikus körök részéről kapott kemény ők ölcsapásokat a fejére és a szivére, amazok helyett, akik­kel időszakonként még puszipa j táttkodtak is s politikailag egy követ fújtak é$ fújnak, A prágai egyetemen szintén egész vígan folyik egyebeken kívül főleg a kodifikált egy- liázjogn-ak intézkedéseit teljesen lefitymáló, sérelmes előadása. Hobza dir. egyetemi egy- házjogi tanárnak egyházgyülölete nem ismer határt. Egyházjogot van hivatva előadni. Ez- j zel szemben azonban az ő előadása az egy- (Kérjük a lapokat házjjog teljes negaciójában ée durva laki-i szives átvételére.) csinylésében merül ki, holott ilyen tökélete­sen kodifikált törvénygyűjteménye az egész profán világnak sincs! Az ő tankönyve min­den, csak nem Egyházjog. Ez elten én már a parlamenti bizottságban is felszólaltam. Saj­nos, még csak védelmére sem kelt senki Annyira elvi közösségben élnek a mi politi­kai és tudós uraink az egyházzal szemben! De annyira biztonságban is érzik magúkat velünk szemben! Ma mér hovatovább több és több, pénzün­kön megizmosodott s politikailag is erősen alátámasztott ököl emelkedik ellenünk körös­körül. El lehetünk készülve a tegoéltudaio- sabban előkészített támadásra! Azok, akik ma mint esküdt ellenségek ál­lanak egymással szemben, egy adott jelre ad hoc kibéküléssel közösen neki fognak menni az egyháznak, a krisztusi eszméknek. Mi a teendőnk ezekkel szemben?! Minden veszélyeztetett ponton védelmi so­rompókat kell állítanunk harorakész katoli­kus elmékből és szivekből és azokat az evan­géliumi igazság, az Isteni és az egyházi tör­vény. az ősi jog és a lelkiismereti szabadság vértezetébe kell öltöznünk. Nemcsak a már megtevőt kötelességünk megtartani, de kötelességünk a jogtalanul le­foglalt egyes intézményeinket vissza is hódí­tani az egyház és a jogos tulajdonos erkölcsi személyek számára, mint teszem a volt ka­tolikus és szerzetesi giimnáziu mainkat, me­lyeknek ügye törvényileg ma sincs rendezve. Sőt a nagy feladathoz és harchoz képest min­den intézményünket s minden egyházi vágyó- nunfcat és minden aktivitásunkat még g>rana­pitanunk és megkettőzitetnünk is kell. Holott épp mindezek tekintetében érnek bennünket a legnagyobb támadások és sérelmek. (Folyt, köv.) HüüHHHiHHHHtlt A Gsd. Magyar Újságírók Uniójának hí- v&taÓM költeménye. Ezennel meghívják Pozsony és vidékén élő egyesületi tag­jainkat február 22-én, vasárnap délután 3 órakor Pozsonyban a Savoy-szálló kitt 5 n- termóben megtartandó tagértekezletre. Tárgy: Koppor Miksa ügyvezető titkár je­lentése az Unió adminisztratív ügyeiről, aa újságírók nyugdíjbiztosításáról, az iga­zolványokról ós aktuális sajtóügyekről. Az elnökség. e hivatalos közteméuy

Next

/
Thumbnails
Contents