Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-15 / 38. (2555.) szám

12 ÍD31 le/bcruáar 12, osftC&rfcÖk. Szenzációs fölfedezés az izzólámpa terén Világítás melegség nélkül -r- A nyolcvan százalékos kihasználhatósága nátriumlámpa Berlin, február 14. A tudósok nem voltak táláig megelégedve az izzólámpa terén elért eredményekkel és mindig arra törekedtek, begy hasonló minőségű elektromos fényt ál­lítsanak elő, de sokkal gazdaságosabb utón, mint az idáig történt. Hogy milyen jelentő­sége volt az ilyen törekvéseknek, az kitűnik abból az egyetlen tényből, hogy az eddig használatos izzólámpák a beléjük vezetett elektromos energiának csupán hat százalékát változtatják át látható sugárzás­sá, vagy helyesebben mondva világítássá. A többi 94 százalék elvész a Wolíram-izzó­szálban s meleg sugárzás következtében, vagy pedig egyéb láthatatlan sugárzás következté­ben, amilyen például az ultraviole ti-sugárzás. A tudósoknak tehát igazuk van, mert ha az eddig használatos izzólámpákat az energia gazdasági kihasználásának szempontjából te­kintjük, az izzólámpák tökéletessége nagyon ala­csony értékűnek tekinthető. Viszont az is igaz, hogy a gyertyánál a vHági- táshoz felhasznált anyagok energiájának csu­pán félezreléke, a gázvilágitásnál pedig egy- ezreiéke változik át fénnyé Ezzel szemben a világitó bogárkák, mint például a szentjá- nos bogárka, csak nem az egész világításra felhasznált energiát fénnyé változtatják. Hogy hogyan csinálják ezt ezek a fénytgyártó mű­vészek, aiz ma is rejtett titka a természetnek. Csak egyet tudunk, hogy az energiának fény- nyé való átváltoztatása náluk “hideg" utón történik, vagyis a kellemetlen melegveszte­ség kikapcsolásával. A rovarok világában mutatkozó ezen jelen­ség a kutatókat arra a gondolatra vezette, hogy a probléma megoldását a ,,hideg" utón ke­ressék és az idők folyamán tényleg sike­rült is ilyen „hideg fényt" előállítani. Eléggé ismerjük ezekkel a ,hideg" fénnyel dolgozó fényforrásokat. A nagyvárosok uecái- nak csaknem minden sarkán látjuk a vörös, kék és zöld sugarakat árasztó reklámvilágibó- csöveket. Ezek mind úgynevezett hidegfényt sugárzók. A sajátosan vörösen világító glimm- lámpák is ebbe a csoportba tartoznak. Ha egy ilyen fényforrást megérintünk, arra az eleinte meglepő megállapításra jutunk, hogy ezek a fényforrások a rendesen igen meleg­gé váló izzólámpákkal szemben csaknem teljesen hidegek. Ezek a hidegfényt sugárzók adták meg most már az indítékot, hogy a fény kihasználásá­nak eddig még el nem ért maximális pont­ját az ilyen tiipusn fényforrások megjavításá­val az elérhető közelségbe hozzák. Az erre vonatkozó kísérleteket Pinani professzor vé­gezte Ewest dr. társaságában az 0svam-kon­szern nagy kutatóintézetében. A laboratóriu­mokban, amelyekben több ismert kiváló ku­tató dolgozik, évek során tartó és a legnagyobb titokban véglett munkálatok után sikerült előállíta­ni egy olyan lámpát amely a fény kihasz­nálásának csaknem fantasztikusnak hangzó nagy arányát, 80 százalékot tesz lehetővé. Pirani professzor nyilatkozata szerint a glimm-lámpa egy fajtájáról van szó, amelyet kryptionnal, ezzel a rendkívül szórványosam előforduló és nemes gázzal töltenek meg. Egy müfdgás által a lámpa belsejében nátrium- gázak fejlődnek. Ha most ezekbe elektromos áramot küldenek, vagyis elektromokat bom­báznak a gázkeverékibe, ezek az elektronok a nehéz kryptáon-atomokon elasztikusam ide és oda vetítődnek és olyan nagy sebességeket érnek ed, hogy a nátrium gőz-atomoldcal való összeütközésük alkalmával képesek ezeknek az atonioknok a felizgatására. Ennek ered­ménye tehát az, hogy a* egész lámpa a nátriumra jellemző sárga fényben világit fel, ami közben a felhasznált elektromos energiá­nak csaknem 80 százaléka nagyon kelleme­sen ható sárgás világítássá változik. Már most kisebb lámpákat állítanak elő, amelyek a cukorvizsgálat céljából csaknem felbecsülhetetlen értékűek. Ezek azonban m ég csak modell ekként szerepelnek és csupán busz százalékos hatóerejüek, előállításuk pe­dig még meglehetős költséges, mert labora­tóriumi munkával, fáradságos kéziuton gyártják őket. Még jó időbe Íréről,-míg a sár­ga fényű nátriumlámpák gyári előállítása megkezdődik és az uj, olcsó világifólámipa be­vonul a polgári háztartásokba. Mthe kerül egy diváthölgy ? Kozmopolita milliomosok között, ómig felvonul a tavaszi divat — Vörösek és feketék Pária, február. Este kilenc. A foyerben livrés inasok segítik le a hölgyek­ről és urakról a prémes köpenyeket és nehéz bundákat. A villany tüzében villognak a bril- liánsok, suhognak a selymek, mert: Worth di­vatbemutatóján az estélyi ruha hölgyekre és urakra egyformán kötelező. Egy meghívóért a kevésbé szerencsések mesés összegeket ígér­nek. Kívülem vagy nyolc-tíz újságíróik) és új­ságíró jegyez, — a Daily News, Harperia Bazar, Die Danié, Newyork Times és végül az Asso­ciated Press tudósítói. MissAs Scoudamore, a Worth-oég sajtófőnöke, válogatja ki a meghí­vottakat s áll egész este a legkedvesebben az újságírók rendelkezésére, akik őt kivételesen nem a genfi konferencia részleteiről, hanem ru­haanyagok és divattitkok miatt ostromolják. A többiek, nagy angol és amerikai divatáru- házak főnökei és fönöknői és gondtalan, koz­mopolita milliomosok, akik minden összekötte­tést megmozgattak, hogy a Worth-cég estélyén megjelenhessenek. így, együttvéve, ez a két­száz-kétszázötven fanyar, vagy derűsen mo­solygó hölgy és ur: miliárdokat, jelenít, az élet elképzelhetetlen távoM örömeit és hatalmat, yachtot, kastélyokat, autót és repülőgépet. Egy molett hölgy, akin bordópiros estélyi ruha lo­bog, arany tornyon, ját unottan ejti ölébe... A molett hölgynek Habanáfcan hatalmas ültetvé­nyei vannak -s a színes munkások csoportjai ta­lán épp most indulnak hazafelé az ailkonyat- ban... Egy szmokingoe ur valamit a f ülébe súg, a piros ruhás hölgy kacag ... A rue de la Paix-n sikong a szél és hu® a hó. Igen, Pártéban most kezdődik az igazi tél. De ma Worthnál, holnap Faternál, holnapután Maggy Rouffnál, azután Chanelnél fölvouul a tavaszi divat és végül is nem a szél és a hó. hanem Worth, Patou, Maggy llouff és Cbantel döntik el az évszakot. MILYEN LESZ A TAVASZI DIVAT? A divat-világháború legforróbb ütközete még mindig dúl, a kalap nagysága és a ruha hosszú­sága terén, A Jeaa Patou álltai kreált óriási kalapok még mindig vívják csatájukat a csöpp kalapokkal, anélkül, hogy az ütközet sorsa e pillanatig eldőlt volna. Ugyanez a helyzet a ru­hafronton is, ahol a hosszú és derékban tapadó ruha verekszik a kissé rövidebb sportszerű vi­selettel. A színek között az örök fehér és fe­kete vívja harcát a mély-vörössel... akárcsak a politikában. Általában, ha lehetséges, a ruhák ismét hosz- szabbak lettek, ami az alakot karcsúbbnak és magasabbnak tünteti föL Nagyon sok az angol anyagból készült sportruha, tweedkomplé. Dél­utánra divatos a erépsatin, különböző marocai- nek és a nagyvár ágú mintás m ousline-anyagok. Majdnem minden ruhához saját kabát készül, vagy a ruha anyagából, vagy sötétebb, hozzá­illő szintből. A kabát tavaszi kompiéknál rend­szerint kiesé rövidebb, mint a ruha. Az estélyi ruhák elől nagyobbrészt gömböly- ded, hátul pedig mély, derékig érő, ékszerü ki­vágásnak. Az estélyi ruhához cap-et, tagy pe­dig szoros, csípőig érő kabátkát viselnek. A forma egész vékony, hosszú, sima, térden alul godet-val, vagy oMalt hosszú, lelógó pamneuax- val díszítve. Domináns színek, amint már említettem, f<£ hér, fekete, ‘bordó. Általában a nyár és a tavasz a pasztellszí­neké. Anyagban sok a sima, egyszínű crepp- dechine, de még az impriméek is futnak, főleg mouseláneben. Az ujjatlan ruhák helyett, főleg chantoung- 'ban, kis rövid ujjakat viselnek. A divatházak között Worth és Pabhou mel­lett a szezon egyik legkomolyabb sikerét Mag­gy Rouff aratta, különösen szép délutáni és es­télyi ruháival. Remek, nehéz, suhogó estélyi ruhákkal és finom hermeldnbelépökkel, amelyek meleg hullámokban borulnak a fehér váltakra, könnyű kis tavaszi köpenyek, opálrózsa se­lyemből komponálva! Az előkelőbb házak közül Blamche Lebou- viér egyike azoknak a szalonoknak, amely szezónról-szezónra téri hódit. Ágnes remek faov. fllő vidám hangúiét uraiikodiik. Csörög a eok tenyér, csendül a pohár, zeneszó hangjaira peng a mstkaatyu, makor egy ismeretiem leányzó perdül be az ajtón, utána a rémült kapuőr, aki bocsánat- feéaően ál meg Zénás uram előtt. — Kapitány urnáik alássem jelentem, — menbe- getődzik a vitéz, — magam se tudom, műként tör­téni a dolog. Déli tizenkettőkor fekete kutyát lát­tam a kapu felé rohanni, oda se bedöntettem vol­na, ha nem vinnyog olyan kiállhatatlenul odakünn. ■Végre ie kinyitom a kaput, miire eb helyett ez a pzemrevailó leányzó fordult vala be. — A kutyát én is láttam, — vág közbe a leány, ■— de vájjon hová lett, az ördög tudja. Ha neki köszönhetem bejutásomat, hát az se baj, mert én ezt a várkapitány urat keresem ültben ni! Ezzel azután, rögtön rámutat Mátyás királyra. — Valóban én vagyok Csejthe várának legfőbb kapitányai — mondja nevetve az uralkodó. — Mit óhajtanál szép szivem? — Azt óhajtom tudni, hogy van-e felesége, mert •mívesen állanék annak szolgálatába. — Moet nincs, de már volt és talán leez. Jelen­leg özvegy vagyok. — Akkor tévedtem. Más kapitány lehet az, ki­nek nejét előttem úgy dicsérték. — Micsoda mezőröl fajt ide téged a téli szél? — érdeklődik a király. — Székely Mária vagyok, Nagyőr faluban rin­gott az én bölcsőm, onnan vitek el Kosztolányiba, ahol a raib leányok gyászoló seregét pártáiba küldi őfelsége, a király. Nekem egy kancealszeaniii, follc- bagymeezagu rácot, osztottak ki. Azt hittem, hogy csak tréfa az egész. De mikor láttam ,hogy ez a vadember komolyan veszi a dolgot, úgy vágtam pofon, hogy jő szemére se fog egyenesen látni leg­alább három hétig. Segítségeit jöttem kérni, mert a kapitány ur jóságos arca nagyon tetszik nekem. — Még valami kutya lesz a kertben! — kiáltja hangos kacajjal az egyik vidám főur, miire neve­tésben tör ki az egész társaság. A leány fülig pi­rulva, szégyenkezve vonul kifelé; úgy látja, hogy nem jó helyre érkezett. — • Ma jd rend beli ózzuk délután a dolgodat!, szép búgom! - szól vigasz!-'lólag a te'séges nr, de o lángoló áron hajadon hálja cc nézve többé, eltűnik a tömegben. Hollós Mátyás pedig szavának akart állami s aminit elhagyta a lakomé zó termet, maga elé paran­csolja a szemérmes leányzót. Ámde hiába keres­ték a mohos bástyák között, nyoma veszett egé­szen. Egy elvonuló csapattal kiosont a kapun, majd pedig egyedül elhagyottan bandukolt a meredek hegyen lefelé. Látszott rajta, hogy busul, mert ki­nevették az urak, nem csoda, ha szegény ember háza felé fordította lépteit. Sok poros falun ke­resztül gyalogolva, Pőstyénhe ért, hol a szerény helység közepén díszeleg Korbei János forgalmas szabómnülbelye. Jósrivü mester, aki szívesen ad ruhát rendes embernek hitelbe is. — Adjon Isten jó estét! — köszönti a műhely fej'ét Székely Mária. — Fogadj Isten! —• válaszol nagy szemet me­resztve a szabó. — Nini, te vagy az, Marosa, de régen láttalak, hogyan kerülsz ide, csak nem akarsz megadnak férfinadrágot varratni, pedig szí­vesen vennék mértéket. Amugyls ©léggé legénye® formád vagyon. — Ha nadrág hedleme, az még megjárná, de én egész férfiöltönyt kérek a bátyám részére és pedig hitelbe. Most nincs pénzünk, de mindenszentekre elhozom, ha kinyomhatták a lovak a búzánkat. — Hosszú a terminus Marosa, ha férjhez mégysz, ekkor fizetsz. Olyan szép portékára, mint te vagy, hamarosan akad vevő ... betűébe t Harsogó nevetéssel húz elő a szabó vaflaum fe­kete zsmérőé" öltönyt, még lepedőt is kölcsönöz hozzá, hogy a leány könnyebben vihess©. Mária is jókedvre derüli, beleosap a szabó mar­kába, hogy áll az alku. Itt a kezem nem dnsznéláb! Esküvőm napján fizetek, ha pedig megmaradok pártában öregedő angyalnak, kérje kegyelmed a pöétyéni nagy- harangtól a summáját. János mester megvehőleg int kezével, mint aki biztos a dolgában. Azután elbúcsúztak; a vén kecske még egyet csip Mária rorasás arcán, az pedig boldogon jóéj szakát kívánva ilöilfondul az ajtón. Ezalatt Ceejthe várából megindult a fejedelmi kísérőt Nagyszombat öreg failnii felé, ahol őfelségé­nek sok elintézendő országlási dolga akad. Király a népek atyja, kinek sok a fia meg a leánya, 'ter­mészetes tehát, ha útközben lovas hirvitő száguld Koeztolany várába megtudakolná, vájjon jó útra górd ül-e a tömeges lakodalom. Niinosen-e ott a többi között bizonyos Székely Mária nevű barna hajadon? A jelentés részben nemleges, mert Székely Má­ria nem érkezett vala meg. A többi leányzóiból is elszökött körülbelül huszonöt, a maradék azon­ban jól érzi maigát, az a kategória, melyik már inkább asszony, minit leány, őfelségének külön hálás köszönetét jelenti a szerencsés megoldásért. A nehéz ügy nagyban és egészben jó véget ért, — mondja Mátyás király. Kár, hogy az a szégyenlős Székely Mancsa úgy kereket oldott, de nem féltem. A székely fát életrevalóság kertijében nevelték, széthulló magja nem terem koros gyü­mölcsöt soha. A kosztolányd ostromíhad felszedte sátorfáját, hogy egyéb csalták füzében öntözze piros vérével a dicsőség mezejét. A magyar lobogó magasra hágott; a hírnév törékeny létráján, 1468 jullius 4én Olműtz falai közé vonult diád almi menetben serege élén Mátyás király. Az ég fejedelme, a nap, ragyogó aranyát bő­ségesen szórta a hadverő vitézek ezüstösen csil­logó fegyvereire. Mig odakünn a nép tetemmé vált hamemezőkön a szótalan anyaföld nehéz hantjai boruiittalk a dobogni megszűnt fiatal szivek ezred­re, a város utcáira bevonult a pompa. A nép ott tolongott a paloták falai alatt. Uccai gyerekek már a város kapuja előtt szájtátva mutogattak egy-egy daliám s ha eltépett előttük valami öles lovag, feléj© böktek az ujjúkkal, hogy — ez lesz Mátyás,király! Szőke eüvőlvény leány mosolyogva inti le n fickókat, mert ő már okosabb. 'Nem látjátok töklfükók, hogy minősen koronája? Ez legfeljebb a híres Kinizsii Pál, hiszen kiét em­bernek való kard csörög az oldalán. —- öh Olga, te még ajüt se tudod, hogy a király csak vasárnap hordja a drága koronát?.. ■ A felnőttek tömege mind hangosabb lesz., mert kürt szólal, mögötte gyalogság lassul léptei mo­zognak, mig hátrább lovasság lándzsa erdeje me­red az égnak. Parancsnokuk beiltemék uralkodó­nak, olyan méltósáigos alak, de a vita csak folyik, hogy hát melyik a kiirály? Egyszer azután vege niindou kétely tn ék. Hófehér csa'taméuen vakító fény közepette közeleg gyö Farsangi naptár Február 15. Érsekújvárok. Érsekújvár* Magyarnál. Február 15. A nyitr<H Kér. Saoc. Egyesület farsangi estje. Február 16: Az Eperjesi TVE álarcos bálja. Február 17: A Rozsnyói Polgári Társalgá­si Egylet farsangzáró müsorcs estje. citan/tounghól készült kosztümjeivel, Maróéi Rochas gyönyörű kis szövotniháiival tűnt ki. M-adelain-e, mint mindig, most is diszkrét és finom, Molinoux empire-stilü ruhái tetejthe- tetlenül szépek, Jean Regnier a téli sport- koszit ülnökiben vezot, Germaine Lecomteaál zsúfolt ház nézte végig a pompás bemutatót. Meg kell még jegyeznem, hogy a fűző iá­mét divatba jött, sőt minden ruhához más és más fűzőt viselnek. A finom kis korobíinék is méretre készülnek, nehogy a csípő láncot vessen. MIBE KERÜL EGY DIYATHÖLGY? A világ csak hangulat... Ostoba flluziő volna azonban azit képzelni, hogy ezt a han­gulatot ingyen adják. Illetve, sokféle hangu­lat van. Az az illúzió például, hogy a tavalyi nyári kosztümöm némi átalakítással az idén tavasszal is megfelel, aránylag olcsó; ha azonban azt a hangulatot akarom ébreszteni magamban és környezetemben, hogy a leg­újabb párisi divat szerint öltözködöm, — úgy összeg tekintetében egy bizonyos minimális — határon túl már korlátlan lehetőségeim vannak. Tehát: ezer frankért Párásban is csak a roueni divat szerint öltözködhetett!; de ha jóval nagyobb összeget kölitihetek rttházko- d ásómra, s véletlenül közben a Tanganyífca tó mellett időzöm, — azért én még párisi divathölgy vagyok. Tehát: mibe kerül egy estélyi ruhás hölgy, á Jean Patou. á Worth vagy á Maggy Rou#? Egy rendesebb estélyi ruha már tízezer frank­nál kezdődik, hozzávaló estélyi köpeny, her­melinnel díszítve, negyvenötezer frankért már teljesen elfogadható. Ehhez való stílusos collier, Van Clééitől, a Piacé Vendome-on s ha már ott vagyunk a kitűnő ékszerésznél, ngy az ujjatlan ruhához egy széles brilliáns karkötő is illik, — mindezt nem aprózom: a lényeg az, hogy a széles tüllkalap alatt két —háromezer frank játszva elfér, ami a divat- hölgynek megadja azt az illúziót, hogy a ki­váló vezérigazgató, magán- vagy államtitkár, akihez nyíltan vagy titokban tartozik, nem élt és dolgozott hiába a földön. De térjünk vissza Worth bemutatójához... Mannequinekben a szőkék dívnak... Bank­jegyekben a milliók. A divatbemutató után diszkrét taps... s egy szenvicsre és egy pohár pezsgőre Jean Charles Worth vendégei voltunk. Éjfélkor az uocán, amíg előálltak az autók, hideg szél fogadott és havas eső. Mert a ta­vasz, amit a pezsgő mellett láttunk, csak álom volt, illúzió, — divat. B. L. nyörü apródokíól kőrnyeBettea egy bÜNake alak. Arca komoly, de minden moadiulatáia elilenitmooi- dóst nem tüirő erély eagá'razdk, amint pihent hairci paripája kedélyen felágaskodik, a közönség fejé­ről önkéntelenül leröpül a süveg. Aki életében se látta, soha nem téveszti össze szűrik© halandóval. Egy ötreg cseh ember, kinek fia már több eszten­dője vitézkedik a zsoldos fekete seregiben, el­kiáltja magát: Neeih ziije fonál MaitíáÜí! Azután végigmorajlik a visszhang. — Éljen Mátyás király! A polgármester küldöttség Ólén hozza h város' kulcsait, az uralkodó megáll. Végig hallgatja a mondókát, azután röviden felel valamit. Arcáról leni az igazi válasz, hogy ez a hódo'lós egészen természetes dolog. Azután felnéz az égre, honr-i.. hite szerint a hatalom jön és visszaszegzi meg hajolni nem tudó büszke fejéit a mögötte tóduló emberi erőre ... Páncélok ragyogásán, selymek suhogósán, bár sonyok puhaságán keresztül a szegény névtelen hősök tömegére hálás szeretettel tekintett a nagy király. A történelem lapjain hízelgés szavaival környezett fejedelmi trónusok alapja rendesen véres földbe kapaszkodik, melynek pora alatt leselkedik miindnyájuek főtkti jutalma, aa elmúlás. Igazi fejedelem szívesen ezáfl fe trómusáról, hogy széthirtse dicsőségének morzsáit aa ama érdeme­sek között. Az oknütei mező zöld pázsitján tarkaibairka hadiizászlélk erdeje alatt elvonul a haderő legfőbb ura előtt. Amint lépténk alatt dübörög a föld, egyes szakaszoléból félreáll néhány katona, küket külön sorba rendez valami nagybajusza kapitány. Ez lesz a kiitüntetendők irigyelt nwpatu Makor már az utoleó harsona is ©lzengte ee*aet pezsdltő nótáját, vezénylő hadvezérei éftén nvaao lyogvn ügetett fel'éjük Mátyás Ikiréíy. Bársony párnán holléteket© fürtű apród tartja ikénoen a vitézség érdomét a sáricányrendet. Az ura'fkotíó ''('száll lováról, megdicséri mindeji emberét kwoet szorít az utolsó közlegénnyel te hogy holtáig boi- dogan emlélcezzék parancsoló urára. A eérkángr- rend akadálytalanul kerül minden haavanak büszkéin dobogó szive fellé, csak úr utolsónál vwn zavar. A kéíilV'giis elmarad, mert a teányanao, te

Next

/
Thumbnails
Contents