Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-15 / 38. (2555.) szám

tm ww<9 16, 5 Az ifjúság kiábrándulása Irta; MÓRICZ ZSIGMOND Budapest, február. A barmi nedvesek mozgalma napjaink leg­csodálatosabb jelensége. Az angolok Rotiher- mere lord fiáinak, Harmsworthnak vezetésé­vel egy év előtt szervezett mozgalmat indí­tottak, amely Európa egész ifjúságát feléb­resztette. Kik is ezek a harmincévesek? A mai harmincévesek a századforduló tá­ján születtek. Életük első harmadát a ma boldognak lát­szó békeévekben élték át. Mivel gyermekek voltak a háború kitöréséig, valóban boldog is volt az ő számukra . Akkor jött a háború. A szörnyűséges világ­háború. Mikor elvesztették az apákat, akik bevonultak a harctérre s ők otthon marad­tak az anyákkal s a család nehéz életével. Szörnyöségesen változott körülmények. A megszükült lehetőségek. A megszabott ke­nyéradagok. Sorbaállás az élelmiszeres bó­dék előtt. A rettenetes feszültségű napok, mikor a harctéri jelentések életet és halált hirdettek, s az apák egy-egy tábori postaszám álnevében éltek a távolban. Majd a forradalmi napok, mikor úgy lát­szott előttük, hogy megszűnt az élet, felbom­lott adatelemeire a szemük előtt a világ. Az anyagi világ, az erkölcsi világ és az eszmék világa. Megszűnt minden, amit addig ma­gukba szívtak mint morált és életszemléletet. Húszéves korukig egyik szédületből a má­sikba zuhantak. Magukra maradtak, mert többé nem volt a családban senki, aki tájé­koztatást tudott volna adni, hogy mi az, ami történik s mi az, amit a jövőtől várni lehet. És azután számukra még nehezebb idők következtek: az ifjú éredő léleknek meg kel­lett keresni az utat a jövő számára a termé­szet törvényei szerint. Elvégezték az egyete­me t, vagy a magasabb képzést, amely őket az életfelelősség elé állította. Végezték kétség­beesve és tétován, nem ismerve ki többé ma­gukat az élet különös labirintusaiban. S ma ott vannak a férfikor első nagy for­dulópontján és benne egy soha nem látott világban. Itt állanák a harmincévesek saját életük­nek legmagasabb lelkiségével a leglehetetie- nebb anyagi lenyomottságban. Nem csoda, ha ezek a harmincévesek egy­másra találnak mindenütt az egész világon, főleg Európában s légióként Magyarorszá­gon. ' • • Anyagi függőségük példátlan. Kezükben vau a diploma s nem tudnak állást szerezni. Kezükben van a kipalléro­zott tudás és nem tudják érvényesíteni. Ke­zükben van a jövő vasa s nem is gondolhat­nak rá, hogy maguk legyenek annak ková­csai. Beleszédülnek tehát a szellemi független­ség akaratába és vágyába. Látják életükben és a közéletben azokat a bajokat, amelyek megbénítják a cselekvés lehetőségei! A baj egyetemes. Kollektív, Kö­zös okok s közös eredmények. Nézik a közéletet s elfogulatlanabbak az­zal szemben, mint az idősebb generációk. Az idősebbek tovább élik a megkezdett életet. Jól vagy rosszul, de ugyanazon az utón akar­nak továbbmenni, amelyen elindultak. Be­hunyják szemüket s engedik sodortatni ma­gukat, az árral. De a harmincévesek nem tehetik ezt, mert nem is tudtak belekerülni ebbe az árba. Kí­vülről nézik. Nem a partról, hanem szigetek­ről, ahol éppen megrekedtek és ahonnan át­tekintenek, de segíteni nem tudnak. Előttük csak egy szörnyű nirvána van. Gazdasági válság, munkanélküliség, világ- krízis. Minden egyéni lehetőséget elsöprő egyetemes bajok tengere zuhog körülöttük. Mit tegyenek a harmincévesek, hogy felül tudjanak emelkedni ezen a kataklizmán? Első érzésük a kiábrándulás. Ki kell ábrándulniok az apáikból, az apák munkájából, az apák bölcsességéből és cse­lekedeteiből. Belekapcsolódnak egy szellemi forrada­lomba, amely csak most kezdi kibontani ará­nyait. A régi eszmék elvesztették vitalitá­sukat, újakat kell keresniük. A régi társa­dalmi világ alapgondolatai, az emberiség megszervezettségében való hódoló megnyug­vás romladozóban, és erőtlen jelszavakká va­ló elszürkülésben tétováznak. Ha élni akarnak, pedig akarnak, mert ez az első és legfőbb emberi parancs, ez a kate- górikus imperatívusz: ez arra készteti őket, hogy újonnan állítsák fel a legelemibb tör­vényeket S ezen a veszélye* utón többé a szülőkre nem támaszkodhatnak, ök valóban eljutottak oda, hogy nekik maguknak kell el­vágni a köldökzsinórt, amely összefűzi Őket az élet egyetemességével. Nem bízhatnak az apákban. Mért?... Mert az apák maguk lemonda­nak arról, hogy direktívákat adjanak fiaik­nak. Az apák hazajöttek a harctérről s igye­keztek belehelyezkedni az életbe, úgy, ahogy benne voltak akkor, mikor bevonultak, ők nem látják ezt a teljes átalakulást. Nem is akarják látni, mert nem képesek kiszakítani magúkat a régi elgondolásokból. Ha akar­nák, sem tehetnék. Minél öregebbek, annál kevésbé. A hatvan- és hetvenévesek meg- csontosódott idealizmussal folytatják az éle­tet. Megcsökkentek a lehetőségek és a sike­rek, de nem változhatott a mentalitásuk. Még az ötvenéveseké sem. Még a negyvene­sek sem képesek egy egészen uj útra. Ezek valahogy mind el vannak helyezve. Túl van tömve velük a hivatali világ, az üz­leti világ, a gazdaság minden tere. Szükeb- ben és keservesebben érzik az életet, de egyebet nem tehetnek, csak hogy valamivel csökkentik az igényeiket. Leépítenek, ön­Prága, február 14. Jelentettük pénteki szá­munkban, hogy XI. Pjus pápa csütörtök dél­után négy óra ötven perckor az egész világ­nak szóló ünnepi szózattal nyitotta meg a va­tikáni rádió leadóállomásál A latin nyelvű pápai beszédet módunkban áll ma bő kivo­natban ismertetni. A pápa lényegében a kö­vetkezőket mondotta: — Mint as apostoloknak utódja az egész világból akar beszélni. Szeretné, ha az ő atyai szarára felfigyelne mindenki u egész riMgon. Figyeljenek még a szigetek ée er­dők is — mondotta a Suentirás szarával — az első üzenetre, amely nem más, mint az angyalok szózata „Glória in excelsis Deo et in tóira pax hominibue“. Dicsőség Is­tennek mindenek fölött, övé legyen min­den hódolat ée békesség az embereknek mindenütt a világon, ahol békét keresnek és szeretik a békét Neki, mint az apostolok utódjának és apostoli fejedelemnek, különös öröme, hogy először háza népét köszöntheti, a katoli­kus egyház főpapjait. Köszönti bennük azo­kat, akik vele együtt megosztják a gondot, a pásztor gondját a hívekkel, a kormányzó gondját Krisztus alárendeltjeivel szemben, mint akik az Ő atyai munkájában akarnak osztozni. Kér mindenkit, hogy azon a he­lyen, ahova Isten rendelte, gondozza a rár hizott híveket, hogy ezáltal elnyerje az apostol által is említett eüenyészhetetlen dicsőséget. Tegyék meg kötelességüket, tel­jesítsék hivatásukat Isten rendelése szeriül Külön szélt a szerzetesekhez, akiknek azt üzeni, hogy az egyházi fegyelmet és a szerzetesi engedettmességet minden körül­mények között őrizzék meg, Ez az a külső keret, amelyben imádságod, elmélkedő, tu­dományos életüket a legjobban tudják ki­fejteni. Különös gondjuk legyen a hívők oktatására és a leJkipásztori tevékenység­re. Szeressék hivatásukat. Istentől] való ki­választottságuk adjon nekik erőt és vigasz­talást. Iparkodjanak a sok megbántásért és hanyagságért, amelyben a világ részesíti Istent, jóságukkal elégtételt adni. Dolgoz­zanak a hit munkáján sok türelemmel és legyenek — mint Szent Pál mondta —, a kötelességteljcsitésben valóságos epectácu- lummá, csodálatraméltó példává, hogy el­mondhassák a világnak az apostolijai, hogy jó harcot harcoltunk, a mi hitünknek, de egyszersmind szenvedéseinknek harcát is. A világiakhoz külön szólt Pius pápa: — Üdvözöllek benneteket Krisztus hívei. Teremjétek meg azokat a különleges gyü­mölcsöket, amelyeket a mi munkánk akar a ti életetekből kihozni. Szivünk tágul az örömtől, amikor titeket köszöntünk az egész világon. Dolgozzatok együtt az egy­háziakkal mint valamikor az öskercszitény- ?égben ifjak és öregek, férfiak és nők egy­aránt kivették részüket a munkából. —i: Legyetek Szent Péter szarai szerint maguk belátják, hogy a régi méretek lehe­tetlenek. Az üzemek összevonják szárnyaikat s az alkalmazottak, — mert bizonyos koron túl mindenki alkalmazotté válik — az élet alkalmazottai a főnökök, a vezetők, ax alko­tók is: számot vetnek azzal, hogy szőkébbre kell vonni a szárnyakat s akik repülni akar­tak valaha, mint a sas, boldogok, ha a ketre­cek eltartott madarai maradhatnak. De a harmincasok s az utánuk jövők be sem jutnak ezekbe a ketrecekbe, nekik tehát uj utakat kell törni, uj lehetőségeket kell kitalálni, élni akarnak, tehát egy egé­szen uj világot keli teremtendők a maguk számára. A fiatalság itt áll s még csak nézi ezt a felforditott és szűkre szabott életet s a Vérük lázad és az elméjük forrong és kere­sik azt az uj világot, amelynek itt kell lenni, vagy mindnyájan megszűntek. Holott megszűnni nem akarnak. Nem akarnak függvényei maradni egy olyan vi­lágnak, amely számukra semmit sem igér. s& Én a legnagyobb várakkozással és remény­séggel nézem a harmincasok csodálatos kor­szakát. Ez a generáció kiábrándult valamiből, amit nem ő csinált. De nem ábrándult ki ön­magából! Érzi erejét és tehetségét, és érzi a feladatokat. És vállalja. kiválasztott nép, királPyi papság. Isten drá­ga vérén megváltott nép. A ti jóságtok, hü- ségtek legyen mindenek fölött ismeretes. Sxereéetreméltóeággal, igazaágérzettel, hő­siességgel iparkodjatok dicséretet szerezni magatoknak, de úgy, hogy mindenekföíött a ti életeteken keresztüli Isten diesőittes- sék. Külön köszönti azokat is, akik nincsenek aa egyház kebelében. Mindennapi főpapi imájuk értük is ssól Istenhez, hogy as ő fényessége világosítsa meg ezeket is, szi­vükben keltse fel a hivő szózatot, hogy le­gyen egy akol ée egy pásztor. — „Minthogy pedig adósa vagyok min­denkinek", azért a kormányzókhoz, azok­hoz, akik az élen áűlnak — mondotta — szintén üzenem, hogy igazságban és szere­tőiben iparkodjanak előljárni. Tudják meg, hogy nincs mástól hatalom, csak Istentől, minden hatalom tőle van, de ezért be kell vaSamikor nekik is számolniok. Viszont akiket a* élet engedelmességre hivott, ne felejtsék el, hogy nem embereknek, hanem Istennek engedelmeskednek. Üdvözli a szegényeket és a gazdagokat. A gazdagok az isteni gondviselés szerint Stockholm, február 14. Sven. Hédin, a svéd tudományos éűet büszkesége, aJki leg­utóbb Ázsiában hosszabb kutatón tón volt, expedíciót, tevékenységét félbeszakította és január 25-én visszafelé indult Európába. A tudóst a pekingi kikötőben hajózták be és február 10-én már Stockholmiba is érke­zett. Sven Hédin ezt ax utolsó expedíciót négy évvel ezelőtt kezdte meg, akikor utazott el Kínába. Négy év óta nagy területeket járt be és geológiai, botanikai és archeológiái anya­got gyűjtött olyan vidékeken, amelyeken eddig még nem dolgozlak tudományos ex­pedíciók. Összesen mintegy 4—6 millió négyzetkilo­méternyi területet kutatott át. A tudósnak ax a szándéka, hogy a következő nyáron Csak az üveget sikerűit Utánozni a „Zwack UnlcunT egyedülálló hatásai és ízét SOha! Ezért vigyázat 1 Utánzatokat visszautasítani I . ____,_______________________________, Vá llalja az uj eszmék termelését, az uj építkezés idejét. Készül a jövőre és az egye­temes gondolat, hogy valamennyien egy ha­jóban vannak a vala mennyiökre ugyanaz a feladat vár: uj világot teremteni a régi he­lyén, — ex megszáz3zorozza erejüket, képes­ségeiket és felelősségüket. Ax idősebb korosztályoknak legfőbb köte­lességük, hogy bízzanak az uj sarj erejébe® s hogy bizonyos ömfelákloxással adják meg a lehetőséget fiaiknak, hogy megindíthassák a munkát a nemesebb és bölcsebb uj élet megte rém léséért. Az ifjúság kiábrándulása nem veszélyen, mert nem ax erőtlenség kiábrándulása az, hanem az erő tapogatózása a napfény után, a magasságok után és ax igazság után. az élet kincstárnokai. Iparkodjanak a ter­mészetnek, a gazdagságnak ajándékait úgy felhasználni, hogy as éSet szenvedéseit eny­hítsék eszel, különben áll rájuk m Evan­gélium szara; Jaj, nektek gazdagoknak. A szegényeknek azt üzeni, hogy a szegény* Bégben lássák Krisztus szenvedéseit, sze­génységükben ne lássanak alacsonyságot ée szégyent, iparkodjanak fetfü lemelkedni, ment Máltai Mid gazdagok kentek. A munkásoknak éu munkaadóknak üze­ni, hogy félretéve minden versengést ée harcot, egymás megértésével a munkát ée a szorgalmat becsüljék. A munkaadók ne csak ajánlják fed az igazságos bért, de ad­ják is meg, tudva azt, hogy a jól megértett és jól ellátott munkással egyetemben nem­csak saját javukat szolgálják, hanem a köz­jót is. Mindenkit befogad szivébe — mondotta a Szén tat ya befejezésül —, mert ő gondját akarja viselni az egész viliágnak és Jézus­sal mondja: „Jöjjetek hozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhelve vagytok s én megenyhüllek titeket.“ Urbi ei orbi, a szent városnak, de egyszersmind az egész világ­nak apostoli, szívből jövő áldását küldi. visszakér Kínába és megvalósítja réjgl ter­vét: repülőgépen folytatja Mdenitő tudomá­nyos munkáját Ázsia belsejében. Reméli, hogy a kínai kormányt is meg tudja nyerni tervének. Sven Hédin expedíciója 19 emberből áll, köztük tizenegy svéd és mégy kínai. Az expedíció bárisa s az egyes ezkurziők kiindulási pontja pe-king, Ax eddigi kutatások főleg a paleontológiái anyag tek in tetőben jártak nagyjedeotösőgu eredménnyel. Megtalálták a kínai falnak némely marad­ványát is, melyeknek létezéséről eddig maguk a kínaiak sem tudlak. A svéd tudós kutatásának eredményéiről több könyvben fog beszámolná. XI. Plüss Oondiét akarom viselni az egész világnak A pápa rádión közvetített ünnepi szózata a világhoz — Intelem a gazdagokhoz, szegényekhez, munkaadókhoz és munkásokhoz Sven Hédin újabb repülőgépes expedíciói szervez Ázsia belsejének földerítésére A svéd tudós négyéves ázsiai fölfedező útja alkalmával páratlan értékű paleontológiái anyagot gyűjtött össze 0 tm Mmtér 16, vasán**.

Next

/
Thumbnails
Contents