Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-15 / 38. (2555.) szám
6 <pRx<sa-,MAfitoRHna»ap ~OUSTRIC KÖRÜL Irta: Márai Sándor Paris, február 14. A francia parlament vizsgálóbizottságaezen a iiéten Perquel urat hallgatta lei azoknak a honoráriumaiknak ügyében, melyeket Perquel ur, mint a Capital cirnü közgazdasági folyó- rnait főszerkesztője, olyan politikusoknak fizetett, akik lapjába cikket irtaik. A parlamenti vizsgálóbizottság, mely permanensen ülésezik, hogy a Oustric-ügy a közóhajnak megfelelően, valamilyen kevéssé veszedelmes formában likvidálható legyen, kénytelen volt nagyon precíz kérdéseket intézni Perquel úrhoz, aki Oustriótól állandó, busás sápot húzott tendenciózus közgazdasági hírek terjesztéséért. Perquel elmondta, hogy közönséges képviselőknek 500 frankot fizetett egy cikkért, Herriot például már ezret kapott s Caillaux felvitte 5000 frankra is egy-egy jól megárt cikkével, — persze, csak akkor, ha az irás- münek már pointje is volt. Ezeknek a politikád cikkhonoráriuimoknak ügyét a jobboldali francai sajtó hevesen tárgyalja. íme, kiáltják az Ami du Peuple, a Li- berté, az Intransigeant: itt van az a Herriot, akii állandóan fitogtatja integritását, s nem átall mégsem ezerfrankosokat zsebrevágni közgazdasági lapoktól honorárium óimén. S Caillaux, aki 5000 frankos nyilvánvaló baksist honoráriumnak mer nevezni! Érdekes cikk lehet az, amelyért lap ilyen összeget megtfi- zet... Ebben a gyanúsításban nincsen semmi különös, mert politika van mögötte: s felsőbb sugalmazásra olyan emberek írják, akik tollúk úgynevezett függetlenségét már régen eladták jelentékenyen kisebb összegekért, mint ezer frank s amilyen gyakran csak lehetett. A francia sajtó naigyál talárosán csakugyan oly rosszul fizeti munka társait, hogy joggal tűnhet e skriblerek szemében gyanúsnak az ezerfrankos cikkhonorárium, olyan lapnál, ahol a legdrágább munkatárs ae kapja a legparádésabb munkáért sem ennek töredékét, Corty ur egyik topjában például, a Flgaro-ban, csakugyan neon jelennek meg ezerfrankosakkal honorált cikkek, mert mint a legtöbb francia kiadó, munkatársait ö is gyalázatosam rosszul fizeti. Ezer frankói egy közlésért utoljára talán csak Mampaesantnak fizettek a Figaro-n ál, — igaz, hogy a lap akkor még nem volt Cotyé s ezer frank ezer igazi frankot ért a egy Maiupaseamt tánca ugyancsak ezer frankot ért A francia újság- inó csak azt tudja, hogy szellemi munkáért a kiadó nem sodveeen fizott túl négereit Kapcsoljuk ki a politikát ée nézzük meg a honorárium -problémát: a francia bók, újságírók szembeszökően szégyenletes fizetéseket kapnak ugyan a nagy lapoknál, de mindennapos tünet az, hogy egy lap színháza, politikai, rendőri vagy közgazdasági munkatársa kétezer frank fizetést húz havonta s nagyon könnyű adóhivatali ellenőrzéssel is meg lehet állapítani hogy a tízszeresét költi, dúsgazdag ember lesz hamarosan, házakat, bár- tokot vásárol stb. Mind gazdagok ezek a fir- kászok, bár fizetésük minimális. Egyszerű elgondolni, hogy a különbőzetet neon sor-honoráriummal vagy éjszakai különmunkával keresték meg, hanem vastag sápokkal, melyeket a kiadó juttat nekik a hozott üzletek után. A francia sajtó erre a sáp rendszerre van felépítve: egy-egy nagy lap belső munkatársának lenni azt jelenti, hogy a munkatárs elsején kap egy borítékot, melynek tartalmából cselédeit sem tudja kifizetni s ugyanakkor felcsipeget a kasszánál jutalék cimén tízezreket. A színházi rovat éppen úgy praktizálja ezt, mint az irodalmi, művészeti,' a politikai a külpolitikai. Minden nagy lap üzlethajszolásra kényszeríti embereit, s el lehet képzelni, hogy nem valami egészséges ée tiszta ez a sajtóatmoszféra, mely erősen emlékeztet már az amerikaira. Ugyanennek a sajtónak egyik, még pedig a közismerten kommerciális hajlandóságú csapatja, nagyokat üvöltöz most Herriot ezer és Caillaux ötezer frankja miatt. „Ezer frank már nem honorárium, hanem sápi" — kiabálják egyhangúlag. Első pillautásra, számszerűen, csinosan is hangzik ezer frank. De ha jobban megnézzük, nemcsak az tűnik fel, hogy ezer frank ma mindössze 40 dollár, — ami nagyon szép pénz, ha költő kapja egy lírai sóhajért — de mégsem több, mint egy amerikai rendőri riporter taxi-költsége valamilyen bootlegger-riport alkalmából, vagy egy tized rangú mozisztár napidijának fele, vagy harmada, melynek ellenértékéül mindössze néhány grimászt vág s fehérre púd erezi az orrát. Ezer frank sok pénz, ha munkával kell megkeresni, de vásárlóereje Francia- országban ma sem több, mint akárhol a világon 40 dollárnak vásárlóereje — a az érdekes ebben csak az, hogy a szellemi munkát rögtön kifizetettnek tekinti a publikum is, mihelyst több jár érette, mint koldusfillérek. Mindenki hajlandó sápot gyanítani ott, ahol mindössze az történik, hogy egy tisztes múltú, nagyképzettségü, elsőrangú politikus 40 dollárt kap olyan munkáért, mely speciális képességeket és tanulmányokat igényel, — s Herriot tehát nem to kaphat becsületes úton 1000 frankot egy cikkért, miikor senki nem talál semmit abban, ha sokkal együgyüibb népség, moztoinberek, boxolók, fólhülye ka- baréirók teljesitmiényeit sokszorosan magasabban fizetik. „Ezer frank_ egy cikkért!" — hörgi szem forgatva az a sajtó, mely gyakran milliókért sem tud leírni egy értelmes sort, s még kevésbé becsületeset. Politikai támadásra ad alkalmat Herriot ezerfrankos cikk- honoráriuma s végre is olyan összeg ez, melyért Wrigfht kapitány a legbárgyuhb fókáját sem lépteti fel szívesen egy este. A fogalom- zavar teljes. S ugyanezek a riporterek terjesztik, akik olyan összegért, amennyiért Herriot. cikket ir? a telefont se veszik fel szívesen, hogy megzsaroljanak valakit. Péret A volt francia pénzügyminiszter, Baoul Péret, akinek személye körül az Oustrk-skam- dalum felkavarodott, nem hajlandó többé megjelenni a parlamenti vizsgálóbizottság előtt s ezt az elhatározását e héten levélben közölte a bizottság elnökével. A nagy per tehát dagad tovább s hamarosan bíróság elé kerül. Péret sorsa a legkülönösebb. Személye iránt szánalom nyilvánul meg, még ha valószínűnek tetszik is, hogy gyönge volt vagy tévedett. Két év előtt még úgy emlegették, mint akinek komolyak lesznek esélyei a kö-1 zeledő elnökválasztáskor s minden úgy tűnt, hogy Doumergue után ő kerül az Elysée-pa- lotába. Pártközi rokon szén veket lehetett észlelni körülötte, Péret csendes, személyében igénytelen, jóindulatú s politikailag képzett embernek mutatkozott be, afci sóik mindent nem is ambicionál abból, amit terveztek « ami történt vele. Ismert dolog, hogy Péret » ■ 1931 február. Oly seróvsEorongatőan, oly dermedt-rejtel- mesen némák ezek a fáik, — a fájdalomtól, vagy a gőgtől váltak kővé, hiába kérded: s te jól tudod, nincs mit válaszolni, egytestvér eat&a a tájon gőg ée fájdalom. Sötét koronájuk fölött a késóatikouyi ég to sötétszürke kő: egész közel van a mégis <s a végtelen — ezen a tájon ennyi esek a Mindeoség: kévédé nmed t, osillagtalain ég, egyetlen világi- tás az alkonyé, egyetlen szín a szépia hideg tónusa, s az egyetlen hang, amit hallasz, oly távoli mégis, hogy meg ee rezzen bele a fiáik alatt sötétlő tóUikötr. Hideg tükör, sóiét tükör, nehéz tükör, mintha valóban fémből olvadt volna át, higanytó — a meg nem tudod soha mélységét s hogy mit rejt e mélység, mert ezen a tájon örökkévalóság ez az egy pillanat, itt nem volt dél és neon lesz reggel, — a Hattyú, a Hattyiu, ott a tükör színén azért nem etméli fel soha magasabbra fejét némán kígyózó nyakának hullámvonalánál Ott lebeg, tükörképe fölött s a karcsú tükör- nyak valódi lant a lakú vonalat alkot s nagyon nagyon figyelned kell, hogy felfogd hangtalan siklását: alszik és álmodik valamit ez a hattyú s a ringó rebbenés, karcsú nyakának imbolygó hullámverése és siklása a vízen, alig csobbanó mozdulattal, hala- vány reflexe csak a fájdalomnak, amitől teste vonaglik, miig lelke az elérhetetlen Szépség álmába süppedt, kit igy hívnak e Földön: emlék. * A gnamofónlemeeen ennyi áll: SaimtSaene: Le Cigtne, Casails szólója tékában. Jó lemez és jó graanofón ée ba a karszékbe merülve behunyom a szemem, könnyen el- hihetem, hogy maga a művész ül szemben velem a félhomályos sarokban, — a művész, vagy akár a szerző, vagy a kedves Keripely Jenő, aki borongó oseLlóján szokta ezt a kis darabot játszani nekem, ha szépen megkérem rá. Inkább csuk úgy titokban, nem nagyon dicsekszem vele, hogy szívesen hallgatom, — Saiint-Saems nem éppen dernier őri a a modem muzsikusok váll a Ivómnak, hia szóbakerül. ügy is tűnök magamnak, víkz- szavonulva a hatodik szobába, a becsukott ajtó mögött, mint Ridhir képén a Szépművészeti Múzeumban az a fáradt képű, szmók ingóé ur, a zongora mellett, egyik kezével a billentyűin, a másikat elejtve, maga elé, tűnődő, üres tekintetét a földre szegezve. A képnek e<z a cinné: „Elet nyomorúsága" ° az előtér homályában tűnődő zongorista mögött félig nyitott ajtót látni, az ajtón vörös és sárga fény bukik ki, odabent táncolnak, bál vám, de a fáradt férfinak jól esik, felesége féktelen ambícióinak áldozata — s nem annyira Péret, mint inkább Madame tört minden eszközzel az Elysée-palota félé, öveit az, aki a kevéssé ambiciózus embert lankadatlanul hajszolta előre a politikában, Páris egyik első szalonját vitte, egy héten hét dinert adott, mindenkit maga köré vonít, aki Pórét kocsiját tolhatta s elsősorban persze egy siserabadat s mindezt megfelelő anyagi eszközök nélkül, mert a férfi világéletében szegény és szerény ember volt. Péret a vacsorák áldozata, melyeket felesége adott A miniszteri fizetés töredékét sem adlta ki az asszony reprezentációs költségeinek s igy került a francia pénzügyminiszter egy nem egészen elsőrangú hírű francia magánbank, az Ouslrk-bank kötelékébe mint jogügyi tanácsadó, a miniszteri fizetés tízszeresével dotált jogtanácsos, — legalább is az volt az intervallumokban, mikor nem volt miniszter. Hogy aztán Pórét honorálta-e s hogyan honorálta Oustric áldozatkészségét, annak most kellene a bizottsági tárgyaláson kibogozódni. Aki beszélni tudna — Oustric — egyelőre ül és hallgat. Péretnek mindenesetre az asszony volt a veszte, — ami nem mentség, de amit Fáris- ban, ahol titkos és nyílt n őn rátörni van, valahogy elnézőbben ítélnek meg s jobban meg is értenek a férfiak. Az ő esetében nem kellett keresni a nő t, mert szem mellátható volt, a katasztrófa első pillanatától, — az erőszakos, féktelen becsvágya, nagyakaratu francia polgárasszony, aki a köztársasági hierarchia legmagasabb csúcsát veszi célba s mindenáron el akar jutni oda. A már nem fiatal, nyugtalan, egész térttel játszó nő bazáré-parti ja az Oustric-per s minden, ami politikában mögötte van. A tét nagy volt: az Elysée-palota. Akárhogy is fejezik be a pert, Péret most már örökre vesztett, soha többé nem lehet az. akinek az asszony alkarba. PáriSban sajnálják. Hja, mondják!, a nő. Mit is tehetett volna ? ... Itt megértik az ilyesmit Évszázados tapasztalatuk von benne. hogy senki ee törődik vefte, merenghet egy pillanatig, elvonva a függönyt a leikébe vezető ajtóról A kép se nagyon modem, abból a (mai esztétikák szerint) müvésaietlen korból való, amikor „eszmei tartalmai" próbáltak még adni a képnek, ki akartak fejeuai valamit, holott, ahogy a fiatotoktól hallom, a feetésaert kizáróan anyagábráxoiásra való. De én azért szeretem. Es nem is véletlenül jutott eszembe, — pár ajtóval odébb szintén táncolnak, egy kis farsangi összejövetel az egész, de azért sikerült megszerezni ezt a divatos jazz-kvartettet, ezeket a kedves, göndörfekete fiukat, akik viccesen énekelnek és kopognak a zongo r afedelen ahhoz, amit játszanak, — no meg, van miég egy másik gnamofón a háznál, egy csomó Ravel- les-lemezzel, meg néger bangókkal és bál- isteninek nem zavarjuk egymást, úgyse táncolok, talán észre se vették, hogy idelopóz- tam. Az ő muzsikáljuk bárom ajtóin át szűrődve, valahogy letampult mégis, nem akadályozza meg szerény kiB mulatságom, — az enyéimnek meg utolsó hulláma se ér el odáig, elhallgatott az első csukott ajtó küszöbén. * Fájdalom és gőg, büszke bánat, örőnröos- kéli alamizsnájával meg nem vesztegethető, olcsó könnyek aprópénzére fel nem váltható, egyetlen tőkéje a negyvenéves embernek, egyetlen gazdagság, amihez csak az juthat, aki minden egyebet elvesztett — talán jó is, hogy nem árultad el soha, hogy nem tudnak róla s igy nem vehetik el tőled, meg nem kisebbíthetik, le nem fairaig- hatják, ki nem „elemezhetik" üresre rabolva a léiket, melynek immár egyetlen kincse vagy, csalódások tengersok sós könnyéből, zavaros, lágy szennyéből kioldott, kiszűrődött egyetlen kis darab kőkemény gyémántkristály: fájdalom és gőg. Talán jobb is, hogy annyit tudnak csak erről a hattyúról, amennyi minden természetrajzkönyv- ben olvasható — ritka és haszontalan díszállata a parkok tavának, ma már nem is nagyon kiültiváljjálk, egyébként közeli rokona a libának. Talán jó is, hogy bánatról és büszkeségről annyit tudnak csak, amennyit minden kezdő freudista világosain megmagyarázhat nekik — hogy „ki nem élt" vágyak következtében fejlődött beteges lelkiállapot, amihez görcsösen ragaszkodik a műveletlen és kortól elmaradt lélek, iholőbt ma máT pontosan ihat hónapra előirt kúrával ki lehet nyomni a lélekből, egyszerűen, mint valami mitesszert. Nevetségesen fölösleges szenvedés — elavult dolog, s a n fiataltm február m, Tarár—y. aág, eró és egészség feltételeinek birtokában, hállis bemnek le is győzte már ezt m apáktól örökölt fertőzését a léleknek. Nára szüksége ciha Ugatott bánatra és büszkeségre!, világfájdalomra, bániatokon borongó matt* * vészeire, neki nem kell. „elnyomni" «ea» inát, mert ő engedett az élet egészséges, fW dám, hangos, dübörgő vágyainak « igy legyőzte a szenvedést. Rövidem: okos enged, szamár szenved. * A lemez pedig foTog tovább s a fák dermedteu és sötéten hallgatnak, ott a tó fölött* s kígyózik hangtalanul a hattyunyak. Ott kígyózik a hangok kanyargó csatornáján, fájdalom szövedékében, elérhetetlen szépség, emlék szépsége, gyógyíthatatlan, sajgó seb, csodásain mély, mélyebb minden gyönyörnél, amit a jövő ígérhet. Csodás fájása a jóvátehetetlen múltra eszmélő szivednek — emésztő, fekete láng, kín, görcsös kim, asm irág — ó mennyivel mélyebben, tan maga íjhoz, önönimagadhoz, régi, régi, távoli, távoli, s magad számára mégis mindennél ismerősebb petefészkéhez énednek, mennyivel közelebb jár ez a kegyetlen boncfeés, mint az életöröm zsongitó piOjuíácSkái, peccsdátő bor, kieiégűüt szerelem! Maradj csak, hattyú. Metélj csak, boneftöfe, mélyebben. Borongj csak, emlék fájdalma, a cselló sötét öblében, — hallgasd csak, seív, engedd közel magadhoz, ne fiéüj. No SÖ& nem átélsz el a fájdalomtól, mint ahogy a mámortól ájjufl el az Elet ostoba papolója — nem ő az igazi, aki leráz magáról, élet értelme, fenséges szenvedés. Az a legény, afci állja. És te vagy gyáva és beteg, hetyke csatolója e királyi gőgnek — te vagy gyaogje é* hitvány, aki nem mersz kinyílni ©Jötte. ★ Hát igen, ó te nagyon egészséges és józan fia a jövőnek, néger csinnadrattára táncoló csemete — ó igen, ahogy parancsolod, önmagunkat siratjuk a hattyú énekében, mi érett férfiak, &z ételünket, ami bűm «fk»- fűlt? Igazad vasa. Nem sikerüli. Akartunk valamit, vágytunk és mérettünk. És neon tudtuk megcsinálni, amit akartunk — erősebb hatalmak dolgoztak kívül és beiül, hatalmasabb, ismeretien erők — ki bir a sorssal? Te talán birs® vele? Legyőzted nsAr? Föld re tepertőd ? Kért vátísra fektetted, knoak out-tol, nagy akár dzsiu-dwiouvad? BgyáXte-í* Ián — találkoztál már vele? Csak art Mrtoon, hogy megpróbáltad elkerülni, kitérni ©íőle. Harminckét fogat viTlogtato mosolyod erőt és jókedvet, napfényt és csinnadrattát harsogó „életelved", nagyszerű coué-iTanúsod mögött olcsó kis ragaszkodását érzem a stmoc-naik, aki homokba fúrja fejét, a® elsötétülő meninybolt villáma, dörgése el<5L Minket földiresujtott ez a vihar. De láttuk őt, szem tői szembe. Te csak elkerülöd a fájdalmat, mert nem akarsz megbirkózni vele Gyáva vagy, nem mersz szenvedni. Lehet, hogy sikerül. Lehet, hogy nem találkoztok. Ha óvatos leszel, kút mélyéibe, lelked mélyébe, bánya mélyébe sose bámulsz — lelkeldkel nem kísérletezel, lehetetlent nem vállalsz, kutyából szalonnát, rossz emberből jót, boldogtalanból boldogat csinálni nem akarsz, gazságom kezed ökölbe nem szorul, lehet, hogy „sikerül az életed", lehet, hogy „szép jövő előtt állasz" és élet és jövő és egészség tölti be majd azt a pár pillanatot, amit, teknősbékával és tiszavirággal egyetértve, életnek és jövőnek nevez a ,józan életbölcsesség". * ■ V Mi pedig haTlgaissuik tovább, álmodó haty- tyu, a kóvédorimedt alkony énekét. Éljenek csak, Pürödjemek a napban, lobogjanak fel percenve kedv és szerencse rőzselángjai, odakint — mi hallgassuk, hal Iga! a borongó elnyújtott éneket — mi nem sietünk, mi túléljük őket, úgyis tudod, minket pernye és por közös sírba el nem kever velük — mi nem veszthetünk már, mert a Szerencse berekét nem ráncigáljuk mi többé — mert, íme mi kettőn nem féltünk, ugye nem, otthagyni életet, követni költészet és dal imgo- vámyőmak zöld, hideg lidéroét, a tóig, e tóigv e tó tükréig itt. — és nem félünk már eüőre- nyujtott nyakkal meredni sötét tengerszemébe. Sötét tengerszemének mélyén non félünk meglátni a Titkot, amit rejt: tulajdon, elrontott, megbánt életünk Gorgott- fejét, amitől kővédermedüti k magunk to, mimt ez a tó és ez az alkony — kővé és szoborrá, emlékévé, fájdalomban és gőgben megkövült büszke Mementőjává a kornak* amit éltünk s ^amelyben „rossz volt embernek leüti a világon". SAINT-SAÉNS: LE CIGNE Irta: KARINTHY FRIGYES Honorárium
