Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-14 / 37. (2554.) szám
2 1931 február 14, szombat. \ alkalmával nemcsak a szöveget, de a szövegnek formáját is tekintetbe kell venni, mert az is óriási hatással van a közvéleményre. Foglalkozik még a hírhedt-„Fortinbras“ cimü elkobzott regény esetével. Kijelenti, hogy a regény írója, Zavrel dr. tiz éven keresztül egész 1928-ig csaknem valamennyi müvét Benes külügyminiszternek ajánlotta és kieérőleveleiben egyúttal arra kérte a külügyminisztert, hogy a minisztériumá/- bán megüresedik egy állás, azt vele töltse be. Csak amikor a külügyminisztérium arról értesítette, hogy nem veheti fel szolgálatába, akkor irta meg inkriminált resrénvét, amely nem olyan ártatlan, ahogy azt Stribrny szeretet volna feltüntetni, hanem egész nyíltan meg van benne mondva, hogy egy o!y miniszterről van szó, aki az államot nemzetközi fórumok előtt képviseli és a nemzet nem boldogulhat másképp, csak agy, ha ezt a minisztert elteszik láb alól, A szónok élesen kikel a prágai felsőbíróság elnök© ellen is. aki a regényt földicsérő prágai birójelölt ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat vezetője volt és a birójelöltet csupán megrovásban részesítette. Nem elég a fasiszták feketeingéről a tábornoki gallért lerántani — úgymond —, hanem, ha szükség van rá, akkor le kell rántani a bírói talárt is. Végül Stribrny felé fordulva kijelenti, hogy pártja eddig vele szemben defenzív taktikát folytatott, de ha látni fogják, hogy Stribrny továbbra fe igy viselkedik, úgy támadásba mennek át s megmutatják az utat, amelyen az ilyen embereket a parlamentiből ki lőhet tessékelni. Stránsky beszéde közbe® Vaottrek cseh néppárti képviselő közbeszólt, hogy ne a Strlbrny- íéle előlapokról, hanem a gazdasági kérdésekről beszéljen. A közbeszólás óriási konsterná- ciót okozott a szocialisták padsoraiban. Stránsky beszéde után Stribrny sietett föl a szónoki emelvényre és személyi megtámadás óimén szólalt föl. Követelte, hogy a parlament alakítson vizsgálóbizottságot, amely fölülbírálná Stránekynak ellene szóló vádjait. Vége a vitának A ház többsége ezután tudomásul vette a i ormán yn yilatk ozat ok majd néhány interpelláció sürgősségének elutasítása után az ülés véget ért- A képviselőbáz legközelebbi ülése február 1.9-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor lesz. Napirendé® szerepel « nógrádi vasút álLamdsifásáról, valamint *s állami hitefkölesönről szóló törvényjavaslat. A parlament jövő heti programja Prága, február 13. A képviselőház elnöksége megváltoztatta eredeti tervét s a már hetek óta a napirenden szereplő 1929. évi állami zárszámadás tárgyalását ismét elhalasztotta. A zárszámadás tárgyalása minden valószínűség szerint csak máreius folyamán kerül sorra. Ez nyilván azért történt, hogy a képviselőház még lehetőleg a jövő hét folyamán T>RAGAI-AVAGVAPL-H t RliAP Az adók, vámok, illetékek és jövedékek a válság ellenére 285 millióval múlják fölül a költségvetési előirányzatot Az 1300 milliós állmkölcsöürő! szóló javallat a parlament asztalán — 600 millió a vasútra Prága, február 13. A kormány tegnap este benyújtotta a képvisel ők áznak az állami beruházási kölcsönről szóló törvényjavaslatot A javaslat alapján a pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy 1.300 millió korona kölcsönt fölvehessen. Ebből 600 millió korona fordítandó az államvasutak beruházási költségeinek fedezetére, továbbá 64,692.500 korona az állami üzemek beruházásaira, amely összeg biztosítására a pénzügyminiszter az 1931. évi pénzügyi törvényben már fölhatalmazást is kapott. 150 millió fordítandó a parlament által karácsony előtt megszavazott válsághitelre. A maradók 485,307.500 korona egyrészt az útépítési alap és az ehhez hasonló alapok előlegeire fordítandó, részben pedig az állami üzemeknek az 1931. évi költség- vetési előirányzatot túllépő beruházásokra. Az utóbbi összeg hovaíorditásáról a kormány részletes intézkedéseket tett. Ha egy alapnak előlegeket nyújt az állam, úgy ez az alap az előlegei a folyó bevételekből ugyanolyan föltételek mellett fogja törleszteni és annak kamatait is fizetni, amilyen föltételek mellett az államkölcsön kamatozása és amortizálása történik. Az államvasutak részére szánt 600 millió koronából 400 millió koronával fedezik a múlt évi beruházásokat és 200 millió koronát fordítanak az ezévi, esetleg a jövő évi beruházásokra. Az áliamvasutakmak beruházási célokra engedélyezett szállítási adóbevételeket az 1930. évi üzemi költségekre fordítják. Éppen úgy teljesen vágj- részben üzemi költségekre fortető alá tudja hozni az 1.3 milliárd koronás belföldi kölcsönről szóló javaslatot. A képvi- seiőház költségvetési bizottsága a jövő hét szerdáján foglalkozik ezzel a javaslattal, hogy a bizottsági jelentés már a jövő hét csütörtökjén összeülő parlamenti plémim elé kerülhesse®. A kölcsön fölötti vita előreláthatólag jövő szombatig fog tartani. Február negyedik hetében a parlament valószínűleg nem fog üléseket tartani. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy 25-én a hatósági tilalom ellenére nagy kommunista tüntetésre van kilátás és a Ház elnöksége el akarja kerülni azt, hogy a tüntetések egybeessenek a parlament ülésével, illetve azok összhangja a parlamentbe is behatoljon. dithatják az 1931. évre előirányzott 400 millió korona szállátási adót. A törvény kihirdetése napján lép életbe. A törvényjavaslatot Udrzal miniszterelnökön kívül Englis pénzügyminiszter is ellenjegyezte. A javaslat indokolása elmondja, hogy az állampénztár készpénzkészlete minden várakozást felülmúló mértékben kedvező és pedig úgy a közbevételek tételeiben, mint a bevételek és kiadások közötti viszonylatban. Az adók, vámok, illetékek és monopóliumok az elmúlt évvel szemben ugyan 335 millió koronával visszaestek, de mégis 285 millió koronával magasabbak az előirányzatnál. A költségvetés bevételeinek tételei a válság következtében beállott csökkenés dacára közel 300 millió korona tényleges tartalékot mutatnak ki. Más a helyzet az állami üzemeknél, amelyek nyereség-veszteség számlája még nem készült el. 1930-ra az állampénztárba befolyt a dohányjövedékiből 1304 millió korona, sorsjegyekből 23, a pénzverdétől 7 millió, összesen 1334 millió korona. A többi üzemek egyáltalában nem szolgáltattak be készpénzt, sőt egyesek előlegeket kértek az állampénztárból. Ezek az előlegek 1930. év végéig 698 millió koronát értek el. Áz állampénztár készpénzkészlete 1740 millióról 827 millióval visszaesett 904 millió koronára. Az állami üzemeknek adott tartalékokon kívül az állampénztárak saját gazdálkodásából is elesett 138 millió korona. Ez a csökkenés a költségvetésen kívüli kifizetésekből eredt, igy a 13. havi fizetés, a genfi rendszer, a béBizottsági ülések A jövő héten a parlament több bizottsága fog ülésezni. így kedden délelőtt tiz órakor a technikai bizottság tart ülést s állítólag már tárgyalni fogja a vízgazdálkodási alapról szóló törvényjavaslatot. Szerdán délelőtt 9 órakor a költségvetési bizottság tárgyalja az államkől- ceönjávasiatot; délután félhárom órakor pedig a külügyi bizottság tart ülést. Értesülésünk ezerint Benes külügyminiszter nem fog kimondott expozét mondani, hanem csak & bizottsági tárgyalás folyamán föltett (megrendelt?) kérdésekre fog válaszolni. Csütörtökön délelőtt ülésezik a kereskedelmi és ipari, továbbá az alkotó mányjogi, valamint a véderőbizottság ás. keszerződésekből eredő fizetések és a behozatali jegyek bevezetése következtében beállott kisebb bevételek. E fölemelt kiadásokra nem voltak elegendők a 300 millió koronát kitevő tartalékok. Az indoklás mindamellett ezt az eredményi örvendetesnek tartja, ha meggondoljuk, hogy az 1930. év a súlyos válság, a csökkentett bevételek ós a fölemelt kiadások éve volt y Ami az államgazdálkodást a folyó évbe® illeti, megjegyzi az indoklás, hogy a gazdasági viszonyok további rosszabbodásnak tekintetbevétele mellett minden körülmények között még egy szabadon rendelkezésre álló tartalék áll fenn, úgy hogy a pénzügyi igaz- gafásban semmiféle zökkenéstől tartaná nem kell. Az állami üzemek helyzete azonban már nem olyan kedvező. Az állam vasú laknak olaszosén 529 millió korona előleget engedélyeztek. A szállítási adóból eredő fedezetet a vasutak bevételének erős visszaesése következtében már fölhasználták, úgy hogy « beruházásokat 400 millió koronás összegben az állampénztárból kellett előlegezni Arneny- nyiben a beruházási szükségletekre szánt ezen előleget túllépték, úgy ezt ugyancsak az államvasutak üzemköltségeire fordították. Ha a vasutak helyzete és a többi üzemek helyzete a folyó évben lényegesen nem javul* nem marad más hátra, mint a szállítási adótél eredő 400 millió koronás dotációt a vasutak üzemköltségeinek fedezésére fordiitamJL Az állampénztár készpénzkészletének 904 millió koronájából 844 millió korona esik a prágai központi pénztárra és 60 millió korona a vidéki pénztárakra. A központi pénz* tá r k észletéből a Nemzeti Bank zsírókon tóján volt 1930 végén 88 millió korona, a postatakarékpénztárnál 273 millió korona és a Zera- ská Bankánál kötött betétként 483 millió. A1 pillanatnyilag rendelkezésre álló összeg az év év végén 421 millió korona volt Ha az állam- pénztár helyzete csak némileg rosszabbul alakulna, mint a múlt évben, úgy a pénztár nem lesz abban a helyzetben, hogy az üzemek beruházási szükségletét teljesen fedezze, amint az a múlt évben megtörtént. A javaslat hangsúlyozza oxí az alapvető álláspontot, hogy a beruházások számára a hitelt, miután külföldi segítségre nincs szükség, belföldön kell megszerezni, mert ezáltal az állampapírok értékét továbbra ie védeni lehet A javaslatoi a Ház kiosztja a költségvetési bizottságnak, hogy m a legrövidebb időn belül letárgyalja. VISSZA A HÁBORÚBÓL Érleli Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feaiure Syndícate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (47) A vállárnál fogva rázza Rahét: — Hát nem érted? A patriotizmus szóba belegyömöszölték a frázis-rongyaikat, a di- c3Ő9ég-szomjukat, a hatalom-ékségüket, hazug romantikájukat, butaságukat, üzleti mohóságukat és aztán tündöklő ideálként lengették meg előttünk. És mi azt hittük, hogy uj, erős, hatalmas élet fanfárja harsan! Nem érted? Saját magunk ellen folytattuk a háborút, anélkül, hogy tudtuk volna! Minden lövés, amely talált, a mi sorainkból talált valakit! Figyelj rám, a füledbe ordítom: A világ fiatalsága megindult és minden országban azt hitte, hogy a szabadságért harcol. És minden országban becsapták és másra használták fel, minden országban összelőtték és minden ország fiatalsága kölcsönösen kiirtotta egymást! Nem érted? Egyetlenegy harc van csupán: harc a hazugság, felemásság, a kompromisszum, az öregek ellen! Mi azonban türtük, hogy befogadjanak a frázisaikba és ériük harcoltunk, nem ellenük. Azt hittük, hogy a jövőért küzdünk! Pedig a jövő ellen küzdöttünk. A jövőnk meghalt, mert meghalt az ifjúság, amely hordozta. Mi már csak a roncsok vagyunk, a maradék! De a másik, az él, a megteltség és megelégedettség, teltebben és elégedettebben él, mint valaha! Mert az elégedetlenek, a követelők, a támadók ő érette hallak meg!* Gondold csak meg! Egy generáció megsemmisült! Egy generációnyi reményt, hitet, akaratot, tudást hipnotizállak, úgyhogy rommá lőtte sajátmagát, habár a világon mindenütt ugyanazok voltak a céljai! A hangja letörik. A szem*© csupa zokogás Fordifoffat Szabó Ldrinc és vadság. Valamennyien felugrottunk. — Ludwig — mondom és átölelem a nyakát. Rahe a sapkáját veszi és a kővet visszadobja a fiókba. —■ Viszontlátásra, Ludwig, öreg bajtárs. Ludwig szemben áll vele. A szája keményen összeszorul. Két pofacsontja kiáll. —- Te mégy, Georg, —'robban ki a szava, — de én maradok! Én még nem adom fel a harcot! Rahe hosszan ránéz. Aztán nyugodtan mondja: — Kilátástalan — és megigazítja a derék- szijját Georggal együtt megyek lefelé a lépcsőn. Lent ólmosan már beszűrődik a kapu alatt a reggel. A kőlépcsők visszhangzanak. Az ucca egészen üres és szürke. Milyen hosszú! Rabé végigmutat rajta: 1 — Mindenütt lövészárkok, Ernst. — A házakra mutat: — Csupa fedezék... a bábon*1 tovább folyik... csakhogy ez már aljas háború... mindenki mindenki ellen... Kezet fogunk. Nem bírok beszélni. Rahe mosolyog. — Na mi az, Ernst? Az már csak nem lesz igazi háború, az Ott keleten! Fel a.fejjel, hiszen katonák vagyunk. Nem első eset, hogy búcsúzunk... — Csakhogy, GeOrg, — mondom gyorsan — én azt hiszem, most bucsuzunk először igazán. „, Egy pillanatig még áll előttem. Aztán lassan bólint és elmegy az uccán, hátra sem tekintve, karcsún, nyugodtan és egy darabig még akkor is hallom a léptei kopogását, ami kor már eltűnt. IV. 1. A Konersmann nagytermébe® van az első ezredtalálkozó, amióta visszajöttünk a háborúból. Minden bajtársunkat meghívták. Hire jár, hogy nagy ünnepség készük Kari, Albert, Jupp meg én egy Órával előbb már ott vagyunk. Alig bírjuk kivárni, hogy viszontlássuk a régi arcokat. Egyelőre a vendégszobába® üldögélünk, a nagyterem mellett és Willyt meg a többieket várjuk. Éppen egy randa gugyit akarunk bevágni, amikor nyílik az ajtó és belép Ferdi- nand Kosoie. A pohár kiesik kezünkből, úgy élbámulunk a külsején. Civilben van. Eddig, mint majdnem valamennyien, állandóan egyenruhában járt; ma azonban, a nap tiszteletére, civilbe bujt és bársonygalléros kék felöltőben állt előttünk. A fején zöld kalap, a nyakán gallér és nyakkendő, S mintha őt magát is kicserélték volna. Még magunkhoz 9em tértünk a meglepetéstől, amikor megjelent Tjaden. ő is most van először civilben, — csikós kabát, sárga kesztyű és ezüstfogantyus sétabot. Büszkén emelt fővel jár föl s alá a szobában. Amikor Kősóiéba ütközik, nagyot néz. Kosoie szintén nagyot néz. Még sohasem találkoztak civilben. Egy pillanatig mustrálják egymást. Aztán rettenetesen kacagni ,kezdenek. Mindegyik szörnyen komikusnak találja a másikat. . ....... — Te, Ferdinand, én mindig azt hittem, hogy van Ízlésed, — vigyorog Tjaden. — Hogy-hogy? miért? — kéidezi Kosoie és már nem nevet. — Hát ezért ni, — Tjaden Ferdinand felöltőjére mutat — erről a vacakról ordit, hegyi a zsibogóban vetted! , — Marha, — mordul fel Ferdinand dühösen és elfordul; — én azonban látom, hogy, lassan elpirul. Nem akarok hinni a szememnek; csakugyan zavarba jön és apiikor azt hiszi, hogy nem látják, M tokban kigunyolt j kabátját szemléli. Egyenruhába® sohasem törődött volna ilyesmivel; —. de most néhány foltot kopott kabátjaujjával letörölni igyekszik s azután hosszan elnézi Kari Brögért, aki elsőrangú öltönybe® lesz.it Nem t udja, hogy szem meltartottam. Egy idő múlva hozzám jön és azt kérdi: — Tulajdonképpen micsoda Karinak aa édesapja? — Bíró, — mondom. ! — ügy, bíró, ismétli eitünödm - És a Ludwigé? * — AdótitkAr. Hallgat egy darabig, aztán megszólal: — No akkor hamarosan elválnak a utaink.., — Megörültél, Ferdinand, «— tiltakozom. ö azonban kétkedve vállat von. Csodálkozásom egyre nö. Nemcsak a külseje változott meg ezekbe® a nyomorult civil rongyokban, hanem az egész ember kicserélődött. Eddig fenét törődött efféle cula-ügyekkel; most azonban már le is veti a kabátját és a lokál legsötétebb sarkába akasztja. — Nagyon meleg van, — mondja bosszúsa n, mikor észreveszi, hogy figyelem. Bólintok. Egy idő múlva rosszkedvűé® kérdezi: , , — Hát a te apád? — Könyvkötő, — válaszolom. — Igazán? — Egésze® felfrissül, — És az Alberté? *-— Meghalt Lakatos volt — Lakatos? — ismétli örvendezve, mintha a lakatosság a római pápát jelentené —i Lakatos, hát ez igazán nagyszerül Én vasesztergályos vagyok. Direkt kollégák lettünk volna. — Persze, — mondom én. Látom, a katona-Kosoie vére hogyan Ömlik vissza a civil-Kosoléba. Visszajön bele szin meg erő. — Kár is lett volna máskép — biztosit aztán nagy hévvel és amikor Tjaden éppen elmegy előtte ,6s újra grimaszt vág, szó nélkül egy osodajól célzott rúgást ereszt belé, anélkül, hogy felkelne. Megint a régi már*
