Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-12 / 35. (2552.) szám
•WWGM-MAG^AItHnaiM* 1931 feflbrnár 12, csütörtök.-------~BBSW(TOrs-rfvi&rtKim:a(—-----Bt Mfni: A munkanélküliek számának szaporodását a kormány idézte elő a vámháboruval A keresztényszocialista párt szenátorának éles ellenzéki beszéde a szenátusban a kormány alapjában elhibázott gazdaságpolitikájáról EST Prága előkelő Tabarinln a Hotel Esplanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Török kávószalón 17 órától. Telefon 288—41. Telefon 288—41 Minden vasárnap és ünnepnap tánetea. Prága, február 11. A szenátus tegnapi ülésén, mint röviden jeleltük, Böhm Rudolf, az országos keresztényszocialista párt szenátora éles kritikában részesítette a kormány gazdasága politikáját. A nagy érdekű beszédben a szenátor többek között a következőket mondotta: A miniszterelnök urnák a gazdasági válsággal kapcsolatban elmondott kormánynyilatkozatában semmi újat és semmi megnyugtatót nem találunk. Nem látunk beszédében semmi kezdeményezést s maga az előadott gazdasági terv is hiján van az igazi koncepciónak, egyúttal magán hordja a pártmegalkuvások nyomait. Amikor köztársaságunk egész gazdasági életének eresztékei meglazultak és félelmetes revolucionális társadalmi szimptomák törnek elő, akkor nem ígérgetések, nem gazdasági melódiák kellenek, de tetteket kívánunk és követelünk a miniszterelnök úrtól. Nyilatkozata tulajdonképen egyrészt a mai gazdasági helyzetet méltán pesszimisztikusan látó gazdasági tényezőknek szólott, akiket azonban a miniszter- elnök ur üres szólamaival nem tudott megnyugtatni, másrészt abroncsnak készült a szétkiván- kozó koalíciós pártok részére, amelyek heterogén összeállítású és teljesen ellentétes érdekeiknél fogva érzik, hogy egymást állandóan handicapeük és egy-mást a .választók előtt népszerütlenitik. A miniszterelnök ur egész nyilatkozata nem egyezhető össze a kormány intézkedéseiből folyó tényekkel. Burkolt optimizmusa önámitás, mely nem számol a mával, a rideg valósággal. Ma már gazdasági életünk legelső kapacitásai is teljesen pesszimisztikusan átélik meg gazdasági helyzetünket és a különböző gazdasági konferenciák reális javaslatai a kormánynál meghallgatásra nem találnak. sőt éppen a hozzá nem értés és szakszerű ti en ség folytán állandóan exprímon látásokkal komplikálják a gazdasági helyzetet. Különben is egész gazdaságpolitikánk nagy hibája az, hogy elhibázott külpolitikánk pillérein nyugszik. A kormányszoeiansták felelőssége a mirha nélküliség főokáért: a várháborúért A mai kormány gazdaságpolitikája ebből folyólag teljesen útvesztőbe tévedt és nem egyéb mint köztársaságunk katasztrófa-külügyminisztere rövidlátó politikájának függvénye, amelyet nem irányit a realitás, amely nem számol az ország gazdasági szükségleteivel, sőt számításon kivül hagyja azokat a gazdasági komponenseket, melyek életének főütőerei. Ennek legjellegzetesebb példája az, hogy amikor a legerőteljesebb és folyton fokozódó gazdasági válságban vagyunk, ugyanakkor gazdasági erőforrásainkat a legnagyobb szadizmussal vágja alá. Egy eminenter ipari államban, a gazdasági válság közepette egy vám-háborút provokálni olyan vétek a nemzet egészével szemben, amelyet másutt azzal torolnának meg, hogy a kormányt azonnal menesztetlek. Minálunk azonban mindez máskép történik. Itt éppen a szociáldemokrata munkáspártok azok. amelyek — pedig a munkanélküliség leküzdésén kellene, hogy fáradozzanak. _ a kormány támogatásával előidézték a vámháborut és ezzel újból tiz és tízezer munkás szájától vonták meg a kenyeret. A mi szoeiáblomokrata pártjainknál igy fest a munkásvédelem. Amikor ősszel a munkanélküliek száma már százezrekre rúgott az ipari dekonjunktúra hatása alatt, akkor a kormánynak mindent el kellett volna követnie olyan atmoszféra meg- teremlésén. amely kizárta volna a vámbá- boru lehetőségét, mert, sajnos, már eddig is súlyos milliókra rúg az a kár, mely ebből kifolyólag az ország gazdasági életét érte. A vámháboru főáfdozata: a szlovénekéi Vaipar Ha a vámháboruval kapcsolatban a szlo- venszkói faipart és kereskedelmet vesszük vizsgálat tárgyává, akkor megdöbbennénk a felett, hogy a kormány bűnös, könnyelmű cselekedete folytán milyen gazdasági értékek mentek Szlovenszkőn és Ruszinszkón veszendőbe. Az elmúlt két hónap alatt a szloven- szkói faipar és kereskedelem a vámháboru óta körülbelül 0—10 ezer vagon tűzifát nem tudott Magyarországba exportálni. Ez ténylegesen, effektive elveszett érték, mert ezt a faunénnviséget a szlovenszkói fakereskede- lem leszállítani már többé soha sem tudja. Ha ehhez hozzávesszük az ezzel összefüggő és velejáró vasúti tarifái is veszteségeket, akkor csak a tűzifánál összesen közel 14 millió veszteség érte a vámháboru óta a szlovenszkói latermelést. Hogy azután hány fa munkás és tisztviselő lesz kény ér leien né ezáltal, azt ma pontosan megállapítani nem lehet, de három hónapon belül, mialatt a szlovenszkói faüzemek legnagyobb része kénytelen lesz üzemét beszüntetni, a kormány majd konstatálhatja, hogy milyen pusztítást vitt végbe a vámháboru ezen a téren. A többi fanemüek exportjánál elszenvedett veszteség még érzékenyebb, úgyhogy a szlovenszkói és ruszinszkói faiparnak a vámháboruból származó vesztesége már eddig is a 27 millió koronát közelíti meg. A jövőre nézve a legnagyobb veszélyt rejti magában az a tény, hogy Magyarország gömbfa és fürészeltfa szükségletét Romániából, Jugoszláviából és Lengyelországból szerzi be. Ezek a kereskedelmi összeköttetések nagy ha-ndicaipjei lesznek a jövőre nézve a szlovenszkói és ruszinszkói faiparnak. így fest a mi szocialista kormányzatunknak Szlovenszkói támogató politikája. Jellemző különben a kereskedelmi miniszternek szűkkeblű eljárása a bajba jutott szlovenszkói fakereskedelemnek legutóbbi felterjesztésével szemben. A mai nehéz viszonyokra való tekintettel azon teljesen méltányos s kis jóakarattal könnyen elintézhető kérelme,t terjesztették a kereskedelmi miniszter elé, hogy a kiviteli illetéket, tekintettel a vámhábo- rura, töröljék, ami által a szlovenszkói faexport legalább némileg alátámasztható volna. A kereskedelmi miniszter ur azonban, aki háromszor is szerencséltette már Szlovenszkót magas látogatásával, most, mikor az általa többszörösen biztosított jóakaratát tetté kellett,volna átváltoztatnia , erről megfeledkezett és a méltánylandó kérelmet nem teljesítette megfelelően, mert csak individuálisan történhetik döntés a kiviteli illeték elengedésében. Jellemző, hogy a kiviteli illetékek körül milyen anomáliák vannak. Elég, ha rámutatok arra, hogy nem egy fafajtánál a kiviteli illeték magasabb, vagy egyenlő a fa árával. Áz is teljesen abszurditás és az itteni állapotokra jellegzetes, hogy a nemesebb fafajták szlovenszkói exportját a csehországi faföldolgozó ipari szövetség véleményezi. Ez teljesen érthető volna, ha a belföldi esdi faAz elmondottakból láthatjuk, hogy a vámháboru milyen mély sebeket ütött Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági életén s láthatjuk, hogy milyen helytelen és káros gazdaságpolitikát folytat a mi kormányunk, melynek főirá- nyitója Englis pénzügyminiszter ur, aki pedig múltkori beszédében teljesen azonosította magát balkezes külügyminiszterünkkel. Pedig külügyminiszterünk gyülöleípolitikájának a gazdasági térre való átültetése végzetessé válhatik az egész ország gazdasági fejlődésére. A gazdasági életet nem irányíthatja az elfogultság, a vak gyűlölet, mert ez katasztrófához vezet. És sajnos, ez az eset következhetik be most nálunk, mert itt nem a gazdasági élet adottságából folyóan történnek intézkedések a gazdasági válság megoldására vonatkozólag. Ellenkezőleg, a bekerítő külpolitikának fedezése érdekében olyan ballépések történnek, melyek gazdasági fundamentumunkat támadják meg. Ennek következménye a gazdasági válság fokozódása és a folyton növekedő munkanélküliség s természetesen az ennek nyomában előtörő társadalmi nyugtalanság. Bármiként is Ítéljük meg a duxi eseményeket, egy bizonyos, hogy a munkanélküliek számának szaporodását a kormány idézte elő a vámháboruval, tehát közvetlen oka a munkanélküliek kirobbanó nyugtalanságának. Ezt a nyugtalanságot és magát a munkanélküliséget pedig szuronyokkal elintézni és megoldani nem lehet. Egyedüli gyógyszere ennek a munkaalkalom. Munkát a munkásnak, ez a mi követelésünk! A kormány azonban nemcsak, hogy kellő munkaalkalmat nem teremt és nem biztosit, de szerencsétlen kereskedelempolitikájával újabb tízezreket kergetett ki télviz idején az uccá- ra. Ez a közvetlen oka az olyan sajnálatos eseménynek, mint amilyen Duxban is előfordult. De nehogy azt higyje a miniszterelnök ur, hogy ez a robbanó elégületlensóg csak Csehországban van meg. Ugyanakkorra, vagy még nagyobb az elégedetlenség Szlovenszkőn és Ruszinszkón, mert sajnos, a nyomor ott még nagyobb. Hogy ott a duxi esethez hasonló jelenségek földolgozó ipar fölvevöképessége olyan kapacitású volna, mely a kitermelt szlovenszkói ne- mesfamennyiség nagyobb részét átvehotné, de amikor ez annak csak mintegy egytized részét tudja földolgozni, úgy ez az eljárás csupán csak a szlovenszkói é-i ruszinszkói faexport megnehezítését idézi elő. Etek in tetiben tehát a kereskedelmi kormánynak föltétlenül más álláspontra kell helyezkednie, ha komolyan segítségére akar lenni a szlovenszkói és ruszinszkói faiparnak és kereskedelemnek. Itt meg ‘kell még emlékeznünk a vámháboru egyik rokkantjárói is. melyet a kormánynak kötelessége volna támogatnia. A másik áldozat: az érsekujvári bőrgyár Ez az érsekujvári bőrgyár, mely termékeinek 40 százalékát Magyarországba exportálja. Ma a beállott vámháboru folytán a magas vámtételek mellett üzemét alig tarthatja fönn. Éppen azért, hogy üzemét folytathassa, föltétlenül segélyre és szállítási kedvezményekre volna szüksége. Itt erről a helyről fölhívom figyelmét úgy a kereskedelmi, mint a népjóléti miniszter uraknak, hogy ezen üzem fönntartására nézve tegyenek meg minden lehetőt, mert különben Érsekujvárott újabb 300 munkás családjával együtt a nyomorgók táborát fogja szaporítani. Juttasson a pénzügyminiszter ur üzemi gyorssegélyt megfelelő összegben, hogy a gyár kapni véglegesen be ne záruljanak. Jellemzi a népjóléti kormányzat jótinformáKságát az, hogy magának a miniszternek ezen állapotokról tudomása nem volt s csodálkozásának adott kifejezést, hogy Szlovenszkón egyáltalán olyan nagy munkanélküliség van. így informálják a mi jó szlovenszkói hivatalos kö- .reink a minisztereket é® igy ismernek a miniszterek bennünket. még nem történtek, az csak annak tudható be, hogy türelemre bírjuk a szlovenszkói nyomorgókat, mert azt reméljük, hogy a kormány végre mégis ráeszmél helytelen politikájára, rászoríthatjuk a józanság útjára. Ha ez azonban nem történik meg és a miniszterelnök ur kormányával egyetemben a tiszta beigérgetések utján marad, úgy a kormányt tesszük felelőssé, ha ott Is revolucionális kirobbanásokkal véli majd a munkásság igazát kiverekedni. Szlovenszkó és Ruszinszkó súlyos helyzete Szlovenszkó nyomorának enyhítésére eddig komolyabb lépések nem történtek. Ennek igazát bizonyíthatom azzal, hogy úgy itt a szenátusban, mint a képviselőházban a szlovenszkói kormány- párti törvényhozók egyre siránkoznak, sérelmeznek, panaszkodnak és rimánkodnak, de Prágában 6üket fülekre találnak, nem hallgatja meg őket a kormány, mert csak statisztákként van rájuk szüksége. Ez alatt pedig Szlovenszkó népe mindegyre szegényedik és rongyolódik. Minden vonalon, minden vonatkozásban Prága olyan messze van a Tátra bérceitől, hogy az alatta elterülő szlovák, magyar, német és ruszin területen élők jajszava vagy nem ér fel ide Prágába, vagy ha ide is ér, nem értik meg, mert idegen a lelkülete. Mostoha itt a szlovák és ruszin, nem kívánatos a német és idegen a magyar. Mostanában ugyan itt-ott alamizsna segélyeket juttatnak a szlovenszkói munkanélkülieknek. A munkanélküliségnek azonban nem ez a megoldási módja. Ne alamizsnát osszanak ki Szlovenszkó nyomorgó népeinek, de juttassák munkához, megélhetéshez őket, mert munkához volt szokva a múltban és munka iránt vágyik nmet is, mint a múltban. A közmunkák beigérésének visszhangja, már egy éve, állandóan járja a sajtót s most újabb beigéréseket kaptunk a miniszterelnök úrtól, de ezek eddig csak biztafcgatások maradtak. A beruházások szükségességének hangoztatása még semmivel sem viszi előbbre ezt a kérdést. Éhe_____ 3 W— ———T-t--- - — lyett követeljük, hogy végre a legsürgősebb közmunkák meginditaseanak. Tovább már igazán nem várhat Szlovenszkó és Ruszinszkó nyomorgó népe, mely között soha ilyen pusztulás és nyomor nem tanyáéit még. Néhány adat az export süllyedéséről A miniszterelnök úrtól végre tetteket várunk, ősszel elmondott beszéde során megígérte, hogy az ország gazdasági helyzetét meg fogja javítani, de az azóta lepergett idő az ellenkezőjét igazolja. Minden téren fokozódott a gazdasági dekonjunktúra e ha az 1930. év külkereskedelmének adatait tanulmányozás tárgyává tesszük, úgy csak a köztársaság egyre hanyatló gazdaság gi életének képét nyerjük. Egész kivitelünk értéke állandó és fokozódó csökkenést mutat 1930-ban 3 milliárddal volt kevesebb, mint 1929-ben. mely összegben egyedül a készáru kivitele 1741 millióval ci kként. A vegyi és vasipar kivitelének emelkedésétől eltekintve minden ’parág kivitele egyformán veszteséget szenvedett. A pamut, gyapjú, cukor, maláta és faipar kivitelének csökkenő tendenciája nem uj keletű ugyan, hanem már 1927-ben kezdődött, mégis az 1930. év ezek kivitelében nem is látott rossz év volt, mert a pamutipar kivitelének fél milliárdos és a gyapjuipar kivitelének 400 milliós csökkenését lehetetlen nagyobb megrázkódtatások é« maradandó nyomok nélkül elviselni. A cukoripar kivitelének újbóli negyed milliárdos csökkenését szintén nem lehet bagatellizálni. Annál nagyobb figyelmet igényel ezen körülmény, mert ez nemcsak a cukoripart, de egész mezőgazdaságunkat is nagyon közelről érdekli. Mezőgazdaságunk kivitelét ezenkívül úgyis szintén súlyos veszteségek érték, mert csökkenést szenvedett úgy & gabonanemüek ,mint a gyümölcsök és zöMség- nemüok kivitele. Az előbbi 324, az utóbbi 133 millióval. A vasipar kivitelének 100 milliós emelkedéséből sincs semmi hasznunk, hanem ellenkezőleg nagy károsodásunk, mert a vasipar külföldi expanzivitásának árát a belföldi fogyasztásnak kell a világ paritáson jóval magasabban tartott árakkal megfizetni. Beteg tehát mezőgazdaságunk és egész iparunk kivetele egyaránt Ax alapvető hiba Ezek a számok arra tanítanak és figyelme*- tetnek bennünket, hogy Itt alapvető hibák csúsztak be államunk gazdasági életének alapjaiba és egész struktúrájába. Kormányainknak, miveá köztársaságunk eminenter ipari állam, arra kellett volna törekedniük. hogy ipari termékeink részére állandó piacokat biztosítsanak, még pedig elsősorban a környező országokban. Ezt a múltból való logikus gazdasági fejlődés elve diktálja. Nálunk azonban sajnos, a logikátlanság lett úrrá minden vch nalon, tehát itt is. Nem a közelben kerestük a természetadta és természetes gazdasági egységeket, hanem a gyűlöletben fogant kisantant külpolitikája mellett olyan gazdasági egységekbe törekszünk, melyek soha alkalmasak nem lesznek arra, hogy túlméretezett Iparunk feleslegeit ott elhelyezhessük. Itt volna az ideje annak, hogy végre okulva ezen tapasztalatokon, a kormány változtassa meg gazdasági politikáját. Bcnes kötelessége Meg kell kezdeni a gazdasági közeledést azokkal az országokkal, melyek gazdasági életünknek pozitívumot hozhatnak, melyeket azonban eddig lehetetlen külpolitikánkkal elidegenítettünk. Mivel pedig külügyminiszterünk hozta létra ezen atmoszférát és ma is a gyűlölet tüzcsóvájával járja körül Európát Páristól Bukarestig és mindenütt békétlenségre tüzel, az ő kötelessége, hogy az ország gazdasági jövője érdekében bé- kitsc ki az elidegenített szomszédokat, mely gazdasági létérdekünk. Vegye a külügyminiszter ur utikofferét és keresse fel Berlint, Budapestet és Rómát, mert ezen útja nélkül gazdasági izoláltságunk folyamata megindul s ő lesz sírásója gazdasági romlásunknak. A mostani legutóbbi cselekedete is már egy magával nem bíró, nagyhatalmi mámorban szenvedő pszychéjét mutatja, aki piromanikus módjára akkor, amikor a saját háza ég, a sí -mszéd házába dob tüzcsóvát. A miniszterelnök urat csak arra kérem, szor’tsa rá a külügyminiszter urat a józanabb útra. mert elfogult politikája még nagyobb károkat fog okozni nemzetének. ■ Replika egy közbeszólóira A republikában élő magyar nemzeti kisebbség nevében ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy a külügyminiszter ur állandóan gyűlöletet szítson Magyarország ellen, amely azelőtt édesA vámháboru és a munkanélküliség
