Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-11 / 8. (2525.) szám

MAI SZÁMUM I KÉPES HÉTTEL M OtPflt

Ara ^ * I

Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyed* A , 1 r' • 1 r* 77 »/ • » , / Szerkesztőség: Prága D. Pannit A ottce 12

ívre 76. havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, «* SZlO'UGnSZrCOl 6S TTISZITISZKOI CllCTlZGKl pCLKÍOrC jj^ emelet. — Telefoni 30311. ™ Kiadóhivatal;

élévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. __ nníifihm Tlfmilnnin - , - PráflaU,Panské«lleet3.HL emelet.

I képes melléklettel havonként 2.50 K£«val több FŐ53tetfc€S3ttői ' ' ’ Ftíctös SXCTÉesX.tő: Telefon: 34184

Egyes szám ára 1.20 Kfc, vasárnap 2,-KC. DZURANY1 lASSLO FORGACh 6ÉZA SŰROÖRYCIMi HÍRLAP. PRAHA

KIT GYŐZÖTT LE AMERIKA?

írta: SZVATKÓ PÁL dr.

Prága, január 10.

Dühhel és elkeseredéssel tetteim 1*0 kezemből Díheley amerikai közgazd á szn a k

vaskos és különbem kitűnő könyviét, amelyben bámula iraméi tó szakértaLemimel frics- kiázza orron a véleménye szerint végzetes gazdasági dekadenciáiba süppedt angol világba tóimat s vele együtt valahogy mindent, ami ótvilág, Európa és európai a sság. A brit lobogó fölé került amerikai zászlóval diszi- tett könyv gőgös cinné: „Amerika legyőzi

Angliát". A szerző számokkal, egy jó adag gazdaságtörténelemmel, szellemes fejtegetésekkel és főleg a gazdag ember naiv gőgjével bebizonyítja, hogy a huszadik századiban Amerika átvette Angliától azt a világhatalmi szerepet — nem a fegyver, hanem az arany világhatalmi szerepét — amit a britek annakidején a Földközi tenger hatalmasságaitól, Velencéitől, Génuától Tagadtak el, s az Unió ugyanúgy első hatalmasig, mint hajdan Róma volt, mert arafinto- rától függ a többi nép sorsa, s ami rajta ki- sMOil esik: barbár, aki csak egyet tehet: Igyekszik átvenni Amerika firtálusát, az egyediül üdvözítő civilizációs, prosperitásos és individualista életformát. A könyv utolsó fejezete, eltekintve, hogy felháborító, méltán beillene az európai lapokban „americana" név alatt meg-megjje lenő kacagtató amerikai kuriózumok sorába, annyira naiv, főlü- letes, tűnő értékekkel büszkélkedő és a helyzeti előnyöket minden fölé helyező. A szerző egyetlen pillanatig sem leplezi az amerikai imperializmust. Büszke hadihajóira, Nikaragua leigázására, és intelligens ember ily pregnáns szavakba még sohasem foglalta azt, amit mi régóta sejtettünk az ál- szent yankee-arc mögött. Nyilván igaza van,: az amerikai erő érvelése e könyv nyomán meggyőz, * hiába nevetünk, ha például a következőket olvassuk: „a názáreti kút,

amelyből Jézus korában merítettek a pa- lesztinai asszonyok, ma is megvan, ma is kijárnak hozzá az arab nők — de amerikai petrölenmoe kannákba merítik a vizet belőle." Hiába kacagunk az olcsó gőgkitöré- sen — tényleg nagy dolog és Angliának, Európának egyaránt fáj, hogy az amerikai petróleumos kanna ugyanúgy körülvitorlázta a világot, mint hajdan az európai ige és az európai betű tette.

Nos, a veszedelmes könyvet mégis megnyugodva rakhatjuk félre és ráírhatjuk nagy vörös betűkkel: fűit. Amikor írták,

1929 közepén, az amerikai prosperitás a csúcson ragyogott s elérte a maximumot, amit hatalom elérhet. A könyv Amerika nagysága tetőpontjának dokumentuma s mint ilyen, mint egy hatalmas, de elmúlt kor himnikus rajza, kitűnő olvasmány. Azóta végigsöpöri: Amerikán 1929 őszének

krachja, a nemzeti vagyon milliárdokkal kisebbedet!, a dollár-isten hűtlen lett népéhez, hat millió munkanélküli dörömböl a Fehér Ház falain, a republikánus többség kisebbséggé vált, Hoover, a dollár földi helytartója, tanácstalanabb, mint a világháború legretteneteoebb napjaiban, s Árkán sasban fegyveres bandák rabolnak élelmiszert, mintha Középki na kiaszott földijén dühöngnének.

A napilapokból nap-nap után nyomon követhetjük az amerikai krízis egyre sűrűbbé váló kirobbanásait, s ha a tényleges nyomor nem ie érte még el azokat a méreteket, melyeket Európában megszoktunk, a következte tesek, amiket egyrészt az amerikai vezető körök máris levontak .belőle, s másrészt mi levonhatunk belőle, olyan természetűek, hogy mindenkinek tanulságosak lehetnek. i

Amerika a legtágabb individualista gazdálkodás klasszikus földje volt, A prosperitás vezérelve szerint földje oly gazdag, hogy mindenki, aki némileg hozzáértő és szorgalmas, vagyonokat gyűjthet rajta, anélkül, hogy a köz akár negative, akár pozitív© beavatkozna tevékenységébe. A korlátlan lehetőségek hazájában nem létezett gát, d© támogatás, óvás, szervezés sem. Aki a pomr pás földön meggazdagodott, csodált vezérré vált, aki nem bírta az iramot, nyilván önmagában kereshette a hibát, mert a körülmények kedvezőek voltak s nem számíthatott gyámoliitásra. Ez volt a régi forana.

Néhány nappal ezelőtt a reprezentációs ház 60 millió dollár segélyt szavazott meg az éhező farmereknek. A látszólag kis jeílen- tőeégű éű európai szempontból megszokott nak tűnő esemény elvi JeAemtősége Amerikában óriási, mert arról tanúskodik, hogy az Unió kormánya kénytelen szakítani régi alapelvével s a büszke amerikanizmus rendszeréről áttér a közönséges, lenézett és gyászos — szociálpolitikára. Vége az aron- jueczi szép napoknak. Az állam Amerikában ugyanúgy megszűnt a kifelé ható, az erő- fölöslegeket levezető, imperialista és offenzív hatalom lenni, ami az amerikai filozófia szerint az önmagától kiépülő naprendszerben egyetlen szerepe lehet, mint Európában, s ugyanúgy defenzívára, szerencsétlen gyermekeinek istápolására, a gondokkal kűzködő családapa szerepére szorítkozott, mint nálunk. Neon élhet a kamatokból, nem ragyoghat gazdagon, hanem vesződnie kell a mindennapi gondokkal. Az európai forma, amelynek élén a szenvedés géniusza jár kivont pallossal, legyőzte az amerikai formát. Egyelőre nem a kifejlődés, hanem az elv a fontos: a háború óta Európa sóvárogva járt Amerika iskolájába, hogy megtanulja, miként kell gazdagodni, most megfordult a kocka: isimét Amerika fog szivszorongva

Európa keserű életiskolájába járni, hogy megtanulja a tapasztaltakból, miként kell megküzdeni a nyomorral, miként kell szerénynek lenni, beosztani, a polgárokat gyá- moUlaná, óvatos rendszabályokat foganatosítani. Amerika végképp betiltotta a bevándorlást, de az utolsó európai bevándorló, a szükség, már elérte az amerikai partokat s a Fehér Ház kénytelen meghozatni Európából azokat a szociálpolitikai remédiumokat is, amiket annyira lenézett, amíg egészséges VÖK.

Hiába tiltakoznak ellene az amerikai imperializmus csőké vén vei, az optimista indi- vidualizmuaróO. át kel ifcrÁ , ’j ' .ordálpoliti- kára,. különben az amerikai gazdasági rendszer nagyságánál fogva még nagyobb ellentéteket szül és még nagyobb robajjal omlik össze, mint évekkel ezelőtt az európai. Tizenegy év óta most fordult elő először, hogy az amerikai államháztartás passzív: a hiány 350 millió dollár. A részvénytulajdonosok száma Amerikában az elmúlt tizenöt év alatt 4 millióról 83 millióra emelkedett,

mindhiába, a helyzet az, hogy ma háromszor annyi függő viszonyban lévő (bérekből élő) ember van Amerikában, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ezen az sem segíthet, ha a bevándorlást a régi milliók helyett évi

135.000-ben állapítják meg. A korlátlan le* hetőségek tanát revideálni kéül Át ke® venni Európa nyomomrendszerót, ha Amerika nem akar még radikálisabb változások felé zuhanni. A prosperitásnak vége van.; az erőt tilos kifelé koncentrálni, előbb a belső problémák kívánnak megoldást. A® imperializmusnak is vége vau.

Amerika legyőzte Angliát? Nem, Angíta győzte le Amerikát., de nem az angol erő és imperializmus, hanem az angol szükség és nyomor, amely fertőzött és megrothasztotta az amerikai közgazdasági életet, mint a rothadt alma a mellette lévő épet. Az európai ember egyszer s mindenkorra leszámolhat az amerikanizmussal. Ez az álom i« kiábrándult ébredéssel végződött. Efc az ideál jb* megdőli Az amerikai ember ugyanolyan ember, mint az európai, a ahogy a nagy amerikai regényírók, az Upton Sinolair-ek, Dreyserek, Sinclair Lewisek előre szeizmográf ált ák, épp úgy kítöir belőle a szenvedés, miot mindenkiből, akinél a gondok egyszer beezakitják a naiv optimizmus vékony rétegét.

A rádió napról napra riasztóbb híreket hoz odaátról. Munkanélküliség, deficit, zendülés, harag és kétségbeesés. A dollár istenei tanácstalanok. Az európai morbus odaát is hat, a csodált és kívánt gőg elpárolgott, mint a kámfor. Mi szegény európaiak csalódottan hányattunk vissza vágyaink és reményeink újabb fiaskójakor és elhaló hangon kérdezzük az űriben: hová forduljunk'

hát, hová?...

A német sajtó hallatlan provokációt lát két lengyel katonai repülőgép Oppeln fölötti útjában

A „látogatás” akkor történt, amikor a kancellár a városban tartózkodott — Uiabb német-lengyel feszültség — A gépek kénytelenek voltak német területen leszállói

Berlin, január IQ. Tegnap FetsőszUézlában, Oppeln közelében két lengyel katonai i épülő- gép német területen kényszerleszállást végzett. Berlini körökben nagy fölháborodást keltett, hogy a lengyel katonai repülők átrepülték a várost és az általános vélemény szerint az incidensnek súlyos diplomáciai következménye lesz, mert a birodalmi kormány okvetlenül de- marsot intéz Varsóba. A két lengyel repülőt egyelőre őrizetbe vették és a repülőgépeket lefoglalták. Diplomáciai lépésekre csak akkor kerül sor, ha a helyi rendőrség befejezi a vizsgálatot. Á berlini politikában különösen azért tekintik súlyos provokációnak a lengyel repülőgépek németországi útját, mert lengyel katonai körökben jól tudják, hogy Brüning birodalmi kancellár keleti útja alkalmával éppen tegnap érkezett Oppelnbe, úgyhogy ezen a napon mindenképpen kerülni kellett volna az incidenseket Elnézésről aligha lehet szó, mert Oppeln hatvan kilométerre van a határtól és az uralkodó hóvihar ellenére valószinütlen, hogy a lengyel gépek ennyire eltévedtek volna. Berlini szakértők szerint lehetetlen, hogy félig-meddig jól iskolázott pilóták a legkedvezőtlenebb időjárás esetén Is ennyire eltévedjenek 8 az sem valószínű, hogy a rendkívül kedvezőtlen időben a lengyel katonaság tapasztalatlan repülőket bocsát útnak. Az Is különös, hogy az incidens épp akkor történt, amikor a genfi német panasz tárgyalása küszöbön áll és Lengyelország és Németország között bizonyos feszültség uralkodik. Ebben az időben a iengyel hadvezetőségnek mindent el kellene követnie, hogy a vigyázatlanságnak elejét vegye, mert a legkisebb incidens is hozzájárulhat a feszültség növeléséhez.

A német fönnhatóság alatt lévő tarület megsértése a berlini lapokban nagy visszhangot keltett. A Germania, a birodalmi kancellár orgánuma, nem hiszi, hogy a lengyel repülők tényleg a hóviharban tévedtek eL A centrumorgánum véleménye szerint az esetet németellenes lengyel tüntetésnek kell tekinteni, mert Lengyelország éppen a mostani napokban kezdte meg offenziváját a genfi német panaszok ellen és mindent elkövet, hogy megijessze a birodalmat. A Vorwiirts szerint a varsói katonák szívesen látnák, ha tényleg konfliktus keletkezne Németország és Lengyelország között. A jobboldali sajtó kizártnak tekinti a navigációs hibát és a lengyel repülőgépek tettét hallatlan provokációnak nevezi, amely nemcsak a német birodalom ellen irányul, hanem a népszövetség ellen Is. A Tag felsősziléziai jelentéseket közöl, amelyek szerint a lengyel—német határon újból erős lengyel csapatösszevonások észlelhetők. A Berliner Tagblatt és a Lokalanzelger jelentése szerint Rosenberg közelében egy harmadik lengyel repülőgép Is kényszerleszállást végzett. A pilóta a parasztoktól megkérdezte, hogy hol van, s amikor megtudta, hogy német területen, azonnal fölszánt és sikerült Lengyelországba elmenekülnie.

Az egyik leszállt és lefoglalt lengyel repülőgép vezetője, egy volt német altiszt, az oppelni

rendőrelnökségen kijelentette, hogy a hóviharban csupán az iránytű szerint repülhetett, mely azonban a hideg következtében nem müKödött rendesen. Végül a térképről akart orientálódni, de a térkép kiesett a gépből. A lengyel pilóta vallomásában különben azt állította, hogy fél Lengyelországba visszatérni, mert ott bizonyára súlyosan megbüntetnék.

Lengyel válasz a német cikkekre

Varsó, január 10. A lengyel lapok máris válaszolnak a berlini újságok cikkeire, amelyekben az Oppeln környékén kényszerleszállást végzett lengyel katonai repülőgépek ügyével foglalkoznak. A Kurjer Poranny szerint a német sajtó kihasználja azt a® egyszerű tényt, hogy két lengyel repülőgép a rossz időjárás következtében kénytelen volt német területen lie- szállni. A németek a pilóták baleseteit is lengyel ellenes propagandára használják föl. Néhány nap előtt Anny Johnson an°rol r énül őnő a rossz idő következtében kénytelen vök lengyel területen leszáMni. A világsajtó semmi különöset nem látott; ebben, s most, amikor az eset megismétlődik, a németek propagandára használják föl. A téli időben az oppelni balesethez hasonló esetek mindennap megismétlődnek s a német sajtó rossz akaratára vall, hogy provokációt. lát benne.

Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül ^»|