Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-04 / 3. (2520.) szám
10 1331 jaimár 4, vasárnapGyula diák — a magyar rádióról Beszélgetés vitéz Somogyváry Gyulával, a Magyar Telelőn- hírmondó és Bádióiársaság ft» igazgatójával Budapest, január 3. A Stúdió palotájának első emeletén van vitéz Somogyváry igazgató ur párnázott aj- tája szobája — a számát e-1 nem árulom, hisz úgyis sokan zavarják a minden rádiósok kedved Gyula diákját — hová mos tanában nagyon körülményes a béjiuthatás, mert a dramaturg igazgató rendikiváll el van foglalva és csak kivételesen fogad néhány embert. Felkerestem vitéz Sómogyváry igazgató urat és megkértem, mondjon valamit a rádióról és a rádióval kapcsolatosan szál'lili' gózó hÍrekről a P. M. H. olvasói számára. Elsősorban arra váltani kiváncsi, megfelel-e a valóságnak az a hír, hogy a Stúdió gyönyörű palotáját lebontják, mert a rádió mai teljesitményeihez képest szűknek bizonyult eZ az európaszerte elismert pompás beren- dezésü épület. Megnyugtató választ kaptam. — A Stúdió palotáját nem fogják lebontani — amint sokan merészen állították —, hanem ráépítenek egy emeletet, amint szükségessé válik, ezzel nem lesz megbontva a régi rend, viszont a nagyobb méretű teljesítmények is kivihetők lesznek. premiereket fog tartani. Hát kérem ez nincs egészen igy. A Stúdió szívesen előad, minden sikerült darabot, de eredeti magyar bemutatókról szó sincs! Talán onnan kelt szárnyra ez a hír, hogy a rádió első Ízben fogja előadni Vitéz Miklós és Molnár Jenő „Veronika rendet osinál“ cirnü három fölvo- násos vigjátékát. A Stúdió biztos kézzel kormányozott világában is előfordulnak ilyen kivéieles esetek, de ami még. nem bizonyilja azt, hogy rendszeressé válik. Sokan féltik a rádió népszerűségét a hangos film hihetetlen .térhódításaival szemben. Ez is felesleges aggodalom. A rádió népszerűsége oly nagy és annyira érthető, hogy ezt már semmi újabb technikai csoda meg nem ingathatja. A hangos film meg éppenséggel nem, hiszen még elődjét, a néma filmet seni képes teljesen háttérbe szorítani. Mert bármennyire vonzza is a közönséget, művészi élvezetet csak a szemnek nyújt, a fül, szegény, kétségbeesetten remeg a miég mindig nem tökéletes, kellemetlen torokhangok hallatán. Hogy a publikum mégis tömegesen keresi fél a hangos filmszínházak nézőterét, annak kétféle oka van. Az Ezerszemü Cézár együk része azért rajong a tulkie-ért, mert ez sikk, vágy még nem volt módjában láthatni, pardon, hallani az uj csodát. A másik, pénzesebb részt pedig a kíváncsiság vonzza, mely szinte vérévé vált, hogy vájjon menynyit fejlődött, tökéletesedett egyik napról a másikra az uj bálvány. Az i® élénken bizonyítja a talkie még nem végleges győzelmét, hogy a nagy Chaplin, a néma filmek koronázatlan fejedelme, még nem szólalt meg. Én nem féltem sem a rádió, sem a színházak jövőjét a hangos filmmel szerűben, mert a rádió hihetetlenül olcsó és a legmagasabb kul- tur igényeket iis kielégíthető teljes ifimén veidnek még az az előnye is megvan, hogy kényelmesen, az otthon falain belül élvezhetjük azt, ami Ízlésünknek a legmeigfelelőbb. Viszont a színház sem forog veszélyben, mert a közvetlenséget, a lüktető életet, arz élőszó varázsát a legtökélete&obb gép sem pótolhatja. Smrmay-Kalcs Margit. BO Egy híres tudós kalandjai és szerelmei kétszáz évvel ezelőtt James Bruce, skót utazó volt az első fehér ember, aki meglátta a kék Nílus forrását Ez. a cáfolat nagyon kellemesen érintett, mert .szinte fizikai fájdalmat éreztem annak a puszta gondolatára is, hogy a Hangok eme misztikusan szép belsejü, örök muzsikától zengő birodalmát durva kalapácsüté- se kikel némitsák el, hacsak rövid időre is! Én nem tudom, más is úgy van-e azzal, de én valahányszor átlépem a rádió palotájának küszöbét, mindig úgy érzem, hogy egy szebb, jobb világba jutottam, ahol nincsen életküzdelem, öklös kenyérharc, ahol megpihennek a rohanó nagyváros zajában megkínzott idegeink, ahová hazajöttünk! Talán a muzsika idegcsillapitő hatásának a következménye ez a megnyugtató jóérzés — de talán inkább, és ez a valószínűbb! —. annak tulajdonithatő, hogy a tehetséges fiatal művészek, iaék előtt sohasem csukódik be ridegen a Stúdió kapuja! A párnázott ajtók mögött szigorú, de igazságos lelkű emberek ülnek, akik jóságosán, bátorítóan fogják meg a miég bukdácsoló kezdő művész remegő kezét és nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatva vezetik előre küzdelmes htjukon. Mégannlitetteni Somogyváry igazgató urnák azt is, hogy valamelyik pesti újság megírta, hogy az eddiginél nagyobb energiájú Leadóállomás megépítése van kilátásban. Ez a híresztelés is hirlapi kacsának bizonyult, mert a rádió nem gondol ilyen nagyszabású építkezésre, osupán Írét reli-állomás meg- épitése van tervibe véve. A rádió vezetőségének ezzel az építkezéssel az lenne a célja, hogy a legtávolabb eső és legszegényebb csőszkunyhóiba is eljusson a rádió szórakozást, kultúrát jelentő áldása egy-egy kristálydetektoros gép formájában, amely apparátus 9—10 pengőbe kerül, tehát a legszerényebb sorsú ember is hozzájuthat. Ennek a csekély anyagi áldozatnak árán a nép egyszerű gyermeke is kiművelheti magát, meg- ismerkedíhetiik az irodalom és zeneművészet remekeivel, amit, ha nem is ért meg, legfeljebb csodál. Élvezheti az értelmi képességéhez szóló Rádió Szabad Egyetem oktató előadásait, és hogy a rádió emez irányú célja nem tévesztett!© hatását, abból is megállapíthatjuk, ha összehamsonlitásí teszünk az öt év előtti és a mai paraszt között. Vagy pillantsunk bele a rádiöellenes — mert ilyen is akad még — és a rádiónajoogó egyszerű ember leikébe. Látni, fogjuk az óriási különbséget a uép két egyszerű gyermeke között. Még mielőtt megszólalna, kitaláljuk, melyik a gólyafészkes és melyik az an térni ás viskó tulajdonosa. Az előbbinek legtöbbször ostoba kiifejezósü szeméből legfeljebb az alkohol utáni vágy csillán meg, miig az utóbbinak a re kifejezése csaknem intelligens, és ba megkérdeni, ki volt Wagner Richárd, vágy ki komponálta a János vitézit, minden gondolkodás nélkül megmondja. Ez az öt év előtti és a mai. vágy a gólyafészkes és antennáig paraszt fotográfiája. Azt hiszem, az sem lesz érdektelen a P. M. H. olvasói előtt, ba megcáfolom «/. egyik képes újság valamelyik számában megjelent hírt, hogy a pásti rádió végre j megvalósítja régi terviét és eredeti magyár • London, január eleje. Most múlt kétezáí éve, hogy megszületett az egyik legnagyobb angol felfedező, James Bruce, a skót utazó, az első fehér ember, aki a kék Nílus fórrá sdndl fúrt. Pályafutása szép példája az európai ember hősiességének és szívós kitartásának. Bruce egy nemes, sőt a hagyomány szerint királyi eredetű skót földes ur fia volt. Más hasonló fiatalemberek szokása szerint jogot tanult az edinburghi egyetemen, majd e’haiá- rozta. hogy beáll egy nagy exportcéghez Indiába. Egv szerelmi regény véget letett üzleti terveinek;, miközben Lhodpnba megtette előkészületeit a nagy tengeri útra, beleszeretett Adriaua Állam kisasszonyba, akinek az apja gazdag borkereskedő volt, de már éveli kel előbb meghalt. A leány özvegy édesanyja helyeselte a házasságot és rávette a fiatalembert, hogy hagyjon fel indiai terveivel és telepedjen le Londonban mint borkereskedő. Bruce 1754-ben feleségül vette Adriám A Hant, de a szép fiatalasszony néhány hó- nappal később meghűlte Bruce sokáig gyászolta feleségét és hogy bánatát felejtse, hosszabb utazásra indult Spanyolországba és Portugáliába, ahol négy évet töltött. Mikor hazatért külföldi útjáról, megismerkedett az idősebb Fittel és Halifax lorddal, akik rábírták, hogy fogadja el az angol konzuli tisztséget Algírban, azzal a megbízatással, hogy kutassa fel Afrika északi partvidékét, amely akkor még nem volt teljesen ismeretes. Bruce misszióját III. György jóváhagyta, kihallgatáson fogadta a skót utazót és megbízta, hogy rajzokat készítsen minden építészeti emlékről, amellyel útközben találkozik. Nehéz szívvel hagyta, cl Angliát, mert kőiben beleszeretett egy Miss Murray nevű szép fiatal urilányba. Bruce 1763 elején érkezett Algírba és két évig működött ott mint konzul. Akkor szabadságot kapott és elindulhatott felfedező uh' jára. Hajóra ült, de hajótörést szenvedett és az arabok kifosztották;; Nem vesztette el. a kedvét, még egyszer útnak indult, áthajózott Egyiptomba és nekivágyít, hogy eljusson a Nílus eredetéhez. A bennszülött arab és néger törzsék akkor még sokkal bizalmatlanabbak voltak az európai látogatók iránt, mint ma. De Bruce nem riadt vissza a nehézségektől és a szerencse is jól szolgálta.' Kairóban a beyl kigyógyítóttá betegségéből, szerencsére valami kevés orvosi tanulmányt is végzett és ezen a révén kitűnő ajánlólevelet kapott, amelyek biztosították számára a bennszülött törzsfőnök táníogátá* sát. Ilyen módon eljutott Mássáwahba. Massowabbau a helybeli kormányzó nem tudott olvamii és már éppen meg akarta nyúzni elevenen a bátor skótot, amikor Bruce orvosi ismeretei megint megmentették a* életét. Kisrvógyitotta a. kormányzó fiát halálon betegsé- gébül,'amiért hálából kíséretet adott melléjé Gönci,niba. Abesszínia fővárosába. Az utazás kilencvenöt napig tartott és tele volt halálos veszedelmekkel. Mikor megérkezett Gondarba, tovább játszotta az orvos szerepét és kigyógyitot- ta hasfájásból a miniszterelnök legkisebb fiát. A miniszterelnök könnyekig elérzékenyiilt és hálából kinevezte az abessziniai királyi testőrség tisztjévé. Ezzel a díszes ranggal felruházva nyűgöd tafbban folytathatta útját a Nílus forrása felé. Mielőtt azonban tovább ment volna, forradalom tört ki Abesszíniáiban, a királyt elfogták és ki akarták végezni, de Bruce megszervezte a királyim hadsereget és olyan vitéz katonának bizonyult, hogy a király Visszatérhetett a trónjára. A hálás király felszólította, válasszon magának birtokot az országban. Bruce egy Geesh nevű falut választott, amely állítólag a kék Nílus forrása közelében feküdt. Bruce végre fölkerekedett, hogy megtegye utjának utolsó szakaszát. Akkor már meglett férfi, negyvenes volt. 1770 november 3-án egy domb tetején állott és letekintett a völgybe, az első fehér ember ,akinek ez megadatott, ahol a vezető állítása szerint a kék Nílus ered. Bruce dobogó szívvel rohant le a völgybe, hogy megcsókolja azt a talpalatnyi földet, amely felé háromezer év óta vágyódik az emberiség sóvár erőfeszítése. Egy kókuszdió héját szinültig megtöltötte a forrás vizével, magához intette hosszú és fáradságos útjainak hűséges társát, egy Strates nevű görögöt és felszólította, igyék vele először György király egészségére, azután pedig miss Maria Murray boldogságára, akinek a képét híven őrizte szivében az egész hosszú utón. Négy napot töltött Bruce a kék Nílus forrásánál, azután visszatért Gondarba, ahol véletlenül megint polgárháború volt. TeJjc* tizenhárom hónapig verekedett a király oldalán és egy láda szinarannyal távozott onnan, melyet a király hálából adományozott. A nubiai sivatagon át utazott vissza Egyiptomba és útközben, pontosan követte a kék Nílust egészen addig, amíg a fehér Nílussal egyesült. 1773-ban, háromévi kegyetlenül fárasztó és veszedelmes utazás után visszaérkezett Kairóba. Onnan mindjárt tovább utazott Franciaországba. A marsért lei kikötőben a francia tudományos társaságok kiküldöttei ünnepélyesen fogadták. Bruce ügyet sem vetett a tudósok hódolatára, mert egészen feldúlta az a hír, hogy szeretett Máriája egy olasz márki felesége lett. Már teljesen kiment az eszéből tizenhárom évig tartó útja és példátlan kalandjai; csak féltékeny és megsértett vőlegény volt Romába utazott a volt menyasszonya után. ügy látszik azonban, a marchesának sikerült lecsillapítania, a csalódott szerelmest, mert minden nagyobb botrány nélkül lezajlott, római útja. 1774 nyarán megérkezett Londonba, a-bol nagy tisz- séggél fogadták. Sajnos, újabb csalódások érték. Irigyel megpróbálták kétségbe vonni felfedezésének hit el ességét.. A kortársak szkepszisével szemben a mai tudomány mindén tekintetben Brucet igazolja, paláira keseredve, Bruce visszavonult falusi birtokára és ettől kezdve haláláig csak emlékirataival foglalkozik. Emlékiratai csak 1790-ben jelennek meg, négy óriási folio kötetben, térképekkel és rajzok' kai. A sors különös, iróniájálból, a bátor utazó, aki ép bőrrel menekült számtalan halálos veszedelemből, egészen, hétköznapi baleset áldozata lett. 1794-ben vidéki kastélya lépcsőjén kocsijához kisért egy idős hölgyet, megbotlott és szörnyet halt. őfelsége, o divathiráíy elrendelte.. • Pária, január eleje. Vájjon ki a világ korlátlan ura? Nem Mussolini, nem is a mérhetetlen brit birodalom uralkodója. Jean Patou ez a hatalom, a párisi hölgyszabő. Hatalma olyan mérhetetlen, hogy egyetlen megvető mosollyal intézte el a kérdést, amikor egy újságíró a divat és a gazdasági válság összefüggését merte Nála kutatni. — Állítólag — úgymond — gazdasági válság van. Azért mégis érthetetlen, hogy miért kérdezősködik a gazdasági válságról tőlem. Csak nem gondolja, hogy az én művészetemre a gazdasági válság behatással lehetne. Olyan krízist még nem értem meg, amely miatt vevőimnek csak egyike valaha .is azt mondta volna, hogy ruházkodásán takarékoskodni akar, vagy hogy olcsóbb divatot diktáljak. Lehet, hogy 1931-ben a férfiak még jobban agyon fogják magukat dolgozni és hogy a gondokszülte ráncok elegyengetéséből élő kozmetikusoknak még több dolguk lesz, ámde, hogy a divathölgyek ebben az évben is ruhára, kalapra, kesztyűre és 9ok más egyébre tekintélyes pénzösszegeket fognak kiadná, az az én szememben minden kétségen fölül álló, elintézett bizonyosság. — Nos és mit csinál a hosszú ruha? — Teljes virágában pompázik! — felelte sötéten Patou, a diktátor. — Meghirdettem a hosszú ruhát és száműztem a kurta szoknyát. Helyes. De csak bizonyos határok között. Ám az asszonyok túlságosan siettek nekem engedelmeskedni: fenntartás nélkül és túlzásba menően rajongnak egyszerre a hosszú ruháért. Órák hosszat kínlódom, míg végre sikerül meggyőznöm egy hölgyet arról, hogy sziép lábai vannak és a világ minden kincséért sé rejtse el őket. Most már az a helyzet, hogy még a rövid sportruhát is csak nagynehezen tudom kiverekedni .. rendelőimnél. Amikor fiatal voltam, egyszerre elterjedt a kerékpá, rosláz. Aki egyszer beleült a kerékpár nyergébe, sose szállt le többé. így van a hosszú ruhával is. — És a bunda? — A bunda megmarad, — mondta kd döntését a mester — mert a bundaféle asszonyo- san hat. Nem akarok többé férfias külsejű nőket látni! Aki nőnek született, viselje a következményeket. Elmentem a legvégső határig. Nincs ellenvetésem a rövid haj ellen. Többet azonban ne kívánjanak tőlem! Az asz- szony, aki férfit utánoz, az én szememben nem elegáns. Egykor férfias volt a női divat. Furcsa idő volt, amely azonban soha sem fog visszatérni. Egyébként az általános érvényű szabályok továbbra is érvényben maradnak. A jól öltözködő nőnek kötelessége, hogy mindén évszakra négy ruhát csináltasson. Természetesen a sportruhákon felül. Ami pedig az esti ruhát illeti, 1931-re a fehér szint rendeltem el. A jelszó: egyszerűség, de minden túlzás nélkül. Ugyanez áll a dekoltázsra is. — A szimkoárpozíció egyébként megváltozik az egész vonalon. A belső díszítés művészete ugyanis óriási lépést tett előre. Mindenekelőtt jelentékenyen megjavultak a világítási effektusok. Még a hangversenytermekben is tompított a világpás,' nem közvetlenül hat, hanem lágy fényben ömlik végig a termen, azt t>e tudjuk, honnan. így azután egészen újfajta fényeffektusok keletkeznék, amelyek kedvéért uj színeket kell teremtenem. Ez főképp a délutáni öltözékre áll, amelynek uralkodója 1931-ben a világos tónus,•■sőt a legtöbb esetben kimondottan a fehér. É6 végül meg valamit a kalapról! Széléé, nyitott kalapokat akarok látni, melyek legalább is az arc egyik felét szabadon hagyják. Az 1931. év divatjához sehogy sem illik az elavult kis kalap, amely éveken át szárazdajka formát adott az asszonyoknak. — Ám a kalapra (figyeljen jól, egészen uj dolog!) szőrmedisz jön. Ennek két előnye vau: egyik, hogy a szőrme felsőbbséges eleganciát kölcsönöz, e a második, hogy inig az olcsón pipeskedö mindent le tud másolni, szint, formát, anyagot, addig a nemes szőrme előtt ie kell tennie a fegyvert. Ezzel szemben nincs kegyelem. Ezen a ponton élesen határolódik él a „haute luxé", a „derni luxet“-től. És ugyanezért 1931-ben a tánchoz és általában az estéken ne- imes szőrmebetét fogja díszíteni a pelerineket és a silókat. így szólt kegyes kedvében a „világ ura“. És 'bizalmasan tette még hozzá: .Xelkiismerélességem divatkérdésekben anyira megy, hogy teszem valamely uj divatszin alkotása előtt a leg- luértékadóbb' jösnökkél Is konzultálok, vájjon áz u j színikom pozícióban nem látnak-e vészthozó tendenciát. Mert a szép asszonyok ugyancsak óvakodnak a színektől, melyek szerencsétlenségét jeleznek."
