Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-04 / 3. (2520.) szám

IMS január 4, vasárnap. 7 BBBaMWPf I prlvigsrei járás akciója a haadknrai kányavám föntartása érdekéken Nyílra, január 3. (Saját tudósítónktól.) Mint temeretes, a handlovai szénbányával kapcso­latban érdekes per folyik már évek óta az úrbéresek és az egykori földesur, a Pállfy- ' család között a „bányavám“ miatt. A bánya ugyanis úgynevezett bánya vámot fizet azon birtokosoknak, kiknek földje alatt szenet bányásznak, s igy a Pállfyaknak is. Az úrbéresek azt vitatják, hogy Pállfyéket már nem illeti meg a bányavám és azt nekik kel­lene kaputok. A pereskedéstől különállóan most érdekes memorandumot intézett a já­rási hivatal a kormányhoz, a parlamenthez és a pozsonyi országos hivatalihoz, melyben az úrbéresek mellett foglalva állást azt kéri, hogy a bányavámot a Szlovenszkón és Ru- szinszkóban érvényes törvények értelmében továbbra is hagyják meg, sőt a rendelkezé­seket egészítsék k'i azzal, hogy a bánya vám az egykori földesurak helyett az úrbéreseket illeti meg. A memorandum terjedelmes indokolásában utal arra, hogy a handlovai bánya annak ide­jén. nem ■szerzett bányajogot azon a terü­leten, amelyen most a bányászás folyik és ennek következtében bányavámot köteles fi­zetni az egyes községek birtokosainak, sőt azoknak is, akik földjei alatt ezidőszerint még nem folyik a bányászás, de előreláthatólag rö­videsen megindul A bányavámból származó jövedelem, amennyire az úrbéreseket illeti, olyanoknak jut, akik arra — különösen a mai gazdasági helyzet mellett — nagyon is rá vannak szorulva. A járási hivatal sajnálattal állapítja meg, hogy éppen ebben a nehéz idő­dében mondotta ki az országos választmány Palovics dr. indítványa alapján, hogy a bá­nyavámra vonatkozó eddigi törvényes rendel­kezés nincs már érvényben. Ez az indítvány — mondja a memorandum — a községek és úrbéresek érdeke ellen irányult, tehát a kis­gazdák érdeke ellen, amit éppen védeni kel­lene a vagyonerős bányatársaságokkal szem­ben. A privigyed járási bizottság éppen ezért teljes súlyával arra törekszik, hogy megvédje az érdekelt községek érdekeit és ezért kéri a kormányt és a memorandum többi címzettjét, hogy a bányaadó (bányavám) továbbra is ér­vényben hagyassák, illetve bővitessék. Ongyflkos lett, mert nem látogathatta meg ideálját Himassombei, jaraoár S. (Saját tuéósMntdbŐL) Koték János 30 éves ateópokorágyi gawkdieg’ény karácsony másodmapján látogatóba bésziöt Dulfeá- r&TA ideáljához és már autót is fogadott, hogy mi­nél kevesebb időveszteséggel telhesse meg sas utat. A fiatalember szülei, akik nem fő szemmel nézték egyetlen fiúik nőeüléed előkészületeit, erősen ele- nezbék a költségéé autóíkiránd-iíTáet és a gazdaság körüli munkák sürgősségére vaSé hivatkozással végre is eJkerült a karácsonyi látogatás tervéről üe- beawStná gyermekűket Ebéd után a gazdadegőnly íroató is fogott az áJk tok körüli munkához, a szülők pedig megnyugodva menték a templomiba. A magára maradt fiatalember ssttleá távollétét felhasználva előkereste édesapja hétmilliméteres forgőpisstolyit éa a csűr pelyvájában főbelőtte magát. Mire a család hazatért és keresésére In­dultak, holtan találták a csűr sarkában. A szerelmi bánatában öngyilkossá lett ifjú a telt elkövetése előtt búcsúlevelet, irt szüléhez, amely­ben borzalma* tettét a karácsonyi látogatás kényszerű elmaradásával indokolja éa csak arra kért horaátartoaőlt hogy rezeébandá- val kísérjék ki Wtoflöó útjára. A fcragtSkuB comsu tfiatateanlbert vaeármfp nagy részvét mellett teaneíftéík ej. — Kifutóimból vezérigazgató. Londonból jelen­tik: Az angol vegyi ipari truszfc vezérigazgatója, Melohett lord, a közekmttt időben elhunyt. S en­nek helyére a telűgyelŐibízoMBág egyik tágját, Sír Háry Mac Gowanit nevezték ki. Az uj veaérigaega- tó az angol ipar egyik jelen tőé kiemelkedő alakja igen romantikus életpályát futott be, amíg ehhez az álláshoz eljutott. Mac Gowan nagyon szegény családiból származott. Az elemi oskola elvégzése után kifutóimként működött egy robbanóanyaggyár irodájában, mely gyárat Nobel dinaimitkiirály alapí­totta. Annakidején bébi öt silling volt a keresete. Azóta állandóan a vegyi iparnál maradt. Iskoláit javarészt magámuton végezte s huszonöt év alatt óriási gazdagságra tett szert. Jelenleg is a Nobel- robbanőanya-ggyár alkalmazásában áll. Most oly ipari konszern vezető helyére választották meg, amely a világ legnagyobb konszernjei közé tarto­zik a amely körülibelüil 100.000 millió csehszlovák •koronát öditevő vagyont, mozgat. Az 56 éves vezér­igazgató magán vagyonát, 326 millió koronára be- m/Bitk. Közel húsz esztendő óta kinevezett vezetőség kormányozza az iparkamarákat, a mezőgazdasági tanácsokai a baiesetbiztositőkat és a beteg- segélyzö pénztárakat Prága,, január 3. A Poledni Liftben olvas­suk a következő érdekes sorokat: Ud/rzal mii- niszerelnök a múlt évben százszázalékos de­mokráciáról beszélt. Nem csodálható, ha azt vártuk, hogy ezt a százszázalékos demokrá­ciát a gyakorlatban is kezdik majd megvaló­sítani. A köztársaság fennállásának már a ti­zenharmadik esztendejében vagyunk. Azelőtt meg négy esztendeig folyt a háború. Ez együtt­véve tizenhét év. És ezalatt a tizenhét esztendő alatt nálunk nem volt választás a mezőgazdasági tanácsba. A mai napig kinevezett igázgatóbizottság ve­zeti. Miféle százszázalék ois demokrácia lehet ilyen igazgató-bizottság melleit. Nem volna-e már itt az ideje annak, hogy újabb választási rendet alkossanak és legalább húsz esztendő múltával megifjiltsák ezt a fontos intézményt? A legutóbbi hu&z esztendő leforgása alatt a kereskedelmi és iparkamarákban sem volt választás. A mai napig nem gondoskodtak az elavult vá-; lasztási rend meg változtatásáról. A. kereske­delmi kamarákat szintén ágaizgatóbizottság kormányozza. A háború alatt, amikor minden alkotmányos jogot fölfüggesztettek, lehetett az ilyesmit menteni. De a demokratikus ál­lam tizenhárom esztendeje alatt már lehetett volna a helyzeten javítani. Különösen szük­séges ez ma, amikor az .iparosokról és keres­kedőkről senki sem gondoskodik, amikor ez a két társadalmi osztály a legnagyobb válság-, gat küzd és tatán még nehezebb időknek néz elébe. Húsz esztendő óla nem volt választás a bal­esetbiztosító intézeteknél és a betegsegély- zö pénztáraknál. Mindenütt a kormány ál­tal kinevezett komissziők uralkodnak, me­lyeket politikai kulcs szerint állítottak ösz- sze. És nálunk állandóan demokráciáról zenge deznek. Itt-ott diiktátori hajlam gyanújával vá­dolnak egyeseket, ugyanakkor pedig azok, akik a demokráciát, mint valami engedélyezett ipart, a maguk számára bérelték ki, két évtizede dik- tátori módon uralkodnak. Néha egyik-másik ember nincs megelégedve ezekkel az institúciók­kal. A helyzet javítását sürgeti, fizet az intéz­ményekre, de szava nincs. Óhajtanék, hogy a* 1931. esztendő a javulás éve legyen e ezekbe a mérhetetlenül nagyjelentőségű intézményekbe végre beboosásisák magát a népet és a nép vá­lasztott képviselőit, hogy azok fölváltsák a kormánybiztosokat, — fejezi be cikkét a Poledm List, A Poledni List cikke valóban neon szórni kommentárra. A szlovenszkói és ruszínszikói ős­lakosság már épp tiz éve követeli a gazdasági érdek védelmi intézmények autonómiájának visszaállítását. Épp ideje, hogy Prágában i* eszébe jutott már valakinek a demokrácia sú­lyos szépséghibája. HORTHY: Erkölcsi enyhülést leli hozni ai elszegényedett és kimerült népek számára A magyar kormányzó válasza a Budapest, január 3. (Budapesti szerkesztő-J .ségünktőL) Jelentettük, hogy Horthy Miklós j kormányzót újév alkalmából a budapesti dip- ! lomáciai kar élén Angelo Rótta pápai nunciue meleghangú beszéddel üdvözölte. A kormány­zó az üdvözlésre a következőképpen válaszolt: Excelleneiás Uram! ( Amikor hálásan köszönöm Exxcelleneiád- t nak a jókívánságokat, amelyeket az uralko- j dók és kormányfőik, valamint azok budapesti t képviselői nevében kifejezésre juttatott, a ’ magam részéről is a legőszintébb és légszívó- j lyesebb jókívánságaimat fejezem ki a diplomá-; ciai testület tagjainak, kérve őket, hogy legye-1 nek tolmácsaim a magas személyiségeknél, j akiket oly méltóan k^rJselnek nálunk. jj . ►— Az elmúlt esztendő folyamán a magyar nép állhatatos kitartással folytatta azt a mun­kát, amellyel a jövendő megelégedets égét re­méli bdztositaoi magának. Különösen arra tö­rekedett, hogy barátságos viszonyt létesítsen a biliföldi * nemzetekkel és az a gondolat vezérelte, n i diplomatái! újév! üdvözlésére hogy ütött az óra, amelynek erkölcsi enyhü­lést kell hoznia az elszegényedett és kime­rült népek számára, ogy biztosíthassa szá­mukra képességeik és tehetségeik teljes kifejtését. — A jókívánságok, amelyeket a diplomá­ciai testület Excellenciád utján e törekvések sikerére nézve kifejezésre jutottak, értékes bátorításul szolgálnak és azok eredményessé­gére kedvező kilátást nyújtanak. ~~ Bizonyos, hogy ", m ország újraéledésének munkája koránt­sem tekinthető még befejezettnek. — Ennek tudatában és a külföldi' államok segítségével azon igyekszünk, hogy nemzei létünk felté­teleinek javítására alkalmas helyzetet te­remtsünk, amilyben azután kifejthetjük mindden erőnket a magunk elé tűzött ékes feladatok megoldá­sára. Aquincum kiásójának sírjánál az anziói temetőben Anzáo, december hő. Antin m ... ma Anzio, két óra Rómától vo­naton i a híres tudós, aki itt alussza örök álmát: Terma Károly, a múlt század '[legérdeke­sebb magyarjainak egyike. Ha az ember az életére gondol, olyan, mint egy érdekes, végig lebilincselő, de kissé va­lószínűtlen Jókai-regény hőse. Mint fiatalember résztvett a 48-as szabadságharcban s a világosi fegyverletétel után szolnokmegyei birtokára vonult gazdálkodni. Régészettel és jogi tanulmányokkal foglalkozott. Feliratos kövek alapján, melyeknek elsőrangú szak­emberévé képezte ki magát, megállapította Dácia határait. Munkáját kül­földön is megbecsülik, a nagy Momsen meg is látogatta s adataira hivatkozik Rómáról írott müvé­ben. Az elnyomatás éveiben nehéz volt Magyar- országon egy olyan valakinek, mint Torma Károly, távoltartania magát a politikától, csa­ládi hagyományok is eleve igy rendelték. Deák-párti képviselő lesz s mint ilyent, a Ház elnökévé választják. Mint politikus elér mindent, ami elérhető, mi köz­ijén a kortesköltségek teljesen aláássák bir­tokát. Kiábrándul a politikából s teljes ere­jével régi szerelmének, a régészetnek szen­teli magát. .Egyetemi tanára a régészetnek a budapesti bölcsészeti fakultáson. Az egész tu­dományos világ figyelme feléje fordul, makor Aquincumban kiássa a fürdőt 8 az amfiteátrumot s munkájának eredményéről beszámol a Tu­dományos Akadémián. Ekkor indult Itáliába, hogy sikerekben gazdag pályafutását méltóképpen befejezze. Anzióba vonult s még fellobban a zseniali­tása, mikor £ i tus itt kiásott Nero-villa romjaira figyelmez­teti az illetékes hatóságokat. De ez már az utolsó felgyógyulás volt. Anzió- ban halt meg s itt is temették el. Kora reggel indulok, hogy a tirreni tengeri fürdőhely kicsiny temetőjében egy nagy ma­gyar tudós emléke előtt tisztelegjek. ' Egy sereg uj iskola, hadiárva-otthon, mén- hely, rokkantak üdülőtelepe mellett hala­dunk el, a ®ok uj intézmény a fasizmus ko­moly szociálpolitikáját dicséri. Tizenegyre már Anzióbam vagyok. Kicsi, néhány ezer lakosú városka az öböl fölé bo­ruló domboldalon. . A tenger zöldeskék, távol szürke az ég. Ahol az ég összeölelkezik a vízzel, ott egy hosszú, lilás vonalat húzott egy láthatatlan rajzoló. Elül nehéz halászbárkák, rengeteg sötét- szinti háló. Távol fehérlő vior lások libegnek. Emberek dülleszkednek a parton s néznek a tengerre. Gésztenyeáruis néni üldögél a sár-! kon. | Ebéd után sétálok ki. a magas kőfallal kö-j r ül vett temetőbe. A kapu zárva, nem tudok! bemenni. Visszaballagok s megkeresem a vá-j roskábau a temető őrt. Vele megyek vissza. Fiatalember, azt! mondja, emlékszik, egy szer-kétszer már meg-l | toll szabóságban* ttarSab/L I a beszólt’ vócfapt/nij látogatták Rómából a híres magyar archeoló­gust. Biztat, hogy ő tudja, milyen tájon van. Ahogy bemegyünk a temetőbe, szemben kápolna van, jobbról-baból ciprusok. Olasz szokás szerint nagy márványlapok a sírokon. Hatalmas tivegfedeles, elipszisalakú tartók­ban koszorúk. Balra megyek a kápolnától. A temeőőr magamra hagyott, talán azt hiszi hogy rokon vagyok. Úgy is érzem most.. Ro­kon vagyok, magyar vagyok. Az olasz felirásu sírok közt hamar rábuk­kanok. Itteni szokás szerint, a szélről elbán- tolt halottak márványlapját a temetőfalon he lyezák el. A szürkés-fehér, kékes szélű már ványról olvasom a latin felírást: GAROLUS TORMA HUNGARU8 In Uníhersitate Budapestim Profékor JJt Romina Qucae In Patria Supersunl Monumenta Illustraret Román Profectus OUit Col Mártii MDCCCXCVIJ. A. AE. LXV1IL In Paoe. Furcsán, gyerekesen, megilletödve tartom kezemben a kalapomat s a néhány szál virá­got. Aztán önkény télén, hogy a távoli Anzió­ba jutott vándor magyar szót is halljon, han­gosan elmondom sírja fölött a Miatyánkot.- Ahogy befelé megyünk a ködős, gyorsan leboruló estében, a különös magyar tudósra gondolok, aki itt pihent meg ebben a szél­csendes, partimenti városban. így, ennyire árván, egyedüli lehetett ő is itt, mint most én. (x.) ~~ A j jó, hát megaeszem a kutyát. De njozán hü állat? — Hogy hü-e? Azt már elhiszem. Hó. romszor elaifom s mindig visszaszökött hozzám.

Next

/
Thumbnails
Contents