Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-25 / 20. (2537.) szám
8 mi franir », ~ <X^CT-AWfe3ft-HniM» SGlHBJEM8aK.,.£«&-Kli Jh t-U'WlaaWtMBBMgi—WW—»BCTmWi MAGYAR EMBER ELETE Aki Komáromból Komáméba Perzsián keresztül érkezett Irjat SZOMBATHY VIKTOR HETI REVÜ Ma» SZENES ERZSI Budapest, január 24. Minden világváros történetében százával játszódnak le egyéni tragédiák, de ezek többnyire elférnek a rendőri híreik szürke rovatában és úgy kerülnek le a napirendiről, hogy senki sem figyel fel rájuk, csak a statisztikai adatok számarányait változtatják meg le vagy feüffaLé. Budapesten az, elmúlt napokban megdöbbentő egymásutánban olyan izgalmas egyéni tragédiák játszódtak le, amelyek felzaiklatták az egész város kedélyét és képzeletét. Felár sudásra nem jutott idő és az emberek pár órára miintha elfelejtették volna a saját egyforma , minden változatosság nélküli, őrlő és elviselhetetlen gondjaikat és bajaikat, csak ezekkel a tragédiákkal foglalkoztak. Ismert nevek viselői az áldozatok, azért voltak ezek a tragédiák olyan szem berzőkőek, azért jelentek meg plaánaire* világításban, nem is szólva arról, hogy komorságukban és méreteikben elérték egy görög tragédia méreteit és komorságéit, a megfellebbezhetetlen végzet kórusa hangzott fel mögöttük. Itt van Kirckner Sándor tábornok, akinek huszonegyéves leánya elpusztul tüdővészben, az apa lezárja a haldokló szemeit, zokogva borul rá a holttestre és mire a fuldokló, görcsös zokogás elhal, az apának is megáll örökre a szive. Beniczky Ödön, a volt belügyminiszter, miután meghitt társaságban töltötte az estét, éjszaka egy ligeti pádon a szájába lő és hajnalban kihűltén, holtan, vérébe fagyva talál rá egy sofför. Egy volt miniszter, aki úgy megy *3 az élők közül, mintha hajléka sem lett volna, téli, dermesztő éjszakán a rzabad ég alatt végez önmagával, az első pillanatban azt hiszik, hogy egy ismeretlen nincstelen, egy azok közül, akik szürkén éltek és nem marad utánuk már feljegyezni való, mint puszta nevük, azután kiderült, hogy az öngyilkos Re- niczky Ödön volt — Bausch Olivér, kúriai bíró, egy maeszőr szalonban fejezd be életét, rejtélyes körülmények között. A rejtély fá- tyola azonban túlságosan átlátszó és a sajtó Idmétetlsn. Ebben az esetben nem olyan erősek a felsőbb érdekek és az elhunyt személye sem parancsol olyan mértékű hallgatást, mint a dán király személye, annakidején. Az a dán király, add tudvalevőleg egy hamburgi nem éppen jóhiró negyed, még kevésbé jőhirü házában halt meg hirtelen, és a német sajtó : snukkanAs nélkül hallgatott Itt letartóztatták a szalon tulajdonoanőjét, sürgősen kontroll alá vették a* összes ilyen szalonokat, amelyekről mindenki tudja, hogy ártatlanul hangzó nevük mögött milyen titkos és tiltott szenvedélyek tombolhatják ki magukét. És végül Pintér András százados esete, aki ma már csak egy tíz évre Ítélt fegyenc, de itt álljunk 1 meg egy pillanatra. Nincsen ma egyetlen asszony sem Buda- ■ pesten, aki ellen olyan nyílt és égő ellenszenv nyilatkozna meg, mmt Radolescu Hetén ellen. Nincs még egy teremtése eunek a városnak, aki erre az erős ellenszenvre eny- nyire rászolgálna. Egy asszony, akinek vallomása alapján kötéláltali halálra Ítélik az elvált férjet. A férj Pintér András százados, az asszony kedvesét, Kiss Miklós őrnagyot ölte meg. A tragédia egyetlen szemtanúja, majd koronatanúja, az elvált feleség. Radu- lemi Helén azt üzeni ki az újságírónak: „az igazat mondtam, a bíróság a bizonyítékok i birtokában Ítélte kötéláltali halálra Pintér Andrást". Egy asszony, aki ugv mondja el az igazat, hogy nincsen egyetlen mentő szava sem, aki úgy mondja el az igazat, hogy abból a biztos kötél fonódik. Egy asszony, aki nem védi a volt hitvestársát, mert megölte azt, akihez erősebb kötelék fűzte, mint a hitvesi eskü, — szerelem. Eddig a dolog rendben van. Vannak lelkek, amelyekben a szánalom sohasem kap erőre s nem tudja eloltani a gyűlölet és bosszú magasra csapó lángjait. De egy anya, aki nem talál mentő szót, osak tér- • hielőt akkor, amikor gyermekének apjáról van szó, ennek a gyermeknek apját akasztő- fáTa ítélik az anya vallomása alapján. Ezért, ha ezerszer igaz ie, amit Radulescu Helén mond, senki sem hisz neki. Megmozdult a tömeg szive és lelkiismerete és azt kérdezi ' egyre hangosabban, hogyan hihetett Radu- 1 lesen Hellénnek a bíróság. Vannak határok, amikor egy ember nem veheti magára büntetlenül az igazság súlyát, mert a szánalom elevenebb, követelődzőbb és diadalra jut. Amikor Radulescu Helén az „igazság" súlyával döntött Pintér András sorsa fölött, nem szabadult meg saját lelkének kőnehéz súlyaitól. A vádak, amelyek alapján Pintér Andrást elítélték, százszoros súllyal, a tömeg szájából meghangosodva zúdulnak vissza rá. Amilyen arányban felébredt a részvét Pintér András mellett, olyan arányoau és egyre erősebben szitódlk a gyűlölet Radulescu Helén ellen, összefogott ellene a társadalom, társadalmi kérdéssé növekedett az egész tragédia. Hatalmas méreteket kap, az emberek ezrei mozdulnak meg, ezer és ezer aláírás díszíti a kegyelmi kérvényt, amely Pintér András caámára kér kegyelmet Magyarország kormányzójától. A parlamentben interpellációra, készülnek Pintér András érdekében, a trafí1 ... HL Kiss Mihály uram rágyújtott egy újabb ei' garettára, belelapozott gyűrött kis naplófüzetébe, amibe szökési kalandjait irta » igy . folytatta: Ott hagytam el, hogy a csunyaszakállu per- . zsákok sárhásaiban maradtunk, se té-se tova. Ahogy ott várakoztunk, egyszer esak : megjelentek a fekete emberek, akiket akkor láttunk először. Az angolok küldték a fekete embereket, (valószínűleg az északi India békésebb törzseiből valók, akiket az angolok expediciós szolgálatra használnak. Szerk.) és ezek az emberek Öszvéreket hoztak magukkal Értünk jöttek! Mert az a társunk, akit elvesztettünk, még az elmúlt éjjelek egyikén eltalált véletlenül Badzsgiránba, az angolokhoz, és jelentette, hogy rajta kirviü még hatan tévelygőnk a hegyek között s nem találunk utat. Szegény társunk lába le is fagyott, amint Badzsgiránba ért, le is vágták a lábafejét. Azóta keresték az angolok, de csak most akadtak ránk. A fekete emberek parancsnoka megolvasott bennünket: — Ek, do, tfn, esar, ponos, eoé... hatan voltunk. A hetedik már levágott lábbal fekü- dött Badzsgiránban. öszvérekre ültettek • vittek az angol helyőrségre. Ott nagy lett az örömük. Bizony, lépettek voltunk már, azonkívül roppant éhesek is. Először is vigyázva adtak enni. Valami masszát először, keveset, meg csáját. Néhány óra múlva többet, hogy beleszokjunk az evésbe. Aztán elláttak bennünket finom, meleg fehérneművel. Harisnyát, cipőt, ruhát, mindent kaptunk. Igazán, mondhatom, nagyon kedvesek voltak hozzánk. így Indultunk India felé. Két hónapig mentünk, Perzsián keresztül. Kocsán, Mecsek, Turbát, Dzsunin, Khatn, Birdzsán, Hur- muk, Duzda, ezek voltak a főbb állomások. Mondhatom, az irányi ((Iráni) fennsíkon igen fuj a szél... Egy indus katona meg is fagyott a szerályok egyikében, nagy volt a hófúvás. Innen vonaton Beludzsisztánon keresztül, szép ieánder ©időkön át Karacsiba, a perzsákok tengeri öblébe mentünk. Az első cukrászdában a főhadnagy ur jól meguzsoo- náztatott, amiért kimentettem a sziklák közül. Innen Bombayba mentünk. Mikor már azt hittük, hogy vonatra tesznek, vagy hajóra, hogy hazamehessünk, akkor még beljebb vittek Indiába, Ahmednogarba. No, mondom, már sohase kerülünk haza. Mikor úgy véltük, elbocsátanak, akkor megint csak lágerbe kerültünk. Hanem az angolok igen finom emberek voltak. Aláirtunk egy parolát nekik. Ilyet: „Parole Form „B“. I No. 2665 P/W Kish M. swear that during the perlőd that I am interned et Ahmedna- gar. I will make no attempt to escape, will make no preparál ion 9 fór a future attempt to escape, that I will nőt attempt to evoide the eensor and will eommit no act prejudi- cial to the British Empire or her Allies. So help me God. Kiss Mihály." („ígéret formula „B". Én Kiss Mihály 2665 sz. hadifogoly esküszöm, hogy Ahmednagar-i intern ált.ságom ideje alatt szökést nem kisérlek meg, a jövőre előkészületeket sem teszek szökésre, kísérleteket sem teszek a cenzor kijátszására, s egyáltalán nem követek el semmi oly cselekményt, mely a Brit Birodalomra vagy szövetségeseire nézve ártalma* lehetne ügy segítsen laton! Kiss Mihály.) Ezt aláírtuk, elmagyarázták, mi van benne. Különben pedig békén hagytak. Fényesen elláttak. Azt mondták, katonák voltunk, sokat fáradtunk, harcoltunk, most aztán megérkokban fehér ivek vannak lefektetve, aláírásokat gyűjtenek a kegyelmi kérvényre. Mindenki igazságtalanságnak tartja az Ítéletet, mindenki bízik a kegyelemben. Ismeretlen emberek egész légiója adja nevét az ügyhöz. A pesterzsébeti házban Radulescu Hetin szobájának ablakai állandóan le vannak füg- göuyözve, az ajtóik lezárva, nem fogad senkit. Mindennap bejön Budapestre, fekete gyászruhában, sűrűn lefátyolozva, — hivatalba jár. A Láthatatlan tömeg rokonezenve, szánalma és tiltakozása az ítélet ellen védi az elitéit fegyen,cet, a láthatatlan tömeg erős öklét tartja Radulescu Helén lefátyolozott arca elé... Én csodálom, hogy Radulescu Helén végig mer menüi az uooán. * Nem hiszem, hogy a pesti hivatalnok kisasszonyok ezek után vállalkoznának arra, hogy az esti órákban egyediül maradjanak a demeljük a pihenést. Nem volt szabtad semmi munkát vállalni a faluban, mint Turkesz- íánban tettük. „Hadifogoly-menekült" volt a nevünk és havi tizenöt rúpiát adtak azért mert semmit nem csináltunk, csak sakkoztunk, fotbailoztunk, meg lepkét fogtunk. A tiszt urak harminc rúpiáért csinálták ugyanezt. Igazin Jó dolgunk volt. Még a gondolatunkat is kitál illák. Ha egy órára eltávoztunk a lágerből, már odaceempészett valaki cigarettát, szivart, fogkefét. Moszkitóháló alatt aludtunk. Nagyon jó meleg volt a Himalája hidege után, azóta se bírom megszokni Komáromban a hidege*. Élelem jó volt. Magam is halászhattam és főztem olyan magyaros halakat hogy az angolok is megnyalták utána az ujjúkat Marhahús, tévéimé, bikáira*, dzsem, Viktória- pudding, minden volt. A lágerben csak mi voltunk, heten. A többi menekültek már elmentek, hajóval, haza. Mi meg nem tudtuk, mikor kerülünk haza. Mindegyikünknek volt egy lepkehálója s azon versenyeztünk, hogy kinek van többfajta lepkéje, ügy ugrándoztunk utánuk, mint az iskolásgyerekek. A végin az egész gyűjteményt megette a hangya. Sok érdekeset láttunk. Láttuk a párszikat. akik a tüzet imádják. Láttuk, amint tűzzel égetik el a halottakat. Láttuk, amint keselyüknek teszik ki a tetemeket. Sok a sasmadár arrafelé, meg a papagály. Nagyon szép virágok vannak. Csináltunk virágos kertet is. Az indiánokkal, mert indián népek Laknak arrafelé, nem beszélgettünk, csak az angolokkal érintkeztünk. Furcsa viselet* van ott a népeknek, de különben barátságosak voltak. Közben a Pamiron át szerb, meg cseh nemzetiségű foglyok szüremkeztek át. Némelyik ottmaradt egy ideig, másik tovább ment. Mi meg osak mulattunk az angolokkal, sakkkoztunk velük. Jól megtanultam sakkozni, az angolok nagyon kunsztos emberek mindjárt jöttek valamivel, kunsztokat csináltak, hogy utánuk tudjuk-e csinálni. Aztán fotbailoztunk velük, meg magunkban. A Trieszti Lloyd ajánlkozott, hogy hazavisz. mert be mondtam, hogy hajókormányos vagyok és értek a kormányzáshoz. Soká húzódott azonban az ügy. Eközben Jöttek katolikus misszionáriusok, a katolikus foglyok valami gyűjtés segítségével hazaindultak. Én református vagyok, ott maradtam. Az angol kapitány megveregette a vállunkat, hogy ne féljünk, mi is hazakerülünk. No, ekkor került oda a ah szlovák konzulátus. Számonvettek bennünket s akkor hajlottam először az uj országokról. De nem értettem őket s azt hittem, valami más Komáromba akarnak vinni. Akkor derült ki, mikor a térképen megnéztük és összehasonlítottuk a tudományt, hogy akár Komárom, szabadkirályi város, akár Komárno, az most egy s én a csehszlovák konzulátushoz tartozom. Akik Magyaroszághoz tartoztak, azokat már hazavitték. Végül osak én maradtam a hétből, Indiában, egyedül. Azt mondták, Szlovenszkóhoz tartozom. Nem lemertem még a helyzetet s többszőr is meg kellett nézni a térképen, hogy ugyanazt gondoljuk-e a konzulátussal. Azt hittem, Csehországba kell menni, ahol ismét felszerelnek katonának s visznek megint harcolni valahová. Nem mondom, hogy nagy kedvem lett volna hozzá a havas hegyekben való kínlódás után. Mikor elbúcsúztok tőlem a többiek, sirtunk. Ott maradtam egyed ÜL Végre, nagynehezen felülhettek a hajóra, 1921 február harmadilkáu Rombaybatn. Innsbruck volt a hajó neve. Rögtön vettem egy majmot és madzagon tartottam. Egy kikötőben azt mondja a kapitány, hogy vegyek aj hivatalban, különösen ekkor, ha a hivatalban levő kasszában pénz ie van. Fed van bolygatva mindenkinek a képzelete ezekkel a megismétlődő álarcos históriákkal. Mintha mindannyian egy detektivnegény passzív szereplői volnánk és attól félnénk, hogy az aktív szereplők megjelennek „pénzt vagy életet" csa- takiállássál. Az ember azt Ilimmé, hogy ezek a nick oaerteri történetek már csak a gyermekek játékainál érvényesek s az életben nem lehet semmi hasznukat venni. És lám, egymásután kétizben álarcos banditák sikerrel működnek Budapesten. A Kinizsi uooad garázs kirablásánál, mint az már ^igazolódott, nem is komoly pisztolyokkal operáltak, csak riasztó pisztolyokkal és egészen a detektiv- regények receptjei szerint. Úgy' rendezték még a dolgot, hogy kizárólag nőkkel kerülhettek szembe, a megriadt hölgyeket szépen falhoz állították és arra kényszeritethék, hogy városban ketrecet a majomnak, megvár a b*h jó. Nem hittem a kapitánynak, dehogy mentem volna ki a hajóról, ha már egyszer feljutottam rá, inkább továbbadtam a majmoo. Ott vettem ezt a fürészhalat la, et Kitömtem magam. , Nagy hajó volt. Nagy, fekete halak úszkáltak körülötte. Mély voít a tenger te. Kövei kötöttem madzagra, úgy mértem a tengert, de nem érte a végét. Az indus gyerekek akármilyen mélységre leszállanák a tengerbe, ha pénzt dob be nekik az ember. Szögletéé indiai pénzt dobáltam be nekik, lebuktak, felhozták. Többen te voltunk a hajón, hajdani foglyok. Karácsában megvizsgáltak bennünk**, miatt ení éle betegség ellen éa tüzes vasat sütöttek a karunkra. Mindenünket megfertőtleml- tettek. Egy helyen, ahol a hajó sokáig állott, kiszáll tünk és betévedtünk holmi bazárboltokba. Ha vettünk valamit, akikor azt mondta a boitos: — Szálam szám, ázatom szám. boksztez <todi... Ajándékot kellett neki adni, ha egy krajcárt is, a vételáron felül. Azt mondta, szerencsét hoz. De az ajándék fejében választhattunk akármit viszont. Szerények voltunk, csak egy borotvát választottunk. Választhattunk volna pedig sokkal nagyobbat, meri: olyan szives volt a bolond boltos. Azt hiszem, ráfizetett a boltjára ... Ádeneo keresztülmentünk, aztán oia« gyarmatra értünk, Eritreéba. A szuezi csatornán, ahogy átjutottunk, megcsapott a Földközi Tenger hűé levegője. Roppant vihar fogott el itten. Brindíriben is voltuk, ez már Olaszországban van, meg Velence is, ahol szintén jártunk. Velencében nincs uoca, ott vizifiakke- rek járnak. Csónak -fi akkerek. A ládámra még Indiában pecsétet és plombát nyomtak az angolok, levelet is adtak hozzá, hogy nem szabad semmi fináncnak felbontani. Nem is volt vele baj, osak Récében akadékoskodtak, nem hitték a dolgot s két napig kellett várná, mig visszajött a bizonyítás, ,hogy bizony nem bánthatja a finánc, hadifogoly-bútor az! Budweisből kerültem vissza Pozsonynak. Pozsonyban elkéstem a vonatról és azt néztem, Oroszországban vagyok-e, mert a felirar lok éppen olyanok voltak, mintha csak Orosz- országban lettem volna... Uj volt minden. Hát az is igaz, hogy régen jártam erre... Ahogy ott nézdegélek, látom, hogy a pod- gyászom a raktárban van és a sok vasutas mind arra megy és szagolódik. Finom szaga volt a podgyászomnak, narancs, banán, csokoládés, kávé, füge, datolyaszaga volt. Ott álltak és szagolgatták. Közel megyek, mondom, mi az. Hogy még sose szagoltak. ilyen ládák- Hát azt meghiszem, mondom, indiai láda. Aztán, hogy biztonságban legyek a ládám felől, kikértem a ládát a máíházó hivataltól, magam elé tettem a váróteremben s körülötte jártattam egész éjjel. így aztán szagolhatták. De engem is megnézett mindenki, mert angol trophioban voltaim, olyan parafa-sisakban, tetszik tudná, amilyet az angolok hordanak a gyarmatokon, fehér ruhám volt hozzá, mert a magyar katona ruhát először orosz- szál cseréltem föl, aztán turkesztáni lettem, a perzsákok lul is került valami, mig. .aztán angol lett betűiem... így állottam a trolikban, fehéren é? fáztam. Azóta is fázom. Mikor reggel a vonat Komáromba indult, visszaadtam a málhakocsiba a ládát. így érkeztem meg. A vonatban találkoztam' egy nagyságával, aki csak arra volt kiváncsi, milyen lesz hét év után a viszontlátás és egyre sirt mellettem. A vonatnál vártak, mert táviratoztam, hanem a viszontlátásból majdnem alig lett valami, mert ők se ismertek meg a sisakban, én se ismertem meg őket. Kis gyerek volt az öcsém, amikor bevonultam, most meg egy bajuszos fiatalember várt. Sokat sirtunk az állomáson. A nagysága is, aki közel jött, nézni a viszontlátást. Komáromban nem ismertem meg senkit. Aztán meg fáztam is sokat Két hónapig tartott, mig beleszoktam a hidegbe. Most is fázom még s akárhányszor odaálmodom magam az indiai lágerbe... A fekete embereket látom mindig. Egy félévig csak azt csináltam, hogy szoktattam magam a komáromi élethez. Bizony, szokatlan volt itthon megint. Aztán az öcsém ki fogadta a nagy légi vizet, meg az aranyosi adják át a kasszában található pénrt. Szép rimán sikerült a munka, mint egy detektivregényben. Most olvasom, hogy Pestvármegye ez alkalomból elhatározta, hogy elkoboztál ja az ösz- szes detefctivregényeket, máglyája Ítéli az egész ponyvairodalmat. Sobri Jóskát, Nick Cartert, Rinaldő Rinaldinit, A grófi kastély titka, vagy Két szerelmes szív története című művet stb. Ezek után megkérdem, hogy A1 Oaponeval foglalkozó, izgalmas, a fantáziát könnyen felbujtó részletes híradásokat, a osikágói mozgalma* banditaélet csaknem napirenden tartó rovatát mikor szünte-ik be a lapok? Vagy az élő, valóságos A1 Capone szenzációs rabi ári történeteinek beható ismertetése kevésbé veszélyes élénk fantáziával és könnyelmű hajlamokkal megáldott egyénekre,,mint a képzelt nick cáriért figura kitölti* rabló hőstettei*
