Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-25 / 20. (2537.) szám
t*H jaatt&r », 9 határt és hálásam IkeaditOnk. Később a Vég- völgyi résavénytársaságiuál voltaim mint kiadó, mert vártaik rám s agy bolyöt biztosítottak is a számomra. Most mágiáit halásagsatok. Nem valami fényesen fizet. A régi társsakkal levelezem is. Higgyél találkoztam. Van, aki tanár, van, aki mérnök. Majd, ha tutajjal Pestre megyek, felkeresem őket.., * így végezte Kiss Mihály araim a beszédet, ahogy itt le van Írva, Egy hadifogoly egyszerű története. Manapság neon is 6ly szokatlan. Húsz évvel ezelőtt ez csak a Svon Hédinek joga volt és kiváltsága. Tíz éwel ezelőtt Kiss Mihályok kötelessége, szenvedése. Ki hitte volna, hogy Kis* Mihály, komáromi halász, akit az Isten i* arra rendelt, hogy a Vógduuán harcsákat fogjon, egyezerre csak Tnrkesztánban gitározni fog, aztán a „perzsáitokkal" hadakozik és Indáéban sakkozik az angol helyőrség Tommyjával, vele esetleg úgyis hozhatta volna a sorsa, hogy Flandriában találkozhattak volna, keservesebb körülmények között. Csodálatos ez az élet. Persze, persze, de ind van a fÖrészhallaJl? Itt csak elbeszélgettük az időt, holott azt akarom megkérdezni, kedves olvasóm, nem akarsz-e venni egy kitömött fürészhalat, ép példány, egyenesen Bombay bél hozta Kiss Mihály, a sorsa érdekes, kalandos s ha úgy gondolod, meg vehet ed, szívesen közvetíteni... PAVLOVA Diákkormvtxhi halottam először Pavloviról. Apám beszélt a odri balett tüneményes szépségű produkcióiról, a pélervári udvari opera gálaelőadásairól, az orosz főváros előkelő publikumáról, a premierek meleg hangulatáról, káprázatos estélyi tökeitekről, vibráló ékszerekről, aranymjlázas uniformisokról. hófehér plaszironefiról és a haldokló hattyúról, Padlova feledhetetlen hatású művészetéről. Azóta hosszú évek múltak ét. Pétervdr s az udvari opera minden szépsége mér a műké. A forradalmak és ellenforradalmak tüstengeré- ből egy törékeny testű asszony hajója az emig- rjció révébe ért és Anna Pasvlava, a klasszikus balett istennője élőiről kezdi a munkát, hogy ismét elérje azt a pozíciót, melyei Szent- pé tere ár ott betöltött és amelyet a Lenmgrdddá keresztelt főváros uj urai nem tiedlak megbecsülni és méltányolni Küz leimet évek hosszú sora következik az emigrációban. London, Páris, Berlin, Prága, Becs, Budapest ét Bukarest effg-epy mérföldkő a rögös utón s a vitrinbe való gyönge asszony erős akarata legyőzi az akadályokat, Pavlova csillaga « nemzetközi horizonton talán még jobban ragyog, mini amakélőtte. Amikor láttam nem tudtam betelni művészetével. 01 dalulésemről fölemelkedve előre- nyujtott fejjel igyekeztem magamba szívni a fehér tüUcsjpkékből kidradó parfümjének édes illatát, hogy sohase felejtsem el annak az estnek az emlékéi. Olyan volt, mént egy dér csípte tearózsa; még teljes pompájában ragyogott, de már sejteni lehetett, hogy holnap megkezdődhetik a hervad á»s szomorú folyamata. Eltáncolta a „haldokló hattyút11 s a néző szemébe könnyek szöktek. Ma *em tudom, hogyan lehetséges úgy érzékeltetni az ehtmlés szomorúságát, hogy az ember szivébe fájdalom nyilai jón s ajkára fölüljön a kérdés: miért kell elhervadnia a virágnak, miért kell elmúlnia a szépnek? A l>Mtyu meghalt. Egy hágai szanatórium f eh érfalu szobájában fehérböbitás ápolónők között a még fehérebb arcú Pavhym örökre lehunyta beszédes szép szemét s csodárfomvá- ju két kezét összekulcsolna várja a menybeli üdvösséget, melyre válóban rászolgál az, ki csak a szép és a jó szüreteiének apostolaként járta be a földet. Pavlova keze . . . Két libegő, önálló életet élő karcsú pillangó volt. Emlékszem, mikor nála jártam, mennyire föltűnt nekem Pa>v$ova keze, finonmetszésü, arisztokratikus szabású, fehérbőrű kis keze. A vékony bőr alól átlátszódnak a halványkék erek s a kézfogásnál szinte érezni lehetett szivének minden dobbanását. Ez a kéz libegett előttem és simult a, karosszék támlájához, mikor terveiről beszélt, melyeket már nem valósíthat meg soha. Ez a kés kisérte diszkrét gesztussal szavait, amikor elmondta, hogy London közelében villát vásárolt s egy-két év mnávg oda. fog visszavonulni. Kertészkedni akart, Rózsát, frzekfüt, Itrizmilémot nevelni és kink atyákkal hancu- rozni a puha zöld fűmön. Most már soha. többé nem fogja látni Londont, a villát és a leértét, amelytől élete egyetlen nagy váayá/nalc beteljesülését várta. A londoni otthon hiába, várja. A buldogg-csa- lád tagjai hiába várják a simogató kezet . . . Pavlova emlékéi egy hollandiai sírdomb és százezer ember szeretető fogja megőrizni. Ternyei László. A politikai foglyok számára visszaállítják az államfogház kedvezményeit | Az uj javaslat szerint a vizsgálati fogság teljes egészében beszámítandó — A politikai fogoly olvashat, a fogoiymunkátOI mentes és sajátmaga élelmezheti magát j Prága, január 24. Már évek óta sürgetik a politikai és jogászi körök a kormánynál, hogy a büntetés kitöltésénél a politikai foglyok és a közönséges bűntettesek közölt különbséget tegyenek. Az igazs ágügy m i nisztérinm a közvélemény nyomásának eleget téve egy erre vonatkozólag törvényjavaslatot dolgozott ki. A törvényjavaslatnak neve: törvény az államfogházról. A javaslat rövidesen a minisztertanács elé kerül, úgyhogy a nemzet- gyűlés még ez év tavaszán le is fogja tárgyalni. A Prager Presse értesülése szerint a törvényjavaslat kilenc paragrafusból áll. Az első paragrafus megállapítja azon személyek körét, akik a politikai foglyoknak járó előnyöket élvezhetik. A javaslat súlyt helyez a bűncselekmény objektív jellegére és politikai motívumára. E kategóriából kizáratnak az olyan deliktumok, amelyeknek módja, végrehajtása, vagy a végrehajtásuknak alkalmazott eszközök aljas motiváltsággal bir, ilyenek például a politikai gyilkosságok, vagy gyilkossági kísérletek, politikai merényletek. Olyan esetekben, amikor a deliktum politikai indítéka bebizonyítható, a törvény megengedi, hogy súlyos börtönt államfogház büntetésre lehet átváltoztatni. Szlovenszkón az úgynevezett államfogház intézmény már létezik, mert a magyar büntetőtörvény, amely jelenleg még érvényben van Szlovenszkón, például a párbajt politikai deliktum- nak fogja föl és államfogházzal sújtja. A második és harmadik paragrafus e fogalmakat tovább distingválja és részletezi s 'kitér olyan esetekre, ha valakit több bűncselekményért ítélnek el, melyek között egyikmásik politikai jellegű (például lopás és egyidejűleg politikai demonstrációkon való részvétel). Ilyen esetben a bíróság által hozott Ítéletét kettéosztják. A harmadik paragrafus a fiatalkorúak büntethetőségéről szólva, kiköti, hogy a fiatalkornak esetében a deliktum politikai jellege nem ismerendő el és pedig azon okbél, mert az uj a fiatalkorúak büntethetőségéről szóló s a nemzetgyűlés által már elfogadott törvény egyes bűntényeknél lendkivüli enyhítéseket biztosit. Ugyanez a paragrafus azt is tartalmazza, hogy a katonai bíróság által elitéit magánszemélyek is élvezhetik az államfogházrói szóló törvény előnyeit. A gyakorlatban ez a rendelkezés csakis bábom esetében alkalmazható, mert a csehszlovák tömények szerint a katonai bíráskodás magánszemélyekkel izemben csakis háború esetén lehetséges. A'ktiv szolgálatot teljesítő katonai személyekre ez a törvényjavaslat egyáltalában nem vonatkozik. A negyedik paragrafus felsorolja azokat a kedvezményeket, amelyek az államfogház- bau letöltendő büntetésekre vonatkozhnak. Ezek szerint az állam fogházat csakis magán zárkával, vagy a köztársaságból való kiutasítással lehet szigor]tani. A politikai fogolynál! nem szabad alkalmazni szigorításként böjtöt, kemény fekhelyet ée sötét zárkát. A vizsgálati fogságot a büntetésbe be kell számítani és pedig teljes egészében. Stóovenezkón eddig a régi magyar törvény szerint a vizsgálati fogságot ilyen esetekben nem számították be teljes egészében. Ha az Ítélet kapcsán az akadémiai cim, vagy a szolgálati állás, vagy a választói jog elvesztésére is elitélik a vádlottat, úgy ez a jogmegvonás csakis a büntetés kitöltésének idejére terjedhet. Nedves lalak szárazzá tétele „áramló levegőu módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schuls-féle épitési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. Az ötödik paragrafus értelmében a büntetést lehetőleg azon bíróság körletében hajtsák végre, ahol az elitéltnek állandó lakáss vau, hogy fogadhassa családjának és barátainak látogatását. A politikai foglyokat a közönségéé foglyoktól el kell különíteni és a lehetőség szerint minden politikai fogolynak külön szobát kell adni. A politikai foglyok saját ruhájukat viselhetik, azokat esetleg változtat hatják, g a saját ágyneműjüket használhat ják. A rendes fogolymunkátél mentesek és maguk választhatják meg munkájukat, amennyiben ezt a fogház házrendje megengedi. Takarítási markát nem kell végezniük. Rendes fogháti életümezéeben részesülhetnek, azonban vendéglőből is hozathatnak maguknak élelmet. A szabad levegőn négy óra hosszat tartózkodhatnak naponként és közben testgyakorlást is végezhetnek. A politikai foglyok könyveket és újságokat olvashatnak és pedig olyan nyomtatványokat, amelyek ellen a fogház igazgatóságnak nincsen kifogása. Fogháza levélpapiros helyett saját levélpapirosukat használhatják. A további kedvezményeket az igazságűgymi- nisztérium rendeletileg fogja szabályozni, Így elsősorban a dohányzást illető kedvezményeket. Fegyelmi véltségeket dorgálással vagy a többi politikai fogolytól való elkülönítéssel, vagy a fent ismertetett kedvezmények egyi- kének-másikáuak megvonásával sújthatják Bizonyos kedvezményeket azonban még fegyelmi utón sem szabad megvonni, nevezetesen a közönséges foglyoktól való elkülönítést, a sajátjával való ruházkodást és a kényszermunkától való mentesítést. A hatodik paragrafus a politikai perekben való fellebbezésekre vonatkozik, továbbá.^ kimondja, hogy esküdtbiróságok előtti tár- " N yálasoknál az esküdtekhez külön kérdést ell intézni, vájjon elismerendő-e az államfogház kedvezménye, vagy sem. Az utolsó három paragrafus az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. Tausend atchimista experimentumai csak akkor sikerültek, ha az ellenőrző szakértő kinézett az ablakon Felvonulnak az atchimista társaság jóhiszemű és önzetlen tagjai — Az egyik tanú szerint Ludendorll tábornok maga is ajánlotta a vállalkozás támogatását — .4 német járadékbank igazgatótanácsának elnökét csak messzemenő óvatossággal mentette meg egy nagy blamázstól München, január 24. Hosszú sorban vonulnak föl a 'bíróság előtt a finanszírozóik, azok, akik bíztak, hittek és adtak. A német járadékbank igazgatótanácsának elnöke, Lentze őexcellenciája tanúvallomásában elmondja, hogy Mannesmann Alfréd a legszigorúbb titoktartás mellett közölte vele Tausend lölbukkaná- sát, kísérleteinek eredményét, azután tanácsát; kérte, hogy mit tegyen, támogassa-e az alohimistát és mi módon állítsák be az akciót a haza üdvére. A tanú nem minden ■szkepszis nélkül hallgatta Mannesmanin előadását, de azért nem tartotta kizártnak, hogy a bádogosmester rájött az aranygyártás titkára, hiszen olyan korban élünk, amelyben egymásután történtek hasonló csodák, a Röntgen-sugarak fölfedezése, a rádió stb. Lentze nem tudott szabadulni annak a gondolatnak a hatása alól, hogy amennyiben korlátlan mennyiségben tudnának aranyat előállítani, úgy Németország megszabadulhatna a reparáelő elviselhetetlen terhétől. Azt tanácsolta tehát Mannesmanuia/k és későbben Tauseudnak is, aki személy esen fölkenet to, hogy forduljanak a birodalmi bankhoz és azzal együtt kezdjék meg az akciót. Tausenddel való összetalálkozása alkalmával az alohimlsta átadott neki egy darabba aranyat, amelyet megvizsgáltatott és vegyileg tisztának találta. A gyakorlati eredményeket Lentze hajlandó lett volna elfogadni, Tausend elméletével, főleg a zenei analógiával azonban hadilábon állott. Tausend későbbe®, százezer márkára kiállított részjegyet ajánlott föl neki, minden ellenszolgáltatás nélkül, a járadékbank elnöke azonban éppúgy elutasította ezt az ajánlatot, mint azt a másikat, 720 kilogram tiszta aranyat, amelyet Tausend megőrzés céljából akart deponálni a járadékbanknak, hogy ez az aranyrneunyiség fedezetül szolgálhasson a bank által kibocsátott papírokra. Most olyan tanuk következnek, akiknek nóra volt egyéb szerepük, mint hogy fizessenek, old- segítsék az aranyczinálást, teljesen önzetlenül;, csakis a haza Üdvéért. Wodf drezdai gyáros és Tietgens Ottó hamburgi kereskedő a két következő tanú, mind a ketteoi jólszituált polgárok. .Résztvettek Taueend frankfurti kísérletezésében és az alöhimi&táról azt a benyomást szerezték, hogy szerény és igénytelen ember, aki megérdemli a bizalmat és a támogatást. Woif két részletben hatvanezer márkát adott, Tietgens két hamburgi barátjának bevonásával ötvenezer márkát áldozott az aranycsinálásra. Később újabb befizetéseket kértek tőlük, de ennek .már nem tettek eleget. Pénzükből egyetlen pfenniget sem láttak viszont. A tanúvallomásokból lassan kibontakozik a. széleskörű társadalmi akció teljes képe 6 nyilvánvalóvá válik, hogy sokan adtak és szívesen tették. Kissé egyhangúan hat. amikor gyárosok, kereskedők egymásután a bíróság elé járulnak, elmondják, mennyivel adóztak az aranycsinálásra és valamennyien azzal fejezik be vallomásukat, hogy önző érdekek nélkül járlak el s a befektetett összegből egy márkát sem kaptak vissza. Pcters WíllheLm kölni gyáros elmondja, hogy először 50.000, azután 30.000 márkát fizetett, de a második részletet már korántsem adta olyan lelkesedéssel, mint az elsőt. „Feleségem azonban erősen hazafias érzésű asszony volt és kijelentette: ha te nem adsz, úgy a magam vagyonából fizetem ki az ötvenezer márkát.“ A tanú élőké torász a mellényzsebéből egy selyem papírból készült zacskót, óvatosan kibontja és két kis aranyrögöt szed ki. Ezeket Tausend- tól kapta — emlékül. Megvizsgáltatta az aranyrögöket és a szakértők megállapították, hogy kitűnő minőségi) tiszta arany az anyaguk, amilyen kereskedelmi forgalomba nem szokott kerülni. A tanú végül elutasítja azt a gyanút, mintha nyereségvágy vezette volna. Ugyanígy állítja be a történteket Wiükler kereskedő is, aki édesapjával együtt negyvenezer márkát bo-| csátott az alchimista rendelkezésére, aki 5—6 százalék kamatot fizetett a kölcsön után, de magát az összeget sohasem adía vissza. A keretük ed ő egyizbeo Tausendhoz fordult és arra kérte, bocsásson rendelkezésére nagyobb darab aranyat, mert édesanyjának aranylakodalmát készül megünnepelni és szeretne valami szép ékszert ajándékozni. A mester tényleg küldött neki egy száz gram súlyú aranytömböt, amiért nem fogadott el pénzt. Eleken hamburgi cigarettagyáros vallomásában különösen egy mozzanat bir nagyobb érdekességgel. A tanú eleinte bizalmatlan volt, de amikor meghallotta, hogy Ludendorff tábornok ál! a vállalat élén, eloszlott kétkedése és fönníartásnélküli hittel áldozott a nemes célra. .A bíróság elnöke föiolvasott több jegyzőkönyv! vallomást. Ereik err von Plettenberg, a Norddeutsche Lioyd elnöki tanácsának tagja, volt olyan óvatos, hogy az akcióba való bevonulása előtt fölkereste Ludendorff tábornokot és tőle kért információt. A tábornok megnyugtatta: egész nyugodtan belebocsátkozhatok a Tausend-féle eljárás finanszírozásába, ő maga Is résztvesz a vállalkozásban és nem állíthatja, hogy Tausend becsapta volna. A tegnapi tárgyaláson csak egyetlen tanú akadt, Hohage dr., a Schoeller-müvek vegyésze, aki (szakszerűen foglalt álláspontot az arany csinál ás kérdésében. Tausend elméletét ő egy laikus fantasztikus játékának mondotta. Jelen volt az aranycsináló drezdai kísérletezésénél, ahol olyan erős volt az ellenőrzés, hogy minden szemfényvesztés eleve ki volt zárva. A kísérlet nem sikerült. Másnap Tausend egyedül manipulált és akikor sikerült A tanú jelenlétében öt>ízesen kétezer tettók kísérletet arauykotyvasztásra, de mind a két experimentum csődöt mondott. A második kísérlet sehogy sem akart eredményt produkálni, a tanú unottan nézett ki az ablakon, de an likőr egy-két perc múltán visszafordult a lombikjai fölé görnyedő Tausendhoz; meglepetten látta, hogy a mester aranyszemcséket talál az olvasztótégelyben. Ebből arra következtetett, hogy az aranyosiad- lás csak akkor sikerülhet, ha az ellenőrző szakértők kinéznek az ablakon.
