Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-25 / 20. (2537.) szám

1931 Január 25, vasárnap.

TOxgM-MAG^m-mrgiap

7

A MA PROBLÉMÁI

Ifjúsági könyvek

Anyakéz irta a levelet ét anyaszw diktálta minden sorát. Gyermeke a kilencedik étiében jár. Már nem elégítik ki a meséskönyviek. Komolyabb írások után vágyik és állandóan ezért zaklatja az anyját. . Azt kérdezi tehát: helyes-e már most hosszabb időre könyveket adni a gyermek kezébe, — s ha igen: milyen könyvekei olvasson kilenc éves f ia?

A kérdés nagyon egyszerűnek látszik, pedig nem egészen az. Mert a Icilenc éves Izórában komoly könyvekre vágyó gyermek értelmileg mindenesetre tulfejlett és minden hajlandósága meg van az elmélyülésre. Azt is érezhetjük a vágyódásból, hogy magányos lélek. Ha itt, Pesten, az iskolán kívüli ezerféle szórakozási lehetőség mellett is könyvek felé irányul az érdeklődése, bizonyos, hogy nem elégíti ki a magakoruak társasága. Az azonban nem kívánatos, hogy emiatt idősebb korosztályok érzés és gondolami ágába kerüljön bele. Mert ott már sok olyat tanulhat, ami legkevésbbé kívánatos. A nap nehány órájára tehát igazán csak a könyv marad szórakoztató és pajtást-pótló foglalkozásnak, — mert ilyen esetben a szülőiének fokozott kötelessége lehetőleg sokat lenni együtt a gyermekkel, hogy tulfejlett lelkét irányítva, segítsenek elkerültetni vele a koraérettség és tudálékosság szakodé kait. Valósággal a szülőknek kell gyermekké vdlniok, hogy a korához illő játékokat, sportot a gyermek el ne hanyagolja és megmaradjon egyszerűnek, harmonikusnak.

Milyen legyen a könyv, amit a kezébe adnak?

Könnyű munka volt erre felelni. Csak visz- sza kellett néznem a magam gyermekkorába, amelynek legszebb és legmaradmulóbb szeneit szintén könyvek adták meg. Boldogan soroltam fel tehát azokat az írókat, akik felejthetetlen barátokat adtak nekem. Büszkén ajánlottan a magyar Írókat, de felsoroltam a. külföldi híres gyermekkönyveket is. Felírtam mindazt, ami ma is üdítő italként hat reám, ha pihenésre vágyva egy-egy kedves, ifjúsági könyvemhez menekülök. S valósággal átéltem a gyermek örömét, aki lassanként végigélvezi majd ezt a sok lél ekneme sütő, ízlésfejlesztő kedves történetet, amelyekhez olyan erős tempóban társul, most már a hatalmas lendülettel fejlődő cserkészirodalom.

Az anya csakugyan nagyon gondos lehet. Pár hét múlva megkaptam tőle a második levelet is. őszintén hálás volt a könyvdmekért és néhányat azonnal meg is vett, hogy elolvasva őket, fokozott nyicgahmmal adhassa a gyermeke kezébe. De, mint Írja, aggodalmai támadtak; csakugyan ilyen könyveket Jáván a mai gyermekek fejlődése?

„Ezek a tiszta, nemes könyvek könnyekig meghatottak. Mindegyikben az emberi jóság és az igazság diadala a főmotivum. Ezeket olvasva elhiszi az ember, hogy az életben csak a jók boldogulnak s a gonoszak rendre elhullanak5 — pedig a valóság egészen mást bizonyít. Hiszen lépten-nyomon látjuk, hogy a ma nem tűri meg a jóságot és nemességet. Törvényszerűen bizonyosodik be, hogy a jóság gyengeség és elbukással egyenlő. Ne haragudjék kérem, hogy újra zaklatom, de őszintén bevallom: én félek az ajánlóit könyvekkel olyan világba vezetni a gyermekemet, amely miág egészen más a mai életnél. Félek attól a rettenetes csalódástól, amely az ideális légkörből vett olvasmányok után a realitás megismerésével vár reá. Én már tudom, hogy ritkán győz az igazság. Nem akarom én, hogy rossz és lelkiismeretlen legyen a fiam, — de szeretném mindemképpen felvértezni a reá váró kömény küzdelemre . .

Felelet helyett benyúltam a levelesládámba. Válaszképpen onnan küldtem el egy levelet. És közben láttam a ragyogó intellektusa másik anyát, aki ezt irta. Tiz évvel ezelőtt voltam nála, kiváló ízléssel berendezett könyvtárában ültünk. A cinizmus és realitás irodalmának volt szentelve ez a könyvtár. Még tévedésből sem került bele „ós<M“, idealizmust hirdető írás. 8 az akkor felserdült leány és az alig fiz éves fiú szabadon olvasták válogatás nélkül ezeket a könyveket.

Ez az anya nem aggódott. A nagyon gazdag emberek fölényes biztonságával ítélkezett mindenről és mindenkiről. Soha nem felejtem el azt a lekicsinylő ajakmozdulást, amellyel az ifjúsági irodáiom kimagasl6 vezéreit elintézie:

— Soha nem adnék a gyermekeim kezébe flyen ostobaságokat. Én azt akarom, hogy dia- ’dalmas, boldog emberek legyenek, ezen az utón pedig felesleges ballaszt a }ő*ág és az igazságkeresés. Tudják meg idejekorán, hogy könyörtelenül, csak a maguk hasznát nézve kell átgázolniuk minden akadályon, ami útját állja az egyéni boldogulásuknak.

Megdermedve hallgattam. Vitatkozni nemit leheteti, — fölénye* életszemlélettel fcWlo-l

kuli tervekkel állt szemben az én hitem. Szomorú voltam $ kicsit magam is gondolkozni kezdtem; vájjon nem ezt az asszonyt igazolja-e majd az élet.

Hosszú időn át nem hallottam róka.

S nemrég annál jobban meglepett a levele. Most irt először nekem életében, — pedig azt hittem, már el is felejtkezett rólam. Súlyos anyagi és erkölcsi katasztrófa után irt. S a mindenéi veszített ember közlékenysége zúdult a szomorú levélből:

„Úgy érzem, tartozom Nelced azzal, hogy megmutassam az egész nyomorúságomat. Hiszen valamikor Neked is kifejtettem a nevelési elméletemet. Elmondhatom, hogy ezt a módszert keresztül is vittem minden téren. Gazdagságra és boldogságra neveltem a gyermekeimet. Mindig azt hallották tőlem, hogy ne ki- í méljenek senkii, aki a boldogulásuk útjában | áll. Gázoljanak át mindenen és mindenkin. S ők szót fogadtak nekem. Most, ránk szakadt ez a szörnyűség, elsősorban rajiunk, a szüleiben gázoltak át. A szivük nem ismert könyörilletet. A leányom egyetlen éjszakéra sem adott hajlékot nekem, — $ a fiam ... A fiam képes lett volna börtönbe juttatni az apját . . . Pedig én azt hittem, hegy jó anya vagyok ... Én

IST

Prága előkelő Tabarlnja a

Hotel Esplanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély

naponta 20 órától — Török kávéazalón 17 órától. Telefon 288—41, Telefon 288 —41

Minden márnap és Ünnepnap tincten.

mindenáron erősekké és boldogokká akartarm nevelni őket. De, azt hiszed, boldogok?! Dehogy! Erre igényesebbek az élettel szemben és szerencsétlenek, mert másoknak több van, mint nekik. A leányom nem isíner hitvesi és anyai kötelességet, — a fiam nevetett, mikor az ötödik parancsolatra hivatkoztam. Azt mondta: neki ugyan nem adhatja, vissza gyermek azt, amit most tesz velünk. Nem olyan bolond, hogy ilyen felesleges gonddal szaporítsa a terheit..P Négy oldalon folytatódik tovább a felmérhetetlen nyomorúság panaszai. 8 míg olvastam, mindig a nagy könyvtárra kellett gondolnom. Láttam a cinikus gyermekeket, kik szabad,on vitték a gondosan" összeválogatott könyvek közül bármelyiket. Okosak voltak, intelligensek i-oltak, gazdagok voltak, ápoltak voltak, —

csak éppen a szivet irtotta ki belőlük jótakaró anyjuk.

Ne féltsük gyermekeink lelkét az ifjúsági

könyvek szebb világba vivő szellemétől. A mai nehéz, régi értékekei romboló életben sokszorosan szükség van egy elzárt világra, amelyben hosszas küzdelmek után mégis diadalmaskodik a jó. Sokszor kell oda menekülnünk hogy megtalálják benne a szépséget, szeretetet, jóságot és igazságot. Tartaléktőke az igy nyeri hit: Anteusként mindig erőt meríthetnek belőle az élet küzdelmeihez. De, ha nem hisznek a szépségben, jóságban, szeretőiben és igazságban, tulajdonképpen az Istenben sem hisznek. S akkor igazán vértezetlenül indulnak nejei a megpróbáltatásoknak.

Szentmihálymé Szabó Mária.

Emil Ludwig beszélgetése

,Általában meg vagyok elégedve4 TT*1 j IpA / 111

— mondotta a kWlyaz írónál,. VlKlOP i^HlQriUellel

akivel egy órai tóitólI

Ludwig Emil örökbecsű emlőket állított

Mussolininak abban a meleg tanulmányban, melyet róla irt. Most azután

uj könyve jelenik meg a könyvpiacon, melynek elme: Egy élet ajándékai.

Ebből a könyviből való az alábbi fejezet, amely Viktor Ernáiméi olasz királyról eizóL Viktor E ménnel — inja Ludwig Emil — megpróbáltatással teljes fiatalságából és alacsony növésű testéből épp annak az ellenkezőjét tudta kitermelni, mint a cfleJiekvésben meggátolt II. Vilmos. f

örökkön zavarban levő és végtelenül rokon szén vés valaki lett belőle. Ha az ember olyas valakivel kerül szembe, akinek előzőén már sokszor vert a fejére, _ bárha csak levéüibé- lyegem, — ez a pillanat érthetőéin ikásnos. Az adott esetben azonban az előkelő úriember halkszavusága nyomban helyre tudja álliitani az ember egyensúlyát Keveset kérdez, ám mindent megfigyel és beszéde a pszichoíógu sé. Tehát nem batni akar, hanem az emberi szív megismerésében gyarapodni Miután engem ugyanez a cél vezetett, csöndesen kerülgettük egymást.

A király ennél az egy helyben folyó társasjátéknál hosszú, sárga selyemmel bevont szó- fán ült. Táboriszürke formaruha volt rajta, minden kitüntetés nélkül és' lovaglóosizma és állandóan kissé feszült arcvonásai fölött gyengén. könnyező szemekkel nézett tiszta, nyugodt homlokzata alól.

Egész álló óra alatt alighogy megmozdult.

Ugyláitszik, az olaszok líözásmert gesztusai számára idegenek. Egyébként nagyon fontosnak tartotta, hogy nem a Kvirinálban lakik, mert amikor beszédközben az Egyesült államok elnökének kis szobáját raíjzolgattaim elébe, gyorsan igy szólt:

— Nehogy azt higyje, hogy én itt élek. Odakünn van egy villám, ahol nem az van, amit itt lát, hanem fonott koeárszékek és effélék. Érti ön ezt?

Akár csak mint ezzel, minden fordulattal és szóval szinte kicsinyleni szereti a hatalmat, tudást és megértést, ami az övé.

Olyan embert láttam magam előtt, aki sokkal szívesebben működnék kisebb körben,

aki egy mozgalmas történelmi periódust és ugylehet még mozgalmasabb jövőt szívesen

szorított volna korlátok közé és sokkal boldogabb volna könyvele és gyűjtemények társaságában. Szemmell áthat óan csupán köteles— Leendő anyáknak kellő figyelmet kell !or- ditaniok arra, hogy bélmttködésük rendben legyen, ez pedig a természete? „Ferenc József* keserű víz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybehangzóan dicsérik a valódi „Ferenc József** vizet, mert könnyen bevehető és rendkívül enyhe hatása gyorsan és minden kellemetlenség nélkül jelentkezik. A „Ferenc József,, ke9©rüviz gyógyszertárakban, drogériákban é? füszerüzl etekben kapható.

■RnanHHMHBURüCMNiiiMaHasaHiBaBnHnnnDisQSSKB

s égérzete tartja őt helyén, mert életben akarja tartani a dinasztiát. Fogadok, hogy Viktor EmAnuel, akár csak I. Vilmos, „szolgálatot14 emleget

Valóban a világtörténelemnek első uralkodója, aki minden reggel pontosan „hivaíal- ba“ megy.

Egyáltalán, tisztességes gondolkodás, rezig- náció és türelem dolgában nagyon, közel jár a poroszokhoz. Az öreg Bismarckról mesélte, hogy íróasztalán, amikor 1888-ban a német császár temetése alkalmával meglátogatta a kancellárt, Cleveland elnök arcképét látta. Ez annakidején őt lepte meg, ma pedig engem. Azt is elmondta, hogy Bismarck a hangtalan Frigyes császár uralkodását összehasonlította a hannoveri király uralkodásával, aki viszont vakléhére kormányzott.

Mussolini azonban sehogy sem akart rátérni

és csak egy alkalommal szőtte el magát. Mert L amikor a , hosszas és aa elmúlt történelembe visszanyúló beszélgetésünk során igyekeztem a jelenre térni és azt mondtam Vilmos porosz királyról, hogy de azért minisztereit mégis csak helyesem választotta meg, hirtelen ezt kérdezte:

— Vájjon valóban ő válogatta ki őket?

Az előttem ülő fáradt arcon súlyos belső krízisek nyomai olvashatók: úgy a világháborúba való beavatkozást, mint a fasizmust, ennek az embernek magából ki kellett kényszeríteni. Mert ha még egyáltalán akadna harcias fejedelem.

Viktor Ernán n élt egészen bizonyosan a Jegbékeszeretőbb monnrehának kellene mondanom.

Bn ugyanis azt gondolom, hogy Európa valamennyi uralkodója minden erte igy imádkozik: Quleta non movere!

Ez a melankótifcus ember, aki kétségesnek, sőt úgy lehet, végzetesnek tart minden pompát és ragyogást, bizonyára mindent .elkövet, hogy a világ félreismerje. Ezzel szemben bizonyos, hogy valami jegyzőkönyvbe talán csak egyetlen bizalmas számára humoros színezetű, glosszálkat jegyez, hogy gyűlölet nélkül könnyítsen magán. Régi pénzgyűjtő és már ez alapon is arcismerő.

— Látja, — úgymond, — ha valamit Ünneplésen meg kell nyitnom és unatkozom, akkor az előttem levő fejeket tanulmányozom és egyszerre minden rendkívül érdekessé lesz.

— Ezen e pénzdarabon mondta egyikben — a két szeműnkkel látjuk a császárnak az egyházzal való harcát, mert egyfelől a sas nagyon nagy, míg a pénzdarab ellenkező oldalán Szent Péter kulcsa egészen apró. Ez a kulcs azonban nőni kezdett és végül uralkodott majdnem a pénzdarab egész felületén.

— Ss mennyi időre volt ehhez a pápának szüksége?

— Nem sokra. Talán kóiszáa esztendőre.

Amikor azután valamilyen gondolatfzüés során Konstantin királyra és 1916-ra céloztam, ezt kérdezte:

— Ismerte őt? Mint német ember, hogy tudott akkoriban még Görögországba jutni?

— Olasz útlevéllel, Felség.

Most aztán végre felnevetett és ettől a pillanattól kissé melegebb lett. Amikor azt mondta, hogy busz esztendővel vagyok nálánál fiatalabb, kiérezbem, hogy tudni szeretné a koromat. Utóbb hallottam, hogy mindenkinek a kora érdekli.

— Tévedek? — kérdezte.

— Engem ugyancsak érdekel ez a probléma.

— Negyvenöt éves?--•Eltalálta, Felség — mondtam udvariasan. ö azonban nyomban észrevette, hogy

nem mondtam igazat.

— Bizonyára ennél fiatalabb? Negyvennyolcat vallottam be. — Bs Felséged? — kérdeztem.

Mosolygott. és engedte, hogy találgassam. Abban a törekvésében, hogy kevesebbnek lássák, mint amennyi, nyomban félbeszakított, amikor ötvenöt évesnek mondtam.

A valóságban ugyanis majdnem hatvan.

—- Ma, mondhatnám, én vagyok a legtnang- idősebb Európáiban. Csak a holland királynő uralkodik 'régebben. * I

I jobb szabcsáqhae^ taofjusla. i

I Gfhjfödjwu a b&sxoft’ &*dj9fyrnJ

Kedvessége és hangja e könnyű és vidám kexesztbekérdezgetés során annyira felbátorítottak, hogy megkockáztattam a kérdést:

— Es ha Felség ma hatvan évvel végigtekint uralkodásán, általában elégedett?

Afféle bosszús csend volt a válása.

Uralkodókat egyáltalán nem szabad kérdezgetni, — ezt a szabályt azonban én sohasem tartom meg. Azután senkitől sem szabad delikát vallomásokat kicsikarni. Ezúttal azonban már megtörtént és a kérdés kényedén szállt az én aranyozott székemről feléje, éppen lovaglócsizmáihoz ért, amikor kissé habozva igy felelt:

— Általában ... meg vagyok ©légedre .,. voltak, nehézségek, de ... meg vagyok elégedve.

Antikor azután a történetírás uj formáira terelte a szót és a jelent a múlttal hasonlította össze, mint hirtelen ötletet vetette oda:

— Oly embernek, mint, ön, természetesen másként kell látnia a mi időnket, mint ami- nőnek mi látjuk. Hiszen önnek annyi összehasonlítás jár a fejében. Úgy gondolom, hogy ön úgy séfál végig e mi korunkon, mint ahoígy egy tudásban gazdag botanikus megy végig idegen erdőn és jobbra-baira nézelődve visszaemlékszik: Ezt a növényt, vagy amazt a fát itt, vagy ott már láttam egyszer.

Soha senki nem tudta olyan találó képen visszaadni, ami bennem él. Amikor azonban látta rajtam, hogy tetszik, amit mondott, gyorsan igy szólt:

— ö, dehogy is, hiszen én nem érték ezekhez a dolgokhoz.

— Január 31-én lesz a Mentő-bál. Orozágh

József tartományi elnök és Pozsony váró® védnöksége mellett rendezik meg január 81-én a mentők tradicionális 'báljukat a Vigadó összes termeiben. A bál jövedelme a mentőszolgálat fönntartását szolgálja. Hogy a mentők milyen közhasznú és humánus tevékenységet fejtenek ki, azt, fölösleges is volna hangoztatni. Csak néhány számot közlünk a mentők 1930. évi működéséből, amikor is 6359 esetben végeztek kiszállást, ami 44.641 kilométeres utazásnak felél meg. A mentők és tűzoltók munkássága, természetesen óriási költségeket emészt föl, amit csak részben fedez Pozsony város szubvenciója, úgyhogy a hiányt adakozás utján kall előteremteni. A mentők azt remélik, hogy a közönség ebben az évben is tudni fogja velük szemben való kö tel ességét, és rekordszámiban jelennek meg majd • pozsonyiak a Mentők bálján.