Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-24 / 19. (2536.) szám
1931 január 24, szombat. Ma&^ARHI RLAP s Könnyelmű gazdasági politikának nevezte Böhm szenátor, hogy a kormány az exportföföslegek halmozódása és a munkanélküliség növekedése dacára nem kezd keret kedelmi tárgyalátokat Magyarországgal Böhm szenátor súlyos kritikája a szenátus ülésén a csehszlovák-román kereskedelmi szerzüdésrfil — A magyar import ellen irányul a szerződés éle törvény általában sertésre, mily megjelölése nélkül, megváltoztaitta. 100 kilógnám élősúlyonként 300 K-na. Ugyanezen törvény 3. §-a kimondja, hogy a megállapított vámtételeik az 1921, augusztus 12-i 349. számú törvény értelmében megváltoztathatók és a 4. § meg is határozza, hogy kereskedelmi szerződések utján a 120 kilogrammom aluli sertések vámja 100 kilogramm élő súlyért 120 K lehet, de ezen aiiu'l keresikedélimii szerződéssel nem csökkeni he tő. A 120 kilogiramoo felüli sertésre vonatkozólag azonban nem jelöli meg a kereskedelmi szerződés által megállapítható vámtétel összegét és még kevésbé szabja, meg annak alsó halárát. Így volt 'lehetséges, hogy a román kereskedelmi szerződés, az előbb említett törvényes vámtételekkel szemben a 120 kilognamon felüld zsirserlcs vámját, 100 killogmm élő súlyra értve, 80 K-ban állapítsa meg. Ezen eljáráshoz nem kell kommentár és ezen eljárás saját maga az egész világ előtt elegendően igazolja a kormány helytelen gazdasági politikáját, anélkül, hogy engem részrehaj'ésággal lehetne megvádolni. Egyet ma már azonban megállapíthatnak és e» az, hogy a kis Magyarországot mint fogyasztási piacot Csehszlovákiának lebecsülnie nem lehet. Magyarország mai termelését összeköttetései révén másfelé helyezi el, módot talál arra. hogy mezóPrágia, január 22. Jelentettük tegnap, hogy a szenátus rövid vila után elfogadta a Romániával kötött kereskedelmi szerződést. A vita egyetlen érdekessége Rohm Rudolf országos keresztényszocialista párti szenátor beszéde volt, melyben a magyar törvényhozó a közös parlamenti klub nevében rendkívül beható, tárgyilagos és szakszerű kritikában részesitetle a csehszlovák-román szerződést. Számadatokkal mutatta ki, hogy a szerződés tartalmát nem a gazdasági érdekek, hanem a politikai szempontok diktálták s egy elhibázott — magyarellenes — kereskedelempolitikai koncepció rejiőzik mögötte. Hifim szenátor beszéde Elvileg minden korétfkedelma szerződést örömmel kell üdvözöiuiünik, — mondotta a szenátor, — mert egyrészt mi bt iparú és kereskedelmi álltam legem Ineueebb érdekünk közé tartozik a piacok biztoei'tá&a, másrészt pedig a kereskedelmi viszony pontos ieíiixúirozáea a mindnyájunk áttol hőn óhajtóit béke egyik primőr biztosítéka. Ezen szempontokból minden esetre örülnünk kellene, hogy hosszú éveken keresztül húzódó tárgyalások után végre sikerült Romániával vám fari - fáliis kereskedelmi szerződést kötni. A köztársaságra nézve fokozottabb jelentősége van a rendezett kereskedelmi viszony megteremtésének, meint hiszen földrajzi fekvésénél fogva egyike azon államoknak, melyek a nyugatról kelet felé tendáló áruforgalom lebonyolítására hivatottak. Gazdasági életét teljes egészében ezen rendeltetés determinálja. A beboza,,ait közel ötven százaléka nyersanyag és félgyártmány, amit a nyugati államokból hoz be, hogy azokat itt feldo’gozva, a délkeleti államokban plászirozza és ezért kdvitelének 70 százaléké ipari készáru. Ez a feldolgozás és a vele járó kereskedőéin a köztársaság gazdasági életének állapja és az ipari feldolgozásból származó haszon virágzásának feltétele. Tagadhatatlan, hogy ezen irányú ipara mellett hatalmas mezőgazdasági iparral ás rendelkezik, de enek jelentősége csökkenőben van és a világtermelés mai konstellációja me lleit egyre inkább veszít értékéből . Köztudomású dolog, hogy a cseh nagyipar, amely a régi osztrák -magyar monarchia hatalmas iparának jelentős öröksége, nemcsak az egész manar- cliia. de a messzi tengerentúli piacok ellátására is volt berendezve és a monaroliáa nagyszámú lakossága biztos fogyasztásának, valamint igen jelentős részben a monarchia nagyhatalmi pozíciójának köszönhette keletkezését és fejlődését Az export válsága A monarchia megszűnésével azonban a helyset megváltozott cs éppen a változott viszonyokra való tekintettel a kormányoknak helyesebb, átfogóbb és a szomszédos államokkal szemben megértőbb gazdasági politikát kellett volna inaugurálni. Köztársaságunk anyagi erejének tőkegazdaságának fenntartása és megfelelő kamatozása, lakosságának jóléte az ipar foglalkoztatottságától és a gyártott cikkek elhelyezési lehetőségétől függ. A cseh ipar és a csehszlovák köztársaság annyira össie van forrva, olyannyira egyet jelent, hogy as ipar export-feleslegének elhelyezési lehetőségétől függ az ország létalapja. De a cseh ipari termelés régi arányainak fenntartása és exportícJeslegeinek jövő elhelyezési lehetőségei körül nagy bajok vannak. Ezek a bajok nem uj keletűek, mert voltaképpen a köztársaság megalakításával egyidejűleg keletkeztek, mondhatnám eredendő bajok. Eredetét abban leli, hogy az alapítók ncin vették számításba a gazdasági körülményeket és a gazdasági élet primér feltételeit nem sikerült kielégítően biztosítani. A köztársaság megaiíkotáfáriái a virágzó nagyipar mellett számoltak azzaJ, hogy e* az ipar egyrészt éppen a monarchia ezótdariüboláea lévén elveszíti. avagy a jövőben elveszítheti a monarchia testéből kivágott többi utódállam piacát, másrészt pedig a világtermelésben helyzeti és techjvikei változások történhetnek és az államok önel'átáei és elzárkózási gazdasági politikája a legszomszécLo- sabb államokéit is megiközelithetetlenné teheti. Mindezek következtében az örökölt hatalmas gyáripar értéktelenné válhatik, a nagy mnnkás- tömegek nyomorgó munkanélküliekké lehetnek és a csehszlovák állam gazdasági fundamentuma alatt meginoghat a föld. Sajnos, a gazdasági élet követelményeinek az örökölt nagyipar szükségleteinek negligálása miatt mind ez már részben be is következett. Megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákiában recseg- ropog a nagyipar, a munkanélküliség hihetetlen arányokat ölt. Tanácstalanság és kétségbeesés lett úrrá a gazda-ái életen. Ez elten m'nden esetre tennünk kell valamit és első teendőnk az kell, hogy legyen, hogy ipari feleslegeinket a külföldön elhelyezhessük. A kivitel folytonos csökkenése Ezzel szemben azonban éppen azt látjuk, hogy kivitelünk minden államba folytonosan csökken. így kivit elünk Németországba évről-évre vissza menő tendenciáit mutat. Csökkenőjében nagy sze- ropot játszi ka cukoripar mellett egy másik, igen jelentékeny mezőgazdasági iparunknak, a maláta iparinaik a térveszieséigie. Mig 192ő-betn Németországba 220 mdlJió korona értékű malátát vittünk ki. addig 1929-ben már csak 132 millió K értékű ée 1930-ban a német maláta vám újbóli felemelése következtéiben a Németországba irányúié export- lehetőségünk úgyszólván teljesen megszűnt. Hasonló hatása van az Amerikai Egyesült Államok múlt évben történt vámemeléoének is, mert míg 1929 augusztusában 937 millió K értékű árut exportáltunk, ezen exportunk múlt év augusztusában már csak 687 milliót tett ki. Hasonló export- csökkenést szenvedtünk majdnem minden államban, de az említett két államon kívül a nagyobb piacok közül különösen s legszomszédosabb államokban, nevezetesen Ausztriában, Lengyelországban és Magyarországban. A legjobban tartja magát a csehszlovák ipar aránylag a volt monarchia utódál Lámáinak, illet ve a tőlünk délkeletre fekvő országoknak piacain, ami abban leld magyarázatát, hogy földrajzi fekvésüknél fogva ezek az ál'aimok ipari exportunknak egyedüli természetes piacai. Egész exportunk egy- harmada ezen államokba irányúi és egész exportunknak 34.5%-a, valacmimit textilexportumknak 43%-a ezen államokban talál piuona. Ezek a hivatalos statisztikád számok kiabálnak és kötelességévé teszik a kormánynak, hogyha biztosítani akarja a köztársaság Iparának jövőjét, ilüeitőleg, ami ezzel egy, az állam fennállását, akkor minden igyekezetével azon kell lennie, hogy e délkeleti államok piaoait iparunk exportfeieslegének ed- helyezésére biztositea és ezen oé'Jból a szóban forgó államokkal olyan kereskedelmi szerződéseket kössön, amelyek az áramok közötti békés kereskedelmi forgalmat kétségtelenül garantálják. Mindezt el kellett mondanom, hogy a román kereskedelmi szerződés nagy jelentőségét megfelelő világításba helyezzem. De el keltett mondanom mindezt azért ás, hogy ugyaniakkor, amikor örömünknek adók kifejezési a román tarifáidé kereskedelmi szerződés megkötése felőlit, rámutassak annak nagyon súlyos és okvetlenül bekövetkezendő következményeire, hogy Németországgal! és a délkeleti államok közül Jugoszláviával még a maii napig sincs kereskedelmi szerződésünk és rámutassak a kormány azon égbekiáltó és végzetes bűnére, hogy a magyarországi kereskedelmi szerződést könnyelműen és meggondolatlanak egyik termelési ág érdekeinek lepte alatt, pusztán pártérdektől vezettetve, felmondta és ezzel egy a csehszlovákiai iparra nézve beláthatatlan következményű vámháborut idézett elő. Ebből a tényből is megálüapiitihatjuk, hogy ebben a repubükában nem a közérdek a fontos, de a pártérdek. 1929-ben Németországba egész kivitelünknek 19.4%-a, Jugosz’áviába 5.6%-a, Magyarországra 6.4%-a irányult, addig Romániában kivitelünknek csak 3.8%-a nyert elhelyezést. Ismerve az egyes államoknak kivitelünkben való részesedését, kézen fekvő, hogy a román szerződés sürgősen történt megkötését nem elsősorban államunk, illetőleg annak fundamentumát képező iparunk kiviteli érdeke követelte, hanem inkább és legfőképpen politikai tendenciák érvényesülésének köszönheti létrejöttét. Komoly alapból kiinduló megállapifáeomait neon dönti meg a kormány azon beállítása 6em, hogy a szerződés soronfcivüü megkötését a Romániába irányuló exportunkban beállott csökkenés tette szükségessé, mert amikor a romániai kivitel 1929- ben 1928-hoz képest százmillió korona értékkel, vagyis 8%-ai esett, ugyanakkor egész kivitelünk 3%-kai, a Németországba irányuló kivitel 15%-kaI és a magyar kivitel 11%-aI esett. Emincnter érdekünk volt, elsősorban Németországgal a kereskedelmi szerződést megkötni. Akkor tehát, amikor a Magyarországba irányuló kivitelnek 11%-os csökkenése dacára a magyar kereskedelmi szerződést felmondták, nem indokolhatja a román szerződés megkötését odairányuló exportunk 8%-os, tehát kisebb csökkenése. Állításom, hogy e kormányt a román kereskedelmi szerződés megkötésénél nem gazdaságú ételünk szükségletőinek a mérlegelése, hanem egyrészt a kieantewt kapcsolatainak kétes értékű honorálása és Románia iránti politikai szimpátia, másrészt pedig Magyarország ellen irányuló célzóit vezette, még inkább beigezolásit nyer, ha a romániai külkereskedelmi forgalmunkat részleteiben, áruk szerint teszem vizsgálat tárgyává „Magyarország hátrányára" A kormány indokolásában érvelésként felsorakoztatott külkereskedelmi adatok a laikusok megtévesztését szolgálják és semmiféleképpen sem indokolják azokat a kivételes tarifális előnyöket, amiket a kormány Romániának Magyarország hátrányára biztosítani igyekezett. Románia a buzeszü'kség’et ellátásában teljesen elvesztette jelen "őségét, mert mig oz egész buza- behozalalban 1928-ban 5.2%-al, 1929 ben 0.7%-ai részesedett, részesedésének helyzetét viszont azonban megtartotta, mert úgy 1928-ban, mint 1929-ben a buzabehozataili álilainaok sorában az ötödik volt. Románia jelentősége kukorica-szükségletünk fedezésében még nagyobb mértékben esett, mert mig EST Prága előkelő Tabarinja a HoteB Esplanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta £0 órától — Török kávésza'ón 17 órától. Telefon 288—41. Telefon 288 -41 Minden vasárnap és Ünnepnap tánc tea. 1928- ban kukoricaszükségleténe'k 30%-át, addig 1929- be.n csak 17%-át szállffiotla és mig 1928 bán a legelső kükorioaszállitó ország volt, addig 1929- ben a negyedik helyre szorult. Hasonlóan vesztett részünkre jelentőségében Románia • lieztseálMilása is. Mig 1928-ban llsztszük- ségleiünknek 4.5%-át szállította és a Lisztet szállító állomok sorában negyedik volt, addig 1929-ben Lisztimportunkban csak 1.4%-keil, mint a hetedik szái’útó állam vett részt. Ami Románia állatszállítását izületi, az lényegesen emelkedett és bár 1928. évi 91 százalékos részesedésével szeni'ben 1929 ben az egész behozatalban csak 78 % -kai vett részt, vezető pozícióját az első helyen változatlanul megtartotta. A sertésbehozatalban úgy értékben, mint részesedésben veszteséget szenvedett Románia, mert itt érte a legérzékenyebb veszteség. 1928-ban 76.7 millió K értékű szállításával az egész behozatalban 11%-ad, 1929-ben 45-5 millió K értékkel, 6.4%-bon vett részi és a szállító országok sorában a harmadik helyről a negyedikre szorult, tehát a sertés Sizá'ditiáeá'bam érte Romániát a legérzékenyebb veszteség. Abban az áruban, amelyben a legnagyobb, illetőleg szinte egyedüli bonikurrense Magyarország. A teljes képhez tudnunk kell, hogy a köztársaság zsiirsertés szükségletének fedezése oroszlán- részben Magyarországból történik és ped!g elsősorban azért., mert a magyar asirsertós minőségben miinedn más származású zsinsertést felülmúl. A magyar mangalica-sert és minőségbeli fölényét legjobban az bizonyítja, hogy a prágai központú sertésvásáron a magyar áru mindig legkevesebb 30—40 fillérrel magasabb áron kel el mint ugyanaz a fajtájú, de más, így a romániai származású zsirsertés is. A szállítási arány megváltoztatásának szándékát a román kereskedelmi szerződés* az egész világ előtt kifejezetten igazolja, mert a szerződés tarifái, kisebb változtatásoktól eltekintve, mind megfelelnek az érvényben volt tarifáknak, i lletőleg az 1930 junius 13-án hozott törvénnyl felemelt áMat/vámoknak, csupán a 120 kilognamon felüli sertés vámjában biztosit a köztársaság Romániának lényeges kedvezményt. A magyar kereskedelmi szerződés áltat 120 kilogrammon felüli sertése daráLomként megálló pitéit 110 K vámot az 1930 július 13-án kelt 85. számú gazdasági feleslegei részére másutt, ha távotabbi piacokon is, de elhelyezést biztosítson. Viszont a magyar kereskedelmi viszony felbontásával bezárulnak a cseh ipar exportfeleslcgei elől a magyar kapuk és ezzel ez, a már úgyis sínylődő cseh ipar egész exportjának 6.4 százalékát, fakivitelének 38 százalékát, textilipari kivitelének 7 százalékát, papíripari piacának 17 százalékát teszi kockára. A kormány kötelessége mérlegelés tárgyává tenni, hogy a cseh ipar mai helyzetében egyik lege zom- szédosabb piacától, ilyen forgalommal!, nagyobb megrázkódtatások nélkül eltekinthet-e? Mivel kárpótol Románia? Hogy pedig teljesen tiszta bort önlsek a pohárba, röviden rá kell vidégútanom még arra is, hogy mit kaphatunk e veszteséggel szemben kárpótlásul Románia piacán. G yapotip arunk romániai szállítása 1929-ben 1928- hoz képest, a gyapotipar egész exportjának 4 száza ''Okos csökkenés melleit 11 százalékkal esett. Len- iparunk odaír én yitló kivitele ugyanezen időben 25 százalékos redukciót szenvedett, pedig összes kivitele csak 6.5 százalékkal csökkent. Gyapjuiparunk egész kivitelének 3-5 százalékos csökkenése mellett a romián piacon 18 százalékos veszteséget szenvedett. Bőriparunk veszteségéről pedig jobb nem is beszólni, mert az 47 százalékos veszteséget volt kénytelen 1929 ben 1928-hoz képest elkönyvelni. Az pedig, hogy cukor kivi te lünk az 1928. év 0.8 miiL- liió K értékével szemben 1929 ben 8.7 millió K értéket tett ki, meg nem fogja pótolni sem a magyar piacot, sem megmenteni a cseh ipart. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a cseh ipar nem emeli fel itt komolyan szavát ós nem tálát módot arra, hogy a kormány ilyen könnyelmű gazdasági politikáját megakadályozza. A köztársaság gazdasági csődjét okozza, hogy ugyanakkor, amikor exportíeleslegeink itt rekednek és a munka nélküliség hihetellien mértékben szaporodik és Szlovemezkón egyre nő a nyomor és kétségbeesés, ugyanakkor a kormány semmiféle kezdeményező lépést nem tesz a tekintetben, hogy a magyar kereskedelmi szerződési tárgya'ásókat újból felvegye és ezzel enyhítse a gazdasági vá'sá got s kenyérhez juttassa ujbó! a nyomorgók tízezreit. Ezért az eléggé ©1 nem Ítélhető tényért teljesen bizalmatlan vagyok a kormány iránt, mely romlásba dönti a gazdasági életet. Két súlyos katonai repiilögépkatasztrófa Vágujtiely mellett lezuhant egy katonai gép és két utasa szörnyethalt - A másik katasztrófa osztrák területen történt Prága, január 23. Az elmúlt napokban két súlyos repiilögépkatasztrófa történt, .z egyik Vágujiiely környékén játszódott le. Az A 11—59. számú repülőgép, amelyben megfigyelőként Sláva, a pöstyéni 3-as számú repülőezred alhadnagya, ült és amelyet Hlbo- esan Vilmos pilótaszakaszvezető vezetett, tegnap délután azzal a föladattal szállott föl, hogy Vágujhely táján gyakorlatokat végezzen. Hirtelen köd keletkezett, amely lehetetlenné tett minden tájékozódást. A pilóta kényszerleszállást igyekezett végezni, de a köd a földre ereszkedett alá, úgyhogy a pilóta a géppel egyenesen a földnek ment neki. A repülőgép kigyulladt és utasai életüket vesztették. A köd, a repülőgépeknek ez a legnagyobb ellensége, oly nagy volt, hogy a katasztrófa után valósággal keresni kellett az elpusztult repülőgép égő roncsait. A másik katasztrófa osztrák területen történt. Az Ab Ili—60. számú katonai repülőgép, amelynek utasai Adamicka szakaszvezetőaspiráns és Pták pilótaőrvezető voltak, január 20-án magassági repülést végzett, de elvesztette a tájékozódást és kényszerleszállást végzett Brandban, osztrák területen. Diplomáciai közbelépésre sikerült a visszare- piilésre való engedélyt megkapni. A repülőgép tegnap szállott föl, hogy hazarepüljön. Az alkalmatlan talajon azonban beleakadt egy fába és lezuhant. A pilóta súlyosan megsérült, úgyhogy kórházba kellett szállítani. A szerencsétlenség színhelyére kiküldtek egy műszaki embert, aki a roncsoknak Csehszlovákiába való átszállítását fogja elintézni.
