Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-24 / 19. (2536.) szám
4 ^RXGAI-Mag^ARHIRIíSP 1931 JanuáT 24, szombat. Felhívás A c&ehsatovóifciai főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatóséira alakult társadalmi juagybiizotteág nevében ezennel i'b'hivcm azon prágai főiskolákon íanit’.ó magyar neivizetiá'é.gü toaffil- gat-őkait, akik a magyar menaáin való étkezés kedvezményét igénybe ólrajtiáik vonni, hogy eziránt! kérvényüket folyó évi február 20-ig Mágócby-Diéta Sándor dr. Praha IL. Váeiavské mim. 62/II. okúéra küldjék be. A bélyegment efr folyamod ványokihioz eltolandó n folyam-odó és szillel szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1930—81. tanév téli szemeszterében tanusitofet előmenefetLéiről szóló ' vizsga-, illetve kolloqulumi b’zorayitaányok. Csatolandó továbbá megfelelőképp feUbétty'egzett és. ineg- üiiinzetit vákvszbariték. A bizottság fenatárbja magának, hogy a kérelmeket. meglevő anyagi erejéhez mértan, részben vagy egészben te’gesitse, vagy elutasítsa. Elkésett folyamodványok nem lesznek figyelembe véve. .^rága. 1931 január 21. Törköly József dr., a prágai magyar menza ügye. igazgatója,---------—»■ ■ l A VÍZI EMBER Irta: Kovács Károy A Garami völgy népe-i között még máiig is tartja ] magát az a hit, hogy' a Garamban van egy vízi ,j. Uvnaan keletkezett ez a monda, azt ma mar bajos Lenne kipuhatolni Talán onnan, hogy’ a szülők ezzel ijesztették gyermekeiket a veszélyes folyótól, mart úgy magyarázták nekünk gyermekkorúinkban, hogy aki a Garamiba belehal, azt a vuai ember húzza le. -Még ma is vaunak a G arain mentén emberek, akik készek megesküd- n:i. hogy ők látták a viza embert. Egy ilyen emberrel beszélgettem, de adjuk át a szót őneki, * * * — Hát, csak nem hiszi, hogy’ van viai ember, nem? — kérdezte Kardos Péter méltatlankodva. Majd elán ondók egy történetet éz azután mondja meg. hogy mi voU az! — ügy volt az, kérem, hogy az öreggel (már t, i. az apámmal) elhatároztuk, hogy’ vesszőt szerzünk és abból csinálunk egy7 (kis hasznot, ő is jó fonó volt, engem is megtanított erre a mesterségre. Uram! Azok voltak csali a poplikok. szakajtók, íyukkasotk, amiket mi készítettünk, megismerték aiÉ. már messajíről, hogy Kardos kéz készítette. Vették is mindienböiL még Kényben ie háirünk volt. — Szóval elhatároztuk, hogy fonunk — folytatta ifj. Kardos Péter, miután kifújta a pipaszárat —. Igen ám, de nem volt vesszőnk, előbb azt kellett szerezni, ha dolgozná akartunk. Hol szerez a szegény ember, ha nincsen? — kérdd mintegy magétól Nekünk nem volt, a községét pedig eladták, ágy sem maradt mfe hátra, mint a* nraságé. Tudja, túl a Gamaaco, aa erdő ásókén van « uradalmi ,,Poroogy“, és mi aiuMroutak, hogy eatore odamegyönik. — Makor beeeteledett, neSdkészüTődtünk. Oskolát nam huzbunk, mert a Garamon kellett átmenni. — Hát, miért nem (menték a (kompon? — vetettem közbe, hogy én is mondjak valamit — Nem lehet az, ment ha keresni találják a I vesszőt, a révész elárul bennünket, mivel harag- j szik ránk, mert nem az ő lányát vettem él, de mi- [ kor olyan esni volt az istenadta. — Szóval neki indultunk. Biztattuk egymást az j apámmal, mert nem bátorság a Garamon éjjel! járkálni. Hátha... Meg is érkeztünk szépen és j neki láttunk alaposan a vesszőnek. Ott terem csak az igazi nemes vessző! Olyan finom szaga van, mim' a jó kapedohánynák. Hamarosan annyit szedtünk, hogy elég is volt erre az estére. Én. két jó kévét a váltamra kaptam és megindultam az apám után. — Mindenhol a Garami partján mentünk. Amint kiérünk az uraságáből, ott ahol az a nagy örvény kavarog, egyszer csak csobbanást haltok, ismerem a Garaminak minden kövét, minden c&oibbanásáit, de ez a kis zaj feltűnt nekem. Szólok apámnak, hogy álljon meg. Letettük a veszőt és megállítunk egy percre, hogy kifújjuk magiunkat. Hallotta, édes apám? — kérdém nyugtailanul. —- Mit, fiam? —• kérdé ő-én nem hallottam semmit. — Az előbb mintha valami csobbant volna. — Csali képzelőd öl fiam, lehet, hogy valami hal volt, vagy a part dőlt le. Itt az örvény aliámossa a partot és az mindég dől-magyarázta megnyug- tató'ág az öreg. — De édes apám, én tudom, miikor dől a part, mikor ficánkol a hal, ez olyan c&obbaaás volt, mintha a vízben valaki bukdácsolt volna. Ebben a percben, kisütött a téteti old. Éu véletlenül az öregre pillantottam és az arcán a rémület kifejezése tükrözött. Neon bírt szóhoz jutni, csak úgy dadogta a vízre mutogatva: — Ott... ott... nézd a viai ember. — Odanéztem és minden tagomat a borzalom szállotta, meg. Az örvény közepém úszott egy fekete tömeg. Hatalmas karjait nyújtogatta jobbra balra, hol lebukott, hol meg felemelkedett, miközben hangosan paskolta a vizet, a kezeivel. Uram! Nem törődtünk mii többet a vesszővel, Most, ttot ki. hogy milyen okosan tettük, hogy nőm húztunk csizmát. Nyakunk közé kaptuk a lábainkat és futottunk teljes erőnkből. Elől én, pár lépésesl -megettem lihegve az öreg. Miikor a ({aramon átkelnünk, megkönnyebbülve sóhajtottunk fok Éjjel az öreget, ifi, de engem is hámom- *..zor kileit a hideg. Mondja már most meg, hogy mii volt az, amit láttunk? — kérdezte kaján mosollyal. ÍAi nőm tudtom egy szót sem szólni, miire ő meggyőződéssel mondta; Május elsején jegyzik el Szabó Dezsőt a román kultúrával? Erdélyt lapok szerint aranygyűrűt fog kapni George Msite, alias Szabó Dezső Prága, január 23, Annak idejét) a P. M. H. is foglalkozott az zai a sokat vitatott Szaibó .Dezső-interjnwal, melyben az i ró bejelentette, hogy Romániába készül. A nagy port fölvert nyilatkozat óta alig lehetett Szabó Dezsőről hallani. A nyilatkozat sokat ártott az írónak. Most egy erdélyi híradás foglalkozik a dologgal. A román iirók szövetsége — mint a Brassói Lapokban olvassuk — május elsejére várja Szabó Dezsőnek Bukarestbe való érkezését. A már kidolgozott program szerint Szabó Dezsői ünnepélyesen kívánják fogadni. Az egyik bukaresti színházban irodalmi matiné keret-ében fogják rámán Íróvá avatni Szabó Dezsőt, akit George Mii le néven rubri háznak be a román írók sorába. A program szerint a román irók szövetsége nevében arany gyűrűvel lógják Szabó Dezsőt eljegyezni a román kultúrával. A különös hírt mindenesetre fenntartással kell fogad ni, mert az „eljegyzés4 terve közel áll a fantasztikumok birodalmához. ___ Geavf, január 23. Co udenhove-Calergi gróf, a Páneairópa- mozgalo-m megindítója, aki teljesen visszavonul tan él, a Népszövetség színhelyén uj pöpiratot adott ki. A ropjratban többek közt ezeket mondja:-— Nem szükséges megölni magunkban a hazafit, még csak szeretnünk sem kell minden nemzetet ahhoz, hogy jó gyermekei lehessünk Páneurópának. Ha Európa minden országa az egyenlőség elve alapiján szabadon szövetkezik, a nemzeti géniusz, teljes bőséggel szórhatná kínoséit. Ezt Svájcban már megcsinálták? Kinek jut eszébe Zürich és Genf között határt felállítani? Pedig ugyanilyen ostobaság az a határ, amely a német népet a francia néptől választja el. Európában ma minden határ igazságtalan, de változtatni csak úgy lehet rajtuk, ha politikai, nemzeti, gazdasági és katonai szempontból csökkentjük jelentőségüket. A kisebbségi kérdés is megold ódik, ha egy**er nem kell többé háborút viselni, és magától megszűnik a lefegyverzése probléma, ha minden ország tudja: egész Európa ellene támad, ha ő lesz a támadó fél és egész Európa pártjává kel, ha ót támadják meg- Egy ország sem fog milliókat pazarolni fegyverkezésre. A mai európai politika kikerülhetetlen háború felé sodor bennünket és ez alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát, a parasztot a jelenlegi termelési rend mellett az elsöprés veszélye fenyegeti. Páneurópa azt követeli, hogy az európai eredetű agrártermékeket előnyben részesítsük a tengerentúliakkal szemben és a jövendő boldogsága miatt megmentsük az európai mezőgazdaságot. Pánenrépának több mint 300 millió lakója és 5 millió négyzet kilométeres területe lesz. Nem csatlakozik hozzá nyilván Anglia, amely Pán-Britannia tagja és nem olvad bele Oroszország, amely Ázsia felé orientálódik, viszont Páneurópa. afrikai gyarmatai 20 millió négyzetkilométeren 150 imillió embert foglalnak magukban és ragyogó kivándorlási perspektívát mutatnak. Európa vérközösség, amely tagjait, mint egy család tagjait, mind egymásra utalja. Tehát: tiszteld apáidat és anyádat, hogy hosz- ezn életű légy a földön. A* apa alatt a röp- irat a hazát, az anya alatt egész Európát érti- Oudenhove-Calergi fejtegetéseit a Pán- európa-bizottság tagjai nagy figyelemmel olvasták végig. „Tiszteld hazádat és Európát..." — mondja Coudenhove-Calergi uj Péneurópa-röpirsta, melyet Senfhen adott ki Szélhámos és elmebeteg embert szenteltek föl ünnepélyesen a csehszlovák egyház püspökévé a „lengyel nemzeti egyház“ delegátusát, aki közelebb akarta egymáshoz hozni a lengyel és cseh nemzeti egyházakat Prága, január 23. A Prazsky Yecermik, amely a cseh néppárt estilapja, nemrégiben megírta, hogy a csehszlovák egyház Procházka nevű pátriárkája nagy ünnepek közepette püspökké szentelt egy Zacharjasiewiez nevű lengyelt, aki a „lengyel nemzeti egyház44 képviselőjének adta ki magát és azt hangoztatta, hogy a lengyelek közelebbi kapcsolatokra törekednek a csehszlovák egyházzal. Azt is állította, hogy a lengyel nemzeti egyház már 350.000 taggal bir s azonfelül, odatartozik mintegy 45.000 Lengyelországiban élő cseh is. A Prazsky Vecernik mindjárt a föl szentelés után éles támadást intézett az uj püspök személye ellen, a csehszlovák egyház barátai még élesebb ellentámadásba mentek át s végül. még a csehszlovák—-lengyel viszony megzavarásáról is beszeltek. A néppárti lap erre közvetlen információért fordult Lengyelországba s egyenesen az ottani lengyel nemzeti egyház Faron püspökének szájából idézte, hogy Zácharjiasiewiez közönséges szélhámos, többszörösen büntetett előéletű, gyengeel— A vitai ember volt. >!: * * Csak később tudtam meg, hogy másnap a halászok a falu fölötti „(*ad)3(rÓ!Q“. ahol a víz csak ■bokáig ér, egy hatalmáé tüsköt találtaik, me’yet azon éjjel hozott le ''magával valahonnan a folyó. niéjü ember. Az ellentábor erre azzal replikázott, hogy Faron püspök csak a külföldön mer szói emelni Zaoharjasievvioz személye ellen, de otthon hallgat róla. Annyit azonban már ekkor i? beismert a csehszlovák egyház tábora, hogy Zaoharjasiewicz nem volt a delegátusa a lengyel nemzeti egyházinak, hanem csak a jövőben „szándékszik valamilyen egyházat szervezni4'. A Prazsky Veremik, hogy teljes világosság derüljön a furcsa históriára, most idézi Faron püspök szavait a lengyel nemzeti egyház hivatalos lapjából, a Polska Odrodzona-ból: „Kicsoda ez a Zacharjaslewiez? Nem más, mint egy „eléricus vagabumlns44. volt pap, aki egyházon kívül áll, egyetlen egyházzal sincs összeköttetésben és semmilyen egyházi hivatalt nem töltött be. 1915-ben a bíróság szigorú Ítéletet hozott felette a az egyházi hatóság felfüggesztette. Később elmebeteg lett, mire tó boly (Iában internálták. 1925-ben felvételre jelem íkezett a lengyel nemzeti egyházba, de Bonczak akkori püspök nem vette föl, mire a lennel pravoszláv egyháznál próbálkozott, de ott is kUAtástialainul. 1927 óta Lengyelországban kóborog, olykor rönként, olykor politikusként, néha agitátorként. Ez az önkinevezte prehitue, doktor, sót püspök készíti tehát ölő az egye süliéit a cseh huszitákkal. Nem irigyeljük Ihrocházka pátriárkát ezért a sikerért". Étterem Mánes kávéhoz Igájától, Pácai és Paalhonier $£$ l'ranciu konyha — Cukrászda -— Bridjji* Roo »i — Dauzing — Szombaton ős vasárnap ötórai tép. E, PACAL, a nemzetközi háló- é$ étkezőkocsi társaság sok éven át volt tőpincére. Téli kép: Rimaszombat A négyszögii piac puszta. A kivénült fákat elpusztította a tavalyi fagy: fejsze alá kerültek. S így télen még üresebbnek látszik a letarolt sétaút. Hová lett innen a bancurozó jókedv, a kacagó élet?! Ki tudja. Az égboltozat kifejezéstelen piszkos-szürke; áthatlan kárpitján néma varjak húznak keresztül. Sehol egy gyertyafénnyi sugár: sem az égen, sem a sziveken. A piac négy oldalán össze-vissza csoportokban ácsorognak az élet mostohái: munkában eldurvult kezű emberek, akiknek karjára most nincsen szükség. Némelyik szaporán bokázik, a másik vastagon huhukol a markába és irgalmatlan kifakadással mordul a megfoghatatlan, sors ellen. Hiába. Se fa, se kenyér. Amint ott álldogálnak, egy fogházőr előtt katonás rendben baktat hat rab, vállukon favágó bak. Munkából mennek haza — a börtönbe, ott meleg leves várja őket és fütött szoba. A jégvirágokkal fantasztikusan telerajzolt iizletajtcüvegen idegesen dobol öt ujjával a kereskedő. Teheti: senki nem zavarja ebbeli mulatságában. Hacsak aktatáskás ur be nem téved, | mert hát fizetni muszáj. A néma üzletek előtt vedlett öreg asztalos topog még vedlettebb vásári holmija mellett: hátha valami kétségbeesett vevő megkérdezi, hogy mibe kerül a már századszor ki- és behurcolt nyoszol.ya. A gcszíenyesütö körül sunyin őgyeleg négyöt uccagyerek, szuríos kis tenyerüket a kályha, felé tartják — melegszenek. Aztán egy óvatlan pillanatban elcsennek egy eípukkant marónit és boldog gyönyörűséggel rebbennek szét. ILdyen kevés kell hozzá, hogy az ember egy pillanatra örülni tudjon. A piactéren keresztül ágrólszakadt asszonyok és gyerekek igyekeznek célirányosan, egymásután. A kezükben szatyor, vesszőkosár, vair.y csupor. A népkonyhára sietnek. Némelyiknek mosoly játszik a szája szögletén, a meleg ételre gondol; a másiknak a lelkére fagyott minden öröm... Régi öreg nóta duruzsol a fülemben, hogy: „Keserű a más kenyere ,. ,li A Jánosi-uccábao nagy a forgalom. Isten a megmondhatója, hányadszor gyülekeznek már a munkanélküliek, hogy tüntessenek a nyomorúság ellen. Hasztalan. A rendőrök komor, hivatalos képpel járnak le és föl és minden csoportosulást megakadályoznak. Egy-két ellenszegülőt előállítanak az őrszobán. Ott künn pedig zajonganak, lökdösődnek, éles fütty hasit a levegőbe, cifra káromkodás, durva, trágár szavak vegyülnek össze a szívből fakadó scna?5al; a tömeget széjjelszórják: — munka nincs, nincs, nincs. A toronyóra elütötte a déli tizenkettőt. Harangoznak és most valahol a külső részeken üres tányérba mereszti fakó szemét a nyomor— Telek A. Sándor. A jeruzsátemi királyság és az Arany Bulla Divéky Adorján uj megállapításai a magyar alkotmány alapkövéről Budapest, jianoiár 2Í. A Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya hétfőn délután ülést tartott, amelyen Ceiámkii Dezső elnökölt- Divéky Adorján levelező tag székfoglalót tartott, amelyben az Arany Bulláiról és a jeruzsálemá királyságról értekezett s az aranybulla régi törté- jiieilmi kérdésében uj megállapításokat okolt meg. Előadásában abból indult ki, hogy sem az angol Magna Gharta, sem pedig az arogon aranybulla nem lehették hatással az Arany Bullára e a benne foglalt elemlálláei jogra. Az tunago-n bulla már csak azért sem lehetett hatással, mert hatvanöt évvel később -- 1287-ben — keletkezett. Az ellenállási jog eredetét másutt kell keresni A keresztesbadnk által alapított jeruasáliemi .királyságban már a XIí. század közép - elé" fejlett alkotmányos élet volt, alhol a főárak, nemesek, sőt polgárok bizonyos jogokat vívtak M maguknak a királlyal szemben, többek között az ©lüeutóüás jogát is. A jeruzsálemi királyság jogszokásai között van több olyan, amely az Arany Bulláién is előfordul. Jeruzsálemnek 1187-ben Sz/vladin szultán által való elfoglalása után a francia lovagok átköltöztek « Ciprus-szigetére g ott alapítottak királyságot, amelybe változtatás nélkül átvitték a jeruzsálemi királyság ösnzcrs jogszokásait, tehát az elentáteib jogát is. Innen a jogszokások etariedésie Antioolná- ba és az 1204-ben alapított lufim csáízárság területére is. Midőn II. Endre magyar király 1217-ben lceresz ieshadjarutol vezet a Szentföldre, előbb Ciprusz- sgígetén állapodott meg, amelynek királyai és lovagjai eUkwérték a magyarokat a hadjáratra s néhány hónapon keresztül álfandóam velük voltak. Itt a magyar uraknak alkalmuk volt megismer keddi az ottani alkotmányos élottc) s többek kör* az elleutállás jogával is. Az eredménytelen hadjárat is alkalmas alapot adhatott a király jogainak nvegszontására. A rövid időfiartarnu loeresatcissluwljárait és az 1222 iki Arany Bulla között is nagyon valószínűvé teszi a hatást.-- Teaest a prágai MÁK bán. A prágai Ma gvar Akadémikusok Körének vezetősége ezúton értcsiti tagjait, hogy e hó 21 én. szombaton est-o a, kör egyesületi helyiségében teaestét rendez, melyre az egyesittot t-agjaifc ezúton i* meghívja.
