Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-24 / 19. (2536.) szám
v jfcMJK.* i~í i JKXieiie'' iW |auux»r íh, »zwmi>aA. Bethlen tanácskozott Apponyival Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen miniszterelnök ma hosszabb tanácskozást folytatott Apponyi Albert gróffal, aki déli fél egy órakor jelent meg a miniszterelnökségi palotában. A miniszterelnök és Apponyi tanácskozását kapcsolatba hozzák Bethlen bécsi ntjával és mindazokkal a javaslatokkal. aineflyek a keleteurópai agrárproblémákkal összefüggésben (Jeniben szóba kerültek. A miniszterelnök egyébként hétfőn reggel kezdi meg két napra terjedő tanácskozásait Becsben, Miéit fcéiik a régi nyuidiiasskrél szóló törvény végrehajtása? Prága, január 23. Feierfeil német kérészténysKOcialista szenátor kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, hogy imiért késik az öreg nyugdíjasokról szóló törvény végrehajtása. A szenátor elmondja, hogy az 1930 május 20-ról kelt törvénnyel egy régi igazságtalanságot akartak eltüntetni, hogy az úgynevezett öreg nyugdíjasokat ugyanolyan nyugdíjban részesítsék, amilyet az újak élveznek. Ez az egyenjogositá<s ugyan nem volt egészen igazságos, mert az öreg nyugdíjasokat három csoportba osztották s az utolsó csoport csak 1932 január elsején fogja az uj nyugdijat élvezni. Az a körülmény, hogy számos öreg nyugdíjas nyomorban él és igen sokan hatvan éven felüliek, elesendő ok arra, hogy a törvény rendelkezéseit ■sietősen hajtsák végre. Azonban a törvény életbeléptetésétől már nyolc hónap múlt el, sőt a visszamenő hatállyal már tizenhárom hónapra tekinthetünk vissza és az öreg nyugdíjasok legöregebb) csoportjának nagy része még mindig nem kapta meg az uj nyugdiját. Oroszország nregelégeite a baiaeíSsaplaget Vancouver, január 23, j A kanadai államszövetség egyik államának, Alberténak az elnöke, Brownlee kijelentette egy újságírónak, hogy Oroszország a kanadai kormányhoz azzal az indítvánnyal fordult, hogy kíséreljék meg a gabona árának a jövő évre való egységes megállapítását. Oroszország ugylátszik belátta, — jelentette ki Brownlee elnök, — hogy az erőltetett gabonadömpinggel csak önmagának okoz súlyos károkat. A ruszinok követelik, hogy a minisztériumok ruszin tisztviselőket is alkalmazzanak a ruszinszkói tartományi választmány ülése Un gvár, január 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói tartományi választmány szerdán tartotta rendes ülését, melyet Rozsypal országos elnök vezetett. Napirend előtt Demkó Mihály választmányi tag azt a javaslatot terjesztette a választmány elé, hogy írjon fel a kormányzóhoz és kérje, hogy minden minisztériumban helyezzen ed egy- egy ruszinszkói ruszin tisztviselői abból a célból, hogy a Ruszinszkóból Prágába utazó hivatali ügyes-bajos emberek ezekkel közvetlenül tárgyai Ihass an ak és tőlük a szükséges felvilágosításokat megkaphassák. A tartományi választmány az indítványt magáévá tette és a kérelmet a minisztertanács elé juttatja. A napirendi pontok tárgyalása során a beregszászi kórháznál Vesely dr. és Székely dr. orvosokat az V. fizetési osztályban, főorvosi címmel, 1928 jan. 1-től visszamenőleg véglegesítették. ICivülök még tizenegy kórházi alkalmazottat és szolgát véglegesítettek. A megüresedett orvosi állásokra a választmány Báthory dr., Ledvina dr. és Hermán dr. orvosokat alkalmazta. A nagyszőllősi kórháznál összesen hat alkalmazottat véglegesített a választmány. Az ungvári vízvezeték két tartályának építési céljaira a város által kisajátított szőüő- teriilet árát a választmány magasnak találta s azért szakértői vélemény beszerzését határozta el. Felhatalmazta a választmány Millautz kormánytanácsost, a közmunka ügyi osztály vezetőjét, hogy az 1930-ik évi költségvetés keretén belül készítse el az utak és hidak építésére szükséges beruházási programot. Bergmann tanácsos a vizmüosztály főnöke az általa elkészített meliorízációs programot a választmány elé iterjesztelte. A program költségvetési előirányzati összege 26 millió korona. Ebből a programból azonban semmi se lesz, mert a kormány nem szándékszik erre a célra egy fillért se elkölteni. Beregsom község vizteienitésére a választmány 69 ezer koronát folyósított, míg a Te- reblya folyó partépitésére 50 ezer koronát. A ruszinszkói utak javítására szükséges kavics szállítási munkálatait összesen 49 útvonalon rendelték el és a pályázók között szétosztották. Ennek összköltsége 1 millió 43 ezer koronát tesz ki. A gfüífíitili preniiciiliiüissii mmhm szlovenszkói provincializmust! —írja Rázás szlovák képviselő a Hodzsa-féie kotiaboráiiós terv kapcsán Prága, január 23. Rázós Márton a Nárolnié Nov ínyben vezércikket i,r „A szlovák politika első jelei“ elmen. Rázus többek között azt inja, hogy a Morván tnli politika tulajdonképpen még ma is provinciális, vagyis az jellemzi, hogy annyit akar magához ragadni a közös állami javakból, amennyit csak lehet, előnyöket az ottani fajta, a saját vidéke, avagy mondjuk ki, a saját provinciája számára. Nincs és nem volt itt szó nagyszabású tervről, mely részletekig ki volna dolgozva az egész köztársaság gazdasági és kulturális fölvirágozlatása céljából. A morvántuli provincializmus ellen csakis egy provinciális, regionális, vagy autono- mista szlovák politikát kell szembeállítani, másképpen nem lehet kikorrigálni és lébírni. Végre kezd áttörni az általános meggyőződés, hogy szükség van szlovák politikára. Hodza Milán, mint a legerősebb szlovák kor- mánytfrakció vezére, már a regionális intézet megalakításával fölkeltette a figyelmet. A szlovák közvélemény kíváncsian kérdezi, mi lesz ebből? Természetesen megmozdultak már azok a körök is, amelyek nem értik, hogy milyen óriási jelentősége van ennek a kezdeményezésnek az állam jövőjére nézve, avagy általában nem törik, hogy Hodza Szlo-venszkó részére valami jót és hasznosat kezdjen. Mihelyt a megalapított regionális Intézethez hozzácsatí&kozik a szlovák képviselők és szenátorok, illetve helyesebben a szloVISSZA A HÁBORÚBÓL EricK Mária Remarque regénye (Copyright by D. Feafure Synöieate and by Prágai Magyar Hírlap. —- Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (30) A szél a mellvédek maradványai körül nyávogott és sietős fellegek vonultak a hold előtt. Fény és árnyék váltakozott szakadatlanul. Szorosan egymás mögött haladtunk, egy csapat árnyék, siralmas második szakasz, amelynek létszámát alig néhány emberre apasztották az ellenséges golyók; — az egész ■században alig volt már egyetlen normális szakaszra való katona. De ez a maradék válogatott legényekből állott. A tizennégy régi emberből még megvolt három: Belli ke, Wess- ling és Kosole; ezek hárman mindent tudtak és úgy mesélték az első hónapokról, mintha a régi germánokról beszéltek volna. Mindenki megkereste az állásban a maga szögletét, a maga lyukát. Nem sok baj volt. Világítógolyók, géppuskák, patkányok. Willy jóleél zott rúgással levegőbe röpített egy kövér dögöt, aztán visszaestében mefelezte egy ásócsapással. Elszórt, lövések. Jobbra, messziről, explo- dáló kézigránátok dörrenése zengett. — Reméljük, itt nem lesz muri, — szólalt meg Wessling. — Hogy most lőjjék kupán az embert!... — csóválja a fejét Willy. — Akinek pechje van, akkor is kitöri az ujját, ha az orrát piszkálja, — dörmögte Valentin. Ludwig a sátorlapján feküdt. Igazán hátul kellett volna maradnia, mert már akkor vérhas kínozta. De nem akart egyedül lenni. WeiJ adott neki néhány tablettát. Valentin azt magyarázta, hogy siíapszot kell innia. Dedderhose mesélni próbált valamit. Senki em figyelt rá. Szanaszét hevertünk. Az idő felt tovább. FordifoHa: Szabó Lőrinc Egyszerre megrándultam és felütöttem a fejemet. Láttam, hogy már Bethke is felpattant, sőt Tjaden is megelevenedett. Az éveken át belénk edződött ösztön valamit jelzett, még egyikünk se tudta, hogy mit, de mindenesetre készült valami különleges, óvatosan kidugtuk a fejünket és figyeltünk, szemünket egészen szűkre összehúzva, hogy a pillantásunk áthatoljon a homályon. Mindenki ébren volt, mindenkinek minden érzéke végsőkig megfeszült, minden izom felkészült, hogy fogadja a még ismeretlent, eljővén dőt, amely csak veszélyt jelenthet. Halkan surlódtak a kézigránátok, amelyekkel Willy, a legjobb dobó, előrekuszott. Úgy feküdtünk, a földhöz simulva, mint a macskák. Mellettem felfedeztem Ludwig Breyert. Feszült arcvonásaiból a betegség minden nyoma eltűnt. Ugyanolyan hideg, halálos arca volt, mint valamennyiünknek, — lövészárok - arc. Őrjöngő feszültség fagyasztotta meg ezeket az arcokat, olyan rendkívüli volt a hatás, amelyet tudatalatti sejtelmeink közvetítettek, jóval hamarább, semmint az érzékeink fölfoghatták volna. Köd szállt és imbolygóit. És egyszerre rájöttem, hogy mi bűvölt bennünket a legteljesebb ríadókészültségbe. Csak az, hogy minden elcsöndesült. Teljesen elcsöndesiilt. Semmi gépfegyver többé, semmi dörrenés, semmi becsapódás, semmi gránátfütty, semmi, egyáltalán semmi, semmi lövés, semmi kiáltás. Egyszerűen csönd volt, teljes csönd. ÖBSzenéztünk, nem bírtuk felfogni. Mióta kikerültünk a háborúba, most volt először ilyen csönd. Nyugtalanul kérni előd lünk, hogy megtudjuk, mit jelentett ez a csönd. Gáz lopakodik felénk? De a szól iránya rossz volt, elvitte-volna. Támadás készült? De hisz akkor a csönd még hamarább elárulta volna! Mi történhetett? A gránátok nyele átnedvesedett a kezemben, úgy izzadtam az izgalomtól. Szinte megpattantak az idegeim, öt perc. Tíz perc. — Már negyedórája, — kiáltotta Laher. A hang tompán döngölt, mintha gödörből jönne. És még mindig nem történt semmi, semmi támadás, semmi hirtelen elsötétülő, ugró árnyékok... A kezek meglazultak és megfeszültek. Már nem lehetett tovább bírni! Annyira megszoktuk a front lármáját, hogy most, amikor egyszerre megszűnt a nyomása, úgy éreztük: szét kell pukkadnunk és ballonként min- gyárt felröpülünk a magasba. — Fiuk, én azt mondom, itt a béke, — szólalt meg Willy hirtelen és a szava úgy csapott közénk, mint egy bomba. Az arcok elernyedtek, a mozdulatok céltalanná és bizonytalanná váltak. Béke? Kiejtettem a kezemből a gránátokat. Béke? Ludwig lassan vísszafeküdt a sátori apjára. Béke? Betűkének olyan tekintet ült a szemében, mintha menten összetörnék az arca. Béke? Wessling mozdulatlanul állt, mint egy fa és mikor az arcát elfordította és ránknézett, azt hittem, rögtön megfordul és megy haza. Izgalmunk viharzásában alig vettük észre, hogy a csönd egyszerre véget ért, megint tompán zúgtak az ágyulövések és mint har- kálykopácsoJás, messziről már megint kattogott egy G. P. Megnyugodtunk és szinte örültünk, hogy ismét halljuk a halál meghitt, ismerős zajait. Másnap éjszaka jött a parancs a visszavonulásra. De azok odaát nem jöttek egyszerűen utánunk, hanem támadtak is. Mire széjjelnéztünk, nehéz tűz szakadt ránk. Mögöttünk vörös szökőkutak mennydöröglek a félhomályon át. Nálunk egyelőre még nyugalom volt. Willy és Tjaden véletlenül találTomszkói képviselők és szenátorok tanács, kozó testületé, ezek lesznek majd az első jelei a kezdődő szlevenszkői politikának, A regionális intézettel dokumentálni akarják, hogy komoly munkáról van szó, amely tárgyilagos, tudományos alapokra épül. A! szlovák törvényhozók együttműködése ezeket az adatokat fölhasználja és úgy erkölcs!, mint politikai súlyúkkal érvényesítik is. Ennek a révén a köztársaság keleti részét ugyanarra a nívóra kell emelni, amelyen a történelmi országrészek vannak. Szociáldemokrata támadás a magyar népjóléti minisztérium elsn Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelemése.) A képviselőház mai ülésén Almássy László elnök elparemálla Beniczky Ödön volt belügyim nisztert s képviselőt. Ezután a gazdasági bizottság jelentése következett, amelyben a bizottság elutasító álláspontot foglalt el a képviselői fizetések leszállítására vonatkozólagi A napirend megállapításánál a szociáldemokraták azt követelték, hogy a képviselő- ház elsősorban a munkanélküliség kérdését tárgyalja és e célból a ház holnap ie tartson liléét. Farkas István, majd Peyer Károly szociáldemokraták követelték a közmunkák megindítását annál is inkább .mert volna rá alap. Peyer Károly ezután szóvá teszi az albertfalvai építkezéseket, amelyeknél szabálytalanságok történtek. Az elnök tiltakozóik ilyen általánosítások ellen, mire Peyer bejelenti, hogy rövidesen adatokkal áll elő, hogy az albertfalvai építkezéseknél illetéktelen keresetek is voltak, amelyekben a népjóléti minisztérium egyes tisztviselői osztoztak. A ház végül elfogadta az elnök napirendi javaslatát. Tüntetése!; CiremiiRzben Iriining kancellár ellesi Chemnitz, január 23. Brüning birodalmi kancellár pénteken délben Gbemnitzbe érkezett. Egy órával a vonat befutása előtt a munkanélküliek gyülekezni kezdtek a pályaudvar környékén s a rendőrség kénytelen volt több ízben kiüríteni a teret. Amikor a vonat befutott, a munkanélküliek óriási lármába kezdtek és becsmérlő szavakat kiáltottak Brüning felé. A kancellárt kísérete gyorsan az autójához vezette s a kocsi anélkül, hogy a fogad tatáéi ceremónia befejezését bevárta volna, a szállodába hajtatott. A szálloda előtt uj munkanélküli csoport fogadta Brüninget és tovább tüntetett ellene. A szálloda környékét a lovas rendőrség később kiürítette. tak egy doboz konzervhust; természetesen rögtön befalták. A többiek feküdtek és vártak. A sok-sok hónap kiégette őket, már csaknem közönyösek voltak mindaddig, míg védekezniük nem kellett A század parancsnok bemászott hozzánk. — Van minden? — kérdezte a lármán át — Nagyon fogytán a muníció, — ordított vissza Bethke. Hehl vállat vont és egy cigarettát dugott előre Betűkének, a válla fölött Az bólintott, de meg se fordult — így is el kell boldogulni, *— kiáltott Hehl és a szomszéd tölcsérbe ugrott Tudta, hogy elboldogulunk. E vén katonák közül, bárki éppúgy századparancsnok lehetett volna, mint ő maga. Besötétedett A tűz elért bennünket Védelmünk édeskevés volt. A tölcsérben tii ujjunkkal, meg ásóval lyukat vájtunk a fejünknek. Úgy feküdtünk ott, szorosan a földhöz tapadva, én és mellettem Albert meg Bethke. Húsz méternyire tőlünk: becsapódás! Felrántottuk a szánkat, mikor a dög fütyült, hogy megmentsük a dobhártyánkat, de félig így is megsikeUUtünk, szemünk megtelt földdel és piszokkal és orrunkat marta a veszett puskaporszag és kénfüst Repeszdara- bok zápora zúgott le. Valakit feltétlenül eltalált, mert egy forró gránátszilánkkal együtt egy leszakított kéz repült a tölcsérünkbe, éppen a Bethke feje mellé. Hehl ugrott be hozzánk; az erplozlók lobbanó fényében láttam, hogy az arca a sisak alatt mészfehér a dühtől. — Brandt, — nyögte. — Telitalálat. Nem maradi belőle egy cafat sem. Megint irtózatos recsegés, ropogás, zugás, bőgős, sör- és vaseső, a levegő mennydörgőit, a föld döngölt, megint megnyílt a függöny és újra összecsapott s abban a pillanatban megégett emberek ágaskodtak fő] feketén a földből, az öklükben kézigránát, leskelőd ve és készen. — Lassan hátra! kiáltott Hehl Jm
