Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-13 / 9. (2526.) szám
'PlVCGAT-MAGfeiRHlRLAP A kommunisták sztrájkot akarnak kiprovokálni az északcséhországi bányavidéken Kommunista agitáció a bányászok és üvegipari mukások között A magánalkalmazottak a nyugdíjbiztosítás rendezését követeli ségi költségvetés terhére. A kommunisták javaslatát a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták hozzájárulásával el is fogadta a képviselőtestület többsége. Most úgy akarnak a helyzeten segíteni, hogy a képviselőtestület határozatát a járási hivatal ugyan megsemmisíti, azonban elfogadható alapon mégis csak akció indul az irányban, hogy a nagysz-ámn munkanélküliek nyomorgó helyzetén legalább némileg segítsenek. Elégedetlenek a magán- alkalmazónak A súlyos helyzet következményeit erősen érzik a magán alkalmazottak is. Vasárnap a szu- détanémet magánálkálimazottak szövetsége közgyűlést tartott Aussigban. Ezen a gyűlésen kőAz Európai Bizottság január 16-án ülést tart Genfben Tizenhat európai külügyminiszter közös tanácskozása Három albizottság? Genf, január 12. Mint ismeretes, január 16-án a népszövetségi tanács ülésszakával egyidejűleg az Európai Unió megalakítására alakult tanulmányi bizottság ig ülést tart. A bizottságot a tavalyi úgynevezett európai konferencia küldte ki a kérdés tanulmányozására. A tárgyalásokon tizenhat külügyminiszter vesz részt, nevezetesen Briand (Franciaország), Henderson (Nagybritan- nia), Grandi Olaszország), Curtius (Németorszá g, Benes (Csehszlovákia). Marinkovice (Jugoszlávia), Károlyi gróf (Magyarország). Mohvinkel (Norvégia), Hymans (Belgium). Zaleski (Lengyel- ország), Álba hercege (Spanyolország), Munch (Dánia), Ramel báró (Svédország), Pr ikope (Finnország), Motta (Svájc) és Beck (Luxemburg). A népszövetség főtitkársága a napokban jegyzéket kapót a dán kormánytól, melyuek tartalma a következő: A tanulmányi bizottságot három albizottságra kell tagolni. Az első albizottság az európai együttműködés megszervezéséről tanácskozna, a második az európai politika legfontosabb kérdéseiről, amelyeket a népszövetség bírál fölül, a harmadik a gazdasági jellegű kérdésekkel. A négy nagyhatalom valamennyi albizottságban szerepelne, inig a többi államok képviselői legalább egy albizottság munkáiban föltétlenül részt vennének. Az albizottságok jelentéseiket szeptemberben előterjesztenék a főbizottságnak, amely megvitatná és továbbítaná a népszövetséghez a kidolgozott princípiumokat. Egyre veizedelmetebb méreteket ölt a kommunista propaganda Németországban Prága, január 12. Az északcséhországi szén- bányavidéken a kommunisták erős agitációt fejtenek ki, aminek következményei igen könnyen sztrájkra is vezethetnek. Szombaton este Mariascheinben (teplitzi kerület) a tep- •litzi és karbitzi kerületek kommunista bá- öoyászdeiegációi konferenciát tartottak, amelyen valamennyi bizalmiférfi megjelent, sőt ezen kerületek üvegipari munkásainak delegátusai is. A konferencia részletesen foglalkozott a készülő bányamunkásbarccal a tervbevett és bejelentett bérredukcióvaJ kapcsolatban. Hogy ez a harc hatásosabb és eredményesebb legyen, megkezdték az akciót az üveggyárakban is, mert állítólag azokban is munkáselbocsátásokat és bérlés zállitásokat terveznek. A konferencia elhatározta, hogy a vörös szakszervezet bányatárnacsoportjait alakítják meg és kiépítik a kommunista üzemi sejteket, valamint sztrájkvezeiöséget is alakítanak. Ebbe az uj szereveztbe a még nem szervezett munkásokat akarják belevonni, hogy igy megerősödve megkezdhessék a harcot a szociáldemokraták ellen. Az üvegipari munkások között óriási az elkeseredés, mert az előző évvel ellentétben most nem kaptak karácsonyi remunerációt, sőt Szilveszter napján is dolgozni kellett. A kommunisták — úgy látszik moszkvai parancsra — a Ruhr-vidéki bányamunkások bérkonfliktusának visszhangjaként Csehszlovákiában is bérharcot akarnak kiprovokálná. Erre alkalmat adott nekik kétszáz bányász elbocsátása. Különösen veszedelmes a helyzet a brachyi bányavidéken, ahol a kommunista bányászok a harc azonnali megkezdését sürgetik. Balok a munkanéfkfili segélyek körűi A bányászmozgalmon kívül a munkanélküliek is mozgolódni kezdenek, különösen Ko- motau vidékén, ahol az ottani járási főnök utasította a várost, hogy a munkanélküli segély kifizetését szüneteltesse. Szociáldemokrácia oldalról megállapítják, hogy ez a rendelet ellentmond a népjóléti minisztérium rendelkezéseinek és mint törvénytelent a közeli napokban meg fogják semmisiteni. A koinmunisEssen, január 12. Mint ismeretes, a ruhr- vidéki döntöbirák döntése hatszázalékos bér- redukció^ ir elő a ruhrvidéki bányákban. Szombatón a munkaadók szindikátusa kijelentette, hogy a döntést nem fogadhatja el, ma pedig a bányamunkások jelentették ki, hogy visszautasítják a határozatot. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a birodalmi munkaügyi miniszter a döntést kötelezőnek jeienti ki. Jellemző, hogy a szakszervezetek inkább elvi és propagandaokok miatt nem hajlandók elfogadni a döntést, ami a népgyüléseken tartott beszédekből is kitűnik. Tiltakozásuk csak külsőleges, alapjában véve örülnek annak, hogy a birodalmi munkaügyi minisztérium közbelépésével sikerült a nagy murtkáshábo- rut az adott pillanatban elkerülni, A szakszervezetekben rendkívül félnek a kommunista propagandától, amely szédítő arányokban növekszik a Ruhrvidéken. A kommunisták aktivitása az utóbbi napokban elérte azt a nivót, amit a legveszedelmesebb krízisek alatt elért. A kommunisták mindenütt vadsztrájkokra szólítják föl a munkásságot, ámbár egyelőre nem mindenütt sikerül még a munkásokat. megnyerni. A rendőrség a Ruhrvidéken óriási j ViSSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feaíure Svndíeate and bv Prágai Magyar Hírla/p. — Utánnyomás kivonatosan ie tilos.) (20) Felkönyököl, tenyerébe hajtja a fejét. — Te megértesz, Ernst, én is megértelek téged, — de ezeknél: mintha egy fal volna köztünk ... Végül aztán mindent megtudok. Bet.hke hazajön, borjú a hátán, cipel egy zsák jóféle ennivalót, kávét, csokoládét, még selymet is, egész ruháravalót. Ledderhose sok mindent eladott neki, de a selymet megkapni nagy munka volt. Na, mindegy, megvan az ajándék, és ha már megvan, rögtön a vállára, a mellére, a hátára akarja teriteni az asszonynak, hogy amúgy mellesleg megkérdezhesse: „Tetszik, Marié?" Igazán repeshet az ember szive örömében, ha ilyesmi készül, az őrzés a lábunkba száll és szárnyat köt a talpunk alá. AdoLf zajtalanul akar betoppanni, hogy meglepje az asszonyt, de a kutya őrülten kafíog, majd hogy fel nem boritja az ólját, ő meg már nem bírja tovább, futva teszi meg az utat az almafák alatt — az ő útját, az ő fái alatt, az ő házába, az ő feleségéhez — a szive rettentően kalapál fenn a nyakában, ajtót be, nagyot lólekzik, már bent van, és: •—• Marié...! Meglátja az asszonyt, a pillantása rögtön körülölelte, rája özönlött, félhomály, otthon, a tlktakos óra, a nagy öreg karosszék, az asz- szony — Adolf feléje akar menni. De az hátrál és úgy mered rá, mint egy kisértetre. Adolf még semmit sem ért. — Annyira megijedtél? — kérdezi nevetve. t % — mocdja Borongva t nA Fordította: Szabó Lőrinc — Majd elmúlik, Marié — felel a férfi és reszket izgalmában. Most, hogy a szobában van, minden remeg rajta. Mert bizony nagy- nagy ideje... — Nem tudtam, hogy már jösz, Adolf «— mondja a nő. Egész a szekrényig hátrál és tágranyilt szemmel bámul az urára. Valami hideg fogja el egy percre a férfit és összeroppantja a tüdejét. — Hát nem örülsz egy cseppet sem? — kérdi ügyetlenül — Dehogynem, Adolf. — Történt valami? — kérdezősködik a férfi és még mindig a kezében tartja minden cókmókját. De ekkor már megindul a bőgés, az asz- szony az asztalra veti magát, miért ne tudja meg Adolf most rögtön, hisz a többiek úgyis megmondják neki, Marié összeállt valakivel, csak úgy rászakadt az egész, semmi porcikája nem kivánta és mindig csak az urára gondolt, és most már üsse tüstént agyon. Adolf csak áll és áll és végre észreveszi, hogy a borjú még most. Is a hátán van. Lecsatolja és kipakol, reszket, folyton az forog a fejében, hogy: nem lehet igaz, nem lehet igaz — és tovább rámol, az Istenért, csak most ne maradjon üresen a keze, a selyem ropog az ujjai alatt, odatartja az asszonynak — ezt neked akartam hozni — és folyton csak az jár a fejében, hogy az nem lehet igaz, nem lehet... Gyámoltalanul tartja a selymet és az egészből még semmi m jutott be az agyába. De a nő rir és nem akar semmiről tudni. Adolf leül és elgondolkozik ős egyszerre azt érzi, hogy retteniően éhes. Ott vannak az al- im4kt • kortbett ttk iaé£ gffümölsaod, linóm almák, fog egyet és eszik,' muszáj tennie valamit. Utána azonban elernved a keze, és — ekkor megérti az egészet. Őrjöngő düh forr fel benne, agyon akar ütni valakit és kirohan, hogy előteremtse a bitangot. Nem találja. Erre a kocsmába megy. Köszönnek neki, de mindenki mintha tojáson ülne; nem néznek a szemébe és nagyon óvatos minden szavuk. Tehát már tudják, ö úgy tesz ugyan, mintha semmi sem történt volna, de hogy lehet ezt kibírni? Leönt valamit a torkán, és megy, amikor megkérdi valaki: „Voltál már otthon?", — és néma csönd marad mögötte, mikor elhagyja a söntést. Céltalanul futkos össze-vissza. Ráesteledik. Ott áll megint a háza előtt. Mit tegyen? Bemegy. A lámpa ég, az asztalon kávé gőzölög, etilt krumpli a serpenyőben, a tűzhelyen. Az otthon képe lesújtja, milyen szép volna mindez, ha igaz volna, még fehér abrosz is van az asztalon. De igy csak annál rosszabb. Az asszony ott van és már nem sir. Mikor Adolf leül, kávét tölt neki és az asztalra teszi a krumplit meg a kolbászt. Saját magának azonban nem vesz tányért. Adolf ránéz, Milyen sápadt és vézna. Valami .értelmetlen szomorúságban mégegyszer feltámad minden. Nem akar róla tudni, be akar zárkózni magába, ágyba akar feküdni, kővé akar dermedni. A kávé párolog, v issza- tolja, a serpenyőt is. Az asszony megijed. Tudja, mi következik. Adolf nem kel fel, annyi ereje ninos, csak a fejét rázza meg és megszólal: — Menj el, Marié. A nő nem szól, vállára veti a kendőjét, egy kicsit megint előbbre tolja a serpenyőt az ura felé, és bátortalan hangon csak ennyit mond: — De hát egyé! legalább, Adolf — és aztán induL Megy, megy, hangtalan, a lépése is alig hallatszik, az ajtó bezárul, kint vakkant a kutya, az ablakok körül zug a szél. Betlhke qgpMjUU maj’wtt. 1931 január IS, kedd. vetették a nyugdijbiztositás kiépítését éspedig olyan értelemben, hogy állami támogatással számítsák be a magánalkalmazottaknak az összes szolgálati eveket Továbbá szükségesnek tartják, hogy az érdekelt államok között egyezményeket létesítsenek a régi nyugdíjbiztosítási illetékek beszámítására vonatkozólag. Eddig az a helyzet, hogy az egyes államokban befizetett nyugdijilletékeket a más államokban élő biztosítottak és nyugdija*- sok elveszítik. A gyűlés uj törvényt kíván a nyugdíjbiztosítás és a többi szociális biztosítási nem közötti ellentétek rendezésére vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben számos idősebb magánalikahnazott is elvesztette állását, követeli a nyugdijigóiiyjogosultságra vonatkozó korhatárnak őt évvel való leszállítását. előkészületeket tesz, hogy a vadsztrájkokat letörje. Elsősorban a szakszervezetek .Jván- ják, hogy a hatóságok minden olyan sztrájkot megakadályozzanak, amelyet nem a szak- szervezetek vezetősége rendel eL------ ■■ii'BWMnBBWiaMHWMMKiCa—■ ■ ■ » A magyarországi jogásztársadalom revíziós nagygyűlése Budapest, január 12. A szombathelyi ügyvédi kamara kezdeményezésére nevezeten gyűlés lesz január 18-án, szombaton délelőtt 11 órakor a Budapesti Ügyvédi Kamara székházéban. A gyűlést Apponyi Albert gróf, a jo- gászvédő nagy bizottság elnöke és Pap József dr. hívta össze azért, hogy a revíziós küzdelembe az egész magyar jogászság társadalmi utón kapcsolódjék bele. A nagygyűlés feladata lesz, hogy állapítsa meg a trianoni békeszerződés revíziójáért folyó perujitási küzdelemben a magyar nemzet védő iratát. A védőirat tervezetét, amely tárgyalás alá fog kerülni, elkészítette Székács Aladár dr. m. kir. közigazgatási biró. A véidőirat négy fejezetből áll. Az első fejezet azzal foglalkozik* hogy mi az igazi béke alapja, a második fejezet a trianoni békealap meg világosi tásárói szól. A harmadik fejezet ax etnikai szempontokat, & világ gazdasági szempontjait és a revíziót, mint az igazi béke előfeltételét tárgyalja, a befejező rész pedig hangsúlyozza, hogy Magyarország jogásztársadalma ax igazi világbéke utáni vágyától áthatva emeli fel szavát a paktum 19. szakasza alapján a trianoni helyzet békés rendezése érdekében. A jogvédőiratot, melyet a nagygyűlés elfogad, lefordítják majd francia, angol, német és olasz nyelvre és megküldik az egész világon a társadalmi jogászi korporációknak. A nagygyűlésre minden magyarországi bírói, ügyészi és jogászi egyesületet meghívtak. És aztán az éjszaka.., Néhány ilyen magányos nap sokat ront a férfin, alti a lövészárokból jön, és leveszi a lábáróL Véletlenül aztán találkozik a másikkal. Látja az arcában a lapulást, de már túlságosan megkorhadt az örökös töprengésben, a dühét semmivé olvasztja a fojtogató gondolat, hogy: minek, biztosan Maxié is akarta, — a szomorúság túlságosan elárad benne, —■ elfordul és még a kezét se emeli rá. A másik pedig megkönnyebbülve elhordja magát. Aztán megjelenik apó® meg anyós és beszélnek, gondolja meg csak jól az ügyet, ax asszony már régesrég az eszére tért, négy esztendő magában véve sem csekélység, az a gazember bűnös a dologban és a háborúban egészen másfajta dolgok Is történtek.., — Hát mit tegyen az ember, Ernst... Adolf felnéz. — Azt a cifra ragyogóját, — mondom —> micsoda egy ringyó! — Erre jön haza az ember, Ernst! Töltök és iszunk. Adolf szivaxos ember « minthogy a házban nincs több trafik és 6 maga nem akar a boltba menni, én megyek. Olyan erős dohányosnak, mint ő, élni is köny- nyebb, ha van szivar a zsebében. Ezért aztán rögtön egy egész ládika „Erdei magány"-t viszek magammal, egész köteg vastag és barna füstölnivalót, amely igazán jogosan viseli a nevét Tiszta bükkfa-lombból készült, de még mindig többet ér a semminél. Mire visszaérkezem, valaki van ott és látom, hogy az asszony. Tartja magát, de a vállai reszketnek. A nők nyakában mindig vau valami megragadó, mindig van bennük valami gyermekies és sohasem lehet igazán haragudni rájuk. Nem beszélve természetesen a kövérekről, akiknek zsirpámás a nyakukJónapot kívánok és leveszem a sapkámat Az asszony nem felel. A szivart Adolf elé teszem, de ő nem gyújt rá. Tik-tak, mondja as óra. Az ablak előtt örvény lenek a gesztenyefalevelek, egyik-másik néha az ablakhoz ri- izeg 6® a szél hozzányomja ax üvegtáblához ták itt íb akcióba léptek s újabb követelésekkel álltak elő. A községtől azt követelték, hegy fizesse ki a munkanélküliek házbérét, adjon nekik ingyen szenet és élelmiszert a köz2
