Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-10 / 281. (2502.) szám
2 V VV&Y.AR-H IRLAP 1930 december 10, szerda. E hét végére befelesédnek a népszámlálási munkálatok igyre szaporodnak a panaszok - Kassa, Pozsony, Munkács, Ungvár a biztosok pergőtüzében Prága, december 9. A belügyminisztériumi rendelet szeriut a íiépszámlálási biztosoknak munkájukat már a múlt hét régére mindenütt be kellett válna fejezniük. és ezen a héten a revizoroknak is végre kellene hajtaniuk az összegyűjtött - anyag átvizsgálását. Amint az előrelátható volt, az össze- irási iv alkalmazása miatt ezt a munkát a ki- . tűzött időre befejezni nem lehetett. Sok kerületben, sok városban és .községben még ma is, a népszámlálási akció nyolcadik napján a de- .rekáai tartanak a munkának és valószínű, -•/hogy • a számlálási munka pénteknél hamarabb ném ér véglegesen véget. : Mondanunk sem kell, hogy a terminusnak be nem tartása hihetetlen mértékben megdrágítja a népszámlálás végrehajtását, mert hiszen 'Szlovénszkon és Ruszin szkon az előirányzott napidijaknak éppen kétszeresét kell kifizetni. Megdrágítja azonban a nép- számlálást az is, hogy a járási főnökök nagyon sok helyen távoli vidékekről citálják be á járási székhelyre a fejeket, hogy a nemzetiségi adat bejegyzését a járási hivatalban kontrollálhassák. Különösen vegyes nemzetiségű községek olyan magyar nemzetiségű lakóit idézik be, akiknek szlávos hangzású nevük van és akiknek a biztos előtt tett magyar nemzetiségű vallomását a járási hivatalok nem akarták egyszerűen tudomásul venni. Egyes községekből huszával-harmincával '/'idézik be a feleket kihallgatás végit /reg $záz korona körül mozog az az összeg, amit ” ilyenkor kifizetnek. Ezek az elő nem irányzott tuíkiadások jelentékeny mértékben mee- drágítják a népszámlálási költségvetést és jól leinformált körökből szerzett értesülésünk szea belügyi tárcának legalább is kétszer ak- ,yj kora összeget kell fizetnie a népszámlálási vív munkálatokért. v •triint amennyit előirányoztak.- - A népszámlálás nyolcadik napján még min- n dig özönével érkeznek a panaszok a járási hi- 'vatalo kihoz és'a városi főjegyzőkhöz, bizony- y ’Mgáúl; innak, hogy a biztosok tekintélyes ré- '■ '-ázé á -népszámlálási kormányrendelet -és a ^Í&elügy^löiázti#riüiiii reudéletek betűivel és ■ •'szellemével ellenkező értelemben jár el. A magyarság mindenütt híven teljesíti nem- “ zeti kötelességét és ha sérelem történik I ‘•V v ' vele, igénybe veszi a jogorvoslás útját és módjait. Pártjaink irodái szinte tulhaimozottak munkává’. és napok óta egyebet sem tesznek, miint. a népszámlálási sérelmeket dolgozzák fel. Minden egyes panaszról jegyzőkönyv készül, a panaszokat tanúvallomások erősitik meg, úgy hogy a pártatlan bíróság objektivitásában bizakodva remélni lehet, hogy a népszám- láló biztosok túlkapásai orvosoltatná fognak. Remélni lehet azt is, hogy a visszaéléseket elkövetett biztosokat a feljelentés alapján a törvény értelmében meg is fogják büntetni. Jellemző azonban, hogy a visszaéléseket elkövető biztosok — megbízható tanúvallomások szeri ni — a legtöbb helyen arra hivatkoznak, hogy ők kénytelenek igy eljárni, mert erre hivatalos utasításuk van. Általában véve bizonyos rendszer mutatkozik az elkövetett törvénysértésekben, úgy hogy ezeket most már csoportokba is lehet állítani. A visszaélések csoportosítása körülbelül a következőképpen alakul: 1. Szlovenszkón és Ruszin szikéin általános tünet, hogy a zsidóvallásuakat a biztosok abban az esetben, ha az érdekeltek magukat magyar anyanyelvű eknek vallják, mindenképpen arra igyekeznek rábeszélni, hogy zsidó nemzetiségueknek vallják magukat. Ez a kapituláció ellenkezésben van a népszámlálási kormányrendelettel és a belügyminisztériumi rend eletekkel. Ám. a biztosok felsőbb utasításra hivatkoznak és a legtöbb esetben célt is- érnek. Különösen egyszerű embereknél könnyebben megy a dolog, mert a biztosok az összeírás) Ívbe egyszerűen bejegyzik a zsidó nemzetiséget és a megfélemlített emberek nem is merik a jogorvoslat útját keresni. Ez a. jelenség mindenütt általános, különösen feltűnő mértékben mutatkozik azonban Munkácson, Ungvárofct és Kassán, ahol pedig a magyar kisebbség életórdekébe vág, hogy a magyar anyanyelvű zsidóság magyar anyanyelvűnek vétessék, fel, mert ezekben a városokban'az 1921. évi népszámlálás kimutatása szerint a magyarság arányszáma közel van a veszedelmes határhoz. 2. Rgszinszkóban é-s KeletszlorenszkÓh álta^ kínos jelenség az is,'hogy V. a görögkatolikus vallásié magyar anyanyel- vüeket ruszin nemzetiségűnek Írják be. A biztosok ebben a kérdésben is felsőbb utasításra hivatkoznak. Ebben a kérdésben meg nem engedett és törvényellenes módon egyházi tényezőt is beavatkoztak a népszámlálásba, mint azt szavahihető tanúik igazolják. Tiszai! j-. Lak községben november 30-án Drohobeczky Bazil görögkatolikus főespores a szentmise alkalmával a prédikáció után a szószékről kihirdette, hogy püspöki intézkedést?) következtében figyelmezteti a híveket, hogy a görögkatolikusok a népszámlálás alkalmával magukat mindenütt ruszin nemzefiségüeknek vallják. Pártjaink követelni fogják ennek az esetnek a kivizsgálását és a prágai mmeiaturán is megteszik a szükséges lépéseket, hogy az esetre teljes fény derüljön. 3. Szintén országosan mutatkozó jelenség, hogy a népszámláló biztosok igen sok helyütt a magyar anyanyelvűek összeírása alkalmával törvényellenesen nern töltik ki a nemzetiségi rovatot, hanem vagy nyitva hagyják, vagy megkérdőjelezik. Ebben az esetben fönnáll az utólagos meghamisítás veszélye. 4. Ámbár a népszámlálási kormányrendelet szerint a nemzetiség megállapításának egyedüli kritériuma az anyanyelv, szintén országosan •mutatkozó jelenség, hogy a biztosok egyéb, meg nem engedett kritériumokat is használnak, elsősorban a névelem- zést, azután pedig a származási helyet. A szláv hangzású neveknél akadékoskodnak, sőt a fél határozott vallomása ellenére a magyar anyanyelvűiket több esetben csehszlováknak írják be. Ugyanígy járnak el olyanoknál, akik szlovák vidékről származnak. Légiója már a hatóságokhoz beterjesztett és igy hivatalos eljárás alapját képező panaszoknak, amelyek mindazt- igazolják, hogy Szlove.n- szkén és Ruszinszkóban a népszámlálás körül súlyos visszaélések merültek föl és nem csupán szórványos esetekről, liánéra bizonyos rend- ezerről lehet teljes joggal beszélni. Slávilk György dr. belügyminiszter végre megszólalt a népszámlálás ügyében a szenátus költségvetési bizottságában és védelmébe vette a népszámlálás korrektségét. A belügyminiszter azonban csupán általános dolgokat- mondott és csak a történelmi országokban végrehajtott népszámlálásra terjeszkedett ki, egy szóval sem emlékezett meg Szlovéniákéról és Ruszin- szkóról, holott a szlovénszkói és ruezinszkói népszámlálási fronton garmadával mutatkoznak a jogos panaszok. A belügyptíni^ftéí szerint tulajdonképpen visszaélésekről nem is 'tehet beszélni, és a nagy izgalmat a lapok idézték elő, amelyek teljesen fölösleges módon már jóval a népszámlálás előtt fölizgatták a lakosságot. A belügyminiszter azt is állította, hogy a nép- számláló biztosok kinevezésénél a nemzetiségi arányszámot mindenütt tekintetbe vették. Pártjainknak módjukban lesz a parlament fórumán megfelelni á belügyminiszteri állításoknak. mikor majd a népszámlálási visszaélések ezreit fogják fölvonultatni. Mi történt Kuntapolcán 7 Rozsnyó, december 9. A rozsnyói járáshoz tartozó Kuntapolca községben a legsúlyosabb visszaélések, történtek, amelyek miatt a község magyar anyanyelvű lakossága panasszal élt. A község lakosságát az 1921. évi népszámlálás 90 százalékban magyarnak állapította meg. A biztosok azonban a mostani népszámlálás alkalmával különös hévvel vetették világukat erre a falura. A községben két, más vidékről való biztos végezte a számlálást, az egyik Pit- lik esetnek} városi .segédjegyző, a másik Kat- rinyuk László esetne ki helyettes tanító, akinek olyan súlyos testi hibája van, ami miatt a népszámlálást helyesen el sem végezheti. A nép- számláló biztosok igen gorombán bántak a. felekkel. Kunt-apolcán történt az, hogy a biztosok a szlovák hangzású nevüeket mind szlovákoknak Írták be, így például Hlavács Miklóst és feleségét, Kri- vifka Bálintot és testvérét. Demeter Suljanát, annak ellenére, hogy csak magyarul beszélnek és egy szót sem tudnak szlovákul, szlováknak Írták be. Pitliik jegyző özvegy Turcsányi Jánosi) ót és családját azzal fenyegette, hogy elveszik nyugdiját, ha nem íratja be magát szlováknak és amikor az asszony álhatatosan ragaszkodott, magyar nemzetiségéhez, akkor azzal fenyegetőzött, hogy a rozsnyói járási hivatalba idézteti be. Donó Jánost azért, mert Mb kolcsányból származik, családjával együtt ezlo- vákna kírták be. Dubai Mártonnét és családját és Durancsik Andrásáét, azért, mert Gén csen születtek, szintén szlováknak írták be. Szlováknak írták Kaszper Andrásné gyermekeit is az érdekeltek tiltakozása ellenére. Ahol a család- fönntartó nem volt otthon, a nemzetiségi rovar töt egyszerűen nem töltötték ki A kuntapolcaiak most amiatt aggódjak, hogy a község elveszíti magyar többségét és amiatt is panaszkodnak, hogy a népszámlálás alkalmával a faluban tartózkodó csendőrök meg nem engedett nyomást fejtettek ki. Mindezekről a visszaélésekről panasz formájában a hatóságnak i« jelentést tettek. A pozsonyi árvaházban ,. Pozsony, dévember 8. A mélyuti Mária Oltalma nevű árvaháziban a csehszlovák nemzetiségű gondnokod az összes kiskora árvákat csehszlovák nemzetiségűeknefc íratta be, IDEGEN EMBEREK REGÉ N S? IRTH: MÁRÍU SÁNDOR Ccp?rigfit öy Pamfieon m — Sajnos, egy házaspár — felelte pana- • iszosan és abbahagyta a ráspoly ozást. — Sze, gény férfi, mit szenved a nőtől, fogalma •sin.es, uram! Ugv kell neki, miért kezd nők- •kel? Ezt a finnyás kérdést nem akarta firtatni, jl'Á ezért diszkréten hallgattak. Itt jól érezte •„•magát, ezen az erkélyen, a néger egy mii- - ötvös elmerülő gondosságával csiszolta körmeit, szemben a Hotel Malesherbe kéményei füstölögtek, az egyik világos ablakban egy nő állott combinéban és haját sütötte. Később belépett a szobába egy férfi, felcsavarta a villanyt, eltolta a nőt az ablaktól s összehúzta az ablak függönyeit, órák, hetek jutottak eszébe, ezen az erkélyen, jobbra és balra a régi Paris háztetői között, & elégedetten bámult maga elé. A néger nem za- v-yarta. — ön hová való, Durand ur? — kérdezte /.aztán elgondolkozva. — Én? — kérdezte és felnézett. — A paripám pincér volt Dakaréban. Ez egy város a tengerparton, szenegál-vidék. De én már ■ Marsénllebexi születtem, ott jártam iskolába ds. A papa nációnalizáltatta magát, ő vette fel a Durand nevet. Kitűnő pincér volt, sajnos, leszúrták. — Hol? Szenegálban? — kérdezte érdek■ i lőáve. ■ ■ — Nem. A rue Lepicen, Párisban. . S nyugodtan manikűrözött tovább. Szenv- ., Jelen hangon, inkább csak udvariasságból ; kérdezte aztán:-- És ön, uram, ön hová való? Megmondta, hogy magyar. A néger elisme- . rően bólintott, érdeklődött, hogy merre van az ée milyen * világ arra? — Nagy pusztaságok vannak odahaza — mondta a négernek. —, Néhol egy tanya, egy város. Általában kevés a fa. — Mint nálunk otthon — mondta Durand barátságosan. i — Igen — mondta és nyelt egyet. — Nálunk nagy kultúra van. A nép szegény, de nagyon széli népművészetünk van. Tálak, faragások. — Nekünk is — mondta élénken Durand. — Nem látta Monsieur Guilleauine kirakatában a szenegáli szobrokat? Nézze meg egyszer., — Hogyne, ez biztosan nagyon, érdekes — felelte esittitóan és elgondolkozott. — Mondja csak, Durand ur, szeretnék kérdezni öntől valamit. A kérdé-s egészen lehetetlen, ön itt él Párisban és persze francia, de amellett egy kissé, hogy is mondjam, fekete. Arra gondoltam, hogy megkérdezem önt... de nem, a kérdés nevetséges. Egyszóval arra gondoltam, hogy véleményt kérek öntől... utóbbi időben mii útba kételyeim támadtak volna..■ * Lélegzetet vett és gyorsan mondta: — Mondja csak: fehér enlbemek tart ön engem ? A néger felnézett, szemeféhérjét forgatta és végigmérte. Izgatottan tette hozzá: — ügy értem, igazi fehér embernek, százpercen tesnek? Én tudom, hogy nem vagyok fekete, se barna, se sárga. De utóbbi időben kételyeim támadtak... Azt hiszem, ön szakember. S zavartan nézett körül. A néger félretette a ráspolyt, felállt, gondosan leverte nadrágjáról azt a Icörömfürészport, melyet a ráspollyal reszelt, s egy orvos hangján, aki vizsgálatra hívja a beteget, tárgyilagosai) és 'készségesen mondta: — Szabad?... Felállt, s a néger körüljárta. Meggyujtotta a villanyt, megnézte közelről s egy lépés távolságból, megtapogatta fejformáját, két ujjal lehúzta alsó ajkát a páciensnek és megbámul fa a fogakat. Hosszan vizsgálta, közben köszörülte a torkát és néhányszor krákogoü. A villanykörte a&á áMotf vele,, megnézte tenyerét s különös gonddal, hosszan és sokéiig vizsgálta a körmöket. Aztán rágyújtott és kézmozdulattal jelezte, hogy vége a. vizsgálatnak. — Nos? — kérdezte és zavartan mosolygott. A néger az asztalnak dűlt. összefónta karjait, cigarettázott. Orrán át bocsátotta ki a füstöt, félig összehúzott szemhéjai mögött, ragyogott a szeme, Okosan és tűnődve nézett reá, s lassan bólintott: — Elég fehér — mondta határozottan. S hal Icán fütyülni kezdett, leült az ágy szélére és nekilátott egy szarva«bőr-ronggyal az escarpinek fónyesitésének. Egyideig zavart mo'sollyal állt még a szoba közepén, a néger ragyogó körmeit bámulta, gyors és buzgó kézmozdulatait. Megvakarta a fejét. De a négert teljesen elfoglalta az öltözködés, s igy ő sem érdeklődött tovább, vette a kalapját és csendesen elköszönt. 18. Hazament a hotelba, levetkőzött, leraiosa- kodott, megbámulta magát, amint meztelen testtel állt a lavór előtt, karjait és mellét nézte, vállat vont és ezt gondolta: elég fehér. Aztán befeküdt a gőzfürdösziagn ágyba és riadozva, idegesen aludt reggelig. Mikor hajnalban felikelt, megállt, a szoba közepéu, s aztán sietni leezdett az öltözködéssel, mintha félne, hogy lekésik egy sürgős dologról. Átgondolta, mi a tennivaló, ma pénz után is kellett néznie már. Magához vette iratait, azt a néhány igazolványt, mely még a berlini időből megmaradt, zseb rév ág ta a füzetet is, lement a hotel irodájába s megmondta a ma-, damenak, hogy másnap este elutazik, kiad-- hatják a szobát. Elégedetlen sietett az uccukon, szép teán-' bervégi, hűvös és világos nap volt ez, s minden oly magától értetődőnek tűnt, nem is leheteti tétovázni. Ma kedd van, számi tóttá, pénteken délben Pesten leszek. Egy barátja jutott eszébe, ki Budán lakott, a Kriszti na városban. bárom szobás legényla'káéhau, egyelőre hozzá akart szállni, néhány napra, míg tisztába jön az otthoni Uelyaeltpl s roudbe- hozza magát. Homályosan gondolta csak el ezt, a barátot, á Krisztinavárost, a három szobát, nem látta egészen élesen, hogy mi az, mikor az ember „rendbehozza magát“ — valószínűleg ruhát, kell csináltatnia, fehérneműt vásárolná, állást szerezni, aztán majd haza is mehet, az apához és öccséhez, biztosan. tudta, hogy élnek még mind a ketten s az apa közben jelentősen haladt már az erdélyi. hitiszónoklás történetéről írott munkájában. De előbb rendbe kellett hozni magát, talán hosszan, hosszan kell ülnie odahaza egy fürdőkádban, vagy az Isten tudja., mit kellene csinálni, hogy ne érezzék rajta ezt a két esztendőt, mert nem akarta az elveszett fiút játszana, neki ne vágjanak le hornyukat, majd ő odahaza is gondoskodik magáról, köszönd szépen. S ment és a Metróra ült és utazott, s közben egyre élesebben látta a budai uccákat, a Vérmezőt és az Attila-uccán a házat, ahol diákéveiben lakott, a petróleumszagu lép- csőházzai, a kis üzletekkel, a piszkos, roskatag budai kávéházat, ahol a pincér eldugta néha számára a Figaro-t, ahol ősszel és télen hosszú délutánokon ült az ablakban és bámulta a csap zott Horvát-kertet, a kis kocsmákat, ahol mustot mértek mostanában, a kenyér ize jutott eszébe, s nepomuM Szí- János szobra a Szent ,ámos-téren. Kezdte élesen látná az otthoni uccákat, otthoni emberek hangját hallotta, eszébe jutott biciklije és a teljes Ibsen. Lehet, gondolta, s kiszállott a „George V.“ megállónál, s végigment a C-hamps Elyséen, s nagyon is valószínű, hogy nem Pesten kapok majd állást, hanem Gyarmaton. A kis város piacterét látta, a református templomot, elképzelte, amint megy a keskeny gyarmati járdán és nagyokat köszön előre az alispánnak és a polgármesternek és a főigazgatónak. Sűrűsödtek az arcok és a hangok emlékei, lassította lépteit, nagyon kell majd vigyáznom odahaza, gondolta, hogy észre ne vegyenek rajtam semmit. Apjára gondolt, rokonokra. újabb és újabb nevélj jutottak eszébe, ismerősök légiója, mind sógor, koma, atyafi. Meghökkent, megállt a rue de Borry sarkán.
