Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-07 / 280. (2501.) szám
1930 december 7, vasárnap. 9 Világhírű E L B E O- továbbá francia, angol selyemharisnyák, valamint mindennemű kötött áru „ETA11 üzletben, kaphatók, BRATISLAVA, Halászkapu 1 Döntés előtt áll Magyarország a háború előtti államadás* ságai valorizációjának kérdése _____ Bu dapest, december 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen lése.) A háború- előtti államadósságok valorizációjának szabályozása ügyéiben összeült párisi konferencia munkájában nagyon lassan halad előre, mert a magyar kormány nem hajlandó hozzájárulni az innsbrucki eg3rezménynek oly módosításához, amely Magyarországra újabb valorizációs terhelői hárítana. Párisban már javaslatot tettek arra is, hogy provizóriumot kössenek a hitelezők által tett javaslatok alapján, de ezt a magyar kormány képviselői visszautasították. Felmerült az a terv is, hogy semleges pénzügyi szakértők utján tanulmányozhassák Magyarország gazdasági és pénzügyi teljesítő képességét és ennek alapján döntsenek a valorizáció kérdésében. Miután a magyar kormány képviselői nem voltak hajlandók a felmerült javaslatokat elfogadni, a legközelebbi ülés napját mára tűzték ki és eddig haladékot adtak a magyar kormánynak, hogy a javaslatok tekintetében döntsön. Ma reggel a prágai törvényszék udvarán kivégezték Grujbár Ludmilla sztovenszkói származású tisztviselőnő gyilkosát Az iiéíeí végrehajtása a nyilvánosság teljes kizárásával történt — Egy héten belül a második halálos ítéletet hajtották végre Csehszlovákiában Prága, december 6. Áramaik idején az omzág egáe^' közvéleményét niegirein'(íiltetite Grtpbár Ludmillának, egy Szlovéniákéból Prágába származott fiatal A SALVATOR FORRÁS tesröviseldmőméfk tragikus halála, amelynek okozóját detefciivfitlanibe idő lágalmas bajsza után nemsokára az igazfeágszolgáiltatáe kezére jraithaibtélk a rendőrök. A fiatal leány gyilkosa Luksik Ferenc volt, aki 1929 november 9-én hajtotta végre bestiális bűntettét. A leány a Kriaraára ©t Comp. lakereékedő cégnél volt aíteatoatsva, hávatafta a cég Moldva-partl iix>dáSir Oswald Mosley uj angol politikai programot dolgozott ki Harc a munkanélküliség ellen — A jóvátétel! fizetségeket be kell szüntetni Londoni, december é. A Daily Héráid ma közli azt a, memorandumot, amelyet Sir Osvald Mosley, a munkáspárt független szárnyának vezetője dolgozott ki. Mosley azt indítványozza, hogy az ipar egyes ágaira véd- vámokat vessenek ki, mert csak igy lehet megjavítani a béreket és munkaalkalmakat teremteni. Ezenkívül a jóvátétel! físettségekei határozatlan időre be kell szüntetni, mert a mostani generáció eleget törlesztett már ée a maradékot a jövő generáció törlessze. A dóm inionokkal való kereskedelmet minden eszközzel elő kell mozdítani. Mini ismeretes, a kormány tegnap tér vet dolgozott ki arra vontakozóan, hogy a munkanélküliség leküzdésére irányuló akciókat ezentúl egy öt miniszterből álló teljhatalommal felruházol! tanács vezesse. Az uj tanácsot diktatórikus jogokkal ruházzák fel és már három tagjának meglesz az a joga, hogy a parlament megkérdezése nélkül intézkedjék. Morrisson közlekedésügyi miniszter tegnap hevesen megtámadta Sir Mosley politikáját és szemére hányta a disszidemsek vezérének, hogy ereiben még mindig konzervatív kék- vér kering, mert társaival együtt nem tudott beleilleszkedni a munkások* közé és nem tette magáévá a dolgozó emberek mérsékelt politikáját. : hibára, Smácbovban volfc. A krtíitiflnis eacjnlbat <4él- m tára a ffiaitall tisztviselőnő Ügyeletes Roalgáilatot teljesített a taleforanAl ée a péoetámél. Dókáik is alkalraiaBottja volt a céginek és szombaton délután megjelent a> irodában s arra kérte a leányt, állítson ki részére egy beteg-cédulát A tisztviselőnő gyrao/uMaairul htomáíkieadwfc'c a nyomtatvány Mitőltéeébea. Enaitabt a munkás mögéje lopó»ott s egy a kabátja alatt magával körött kalapáccsal teljes erővel tejbe- sujftotta a leáuyt. Az tibée betörte a RaerincBéftleo teremte* koponyáját, az áldozat aíléllan rogyott a földre, de még élt. A rablógyilkos ekkor rávetette magát, ujjait a leány torka körül fonta és mindaddig fojtogatta, araiig ki nem lehelte lelkét. Midőn a tiBOjtvlselönó mozdulatlanul, boltim feküdi a földön., gyilkosa otthagyta és I a vese- és hólyagbeteg- 1 ségek különleges ásványvize. Kérdezze meg orvosát 1 a késipénztárhor ment, amelyből 5000 koronát kiszedett. Aldjozaitát aztán egy agáikban a hátára vette, tedi-j peitö a Moldvához éü a visbe dobta. Megfetedlkeaeifcfc asomba® a leány véres ruhadarab-; jairói, melyeket másnak: reggel megtalálták ée amelyek áz egyik eaefmitöauval együtt rö-Tideíseraí nyomra veeetóéík: a deíektiveket. Luksikot már másnap éjsask* letartóztatták egy vendéglőben, ahol gondtalanul szórakozott. Már a® etiső páBaraátfban beismerte büuél A vizsgál®! folyaméra miegiódiapitáHí nyert, hogy a gyilkos aikoiheMsta apától ttzáTanaaiik, terhelt ás vérbajbain enenved. Az esküdtbiróság előtt szálltén beiaanerbe vétkét és einikus viselkedésével maga elles hangolta a tárgyalás közönségét, amely Így általános helyesléssel fogadta a bíróság halálos ítéletét. Az ítéltet ellem neon jelentett be penaezt, úgy hogy * btiraperrel nem is volt dolga a legfelső bíróságnak, csupán a kegyelmi kérvény került Meiersner szociéWeimakrata igaaságtigymioiifiarter elé véleményezés obijából. Bár a spociáldemokrata párt programja a halál- büntetés eltörlésére vonatkozó pontot íg tartalma*, a miniszter nem ajánlotta kegyelemre « halálraítéltet s Így & köztársaság elnöke sem élt kegyelmesési jogival Ma reggel 7 érakor zári kaptát ée ajtók mögött végrehajtották Luksikon a halálos Ítéletet, de a« eddigi prakszissal ellentétben a* aktusra nem hívták meg a nyilvánosság képviselőit, a sajtót sem, A* igazságügyi hatóságok ugyani* úgy találták, hogy a nemrég Znaimibaai esaközőlit kivégaesbSl » lapok egyréeae saeazáoiót osimáM, már pedig m szöges ellent étben áll az igaaBágügyi hatcieágok; intencióival. Főképpen edsért zárták k/i ;i nyilvános ságot. A kivégzés lefolyásáról tehát nem számol hatnak b© a lapok, csupán a kivégzés tényét m gieztirállhetják. 4 legíelső birőság megsemmisitetett egy halálos Ítéletet Brünn, december 8. A legfelső bíróság két aapon át fogklkoizoU & Drahobudiebam történt gyiikűfr- ság büraperévei; amelyben a Zemam-család tagjadfe és Bubit József ezolgát azzal vádolta a® átatnügyésa, hogy a* öreg Zeman feleségét orvul ineggyikolták ée holttestét a halastóba dobták. A* esküdtbiróság a bitvesgyilkos férjet, fiát ég annak feleségét halálra Ítélte, Subrí József szolgát pedig, aki a tett elkövetése időpontjában még nem töltötte be a huszadik életévét, ti* évi súlyos börtönnel büntette. A legfelső bíróság a® asküdtibirós-ági Tbéletaek osu- pára a Zeman Máriára vonatlk'ozo részét változtatta meg olyképpen,, hogy a halálbüntetést megsemmisítette és ügyében uj tárgyalást rendelt el. A másik két halálos ítéletet és a szolga büntetését a legfelső bíróság jóváhagyta. Az Emberi Jogok Ligája tiltakozik Ás, Emberi Jogok Ligája Prágában december 10-re marnáJeeztációs• gyűlési hívott egybe a halál- büntetés eltörlése kérdésében. A gyűlés vezérszónokai egyetemi tanárok és Friedrich Bili dr., a neves prágai krimiraa'hsta ügyvéd lesznek. — Lapelkobzások Szlovenszkón. Kassáról jelen: •tóik: Az állami ügyészség az országos keresztéuyszo- oiaiistia párt 'lapjának, „A Nép“-nék mai számát a „Szálló levetek “-nek 15 sora miatt ellkoboztatte Ugyancsak elkobozták a roasnyód ,,Saió-Vidék‘‘ vasárnapi számát egy kisebb közlemény miatt. Mindkét lap második kiadásban je-lerat meg. Tomi és a Macska irta: Bethlen Margit Mielőtt hozzáfognék az eset elbeszéléséhez, töredelmes vallomással tartozom a tisztelt olvasóközönségnek: én, igen, egyes egyedül én vagyok felelős Tomi ízlésének eltévelyedéséért, amellyel a kutyatársadalom megvetését érdemelte ki. Hogy jogosan-e ...? Istenem, hol lehet megvonni, a határt a jogos, vagy jogtalan ítélet között, pláne kutyáknál, amikor még az emberek sincsenek teljesen tisztában e fogalmak felől. Annyi blzonyo-s, hogy ízlése és szimpátiái nem egészen egyeznek meg a kutyák között dívó szokásokkal, ami még embereknél is elég arra, hogy az emigyen viselkedő, vagy szerintük bűnöző egyént erkölcsi fölháborodásuk teljes erejével sújtsák. Hogy pedig a kutyatársadalom legelemibb kötelessége minden macskát nemcsak gyűlölni, hanem tőle telhető eséllyel pusztítani és gyilkolni, azt minden normális ca- uis már az anyatejjel szívja magába, nem is szólván arról, amit a kutya-óvodában és később 'iskolában vernek buksi fejükbe. így tökéletesen érthető, hogy ha egy jól 'kifejLett, szépen •fésült, ragyogóan feketeszörü, előkelőén kro- kodilszerü termettel biró, hegyesorra daxli, ahelyett, hogy nekimenne a nyugodt eleganciával arra ténfergő sovány, fiatal fehér cicának és azt izekre tépné, magát kelletve, barátságosan körül tán colja föntnevezett ellenségét, akár valamelyik rég nean látott eb-pajtását, ez a bástyán sétáló kutyaszivekben méltó folhábo- rodásra ad. alkalmat. i Mindazonáltal esetleg mégis csak elnézőbben j fogják megítélni úgy Tomi, mint az én váselke- j déeemot, hogyha ezen közföTháborodást okozó j esemény előzményeit leplezetlenül föltárom. Régi dolgokra kell, hogy visszatérjek. Két J generációt befogó időre visszanézzek. Mert a gyermekek élete és tettei az apák életében gyökereznek, még ha önmaguk nincsenek is ennek tudatában. A Tomi eltévelyedésének története azon a távoli, szinte tíz esztendő előtti napon kezdődik, amikor az ö apját és ugyanakkor egy gyönyörű fekete angora cicát kaptam. Mindketten pontosan hathetesek voltak. Egy kosárba tettein őket ás e naptól kezdve együtt ettek, együtt aludtak és együtt játszottak két éven át, inig a sons gonosz szeszélye el nem választotta őket egymástól, értsd, valaki előzetes bejelentés nélkül el nem tulajdonította, röviden szólva, el nem lopta a cicát. Szegény Tomi, mert nálam ez a daxlik családi neve, szintén búskomorságba 'esett kedvenc pajtása eltűnte fölötti bánatában. Hogy föl vidítsam. rövid időn belül uj kis cicát szereztem be számára, melyet kitörő örömmel fogadott, s annak rendje-módja szerint föl is nevelt. Mivel azonban Tomi időközben házasulandó ifjúvá serdült, eladósorban lévő daxli-leányka is került a házhoz, ki a fiatalság asszimiiálóképessé- ge folytán csakhamar szintén lelkes cicabaráttá vedlett. Olyannyira, hogy mikor az idők folyamán. beteljesedett női hivatása éis anyává lett, a cica iránti bizalma jeléül, azt megfogadta szárazdajkának. Mi legalább is ezt következtettük a cica viselkedéséből, mivel alighogy Letti — ez volt a daxliné őnagysága neve — kitette lábát a gyerekszobából, akarom mondani, a ládából, melyben csemetéi pihentek, a cica egy ugrással benne termett és buzgón nekilátott az apróságokat tisztogatni, nyalni, s velük o!játszogatni. így nőtt föl Tomi II., kit atyja korai halála után külön privát szobakutyámíná avanzsdroz- tattaui, simogató cicatalpak szerető légkörében | és mindezek előrebocsátása után azt hiszem, érthető és megbocsátható is, ha ő, szembeezáll- van minden elismert kutyamorállal, nyíltan és szégyentelenül átpártolt- az ősellenség, a macskák táborába. Jí-em mintha ezáltal saját faja iránti sz-eretefce csökkent volna! Dehogy! Épp oly túláradó örömmel üdvözölte séta közben az arra haladó kutya-arauyifjuságot, mint bármely mié, fajgyűlölettől izzó kartárea, csak. épp, hogy a néha, ritkán fal mellett suhanó macskákat nem igyekezett fölfalni, sőt farkosóválva közeledett feléjük. Egyszóval úgy viselkedett, mint ahogy azt a SzentóTáe követeli tőlünk: „Szeressétek egymást", amiért, ha azt valaha valaki következetesen betartotta, kivétel nélkül meg is kövezték aztán az illetőt. Igaz, hogy Tomi sem kerülte el sorsát, mivel a macskák nem értve barátságos közeledésének okát, rendszerint pofonkarmolfcák. De hogy végre rátérjek a Tomi és a fehér cica történetére, amelynek ugyan nincsen tanulsága, vagyis ... de Ítéljenek inkább önmaguk. Sétáról tértünk vissza a Bástyáról, ahol a kutyák a Vár közigazgatásának elnéző jósága folytán és tekintve, hogy mindenki névszerint ismeri őket, viszonylagos szabadságot élveznek, vagyis póráz nélk$ futkoshatnak. A kocsiút közepén szokatlan látvány tárult elábénk. Autó, kocsi, mofcorbiciklli helyett sovány, hófehér, vékony kis cica, kiről csak úgy leritt az ifjúság és tapasztalatlanság, sétált lassú, óvatos léptekkel. Tomi pillanatra megállóit, aztán farkát barátságosan csóválva közeledett a kissé csodálkozó, de a félelem,'vagy idegenkedés legkisebb jele nélkül várakozó álláspontra helyezkedő cica felé. A két orr összeért, az ismerkedés a lovagiasság szabályai szerint megtörtént. Ezen tény Tőmit, ki kóborló macskák részéről már oly §ok barátságtalan vteszautágításban részesült, méltán följogosíthatja azon föltevésre, hogy további avauce-jai is szívesen fogadtatnak és igy hirtelen őrült iramban körülrohanta uj ismerősét, közbe-közbe hasrafeküdve előtte, elszaladva, visszafordulva,, egyszóval minden kutya által érthető modorban szólítva föl az uj jövevényt egy kis jókedvű fogósdi-játékra. A cica azonban, mint már mondtam, ifjú /jfe tapasztalatlan volt. Azonkívül szemmellátható- la-g először életében volt1 kint az uccán. Amolyan vénkisasszony-nevelte, még a széltől is óvott cica volt, ki valószínűleg azt sem. tudta, hogy kutya ia van a világon. Hogy hogy került ki mégis az uccára? ... Azt azonban észrevette, hegy ez & fekete forgószél, melynek dereka szemérmetlenül hosszúra nyúlt meg, míg lábai a cica minden ismert tradíciói ellenére nevetségesen megkurtultak, nem úgy viselkedik, ahogy azt ő illedelmes otthonában megszokta, ahol soha, semmi körülmény között sem fordulhatott elő, hogy ő, vagy nevelőanyja, a vénki sasz- szony, ok és cél nélkül össze-vissz a futkossanak. És ezért a fehér cica, szőrét fölborzolva és hátát meggörbítve, védelmi állásba helyezkedett. Tomi ugyan tőle telhetöleg igyekezett a félreértést eloszlatni, rohanás közben meg-meg- bökdösve őt orráhegyével, de ez a deát csak fokozottabb gyanakvásra ösztönözte, míg végre szegény Tomi, elvesztve önuralmát és egyidejűleg teljesen megfeledkezve az idegenek és pláne hölgyek iránti köteles tiszteletről, elébe állott és amúgy magyarosan megmondta neki véleményét. Oly hangosan ugatott, hogy a szomszéd házakból mindenki összecsődült. „Te mafla", mondta kutyanyelven, de mindenki által teljesen érthetően. „Te nyápic fehér gribbencs! Hát mit gondolsz? Ki vagy te, hogy nekem itt affektálj? Vagy jősz játszani, vagy sem! Azt hiszed, hogy órákig fogom itt lopni a napot a te kedvedért? Te... te... spinát!" Még többet ie mondott volna, de én szégyenkezve és lehető sebességgel nyakörvön ragadtam és a jelenlevő nézőközönség leplezetlen rö- heje között gyors és dicstelen visszavonulást rendeztem. Ahogy visszapillantottam, a fehér cica még mindig ugyanazon a helyen állott, fölborzolt szőrrel, meggörbített háttal, érteimftlep, gyanakvó, rémült kifejezéssel szemében, a fajok közötti meg nem értésnek élő szimbólumaként.
