Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-05 / 278. (2499.) szám
1180 december 5, péntek i»Ra^-MAfefeatmKLaR 3 HOCVAN EL £S KUZKODIK SZLOVEVSZKO A SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN ______ m.......-------------rm '~ ± w- <&iesshüUler Turocszeittmartonhan a szlovák Athénből csak a bagoly y4l\ Jj| VflSOSfliCi Van£o Milosdr.n^ilatkozik az értékeit vesztett Iuróeszent> \ rSLfiSi raj ^ máHonről, iRulíka mostoha sorsáról és a szlovákság nag> \\ | ^TT^I l \/y problémáiról — Szétfoszlott remények, melyek tizenhét millió korona adósságot hagytak a Cj yy városra — Az Igazi szlovák csak antonőmlsta lehet — Szlovén szkó törvény hozóinak Prágá- \\y/ bán Is követniük keli a pozsonyi példát Turóesfentmárton, november. Nos, ez nem az a Nagy-Turócszfentmárton, amiről a Národriie Noviny szürkesíztőségé- ben álmodoztak. Változatlanul csöndesen lélegző kisváros, még csak nem is. íőliben- maradt szlovák Athén, mert hiszen már; az uj hajnal startjánál lemaradt. Pedig nemcsak régi tradíciói, hanem nagyszerű oen- irál.s fekvése is arra predesztinálták volna, hogy itt kristályosodjék ki- a szlovák nemzeti élet és ide fussanak be az országos igazgatás sugárútijai. A mártom álmok korán elhervadtak s nem maradt meg belőlük, csak néhány, a reménybeli nagy jövőnek méretezett épület, köztük egy modern szálló, amely azt sem tudja, mit kezdjen magával. És némi fculturvigasz, a Matica palotájának képében és a Nemzeti Múzeum plénumában: az eleven, zajló élet messzeszaladt Mártontól és a Matica sem lett a szlovák kulturális élet lelket adó és megtermékenyítő középpontjává, hanem csak félreeső gyűjtő- és figyelőál lomásává. Bizonyos, hogy a Mudroü Pálok már kimentek a temetőbe, de a mártani lélek azért nem halt meg, ott eszmél a régi hűséggel és bőven van eszméinivalója. Várta ez, ahol, bár a kívánatos aktivitásig nem len- dülőn, de mégis a legpozitivebben jelent késik a nemzeti élei lelkiismeretes kritikája. A forradalmi pszichózis itt még nem múlt el egészen «s sok mindenre van még a már- fon laknák puskaporuk, amit kár elvesztegetni. A reakció még érezteti hatását s föl* ösmerhető az emberek ©zaváíban és az újságok betűjében a tipikus mártoní mentalitás, amely még nem képes tisztán szelektálni s leküzdhetetlen régi érzelmi motívumokat is kapcsol a jelen világosan meglátott problémáiba és mell ékessé írekkel zavarja a tóeél- tüzéseket. De az idő malmai őrölnek ■ egészen bizonyos, hogy Turóoszentmárton szellemi életének tiszta búzájából mihamar kikerül ez a konkoly. A város életéről, csalódásairól s az egész turóci helyzetről, de rajtok keresztül Szlo- vensakó csaknem valamennyi problémájáról horizontálisan átfogó képet adott nekünk Vanéo Milos dr. ügyvéd, a kitűnő szlovák közéleti férfiú, aki egyik oszlopa, és ve- setéi© a slovenská národiná stránának, tőszerkesztője a Národnie Noviny-nek é« titkára a szlovenszkói ügyvédi kamarának. A legszélesebb figyelmet érdemlő részletes nyilatkozatot itt adjfuk.. Mért éoitették lé Szlovenszkón az ipart, miért nem a német vidéken? — A köztársaság gazdasági koostmkciójá- ban elégtelen alakulat. Hét gazdasági részből áll: a keletiből és a nyugatiból A köztársaság okos koponyái eddig csak a két nemzet egységének megkonsturálá- sán törték a fejüket, de azzal nem foglalkoztak, hogy megteremtsék a gazdasági egységet. Etek in leiben nincsen program: ha kiváló közgazdászainkat, akár Eágiiét, akár Hofo- wetzet megkérdeznék, nem kapnánk kielégítő feleletet. A jóakarat is kevés. Áll ez az adóra, a tarifára. Aminek történnie kellett volna, annak pont az ellenkezője történt: mikor Prágában megállapították, bogy sok az ipar, ott kezdték leépíteni, ahol gazdaságilag a legnagyobb szükség volt rá s ahol a leggyöngébb volt: Szlovenszkón. Ha már restringálni akartak, ám tették volna ott, ahol a legtöbb az ipar s ahol az állam szempontjából is előnyösebb lett volna: a német határvidéken. Minden bizonnyal politikai nehézségek támadtak volna emiatt a németekkel, de ha az ilyen nehézségeket reszkírozták velünk, a testvérnemzettel, meg kellett volna kockáztatni velük is. Hiszen velünk alapították ezt a* államot és nem a németekkel. — Kilátás az enyhülésre nincs. A.tarifáiig kérdés, a közlekedés kérdés© ma bonyolultabb mint volt. Pedig a gyakorlatban sok mindent lehetett volna tenni: a csehszlovák köztársaságban cukorra és egyéb árura van kivételes tarifa, miért ne lehetne másra is. De a problémák megoldására kísérletek sem történtek, a vezetők nem vetnék ügyet -semmire, bármit. is terjesztenek elé bök, ha az előterjesztő mögött nincs kellő számú mandátum. A mai páriamenti rendszer a szavazatokra van alapozva, a szavazatok „numerántiur. séd non •ponderautur." Túrót is Turécsieistmirton a leitön — Milyen ma Tiiróc és Turőoszentmárton helyzete? — Gazdaságilag mindinkább Pozsonyba koncentrálódtunk. •Elveszett számunkra a Tatra-Banka, amelynek a központja Mártonban van — papíron, de a valóságban Pozsonyban székel. Már az első veszteséged is millióiba kerülték a nemzetnek, mert mint kezdők, Pozsonyban számos milliót ráfizettek ügyfeleikre, — erre viszont mi mártonlak fizettünk rá, hiszen azelőtt & legnagyobb adófizető a Tatra-Banka volt itt, azóta ez az adóalany elveszett. Ma itt 2000 koronát nem kapni a banktól a pozsonyiak engedélye nélkül. Elvesztett© a város az idegenforgalmát l». — Itt van továbbá a cellulózé gyár. A vállalat itt maradt, de a munkások egyharmada ma munkanélküli, úgyhogy a velük és esa- ládtág}aükka3 való gond és törődés a város nyakába szakad. A gyárba folyó fafuvarozás a mi utainkat rontja, viszont a vállalat adója Poasonyá, a gyár hasznát innen eldiszponálják, A gyár üzeme rontja a vizünket, rontja a levegőnket, de a városnak semmi haszna sincsen a. gyárból. S ami még rosszabb, az igazgatóságba „auszlágigőj“-okmak beválasztották Kállayt, Hallét, úgyhogy most mindent elérnek, amit csak akarnak. Jött példáiul egy felső utasítás, hogy egy, a város és a közlekedés szempontjából teljesen passzív ucoát rendbe kell hozni. Ez az ucca ugyanis a cellulózé előtt vezet el —- Amerikai pénzzel annakidején megalapították' a Turóci asztalos r.dársaságot, Nos, a pénz elveszett. Egyedül a izékgyár prosperál, mert nem a belföldi fogyasztópiacra vanutalva, hanem exportál. Ez; a körülmény tartja fenn. Á sörfőzdében az á'lMmíordulat után nagyobb invesztíciók történtek, de ahová az emiber megy, Rüttkán, Mártonban és másutt pilsenit fogyasztanak, noha a mártoní sör sem harmadrendű. — A Knihtlaöiarsky uöastinársky »polok-ot (Könyvnyomda részvénytársaságot) 1869-ben alapították. Szerény keretekből az államfor- dulatág nagyot fejlődött, nagy üzem lett, hiszen szlovák publikációkban nem volt koalái rre®»©. A forradalom után kísérletezni kezdtek vele, kiszélesítették kereteit, a Tatra-Bankánál hitelt vettek föl, de a Tatra-Banka azután a birtokában lévő nyomdaüzemeket, amelyek nem prosperáltak, összeolvasztotta a 8pólókkal. Itt van a Grenzbote-eset, azonkívül a rimaszombati üzem is passzív, a nyitrai pedig megszűnt. Mindez persze a Spolok számlájára ment. —- Itt van az Ofa, amelynek kitűnő összeköttetései vannak. Noha a megye annakidején megtiltotta a famanipulációt, a minisztérium megengedte s igy legértékesebb nyersanyagunkat elviszik. Az emberkivitel és emberbehozatal — A kivándorlás nem szűnik. Aki tud, útlevelet szerez. Kanadába, Ar- fentinába, Ausztráliába} Ujzélandba vándorolnak ki az emberek. E* emberikivitel, nem árukivitel — Oroszországból visszajöttek kereskedőink, — még a 17. srzázadban vándoroltak ki szlovákok Oroszországba s egész falvakat laktak Czenstochowátói Vladivosztokig. Visz- szajövetelük után itt üzleteket alapítottak és jól konkürrálnak a zsidó kereskedőkkel is. A zsidóktól különben nem kell félni, ravaszak, de ma is ravaszak vagyunk, viszont fizikai szorgalomban. legyőzzük őket. „Oroszaink" szerényen élnek és serényem dolgoznak, csak egy keleti szokást hoztak magukkal: áruikat kirakják az uccára. — Érezni a cseh vállalkozók őzönlését, de a szlovákoknak nem kell tartani tőlük. Hány földbérlő jött át ide azzal, hogy majd megtanítja gazdálkodni az itteni népet, s aztán — visszament A kereskedőik semmiben sem különbek az ittenieknél A vállalkozóik itt meggazdagodtak, de a konjunktúra letűnése után visszaköltöztek Prágába. Az építészek is visszatértek Prágába a konjunktúra elmúlása után. Az itt működő cseh orvosok alkalmazkodtak, mint valamikor a Baeh-huszárok. Föl jegyzésre méltó eset: egyiklük, a legkiválóbb, Morvaországba jelentkezett egy ottani kórházba, de visszaküldték, nem kell nekik. A feleség* itt aztán kijelentette, hegy „akár tetszik önöknek, akár neans a szülőföldemen már nem kellünb, itt kell meghalnunk.* A tanár kérdését itt mmálunk szepesi oldják meg: a mártoni gimnázium tanárainak már a fele szlovák, míg azelőtt csak egy-kót szlovák profesezornnk volt A polgári iskolában már kevésbé örvendetesek a viszonyok. Itt sok a cseh tanár, már akár kvalifikációval, akár anélkül. Fél-in telíigens, veszedelme® elem ez az itteni, amely a „haladás szelleméivel kacérkodik és sűrűn beletéved a kommunizmusba is. — A vasutasok helyzete: túlsók cseh vasutas jött ide, erre nem volt szükség, de ezt a régf vasutasok sztrájkja okozta. = Mi van Ruttkán? Ruttka és Zsolna harca — Ruttkán a háború előtt rendező-pályaudvar volt, amolyan kocsipark. A város azonkívül gócpontot is jelentett a boriin- bagdadi vonalon. Eíz maradt a helyzet az államfordulat után is, de'egyszerre csak kezdték megrövidíteni Ruttkát s * vonatokat Zsolnáról inditani. Hogy máért,, máig sem tudjuk, nyílván kényes okok játszottak közre, mert idáig nem mondták meg. Ruttkát leépítették és Zsol nát fejlesztették.. Ennek szerintem csak aj az oka lehet, hogy a nyugati állomásokat lassan ©Imützhöz vagy Brünnhöz akarják csatolni. A „Ksod“ számvevősége, mikor Kassán nem volt számára hely, idekerült Mártonba, de mikor Kassán helyet szorítottak számára, elvitték. Ez a városnak kétszáz vasutascsaládot jelentett. A város lakossága egyébként ma 8000 lelket számlál a háború előtt 4000 volt. A 19. század elején Mártonnak mindössze 1500 lakosa volt. Márton elvesztette a játszmát — Az államfordülat ©lőtt Mártonnak nem volt adóssága, most: 17 millió korona. Nyolc ezer lakosra felosztva (a lakosság felét nem számítva): ezer adózónak kell viselnie ezt a terhet, igaz, hogy a népjóléti minisztérium adott építkezési segélyt, de hát ezt Prágában is adták. Nekünk most-rá kell fizetnünk arra, amit az államfordulat után mondtak nekünk:1 „Ha Márton nem épít, hát ki építsen?" Mert brevi manó elvitték mindazt, ami számára építkezni volt érdemes. Mi elvesztettük a játszmát. Hiába sírtunk, j nem volt elég. = A városnak van tehát múltja, de nem jövője. Atbéobbl csak a basely van mag — Az államfordülat után sorra jöttek a miniszterek: „Athénné tesszük Mártont* Ma az egész Athénből csak a baglyot látjuk. Egyedüli vigasz a Matica, amely szerény munkájú intézet, szubvencionált, mert a középosztály nem támogatja s a falu sem. Tősgyökeresen szlovák minden betű, amely ezt az intézetet elhagyja. Viszont kevés. Vannak ellen-kulturiníézméuyek is. . Itt van a Matica^ szembenáll vele a pozsonyi Sáfárik tudományos társaság, itt van a Nemzeti Mitzeum, mire Pozsonyban éleire hívták a mezőgazdasági múzeumot és a Vlasti- vedné (történelmi) muzeum-ot Nem keresnek utakat, amelyek a velünk való megértésre vezethetnének. = Hogyan tekint ügyvéd ur a szlovák főváros problémájára? Itt volt Márton szép múltjával és 'institúcióival, s mikor a jövőt kellett megalapozni, akkor Pozsonyt kapták fővárosnak. Pozsony... — Pozsony már lehetett volna szlovák. Csak az egyetemet kellett volna valahol Eözépszlovenszkon fölépíteni a szlovákság tömegei között, hiszen a magyarok sem létesítettek egyetemet például a göcseji nyelv* járás területén. Á vezórpénzügyigazgatósá* got például Trencsénben, a va.su t igazgat óságot akár Nagyszombatban kellett volna eb helyezni s Pozsonynak csak a végállomási meghagyni és a kikötőt. Pozsonyt meghagyni csöndjében e ahogy ismerem a ^krarl- buber“-eket, ma már mind szlovákok lennének. Szerintem kikötőnknek is jobb lenne Komárom, emellett sok körülmény szól, de Stodola Kornél Pozsonyt favorizálta, amelynek pedig kisebb voíit a forgalma, mint Komáromé. Más oka ás van annak, hogy miért kellett Pozsonynak a mai Pozsormyá válnia, Ott van ugyanis a Morva-folyő és a pozsonyi kikötő tulajdonképpen Morvái ország kikötője. A békési szlovákokról = Itt áll egy felszabadított nemzet egészséges nemzeti centrum nélkül... — Minden népnek annyi szabadsága van, amennyire szert tud tenni. A magyarosító politika pusztított közöttünk b most lessek megtartani azt, ami megmaradt. Az államfordülatig nem voltak elegendő számú embereink a magyar politika következtében s ez most rajtunk is megbosszulta magát. A magyarok odaát ma sem okultak, bár elismerem, hogy súlyosabb a helyzetük, mint a többi nemzeté. De nem akarják megérteni, hogy: „Bátyámuram, itt megéln' lehet, de uralkodni nem." Mit csinálnak a szlovákjainkkal? Ám tartsák erősen a gyeplőt, de olykor engedni is kell azon a gyeplőn. Miért nem engedélyezik a szlovák iskolát? Jött hozzám a múltkor is egy odaátíől való szlovák: „Doktor ur, miért nem segítenek rajtunk, csak ha egy „újságot" lehetne kiadni s egy „szinielőadást" rendezni?" így beszélt hozzám szlovákul, de ez! a két szót már csak magyarul tudta. Én azt tartom: egyenlő mértéket vagy pedig retorziót. Szemet szemért, fogat fogért. Nem mehetek oda rendet csinálni, hát itt élek retorzióval? Mi szlovákok az idők folyamán soka1 vesztettünk. Holsteintől és Schwerinfoi kezdve a poroszokon át sok mindent, ha a magyar- országi szlovákok eltűnnek, ez fájni fog, de
