Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-05 / 278. (2499.) szám
4 ^RAGAI-A^tAARHlRLAP 1980 december 5, péntek* Magyar o rszágóak ilyen módon a huszadik században eljárnia nem szabad! = Anélkül, hogy védelmére akarnánk kelni a magyarországi rezsimnek, ami nemi lehet sem jogunk, sem hivatásunk, meg kell állapítanom, hogy ez a beállítás nem egészen helyes. Két esztendő előtt ottjártam Békésben s közvetlenül megősmertem a szlovák kérdést, amelyről sokat lehetne beszélni. Csak egy adatot: Tótkomlóson egy szervezett műkedvelő gárda az utóbbi években több mint busz eredeti szlovák színdarabot hozott akadálytalanul színre. 4% sslmákakmk csak auhrnémistáknak szabadna fenniük! — A szlovákok még nem tanultak meg politikát csinálni. A szlovákoknak kulturális és gazdasági érdekeiknek megfelelően csak autonouiistáknak szabadna lenniük. Lassan már odajutunk, hogy Hódi a, ha meg* haragszik, olyan autonómlista lesz, amilyet csak kívánni lehet. A néppárt, amely klerikális autonómista párt, program tekintetében a legradikálisabb, de hogy a valóságban milyen a radikalizmusa, az kérdés, mert a kle- i rikális pártok sosem voltak radikálisak, hiszen Róma parancsol nekik. Ha a néppárt fokozottabb mértékben lenne nemzeti és kevésbé klerikális, ha több lenne benne a tolerancia: jobb lenne. De hiszem, hogy át fog alakulni, amikor több lesz a szlovák katolikusok soraiban a laikus intelligencia és a néppártban szerephez jut. Nálunk, a szlovák nemzeti pártban a helyzet nem vigasztaló: a legtisztább eszméért küzdünk, a legtisztább nacionalizmus alapján állunk, de pénz nincs, arzenál nincs, „non pondevantur”. A szlovenszkói politikai életbe jött cgv nap a „pohroma”: itt termettek a szocialisták, a nemzeti szocialisták, akiket i nem is ismertünk, az agráriusok, a klerikálisok, lettek zipszerek, magyarok stb. Mikor annakidején a nemzeti párt egyesült az agráriusokkal, azzal érveltek, hogy: „.Egyszerűsítsük a helyzetet és különben iis személyi kezességek vannak.” Jött Hodza, Bella: „Ne féljetek, mi ott leszünk és megtesz- j szűk, amit lehet/6 Később persze rájöttünk, hogy' az agrárközpont — Prágában van. 1 Hodza Prágában kívánatos pomocnik (segéderő), de extra túrái után bukni engedték. Talpig becsületes ember, de nem az elvek embere. Ő az agráriusok spiritus rectora. Amikor beteg volt, siralmas volt rájuk nézni, olyan tanácstalanok voltaik. Prágában követni kell s pozsonyi példát! — Getrermt marschieren, gesdhloseen sehíagen: ez kellene. De e tekintetben min de ni elb a uyagoln a k. Pozsonyban a szlovákok egy plattformon vannak a magyarokkal a tartoimánygyülésen és ha ezt meg tudnák teremteni a prágai parlamentben is, hogy száz százalékban egy vágányon legyenek, sok mindent lehetne elvégezni. A szlovenszkói cseh politika személyi politika: az „őalakos-blok.“ elnevezéstől idegenkednek. De ha önök a csehszlovák köztársaság keretén belül kívánják érvényesülésüket, ennek mi sem áll útjában. Viszont ne beszéljenek „besztercebányai” vagy „ágiéi" magyar kisebbségről. Ahol tényleg magyarok élnek, ott a magyar kisebbség ellen nincs kifogásunk. De minket sokszor sért az, ha olyanok számítják magukat a magyarok közé, akiknek nincsen semmi közük a magyarsághoz és csak azért teszik ezt, mert a magyarokat még mindig „úriosztályának tartják. Mindez pedig arra vezethető vissza: ha az impérium bevezetése Szlovén szkon szlovák nemzeti irányban törtönt volna, ez nem létezne, ez a hepciáskodás. Bízzuk .a jövőre, hogy a szlovák vagy a magyar elem lesz-e az erősebb, a nemzetek keveredése mindig megvolt. A született magyarokkal nem volt bajunk. — Mi a véleménye ügyvéd urnák arról, hogy miképpen lehetne most a Szlovenszkói sújtó Gazdasági nyomás alól kimenekülni? önöknek, magyaroknak sok áll módjukban : mondják meg a törvényhozóiknak, szorgalmazzák a szlovenszkói képviselők klubjának megalakítását. Legalább azt kell elérni, amit Pozsonyban, a tartóin ánygy ülésen. :r- Nem mégy, hogy a magyarok légyott : ■; kezdeményezők. A plattforni úgyis ez: a '/.upremáeia a -szlovákoké. Kezdjék tehát ok. — A magyarokat nemzetiségük miatt senSzékeíyhidy maga is megerősíti, hogy csak az ő betegsége miatt halasztották el a „Svanda, a dudás“ budapesti bemutatóját Beszélgetés Székeíyhidy Ferenccel és Relle Gabriellával hatalmas sikerű kassai hangversenyük alkalmából Kassa, december 4. (Kassai saenkeeztőségünktől.) Mivel Székeíyhidy, meg Relle Gabi is, -mint újabban az összes Kassán konefrtező pesti művészek, még az éjjeli személyvonattal rohantak vissza Budapestre, megfelelő stratégiai előkészületek után, a művész-szobában várakoztam rájuk a hangverseny előtt. Elsőnek Szé- keJyhidy érkezett, karakterisztikus, joviális mosolyával az arcán, hóna alatt nyalábnyi kottával. Mint áldozatára leső kiűz, csaptam-le rá: — Mester, ha megengedi, néhány mondatot kérek a Prágai Magya/r Hírlap részére. Nagyon szívesen, — felelte széles nevetéssel. —• Koncert után jöjjön föl a 12-66 szobába. Azután Herz Ottó érkezett s legvégül Relle Gabi. Nagyon ezép, megkapó jelenség volt, az a típusa a nőknek, amely az első pillanatban megfogja az embert, Székeíyhidy háromszor is megforgatta maga előtt: — Gyönyörüszép vagy ma este, Gabikám...! Relle Gabi mosolyog, azután hozzánk fordul: —. Készül az interjú? —- Igen, művésznő, szintén áldozat lesz... —- Jó. Koncert után várom a szobámban, öltözködés közben beszélgethetünk. Legalább ennylm vau már, — gondoltam magamban s rohantam be a terembe, ahol Székel yliidy éppen kezdte az első számot. Utána természetesen fö’lzugott a nagy taps. És igy ment ez végig nála is, meg Relle G ab inál is, akinek erős. tiszta drámai szopránja csodálatos • művészettel zengett, A közönség az egyes számok után nem győzte a tapsot, ők meg a műsor végén a sok ráadást, úgyhogy háromnegyed- tizenegy volt, mire vége lett a hangversenynek. A vonat pedig négy ed tizenkettőkor indult. Azt hiszem, ennek az interjúnak is befellegzett, — gondoltam, mikor bekopogtattam Széke lyhidy szobájába. A Mester rnár szürke ufci- ruhában, lázas csomagolás közben fogadott. —. Azonnal, kedves, csak még bezárom ezt a koffert. Kimegyünk a folyosóra, ott nyugodtaib- . bán diskuráliink. Pár pillanat múlva már a szoba, előtti folyosón sétáltunk s csak úgy röpködtek a kérdések. A dolgok elevenjén kezdem.. Mester. Mi van a Svanda dudással? — Igen, a Svanda. írja meg, kérem, hogy a bemutató előadás tisztán és kizárólag az én betegségem miatt maradt el, mivel a darabot nem akarták nélkülem hozni. Fö’.gyógyul ásom után pedig Verdi Requiemét kellett betanulni november 1-ére, azután jött a „Csongor és Tünde64, amit több nyomós körülmény miatt nem lehetett elhalasztani, most pedig Lehámak a „Mosoly országáéval kell kijönnünk, úgyhogy Svandára csak januárban, vagy februárban kerülhet a sor. De akkor egész biztosan. — Valamit idei programjáról. Mester! — Az idén két reprizt: a Bolygó hollandit és a Traviatát, azután egy premiert. Vértül Re- quiemjét énekeltem. Most a „Mosoly országáénak főszerepét tanulom, a darab e hó utolsó hetében megy Lehár dirigálásával. Azután. „Svanda, a dudás” jön. Annyi a munkám, hogy kénytelen vagyo-k’ föláldozni még a minden esztendőben szokásos januári szabadságomat is, melyet mindig a Tátrában szoktam tölteni. Ez- idén, úgy látszik, csak februáriban tudok följutni a Tátrába. ki sem fogja elnyomni. A vezető tényezők részén sok a türelmesség, de — kevesebb legyen önök részéről a demonstráció. — Nem látok utat Szlovenszkó ügyeinek a rendezésére. Politikai állam alakult itt, de gazdasági egység nem alakult. — Egészséges dolog-e, hogy Rázus Kra- máf-al együtt van? — Pártunk a régi intelligenciából áll és nem növekszik. A háború előtt Mártonban 400—500 példányban nyomtak könyveket, ennyi olvasóm lehetett számítani. Ma a szlovák nemzeti pártnak 30.000 szavazata van. Mikor a néppárttal együtt kellett volna haladnunk, azt mondták: „Hozzatok szavazatokat, kaptok mandátumot/* Azonkívül pedig a néppárt erősen demonstrálta katolikus jellegét is. Az agrárpárt a cseheké, itt csak egy megoldás lett volna, ha .megadjuk magunkat. A szocialistáknak persze nem kelletéink. Készen vagyunk a választékkal: maradtak a nemzeti demokraták, Rázus ide hospitánsuak. ment: „elveink fönntartásával, a szlovák ügyekben önálló döntés jogával.” A szlovenszkói autonómia álláspontján egyetlen cseh párt sem áll. A magyarok koldussá, tettek berniünkét szerencsétlen politikájukkal e a csehek sosem voltak oly erősek, mint a háború után. Diszparjtás van közöttünk. A cseh nemzeti demokraták az intéllék- t bed lek pártja —■ csak tizenkettőn vannak a parlamentben. De a parlament 300 kéPívie©— Kérek még valami említésre méltó dolgot. — Igaz, megírhatja, hogy a szezon második felében, váló szinti lég nagycsütörtököm a Budapesti Ének- és Zenekari Egyesület Lichtenberg Emil karnagy vezetésével előadja Bach Máté passzióját húzás nélkül! Ez hatalmas teljesítmény lesz, mivel Bachnak ezt az óriási kompozícióját eddig alig adták valahol kihagyások nélkül. Én énekelem benne a tenors-zólamokat és az evangélistát. A nagyszerűnek ígérkező zenei esemény a Zeneakadémián fog lefolyni éspedig két részletben: délután megy az első, este a második rész. — Eddigi, szerepeiről néhány s®ót. — Eddig hetven nagy szerepet énekeltem 21 év alatt, mióta az Operaház tagja vagyok. A Tristanon, Siegfrideken ée Tankáuseren kivi.il úgyszólván mindent. Az öiszes klasszikusokat. Mit üzen a kassaiaknak? — Üdvözlöm őket és szeretettel gondolok reájuk. Következő pillanatban már a Relle Gabi ajtaján kopogtattam. A művésznő túltett még Székelyhidyn is sietségben és csak csomagolás közben, odavetett szavakkal beszélt: —- A múlt hónapban két uj szerepet tanultam be, most pedig a „Mosoly országa” következik, melynek főszerepét játszom. Eddig hat Wagner-operát énekeltem, amiket nagyon átterel ok, nagyon szeretem azonkívül a Pillangó kisasszonyt ée a Túrandót. Általában: nagyon szeretem a pályámat, sokat tanulók és örömmel jöttem Kassára, ahol most vagyok másodszor.. Kiváncsi még valamire? — Hogyne. Arra, hogy miikor jön megint ide, de úgy, hogy rendesebben tudjunk beszélgetni. —• Majd. ha hívnak. És akkor, ha. elküldi nekem a cikket, amit rólam ír ... Ezt már az ajtóból kiáltotta vissza. Búcsúzóul megcsókoltam a kezét és most halkan átadom Neki a cikket, amit redukciós Íróasztalomnál, átölelő, nagy, éjféli c&öndességben írtam Róla... * * # A hangverseny, melyet a „KoncerPMroda rendezett gondos hozzáértéssel, az idei kassai szezon egyik legkimagaslóbb és legnagyobb sikerű zenei eseménye volt. Semmi szükség arra, hogy Relle Gabriellát, vagy éppen Székelyhidyt „fölfedezzük” a szlovenszkói közönség számára, elég, ha csak annyit írunk ide, hogy istenáldotta művészetük maximumát nyújtották a Schalk- báz fconoertdobogóján. Székeíyhidy nagyszerül, meleg tenorja és Rele Gabriella'gyönyörűi, erős drámai szopránja a műsor számok mindegyikét oly tökéletes kifejezéssel interpretálta, amelyhez kritika nem fér. Székeíyhidy műsorából Svanda dudás BaMnezky balladáját, a Mosoly országának egyik dalát és több remek apróbb dalt, Rele Gabriella műsorából pedig Schubert „Greteken am Spinnrade”-ját, a Faust „Marga- rette-áriáját”, Turandot Líu-áriá.ját és Hufoay egy dalát kell hangsúlyozottan kiemelnünk. A közönség nagyon sokat és örömmel tapsolt ée bizonyára sokáig emlékezetes élménnyel távozott a hangversenyről. Kelembéri Sándor. MŰSORON KÍVÜL írja < MÁRA! SÁNDOR- „BEAUTIFUL JAPAN“ A nyugati pályaudvar várótermén mentem át éjszaka, egy „tilos köpködni” tábla mellett színes plakátot láttam, melynek ez volt a elme: „Beautiful Japan”. Semmi más, csak ez a két ’angol szó. Egy gésa gubbasztott a képen, színes napernyő alatt, a gésa mögött japán kert, tó, egy' tüzhányóbegy, világos vi zf esték színekben, A homályos termen át éppen egy érkező személyvonat utasai tolakodtak, senki nem állt meg, senki nem pillantott a plakátra, legtöbben azt hihették, hogy valamilyen szappant hirdetnek itt. Különben is homályos volt a teremben, füst-, bagó- és emberszag, a portás kiabált, az emberek batyuval hátukon baktattak ká a hideg estébe, apatikusan. Először én is azt hittem, hegy valami exotikus illatszert hirdetnek, igy színes cipőpasztát, vagy egy újfajta teát. De nem, itt Japánt hirdették. A magányos plakát Japánba hívott, a Beautiful Japan-ba. Csak ez a két sző ? a gésa s a tó és a tűzhányó: gyengéd figyelmeztetés, vizfesbákszinebben, hogy ez is van a világon, Japán s ha egyszer ráérünk, nézzük meg, ők nagyon örülnek majd és szívesen látnak. A japán idegenforgalmi iroda diszkrét plakátja volt ez, kiragasztva a budapesti nyugati pályaudvar várótermében, tam-tam és bum-bum nélkül, két csendes angol szó, s egy akvaretl-kóp. Még csak az se volt, hogy jertek el Japánba, tündér! kilátás, modern hotelelv, olcsó és lőj© közül alig 50 nyom a latiban, a többi .mehetne haza. — Rázós egyedül van s kérdés, hogy egymagában képes-© a munkára, amelyre vállalkozott, hiszen valamennyien együtt sem tudjuk rendezni a szlovenszkói problémát. = Kulturális ügyek? Kétszázéves program, amely nem lélegzik szlovákul — Ma Mártonban 2000 -2500 példányban adnak ki könyvet. Viszont Mázáé Prágában ontja a szlovák könyveket, hogy honnan veszi hozzá a pénzt, senki sem tudja. Szlovák könyveket ad ki újabban a Meiao- tridh is. A cseh tűkének már szlovák lapjai is vannak, de a Slovensky Dennik, a Slovensky Vychod, a Slovenská Krajina sohasem fog szlovákul lélegzőnk Ez az első megnyergelése a lónak. Mikor már meg lesz nyergeivé, dirigálni fogják. Kétszáz évre néző, nagyvonalú program ez — az ő szempontjukból, de az állam szempontjából rossz és Szlovenszkó szempontjából — még rosszabb. Mi mindezt nagyon jól tudjuk. A szlovákok azt mondják: „Jó, amíg a csehek szlovák könyveket nyomunk”, én azonban azt mondom: „Az kell, hogy mi nyomjunk nekik cseh. könyveket.” DZURÁNY1 LÁSZLÓ. kényelmes utazás, íérnmi. Ily diszkréten és finoman éppen csak eszünkbe akarta juttatni magát, Japan, nekünk magyaroknak, ha egyszer kedvünk szottyanna ellátogatni. Olyan volt a plakát, mint egy négysoros japán vagy kínai vers, törékeny, udvarias, gyengéd. A maró várótermi bűzben megálltam ée sokáig néztem. Természetesen cseresznyefa i* virágzott, a gésa feje fölött, a szent cseresznyefa, melynek virágjáról Imaoka Dzruicsiro az uj Japánról irolt könyvében ezt a kedves együgyüséget mondja: „A oseresznyefavirág a japán nép ideálja, mely a nemzet jövőjét szÖvfasziláman biztosítja”, ő írja azt is: „A japán harcos olyan gyengédlelkü, hogy páncéljába illatszert tesz, nehogy eJhulltával bűzt terjesszen”. Eín nem vagyok ilyen gyengédlelkü s nem teszek páncélomba illatszert s ismerőseim között sem tudok senkiről, hogy páncéljába rejtett illatszerrel előzné meg az ethulltával járó kellemetlen benyomásokat. Sót, ahogy ott állunk s tolongtunk az éjféli magyar váróteremben, le lehetett olvasni az arcokról, hogy nem járnak gyengéd gondolatok fejünkben, nem gondolunk arra, hogy van Japán is a világon, se arra, hogy a cseresznyefavirág sziklaszilárdan biztosítja a nemzet jövőjét. Arra gondoltunk, hogyan lehet elkerülni a kijáratnál a fináncot, aki literenként húsz fillér adót óhajt kivetni arra a demízson borra, melyei kabátunk alatt szorongatunk. Arra gondoltunk, hogy akad-e még villamos, vagy taxit kell-e már venni? Arra, hogy mindenki tolongott és kiabált s általában inkább szorongás, udvariatlanság, tülekedés, fáradtság fogta el a lelkeket, amint ez természetes is. Az üde és diszkrét kis gésa, a Yosihara egyik papnője azzal a baracksziromszerü mosollyal nézett le reánk a falról, oldalt hajtott fejjel, kissé szemrehányóan és távolian. Gyorsan összeszedtem, hogy harakirin, Togón és Suho Csiba elhunyt japán barátom emlékén kivill mit js tudok Japánról? A teáról Írott könyvet tudtam, az apró japán festményeket, finom babonáikat, idegesítő mosolyukat, azt, hogy mindenük megvan, amire mi olyan büszkék vagyunk, tankjaik, rádióik, tökéletes klinikák, niodern nél-mode rnebb. égj elemeik, óriási sajtójuk és irodalmuk ? mindennek tetejébe erkölcsösek és japánok is. A plakátot néztem, a nyugati várótermében, a szobi gyors és pérkánynánai személy között, ezt a reménytelen plakátot, mely ilyen hangtalan és illatos eleganciával Japánba hívja a. magyar utazókat, akik — ha tudnák a japán idegenforgalmi irodában! • a beautiful Gödre is csak hosszas megfontolások árán tudnak odakéjutazuí, weekend-jeggyel, vasárnap reggeltől estig. Imponált ez a diszkrét névjegye Japánnak, a váróterem falára ragasztva, egy fogkrém s egy írógép között, a tilos köpködni alatt s azon gondolkoztam, vájjon a japán főváros keleti pályaudvaránál; azt hiszem, ott nincs is másféle pályaudvar, csak keleti — várótermében áll-2 most egy japán és bámulja a falon azt a plakátot, mely a Beautiful Hungary tájaira liivja a vándor- kedvű japánokat? S ha igen. mire gondol az a japán? S ott is lóg-e egy tábla, hogy tilos köpködni? S ott is olyan reményielon távolság s nyomorúság és vágyakozás választ -a egy japán embert a heaulifui Hungary tél. mint engem itt a beautiful Japántól?
