Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-31 / 296. (2517.) szám

1930 de*ember 31, szerda. rKWGM-MArá'AR-HlRLAP 5 Tiltakozunk a hamisítás gyanúja ellen c A Prágai Magyar Hírlap tegnapi számá­ban főszerkesztőnk félreérthetetlenül leszö­gezte szerkesztőségünk álláspontját azokra a vádakra, amelyeket Soukup Ferenc dr. szociáldemokrata szenátor, szenátusi elnök emelt a Právo Lidu vasárnapi cikkében a P. M. H.-nál dolgozó újságírók edlen. Bár Soukup dr. állításait mindaddig, amíg azokat pozitív bírói megállapítás nem támasztja alá, csupán gyanúsításnak tekint­hetjük, azonban már maga ez a gyanúsítás olyan súlyos és kompromi Hálásra alkaHmas, hogy lelkiismeretűnk tisztasága pillanatig sem tűrhet kételyt úgy hivatásunk becsü­lete. mint egyéni erkölcsi integritásunk te­kintetében. Alulírottak a legnagyobb fölháborodással értesülünk arról a föltevésről, hogy szer­kesztőségünk helyiségeinek és munkaesz­közeinek felhasználásával becstelen módon ismeretlen tettes hamisításokat követett volna éli. Ha ez a hamisítás tényleg meg­történt. amit csak a bíróság lesz hivatott megállapítani, úgy ez a gaztett — Ítéle­tünk szerint nem egy kUÍállambeli politikai mozgalom ell en, hanem elsősorban a mi kisebbségi életünk egyik legfontosabb in­tézményének, a P. M. H.-nak léte, tiszta be­csülete, közel évtizedes, a törvényes kere­tek között tiszta fegyverekkel megvívott harca és kivívott eredményei ellen, vala­mint jövőjének tönkretételére irányul!! g ez­zel egyúttal tisztességgel dolgozó újságírók és családjuk egzisztenciája ellen. Az ügy mai stádiumában — a jövőre tér-; mészetesen fönntartva a becsületvédelem minden foganatba vehető törvényes eszkö­zét és lehetőségét — csupán a következő rövid, kategorikus nyilatkozatra szorítkoz­hatunk: Alulírottak a nagy nyilvánosság színe előtt ünnepélyesen kijelentjük és szavunk becsületével megerősítjük, hogy nekünk a Soukup dr. által föltételezett bűncselek­ményhez semmi közünk, abban semmi ré­szünk és mi a P. M. H. szerkesztőségének munkaeszközeit soha megengedhetetlen, er-1 kölcstelen és becstelen célra föl nem hasz-! náltuk. Éppen azért tiszta Jéükiismérettél í és teljes eréllyel visszautasítjuk azt a gya-1 nusitást, mintha bennünket ilyen hamisí­tásnak még csak a gyanújába is lehetne hozni, s egyénenként és összesen a legna­gyobb határozottsággal követeljük a vizs- j gáiht leggyorsabb lefolytatását a tényállás minden kétséget kizáró földerítésére. És ha a bíróság megállapítja a bűncselek­ményt és kideríti elkövetőjét, úgy mi is he­lyet kérünk a vádlók pódiumán, mert ha van bűnös, az elsősorban ellenünk vétett a elsősorban mi kívánjuk, hogy elvegye* méltó büntetését. Dzurányi László főszerkesztő, Forgách Géza felelős szerkesztő, Bihari Mihály dr., Darvas János, Donner Pál, Győry Dezső, Erdélyi László, * Jelűnek Ferenc, Kepper Miksa, Neubauer Pál dr., Sehnell&r Pál mérnök, Szvatkó Pál dr., Ter- nyei László, Tömöri János dr., Vccsey Zol­tán dr., Vozári Dezső belső munkatársak. Seofocr Mária, Wallcntinyj Erzsébet szerkesztőségi gópirónök, Peták Pál dr. korrektor. Szerkesztőségünk egyik alkalmazottja sza­badságolva van. 340 ezer koronát loptak el a vonatban Herzog pöstyéni A pozsonyi rendőrség azzal gyanúsítja a és vagyonos kereskedőt, hogy maga tüntette el az összeget és ezért előzetes letartóztatásba helyezte A szerkesztőség fentebbi nyilatkozatához teljességgel és a legmesszebbmenőleg csat­lakozunk. A Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. Nyilatkozat A Právo Lidu vasárnapi cikkírója megem­lékezik egy prágai magyar uj^ágiróról, aki tu­dósító a a Magyarságnak és a közelmúltban Budapesten járt. A cikikiró nevet nem emdit De én habozás nélkül jelentkezem: ez az új­ságíró én vagyok. Tény az, — sőt mondhatnám köztudomású tény. —- hogy a Magyarságnak — fö'szólitásra — néhány hónap óta cikkeket irok, tudósítói tevékenységet azonban nem fejtek ki. írtam összesen négy cikket, bárki megtekintheti őket. Ez a kapcsolat nem azt jelentette, mintha én a legtávolabbról is a Magyarság politikai szolgálatába állottam volna, hanem azt, hogy a budapesti lapot tájékoztattam arról, ami itt politikai, irodalmi és társadalmi téren törté- nik. Szóval olyan volt ez a kapcsolat, amilyen kapcsolata az itteni szerkesztőségek egyegy emberével minden jelentősebb külföldi laknék Pöstyén, december 80. A* utóbbi évek egyik legnagyobb arányú vasúti zsebtol­vajlásának esett áldozatul Herzog Sándor pöstyéni gabonakereskedő, a Nagyszombati I. Takarékpénztár fiókválasztmányának tagja. Herzog Sándor, amint Glück pöstyé­ni fiókigazgató elmondotta, hét év óta he- tenkint legalább egyszer nagy összeget, minden alkalommal százezreket szállított Pozsonyból a bank pöstyéni fiókjának. Hét­főn délelőtt féltizenegy órakor Herzog Sándor a Szlovák Általános Hitelbank fő­pénztárából 500.000 koronát vett fel, hogy azt délután átadja a pöstyéni fiók pénztá­rának. Az 500 000 koronát a bankpenztá- ros 68 darab 5000 koronás bankjegyben, valamint 1000 és 500 koronás bankjegyek­ben fizette ki Herzognak. A pénz felvétele után Herzog Sándor a Vigadóban lévő tőzsdére ment, ahol mintegy háromnegyed­óra hosszat időzött. A tőzsdéről ebédelni indult, majd pedig a Pozsonyból fólkettő- kor induló bées-kassai gyorsvonathoz ment ki a villamoson. A 68 darab ötezer koro­nás a nadrág hátsó zsebében volt, míg a 169 000 korona, az 1000 és az 500 koronás bankjeavek a kabát jobb- és baloldali bel­ső zsebében voltak. Lipótváron a gyors­vonat mintegy 10 percig időzik. Az indu­lás után alig egy félperccel megrémülve konstatálta Herzog Sándor, hogy a nadrág- zsebben volt 68 darab 5000-koronás el­tűnt. Ismeretlen tettes, minden valószínű­ség szerint nemzetközi zsebtolvaj, aki ta­lán véletlenül a bank pénztárhelyiségében látta a nagy összeg kifizetését, levágta a zsebet elzáró gombot és kiemelte a pénzt. Ez természetesen csak feltevés, éppen úgy történhetett a lopás a villamoson, ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy ott hosszú városi bundájában ült és így a tolvaj nagyon nehezen férkőzhetett a nad- Tágzsebhez. A tőzsdén, az étteremben, majd pedig a vonaton tólikabát nélkül volt Herzog Sándor. Mint értesülünk, a Nagy­szombati I. Bank igazgatósága HoTzog Sándort nem teszi felelősié a nagy összeg miatt. Az esetről pozsonyi szerkesztőségünk a következőket jelenti: Pozsony, deoeim.ber 30. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefon-jelen lése.) A pozsonyi rend­őrség bűnügyi osztálya tegnap este óta rejté­lyes esettel foglalkozik. Herzog Sándor 45 éves pöstyéni gabonakereskedő hétfőn dél­előtt a pozsonyi terménytőzsdén volt. Egy nagyszombati bank pöstyéni fiókja számára Herzog igen gyakran szokott szívességből a pozsonyi pénzintézeteknél pénzt felvenni. Tegnap is a nagyszombati bank pöstyéni fiókjától meghatalmazást hozott a pozsonyi Szlovák Általános Hitelbank címére, amolyben a bank meghatalmazza őt, hogy végjén fel számára a Szlovák Általános Hitelbanknál félmillió koronát. Herzog tegnap délelőtt el is ment a Szlovák Általános Hitelbankhoz, ahol fel i« vette a pénzt. 1 Leolvastak a kezeihez félmillió koronát és pedig 150.000 koronát egyezer és ötszáz koronás bankjegyekben, 350.000 koronát pe­dig ötezer koronás bankjegyekben. Herzog a hetven darab ötezer koronás bankjegyből két darabot visszaadott a banknak azzal, hogy adjanak neki azért is aprópénzt. Ez­után a 160.000 koronát kabátjának belső zse­béibe tette, a hatvannyele darab ötezerkoronást pedig, Sok szerencsét és sikert az ÚJÉVBEN Üzleti barátság nálunk nem csak egy frázis. Nagyon jól tudjuk, hogy vállalatunk sikerét nem utolsó sorban ezer, meg ezer megelége­dett üzletbarátunknak köszönhetjük, akik PALABA battériáinkat, elemeinket és lám­páinkat árusítják; és azok nagy számának, akik azokat használják.Ezeknek mind azt kí­vánjuk, hogy az újévben a szerencse csillaga oly fényesen és biztosan világítson nekik, mint a PÁLA ICO., elem- és battériagyár r. t., Schlan. ami 340.000 koronának felelt meg, össze­hajtva nadrágjának hátsó zsebébe tette. Ezután elment a városba, különféle megbí­zásai voltak, amiket elintézett, majd a Carl- tonba szokott társaságában ebédelt, déli egy órakor pedig felült a villamosra és a fő-pá­lyaudvarra ment és egy óra 15 perckor be­szállt a Zólyom felé induló gyorsvonkatba. Jegyet nem kellett váltania, mivel vasúti bérletjegye van. Az utolsó kocsi második osz­tályában foglalt helyet és felakasztotta téli- kabátját a fogasra. A kupéban csupa isme­rőse volt, mindössze egy idegen ember ült ott, aki pár percnyi időzés után az étkező kocsiba távozott. Herzog gabonakereskedő Modorig együtt utazott a társasággal, Modornál azután fel­állt helyéről és végigjárta az egész vonatot, hogy ismerőseivel beszélgessen. Lipótvár tájékán egyszerre nadrágzsebé­hez kapott éa kiabálni kezdett: — Jaj kifosztottak, eltűnt 340.000 koro­nám! Nyomban mutatta is nadrágzsebét, amely lel volt vágva, A lopást azonnal jelentették a kalauznak, majd a pöstyéni csendőrségnek is. Egy asszony nyomban jelentkezett, aki el­mondotta, hogy látott egy negyven év körüli fiatalembert, aki feltűnően tolakodott Her­zog körül. A rendőrségi nyomozásba, amely eleinte zsebtolvajok után nyomozott, beavatkozott a pozsonyi rendőrigazgatóság bűnügyi osztálya is, Pongrácz rendőrtanácsos vezetésével, aki­nek a pőstyényi csendőrség jelentést tett a zsebtolvajlásról. Ma reggel a pozsonyi rendőrség igazgató­ságára beidézték Herzog Sándor gabonake­reskedőt, akit Pongrácz rendörtanácso* hosszasan kihallgatott, majd déülelőtt tizen­egy órakor azt a meglepő intézkedést tette, hogy Herzog Sándort a felmerült gyanú- okok alapján előzetes letartóztatásba he- loyzte. Gyanús elsősorban az, hogy nadníg- webéről még a gomb is Se van vágva, azon­megvan, anélkül, hogy a tisztán mesterségbeli összeköttetésen kívül ez a legkisebb politikai azonosságot, vagy pláne angazsmánt tételezne föl. Munkásságom jellemzésére csak annyit, hogy az egyik, a Magyarságnak megküldött cikkemet egy előkelő cseh folyóirat le elkérte közlésre. Ezen a szorosan vett újságírói tevékenységen kívül a Magyarsággal semmi néven nevezendő más kapcsolatom nem volt. A Magyarságnak a magyarországi szociálde­mokraták ellen indított kampányáról csak a lap hasábjairól értesültem. Meg is yolt róla a kellő vékttűóuyoqk Úgy hiszem, hogy a közvélemény józan Ítélete és a magam józan esze ellen kellene hadakoz­nom, ha még csak védekeznék is egy olyan föl­tevés ellen, hogy ebben a kampányban nekem bármi részem lett volna. Ha én arra vetemednék, aminek még a gondolatát is a legkategórikusab- ban visszautasítottam a fönti kollektív nyilatko­zatban, hogy a Magyarsággal karöltve guerilla- háboruba bocsátkozzam egy más állam valamely pártja ellen, akkor ugyanebben az időben nem leszek ennek az újságnak nyíltan megvallott cikkírója. Ha ezt megtettem volna, akkor a tör­vényesen támasztható vádon kivlil joggal érhet­ne a beszámithatatlanság vádja is. De viszont józan gondolkozással oJLenem ilyen vádat tá- awttUnl aem tehet. Nem tagadom, hogy jártam Budaipesten ak­kor is, amikor a Magyarságnak még nem ír­tam cikkeket és remélhetőleg fogok még járni akkor is, amikor a Magyarságnak már nem fogok írni cikkeket. Mert a jövőben nem fogok imi. Ebből az esetből megtanultam azt, hogy egy kisebbségi újságírónak legszorosabb hivatásán kívül a legegyszerűbb és a legtermészetesebb kapcso­latokat sem szabad vállalnia, mert elegendő egy kis szellő rezdülése, hogy egy jőszán-déku, ártatlan újságíró oda kerüljön a legsötétebb i ősz i nuációk p e 11 e n gérére. Prága, 1930 december 31. Savotkó Pál dr, j

Next

/
Thumbnails
Contents