Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-30 / 295. (2516.) szám
J930 december 30, tedd. ^J^GM-MAfifcaiHIRLAP Agrárpártnak ezzel az attraktív ereje is megszűnt. Most dumpingolai akarta maga- magát és erre volt neki jé a vámkérdés kiélezése. Ezzel szemben látjuk azt, hogy az agránpárt- tál szemben a nagytőkét képviselő Kramá.r- párt és a szociális érdekeket néző nemzeti szocialista és szociáldemokrata párt nein helyesli a drága búzának és a drága húsnak politikáját, de forszírozza azt az erőt, amelyen a történelmi országok valódi nagysága nyugszik, az indusztriális érdekeket, — Itt bent fog összecsapni e<z a két irány, jfci bent fog összecsapni a koalíció két formája, a nekünk a szerepünk itt nem lehet más, mint nézni ezt a csatát, mert ez fogja a világ szeme elé tárni azt, hogy « csehszlovák republika mai kormányzatának bázisa nem az elvek azonossága, de az érdekek azonossága. Az érdekekre alapított politika pedig mindig gyenge és egy gyenge politikájú állam maga is gyenge. — A kormányzatnak a vámkérdésben elfoglalt álláspontja egyik oka annak, ami miatt a mai kormányzat beteg. — A másik ok, amelyben a kormányzatnak a betegsége gyökerezik, az, hogy a csehszlovák állam kormányzata nem azt a politikát követi, amely politika végett ezt a republikát megterem tették. Újból hangsúlyozom, hogy a csehszlovák állam megteremtésének alapja az a politikai gondolat volt, hogy a nemzetiségi kérdésekben folytonosan gyú- anyagot nyújtó osztrák-magyar monarchiát Jel akarták váltani olyan államokkal, melyekben többé nemzetiség] gyujtóanyag nem gyűlhet össze. Kéoszámislás Kassán, Pozsonyban és Komáromban — Csak a legutóbbi népszámlálásra aka- . rok még rámutatni, amely szerint itt Komáromban, ahol most vagyunk, ma már minden negyedik ember csehszlovák; Pozsonyra és Kassára mutatok, ahol ma már csak minden harmincötödik ember magyar, a többi csehszlovák. Miután pedig mi ittíévők, itt- lévő magyarok nem haltunk meg, hogy mégui . ak ik január elsejétől rendelik meg a Prágai Magyar Hírlapot, kivánsá- gukra megkapják a kiadóhivataltól a RE MARQUE* regény edd8g megjelent folytatásait. is ilyen kicsiny, törpe minoritássá váltunk, ez nem azt igazolja, hogy mi magyarok pusztultunk el, de azt, hogy a csehek szaporodtak el. — Régi nemzetgazd asági tan tétel az, hogy ha egy darab cipóból mennél többen szelnek le egy karajai, annál kisebb karéj jut mindenkire, s itt van az az ok, amely miatt mi szlovenszkóiak kívánjuk és akarjuk az autonómiát, de miután meg akarunk maradni fajtán kihoz híveknek, azért is akarjuk az autonómiát. — A mai helyzetet újból világosan belekiáltom a világba: a mostani népszámlálási úgy ejtették meg, hogy Kassán, amelyet Srobár miniszter ur nyolcvan százalékosan még magyarnak mondott, már nincs húsz százalékos magyarság, Pozsonyban, az egykori magyar koronázó városban leszorult a magyarok száma a húsz százalék alá, ellenben Komáromban, amely száz százalékos magyar város volt, ma már 23 százalékos a csehszlovák elem. Ezek kunsztok, ezek trükkök, de a világ nem kun szí okát és nem hiszíriókaí, de igazságot és igaz embereket követel, ezért figyel ezekre a dolgokra. Igaz lesz ez után a népszámlálás után az a. matematikai tétel, hogy mennél több csehszlovákod fog felmutatni a belpolitika, annál kevesebb csehszlovák barátot fog felmutatni a külpolitika. Megyünk a négszfivetség elé — Benes miniszter ur sajtója, de az égési kormányzatnak a sajtója itt és kint a nemzetiségi kérdésről úgy ir és úgy informál, mintha itt a magyar nemzetiség megkapta volna mindazt, ami őt megilleti, sőt többet kapott volna és mintha itt megelégedettség lenne. Ennek bizonyítására azt hozták fel, hogy mi itt lévők az újabb időkben már a népszövetség elé sem járulunk panaszainkkal. Hát azt akarom innen bejelenteni itt lévő véreinknek, hogy ezirányiban Is megtesz- sziik a lépéseket. Néhány év óta csak azért nem nyújtottunk be petíciókat, mert láttuk azt, hogy a régi rend mellett a népszövetség nem volt más, mint sóhivatal, mert nem volt kötelezve a benyújtott petíciókról sem elismervényt adni, sem azokkal foglalkozni. Évek hosszú munkája által azonban keresztül tudtuk vinni azt, hogy a kisebbségi petíciók elintézési módja és formája végre meg lett állapítva. Ma már a petíciókat nem lehet a papírkosárba dobni. Ma már a népszövetség nem lehet sóhivatal akkor, amikor neki tetszik, éppen ezért mi ebben az évben meg fogjuk tenni mindazokat a VISSZA A HÁBORÚBÓL Erícti Mária Remarcjue regénye (Copyright by U. Feaíure Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (11) — Háromig számolok... A csoportból okkor kiválik egy idősebb ember; altiszti egyenruhát visel, válláról hiányzik a zsinór. Előrelép és felérik kiált: —- Bajtársak vagyunk vagy nem? Willy előbb egy nagyot lélegzik, annyira elképedt. — A keserves mindenségit, ezt inkább mi kérdezzük tőletek, gyáva dögök! — mondja felháborodva. — Ki kezdte azzal, hogy sebesülteket rohant meg? Az altiszt meghökiken. — Ti voltatok? — kérdezi hátra. — Nem akarta levenni a vállzsinórját — szól egy hang a tömegből. Az ember megint hozzánk fordul: — Honnan jöttök? — Honnan a fenéből, a frontról! — prítez- köl Willy. — Ég hová mentek? — Oda, ahol ti az egész háború alatt voltatok: haza! — Kamerád — és az ember felemeli üres zubbonyujját — ezt én nem itthon vesztettem el! — Annál rosszabb — válaszol Willy részvét lenül — szégyellhetnéd magadat, hogy ilyen szélházi katonákkal tartasz. Az altiszt közelebb jön. — Forradalom van — mondja nyugodtan — és aki nem velünk van, az ellenünk van. Willy nevet. — Szép forradalom, vállzslnőrszaggatők •rzabadegyeidilése! Ha egyebet nem akartok ... És megvetően nagyot, Jköjp. Fordította: Szaké Lőrinc — Dehogy nem akarunk! —- mondja a félkarú és most már gyorsan Willyfhez megy. — Akarunk mi egyebet is. Vége a háborúnak, legyen vége minden heccnek, gyilkolásnak! Megint emberek alkarunk lenni és nem hadi gépek! Willy leereszti a kézigránátot — Hát akkor nagyon finoman kezdjétek, öreg — mondja és Ludwig összetiport kötésére mutat. Aztán néhány ugrással a csapat előtt terein. •— Hát ti? — ordít a hátráTökra. — Akartok valamit? Hiszen ti még csak katonák sem voltatok. Úgy tartjátok a puskátokat, hogy az ember, ha rátok néz, azt hiszi, min- gyárt kitöritek a kezeteket. Taknyos kölykök, kotródjatok rögtön as anyátok szoknyája mellé! A csapat szét rebben. Willy megfordul és az altiszt elé áll. — Most pedig mondok neked valamit. Mi is éppúgy meguntuk az egész vacakolást, mint ti és egyszer végét kell szakítani, az biztos! De nem igy! Ha akarunk valamit csinálni, hát megcsináljuk mi magunk. De nem előírásra, azt már nem! És most nyisd ki jól a szemedet! Két rántással letépi a vállzsinórját. — Megteszem, mért akarom és nem mert ti akarjátok! Ez az én dolgom. Ez az ember azonban — és Ludwig Breyerre mutat -- a hadnagyunk és megtartja rangjelzését és jaj annak, akinek nem tetszik. A félkarú bólint. Az arca ráng.-* Hiszén kint voltam én is — szakad ki belőle a szó — én is tudom, mi az! Nézd — mutatja elő izgatottan a csonka karját. — Huszadik gyaloghadosztály, Verdim! , m Ott k voltunk — mondja Willj, ialwh A belga szocialisták vezére az általános leszerelésért és a békeszerződések revíziójáért Párls, december 29. A szocialista Popu- laire mai számában Vandervelde belga szocialista vezér hosszabb nyilatkozatát közli, amelyet a belga államférfi pártjának a hadügyi hitelekkel szemben elfoglalt álláspontjáról tett. A cikkben többek között kiifejti Vander- velde, hogy amikor négyhónapi távoliét után Belgiumba visszatért, teljesen megváltozott mentalitást talált. Mussolini beszédei, a Balkánon folytatott fasiszta „intrikák“s a nemzeti szocialisták választási eredménye Németországban, a terrorral végrehajtott lengyelországi választások az ucca emberében azt a hitet ébresztették, hogy Európa háború küszöbén AU és ez a háború holnap éppen olyan váratlanul kirobbanhat, mint ahogy váratlanul tört ki 1914-ben. Vándor veid© meg van győződve arról, hogy lépéseket a népszövetségnél, amelyekre nekünk a kisebbségi szerződés által jogaink megvannak. Mindazon sérelmek ellen, amelyek a népszámlálásnál, amelyek a közigazgatás terén, a birtokok elosztásánál és az illetőségi kérdéseknél a fajtánkat érték, ebben az esztendőben fel fogjuk emelni a népszövetség előtt vétónkat és petíciókban megkeressük a mi igazunkat. Erre kérem az önök támogatását és kénem, támogassák azt a politikát, amelyet mi hirdetünk, azt a kisebbségi politikát, amelyet mi követünk, amely nem azt keresi, hogy a mi fajtánk közt mi az elválasztó határvonal, de azt, hogy mi egyesit bennünket, mi hoz őstsze bennünket, mertf csak az egyesített erőkben van meg a hatalom és hatalom nélkül nincs dicsőség,, Hosszantartó lelkes éljenzés és viharos taps fogadta SzjüIIő Géza beszédét. Ezután a komáromi párttagok kívánságára Jablonlczky János dr. nemzetgyűlési képviselő szólalt fél a hosz- szabb beszédében a gazdasági válsággal és a népszámlálással foglalkozott. A közérdekű beszédet legközelebb módunk leaz léaalete- aebben ismertetni. Alxlnger László dr. országos pártdőtitkár beszélt ezután. Gyakorlati jelentőségű kérdésekre hívta föl a halla belga munkáspárt h-usvétkor tartandó kongresszusán az egyoldalú leszerelés gondolatát nagy többséggel visszautasítják. A belga szocialisták azonban elhatározót- tak arra, hogy úgy nemzeti, mint nemzet- közi téren tovább folytatják akciójukat as általános, egyidejű és ellenőrzés alatt végrehajtandó leszerelés érdekében. Belgium talán az egyetlen ország, amelynek hadi költségvetése ma magasabb, mint 1914- ben volt. A belga szocialisták nem akarják, hogy az ország megvédelmezésének ürügyén bizonyos katonai hegemóniák fenntartása és a versaillesi szerződés meg a több? békeszerződések által létrehozott territoriális status quo-k fenntartása érdekében továbbra is folyjék a fegyverkezés. A versaillesi szerződés és a többi békeszerződések önmagukban foglalják a revízió lehetőségét. gatóság fi gyeiméit. így figyelmeztette az érdekelteket, hogy idejó-ben pontosan tegyék meg adóvallomásaikat és vegyék igénybe a törvények nyújtotta kedvezményeket a bevallások, illetve az adókivetések körül. Buzdította a párt híveit a munkanélküliek támogatására, amit leghelyesebben munka- alkalmak nyújtásával és munkaalkalmak felkutatásával gyakorolhatunk. Végül a magyarságnak a népszámlálás utáni kötelességeire utalt. Felvilágosító szavait megérdemelt tetszés kisérte. Végül Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő szakszerű alapos- sággal a munkanélküliség kérdéséről szólott, A kérdést úgy politikai, mint gyakorlati nézőpontokból világította meg. Utalt a baloldali szocialista pártok kettőöarcuságára, amelyek lefelé a tömegeknek jólétet a Arleszáliitást Ígérnek, de ezt a kormányban egy lépéssel sem viszik előbbre s a parlamentben többek között megszavazzák a forgalmi adót, a drágaság egyik legfőbb okozóját Hangoztatta, hogy a társadalomnak felebaráti kötelessége a munkanélkülieket minden felesleges filléré vei támogatni. Végűi a körzeti pártszervezetek tagjainak jobb és boldogabb ujesztondőt kíván. JJoszUÜ Jakab zárőezavalval ért véget a minden izében fényesen sikerűit pártgyüióa. nikusan, — Akkor hát... na, Isten áldjon „.. Felrántja a borjúját ég vállára veti a puskát. A vöröskarszalagos altiszt, amikor Ludwig elmegy előtte, összecsapja a bokáit és mi már értjük, mit akar: nem az egyenruhának tiszteleg és nem a háborúnak; —• a írontbaj- társat köszönti * Willy lakik legközelebb. De amint meg akarunk állni, tiltakozik. — Előbb vigyük haza Ludwigot, — mondja harciasán. — Én úgyis idejekorán megkapom otthon a krumplisaid tárnát, meg az üdvös tanácsokat. Útközben megállunk és tisztálkodunk egy kicsit, ne lássák a szüléink, hogy friss verekedésből jövünk. Lemosom Ludwig arcát, aztán kibontjuk a karján a kötést, hogy eltakarjuk a vérző helyeket, különben könnyen megijedhetne az anyja. Később úgyis kórházba kell mennie, hogy ujrakössék. Nyugodtan érünk a ház elé. Ludwig kezet fog és felmegy. — Csak tudnám, mi baja néhány hét óta, — mondom Willynek. — Biztosan a vérhas, — feleli. — Mert Ludwig egyébként... Emlékszel még, hogy viselkedett Langemarknál, a támadáskor? Bólintok. —- Majd rendbejön, — folytatja Willy. — Na, minden Jót, most megyek, megnézem, mit müveit a Homeyer-familia az utolsó fél- esztendőiben. Egy óra meghatottság, aztán megint kitör a nevelés. Az anyám, — te, micsoda őrmester lett volna belőle! Arany a szive, de gránit-foglalatban. Egyedül megyek tovább és a világ egyszerre megváltozott. A fülem zug, mintha folyó zubogna föl a kövezet alól és már nem látok és nem hallok semmit, míg csak a házunk elé nem éré k.Lassan megyek fel. Az ajtó fölött tábla lóg: „Isten hozott!" és mellette virágcsokor. Meglátták, hogy jövök és ott vannak valamennyien, az anyám egész elől a íégcoőnélj m Agám* a hugtMp, — iwft* götlük látni a szobát, az étel az asztalon és minden ünnepélyes. — Micsoda csacsiság, — mondom — virág, meg a többi, ugyun mirevaló — hisz nem is olyan fontos — miért sírsz hát, anyám, itt vagyok megint — és vége a háborúnak emiatt igazán nem kell sirni... és csak ekkor veszem észre, hogy nekem is sósán futnak a számba a könnyek. Krumplit ettünk tojással és kolbásszal, —* fejedelmi vacsora. Két éve láttam utoljára to= jást; a pirított krumpliról nem is beszélek. Most jóllakottan és kényelmesen ülünk a nappaliben a nagy asztal körül. A lámpa ég, a kanári dalol, a kályha meleg, és Wolf az asztal alatt fekszik és alszik. Olyan szép minden, amilyen csak lehet. — No, mesélj valamit az élményeidből, Erast — mondja az apám. — Az élményeimből — mondom én és elgondolkozom. — Tulajdonképpen nincs is élményem. Hiszen folyton háború volt, mit lehetett ott megélni?! Bárhogy töröm a fejemet, nem jut eszembe semmi igazi. A kinti dolgokról nem lehet civilekkel beszélni, egyebet pedig nem tudok. — Tinektek biztosán sokkal több élemé- nyetek van — mondom mentegetőzve, Hát hogyne. A húgaim elmesélik, hogyan kellett összebatyuzniok a vacsorát. A pályaudvaron kétszer is elszedtek tőlük mindent a. csendőrök. Harmadszorra a kabátjukba varrták a vajat, blúzukba dugták a hurkát és a krumplit úgy mentették meg, hogy belül varrtak zsebeket a szoknyájukba. Pleister kormánytanácsos augusztusban tüdőgyulladásban meghalt. Knolt doktor kutyáját elfogta a sintér, szappant főztek a derék állatból. Mentrup kisasszonynak gyereke született és Grete nagvnénénk második .lánya a múlt hónapban férjhezment egy lovaskapí- lányhoz, remeit parti, — mit szólsz hozzá, Ernst? íFulyUUukA 2
