Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-28 / 294. (2515.) szám
<!^<OT-7VWifckRHTKLSP csináltat az ember a kamrára, mindjárt any- nyi adót kell érte fizetői mint a szobáért. — Srobár mondotta Fintának prievrat után: .„Most süt rá a napocska Szlovenszkóra, eddig sötétben voltatok, levesszük a jármot. Nem lesznek uraitok a hivatalokban s ahol eddig öten voltak, ezentúl csak egy lesz.“ És most már nemcsak uraink vannak, hanem urnáink is. Akkor a nagy beszéd után Srobár megcsókolta Slanina gazdát. Mondják is a faluban, hogy Judás-csókot kapott „Baj, hogy a népei elhagyták régi vezetői1* A falusi gondok kerülnek sorra. Fabula j mi régi inieiMgeneiénk elhagyta a hivatalokat. A vigasztalan politikai helyzetre fordul a beszéd és Kobulsk# megjegyzi: — Soha másra nem szavaztam, mint Hliu- kára, de ma már azt sem tudom, hol a néppárt irodája. gaíxia elmondja, hogy a gabonáért 100—105 koronát fizetnek, neki 220 koronájába került egy pár csizma. A felesége közbeszól, hogy a menyének csak fejelésért 70 koronát fizetett. Azután arról beszél, hogy mikor letette a bíróságot, azt mondta neki Klauszer „orsacky" (fószolgabiró), hogy meglesz az autonómia. — ök is hibáztak, a régi megyei urak, mert mindenkinek a helyén kellett volna maradnia. Baj, hogy a népet elhagyták régi vezetői. Földet a gróftól szabadkézből akart venni, de nem hagyták jóvá: neki, aki dolgozik, nem jár, de aki spekulál vele, annak igen. — Politika prepadia. (A politika megbukott.) Mindenki megundorodott tőle, mert senki sem váltja be az ígéretét. Mi van nekünk a pártokból, ha egyik sem segít. HÜnkáék azzal mentek be a kormányba, hogy most már kiépítik az autonómiát. É8 semmi sem lett belőle. Azelőtt gyakran J jártam az eperjesi pártba, most már feléjük sem nézek. Minek? — A csehek okosak. Bennünket szétforgácsoltak, bábeli tornyot építettek s most nem értjük egymást. A szlovákok tartsanak össze és fogjon össze mindenki Szlovenszkóért, tegyen az szlovák vagy magyar, katolikus vagy luterámw. Aki nyolc napot üli az 1905-ös girálti választás szlovák jelöltjéért Utolsó látogatásunk érdekes embernek szólt, Fecko János vörösaknai gazdálkodónak, aki 1005-ben résztvett a girálti választás nemzetiségi küzdelmében. A vörösaknai régi Szirmay-kuriában, amely valaha Rákóczí-birtok volt, találtuk meg j Fecko Jánost birtokostársával, Kobulsky Já- j nossal együtt. Mikor a gazdasági helyzet felől kérdezzük, f Fecko sötéten, felel: — Mindenki leereszti a fejét és sir. Azt sem tudja az ember, kiabáljon-e vagy szó nélkül tartsa a házát. Nagyon félénkek lettünk. Azután elmondja, hogy Slovenské Nővé Mostohán lefoglalták a termését és három tehenét valami Kineeé helyett. Ezer korona költsége volt, amíg nagynehezen fel tudta szabadítani. — Pedig most már nem igen dobálózunk az ezresekkel — mondotta — mert lassan abból is kifogyunk, amit az apáink hagytak ránk. Kobulkk? megemlíti, hogy neki is lefoglalta pár lovát a végrehajtó, sőt már az árverést is kitűzte, pedig ezt a végrehajtóid törvény nem engedné. Majd igy folytatja Ko- bulsk^: — Valamikor nyugton voltunk, tudtuk, hogy egyszer az esztendőben meg kell az adót fizetnünk, most meg minden másodnaip van valami. Ha két napig nem vagyok itthon, olyan halom irás vár, mint valami kancellistát. Erősen nyomott a hangulat az asztal körül, amikor Fecko a girálti választásról kezd beszólni: — 1905-ben volt, hogy a girálti választáson föllépett Medveck# Lajos dr. szlovák nemzetiségi programmal. „Za tű naáu slovenöinu" — volt a jelszó, ami nem jelentette azt,, hogy mi a magyart is ne becsültük volna. A választási harc során csendőrök voltak a nyomunkban és én is „pánszláv" lettem. Ilodza is ott járt és szónokolt, rámutatott, hogy ők a többséget meg nem szerezhetik s csak azért tettek próbát, hogy lássák, él-e még a szlovák nép. Beszédében a szlovák lelket valami medencébe zárt óriás halhoz hasonlította, amely végül is fölébred és győzni fog. Hót igen, megelevenedett. Magam sem tudom, hogyan gondoljak vissza arra a nyolc napra, amit akkor le kellett ülnöm Majd igy folytatja: — Ha egy sarokban él az ember, ott is oak bajt lát. Az a legnagyobb baj, hogy a „VSicki do kopy" Fecko szatirikusán teszi hozzá: — Ma már minden faluban megvan az autonómia. Ott áll a falu szélén a táblán: „Slovenská Krajina". Azóta a végrehajtók még bátrabban járnak a falvakba. Mi olyan emberek vagyunk, senkinek sem akarunk ártani, de magunkat és nemzetünket kell legjobban szeretnünk. A tisztességes szlovák szereti, a tisztességes magyart és viszont. Kobulsky mondja: — A szocialisták tanulatlan embereket dugdostalc nagy pozíciókba. Ki birja majd a nyugdijukat fizetni, amikor van huszon- nyotoéves fiatalember, akinek harmincnégy szolgálati éve van. Minden pártban nagy a fej veszte ttség. Jöjjön már egyszer egy olyan párt, amely Összefogja a szlovákot, magyart és németet! Treba to lopic! (Meg kell azt fogni!) Végül Fecko János kimondja a szentenciát: — Vsicki do kopy! Kazdého ehránif, M Slovák, íí Mad‘ar! (Mindet egy csomóba! Mindenkit védeni, akar szlovák, akár magyar!) DZURANYI LÁSZLÓ. i magyarországi zsidók uniója csatlakozik a szlovenszkói magyar törvényhozóknak a népszámlálás média ellen a népszövetséghez beadott petíciójához Prága, december 27. A Csehszlovák Távirati Iroda s ennek nyomán több prágai napilap a Magyar Távirati Iroda alapján a következő jelentést közli: A magyar zsidók uniója Stern Samu dr. udvari tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, ! amely a csehszlovákiai népszámlálás ügyé-j vei foglalkozott és egyhangúlag a következő j határozati javaslatot fogadta el: 1. Felhívja a müveit világ köBvélemé- nyének figyelmét azokra a visszaélésekre és hamisítás okra, amelyeket Csehszlovákiában a népszámlálás alkalmával a zsidóság rovására elkövettek. Annak a tudatában, hogy Magyarországtól a Trianon által elszakított zsidó lakosság nyelvében, kultúrájában és érzésében magyarnak érzi és ralija magát, az ottani hatóságok a népszámlálás idejében falragaszok utján nyilvánvaló hamisításokkal arra igyekeztek rábírni a zsidó lakosságot, hogy a számlálási iveken a magyarsághoz való tartozását megtagadja. Ezenfelül kormányrendeletek 6s törvényszakaszok hatalmat adtak a népszámlálási biztosoknak arra, hogy ahol a zsidó lakosság ilyesmire nem mutatkozott hajlandónak, ott négyszemközt való „rábeszélés", tehát hatósági nyomás utján biztosítsák annak az elérését, hogy a népszámlálás eredményében a magyarság arányszáma ilymédon csökkentessék. 2. A magyar zsidó unió hivatkozik a Magyarországtól elszakított területeken élő zsidó lakosság különböző szervezeteinek és vezető férfiainak ünnepélyes tiltakozásaira az említett eljárás ellen, amely őket úgy is mint zsidókat, úgy is mint magyarokat kisebbségi jogaikban sérti és amelyet polgári és emberi méltóságuk megcsúfolásának tekintenék. 3. Ezeknéífogva a magyar zsidó unió csatlakozik a csehszlovákiai magyar kisebbség által a Népszövetséghez benyújtott panaszhoz, amely ezeket az üzelmeket szóvá teszi és orvoslásukat szorgalmazza. 4. A magyar zsidó unió elvárja az egész világ zsidóságától, hogy csehszlovákiai hit- sorsosainak ezt a kérelmét magáévá téve minden orkölesi befolyását latba vesse oly célból, hogy a hittestvérei ellen elkövetett sérelem a csehszlovák köztársaság magyar kisebbségének a Népszövetséghez benyújtott panasza értelmében jóvátétessék. — Roezz, — mondta ó* vállat vont. A szemében van valami. S mikor nem kapott választ, várt egy ideig, aztán leoltotta a villanyt és kiment a szobából, A férfi a tüzet nézte és szivarozott. Keze- ügyébeu az újság feküdt és Ruesel könyve, a házasságról és a morálról Tudta, hogy a vici- nó menthetetlen. Ezen. nem indult föl, csak megoldásokat keresett, melyek lehetővé teszik, hogy a viciné sorsát is elbírja, mhit annyi egyelhet. A viciné beteg, tehát eft fog költözni a házból, ahol „följött havi hetvenre". Egy ideig majd kezelik a kórházban. Aztán egy másik negyedbe vonul át, ahol mosónő lesz, vagy vi- cinó, s megint összeadja magát hordárokkal és uccaseprőkkel. Kezelése tökéletlen lesz, ötven- esztendőe korára valószínűleg paraliziet kap majd, ha nem előbb. Itt nem lehet sokat tenni, —• gondolta nyugodtan. — Nem valószínű, hogy a viciné kamatoztatni tudja a betegséget/ mint Ady, Tompa, IV. Henrik, vagy Schopenhauer, Nietzsche. A vírus nem fog ingerlőén hatni a viciné spyrochétáíra, e egyszerűen csak bolond lesz és m-eghaL — Nem lehet itt semmit tenni, — gondolta és fölállott. —< Ha már nem is mosat vele — mondta később az asszonynak —, azért a hat pengőt adja oda neki. S kosztot is. —• Jó, — mondta az asszony lesütött szemin el. félig elfordulva, dacosan. Érezte, hogy az asszony nem fogja odaadni a hat pengőt. De erről nem beszéltek többe*. A következő napokban néha hallott még, félfüllel, a vicinéről. A cselédek beszéltek róla a legnagyobb gyűlölettel. „Ott 111 az odújában," —< mondták — ,jb nem meri mutatni magát." Egyszer látta a vicinét, magas, sovány, fejkendős, sápadt parasztasszonyt, reggel, mikor elment hazulról: a nő a szemeteskocsira segitette föladni a ház szemetét Nem látszott rajta semmi Egyszer hallotta, amint az egyik lakó, egy -ár- gahaju nagysága, a folyosón állva letet veit valamit „a személyről", s „hogy meddig tűrik még egy tisztességes házban?" A „tisztességes ház" automatikus, törvényszerű kegyetlenséggel közösítette ki a vicinét, s ebben a kiközösítésben különös eréliyel működtek közre a cselédek, mintegy elhárítva e buzgalommal osztályuk felől a gyanúját annak, hogy ilyesmi velük is megeshet. Aztán hetekig nem hallott róla. S egy délután, a hónap elején, mikor az asz- szony elégedetten újságolta, hogy talált uj mosómét, eszébe jutott a viciné s megkérdezte, mi van vele? —. Ó, — felelte elégedetten az asszony. Már régen nincs itt. Elsején elhordta magát. Valaki látta az Uj Szent János-téren. Most &r- ra lófrál. Nem néztek egymás szemébe. — Akar este moziba jönni? — kérdezte csöndesen az asszony. Krákogott. Elfordította arcát, az asztalon babrált a szivarok között. — Mi megy? — kérdezte a fal felé. — Piz Pulii, — mondta megkönnyebbülten az asszony. —• Sok hó, hegyek. Tudták, hogy soha többé nem beszélnek már róla, s csöndesen elmentek egymás mellett. lehajtott fejjel, ahogy az ember az uccán nem néz oda, ha valami kimondhatatlanul borzalmas történik, amiről „végre is senki nem tehet". MŰSORON KÍVÜL írja i MÁRAI SÁNDOR VICINÉ —• Sajnos — mondta az asszony ebéd titán, mikor átmentek a másik szobába, s betöltötte a kávét —a vieinóvel nem lehet tovább mosatni. Valami betegsége van. Szétnyitotta az ujeágot, egy riportot kezdett olvasni, a nagy panamáról. Szórakozottan, mellékesen kérdezte: — Sérve? — Sajnos, — sóhajtott az asszony. Erre fölfigyelt, gonoszságot érzett és gyanított, mint mindig, ha valaki kétszer igy kezdi a mondatot: „sajnos". Sokká! rosszabb. Valami csúnya, aljas betegsége van. S két cukrot tett a kávéba, aztán megmondta a betegség nevét. Hallgattak, megitták a kávét. A férfi rágyújtott. Az ablak előtt a fákon vastagon, feküdt a hó. Mindketten cigarettáztak s a homályba néztek. —• Mennyit kapott a viciné a mosásért? — kérdezte. — Hat pengőt, — mondta az ae&zony. — És kosztét. De egy nap alatt készen kellett lennie. — A házban mit kapott? — kérdezte még. —• Tizenkét pengőt és szobát, —• mondta jól informáltam az asszony. — EzenfölÜl takarító' lenn a földszinten, a tanárnál. Azért kapói harmincat. S rnoeott még két helyen. Följöl hetven pengőro egy hónapban. — Föl jött, — mondta és bólogatott. A hofnályt nézték, a tüzet, a bútorok nagy árnyait. Az asszony később energikusan föi- gyujtotta a villanyt# —• Nézzo — mondta —, nekem ez nagyon rosszul esik, de mit csináljak. Természetesen elküldik elsején a házból is. Most a kórházba jár kezelésre. Én nem változtathatom meg a világrendet. És különben ie... oz egy olyan Személy volt. Mindenki beszéli a házban, hogy uccaseprőkkel és hordárokkal adta össze magát. Látták, hogy éjszaka is bemásztak hozzá, az ablakon. —- Nem — mondta gyorsan —, csakugyan. Maga nem változtathatja meg a világrendet. És az, hogy uccaseprőkkel... hallatlan. Másrészt, azt. hiszem, szívesebben adta volna össze magát a Nemzeti Kaszinó tagjaival... valószínűleg nem voltak jó összeköttetései. —< Azért még nem muszáj, — mondta sértődötten az asszony, Bólogatott. A fény bántotta a szemét. Az asszony arra gondolt, hogy uj mosónőt kell keresnie. A férfi a vicinére gondolt, iparkodott kitalálni, hogy melyik lehet a ház lépcsőin elsuhanó nőalakok közül a viciné. A cselédek árnyszérüen jártak a házban, harisnya nélkül, széléstalpu cipőiken csattogtak le és föl a lépcsőháziban, szinte ok nélkül. Nem emlékezett a vicinére. — Fiatal? — kérdezte elgondolkozva. — Nem éppen, — mondta élesen az asszony. Már ingerülten beszélt, talán fájt neki az egész dolog, érezte, hogy nincsen igaza, s „nem változtathatja meg a világrendet", s nem rnosat- uitja a maga finom kombinóit és ágyneműjét i vieinóvel, aki beteg, s akit különben is eltávolítanak a házból, mert „az egészséges organizmus kiközösíti magából a betegséget". Ezt olvasta valahol. A ház, két- és háromszobás lakásaival, kispolgári lakóival, ez volt az egészséges organizmus, s a viciné a betegség, melyet kiközösített magából. — Parasztnő ez, a férje béres volt, aztán kocsis lett itt Budán, a szikvízgyárban. Do később elhagyta. Lehet har- mincliat-harminonyoloóvöft ez a nő. Maga sohasem látta? Olyan magas, sovány. Rossz <tcra van. — Milyen az a rossz arc? — kérdezte. PÓSTAGALAMB Bús távolon át, se rádión, se sürgöuydróton, Úgy küldöm a vágyódást hozzád, mint régen A postagalambot. [szokták Az uccdk olyanok, mint amikor messze mentél. Korom sötétllk a gyárakon, az üzletek előtt Most is sóváran várja a vevőt a kereskedő. Az emberek az arany után loholnak, este szabadon [cseveg a korzó, A Dunapart üres már, a folyó valahol megdogadf. Sokan észrevették, de senldse beszél róla, Hogy gyérebb lett a fü és kevesebb u lomb, Hisz november van, a természet megszokott gyásza. Mindenem megvan, csak te hiányzol. A napokat nem tudom mag:** *lőtt eléggé gy orsan [fizni Munka, felejtés, szórakozás csak árnyéka annak a [ténynek, Ami belőled árad és ahogyan telik az Idő, Annád magasabbra szökik a csillagod Az éjszakába merülő égen. Tamás Lajoa. ■winrwmimf ■■■ >i 11 mamii hm Alapítva 18» » \) s > ' * - A ' .1' . i V ' ' ' KOSICE, FIS-utca | Magy választék. *^ss iara&b |...........-........................- - - -----------------...■ 4 193 0 december 28, vasárnap. ——a——■■■■■■waww-a—wiwi
