Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
1(80 deewnber 25, csütörtök. 17 Ének karácsony éjjelén j Irta: Hegedűs Lóránt Hogy eljött az est. szikrázó csillagok millió szemével tekint le rám az ég 3 ringatom- ringatom: Jézus térdéu ringatom megfáradt lejem, ó, de jó itt! Gyertek ti fájó fejek, megsebzett szivek, epe<Lő cserepes ajkak: emberek, mind gyertek ti ide. ó, de jó itt. Ha közelgői merészelek hozzád Uram, érzem szivednek szent forróságát, jóságod parazsát s szerelmedet, mely végtelen sugaraival izzóvá teszi a lelkek birodatmát és nem frud senki, senki neki ellentállni, mert áthatolsz vele csonton, szivén é* velőn. Érzi telt, mily rengeteg szeretet van a világon, földön, föld felett, fenn, lent, mindenütt s a rengeteg szeretetböl, mellyel a világűr mesz- személylő magasságáig meglelik — a mely ömölve ömlik az Ur haLhatallan szivéből — ebből mily kevés van bennünk — bennetek? Miért van ez? Mert mi nem gyújtunk szere- tetsugárt, hanem magunktól és embertársainktól elhajítjuk azt; mert kicsiny a szivünk a Jézus nem fér belé; mert nem szeretjük magunkat eléggé, mert akkor szeretni tudnánk mást is; mert jégpáncél alatt élünk, mini befagyott folyó s azért a Jézus napjának sugára csak ritkán talál ránk; pedig úgy keres — mindig keres, fent és leni, éjjel és nappal. Mily mennyei gazdagság lenne, ha ceaík kicsit nőne a szivünk. — Több lenne, több, hogy Jézusból több férje© belé! Karácsony estén, Uram, daS nélkül dalolok hozzád éneket. Kis szivból ne várj te nagy zsolozsmát. Kis érzelem halk csengéssel vergődik feléd. Uram, ne adj nekem hosszú életet, ne jSS| íZéjk| I Jr*f j évek nagy sorát: hisz a halált csak úgy szerelem, mint az életet. Uram, más kér tőled hirt, gazdaságot, más tündöklést és szerencsés sorsot: az én kérésem ennél szászor nagyobb. Uram, nem kérek jói étel, sem egészséget, nem elismerési e erőt sem kérek én: az én kérésem ezerszer nagyobb. Uram, nem vágyom sok-tudásra, nem sok- láíásra, sem sok barátra: az én kérésem több ennél milliószor. Adj Jézusom egy parányt a te szivedből, hogy több szeretet szánhasson belém! Uram azért jövök eléd: Hogy jobban tudjak szeretni: Téged. Szeretni a Te m^nd,enséged, Bánt ást, erényt, bajt, békességet, A barátot s az ellenséget. Szeressem a le halló lombot, Kis pillangót, sáros porondot, Minden szegényt s beteg porontyot. ZendiÜni az Élet hárfáján 8 örvendezni a Halál árnyán. Kapjam szivednek egy csipetjét! Uram, porom mind kinccsé lenne. Napsugarad érzeném benne! S dalolja szivem mind e népnek, A gazdagnak s a csekélynek, Lenyugvó estén s kélő nappá! Mélységes mély alázattal, A széni, loarácsony énekét! Uram ezért jöttem eléd. MÉCS LÁSZLÓ: TILINKO ne ő néha mintha rossz ponész, pókháló lepné csont-velőm s vérem pezsgetni törtetőn végigfutok a domb-tetőn, körülnézek g biasergetön vig gaél csókolja gond-redőm. Ai Isten nyáját őrizem. A birkák száma kétezer! A felelősség nagy teher! Ó Gardám, mivel vértezel, hogy mindig jó pásztor legyek b mind meglegyen, ha kérdezel? Megettem már a Bibliát és mázsaszámra könyveket: bübájoskodom így megy úgy, ne ártson farkas, szörnyeteg, — de néha csak sután-bután öntöm a titkos könnyeket. Matatnom kefl a jó utat és az ezerjófüveket, a sok mérgéé virág között, miket a Ló körmi! vetett, mutatnom kell * patakot, mely Isten-hegyben születeti Éb mindig rig-legényeaen, farkas-riasztó izmosán, é* mint a Mózes oszlopa, világitón és biztosan ée mindig szeplőtelenül, soha lanyhán vagy piszkosan! Szegények, árvák, Brregyek vigasztalója én rágj ok, • rothadást meggátoló: a lelkek tója én vagyok, tnaepló szivek ünnepi friss tüinkója én vagyok, fli néha minik farkasok és néha roegkergfllt ebek, és néha rág a rágalom és üldöznek az Qtlegek >— i« m legény-fejet talál, én mindettől nem csüggedek. In szentelem meg nyájamat, ha éri ián, ha ért gyára, Un állok poszton éjssaka, ha lámpáiké az égi ház! ■— 8 mikor magamtól rettegek: Uram, én rám Itt ki vigyáz?? Mindég körüljár a gonosz ás rettentő nagy mersz* van • a püspök ér oly mess*® van, a pápa ér de messze van, s ha én elalszom egyszer Itt, é akkor minden veszve van! Tudom, pókháló-fonalon tartod Napodat, holdadat és engem 8a. Megmarkolom a láthatatlan fonalat • fflinkésem, ne sejtse más, hogy félek az égbolt alatt! Vonatindulásig Irta: Schalkház Sára A beszállásnál mindenki siet. Pedig még sok idő van. Talán busz perc az indulásig. Mégis egymást Lasz igáivá, tolakodva, jobbra-balra kiáltozva szaladnak a kocsik felé az emberek. Úgy siet mindenki, mintha máris késő lenne. Lármás és zajos az állomás. Néhány fölparkolt, rohanó hordár kiáltozva szalad, az ‘gyik hátrafordul éo összeütközik egy ügyetlen ténfergővel. Veszekednek. Egy asszony két-három csomagot cipel s egyik kezében egy kis, spárgával összekötözött doboz. CipÖdoboz. Az asszony kapkodva szalad s a doboz leesik. Zöldpaprika, tojás, kenyér, szalonna gurul szét belőle. Az asszony kétségbeesetten kiabál, néhány rohanó fölrugja. ör^zetapossa elemózsiáját. A harmadosztályú váróteremből hosszú s különös sor indul meg. Vagy tizenöt gyerek, hatévestől lefelé. Két asszony a karján is cipel Két pólyásat. A gyerekekkel több felnőtt is megy. Férfi és nő vegyest. Mind szegény, nyomorúságos emberek, kettő kivételével. Mind szomorúan, lehajtott fejjel mennek, csak a két kivétel, a két nő intézkedett erélyes hangon. A gyerekeket irányították. Beszállnak. A kocsi első részén már alig vara hely, hátrább mennek. Mikor végigvonulnak & kis fülkén, mindenki utánuk néz: És megindult a találgatás: — Kik ezek? — Hova mennek? — Viszik őket... — De hova és miért? .., A vékony faajtón keresztül lehet hallani a | hangokat. A gyerekek zajosak. Némelyik sir. Valaki erélyes, szigorú hangon kiabál a gyerekekre. Az első fülkében néhány nő ült. Érdeklődtek a kicsinyek kánt. KetLen-hárman átmentek hozzájuk. Aztán visszajött az egyik. Mind érdeklődve néztek rá. Várták, hogy beszéljen. — Kecskemétre viszik őket az árvaházba, — Árvák? ... Szegények ... — Mit szegények! Jobb dolguk lesz, mint otthon ... — No, no ... 1 — Hát talán nem? Mijük van ezeknek Rt, I Pesten? ... — Mégi*, mégis. Az otthon", csak otthon. — Nyomorúság ... — De az anya, meg az apa.. „ j — Hát igen .. „ És megindul a beszéd. Eddig mind hallgatagon ültek, most mind beszélgetni kezdenek. A gyerekek keverték beszédbe a hallgató felnőtteket, A másik fülkéből áth&ll&tszik a sir ás. — No, hallgathatjuk... — jegyzi meg TSr laki — Nem sokáig. —- Éppen elég ideig. — Hová tetszik utazni» —- Szentesre. —» Akkor együtt megyünk. ~ Szintén Szentesre? Az államfogház hölgye Elbeszélés írta: KfcÚDY GYULA L 'A vád áttamfoghá* lakó! között apáról (fura nállott az a babona, amely szedett, ba Kertes!, a vörös aftndi»znó<wlkához hasonlatos másodkulcsár holtomberrel álmodott: remi esen valamely keílecnellenség következett be aznapon a fogház megszokott életmódjában. Hitelező jelentette látogatását, vagy a „mhűsztériuanbol" jött valami „nagykutya, aki a dolgokba bele- kapcáskodoti. Ha Kertes! fehér lepedőben álmodta a holt embert: akkor meg pláne a nyakunkon volt a .veszedelem. Ilyen napon bizonyos volt a hideg időjárás, a veszekedés, a betegség és a fogdából kétszerkettő-bizonyossággal paszulyt küldték ebédre az aboneneeknek. Jó szerencse, ha ilyen napon senki te akasztota föl magát szerelmi nyavalyából, elhagyót teágbóL, bánatból, szabadságvágyból valamely félreeső kamrában, amint az már nem egyszer megtörtént. ... Azon a napon, mikor karácsony felé járt már az idő és a szobákban (a „celláikban") a vaskályha lángjai mindenféle ismerőé és ismeretlen figurákat rajzoltak a falra, azon a napon Kertesi megborotválkozou ée ugyanezért kissé megfehérodeu arccal jelentette, hogy az elmúlt éjezaka tetszhalottal álmodott. Egy holt- ember jött be a szobájába, pipára gyújtott ée beszélt hozzá, de persze elfelejtette a trotli, hogy mit beszélt a holtember. Hiába volt a palatábla és a kréta Körtééi kezeügyébe készítve éjszakára (a lutriszámok följegyzése végett is), a mieodkiulcsár semmit sem jegyzett meg abból, amit a tetszhalott mondott, —. Habár nem hiszek a babonákban, magam te kiváncsi vagyok a fejleményekre, — mondta a délelőtti séta közben Szemere Mikiéi, akit három napra küldtek Vácra, de persze olyan poggyásszal érkezett, mintha Indiába utazott volna. Robonozy Gedeon, aki a kerti-séta egyórás Idejét arra használta föl, hogy testgyakoriat szempontjából mindennap fölmászott a löki szintes épüíM háztetejére, a kémény mellől kukorékolt: — Itt szélit M a jftettől sgyfUt a kulcsár tetszhalottja. A *s®éar Hadik Sándor gróf, aki nem szeretett a világon semmit: a szokott életundorral álldogált az ecetía alatt, mint általában két hétig mindig, amíg „fürdővendég" volt a váci m. ki?, államioghásbac— Nem bánnám, ha néhanapján álmodnék én te, — mondta és másnapig megint nem szólt. Rezeda Kázmér, a föntebb említett urak barátja, aki ugy „rendezte" a dolgát, hogy maga te abban az időben tölthesse ki kéthavi fogház- büntetését abban a dumaparti városkában, mikor előkelő ismerősei, miután véleménye szerint jótáneaságban majd könnyebben múlnak a börtönapdk, Rezeda, mint érzelmes fiatalember, elgondolkodott a tetszhalott dolgán, mert S ancsak véleménye szerint, ha már meg kell li (persze, könnyedén és mosolyogva egy elhibázott szerelem miatt), alaposan, visszavonhatatlanul haljon meg az ember. — Az ördögbe! Nem lehet úriemberhez méltó foglalkozás: kísértetnek lenni a váci állam- fogházban! — szólt babonásan és hideglelősen gondolt arra, hogy esetleg az ő sorsában volna megírva, hogy kék börtönőri kabátban és fehér lepedőben sétálgasson éjfélkor az udvaron. (Rezeda ur ezidőlájt kövér volt, mint Néró, öregnek érezte magát, mint WSde Oscar, szentimentális volt, mini egy vénasezony hamis kontya.) II. Délután, amikor a látogatások ideje volt az ál lám fogházban és Kokes Mili, a váci fehérnemű varrónő, aki az államfoglyokat ruházta és egyébként is pártfogolta: a többi között rendelet kapott Rezeda úrtól is egy hoeszu, térden- alóJ érő hálóing megvár rácára nézve. Kokcs MiH, aki varrónői pályáján (amig Varroda-taiiaj- ikmosnő lett), sok mindent tapasztalt az életben, sóhajtva kérdezte, hogy talán fázik Rezeda ur éjszakánként? — Igen, a szivemben egy jégdarabot érzek minden este, amikor nyolc órakor megfordul a kulcs a zárban és négyfa! között maradok, hogy büntetésemnek eleget tegyek. Ilyenkor nyomban beállók kísértetnek a ugy érzem, hogy reggelig bekala&dozom az egész világot. Holtfáraa- tan kelek föl reggel, amikor m őrmester az ajtót ismét kinyitja. Kökre Mili (szílrkehaju, vidékiesen jószívű asszonyság volt) a centiméterével megmérte Rezeda urat tetől-talpig. — Csak a fejet nam szabad elveszíteni, — még akkor se, ha megszakad a szív a magányosságtól. Pláne önnek neio lehet oka panaszra, amikor egy hölgy mindennap érdeklődik ön iránt, mond Koke« Mi;M, miközben a hölgy szót jelentősen hangsúlyozta, — Nincsenek ismerőseim a városban, — felek Rezeda ur zavarodottan. — Az a hölgy látta önt megérkezni az állomáson, látta önt kocsiba szállni és este a Kúria- vendéglőbe hajtatni, ahol az első éjszakát töltötte. És látta önt vacsorázni a fogadó éttermében, szomorúsága meghatotta, mert a Vácra érkező úriemberek között is föltűnő volt az ön szomorúsága. Bizonyára hü hitvest, vagy drága-látó* ményasszonyt, jó szeretőt hagyott ön távol a világban, mikor Vácra jött, hogy itt büntetését leülje ... — Nem ige®, sir utánam senki a világon tudtommal, — merengett Rezeda, amíg a nyakát is odatartotta Kokes Mili centiméterének. A varrónő néhány ceruza jelt rakott egy újság szélére, aztán" bizonyos könnyebbséggel kiáltott föl: —- Hál’ Istennek, hogy így áll a dolog. Az a hölgy ugyanis azt hiszi, hogy önt vaalmely veszedelmes, élet-halálra menő nagy szerelem szomorít ja ée ugyanezért azt parancsolta gondoltainak, hogy csitt legyen. Mert mit lehet csinálni egy államfogollyal, aki odakünt hagyta a szivét a messzi nagyvilágban, mikor büntetését itt elkezdi? Mondja meg maga. Rezeda ur, mit lehet csinálni egy életveszélyesen szerelmes fiatalemberrel itt Vácott? Hagyni kellene őt. hogy a körmeivel ássa a szivét a börtön magányában, elhagvatot.ságában, mert nincs más j gyógyszer a boldogtalan szerelem ellen... De a helyzet megváltozik, ha önnek nincsenek fél-1 bennhagyott ismeretségei odakünn a világban. — Egy kutyám sincs, Kokes asszony. A jószivü varrónő ezután titokzatosan összepakolta ujságpapirosait-, amely csomaggal (mint k szülésznő) a várost járta és megígérte Rezeda urnák, hogy a dolgok további meneteléről majd a legközelebbi látogatási napon tudóéit ja. —- De hát mondja meg, mi!yeu»az a hölgy, aki utánam érdeklődik? — kérdezte Rezeda ur az ajtóban, (Mert az államfoglyok, szegények, nem érnek rá a sok tettetésre.) — Én komoly nő vagyok. Nem szeretek pletykát csinálni. Csak annyit mondhatok, hogy nem fogja megbánni, hogy szabad eziweL szabad kézzel jött Vácra, — mond a varrónő és Rezeda ur éjjeli álmának megint vége volt. A börtönbeli éjszakákon ráér sok mindenre as egyébként okos ember is. Ráér kiszállni a kéménye® át a városika ismeretlen háztetőire 6a onnan kitalálni, hogy a fedelek alatt, hol van az a női szív, amely a szegény fogolyért ábrándozva dobog. Hol van az a hölgy, aki a vasúti állomáson megérkezni látta öt, holott mindig ugy tervezte, hogy gőzhajóval jön Vácra? Ki az a hölgy, aki az étteremen is figyelmére méltatta, holott emlékezete szerint olyan rosszkedve volt, hogy csak fogpiszkálót vacsorázott? III. — Meg kell engednie, hogy a hölgy a fogház igazgatója előtt ugy szerepeljen, mint unoka- huga, rokona, várvavárt atyafija, mert másként nem kap engedélyt a látogatás megtevéséhes, — mond Kokes Midi, mielőtt a pártit örezehoc- ta volna Rezeda ur és az ismeretlen hölgy között. — Nem bánom, ha a nagymamámnak mondja magái, — felelt Rezeda ur, mén ugyan mit meg nem tenne egy állam fogoly az ismeretiéin hölgy kedvéért, aki már akkor te figyelmére méltatta őt, amikor & váci állomásról bekoc&i- ZPtt? És a kaaindos hölgy (szürke eső köpenyben éa vörösbarna fátyol alatt) valóban megérkezett egy, délután. —• ön bizonyosan egy kecskepásztornét várt a hegyek közül, aki a lovagregények révén rajong a váci államfogház szenvedő lovagjaiért ____ TUWCAlAŐAGkARHtmtaP
