Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
^R«^-7^A<AaR-Hngifl& — Még tovább. A sírás a másít fülkébe® erősebb les®. Mind több és több gyérét sir. Az asszonyok már ideg estednek. Megint föláll kettő, hogy átmenjen. De ekkor nyílik az ajtó és visszatér, aki az előbb ment át. — Szegények, —■ mondja gyorsam, talán senkinek sem, csak saját magának és gyors, kapkodó kézzel emel le egy fehér papír csomagot, gyors, kapkodó kézzel oldozza a zsinórt. Kifliket és zsemlyéket ve#z elő, átszalad a másik fülkébe. Biztosan szétosztogatja, mert egy percnyi, nem, csak pillanatnyi csönd van. Aztán megint kezdődik a sirás. Keserves. A gyerekhangokiba, gyereksirásba a felnőtt teké keveredik. Hosszan terjeng néhány asz- szonyi jajongás. A kis fülkeajtó hirtelen fölszakad. Egy férfi tántorog ki. Nem jön. Tántorog. Kis, zöld, kopott kalapja félrecsuszva fején, nagy, piros keze az arcán. üvölt ve, hörögve sir. Nem is sírás ez, hanem valami vad, keserű szükölés. Halálraeebzett állat üvölt ilyen borzongató kínnal. Nagy, piros kezén kereeztölezakad a könny. Tántorgó léptekkel s ezzel a fájdalmas szűküléssel bukdácsol végig a fülkén. A fülkében halálos csönd van. Mindenki megmered. Mindenkinek szivébe vág ez a sirás. Utána bejön az egyik ut*s. A*, aki az előbb a kifliket vitte át. Megáll & fülke közepén. Arca izgatott és megindult. Senki sem mer kérdezni semmit. Az asszony a* ablakhoz lép, kinéz. Aztán visszafondni Három gyerekét viszik el. Egy hete temette a feleségét. A legidősebb négyéves. Megint nagy, döbbent eeönd. Csak a másik fülkéből hallatszik át a keserves gyereksirás. Valahogy így történhetett: kié, dohos, szűk, piszkos pincelakásban laktak. Az asszony sokat mosott, aztán egyszer köhögni kezdett. Sokat, sokáig. Volt valaki, aki törődött velük. Talán kaptak is néha-néha valamit. A gyerekek egy- egy cipőt, vagy ruhácskát, régit, kopottat, foltosat. A* asszony köhögése mindig nehezebb lett. Ti* napja végleg megszűnt. A férfi ottmaradt nyomom ságival éi a három gyerekkel. Valaki törődött velük, kijárta, hogy a gyerekeket elvigyék. Hiez ez a legjobb. Mit csinál egy szegény, nyomorúságos férfi, agy edül maradt férfi három kisgyerekkel? A gyerekeket legjobb elvinni A gyerekeket ma viszik. Most még két asszony megy keresztül a fülDÜRAX a tCxállS. itíMxxi, fOsft ém *H<S tW©g. A tüWbSI ÍOSK4* n&Vfi! asarvirexhatá. I.rp«í*Ofyá» kizárva. A laffprnkliknMbb njé dA. Mfaadeníb kapható Petroleum. ?&xk«ivbik és ricUmpik aar» e41eextclcban Gyári lerakat G. DUSCHINSKY, | Bratlalava, tCRxtár»ji*/ij~tér 11. Kérjen Árajánlatot. SZIKLAV FERENC: ÉBRESZTŐ Mért van ma a szív a szívtől távolabb, mint valaha? ... ' Goodeaő szitál a leidre, sáros lett az élet-űt, óletúíon, ahány ember, eéltkeresve szeriedül Aki szegény, aki gazdag, vihar vágja egyaránt, csak a gazdag jobban tűri, van, amit magára ránt. A szegényt az ég sem védi, rongyban ázik, didereg, a szájából kiesett a kenyér ize, a meleg esak ha lázként látogatja s mikor az éj rárohan, hideglelés váltogatja, — igr élünk ma, de sokan! Elég lenne egymagában m a szörnyű permeteg, ám a sors még nekilátott, mint egy vásott, rossz gyerek, vályogot gyúr mind a sárból, könnyeinkkel keveri « aki megállt, aki kidőlt, vályogiaÜal beveri. Elszigetelt árva lelkek igy élünk ma szerteszét!... Boldog, kinek ez az élet elvette már az eszét! Vagy talán megért az élet s mint a lepke őszelőn, magunk fonjuk a gubánkat könnyeinkből, szenvedőn? Siratjuk a napsugarat, édes rózsaillatot, magunk baját babusgatjuk « azt hisszük, hogy más halott. Ébredjetek megfáradtak, megállották, kidőltek! Ahogy te élsz vályogfalban, minden gubó előtted életet rejt, szenvedést és szeretetet, bánatot, ahogy te élsz mozdulatlan, társad is osak tetszhalott! • Szép az élet! Hallod Ember? Burkodat kopogtatom! Vesd neki te bent az izmod, én itt kívül szaggatom! Nézd, a könnyed mind selyem lett! Odabent ezt nem tudod! Szenvedésben nő a gyöngy is, ki nem fázott, nem futott! Sárost Árpád költeményei Kassa, december 2&. Karácsony hétéiben jelennek meg Sároef Árpádnak kötetben még meg nem jelent versei a Kazinczy Társaság kiadásában ^ÁJ- dozom a napnak4' címen. Sájro*i Árpád egyike volt ásóiknak a vidéken élé poétáknak, akik a főváros kodalnrf köreiben, te elismerést tudtak azerexná maguknak. A budapesti saépdrodailmi lapok állandóan hozták verselt, cikkeit és elbecDélé- eeit. A Ványi-féle Magyar Irodalmi Lexikont adatai ezerint 1865 június lő-áfl aeüietett Kassán, jogot végzett s mindvégig Kaaaa város szolgálatában ült. Életében négy versee- kötete jelent meg: Költemények (1887), Ifja évek (1891), Téré* (1901), Én már eUnduk- tam (1918). Most megjelenő versciklusának: „Áldozom a napnak44 ő maga adta még a elmét, de az ez év tavaszén bekövetkezett halála meggátolta abban, hogy befejezze a munkáját A sajté alá rendezési a Kazinczy Társaság főtitkára, Sziklay Ferenc végezte, ugyanő irta meg a kötet előszavát te. Sárosi Árpád egész különös jelensége a magyar irodalomnak, Talán az a jelző ülik rá legjobban: „őrök ifjú44. Nincs olyan változása a magyar irodalomnak négy évtized alatt — és mennyi ea a változás, színben, hangban, tárgyban, elgondolásban! — meáy- | nek hatása ne érződnék meg versein. Min- \ den korfordulat átzug azeizmográl-érzékenye | ségü telkén, osak egyet tart meg vezetö- | fonálnak életében és költészetében, a azép- | ség, jóság, hit, szeretet mindenektelettvoló- j aágát s az ebiből származó őrök opttmizmoHiv ai élet! Sohsem volt még egy hosszú tél sem örök! Vár a* élet! Vár a tavasz, új virágok, örömök! Hogyha minden acélos kér munkalázban egybeforr, új kalász nő az ugaron, jégvert tőkén őszre bor! De ha megfiilsz bánatodban, más fonja le selymedet, bjj^iné lesz, mi benned érték, — biin és bánat eltemeti kén. Simák. Hosszan, elnyújtott asszonyt sirássa’ . As utasok as ablakhoz mennek. Kinéznek. Ott áll a kocsi mellett a férfi. A keze már nincs az arca előtt. Már nem sir. De szeme véresen vörös. Arca ég. Vörösesszőke bajusza lefelé lóg. Borostás. Talán már négy-öt napja nem borotválkozott. Vagy talán egy hete. Talán éppen a temetés napján volt kiborotválkózva utoljára. Kis, kopott zöld kalapja alól rendetlenül kuszái ódik elő ritkáé haja Keze zsebében. Nagy, kemény, formátlan, fénytelen fekete cipője van. Olyan, mintha vasból leame. A sár Tajta meg olyan, mint a rozsda. Valami szakadozott zsákból csinált kötény van előtte. A nagyvárosok hatalmas butorszállitó kocsijain ilyenek a kocsisok. Lehajtott fejjel áll A vonat körül nagy a szaladgálás. Valaki a fülkében megnézi az órát. — Hány óra? — kérdi egy másik. — öt perc múlva negyednyok. —* Késünk? — Nem. Most kéne indulni. Ebben a percben már hal tani Se: fütyülnek', élesen, hosszan. —< Indulunk. A másik fülkében kiáltozássá les* & sírás. Keserves, könnyes, rekedtre sirt gyerekhangok kiáltoznak. Egy szigorú, türelmetlen, éles női hang nem tudja tulkiahálmi a gyerekeket A férfi áll. Megemeli fejét A vonatra néz, de nem lát semmit Szája nyitva, hörgő, kimos sírásának utolsó foszlánya most szakadozik torkában. Valahogy megemeli kalapját s aztán keservesen fejébe vágja. Nagy öklével szeméhez nyúl. Aztán megfordul, otromba cipőjével nehezen, megverten indul viseza a városba. A két asszony még jajong, szemüket törlik... sát. A Kazinczy Társaság nemcsak kegyeleten kötelességét teljesítette, amikor egyik alapítójának a mindvégig lelkes, munkás tagjának ezeket a rövid lélekzetü, kedvesen megirt, de mélyértelmü verseit kiadta, de szolgálatot akart tenni azoknak is, akik hisznek még ma is a szépség uralmában s akik lelkűk vágyának visszhangját várják a versekben. A közel fizives kötet ára 20 korona, megrendelhető a Kazinczy Társaságnál (Kosi©*, Éder-u. 9). Postai küldés esetén 8 korona portót számítanak fel. Köhögés, hurut, szam&rköfcösés Mell-karamela Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. pedig én osak egyszerű asszony vagyok, akinek nincs más kívánsága, mint úriemberrel társalogni, csevegni, az időt eltölteni, kellemetesen, mint mondani szokták! — szólt a hölgy. — Ugyanezért ne is kérdezze nevemet, társadalmi rangomat. Nevezzen Ypszilon kisasszonynak, vagy ha jobban esik, Ypszilonnénak. Nem akarok lenni más, mint az ön Ypszilon betűje. Ypszilon az ál'lamfogoly szó végén. S az államfogoiy lelkendezve felelt: — Kedves Ypszilon nagysád, úgy fogom önt tekinteni, mint börtönéj«zakámnak csillagsugarát, aki véletlenül a szegény fogolyra pillantott, amikor az éppen megátkozni akarta sorsát, amely a legnyomorultabb helyzetbe sodorta. Tudja ön, mi az börtönben ülni? De most már hagyjuk a kint, keservet, bubánatot. — Ne tettesse magát, — szólott Ypszilon kisasszony, mielőtt az államfogoly lélegzetet vehetett volna. — Maga bizonyosan a legrosszabbat gondolja felőlem, midőn itt ülök a társalgóban és szavait hallgatom. — Én még eddig nem gondoltam semmit, mélyen tisztelt úrnőm, mint csak annyit, hogy egy kimondhatatlan helyzetben váratlanul segítséget találok önben. Jól tudom, hogy megnalui végül is egyedül kell minden embernek, ha végórája elkövetkezik; de addig is és mindig egyedül lenni ezen a nagyvilágon, senkivel egy őszinte szét se váltani, a börtönt, a tehetetlenséget, az elhagyotteágot érezni folyton magam körül? Nem, asszonyom, ezt már nem bírtam volna tovább s ezért üdvözöltem önt olyan örömmel, amilyent megérdemel! —• felelt még mindig lelkesen Rezeda ur, mert úgy érezte, hogyha a legszínesebb keleti szőnyeget terítené a hölgy elé, az se volna elegendő arra nézve, hogy hódolatát kellően kifejezze. — Ne tettesse magát, — ismételte váci ko- noksággal a hölgy. — Én u^y-se hiszek el minden szót, akárhogy erőlködik. —■ Nem ki kell, hogy elhigyjo mindazt, amit mondok, ceak azt engedje meg. hogy figyelmeztessem, hogy néha, véletlenül igazat is szoktak beszélni a férfiak, akik amúgy ;is olyan '"•gyedül vannak, mikor ötvenedik életévüket betöltötték, mintha máris magányon sírjaikban feküdnének. Én már elmúltam öt venké tesztendös, vagy talán hatvankettő is, ugyanazért távol vagyok a kor divatos eszméitől, meghide- gedett, kiüresedett körülöttem a világ. Még ha szabadlábon volnék: se találnék minden bokorban emberre, aki megértene engem, akivel még beszélni, együtt gondolkozni, együtt érezni tudnék. Ritkák már az öreg pajtások, akikkel együtt hevtíltem. Ritkák már a kerekasztal lovagjai, akik még látták Artúr királyt hollóvá változni. Ritka már a nóta, amely arra tanítana, hány csillagból van a Göncöl szekere és még ritkább a kié lány, aki még számon tartaná, hogyan melegítse meg a lelkünket egy-két szavával. Egyedül kell lenni a korcsmában, a börtönben, a sirveremben is ezentúl. Azért köszönöm, hogy meglátogatott. Az ismeretlen hölgy talán félig sem értette azokat a szavakat, amelyek a börtönlakó szájára tódultak, de nem estek rosszul neki a szavak, mert folyamatosan voltak elmondva. A hölgy rövid, gondolkozás után ezt a kérdést tette föl: — Hisz ön a másvilágban? —- Hiszek. De csak azóta, mióta nincs már semmi reménységem ahhoz, hogy ezen a földön még valóban boldoggá lehessek. Bizonyos idő óta, mióta életem elhervadáea bebizonyosodott: minden szomorú órámat egy másvilági számlára irom, amely odaát ma.kl mint behajtandó követelés fog szerepelni. Ha ez a tartozás nem volna, amellyel a másvilág tartozik: alig hinném, hogy bírnám tovább hitetlenül vinni életemet, — felelt Rezeda ur. Ypszilon kisasszony megint csak úgy viselkedett. mintha nem sok jelentőséget tulajdonítana Rezeda ur szavainak. Gyorsan újabb kérdhet adott föl: —• Hisz ön a nőkben? — Hiszek. A nő az emberiség magjának virága, aki mindig fölfelé, a napocska felé emeli a fejét. Nő nélkül olyan volna az életünk, mintha kopár, terméketlen sziklafalak között töltenénk napjainkat, ahol még a kecske se találná roeg a maga rágni valóját. A nők ellepik életünk kertjeit, és a lég gonoszabb férfit is olyan gondolatokra. nevelik, amely gondolatok nőle nélkül nem jöhettek volna létre. Ypszilon kisasszony nem nyilatkozott, hogy meg volt-e elégedve az államfogoly feleletével. Úgy látszik, a jeles, vagy elégtelen osztályzatot majd később Írja jegyzőkönyvecskéjébe. Most csak a ..pauzát" várta Rezeda ur feleletében, hogy föladhassa a harmadik kérdést: —■ Hisz ön a „perpetuum mobilében"? Rezeda ur éppen felelni akart, midőn a fogházélet úgy megviselte, hogy tán még ekkor sem vette volt észre a játékot, amelyet az ismeretlen hölgy vele űzött... Felelni akart, mert bár a legöregebb embernek érezte magát az országban, még nem jött rá, hogy az ismeretlen hölgy olyan kérdéseket intéz hozzá, amilyen kérdéseket föl lehet adni mindenkinek, akivel uccán, vonaton, gőzhajón, vagy omni- buszkocsin megismerkednek a hölgyek. így természetesen azt sem vette észre, hogy az ismeretlen hölgy nem is vár nagyon feleletet kérdéseire, amelyekkel csupán műveltségét akarja bebizonyítani, mint ez már az ismeretlen nők régi szokása Pesten, Pest környékén, de tán távolabbi országrészekben is, ahol nők és férfiak véletlenül megismerkednek. Az államfogház látogatónője azonban ekkor a faliórára pillantott, amely falióra a társalgóban kifent bajusz-szárak kai végezte a maga tennivalóját. Á hölgy fölkiáltott: — A kiekését! Mingyárt letelik a látogatási óra és én még mindig nem próbáltam meg kegyeden a hálóinget, amelynek próbája végett idejöttem. Az államfogház hölgye tehát gyorsan letette vörösbarna fátyolát (vele kalapját), amikor egy elég kedves női arc tűnt elő, amilyen a vidéki kaszirnők arca szokott lenni, amelyek szépség- tapasszal vannak ellátva, frufruval és huncut- kával környékezve és általában a kuceéber- ko sarak dobozain látható hölgyek képmásait példázzák. Ugyancsak levetette esököpenyegét, amelyet a Vác és Budapest között utazgató hölgyek akkor is viselnek, amikor noan áíll esőre az időjárás, ellenben a megjelenés eleganciáját jelenti az utazóküpony, amilyenben megmutatkozhat ik akár egy vidéki bárónő, akár egy polgárnő. Ezek a női utazóköpenyegek tulajdonképpen semmit se mondanak, mert ezerszámra gyártják őket és legföljebb a perpetuum mobiléról adnak föl kérdést. A köpenyeg alatt azon idők divatjának előírása szerint fehér selyemblúz és kockáé, barna, bokáig érő, úgynevezett „trotőr" posztó-szoknya volt. A bőrövnek, amely a hölgy derekát karcsúsította, pipacspiros színe volt és *z mindenféle földi gondolatokra ingerelte Rezeda Kázmért, a büntetését töltő államfoglyot. E pipacspiros öv nélkül talán még mindig a hölgy kérdéseit várná a börtönben h érv adásba indult férfi íb, pedig a hölgynek több kérdése nem volt, több kérdése nem állott rendelkezésére, amellyel a férfiak érdeklődését fölkelthetné. Akit három kérdésével az uccán, vonaton, gőzhajón, vagy omnibuszon nem lepett, meg kellőképpen, ott már hiábavaló volt nyújtani a futó ismeretséget. A hölgy szégyenkezve szállhatott le a gyorskocsiról. — De Rezeda ur megfogadta a hölgy tanácsát és nem tettette magát tovább. IV. \ . Másnap a dóiá sétánál, mikor a* unatkozó államioglyok megint csak fölvetették azt & beszédtémát, hogy Kertes! holt-emberrel álmodott és valószínűleg nagyobb időváltozásra van kilátás: Rezeda ur meglepetésre kijelentette, hogy ő már nem törődik többé a hideg időjárással, mert gondoskodott magának hálóingről amely megóvja, attól, hogy köhögést, lázt, tüdőgyulladást, torokgyíkot szerezzen. Szem erő Miklós, aki szeretett érdeklődni a* uj találmányok iránt: megkérdezte Ret^la iiTat, hol lehetne beszerezni hasonló tevényvizet, vagy teveszőrkendőt, amelynek használata a meghűléstől megóv, miután ő maga gyakran szenvedett náthában, ha történetesen mozit!áb lépett, ki az ágyból. És az ásványvíz, amelyet eddig nátha ellen használt: nem sokat segített.' A szép Hadik Sándor, aki ugyancsak végighallgatta az ál lám fogházból! történetei, egykedvűen vállat vont. — Vigyázni kei a varrónőkkel, — mondta* — Egyszer Béeelvon egy leszakadt nadrággombbal együtt a lábszáramat is a gombhoz varrták? igaz, hogy őszi lóversenyen történt, amikor már jóformán sötétben futják a kiírt versenyeket, hogy az eredményt ceaik a bíró látja.
