Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
6 'prxgmMa<Aarhi rmp 1980 december 95, esütörtflfc. Anyák énekelnek... „.. .Mellette vagyon az édesanyja, Mária — barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia.. Karácsonyi énekek 118. vers. Fehér, puhaszőrü, busszemu kis bárány, ama éj óta csak vágyakozik, várván; meg a kis borjú is esdekelve béget, vár valami égi fényes békességet... Bárányka, borjucska... Mi van a szivükben? Jaj, de sok a könnyű buta kis szemükben! Valaha, valahol ők valamit láttak, titokzatos mélyin a jászol aljának ... Látták Betlehemnek forró-fagyos éjjét Hallották angyalok ég-tiszta zenéjét. És a hideg téli zimankós borun át látták a Kisdednek fénylő koszorúját... És a szélben, amely havas ágat ingat, az Anyát is látták, amint jászolt ringat; szüz-fehér leplére ahogy árnyak szállnak s a keresztgerendán az árnyak megállnak... * Karácsony éjjelén anyák énekelnek: aludj csak gyermekem, itt vagyok melletted. — Éj kopog az ablak vaksötét üvegjén — Jaj, hogy vértiil-sártul meg nem menthetlek én!. Jaj, be jó fekünni barmok közt, jászolban! Jaj, be rossz selyemben, csuful kijátszottan! Borjucska: bőgicsélj... Csak bégess: bárányka. Anyák énekelnek teli holdvilágba... Somlyó Zoltán. * S A sz’ovenszkói országos választmány ülése Pozsony, december 23. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A szlovenszkói országos választmány hétfői ülésén a szak-, ipar- és kereskedelmi iskoláik tanulói részére ösztöndíjak címén 117.000 koronát utaltak ki 500, 800, 1000 és 1500 koronás összegekben. A tardoskedd-tornóci ut építésénél nagyobb vita fejlődött ki. Dusek Győző dr. és Alapy Gyula dr. a közlekedés feltétlen követelményeként tüntetik fel ennek az útnak a kinépité- sét. A választmány az ügyet a legközelebbi ülés napirendjére tűzi ki. Előkészítette a választmány az országos képviselőtestület részére a képviselőtestületi és válaszmányi tagok átalányára és vasúti jegyeire vonatkozó határozatot. Jóváhagyta a választmány a Kassa városának a régi nyugdíjasok egyenjogusitásáról szóló határozatát. Ugyancsak jóváhagyta a választmány a Kassa városi nyugdíjasok 1921—1925. évre vonatkozó előléptetési és illetményei ügyében hozott határozatát. A legközelebbi országos választmányi ülés 1931. január második felében lesz. Feketén, Márai Sándoréknál Irta- Sándor Dezső Márai Sándor a Prágai Magyar Hírlap egyik vasárnapi számában megadta a helyrajzát annak a keretnek, amelyben él. Megírta, hol lakik, milyen a lakása, milyenek a bútorai, a sorok közé lehelte azt a levegőt, amelyben él s amelyet hozzá hasonló sajátos virtuozitással kevés iró volna képes érzékeltetni. Most megkísérlem egy nemrégen tett látogatásomat kicsit feleleveníteni s Márai „hely rajzát" kicsit életszerűen megszemélyesíteni. Márai Sándor karrierje annyira a szemünk előtt s a P. M. H. minden olvasója előtt emelkedett, hogy a személye kell hogy érdekelje minden olvasóját. Engem is érdekelt. Mint egyik „hü olvasója" kerestem ót fel és feketézés, másfélőrás nívós beszélgetés után, amikor a sötét lépcsőházban elgondolkozva lefelé sétálgattam, az újságíró ágaskodott bennem. * Interjú? Nem. Nem is jegyeztem, a beszéd nagyon fesztelen és rapszódikus volt, szabad és friss. Mindenről beszélgettünk, magunkról, másokról, olyasmiről, amit nem lehet megírni, olyasmiről, amit nem érdemes megírni, de érdekes volt a beszélgetés. Rendkívül sok a mondanivalója, mint ahogy Írásain is érezni, hogy tele van. Érdekes volt a beszélgetés, mert Márai érdekes ember. Most ismertem meg s úgy emlékszem, egészen másnak képzeltem, mint amilyen. * Nincsen még nagyon régen, rovidebb utón együttutaztam Grosschmid Géza dr. szenátorral, aki Pestről, a fiától jött. Kicsit keserűen, apai aggodalommal beszélt a fiáról, Márai Sándorról, aki alig 30 éves s mégis fáradt ember, a sikerek középpontjában is elégedetlen, gondtalan életét besötétiti pesszimista természete. A Páriában vele élő barátai is úgy beszéltek róla, hogy zárkózott és visszavonult természet. Valaki azt is mondotta, hogy beképzelt és rideg. Az Írásaiból cinikus okosság érződik, a remetedia jlamu ember objektív látszatu szubjektivitása. Valami önelégült fölényesség vonja be mondanivalóit, fanyar szkepticizmus s mindenekfelett sok és fáradt keserűség. Mintha csalódott ember lenne. * Most itt üllők a „Helyrajziban kitűnően megrajzolt uriszoba egyik fauteuiljében. A kereveten ül a „cinikus" és „szkeptikus" és „fáradt" és „blazirt" és „beképzelt" iró, át a lelkét, mely úgy háborgott ebben a megrendelt és kierőszakolt kisvárosi magányban, mintha tetemrehivásra jött volna ide. A férje ebből mit sem tudott. — A múltad — bocsánatot kérek, nem érdekel — szokta neki mondani. Holott volt múltja. És éppen ezért van most itt egy kisvárosi hotelszobában, melynek nincs vízvezetéke, de van egy repedt tükre, nincs térképe, amely kellene, de van egy cigánybandája, mely abszolúte nem kellene. Most újból felsírt a cigány vonója, de most szinte stílusosnak látta a régi romantikát. A dzsessz dárekt anachron izmus lenne az ő fájdalmához, gondolta megenyhültem A cigány nem hagyta abba és az elcsépelt melódia megtépett foszlányán elkalandozott a Picadilly pazar márványcsarnokába s hirtelen felragyogott előtte egy nő, a diadémje szikrázó extázisáiban. S ez a nő ő maga volt. S ő most mégis itt szenved éjnek idején egy kisvárosi rongyos hotelszobában s ki tudja ki után fekszik le a szegényszagu ágyba s hiába vár a portástól egy térképet s ki tudja, elérí-e a reggelt?! Félni kezdett hirtelen. Felkattantotta a másik lámpát is, de a homály még most se hagyta magát. Elterpeszkedett a szobában s rémületekkel aggatta tele a bútorokat. Pedig neki világosságra volt szüksége, soha nagyobb világosságra, mint éppen most. IV. Leült a bőröndjére, mintha éhes és állásnélküli kóristalány volna s egy vidéki őrház éjjeli csöndjében várna arra a vonatra, amely el vinné a siker és beérkezés nagy állomására. Pedig mögötte már ott a beérkezés, az elégtétel lenyugvó és mindig újból feltámadó napja. A vállán érezte, hogy megesukló sirás kínozza. Kit siratott vájjon? A 3zomoru hotelszobában ebben a pillanatban tán ő maga sem tudta, hogy kit sirat tulajdonképpen? Megijedt a bizonytalanságtól. Megnézte az óráját, hajnali kettő volt. Eddig egy pillanatig nem jött rá az álom. — Lesz vagy hatezer kilométer — mondta egy mély sóhaj után. — Minek nekem a térkép? — nevette ki önmagát. — így is tudom, — gondolta hozzá, bár az lett volna az igazi élvezet, ujjával végigmenni a térképnek zöldreszinezett papírján és követni az egyre növő kilométereket, melyeknek betetőzése egy szegény vidéki hotel szóiba őrült magányossága. Halántékába fúrta mutatóujját és kontrollálni kezdte, vájjon egyezik-e az adat a valósággal ? Már meg is bánta, hogy fölöslegesen fárasztotta a portást, talán nevetséges színben fog előtte föltűnni. — Persze, hogy hatezer kilométer, — tért vissza az ellenőrzéshez és hirtelen felkacagott. Megbánta, mert hátha valakit halálra riaszt ezzel az eszelős, furcsa kacajjal, mely úgy fúrja be magát az éccaka csöndjébe, mint valami éles tőr. Lecsavarta hirtelen a villanyt, mert kísértetiesnek tűnt föl önmagának. Most már végigdőlt a díványon és a sötétben karikák viliództak a szeme előtt. A karikákból, melyek bizonytalan színbe voltak mártva, lassanként egy szabályos férfiarc vált le és plasztikus, élő színekkel vibrált a szeme előtt az, akiben legnagyobb megdöbbenésére felismert valakit, akit nem akart látni s aki miatt mégis idejött, hatezer kilométert tett meg az óceánon, aki miatt esténként, mikor már csak ködőt falt a hajóóriás, ott állt'lengő fátylakkal az úszó kolosszus fedélzetén, aki miatt nem hallotta Mr. Gordon gyöngéd és féltő invitálását, aki miatt szörnyű hallucinációk és kisértő vízióik kínozták, mert az olajos habok akit én ezen az alapon úgy vizionáltam, mint magas, kicsit szerzetesi külsejű, villogó szemű, önkinzott, sápadt embert, aki azonban a valóságban ennek éppen az ellenkezője. Hatalmas, szélesvállu, teltarcu, jóltáplált. Kedélye friss, rengeteg és színes a mondanivalója. Nagyszerű feketével kínál az iró felesége. Nagyon egyszerű modorú, jelentős intellek- tusu asszonynak látszik. Beszédes nagy szemei simogató melegséget fejeznek ki, differenciált lélek tudatosságát, érzékenységét. A nagyon összetartozó emberek harmóniája érezhető csendes közömbösségükből. * Amikor az este leereszkedett, ki gyűlt az íróasztal asztali lámpája, amelynek hozzánk csak tompa fénye, inkább csak árnyéka jutott el. Ebből az árnyékból valami ráesett Márai Sándorra s nagyon különösnek láttam öt. Nem pesszimistának, mint amilyennek rajzolják. Lehet, hogy hangulat volt csak nála. Ezen a délutánon tele volt frissességgel, önbizalommal s egy nagy tervéről olyan optimista hittel beszélt, mint egy ember, aki álmodozni is képes. Egy nagy terve van, amely egyelőre „titok" még. Brilliáns ötlet, valóban, s ő ettől várja, — nem a meggazdagodást, amely talán nem vonzza őt túlságosan, hanem — a függetlenségét, amely — mint mondja — lehetővé tenné a számára azt, hogy nem kellene a kenyérért újságcikkeket írnia, rendelésre. Akkora hasznot remél ettől az ötlettől, a megvalósulásától, hogy független ember és iró lehet, aki csakis azt írja majd, amit muszáj megírni. Verset főleg és regény! Hogy mi ez az ötlet, azt nem írhatom meg. Megkért rá, ne hozzam egyelőre a nyilvánosságra. A nyilvánosság árthatna az ügynek. „Üzleti titok." Lelkes, amikor a „nagy" ügyről beszél. * Ugyanilyen friss, amikor tőle távolabb álló dolgokról beszél. A véleményei nagyon határozottak s élesek. Egy-két szóval jellemez dolgokat, maró gúnnyal semmiéit meg illúziókat Az az ember, akinek örömet szerez az, ha felismeri a látszólag jelentős dolgok jelentéktelenségét. Panaszkodik megkötött kezéről, holott igazi független lélek, aki önmaga számára alkot téziseket, aminthogy semmiféle vonatkozásban, politikában sem képes pártkeretek merev falai között önmagára találni. Azt mondja, nem képes beleilleszkedni egyik párt keretébe se, mint felvilágosult, között egy fejet, várt, igenis! egy fejet, hogy fuldokolva bocsánatot kérjen tőle! Mrs. Gordon most felismerte azt, aki most sokkal fontosabb volt, mint Mr. Gordon, aki nélkül ezt az utat, a hatezer kilmétert sose tette volna meg s aki miatt, először életében, azt hazudta az urának, hogy szüleinek akar sirkövet állítani, ebben a kisvárosi temetőben. A homályon át Fonhat arca kisértett behunyt szemei előtt. Eltakarta a kezével, de a kép oly intenziven élt előtte, hogy fel szeretett volna ordítani. A hat év előtti Forbát gyönyörű és kegyetlen férfifeje volt ez, aki miatt csalódva, szárnyszegve átkelt reszketve az óceánon, megborzongva a várható rémségektől, mint egy madár, aki alól brutálisan kirúgták a fészkét. Forbát éveken át udvarolt neki. A kisvárosi korzó egyetlen színfoltja volt ez a pompás emberpár. Olyan vitalitás hömpölygőit bennük, hogy az álmos kisváros élete valósága gal tőlük kapott némi ritmust. De mégse lehetett az övé, mert az akkori Mrs. Gordon szegény lány volt. A parvenü család dinasztikus allűrökkel egy messzaliánszot elvből nem tűrt. Újból felír áeagott s a kacaja most kíméletlen volt. Mert most ő volt az uralkodó dinasztia a Pénz ő- felsége szeszélyes akaratából. Két év előtt azt hallotta véletlenül még Newyorkban, hogy közben Forbát anyagilag lecsúszott. Odaugrott a bőröndhöz, egyetlen mozdulattal felpattantotta a zárat, kivette a remek ékszereit. A diadémjét, amit a first cla^s-beli Picadilly Club olitpubUkunia is megcsodált. Künn már hajiialodott. Fel se kellett gyújtani a kanosai villanyt, így is tarthatott főpróbát. Ráakasztotta nyakára az ékszert és a tükör szinte megrepedt az irigységtől, mikor a tündöklő ékszer szét szikrázott rajta, úgy hogy csaknem felgyújtotta az egész szobát. kicsit forradalomra hajlamos szellem valahogy a szocializmushoz áll aránylag a legközelebb. De ez is csak távoli rokonság. Nem szereti Pestet Vissza vágyódik Páriába. Rövidesen vissza is tér hosszabb hónapokra. Kicsit lenézi, ugylátszik, a pesti életet amelybe — szerinte — szellemi életet élő ember nem képes megtalálni a megfelelő társasági kapcsolatokat s csaknem valamennyi prominens szellemi érték a legnagyobb vissza von ultságban él. ő i s. Tudja, hogy népszerű. Tudja, hogy szívesen olvassák az Írásait. Azt mondja azonban, hogy ez őt nem érdekli. Ez nem valószínű. Maga is érdeklődve beszéli egyes Írásainak különös s érdekes visszhangjait Azt mondja, ha nem tolulnának a témái, elég volna azokat a beérkezett témákat feldolgozni, amiket lelkes olvasói küldenek neki feldolgozásra. Az írások visszhangja a legkülönbözőbb. Előfordul, hogy egy-egy cikk megjelenése után ugyanannyi szemrehányó levelet kap, mint ahánvan lelkesen gratulálnak neki. A pesti ember is kisvárosi. Egyik cikkében egy körúti étterem bélszínéről gúnyosan emlékezett meg. A körúti étterem tulajdonosok küldöttségben fordultak az Újság szerkesztőségéhez s helyreigazi tő nyilatkozat közzétételét kérték... Sokat olvas. Azt mondja, túlsókat. Túlsókat is költ könyvekre. De figyelemmel kiséri a magyar, német és francia irodalom minden érdemes megnyilvánulását. Sokat ir. Francia és német lapoknak is, amelyek jobban fizetnek, mint magyar lapok. Nem hiszem, hogy ezt panaszként mondja, mert Márai Sándor a legjobban fizetett magyar újságírók egyike. Sztár. * Kassa a szülővárosa. Mintha leplezni akarná, hogy erős kapcsok fűzik hozzá. Hosszú évek óta nem volt otthon s nem is készül. Azt mondja, „nem érdekli őt". Azt mondja, „elszakadt egészen". S folyton kérdez, érdeklődik a szlovenszkói dolgok, ismerősök, események után. És a felesége is mindjárt bepillant a másik szobából, amikor Kassa kerül szóba. „Nem érdekli őket", de csillog a szemük, ha szóba kerül... — A Sarló vezetői konferenciája. A Sarló vezetősége e hó 26-án. pénteken délután 2 óraikor az ér- sefoujvári városháza tanácsterimében vároeiközi konferenciát tart. A vezetői konferenciát Horváth Ferenc. a SaPó elnöke hívja össwe. A konferencia atka Ilmából Morvay Gyula ée Kovács Endre tart elő* adást. — Élelmiszert kantak a pozsonyi hadirokkantak. Pozsonyi szerkesztősiégüetr jelentő: A pozsonyi prá- máspafota tükörienmébeo tegnap megható ünnepség keretében lisztet, zsírt és ruhaneműit osztott ki a ■hadirokkantaik helyi csoportja 250 hadirokkantnak. Mintegy tizenkétezer korona értékű óklmiszert. ni- hanemiit gyűjtöttek össze a hadirokkantaiknak, akik meghalva mondottak köszönetét az ajándékokért. Fehér Mátyás hadirokkant, tartománygyülési képviselő a nemes adakozásért ezúton is köszönetét mond a pozsonyi közönségnek. mBaana——Bawnwiiii—leamwuu— ma«m—hmmbi Ahogy igy most belenézett a tükörbe, s a mostoha szobában körülnézett, hirtelen virrasztó, élő csillagnak képzelte magát egy kihalt táj fölött. A szemében egy könny jelent meg, majd bágyadtság vett rajta erőt és mint valami alvajáró tartott az ágy felé. V. , Reggel a portás csengetésére ébredt fel. Behozták a térképet s mikor letették az asztalra, meg se nézte. A szobalánnyal egy dollárt küldött a portásnak. Délután felnógy óráig fel se kelt, kis megszakításokkal aludt tovább és egy üres teán kívül nem vett magához semmi ételt. Mikor délután uzsonnaidőben megjelent a kávéházban, több oldalról is köszöntötték, mint valami légi, jó ismerőst, de ő gőgösen és hidegen elnézett mindenki fölött éis boldog volt, hogy sikerült in- kognitóját megőrizni. A pincér szolgálatkészen közeledett. — Parancsolni méltőztatik? , — Később... és rámosolygott a pincérre. A kávés is megesküdött, hogy ez nem lehet más, mint Margit, a „szép" Déri Margit. A portás fülkéjébe sietett a kávés és ott megtudta, hogy Mrs. B. M. Gordonhoz van szerencséje* a hotelnek. 'Eleganciája olyan szédítő és olyan fölényes volt, hogy kétségé eejtette a jelenlevő hölgyvendégeket. A kávéházi levegőben a vidékies ség és fülledtség konzervált levegője úszott.. Az uzsonnázó nénikék elővették gyanakvó lornyoujaikat és rögtön vésztörvényszékké Átalakulva ítéleteket kezdtek róla hozni.- Ez a cirkuszigazgató szeretője, tegnapelőtt is itt uzsonnázott, — jelentette ki az egyik hölgy, akinek a bajuszánál csak a gonoszsága volt nagyobb.-- Ugyan, kérlek, Tinka, hogy mondhatsz ilyet — replika zott egy tiszeteletbeli aggszüz. —- Hisz ez az uj kaszirnő a konkurre nciától,
