Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-25 / 293. (2514.) szám

1930 december 25, csütörtök. ^m<^-Mac&ar-hirIíAP> 7 Meghalt Vintila Bratianu, a liberális párt vezére, a többszörös miniszter és volt kormányelnök Hirtelen szélütés végzett a hatvanhét éves po'iükussal — Belpolitikai következmények? - Mánia a középearópai államok konfederádóját sürgeti Bukarest, december 23. Tegnap este féltiz órakor a román liberális párt vezetője, Vintila Bratianu, Ramnicul Valceaban lévő lakásán meghalt. Az elhunyt államférfi hat­vankét évet élt. Második gyermeke volt az 18)l-ben elhunyt nagy román államféríiu- nak, Ion Bratianunak. Vintila Bratianu a párisi politechnikumon folytatta tanulmányait, ott szerezte meg mér­nöki diplomáját és Romániába visszatérve, mint építészmérnök tevékenykedett. Amikor fivére, Jonel C. Bratianu édosatyjának politikai örök­ségét átvette, ő is belépett a pártba és miut bátyjának segítőtársa tevékenykedett a dbe- rális párt újjászervezésében. A háború elölt Bukarest polgármestere volt, mig a háború fo­lyamán, mégpedig 1916-ban először a hadügyi, később a municiós miniszteri tárcát töltötte be. A háború után az összes liberális kormányok­ban mint pénzügyminiszter működött és több pénzügyi reformot hajtott végre. Megrefor­málta Romániának egész pénzügyi és adóügyi rendszerét, majd mikor bátyja hirtelen meg­halt, az ő helyét foglalta el a kormányban és a pénzügyi tárca mellett a kormány elnöke is lett, azonkívül a liberális párt vezetését is ke­zébe vette. Többizben megkísérelte, hogy az összes pártok részvételével alakítson kor­mányt. A Bratianuk politikája azonban Romá­niában lejárta magát, széles néprétegek előtt tették magukat gyűlöletessé, amiben nem kis része éppen Vintila Bratianunak volt. Ö volt az, aki az összes befolyásos és jelen­tős hasznot hozó pozíciókat bizalmi embe­reivel töltette be, mérhetetlen pénzösszege­ket gyűjtött össze a liberális párt számára Katonaságot mozgósítottak egy szökött rablógyilkos kézrekeritésére New Yerscy, december 23. A sálemi fegy- házból a napokban megszökött egy vesze­delmes gonosztevő, Sithián Jammcs, akit a bíróság rablógyilkosságban való részvétel miatt balálra ítélt. A gonosztevő a szellőz­tető lyukon át jutott ki a cellából, felkuszott a fegyház tetőzetére és tiz méter magas­ságból akrobata ügyességgel levetette ma­gát az ueeára. A nyaktörő ugrás sikerült és a halálraítélt rablógyilkos kimenekült börtönéből. A rendőrség az üldözés mun­kájához a katonaság segítségét kérte és tegnap már a város egész helyőrsége részt vett az üldözésben anélkül, hogy a szöke­vény rejtekhelyét sikerült volna felkutat­ni ok. s ő h^jíota végre a román ipari vállalatok hírhedt nacionalizálását. A nemzeti paraszt párt előtörése véget vetett a Bratianu-rendszernek 6 1928 november 3-án Vintila Bratianunak kormányávaal együtt vissza kellett lépnie Maniu javára. Maniu kor­mánya azután Károly király visszatérését ké­szítette elő, ami ellen Vintila Bratianu pártjá­val együtt a leghevesebb ellenzést folytatta. A királypuces azonban megtörtént és a libe- i ralis pártnak vezérével együtt alkalmazkod­nia kellett a megváltozott helyzethez. 1930 julius 9-én Bratianu audiencián jelent meg II. Károly király előtt és ez az audiencia meghódolást jelentett, amennyiben a liberális párt ezzel újból fölvette a kapcsolatokat a trónnal. Vintila Bratianu tegnap délután Michaesti- ben fekvő kastélyának parkjában sétálgatott, amikor szélütés érte. összeroskadt és csak később találtak rá és szállították be eszmé­letlen állapotban a közelben fekvő Ramnicul Valcea városába. Este féltiz óra tájban máso­dik roham következett, amely azután tizenöt perc alatt végzett vele. Kedden délelőtt a képvieelöház és a t^ená- tus gyászülést tartott, amelyen a román politi­kai élet vezetői méltatták Bratianu páratlan ér­demeit. A királyt még az éjszaka folyamán ér­tesítették Vintila Bratianu haláláról. Á 1F ’ális párt vezetését most Daca veszi kezébe. A ma reggeli román lapok azt a vélemé­nyüket fejezik ki, hogy Vintilla Bratianu halála komoly politikai következményekkel fog járni, Páris, december 23. A Petit Párisién ma hosszabb cikkben foglalkozik a román liberá­lis párt elhunyt vezérének jelentőségével. Kiemeli, hogy Vintila Bratianu éles és kér­lelhetetlen harcot folytatott Károly király el­len. Ámbár később kiegyezés jött létre a ki­rály és a politikus között. Vintila Bratianu továbbra is ellenséges ér­zülettel volt Károllyal szemben és semhogy megalkudnia kelljen, otthagyta a politikai életet. Bées, december 23. A Neue Freie Presse mai számában beszélgetést közöl a jelenleg Becsben tartózkodó volt román miniszterel­nökkel, Maniuval. Maniu megállapítja ebben a beszélgetésben a román belpolitikai helyzet konszolidálását és kiemeli a királynak azt az elhatározott szándékát, hogy parlamentáris eszközökkel akar kormányozni. Az agrárius elemnek az álla űrügyek vitelébe való jogos befolyása és az állami kormány­zás decentralizálása biztosítva van. Románia szilárd bástyát jelent a bolsevizmussal szem­ben. Maniu ezután a középeurópai konföderáció megszervezé- < sének szükségességét hangoztatta, amely­nek célja lenne a szerződésileg biztosított gazdasági szövetség megteremtése. Ez lenne az első lépés az általános európai államrendszerhez. A középeurópai föderáció Lengyelországból, Csehszlovákiából, Ausztriá­ból, Jugoszláviából, Magyarországból, Bulgá­riából, Görögországból és Romániából állana. Kedvező agrárhitelek és gazdasági regionális szerződések segítségével a legtöbb kedvez­mény elvének alapján, vagy pedig a koutin- gentálá? alapján a középeurópai gazdasági krízist hatékonyan lehet leküzdeni. Páris, december 23. A Foreign Office amerikai osztályának vezetője, Craigies, akinek ügyköré­be tartozik a tengerészeti kérdések irányítása, jelenleg Rómában tartózkodik. A Hátin jel en­tése szerint Angliába való vissraztérése előtt valószínűleg hosszabb időt tölt Párisban, hogy tovább ve­zesse a Londonban és Genfben megkezdett tárgyalásokat, amelyeknek az a céljuk, hogy a földközi-tengeri hatalmak között flottameg- egyezést létesítsenek. Craigies missziója azért bir különösebb jelentő­séggel, mert a népszövetségi tanács januári ülé­sén szeretnék már megteremteni a flotta lesze­relésére vonatkozó egységes formulát. Berlin, december 23. Mig a Vossische Zei­tung mai száma a genfi népszövetségi tanács­kozások programját ismertető cikke felé ezt a nagy elmet helyezi; „Népszövetségi tanács Cnr- tius elnöklete alatt”, egy más reggeli lap már arról ad számot, hogy a birodalmi külügyminiszter ez alkalom­mal nem fog a tanácsülésen elnökölni. A Centi-ügynökség véleménye szerint ez az utóbbi értesülés a helyes. Ámbár a túrna- sze­rint az elnöklés januárban Németországot illet­né, a Wilhelra-Strassén nagyon komoly megfontolás tárgyává tették azt a kérdést, vájjon oporttmus lenne-e, hogy valóban a német külügyminiszter vezesse a tárgyaláso­kat, amikor Németország egyidejűleg a napi­rend egész csomó kérdésében, elsősorban a lengyelországi választások miatt benyújtott német petíció ügyében, igen erősen érde­kelve van és súlyos harcot keli vívnia. Az elnöklés Önma­Monaco népe diktatúrát kap karácsonyi ajándékba Páris, december 23. A monacói forradalom* nak, amely az eimuit nyáron több tragikomi­kus eseményt idézett elő, tegnap vad tünte­tés volt a következménye, amely az uralko­dó ellen irányult. Louis herceg, aki az év leg’- nagyobb részét Párisban tölti, tegnap vissza­tért örökös monarchiájába. Alattvalói azonban, nagyon udvariatlanul fogadták a páiyudvaron. Amikor az uralkodó alakja megjelent a kft- esi ajtajában., az egybeggült tüntetők hango­san éljenezték Franciaországot és a köztár­saságot. A rendőrséggel is összeütközésre került & sor és egy rendőrt megsebesítettek. A tüntetők közül tizet letartóztattak és hazaárulás cimén. indul meg ellenük az eljárás. A hirek szerint a herceg engedetlen alattvalóinak megbün­tetésére feloszlatja Monaco parlamentjét étt diktatúrái vezet be„ gában is erős m e gterhel te tést jelent és ‘befolyá­solja a német érdekek képviseletét. Az elnöknek tradicionális feladata a kiegyen­lítés és a kompromissziumok előkészítése, ez a tradíció tehát megbéníthatná Curthu-t & német érdekek véde!ét>eu. Streseraann is igen erősen érezte az elnöki funkciónak hátrányait annakidején, amikor a a Saar-terület vasúivá* delmének a kérdését tárgyalták meg. Számítani lehet tehát azzal, hogy Némefor- i szág ez alkalommal is lemond a tanácsi el­nökségről. Miután a januári ülés után következő tanácsülés elnöksége Angliára kerül, valószínű, b^gy a német külügyi hivatal Londonban ajánlani fog­ja,, hogy Anglia cseréljen Németországgal. Eb­ben az esetben Curtius a tanács májusi üléssza­kán elnökölne. Tovább folyik Spanyol- országban a iorradalmárok üldözése Páris, december 23. A Petit Párisién jelen­tése szerint Spanyolországban tovább folyik a forradalmárok letartóztatása. Tegnap San Se- bastianban letartóztatták a La Prensa nevű lap kiadóját. Mdrid, december 23. Berenguer tábonok miniszterelnök tegnap több miniszterrel kon­ferenciát tartott. A konferencia után azonban kénytelen volt otthonába térni és ágyba f© küdni. A miniszter súlyos bronchitiszban be­tegedett meg. Angolország közvetít az olasz-francia flottaviszályban Curtius nem vállalja Genfben az elnökséget —■ állapította meg a diagnózist egy molett nő, aki kiskutyájával nyalatta föl a maradék ba- rck-fagylaltO't. Mrs. Gordon elővette a helyű lapot, közömbösen lapozgatott benne, egyszer­re csak felragyogott a szeme. Egy hirdetésen akadt meg. „Forbát testvérek** gőzmalma leg­újabb őrleményeit kínálta azon a hirdetésen olcsón és garantálva. Mrs. Gordon elpirult. Még csak most mert körülnézni a kávéházban, melyről úgy látta, hogy minden sarkából ösmerős hangulatok szállnak felé. Mikor már tekintetével megsi­mogatta az összes régi pamlagokat és már­ványasztalokat, egyszerre a kasszával szem­közti oldalon, rögtön a fagylaltszekrény mel­lett egy férfit vett észre. Mozdulatlanul ült a helyén. Előtte az uzsonnája. Mrs. Gordon lökést érzett s majdnem bátra- tántorodott. Még jobban elpirult, előszedte a púdere? kazettáját és anélkül, hogy szüksége lett volna rá, ügyesen kikészítette az arcát. A tükre azonban kíméletlen volt. Megsúgta ne­ki, hogy a festék alatt is ég és pirul az arca. Forbát ült vele szemközt a régi helyén. Törzsasztalát, ugylátszik, megtartotta annyi év óta. Nyolc lépésre volt tőle Forbát és erre a nyolc lépésre hat év óta várt, egyre mohóbb türelmetlenséggel, mert mindaz, ami esküvő­je óta eddig a nyolc lépésig adódott: felfoko­zott szépségkultusza, tengeri fürdőkön való •feltűnése, mindez csak külszín, látszat és ta­karó volt, takaró egy seb fölött, mely hat év óta folyton vérzett, melynek a gyökere idáig ért, ebbe a kisvárosi kávéházba, ennek is ah­hoz a törzsasztalához, melynél Forbát ült. A főpincér odament Fór bálhoz és udvarias hangon mondta: Kérem ássan, már itt a kávé. — Szűrve habbal"? — riadt fel egy kiváncsi hang. . — Szűrve habbal, kérem ássan — és már rohant a főur, mert pénz koppant meg egy asztalon, ahol fizetni akartak. Forbát még mindig mozdulatlanul ült a he­lyén és egy fix pontra meredt. A fix pont vé­letlenül a diádéin volt. Mrs. Gordon diadémje. Mrs. Gordon úgy ült itt vele szemközt, mint egy exotikus törzsnek bálványozott istennője. Mrs. Gordon úgy érezte, hogy Forbát nem is őt nézi, nem is érez megbánást, se lelki­furdalást, hogy továbbra is megőrizte a gőg­jét, amit a hiú és beképzelt család táplált benne oly mértékben, hogy már a pöffeszke- dés határait súrolta vele. Mrs. Gordon úgy érezte, hogy hiába jött át Amerikából, hiába hazudott a férjének, meg­rettent arra a gondolatra, hogy nem sikerül­het elégtételt venni ezen az emberen, aki to­vábbra is kihívón nézi nem is őt, csak a diá­dé mot. — Mi lesz a bosszúmmal? — ment benne végig egy sürgető kérdés. Egy pillanatra kö­zömbösséget színlelve, megint az újsághoz menekült és egy ügyes mozdulattal lekapcsol­ta az ékszert a nyakáról. De Forbát továbbra is szemrebbenés nélkül a régi pozícióba volt beállítva. Mrs. Gordon odakapott a nyakához és védő mozdulattal ujjait zongoráztatta azon. Szive a torkában kalimpált, próbált elmosolyodni, de nevetőizmai nem fogadtak szót. — Még .mindig tetszem neki? — suttogott maga elé és akaratlanul is a szemére gondolt, melyben a bosszú parazsa izzik infernálisfü­zekben. Ettől uj erőre kapott és izgatottan járt a melle, mely lélegzetet vett. úgy érezte, hogy ütött az órája. Tulajdonképpen csaa most érte el a kikötőt, most érzi igazán a ta­lajt a lába alatt. — Diádéin nélkül is tetszem neki? — tört benne föl eg'y eltemetett hullám, de oly sod­rással. hogy megijedt önmagától, ebben a pil­lanatban a hiúsága is külön ünnepet ült, de már akkor nem lehetett semmit sem vissza­vonni, mert szemének egy diszkrét, de mégis félre nem érthető rebbenésével magához hív­ta, önfeledten Forbátot. És most azt várta fékezhetetlen izgalomban, hogy történni kell valaminek, mert a roppant feszülség oly elementáris volt, hogy már feszültség oly elementáris volt, hogy már lejét. A pillanat elmúlt. Forbát még egyre moz­dulatlanul nézle s a kávéja, — szűrve habbal . — ott unatkozott a márványasztalon. Akkor a főpincér, aki mindezt látta, halkan a háta mögé került és meghatódott, részvét­teljes hangon ennyit szóit: — Nagyságos asszonyom, tetszik tudni, a szegény Forbát ur... — Ki az? — kapta föl a fejét Mrs. Gordon idegesen és türelmetlenül. — Az a szegény Forbát ur, tetszik tudini, ■ tavaly... — De hát kinek mondja ezt? Ki kérdezte? Miféle tolakodás ez? — ezzel felállt a nő ó? magából kikelve körülnézett. — Tavaly februárban, bocsánatot kérek, szegény Forbát ur megvakult... — fejezte be a pincér, sürü meghajlások között. Akkor már visszaüli Mrs. Gordon és vérte- len ajkán halottsápadtan megjelent egy szó: — Fizetek! Mrs. Gordon ránézett a főpitioérre és Mrs. Gordon tudta, bogv erre a nézésére a főpin­cér talán örökké fog emlékezni. — Hisz még nem volt rendelve semmi — szabadkozott a főpincér, szinte dadogva, any- nyira fogva tartotta a nézés. — Ossza szét, rebegte Mrs. Gordon és egy dollárt dobott le az asztalra. Közben rétik ül jébe gyömöszölte a dia dé­rnél s gyöngyszemei mintha kárörvendve hu­nyorogtak volna feléje. Az arca égett, büsz­kén felvétette a fejét s anélkül, hogy ránézett volna a vak Forbátra, szinte repülve kisuhant a hátsó kijáraton. UJ ELŐFIZETŐINK, ..... ■Ml— ma ak ik január elsejétől rendelik meg a Prágai Magyar Hírlapot, kívánsá­gukra megkapjak a kiadóhiva­taltól a REMARQUE-regény eddig megjelent folytatásait. VI. Felrohant a szobájába, leeresztette a zsalui­kat, nehogy esetleg meglássa a csoszogó Fór­ba tót. Felcsengette a szobaasszonyt. Az asztalon még ott feküdt a térkép, amit hirtelen dühro- barnában darabokra tépett. Egy pár papír- csonk fájdalmasan felszisszent a kezében, amikor a lompos és ragyásképü szobaasszony rányi tott. ~ PakkolunkJ — mondta sírva. — Meghalt valakije? — kérdezte meglepve a szobaasszony, mert a papircsonkot sürgöny­nek nézte. — Igen... A bosszúm!... — zokogta b« zsebkendőjébe a fájdalmát. A szobaasszony értelmetlenül bámulta Mrs. Gordont s keresz­tet vetve kiszaladt a szobából. Mrs. Gordon egvre keservesebben sírt és egy sürgönyt fogalmazott közben: „Mr. B. M. Gordon from New-York Berlin. Hotel Adkra I arrive tou morrow Margaret". Még fel se száradt rajta a tinta s már ro­hant vele a kifutó a postára. S egy félóra múlva, miután így, mondhatni, hirtelen meghalt a bosszúja, az állomásra ro­lniid és elutazott a kisvárosból, előrelátható* lag örökre.,

Next

/
Thumbnails
Contents