Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
1930 december 25, csütörtök. ^^<^-7V\\<Aar-hirIíAI> 5 HOGYAN EL ÉS KUZKÖD1K SZLOVENSZKÓ A SZLOVÁKSÁG XXVI. Eperjes élete megnehezült, de tradícióiban és erkölcsi értékeiben nem esett kár Sirafca Károly polgármester emelkedett nyilatkozata az Eperjest éri súlyos veszteségekről, uj fenyegető veszedelmekről, de mindenekfőiőtt a városi közélet harmonikus megértő szélieméről - Érdekes amerikai tapasztalatok a szlovák-magyar együttélésről - Miért van szükség a szicvenszkői összefogásra? Eperjes, október, j .Mint Kelet-Szlovenszkón általában, Eperjesen is nehéz a vezető szlovákokat megtalálni. Akik vannak, azok is távolabbi gyökerű emberek, meg aztán az őslakosság körében a'nemzetiségi különbségek nem annyi-j ra pron onszirozottak. Ha nem is állítjuk azt, hogy Eperjes változatlanul magyarul lélegzik, dicséretére legyen mondva, nem tudta elvetni magától kul túr fejlődésének h istör iáját, tisztes tradícióit s lélegzetvételében bizony magyarnak is maradt, lia kevesebb is a magyar levegő, amit belélegezhet Vajúdó város, amely csak félig vetette le régi egyéniségét s az uj, amit kapott, kevéssé előnyös s még hosszai időbe fog telni, amíg Eperjes egészséges és harmonikus képet mutathat látogatói felé. A polgármesteri 9zoba falairól a tovatűnt .régi eperjesi élet vezető alakjai tekintenek alá: Krayzeli, Furman, Podhor lányi és Man- dics polgármester. Az íróasztalnál az uj kor embere, Síraka Károly városéi ró, aki polgári életében az Ámerioko-Slovenská Banka eperjesi igazgatója. Rokonszenves, tisztult gondolkozásai ember, az Amerikában töltött eszíendőtk hatása előnyösen érzik rajta: mentes minden soviniszta túlzástól, .ehelyett megvan benne a puritán egyszerűség, a gyakorlatiasság és a dolgok fölé emelkedni- tiidás. Érdekes, ahogyun látja a dolgokat és beszél róluk. — Gyengélkedés idején, különösen ha á rosszullétet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc Józsefi keserüviz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható, anélkül, hogy kitűnő eredménye változnék. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. | Bevezetőben azzal jellemzi a sároei helyzetet, hogy miután Kelet-Szlovenszkón semmi ipar sincsen, a mezőgazdák sem tudják úgy értékesíteni terményeiket, mint azelőtt. Majd városáról beszél: & vesztes Eperjes — Eperjes sok institúciót vesztett. A pcnz- ügyigaagatóságot Kassára vitték, elkerült a jogakadémia, az evangélikus teológia, az evangélikus tanítóképző és a régi vármegye is. Azonkívül több mint harminc sár ősi községet, amely azelőtt Eperjesre gravitalt, a kassai járáshoz csatoltak. Városunk nagyon sokat szenvedett, különösen iskolai intézményeinek elvesztése miatt, mert hiszen köztudomású dolog, hogy Eperjes a diákokból élt. Hire jár, hogy még újabb veszteségek fenyegetnek s törvényszékünket Nagymi- hályba viszik. Nem hisszük ugyan, hogy ez tényleg bekövetkezzék, miután a város uj járási székhazat fog építeni s igv a kerületi bíróság igen jó elhelyezésre találna a régi megyeháza épületiében. Arról is sző van, hogy a sóvári erdő igazgatóságot Kassára helyezik át. A város és a járás már interveniált is, hogy ezt megakadályozza. — A város helyzete nehéz .s nincs rá kiló- tás, hogy a pótadő kevesebb legyen, mint a törvény által maximumként megszabott kétszáz százalék. Eperjes a magas pótadót nehezen viseli, mivel ipara nincs s a polgárság régi kereseti forrásai megszűntek. A kereskedelem helyzete is különösen az utolsó három esztendő alatt érezhetően rosszabbodott. A régi tradíciók medrében — A városi lakosság élete a régi tradíciók medrében folyik, sem vallási, sem nemzetiségi különbségek nem zavarják. Úgy éL, mint egy család. Nemcsak a társadalmi, hanem a városi közéletben is a legnagyobb toleranciát tapasztalom. Két év óta vagyok sztaroszta, de nem volt rá eset, hogy a képviselőtestület nem a legteljesebb megértésben és harmóniában folytatta volna üléseit s a rendes munkát holmi ellentétek vagy demonstrációk zavarták volna meg. . Ezután arról a huszonhárom esztendőről beszélt Straka polgármester, amit Amerikában töltött. Mondanivalójában különösen az volt az érdekes, ami a szlovákok és a magyarok légi amerikai együttélésére vonatkozott, így elmondotta, hogy Glevelandban közös katolikus templomuk volt a szlovákoknak és magyaroknak. Kezdetben egyesületeiket is patrióta alapon, közösen alakították meg. Így például a sárosiaknak szintén ilyen közös segélyzőegyesületük volt, ahol a különböző nemzetiségűek teljes megértésben dolgoztak együtt. A továíbi fejlődés során a szociális egyesüléseket vallási, majd nemzetiségi alakulások váltották fel. De még akkor sem volt a kivándoroltak soraiban sohasem észlelhető holmi ellenségeskedés akár a szlovákok, akár a magyarok részéről. íz amerikai szlovákság többsége autonómista Következő kérdésünk az amerikai Szlovák Liga akciójára vonatkozott, amelyet a pitts- burghi szerződésnek az alkotmánytörvénybe való iktatásáért indított meg. — Tudok róla, hogy májusban a liga gyűlést tartott, amelyen azt határozta, hogy még egyszer lordul az itteni kormányhoz a pittsburghi szerződésnek az alkotmánytörvénybe való iktatásáért s ha ez a lépése nem vezetne eredményre, követelését a népszövetség elé terjeszti. Tagadhatatlan, hogy az amerikai szlovákság többsége autonómista, miután a katolikusok hlinkisták, az evangélikusok pedig národ- niarok. Érdekes, hogy a cseh Ilynek Dostal st.-louisi plébános, aki aláírta a pittsburghi szerződést, ma is kitart mellette és erősen harcol érte. Közbevetőleg megemlítette Straka Károly, hogy saját szemével látta a pittsburghi szerződés eredetijét Masaryk sajátkezű fogalmazásában s ezt az iratot tudtával ma is a Národny Slovensky Spolok trezorjában őrzik. Amennyit Szlovenszkó klküzd magának, annyija lesz Végül megkérdeztük Straka polgármestert, hogyan vélekedik Szlovenszkó jövőjéről és milyen politikát találna a szlovákság számára követendőnek. — Szükségesnek tartanám, hogy az ösz- szes szlovák törvényhozók összefogjanak, mert csakis ily módon érhetjük el, hogy a mi embereink érvényesüljenek minden ágazatban 8 ily módon tudjuk Szlovenszkó érdekeit hathatósan megvédeni. Masaryk mondotta vallási vonatkozásban: „Ameny- nyit kikiizdtök magatoknak, annyitok lcsz^ Ezt aplikálom a szlovenszkói viszonyokra is és hogy az eredmény még nagyobb és teljesebb legyen, szükségesnek tartanám, hogy amikor a szlovák törvényhozók már 1 egymásra találtak, fogjanak össze Szlovenszkó összes törvényhozóival, magyarokkal, németekkel, és dolgozzanak együtt Szlo- venszkőért. Látjuk, hogy ha kissé félénken is, már kezdik fölösmerni, hogy erre az útra kell lépni. DZURANYI LÁSZLÓ. Lanyhul a francia-lengyel barátság Neheztelő franca megállapítások Lengyelországgal szemben Pária, december 23. A Petit Párisién ankétot tartott a lengyel politikai helyzetről. Legújabb cikkében megállapítja, hogy Lengyelországnak Franciaországgal szemben táplált barátsága az utóbbi időben erősen elhidegedett. Lengyelországban ugyan sok emlék vonatkozik Napóleon idejére, azonban egyetlen lengyel emlék sem űnnepti Francia- ország és a szövetségesek szerepét Lengyel- ország mostani összeállításában. A Varsóban tartott fegyverszüneti emlékünnepélyen egyetlen szó sem esett Franciaországról. Senki sem gondol már arra a teljesítményre, amelyet Weygant tábornok az orosz—lengyel háború idején kifejtett, sőt azt vetik Franciaország széniére, hogy szövetségesét akkor egyszerűen cserbenhagyta. Nem kevésbé hálátlannak mutatkozik Lengyelország gazdasági téren. Gdingennek francia tőkével és francia technikusokkal való megalapítása ellenére, Lengyel- ország a francia kereskedők és iparosok elé a legnagyobb akadályokat gördíti. Senki «em gondol arra, hogy Franciaországnak a lengyel piacon a legtöbb kedvezményt kellene biztosítani. Minden francia kereskedő panaszkodik a rossz bánásmód miatt és a francia gazdasági eredmények a nagy tőkebefektetéssel és a vállalt kockázattal’szemben nagyon csekélyek. A BOSSZÚ HALÁLA Irta: SEBESl ERNŐ i Fullasztö ölelésben tartotta a kánikula ezt a kisvárost. Embert, életet, mozgást alig lehetett látni benne. Az egyetlen hotelbe az esti vonattal egyetlen utas érkezett. Ez is nő volt. Egy amerikai hölgy, név szerint: Mr?. Gordon, aki tiz nappal ezelőtt szállt hajóra N$w- Yorkban és Berlinen át, ahol átmenetileg három uapig időzött, most egyenesen idejött ebbe a csöndes és érdektelen kisvárosba. Megérkezése után egy félórával, esti tíz órakor felcsengette elsőemeleti 14-es számú erkélyes ■szobájából a portást,' hogy küldjön föl neki nyomban egy térképet. Honnan tuda volna szegény vidéki portás, hogy mi célja van ennek az elegáns amerikai hölgynek éjnek idején egy térképpel? — Biztosan valami hírhedt nemzetközi kalandor nő — gondolta a portás, de még így sem tudott semmi okosat kisütni. Ami nem is csoda, mert Mrs. Gordonnak a férje se igen tudott volna rájönni annak a titoknak nyitjára, ha itt is volna mellette. De ő különben is Berlinben maradt, fontos tanácskozások, üzleti tárgyalások marasztották ott, holott szívesen jött volna el a feleségével ebbe az Isten háta mögötti kisvárosba. Eljött volna vele már csak azért is, mert alapjában véve egyraertt, hivő, puritán lélek volt, dacára a komplikált rengeteg sok milliójának, mely (különböző megbízható safé-ben virrasztón és várta azt az időpontot, hogy Mr. Gordon visz- «zabajókázik a Leviathan úszó luxuspatotálén ás a sok magára maradt és unatkozó millióval megint személyesen fog diszponálni olyanformán, hogy nemcsak a milliók, de ő is jól jár majd. Mr. Gordon hat év óta élt házaséletet. Egyszer egy nagy áruházban akadt dolga a Broadway-!!, ott'véletlenül meglátta a mostani feléségéí, aki abban az áruházban egy szemre való,, kis modell veit. Feltűnő szépsége, álmatag kék szemének é? ritkaiveiésü perzselő ajkának az izgató kontrasztja rögtön és végzetesen lenyűgözte, megfogta és megr észégi tette. Sötéten hullámzó haja buja őserdőket varázsolt elébe és így nem csoda, ha még aznap este tett neki házassági ajánlatot. Ez a ■ legkorrektebb formában történt, igaz ugyan, hogy kissé amerikai módszerrel olajozva, tudniillik a telefonon keresztül jött ez az egész váratlan fordulat s a. kellemesen meglepett modell valósággal kéjes zavarban vonaglott a kagyló előtt, mikor belehelte a boldog és még boldogitóbb yes-t. II. A modell ebből a kisvárosból indult el az újvilágba és mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Mr. Gordonnak, a többszörös dol- [ármillomosnak körülrajongott és megirigyelt felesége legyen. Mrs. Gordon ott ült most a kisvárosi hotelnek legelegánsabb szobájában és elgondolkozott azon a féltucat esztendőn, mely alatt legalább tizenkét évet fiatalodott vissza, holott erre semmi szüksége sem volt. De a jólétnek valósággal kamatoskaniatja az, hogy még külön fiatalít i«. Eszébe jutott neki, hogy ebben a szobában nem először van. Mikor ittihagyta Európát és már túladott minden nélkülözhető dolgán (hirtelen árván maradt), akkor is ebben a szobában lakott. Itt töltötte akkor az utolsó éccakáját. Csakugyan siralomháznak tetszett igy most utólag ez a szoba. Körülnézett. Ugyanaz a berendezés. A tükör is a régi, egy pár uj repedése is van azóta, dehát az semmi. A két ablak közt Petőfi még mindig szavalja a „Talpra magyar“-t. Behunyta a szemeit. Ettől a tükörtől volt egy kis szégyenkezni valója. Akkor, hat évvel ezelőtt ebbe a tükörbe sírta bele a fájdalmát s a bizonytalan, uj világban ráleselkedő kálváriáját. Emlékezni kezdett, holott ennek az emlékezésnek a forrása, állandóan nyitva, szinte ki menthetetlennek látszott. Ezt a megismerést szivárgó könnyei is helyeselték. Még egyre a tükörre gondolt és rekonstruálta hat év előtti önmagát és ahogy kinyitotta szemeit, tekintete a szappanszagu vánkosra esett, amely most sem volt gusztusosabb, különben már akkor is a tükör helyett ebbe sírta volna bele a fájdalmát. Mit tudta ő még akkor, hogy egy Mr. Gordon a világon van? Ö csak az újságokból tudott egy Astor, egy Morgan, egy Vanderbilt létezéséről, de ez mind olyan messzi fantasztikum volt, oly per- spektivátlan elképzelés, hogy sokkal mesz- szebb volt, mint például ez a törpe kisváros a rettenetesen nagy Newyorktől. Még mindig ott volt a tükör előtt és pontosan újjáéledt emlékezetében a Irat év előtti utolsó éccakánák minden kiss mozzanata. A könnyeire emlékezett, a vergődésére, a tehetetlenségére, ahogy itt a négy fal között a legborzasztóbb magányban harcol, küzd magúiéin valakiért és hiába? Valakiért, aki a legméltatlanabb a könnyeire és szenvedésére. Hirtelen felpattant a díványról, mert igy fekve szinte hat év előtti mozdulatlanságában támadta őt meg a múltnak, a soha el nem múló tegnap örökké fájó színe, ize és illata. Már egy negyedórája várt a térképre s még most sem kapta meg. III. Minek is kellett ez a térkép? Ő maga is felnevetett, amikor pár perccel később megjelent a portás és síirü bocsánat- kérések között, mert jól bevált szimata révén „amerikai41 borravalót remélve, bejelentette, hogy a térképet csak reggel tudja felhajszolni. Kinyitotta az ablakot, mely a kisváros egyetlen uccájára könyököli le az erkélyről. Cigányzene kúszott föl a terraszról az emeletre, erre dühösen becsapta az ablakot. Nem a zenére haragudott, az ártatlan volt. Ez a zene akaratlanul is kínos reminiszcenciákat továbbított az emlékezés berozsdásodott sínéin és ez az emlékezés oly felejthetetlenül disz- szonáns élményekkel kavarta fel Mrs. Gordont, hogy ruhástul dobta le magát a díványra. Fürdőszoba ugyan nem állt rendelkezésére, de szívesen aludt volna igy is, porosán, ruhástul; olyan kimerültnek látszott! De nem is a berlini ut merítette ki. És most ismét eszébe jutott a térkép. Mrs. Gordon számokkal dolgozott. Tartozott ennyivel a férjének. — Számok nélkül nem lehet élni, — szokta mondani Mr. Gordon és ő most helyeselte ezt a nem is olyan mély szen’enciát. kellett neki a térkép, bár most saját magának sem merte bevallani, hogy tulajdonképpen mi célja is van vele? Egyáltalán azt vette észre, hogy' legben sőbb énje előtt is ott sötétlik valami áthatolhatatlan rideg fal. mely elválasztja öt attól, hogy teljes, desztillált őszinteségre hangolja
