Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-23 / 292. (2513.) szám

1930 december 23, kedd. 3 HOGYAN ÉL ÉS KUZKÖDIK SZLOVENSZKÓ A SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN xxv. A nép csalódott sok Ideálban, sok programban és még több emberben Klimko Gyula sóvári erdöigazgaió, volt Hlinka-párti szenátor tiz esztendő keserves (saSédásairá! — Az autonóm Szlovenszkó álon? maradt, a valóság sédig a centralizmus féktelen előretörése - A nép valami újra vár: több őszinteségre, több önzetlenségre és több becsületességre — Még olyan szlováknak sem jut vezető pozíció, aki már a régi rezsimben vezetőhelyen dolgozott Sóvár, október. A szlovák néppárt iegintranzigensébb és logikarcosabb csoportjához tartozott mindig Klimko Gyula sóvári erdőigazgató, aki két cikluson át szonátori mandátumot viselt. Szókimondó, férfias egyénisége általánosan ösmert a szlovák politikai életben, de, a nép körében is, amelyre Hűnkén kivül neki volt mindig a leggyujtóbb hatása. Azok közül a törvényhozók közül való, akik megbízatásu­kat komolyan vették és kisemberek kis dol­gaiban is lelkiismeretesen fáradoztak, sót nem sajnáltak egy-két prágai vagy pozsonyi utazást sem. Klimko Gyula ankétünk számára a követ­kező nyilatkozatot tette: A prevral utáni hármas veszély — A prievrat bennünket, szlovákokat, tel­jes dezorientációban talált. Ennek következ­tében a szlovák származású tisztviselők igen nagy része- magától hagyta el helyét és hűt­lenné vált a szlovenszkói földhöz. Engem egész életeimben az idealizmus vezetett s miután nemzeteimnek alkalma nyílott önálló nemzeti életet élni, kötelességemnek tartot­tam, hogy megmaradjak helyemen s ha kell, nemzetem fokozott szolgálatába lépjek. Tet­tem ezt annál inkább, noha politikai babé­rokra nem vágyódtam, mert a prievrat után a viszonyok nyomban ügy alakultak, hogy aggódnom kellett a szlo­vák nemzet sorsáért. Legislegelőször a lelkiek terén ösmertem föl a veszélyt, amely a szlovenszkói katoli­cizmust fenyegette. Erős meggyőződésű ka­tolikus ember vagyok s a vallásom ellen irányuló támadásokat nem nézhettem tétlenül. De nem nézhettem tétlenül a mind heveseb­ben jelentkező centralista irányzatot sem, amely a lelkiek után alapjaiban kezdte ki a Szlovák exiszten­zett keserves csalódás kisért el, rezignál tan félreállottam a sorból, a legutolsó választá­son jelölést már nem vállaltam s úgy hatá­roztam, hogy visszatérek régi pályámhoz, a szivemheznőtt erdészethez, amely számom­ra sohasem hozott csalódást, hanem mindig megadta munkám megbecsülését és a méltó érvényesülést. Úgy éreztem, hogy ha már a nagy politika dolgaiban nem használhatok úgy nemzetemnek, ahogyan szerette-m vol­na, legalább ott használhassak, ahol tudá­sommal, tapasztalataimmal és velemszüle- tett becsületességemmel őrizhetem és gya- rapithatom a nemzeti vagyont. Mert az erdő a szlovákság legnagyobb nemzeti vagyona. Sajnos, ez a visszatérés hivatalomba, noha munkakedvem töretlen, erőmet pedig fiata­losnak és teljesnek érzem, magas helyről adott szó ellenére eddig nem sikerült. Uton-utfélen találkozunk a kijelentéssel, hogy a szlovákoknak nincsenek képzett szakembereik s ezért a Morvántulról kény­telenek importálni a vezető pozíciókba hiva­talnokokat. Pedig én vezető pozíciót foglal­tam el már a régi rezsim alatt is — nyíltan megvallott szlovák létemre. — Most tétlenségre kárhoztatva várom, hogyan dől él sorsom hivatali pályámon s közben szemlélem a dolgok fejlődését és figyelem a nép hangulatát. A csalódott, de csalhatatlan Osztönü nép — És mii tapasztal a nép körében, erdő­igazgató ur? — Általános elkedvetlenedést és elégedet­lenséget minden téren és minden pártban. A nép csalódott sok ideálban, sok pro­gramban és még több emberben, akik a mai történelmi időkben még a kínálkozó alkalmakkor is inkább keresték saját anyagi boldogulásukat, mintsem a nemzet fölemelését szolgálták volna. A nép csalódott, de mégsem vesztette el minden hitét és vár valami újra, ami több őszinteséggel, több önzetlenséggel és több becsületességgel megnyissa azt az utat, ame­lyet a szlovák kenyér védelme parancsol. = Erdőigazgatő ur megfigyelése szerint hogyan képzeli el a nép a kenyér védelmét? — A nép hidegen és kiábrándultán néz az egymással hadakozó pártokra, mert úgy látja, hogy ezekben a perpatvarokban el­sikkadnak a nemzet nagy érdekei A maga egyszerű, de jóitéletii gondolko­zásával egy egyenes, nagyvonalú politikát vár, egységes frontot, amely nem ncz val­lásra, nem néz fajra, hanem csak a leg­főbb célra s a meglévő, gyökerükben szlo­venszkói pártkereíek érintése nélkül olyan összefogásra törekszik, amely egyedül lehet hivatott megvédeni a szlovák kenyeret, de a közös kenyeret, vala­mennyiünk kenyerét is. DZURANYI LÁSZLÓ. . a\ándék Kat&Uslrtte*e!tónk e,‘ mit sohsC” ALLEGRO örömet és kénveimet ad, mert nagyszerűen élesíti a pengét és így kellemesen és tisztára borotválkoz­hatunk. Egy jó penge egy évig is eltart. Elegánsan nikke ezett modell Kő 120"—, fekete modell Kő 96’— Kapható minden késmiives-üzletben, vaskereskedés. ben és illatszerkereskedésben. Szlovenszkói és rusönszkói lerakat: D. ENGEL, BRATISLAVA, Nyerges u. 6 Cseh-morvaországi és sziléziai lerakat: V. Jir»a, Práya-Nusle, Táboriká 30. Pozsonyban és Kassán elveszett a kvalifikált magyar kisebbség Pozsonyban 237 százalékról 15'8 százalékra csökkent a magyarság Kassán 22'1 százalékról 18 százalékra esett vissza a magyar kisebbség ciát is. A szlovenszkói ipar leépítése nyílt jelszóvá vált, a kohók sorra kialudtak s fájdalommal láttam szőkébb hazámban, Liptóban, a haj­dan virágzó bőripar gyors sorvadását Aggodalommal töltött el ezenfelül már a kezdet kezdetén a szlovákok rovására je­lentkező kétféle mérték úgy az állások be­töltésénél, mint a dotáció m egál lap Kásá­nál. Nem láttam biztosítva a szlovák ifjúság jö­vőjét, de a magunk — hivataloskodó embe­rek — jelenjét sem. A program elmaradt elmaradt győzelme — Ezért tartottam kötelességemnek, hogy nemzetem szolgálatában elfogadjam a szená- tori mandátumot, amit nem kerestem s amit Hlinka az első nemzetgyűlési választáson juttatott nekem. A szlovák néppárt szenáto­ra lettem, mert ennek a pártnak a program­jában láttam kifejezve azt a megalkuvásnél­küli, gerinces irányzatot, amely Szlovenszkó problémáját az uj államéletben az autonó­mia alapján akarta megoldani. Közel tiz évig voltam szenátor s ez időn át híven, be*- csüleíesen és tisztakezüen követtem ezt a programot, mindig az első vonalban harcol­va. Programunk győzelmét, sajnos, meg nem élhettem, mert a tartományi rendszer távolról sem jelenti azt az autonómiát, amit zászlónkra irtunk. Az autonóm Szlovenszkó álom maradt, a valóság pedig a centralizmus féktelen elő­retörése s annak következményeképpen a teljes és reménytelen pauperizálódás, olyannyira, hogy ma már Szlovenszkó egész problémája a mindennapi kenyér problémá­jává ^yszerüsödött le. Egy Wtisftvisald utia a Hivatal# g — Az autonóm ista politika e nagy útvesz­tőjében, ahová csak egy évtizedem ét «aer­Prága, december 22. A népszámlálási ered­mények hivatalos publikálása még nem kezdő­dött meg, de egyes csehszlovák lapok, amelyek kormányösszeköttetéseik révén gyorsan és biz­tosan jutnak megbízható eredményekhez, már közük a részleteredményeket. Ezeket ugyan hi­vatalos eredményeknek elfogadni nem lehet, de minden tekintetben megbizhatóaknak kell te­kintenünk, mert tapasztalat szerint a későbbi hivatalos közlések minden fedik az ilyen előre lanszirozott eredményeket. A pozsonyi nép- számlálásra vonatkozó adatokat a csehszlovák agrárpárt pozsonyi lapja, a Slovensky Dennik szombati száma, a Kassára vonatkozó megálla­pítást pedig az agrárpárt prágai lapjának, a Venkovnak vasárnapi száma közli. A magyar-* ság vérző szívvel veszi tudomásul ezeket az eredményeket, elkeseredett szívvel fogadja a népszámlálási rendszer karácsonyi ajándékát, a legszomorubb karácsonyfadiszt, amelyet a ti- zenkétéves kisebbségi karácsonyfa történelmi emlékei közé akaszt. Csak egy vigasztalja a magyarságot, amelyet a népszámlálás tapaszta­latai megtanítottak egy nagy igazságra, ma­gyarságunk nem a statisztikai adatokban, ha­nem szivünkben él és mennél inkább, mennél rohamosabban „fogyaszt4* bennünket a statisz­tika, annál nagyobb az élniakarásunk és annál bensőbb és intenzivebb a ragaszkodásunk édes magyar anyanyelvűnkhöz. Nem kommentálunk, nem magyarázunk, egy­szerűen regisztráljuk a tényeket. A magyará­zatnak eljön majd az ideje és ezt a magyaráza­tot az illetékes tényezők bizonyára kielégítő formában fogják föltárni ország-világ szine előtt. A Slovensky Dennik szombati száma részlete­sen ismerteti a pozsonyi népszámlálás eredmé- nyait. Ha ezek a számok megfelelnek a való­ságnak, a magyar kisebbség Pozsonyban már nem éri el a nyelvi jogok gyakorlásához meg­követelt kvalifikált arányszámot. Föltűnő a né­met lakosság abszolút számának erős megnöve­kedése. Pozsony német lakosságának száma el­érte a 35.000-t, mig az 1921. évi népszámlálás kimutatása szerint a német lakosság száma ak­kor 25.837-et tett ki. a A német lakosság növe­kedése tahát 40 százalékos. A Slovensky Dennik szerint Pozsony lakos­sága az 1921.évi 87.621 lakossal szemben most már 123.000-t tesz ki. a csehszlovák nemzetisé­gűek száma az 1921. évi 37.038-aI szemben most 62.000-re emelkedett, a csehszlovák elem szaporodása tehát 67.5 százalék. A csehszlovák elem nagy szaporodását az idézte elő, hogy az utolsó tiz esztendőben rendszeresen központosí­tották Pozsonyban a hivatalos intézményeket. A tiz évvel ezelőtt kifejezett törekvés tehát si­került, a Szlovenszkó fővárosának kiszemelt dunaparti városból, amelyben két évtizeddel ezelőtt a csehszlovák elem elenyésző kisebbség­ben volt, 1930-ban a hivatalos népszámlálásnak sikerült csehszlovák többségű várost elővará­zsolnia. A csehszlovákok között a szlovákoké a többség. Mig Pozsony szlovák eleme 1921-ben 42.3 százalékot tett ki, ma a szlovákok viszony­lagos száma 50.4. Pozsony németjei az 1921. évi 25.837 szemben 1930-ban 35.000-re szaporodtak, növekedésük tehát 40 percentes. Azonban csupán az abszolút számban következett be emelkedés, mert a németség viszonylagos száma _csekély mértékben ugyan — csök­ke nt. Az 1921. évi népszámlálás alkalmá­val Pozsony németsége a város lakosságá­nak 29.5 százalékát tette, mig most csupán 28.5 százalékot ér el. Ha azonban tekintet­be vesszük a csehszlovák elemnek mester­séges beözönlését a városba, a pozsonyi né­metség erősbbödését jelentősnek kell tekin­tenünk. Pozsonyban döntő csapás érte a magyar­ságot. Amig az 1910. évi népszámlálás sze­rint lélekszámú az akkori 78.223-ból 31.705-t tett ki, vagyis a város lakosságának 40.53 százalékát képviselte a magyarság, addig az 1910-ben végrehajtott Srobár-féle nép- számlálás 88.200 lakosból már csak 27.36 százalék magyart, abszolút számmal 24.126 magyar lelket mutatott ki. Az 1921. évi első hivatalos népszámlálás újból tovább csök­kentette a magyarságot. Az akkori 87 621 összlakosból csupán 20.731 magyar, vagyis 23.66 százalékot tüntetett ki. A jelenlegi népszámlálás a magyarság abszolút számát újból csökkentette 1231 lélekkel s ezzel az­után a magyarságot végzetes csapás érte. mert a lakosság abszolút száma tiz év alatt 35.000 lélekkel növekedett és igy a ma­gyarság relatív száma jelentékeny mérték­ben sülyedt a kvalifikált kisebbségi arány- szám alá. 123 000 lakosból 19.500 magyart mutat ki a népszámlálás, ugv hogy a ma­gyarság arányszáma csupán 15.8 százalékot tesz ki \ A népszámlálási módszer mellett nem le­het csodálkoznunk azon, hogy a zsidó nem­zetiségűek száma szintén emelkedett. Az 1921. évi népszámlálás 3758 zsidó nemzeti­ségűt mutatott ki, inig most a zsidó nemze­tiségűek száma meghaladja az 5600-at, va­gyis a zsidó nemzetiségűek növekedése több mint 50 százalék. Természetesen relatív szá­muk még mindig jelentéktelen, mig 1921- ben az összlakosság 4.3 százalékát tette ki, addig most az összlakosságnak 4.5 százalé­kát képezik. A Venkov közlése szerint Kassán is a kvalifikált kisebbségi arányszám alá került a magyarság. Az 1921. évi népszámlálás ki­mutatása szerint Kassán a város lakosságá­nak 22.1 százaléka volt magyar, rmg most a magyarság arányszáma csupán 18 százalé­kot ér el. Komáromban 23 száza’égcos kissebbséget mutatnak ki Komárom, december 22. (Saját tudósítónk­tól.) A népszámlálás első meglepetései közé tartozik Komárom város lakosságának nemze­tiségek szerinti nagy számarány-változása is. Az államváltozás előtt a város lakossága ki­lencven százalékon felül magyar volt. 1923- ben ez a számarány néhány százalékkal csök­kent csak és most váratlanul 25 százalék a lakosságnak cseh és szlovák része, tehát a németekkel együtt több mint az összlakosság negyed­része. Ezzel szemben az időközi választásoknak száimadatai egészen más arányokról beszél­nek. A legutóbbi községi választás alkalmá­ból a csehszlovák pártok — a reájuk esett ma­gyar szavazatokkal együtt — a szavazatoknak •-nTnguaBEB^JUiMlBIO^. ZW&TW.WiaBCTT i'T’Tfkín Rasetfov és golyvánál I kérje az otthon' csízt ód kúra használati utasítását. Cstzfnrdő. | 14 százalékát kapták, hogy ez ilyen hirtelen felduzzadt volna 23 százalékra, az sem a be­vándorlással, sem a természetes szaporodás­sal meg nem okolható.

Next

/
Thumbnails
Contents