Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-21 / 291. (2512.) szám
IW itewnbw tt jjMgig, «V6SSlMM6MlHIRLSe S HOGYAN ÉL ÉS KVZKÖDIK SZLOVENSZKO A SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN XXIV. A tála kenyérgondjai és politikai csalódásai sírnak tói négy zempléni szlovák gazda keresetlen szavaiban „Csalódtam, becsapódtam*' — mondja az autonómista zempiénvásárhelyi biró — Alacsony terményárak, drága ipari cikkek - A falu megnehezült élete - Akik már minden pártot végigpróbáltak — „A szlovákokkal azt csinálhatják, amit akarnak, mert nem tartanak Össze" - mondotta Pauilk János Máltán - Az aranyvitézségi érmes tóketerebesi gazda, aki tanácstalanul áll az uj életküzdelemben - „Osszeiogni és nem gyűlölködni" Keletsdovenexkő, október.* A népvexérek vasárnapi helyót adjuk ma ét magának a népnek. Négy gazda-nyilatkonat következik alább, Zemplénből. Uü tükör ez, amiben keresetlen vonásokkal é« gond barázdákkal mutatkozik meg a politikai helyzet íalusi képe. Beszédesebb sok-sok interjúnál s okulhatnak belőle maguk a vezérek ia. A zempiénvásárhelyi bíró a falu gazdasági válságáról Már estére hajlott az idő, amikor Zemplén- vásárhelyen bekopogtattunk Varkomli Pál biró, hatvaniholdas módos gazda házába. Már Nagymikáiyban mondották nekünk, hogy 6 a, járás legintelligensebb gazdája s a háborúban ia a legmagasabb sarzsiig, a tisztbe!yet- tességig vitte. Varkondi uram szívesen tessékelt be a tiszta szobába, ahol a tuiipános öreg bútor közé már bevonult a modernség is egy di- i vány és rézágyak formájában. — A nép között bizony nagy &i elkeseredés — kezdte — az adók ée a sanyarú gazdasági helyzet miatt. Ha két-három gazda találkozik, csupa panasz. Most voltaim a gálszécsi vásáron, az emberek arcáról lerítt a szomorú helyzet. Csak az agrárpárt ordonnáncai megelégedettek, a besúgók. Hogy a földreformot hogy* hajtották végre? Hát úgy, hogy Andráesy Géza vásárhelyi birtokából egye- eek két házhelyet is kaptak, gok jogosult löldigénylö meg semmit. — Ma száz korona egy mázsa busa, de az eke éppen úgy háromszázbatvan mint amikor százhetven, sőt kétszáz koronát fizettek a búzáért. Jó csizmáért elkérnek kétszázötvenháromszáz koronát; pár évvel ezelőtt jóformán egy mázsa búza áráért kaptuk, ma kell hozzá majd három mázsa. — De igy is alig van a búzára vevő. Ma-1 gamnak is van nyolcvan mázsa búzám, rá ia lennék szorulva, hogy eladjam, mert az. építkezést félbe kellett hagynom, de nehezen szánom rá magam. Egész nyáron néztem a felhőket, most meg fáj a szivem, hogy egész évi munkám ered-1 menyét elherdáljam. Közben meggyujtják a lámpát a sötétedő szobában, az udvarról kocsizörgés hallik. — Tetszik látni, a fiam most jön haza a mezőről. Napestig küzködünk és mivégre. = Nos, azt mondja meg nekünk, biró uram, hogy meg van-e elégedve pártja, a néppárt politikájával? — Én kijelentem, hogy nem vagyok megelégedve g az emberek sincsenek vele megelégedve. Csalódtam, becsapódtam. Már akkor láttam a bajt, amikor a néppárt a kormányba lépett De minden pártban nagy a csalódás, a roT- níckárok között is. A néppárt körében már sokan hangoztatják, hogy csak együttesen — szlovenszkói népek — tudnánk valami jobbat kiharcolni. Hurcik János gazda különösen hirdeti ezt. A hóri kondás expozéja a földreformról Zemplén vásárhelyhez közel fekszik Hór község. A hőri kondás beszélte el a vásárhelyi esperesnek a község politikái odisz- ezeáját, hogyan próbálták régig az összes pártokat a földosztás reményében. Először az agrárokhoz álltak, de a földosztásból nem lett semmi. Akkor valami szocialista jött nagy Ígéretekkel, hát azt követték. Várták, várták, de hiába várták. Ekkor motoron jött egy ur és összecsapta a kezét, hogy itt még mindig •) Keletsiloveriexkói anyagom utam kezdetéről való. D. L. nem parcelláztak. Isten szabad ege alatt megesküdött, hogy hat hét alatt megkapják a földet, csak hozzá csatlakozzanak. Dekát abból se lett semmi. Nemsokára Gál- szécsen szónokolt Hlinka, hát a hóriak is utána mentek. De azóta már őt is otthagyták és igy esett, hogy a hóriak lassan-lassan kifogytak az összes pártokból. Nincs orvoslás a súlyos adóterhekre Hepehupás utón jutunk el a Nagymihályon túl fekvő Kráska községbe. Jacik Mihály módos gazdát keressük, de nincs otthon, még künn dolgozik a mezőn. Nincs mit tenni, utána megyünk. A dűlőn éppen útban kapjuk, együtt érünk haza. Jacik Mihály elmondotta, hogy a gazdák általában panaszkodnak, az adóterhek nagyok és hiába apellálnak, nincs orvoslás. A mai nyomasztó gazdasági helyzetben különösen nehezen él a nép. A terménynek nincs ára, viszont az ipari cikkeké változatlan. Egy patkóért ma is négy-öt koronát fizetnek. Földet nem kaptak a kráskaiak. de a szomszéd falu agrár korteseit jól ellátták. Jacik gazda négy-öt gazdatársával máT régtől Hlinka-párli, de most már az egész falu az- Igaz, hogy a bizalom egyre csökken s ma már minden pártot egyformán szidnak, mert egyik sem hoz semmi jót. Csődöt mondott kortesigéretek A legintelligensebb zempléni gazdák közé tartozik Pauiik János Málcán. ö is a gazdasági krízissel kezdi és különösen azt rójja föl, hogy a szlovenszkói búzát nem veszik Cseh- ée Morvaországban. Elmondja, hogy az idén huszonhárom mázsa rozsja, huszonnégy mázsa búzája és tizennégy mázsa árpája termett. Ebből kell kilenctagú családját egész éven át eltartania és ruháznia. Ahol hat gyerek van, ott kell a pénz. A napokban vitt be négy mázsa búzát Nagymihályba s kénytelen volt kilencven koronájával elvesztegetni, hét mázsa árpát meg — olyan volt mint az arany — ugyancsak, kilencven koronájával. A nép tele van panasszal. Mindennap végrehajtók járnak a faluba, mert a nép nem tudja fizetni sem adótartozását, sem növekvő más adósságát. A forradalom után itt járt Hodza és Stodola, ígértek egei- földet, de a sok ígéretből nem lett semmi. Az agrárok szövetkezetei is alapítottak, de szerencsésen meg is bukott. Hodza egy nagy- miikályi gyűlésen kijelentette, hogy husadót már nem fognak fizetni És az ígéretből tat lett, hogy nemsokára dobolták a faluban, hogy ax adót fizetni kelL Málca azelőtt erős talaja volt a* agrárpártnak, de otthagyták, mert csalódtak benne s Klimko szenátorral megalakították Mái* cán a Hl inka-pártot Újabban a szociáldemokraták mozgolódnak, már bált is rendeztek g a Szént-Ivány-fóle huszonhét holdas fundu® fölosztásának csalétkével elvitték a szlovák néppárt száznegyven emberét. — Van itt nálunk olyan ember la, aM már az ötödik pártban van, mert mindegyiktől kapni akarna. De a rendea emberek kitartanak, bár binni már nem tudnak. A nagymihályi vásáron csupa gond terhes emberrel találkoztam: — Hogy fogunk megélni, mehettek kolI dúlni, — mondották. — Én meg azt mondom, ott a baj, hogy a szlovákokkal ast csinálhatják, amit akas* nak, mert nem tartanak össze. Ki Kellett volna tartani ás autonómia mellett Zemplénben még Dankó János tőketere- besi tekintélyes gazdái kerestük föl, aki a I helyetles-városbirói tisztet tölti be s a háborúban mint az 5. honvédhuszározred őr* mestere megszerezte ax arany vitézség! ér* met. — Teljes lehetetlenség — mondotta —s hogy gazdasági tekintetben tovább mozog- hasson ax ember. Terményünket nem tudjuk eladni, a búzáért kilencven koronánál többet nem érhetünk el, de sokszor csak hetven-nyolcvan koronát kínálnak, A krumpli ára is esik, a szalma már négy korona. Áléit itt mór mindenki. A mai terebesi vásáron egyebet se lehetett hallani, mint sirást. Az anyósom is künn volt egy sertéssel, mégcsak az árát se kérdezték. Az életkörülményekben napról-napra érezhetőbb a rosszabbodás. Ax adó nagy ée a végrehajtások egymást követik. Közben a bankok nyakrafőre alakulnak és nyúzzák a népet. Ha a legolcsóbb csizmát akarom megvenni, két mázsa búza árából nem futja. Egy heíesszámu eke ma te közel hatszáz korona. A borona háromszáz korona. De hiába lenne rá szükség, nem tudjuk megvenni s igy lassan leromlanak a gazdasági fölsxereiéoek 0001- kül, hogy pótolni tudnák őket. — Végigcsináltam a háborút mint honvédI huszárőrmester, arany vitézség! érmet szereztem, de ilyen nehóa időt még nem éltem. Ezután elmondja, hogy Hlinka politikáját, követte meggyőződésből és mikor errefelé a pártot erősebben szervezték, tízezer ember állott a háza előtt. Az agrárok azzal rágalmazzák, hogy Hlinka házat vett neki, holott az ax igazság, hogy még a magáéről te rá pótol La „ politikára, amit még a felesége sem tud. Tőketerebesen 1926-ben még 1800 Hlinka- szavazat volt, azóta azonban folyton !emor= asolódik e ma ahg van több 500-nál. Az agrárok még mindig félrevezetik a népet s legutóbb is a cukorgyár! földekből újabb osztást ígértek. A korifeusoknak jól megy. Sopko György, mikor feleségével idekerült, még sárosi gúnyát viselt e ma már fekete kocsin jár, 130 hold birtoka van és már urf- házaí is épített magának: van jövedelme, benneüi a cuikorgyári radábanu — Stodola a nagyapjuk... A jővörőj eesn feledkeznek meg, ezért istápolják a „roV nicky dorost“-ot. A nép azért ment hozzájuk, mert másképp nem juthatott iöklftiŐB. Bár ugyan ; L;> sok csalódás érte, mert a pozemkovf űrad a kiosztott földekért mindig újabb követelésekkel áll elő, amelyekről nem tudják, jAr-e vagy sem, de annyi bizonyos, hogy fizetni nem képesek. Ma már at Agrárok is zúgolódnak s a panasz általános. — Ha Hlinkáék nem mentek volna be a kormányba, jobb lett volna. A nép osaíé* doftan néz már a pártra, ki kellett volna tartani az autonóm!* mellett. Végül azt mondotta Danko János, hogy a szlovenszkói autonómista összefogást kívánatosnak tartaná, mert a gyűlölködéssel csak egymást gyengítjük s gondolni kell a fiatalságra is, amely — hiába van matúra a kezében -- nem tnd állást kapni. Zemplénben végeztük dolgunkat, indulhatunk sárosi tájakra. DZURANY1 LÁSZLÓ.
