Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-21 / 291. (2512.) szám
Hamlet, dán királyfi irta: Karinthy Frigyes 1980 deeember 81, r—áraap. I n mm n hm—i i .......................................m u»P«WB»wphwi»-....... 1 1 ............ "i m if cipitw inti w<iwi» I \3 s > \ > mfrl A *^?* *•?*?* ír* •v ■ KOSICE, Fö-ntca 19. • .7.' r ♦ifapBMhi **■-- -....... - ■■ -...............................................................—- ••• i mm mmmmmBmmMmmmmmmtmmmmmmmmmmMammmmmmmKaammaBammmammmmmmmmammammmmmmmmm MÉCS LÁSZLÓ: ISTEN MÉZE Háromazázötven milliónyi lólek él, súg az Egyház méhesébe zárva, a Pápa lelke, mint a méhkirálynó, körülrajongva is magányos, árva. . \ Háromszázötven milliónyi élet! Hány vágy repül nyugatnak vagy keletnek háromszázötven milliónyi úton! — De mind az útak Rómához vezetnek! Bányában, gyárban, szántón a robotnak Iája virágzik, nem azért, hogy nézzék: körülrajozzuk szürke sok virágját és hozahozznk Isten munka-mézét. A tudomány hárs lombjain az élet ős kémiája rügy-szemekkel néz szét. * bimbó nyílik, hullik: mink kimentjük örök szép részét, Isten tiszta mézét. A Művészet Villányain a Szépség csodákat olt, hogy szivünket igéziék, a bübáj nyílik, hullik: mink kimentjük örök uíép részét, Isten tiszta mézét. r Észak sarkától déli sarki tájig, Amerikától kincses Indiáig szállnak: szájunk mézet csapolni áhit s csapoljak a világ virág-csodáit. A Földön Ht hideg van, ott meleg van, egy részünk szent, más részünk bűnbe dermed, egy részünk fényben, más részünk viharban, — de mindig esdjük az Isten-szerelmet. A tévely és a bfin fáin megtilt sok Ágoston, Magdaléna, Pál, P&pini, de visszaszálltak folyton ói keresve s az ördög mézét már inegúnva színi. Hiszünk a fényben, hogyha éj komorlik, hiszünk a eélt szolgáló szenvedésben, hiszünk a télen túli ébredésben, hiszünk a testen túli lét-vetésben. A Pápa lelke Szentlélektől terhes s mint méhkirálvnő kegyelem-petét rak ima-sejtekbe s új rajt lát születni a földön minden táj meg minden évszak. S ha jő az Ej: holt teste csúf lárváját lehányva sok raj száll, mint szent igézet az ég felé itt hagyva mindörökre mindent, kivéve azt az égi mézet. 1930 december. Nem tudom, kapott-e egyáltalán, de ha kapott is, bizonyára elfogult és hamis kritikákat kapott a szerző, annakidején és Londonban, Hamlet cimoiü darabjának bemutatója után. Ez a darab, még a többi Shaíke- apeareHhez képest is, olyan meglepően érdekes, bonyolult, sokoldalú és főként eredeti felfogású, olyan fantasztikus unikum a drámairodalomban, hogy a kritikai szemléletnek háromszáz évig kellett fejlődnie és érnie, erőket színi fel a rokontudományokból, amig elérte azt a színvonalat, ahonnan legalább nagy vonásokban áttekinthetővé vált a költő szándéka. A lessingi kritikai iskola óta annyit mindenesetre tudunk Hamletról, hogy nem egy a középkorban közönséges vendetta-rémregény hatásos változatáról van szó: hogy a mesén túl nyilvánvalóan és félreismerhetetlenül valami mást ie el akart benne intézni, aki irta — egy élet gyönyöreinek és szenvedéseinek, tapasztalatának és értelmi gyötrődéseinek, filozófiájának (ezt azért hangsúlyozom, mert mostanában megint divatos Shakespeareben a költőt, a vad zsenit, az ösztönóriást, a dioni- ' zoszí pogányt kihangsúlyozni a mélységesen tudatos, jellegzetesen moralista gondolkodó rovására) végső eredményét próbálta valahogy jelképesen közölni a hallgatóval. Már most csak az a kérdés: a modern Hamlet-irodalom vájjon helyesen foglalta-e tételbe ezt a végső eredményt, e ltalált a-e végre, mit akart nekünk mondani Shakespeare ♦ Közepes angol színészektől láttam e napokban Ham letet. Ez azért volt jó, mert Hamlet figurája, mint parádés szerep, meg « többi ie, mágneeköve lévén a legkiválóbb színészek és rendezők ambíciójának, az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk csak az alakításra figyelni: már nem i# Shakespeare Ham tétjéről, hanem Irving és Kainz én Egreesy és Beregi és Sornlay és Odry és Reirihardt és Hevesi Hamletjéről beszéltünk, mintha a darabról való . véleményünk .., kialakult, végleges megértéssé érett volna. Holott, meglepetve látom, erről szó sin- , esen. Most, hogy egyezer nem volt érdemes olyan nagyon figyelni a színészi ábrázolásra, ráértem magát a drámát, mint írói és színpadirói produkciót kisérni végig szem- . lijel és füllel, mintha először hallanám, ügy . ültem ott, mint valami premieren, amiről ] holnapra Írnom kell, lelkiismeretes beszá- H mólót azok számára, akik sohase hallották , az uj szerző nevét I Mondhatom, nagyon csodálkoztam. .A kri- , tika sokféle Hamletje után egy egészen uj - Hamlet, amire eddig nem is gondoltam < * ! Azon hamar túl akarok lenni, hogy ami * a drámaírói produkciót illeti, függetlenül az 1 írói és költői produkciótól, előbbi magában f is különleges és zseniális. Ez a régi darab I nem abban különbözik az uj daraboktól. 1 hogy komolyabb és müfajszerübb, hanem ' abban, amiben éppen az uj darabok szeret- ' nőnek különbözni: hogy merészebb és szó- 1 katlanabb. Talán csak a modern fantaszti- r kus regényekben és novellákban mentek el z bátor és tehetséges szerzők a teljes értékű £ valóságnak és a megelevenített képzeletnek ( olyasféle összjátékáig, amilyen itt, szemünk előtt, igényli magának a színpad százazáza- ' lékos, korlátlan hitelét. 1’ Azok számára, akik, velem együtt, haj- ' la adók letenni az irodalomtörténeti szem- a üveget, elmondom, puszta szemmel nézve, ^ mi történik a darabban,. & Dánia királyi udvarában csaknem idilli élet folyik. A volt királyt nemrég temették k ugyan el, de a gyász nyomasztó hangulatán 1 túl vagyunk már: a királynő feleségülment halott férjének fivéréhez, Claudiushoz, aki- n Vasraegfyében, közvetlenül Czelldömölk állomás mellett egy 400 magyar holdas legprímább szántókból álló birtok, kedvező fizetési feltételek mellett eladó. Esetleg egy része is kapható. Felvilágosítást ad dr. Náray - Szabó László, szombathelyi ügyvéd. vei együtt főgondjuk a volt király fiának, a Hamlet trónörökösnek megfelelő kőrnyezei_ tét biztosi tani, hogy egykor derék és jó ki- t. rálya lehessen az országnak. Ez a fiatalem- y iber, akárcsak valami modern királyfi, wple- y. síi herceg, vagy efféle, Helsingforeban vé- •_ gezte éppen egyetemi tamilámnyait, most H érkezett az udvarhoz, ahol jóbarátai várják a s égy gyöngéd, nobilis szerelem feltámadó y. emléke: Oféíia kieasnazony, egy fecsegő, s öreg udvaronc bájos és finom leánya. A Iri- _ rályfi tehetséges, szellemes, müveit, felvilá- 3 gosodott, lelkes ifjú: nem éppen katonai § szellem, mint a Napóleonok fajtája, inkább _ afféle humanista, amilyenek a tizennyolea- . dik század végén, vagy a tizenkilencedik . közepén voltak, vagy szerettek volna lenni . az uralkodók — ha trónra kerül, talán egy tehetségesebb Második József lesz belőle., 3 Egyelőre nagyon fiatal, a fiatalságnak min- t den ragyogó erényével s megbocsátható hi- . báival — szereti a szépet és jót, hisz az em- . berek egyenlőségében, az igazságban: ezen- . felül kissé szkeptikus, barátja az öngunyoló t paradoxonnak, lelkes amatőrje a müvésze- . teknek, nagyrabecsűli a barátságot. Kissé . szenvelgő és „világfájdalmas" is, de ez nyil- . vánvalóan a költészet hatása nála, csak a L költészet határáig az, nem oly túlzott módon, mint kései unokája, Werther. Egyszóval: egyáltalában nem beteg .vagy abnormá- , lis, csak érzékeny, mint minden értékes , szellem — mai szóval nem^ieurőtikus, csak kissé neuraszténiás, s tekintve, hogy a fizikuma rendben van (kitünően vív, szereti a sportot is), egészbenvéve minden megértő lélek számára vonzó jelenség és (kétségte- len, hogy sokra viheti pályafutásán: olyan király lesz belőle, amilyent, ha már ez az intézmény fennáll, felvilágosult és haladó ország kíván magának. A miljő, ahová most került, legalább a néző számára, nagyon alkalmas és megfelelő keret lesz, hogy kibontakozzék. Hamlet számára ugyan, akinek szivében, érthető módon, még ott sajog édesapja halála, kissé nagyon is élénk és szertartásos az udvari élet, de ne felejtsük : el,’ hogy ő a „víg egyetemi cimborák" bohéméletéből jött. Hamlet egészséges ember és ez a rossz hangulat majd elmúlik, annál is inkább, mert mostohaapja határozottan jóságos és megértő — gyöngéden bánik vele, vigasztalni próbálja, a jövő királyát látja benne. Általában liberális és progresszív szellem érezhető az udvar életében — az udvariasság nem udvaronckodás, hanem a bölcs belátás modora, különben nem is ütne el, kontrasztképpen, Polonius üres fecsegése. Claudius határozottan okos és jóindulatú embernek látszik, szerénység is van benne, a tehetség és rátermettség méltánylása. | Feleségével együtt féltő gonddal figyelik szeszélyes és bánatos hercegüket s egyáltalán nem idegenkednek tőle, hogy a boldogság törvényeit tisztelve, nemosakhogy meg ne akadályozzák, de titokban még elő is segítsék a mésallianoe-ot, ami felé félön tudatlanul viszi Hamletet Oféliával álmodó szemérmes és rajongó szerelme. Liberális szellemet mondtam, de még tovább mehetnék: valami csaknem polgári tisztesség' van itt a j levegőben: a megnyugodott, békés polgárnak csendes életöröme, a jövőben való bizalma, a fejlődés előkészítése a jólét és jóakarat melegágyában, egy kis előszelével (Hamlet szegélyében) annak a leendő szellemi forradalomnak, amiről ez a jóbázból- 1 való s éppen azért a szegényekért és jókért < lelkesedő fiatalember ábrándozik talán, vi- > lágboldogitó hangulatában: forradalomnak, ami rombolni legfeljebb azt akarja, amit tö- i kötetesebben és jobban szeretne újra felépíteni. így állanak a dolgok, amikor egy egészen s különös és érthetetlen — sőt, mondjuk ki ' kereken, botrányosan kínos dolog történik. 1 Hamlet értesül róla, hogy apja nem tér- ' mészetes halállal halt meg: nagybátyja, Claudius ölte meg, méghozzá, ugylátszik, a ^ királynő tudtával, aki talán nem szerette a € férjét. J A lényeges és különös azonban nem ma- n ga a bűntény, amihez hasonló sokszor elő- s fordult már, n A lényeges és különös az, hogy Hamlet n erről a bűntényről nem holmi névtelen le- p vél, családi pletyka, nyomozó jóbarát, fel- n háborodott alattvaló, és méigcsak nem is a i, tulajdon „prófétaiéikének" igazságérzete ré- p vén értesül. e És nein is a bűnös árulja el magát, bűnhődni akarván, mint ahogy a modern lélek- n elemzés előfutárai (Raskolnyikov) hiszik törvényszerűnek. Nem a bűnös és nem a bűn „kiált az égre", hogy elvegye büntetését. Az áldozat jelentkezik, elégtételt kérni. Megjelenik az apa kisértete, páncélban és sisakban, mint hős katona, s a rajta esett bérelem nagyságának megfelelő pátosszal bár, de ezenfelül rendkívül értelmesen és világosan elmondja nemcsak azt, ami vele történt, de azt ie, hogy miért akart sürgősen beszélni fiával, akinek egyébként se egészségi állapota, se leendő tervei iránt nem túlságosan érdeklődik. Nem is érdeklődhetik, hiszen egyetlen életcélt lát a számára s éppen ennek betöltésére óhajtja felszólítani: Hamlet haladéktalanul bosszulja meg a gaztettet, amit rajta elkövettek, ölje meg Claudiusft, mindenáron és minden ellenálláson keresztül, mert addig a halott meg nem nyugszik s őt sem fogja nyugodni hagyni: e pillanattól kezdve tehát úgyse használhatja másra életét, — igy is, úgy is el kell pusztulnia. Ami ezek után történik, maga a dráma, minden monológja és intermezzója ellenére, szivdobogtató gyorsasággal rohan a katasztrófa, a teljes összeomlás felé. Hamlet előbb (jellemző!) bizonyosságot szerez, hogy a szellem igazat mondott, aztán nagy belső ellenállások ős küzdelmek után, amelyeknek vergődésében az ártatlan Poloniust pusztítja el először, utána, közvetve, Oféliát — és csak miután párbajt vivott az ártatlan Laerlessel és ennek elcstével ő is halálos sebbel omlik össze: röviden, amikor már semmi vesztenivalója, mikor már a szellemnek se tartoznék többé felelni, amiért nem tett eleget parancsának, szinte fölöslegesen és mellékesen, az utolsó percben méy- is csak leszúrja Claudiust is, aki azóta persze, önvédelemből, szintén az ő halálát kívánta. S hogy a királynő is mérget ivott, itt fekszik holtan az egész társaság, az egész nemzedék, az egész kor, az egész jövő, reménye teleniil és vissahozhatatlanul — s a többi nóma csönd s az elnémult élet csődje fölött hatalmasan s diadallal néz szét az egyetlen halhatatlan, mert immár megölhetetlen hatalom, a Bosszúálló Szellem, a megelevenedett halál 4 ^K«OTMÁ<Á^1=nrRL® _________
