Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-17 / 287. (2508.) szám
6 ^I«GM-Ma<AaRH1R1íAI» 1930 december 17, szerda. gát. Ezeket a közpénzeket ismét a közgazdasági élet rendelkezésére kellene bocsátani. Legújabban hallható, hogy a pénzügyminiszter ur újabb bankkarteUt akar létesíteni, mintha a kartellekbe! még nem volna elég. Az uj kartell feladata volna a betéti kamatláb olyan megállapítása, hogy az mindig egy százalékkal alacsonyabb legyen, mint az állampapírok kamatlába. A tendencia nyilvánvaló: a fölös pénz ne a bankokban, hanem állampapírokban helyeztessék el, ami a tőkéknek a magángazdasági életből való újabb elvonását jelentené. A 150 milliő igazi rendeltetése Ezen a szerencsétlen gazdasági politikán, amely a köztársaságot lassan, de biztosan a teljes elszigeteléshez vezeti, igazán nem segíthet a 150 millió ? ez nem fogja megjavítani sem a gyáripar, sem a kereskedelem, még ■kevésbé a mezőgazdaság helyzetét. Mert jól tudjuk, hogy ebből az összegből a mezőgazdaságnak jutó morzsákkal néhány tönkrement maradékbirtokost, telepest, be- kracholt Rolniclcá pokladnicát fognak csali szanálni, ebből pedig semmi haszna sem lesz az összgazdasági életnek. Kár, hogy a földművelésügyi miniszter ur a szenátusban tartott beszéde során egyetlen szóval sem említette, hogy van-e és milyen nagyszabású programja van a mezőgazdaság segélyezésére. A mezőgazdaság gondok között és bizonytalanságban vivődik jobb sorsáért, de se- gitőkezet sehol sem lát. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy hogy a kormányban hiányzik a jóakarat s heterogén összetétele mellett a segítés lehetősége sincs meg. Nekünk, ez állam kisebbségi nemzeteinek, semmi remélnivalónk sincs ettől a törvénytől. A cseh kisebbségi iskolák építésére meg vannak a százmilliók, a mezőgazdaság számára azonban fillérek sincsenek. Ha a válság az egész állam gazdasági életét sújtja, úgy különösen erősen nehezedik a nemzeti kisebbségek gazdaságára. ÜJ rezsim a közigazgatásban A szlovenszkói kisebbségek nehéz helyzetét még súlyosabbá teszi az uj rezsim, amely most Szloven- szkó közigazgatását a kezébe vette. A volt elnököt, Drobny dr.-t szép csendesen, minden hivatalos elismerés nélkül nyugdíjba küldték; már pedig azt el kell ismerni és nekem, minit kisebbségi képviselőnek különösen el kell ismernem, hogy Drobny a kisebbségekkel szemben Szlovenszkón teljes megértést és jóindulatot tanúsított s ezért neki köszönet jár. Ha nem is tudta a mii ügyeinket úgy elintézni, ahogy talán az ő igazságérzete megkívánta. erről ő nem tehetett, a hatalmi tényezők megakadályozták ebben. Az országos hivatalban levő mostani rezsim az úgynevezett erős kéz rezsimje, sajnos, hogy ez a rezsim elsősorban is ellenünk, a kisebbségek ellen fordul és mi, kisebbségi képviselők, akiknek feladatunk volna népünk érdekeit képviselni és megvédeni, sajnos, messze Ívben kénytelenek leszünk elkerülni a pozsonyi országos hivatal palotáját, mert ott reánk semmi jó nem vár s kénytelenek leszünk ügyeinkkel Prágába jönni, ahol ugyan több megértést tanúsítanak, de a Mvitelt a pozsonyi országos hivatali megakadályozza. Két eklatáns példát tudok erre fedemiláteni Az egyik az, hogy a késmárki járás, egy kvalifikált német kisebbséggel biró járás, beadványt intézett az országos hivatalhoz, hogy a járási hivatal a német kisebbség nyolvjogait respektálja és olyan tisztviselőket alkalmazzon, akik az ott lakó kisebbség nyelvét értik. Ezt a beadványt aláírták az összes német községek birái, valamint a járási bizottság tagjai. Ez a kérelem már szeptember hóban ment az országos hivatalhoz s ez a mai napig nem méltatta válaszraA másik esed Rimaszombat város ügye Az országos hivatal Rimaszombat város képviseletét feloszlatta s kormánybiztost nevezett ki a város élére. Az ürügy a rossz városi gazdálkodás volt. Csalk most tűnt ki. hogy az igazi tendencia az volt, hogy a kormánybiztos a város villanytelepót a Középszlovenszkói villanyos részvénytársaság kezére juttassa. Azt a villamosmüvet, amely a városnak évi 430 ezer koronát jövedelmezett, 180 ezer korona évi bérért átadta a kormánybiztos a Középszloven- szkói Vil!nmosíár?acágnak negyven évi időre; egy oly társaságnak, amelyben az állam állítólag 70 százalékkal van érdekelve. Tehát azért kellett a kormánybiztos, hogy ez a városi villanytelepet kiszolgáltassa a Középszlovenszkói Vilíamosmü részvénytársaságnak. Annak ellenére, hogy a város lakossága minden lehetőt el'köveleü annak érdekében, hogy a villany- telepét megtarthassa, — mert hiszen ez érdeke volt, miután « városnak nincs miiből pótolnia e költségvetésben az évi 400 ezer K bevételt — a kormánybiztos ur a demokrácia legnagyobb dicsőségére a városi közönség kívánságának meghallgatása nélkül ennek akarata ellenére a városi villany telepet önhatalmúlag bérbeadta 8 ezzel a várost anyagilag súlyosan megkárosította. Az országos hivatalinak módja volt emez ofctroj megakadályozására, figyelemmel arra, hogy nagy közérdekről van szó; az országos hivatalnak módjában állott úgy intézkedni, hogy a város közönsége a tárgyalásokba bevonassák, hiszen a város közönségében megvolt a jóakarat arra, hogy egy előnyös szerződés kölhetése esetén a Középszlovenszkói v Illan yosmti vei a tárgyalásokat felvegye s előnyös szerződést kössön, de az erős kéz politikája ezt megakadályozta. Az én véleményem az, hocy az erős kéz alkalmazása nem mindig helyes és nem mindig jó, nem szolgálja a konszolidációt, hanem a legtöbb esetben elégedetlenséget és békétlenséget szül. A javaslatot nem fogadom el. Közokirathamisításért hat hónapra ítélték a nagyrőcei volt telekkönyvvezetőt Hamis okmányokkal kisemmizett vagyonából egy válóperes asszonyt Nagyrőce, december 16. (Saját tudósítónk tói.) Fellebbezés folytán most Ítélkezett a kassai felsőbb óság Krajc Lajos 44 éves mo- dori illetőségű' nagyrőezei volt telekkönyvvezető közokiratbamisitás-i bünperében és az első fokú felmentő ítéletet megsemmisítve, bűnösnek mondotta ki a vádlottat köz- o^iralhamisitás bűntettében és ezért hat havi bei tunbiintetésre, valamint öt évi hivalal- vcszlésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélte. Az ügy előzményei a következők: Holéczy János és neje Simon Klementina tornaijai lakosok még kilenc évvel ezelőtt megszüntették házastársi közösségüket és közjegyző előtt úgy állapodtak meg egymással, hogy 30 ezer korona lefizetése esetén a feleség hozzájárul a férj által házasságuk ideje alatt neki ajándékozott jolsvai ingatlanoknak visszaátirá6ához. A megegyezés dacára egészen 1926-ig nem történt meg a kérdéses 30 ezer korona kiegyenlítése és Holéczy János minden lehetőt elkövetett, hogy az ingatlanokat e súlyos anyagi áldozat nélkügl szerezze vissza, m,agó,nak. Ecélból igénybevette Krajc Lajos nagyrőcei telek- könyvvezető segítségét, aki jó haszon reményében vállalkozott is o, 30 ezer koronás műtétre. Csinált egy adásvételi szerződést, amely szerint Holéczy János és volt felesége szabadkézből eladják a kérdéses ingatlanokat és erre a szerződésre ráhmthMotla az asszony aláírását, Piajd elkészített egy kérvényt a telekkönyvi átirás céljából s a nagyrőcei járásbíróság által 1927 ápr. 25.-én meghozott végzés alapján az ingatlanakat át is irta a vevők, Farkas János és neje jolsvai lakosok nevére. A himisitást olyan körültekintően intézte el a telekkönyvvezető, hogy a hamis aláírás a bíróságon vezetett úgynevezett 0 lasztromon is keresztülkönyvelte és ott hivatalos lajstrom- vezetői minőségben is hildesitette Simon Klementin hamisított aláírását és ezt a nevet a lajstrom megfelelő rovatában még egyszer alá is irta. Holéczyné Simon Klementin az átírásról szóló végzés kézbesítésekor szerzett csak tudomást, hogy a felerészben tulajdonát képező ingalanokat a háta mögött elkótyavetyélték és természetesen nyomban feljelentést tett az ügyészségen a csalók ellen. A lefolytatott vizsgálat során beigazolást nyert, hogy a telekátirás hamis szerződés alapján történt meg s a fegyelmi áld vont telekkönyv- vezető bűnössége is kiderült. A fenforgő enyhitő körülmények figyelembevételével a kerületi bíróság felmentő Ítéletet hozott, pz ál’nmügyész fellebbezése folytán azonban az ügy a kassai felsőbiróság elé került, ahol magánokirafhamisitás és kétszeres közokiratban)isitás dinén elitélték a bűnös útra tévdt telekkönyvvezetőt. Az ítélet végrehajtásának feltételessége tekiutetó- ben a felsőbiróság a rimaszombati kerületi bíróságra bízta a döntés jogát. Szlovenszkó kvótája az iskolaügyi tárcában nem 22, hanem legjobb esetben 11*87 százalék A Slovák reflektál Dérer miniszter szenátusi beszédére Prága, december 16. A Slovák reflektál Dérer iskolaügyi miuisziternek a szenátus költségvetési bizottságában elmondott ama beszédére, amelyben a miniszter hangoztatta, hogy Szlovenszkó az iskolaügyi tárca költségvetésében 215 millióval részesedik, azaz az egész költségvetésnek 22 százalékát költik Szlovenszkóra. A lap mindenekelőtt megállapítja, hogy a 22 százalékos részesedés pontosan nem 215, hanem 222 millió volna, vagyis 7 millióval több. Ez a hét millió éppen elég lenne arra, hogy fölépítsék a Szlovenszkó által annyira követelt szlovák műegyetemet. A lap rámutat, hogy a 22 százalékos részesedés csak látszólagos, mert az iskolaügyi szükségletekre — mint arra lapunk vasárnapi számában vezető helyen magunk is rámutattunk — az iskolaügyi tárcán kívül is sokszáz milliós összegeket fordítanak. — Az állami költségvetés harmadik részének hatodik oldalán az utolsó lé’elben az 1931. évi tanítói fizetésekre 800 millió korona van előirányozva — írja a Slovák — Ebben a 800 millióban egyes országrészek a következőképp részesednek: Csehország 522,560.000, Morvaország és Szilézia 277 mill.440.000, Szlovenszkó, Ruszinszkósemmi! Tehát sem Szlovenszkó, sem Ruszinszkó egy fillért sem kap a 800 millióból. Szlovenszkó részesedésének ebből 398 milliót kellene tennie. És igy, ha ezt a 800 mii’ Hót hozzászámítjuk az iskolaügyi minisztérium költségvetéséhez, ahová tartozik, akkor az iskolaügyre fordított állami kiadások összege 1810 millió koronára emelkedik. Vagyis az a 22 százalék, amennyivel Szlovenszkó az iskolaügyi minisztérium számítása szerint „az iskola ügy re fordított állami kiadásokból" részesedik: 398 milliót kellene hogy tegyen, azaz 183 millióval többet, mint ahogy azt az iskola- iigyi minisztérium számvevő osztálya kiszámította. Vagy fordítva: a 215 millió nem 22 százaléka ennek az összegnek, hanem csak 11.87 százaléka, tehát csaknem a fele. Azonban ez is csak a papiroson van, folytatja a Slovák, mert a költségvetés harmadik részében kimutatott összeg sohasem elegendő Csehország számára a tanító; fizetésekre. 1929-ben erre a óéira az állami zárszámadás tanúsága szerint a költségvetésben előirányzott 700 millió korona helyett 927,410 000 koronát fordítottak. Ebből Szlovenszkó mindössze 34.052.834 koronát, Ruszinszkó 300.553 koronát kapott. A lap végül azt hangoztatja, hogy a tanulók aránya szerint Szlovenszkónak a népiskolákra fordított összegekből 26 százalékot kellene kapnia. & jövő évi Községi választásokra minden magyar biztosítsa választójogát! A múlt évben lezajlott nemzetgyűlési választás alkalmával Szlovenszkóban és Ruszinszkón az őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választói névjegyzékekből s igy nem kaptak szavazó lapokat, amiért nem is szavazhattak. Ennek főoka az volt, hogy választó polgárainak legtöbbje nem tartotta érdemesnek a betekintésre kiállított választói névjegyzékekben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban s így természetesen elmulasztotta a törvényes határidőt is az esetleges fellebbezésre. Aki tehát a multévi szavazásnál ezen okok következtében nem szavazhatott, azt saját hibájának tudhatja be. Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, felhívjuk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzékeket most állítják össze és december 15-től 22-lg bezárólag közszemlére fogják kitenni a városokban a házak kapui alatt, vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, vájjon benne van-e a neve a választói névjegyzékben, mert az 1931. évben megtartandó községi választásokon csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék föltüntetL Választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki életének 21. évét 1930, december 31-ig betölti és legalább három hónap óta, azaz legalább 1930. szeptember 15-íke óta tartózkodik a községben. Tartománygyölési és járási képviselőtestületi választásoknál a 24-ik, szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől van választói jogosultság. Minthogy a választól jog Igazolásához az állampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapnak előmuta- tása kötelezd, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat Főképpen a lakásváltozás jelentendő be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzékben szereplő név és születési évszám hibás, amit szintén ki kell javíttatni. Fölvilágositással készségesen szolgálnak pártjaink szervei. A rimaszombati kereskedők nem kaphatnak kárpótlást a le nem bélyegzett bankjegyekért A pénzügyminiszter válasza a Szilassy szenátor által a köztársasági elnöknek átadott memorandumra Prága, december 16. Masaryk köztársasági elnök losonci látogatása alkalmával — mint ismeretes — Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor több memorandumot nyújtott át az elnöknek. Egy ilyen memorandum a rimaszombati kereskedelmi grémium ama kérelmét tartalmazta, hogy a rimaszombati kereskedőknek kárpótlás adassák a le nem bélyegzett bankjegyekért. A köztársasági elnöki iroda a memorandumokat az illetékes minisztériumoknak továbbította, igy a rimaszombati kereskedőkét a pénzügyminisztériumhoz. Englis pénzügyminiszter levélben válaszolt Szilassy Béla dr. szenátornak s abban többek között ezeket inja: „Kérésére, amelynek tartalmáról átiratban értesített engem a köztársasági elnöki iroda ■és memorandumára, amelyet a köztársasági elnök urnák losonci látogatása alkalmával átadott és arra kérte, hogy a rimaszombati kereskedőknek utólag váltsák be a le nem bélyegzett bankjegyeket csehszlovák koronára 2:1 arányban, a pénzügyminisztérium tudó másul adja* bőgj; a kérést törvényes indokolás hiányában telje sít eni nem lehet, amint ezt már tudomásul adták a rimaszombati kereskedelmi egyesületnek (Institoris dr. kezeihez) a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság 1921 junius 10-ről kelt döntésével és a besztercebányai kereskedelmi és iparkamarának tudomásul hozott 1926 április 12-ről kelt itteni döntésével. Amit még azonkívül is kér, hogy az említett le nem bélyegzett bankjegyekért a rimaszombati kereskedőknek oly módon nyujtassék kárpótlás, hogy egy bizonyos pénzösszeget az adóhátralékokból leírjanak, a pénzügyminisztérium arról értesíti, hogy az adóhátralékok leírását az 1924 október 8-ról kelt 235. számú törvény értelmében csakis az egyesek saját kérésére lehel megengedni s amennyiben 1927-ről eredő hátralékokról van szó. csupán az egyenes adókról szóló törvény 276. paragrafusa három, bekezdésének föltételei alapján. A grémiunmnak áJalános kérését az adóhátralékok egy részének leírására vonatkozólag törvényes előfeltételek hiányában tehát nem lehet kedvezően elintézni."'
