Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-17 / 287. (2508.) szám

4 'PRAIGAI-MagVaUHI RliAP 1930 dwftmber 17, szerda. Súlyos büntetéseket mértek ki Munkácson i nemzetiségi vallomás miatt 580 -2000 koronás pénzbírságok - Harmincnapos elzárás — A zsidók niW2etísiiit a politikai hatóság határozza meg Munkács, dec. 14. Mára talán már befe­jezik a biztosok az összeírást, holnap holnap­után pedig - a revizorok fogják bevégezni az általuk lefolytatott második népszámlálást. Tizenhárom napig tartott tehát a négy napra tervezett népszámlálás, mely különösen mun­kácsi metódusaiban páratlan — úgy gondo­lom — a népszámlálások történetében. Eddig főként a számláló biztosokról, azok munkájáról Írtam, most összeállítok egy csok­rot, egy valódi munkácsi népszámlálási csok­rot a büntetésekből. A népszámlálás negye­dik napján kezdték Munkácson osztogatni a büntetéseket. Az alse 1090 korona A jegyzői hivatal K. L. munkácsi lakos fu-j varost löüO K pénzbüntetésre Ítélte, mert tudatosan félrevezette a népszámlálóbiztost, hamis adatot mondott be, mikor magát ma­gyarnak vallotta. Megbüntetésével kapcso­latban kihallgatva nem lett. K. L. a dolgot a következőképpen adja elő: — December 2-án reggel megjelent nálam a népszámláló. Feleségem, gyermekeim s én Odahaza tartózkodtunk. A biztos • először a vallást kérdezte, aztán a nemzetiséget. Ma­gyaroknak váltottuk magunkat, mert otthon gyermekeinkkel főként magyarul beszélünk, ritkábban zsidóul. A biztos nemzetiségünket nem irta be, hanem beidézett a jegyzői hi­vatalba. Másnap a jegyzői hivatalban kihall­gattak. Csak a tiszta igazságot vallottam. Vallomásom alapján a jegyzői hivatal végzé­sében zsidó nemzetiségűnek állapított meg. j Ez a tény állás. nem mutatta, mit ir. — Kihallgatta nagyothalló (róm. kát.) apósomat és gör. kai. anyósomat, ki szintén magyarnak vallotta magát. Hogy mit irt, nem tudjuk, cirillikával írt. — Ezután lakóinkat kérdezte. Lakóim ada­taikat leírva nálam hagyták. K. B. lakóm gör. kát. magyarnak hagyta meg magát. Biztos ki­jelentette, hogy neve ruszin, tehát nem lehet magyar. „Majd beszélek velc“, — mondotta. Közben K. B. hazajött és rábeszélte, hogy ru­szinnak írassa magát. (K. B. ez ellen panaszt emeltL-— Közben hazajött egy másik lakónk. An­nak kihallgatása után visszajött a biztos és kérdezte, hogy van-e még más lakónk. Igen, van, de az egy szabadságon lévő tisztviselő, nincs most itt. — Erre a biztos morogva el­ment, bogv maki meglátjuk: mi lesz a város­1000 korona S. B. munkácsi lakost a jegyzői hivatal 1000 K-val bünteti azzal az indokolással, hogy a népszámláló biztos tekintélyét sértette és alkal­mazottját arra beszélte rá, hogy magyarnak vallja magát. — Kihallgatás nélkül elitélve. Tényállás: — A biztos megjelent, megkezdte- az adatok fölvételét. Mikor azt láttam, hogy cirilükáva.l ir. arra kértem, Írjon magyarul, vagy csehül (ez utóbbi is latin-betiis). hogy el tudjam olvas­ni. Kijelentette, hogy ö úgy ir, ahogy akar. Megkérdez tóm: milyen nemzetiségűnek irt be. Zsidónak. — válaszolta ö. Én magyar nemzeti­ségű vagyok (jelentettem ki), csak a templom­ban vagyok zsidó. Csak magyárui beszéltem szüleimmel, beszélek családommal, írjon be ma­gyarnak. — Erre ö az ivet össze tépte, másikat irt, a 15. rovatot nem töltötte -ki, beidézett. —­Kikérdezte cselédemet, ki ceak magyarul tud. ö is önként, minden rábeszélés nélkül magyar­nak mondotta magát. Idézést kapott nemzeti­sége megállapítására ő is. — Hogy miért bün­tettek, azt nem tudom. 2000 korona S. M. zsidó vallásu munkácsi lakost 2000 K- val büntetnek, mert- magyarnak, magyar nem­zetiségűnek vallotta magát, noha otthon sok­szor zsidóul beszél. Tényállás: — A biztos előtt magyarnak mondottam ma­gam. Idézést kaptam nemzetiséget megállapító kihallgatásra. Ott a tiszta igazat vallottam, A nemzetiséget megállapító kihallgatás után zsidó nemzetiségűnek állapítottak meg. * És ez Így megy tovább. A büntetések meg- fÖUebbeztetn-ek. A jegyzői hivatal bekérj a. föl- Iebbezéshez az eredeti büntető végzéseket, anélkül nem fogad el fellebbezést. így minden büntető végzést le keli másolnunk, hogy meg­legyen és megmutatható legyen. E héten a nemzetiséget megállapító kihallga­tások után megkezdték a nemzetiséget megha­tározó végzések kiadását is. Persze, hogy le­hetőleg zsidónak és ruszinnak állapítanak ki, ahogy itt mondják: „neveznek ki“ minden ké­tes nemzetiségű zsidó és gör. kát. vallásut. ki magyarnak vallotta magát, Ezok indokolása nem egyézer érdekes s a következőképpen hangzik: „Magát magyarnak vallja, tud is és beszél is magyarul, nemzetisége zsidónak álla­píttatott meg.’- — Több magát szilárdan ma­gyarnak valló nemzetiségét megállapításra és nyomozásra a rendőrségnek adták ki. Gallérját, ingét Pozsony - Bratislava, Zemská Banka - oaiote. 583 korona K. M. munkácsi lakos kisiparost 500 K-ra büntetik, mert ő, felesége s gyermekei ma­gyaroknak vallották magukat. Tényállás a következő: — December 3-an a biztos előtt magya­roknak vallottak magunkat. Be is irt magyar­nak. December 5-én idézést kaptam kihall­gatásra. Az, aki kihallgatott, csak németül akart velem beszélni azt mondván, hogy az, aki zsidó vallásu, itt feltétlenül tud németül. Elmondottam: apám, anyám (rég meghaltak) zsidóul és magyarul beszéltek. Mi otthon inkább, többnyire magyarul beszélünk. De­cember 6-áu eljött hozzám egy cseh revizor s fenyegetett, hogy csak az igazat valljam. Kijelentettem neki is, hogy magyarnak val­lom magam, hogy otthon magvarul és zsi­dóul, de inkább magyarul beszélünk. A jegyzői hivatal nemzetiségünket zsidó­nak ál lapította meg és 500 K-val büntetett mert magyaroknak mondottuk magunkat. 30 nap elzárás L. I. munkácsi szegényházi lakost (több mint 60 éves) 30 napi elzárásra Ítélte, azzal az indokolással, hogy rábeszélt egy kb. 70 éves szegényházi lakos asszonyt arra, hogy valótlan nemzetiséget valljon be. Megbünte­tése előtt ki nem hallgatták. Tén-állás a következő: — A biztos a szegényházban — az aggok házában volt. P. A -né azt mondta, hogy val­lása gör. kát., nemzetisége magyar. A biztos kijelentette, hogy, mert gör. kát., nem lehet magyar. — Erre én ki jelen voltam, azt mondtam, bogv mindenkit annak s olyannak kell beírni, aminek s amilyennek mondja mrmát Erre 3 tanú van. — Erre a biztos kijelentette, hogy ő görög­katolikust magyarnak nem írhat be. — Maga a nevezett asszony is vallja, hogy én nem beszél­tem rá, hogy minek vallja magát. 1S03 korona H. I. magántisztviselő nejét a jegyzői hivatal 1000 korona pénzbüntetésre ítélte azon a cí­men. hogy egy nála. lakó lakót eltagadott a népszámláló előtt. Megbüntetése előtt kihall­gatva nem lett. A tényállás a következő: — Férjem távollétében jelent meg nálunk a népszámláló. Férjem megbízásából adatait bo- mondtam, bemon'dtam, hogy magyar nemz>ti- ségü (róm. kát.). Nép-számláló kijelentette, hogy Kalandos alakért ne menj Ázsiába! Néhány sor arról, hogyan oldódik meg télidöben a közleke­dési probléma a Kisautóidon, például Martos, Megyercs, Per­bele, Kotta és Bécs leié CSIZI víz K legerősebb ;óJ-bróm források gyógyvize. Kérje a cs>zi viz használati utasítását. Cslzfflrdő. szomorú, hogy férjem nern cseh és mégis ma­gyarnak mondja magát. (Erre 3 tanú van.) Hogy férjem milyen nemzetiségűnek irta '»e, azt nem tudom, mert azt megmondani nem akarta, azt mondotta: — elrontotta az ivet, majd ott­hon kijavítom. — Ezután engem kérdezett, ki gör. '.ah valíásti vagyok, de persze magyar. Fa- f i/gmn ruszinnak mondott, najd azt jeíen- ki, hogy: — Így tiportok el bennünket, szegény ruszinokat. —■ Hangsúlyoztam ma­gyar nemzetiségemet, orra 6 mosolygott és Komárommegye, december. így van vidéken: Mar tóéra megyünk. Izzadnak a lovak, párázik a testük, alig bírják a kis kocsit a sárban vonszol­ni. Kocsisunk, kis mokány magyar, pipázva dűl végig a bakon, isteni nyugalommal. Sártenger az egész vidék. Akácok között vánszorgunk, a Zsitva kiöntései lágy fénnyel csillognak, fi-nom köd ereszkedik. A kocsinak hol a jobb. ko] a ba! tengelye van bent a mély tengerben. Egymásba kapaszkodunk, különben lecsúsznánk Dagasztanak a lovak pa tái, cuppogva. Néhol, orvul és váratlanul titkos gödörbe csúszik a rudas, alig bir partra vergődni belőle. Nagyszerű utazás. Nem változott ez kétszáz év óta. Ha a télvia beáll, a martosiak ógyallai útja kemény és elkeseredett expedíció ég harc az ele­mekkel. De kocsisunk oyugodtabban pipázik, mint nagy­apánk a karosszékben. Volt ő a Volhyniában is és Doberdót is megjárta. Harminchat hónapig volt a fronton, mit neki ez az őszi-téli pocs-éta. Elkese­redetten kérdezzük: — Meddig tart ez az ut? — Majd. ha rosszabb jön, addig. Most még talál a ló lába talajt, aztán elveszti azt is. Azt várja meg majd! Különös, különös vasárnap délután ___ Le szállónk a vonatról. Megyercs. Csallóköz. Elrohan a masina Guta felé, néhány vasárnapi utae igyekszik az állomásról a faluba. Bennünket néhány kedves ember vár, a Szlovenszkój Magyar Kulbur Egylet fiókját jöttünk alakítani. Az állo­más mögött négykerekű, különös alakú, könnyű, kis laptika, két inas ló befogva elé. Hogy szálljunk be, biztatnak. Több embernek, mint kettőnek, hely nincs benne, majd ők gyalog mennek, csizmájuk van. ml csak üljünk a kocsiba. Gyanakodva nézzük a sarat. A kocsi bent ál! bé­késen a sártömeg közepében. Oda eljutni kaland Gyerünk egyideig gyalog, aztán majd beazálunk. Megyünk a sáros községi ut mellett, valaaol, a szárazabb fíivön. A kocsi mögöttünk küzköiik és cuppog a sárban. Két erős ló húzza a kocsit és így. a puszta kis négykerekű taliga is alig bír lé­pést tartani velünk. Húzza a két ló az istrángot, küzdenek a dagasztáseal, be-beragad az egísz al­kotmány, alig bírja két ló kirántani a tárból a kerekeket. Inkább be sem ezállunk a kocsiba, s úgy me­gyünk az ut mellet, be a faluba-. Díjugratást ren­dezünk a száraz cipő érdekében. Alig lehet azon- b«fc Hátranézünk, A koo«i meee^-mceazi, falahol a falu elején beragadt a sárba, úgy üresen s a két ló nekifeszülve liheg. Hiába. Már kijött a népség a templomból, már A.’&py doktor ur beszél is az alakuló értekezleten, fi­gyelnek az emberek, ülve az iskolai padokban, vasárnapi nyugalommal, mikor az ablak alatt meg jelenik a kocsis és boldogan kocogtat az ostor- nyéllel: — Itt vagyok, — jelenti, — mintha valami ázsiai expedícióból jött volna meg, pedig csak az állo­másnál járt értünk és egy kis elintéznivaló dedga akadt a sárral... Mindnyájan fellélekzettünk és nagyon örültünk a szerencsés megérkezés miatt. Végződhetett, vol­na úgy is. hogy csak estére veti ki a kocsit a sár­ból a nemes igyekezet Sár, sár, sár, alföldi sár... * A bécsi gyors kirohan a magyarkomáromi pá­lyaudvarról. Pestről Bécsbe megy. Egyik kocsiján ez a szó: „Paris-Est“, másikon: „Genéve“. Özaiad a vonat, kellemes meleg van a fülkében. Győr felé rohanunk. A pályatest; mellett hosszu-hosezu kilométere­ken hatalmas, tíz méter széles, frissen ásott árok. Mély és szabályos. Emberek hajladoznak a gödrök és nyílegyenes ásások mentén, kubikos munká­sok cipelik a földet és kétkerekű kocsik állanak hosszú sorban egymás mögött. Épitik a bécs— budapesti országutat. Építik most is, hidegben, hogy készen legyen. A komárom—-budapesti sza­kasz már készen van, múltkor száguldottunk vé­gig rajta kilencvenes tempóban, bírta a kocsi, mint a parancsolat. Ezt a duna-menti részt most építik. Bitumeu-ut lesz, jobb, mint az aszfalt. Ahogy rohan ez a nemzetközi gyors, úgy rohan vele együtt a széles, mély árok, amelyet majd a modern útépítési technika minden furf&ngjávai töltenek meg. Szántóföldekből kihasított parcellák árkai ásítanak, kőrakások és földhányások a kn- koríoagórék mentén, emberek, lovak, ipari vágá­nyok, vashenger. Az Alföldön is lehet, lám, jó utat építeni. Egy Borotra-sapká* francia diák. Bukarestből jött, vázolja villámgyorsan könyvébe a téli útépítést s a halk, méla. őszi magyar tájat, ahogy benne reng az étkezőkocei... * Érsekújvár—párkányi vonal, második á'lomás Perbete. Egy név, amelyet szlovákul is igy imák. Koltára megyek e az tizenkét kilométerre van Perbetérői. Sajnálatos félreértés folytán » kocsit, amely vár,nem találom. Egy viharvert aufétaxi bevisz a faluba, amely bárom kilométerre van az állomástól, ti ott megállunk, várva a jóazeren- csót. A roppant széles uccáju falu közepén állunk §s feneketlen sárban. Ezt a §xó valódi értelmében keli érteni. Az autó a benzin tartályig süpped a sárba ég meg kel! áliania a falu köze­pén, ee té, se tova. Hogy ismét rendes útra tér­hessen, hátrafelé kell .nditani a kocsit és igy hát­rafelé. szörnyű füsttel-büzzel tolatunk a fél tatun keresztül, a perbeteiek vasárnapi mulatságául. — Az is bolond, uram, aki itt taxisofför nesz... — sóhajtja a 6offőr. A falu egy sártenger e tengerében, mint veszen­dő bárka a két 6zomoru autó, piszkosan, vihar­verten, reménytelenül' Kocsim nem jelentkezik, megfogadom az autót- Lassan, óvatosan indulunk a nagy, tizenkétkilo- méteres útra. A második kilométernél Barzini Luiginak érzem magam, aki Pék ingtől Piciéig tette meg első ízben az autóutat. Ilyen lehetett talán Afganisztánon keresztül éppeu az utazás, óvatosan haladunk, óránkénti tizenöt, kilométeres sebességgel. Aki autós, tudja, mit jelent ez, ko­csinak, idegeknek. Lassan járunk, mert a mérhe­tetlen sárban csak egyetlen nyom van, amiben a kerekek többet csúcsnak, mint haladnak­Előttünk parasztezek ér. Nem tér ki. Mi sere tér­hetünk ki neki. ügy megy előttünk, döcög, zö- työg, egy egész kilométeren keresztül, hogy oda se figyel ránk, Azéríse! Úszunk és lógunk ide-oda. többet ide. mint oda: a kocsi jobbra-balra inkább csúszik, mint Kőre. Nem tud kiemelkedni a roppant mély, csúszós vágásból. Kolta előtt kipukkan a megrothadt gu­mi, a soffőmek se pótgumija, se ragasztója se pumpája. Állunk a csendes decemberi délutánban és várunk egy kocsit, amelyik segítségünkre jön­ne. Állítólag van egy Ford. amelynek bátorsága van erre járni. Azt a. Fordot várjuk, egyre re­ménytelenebből. Megindulok gyalog. Kutyák, sár, süppedés, köd. Már régen ülök a kolta* kedves Kulturházban mi­kor a sofför az esti sötétben megjelenik. Csupán elvből, levonom azt a két kilométert a megszerző­dön díjból, amit gyalog tettein meg. Sajnálom a soffőrt. Vigasztaló volt végű- is a szép keltái teaestéíy, amit a lelkes koltaiak, pezsgő agilitásukkal ren­deztek a SZMKE égisze alatt. Legalább egy kis kultúrát láttunk ebben a sártengerben, szavald tót, előadást, az illatos tea mellett Elbeszé ge- tünk a helyi gazdasági és kulturális problé­mákról a nagyon kedves és minden iránt érdeklő­dő esti közönséggel, még a szereplő hölgyekkel is perdülünk egyet a műkedvelő zenekar mellett « a nagy teaest után van egy félóra, pont éjfélkor, amikor nem tudom, hol hajtom le a fejem ebben a Dagy sártengerben. Megoldódik ez ifi, aminthogy mindenre van meloldáe. Másnap megfogadjuk a Fordot. ütött-kopott kis kocsi, de más errefelé igazán nem alkalma*. Me­gyünk vissza a perbetei utón, káromkodunk és alkudozunk, ha szembejön egy szekér és az nem akar kitérni, ődöngünk. ballagunk s e méltóságos ballagásban ismét kipukkan a gumi. Félórás pihe­nő. Fuj a szél. Újból megindulunk, vándorln**. a ragacsos utón, a sofför biztat hogy másfél óra alatt megtesszük ezt a tizenkét kilométert és be­érjük a tizenegyórás vonatot Irigylem a soffőrt optimizmusáért s bátorságáért, amivel igy. kere­kek és pótgumik nélkül, fölényes szavával utasa iránt, utnakindult. Ilyen időben itt csak lovak ér­vényesülnek, sajnos, lovaskocsit nem lehetett kap­ni. Hát gyerünk, ha a gumik megengedik és vi- harozzunk tovább. Vibarozunk. Tizkilométeree tempóban száguldunk, gondolatban felidézem nyá­ri motorutainkat a dobeinai jégbarlang aratt, pompás utón, robogó irammal. Míg ezen elmélke­dem, újból szétrobban a gumi s az autó ott a 1 bé­nán és csonkán, az állomás előtt ötszázméterrel s tehetetlenül nézzük, amint a vonat Érsekújvár felé öt perc múlva elrobog. A soffőrnek áll följebb. Másfél óra alatt tettünk meg tizenkét kilométert s nekem kell há ásnak mutatkoznom, amiért ily kalandos útra e.vitfc. Próbálom magyarázni, hogy ilyen útra illik ,*ótgu- inival és rendes kerekekkel elindulni, próbálom megértetni vele, hogy estig nem érek Komá-óm­ba, fölényesen int. zsebrevágja a pénzt 8 az autó kipukkant, sáros, avitt gumijával féllábon döcög be a perbetei állomásra. A következő vonat csak délután indul. Először érdekes igy. egy állomáson kilométe­rekre a legközelebbi falutól és étteremtől két keresztrejtvénnyel egy hálóinggel s egy sárga al­mával, álldogálni. Képzeletemben feltűnik íz uj- vári restauráció és Baranyay Józsi bácsi jóét* vágyu ebédje a komáromi szigeten. A kút ura munkásának ezt is ismernie kell. ezt az éhezést. Délután kettőig fütyü’getek. eljátszom egy három­lábú kutyával és beszélgetek az intéző ur kocsi­sával. aki a lovakat abrakolta-tja az állomásnál. Félháromkor reménytelenül pislogok a sárra és eluézem az autó körül dolgozókat. Még mindig azt javítják, szótment az egész gumi. Háromkor ér­zem, hogy határozottan éhezni kezdek, S nmes egy vonat a láthatáron. Sárbafult. Szombalhv Viktor. — Nagyarányú ingyen tejakció indult meg Treu- csénbtui. Treucsémi tud esi tónk jelenői; A tivno-óni elemi iskola igazgatósága naoyanlnyu ing> ott tej- akciót indított, mely azt célozza, hogy az iskola szc- génysorsm tanulóit reggelen Írón t egy egy adag tej jel élelmezzék. A város polgárságát felhívtál', hogy önkéntes adományait juttassa c* iskola hvaxguiö-:i gához. Előrelátható, hogy « város maca is jelentó- kény öcezeggo! fogja támogatni «•/. akció!, annál E inkább, mert más városok minden évben inuty őse- íweget áldoznak a szegénysorsú gyermekek javat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents