Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-17 / 287. (2508.) szám
1930 december 17, szerda. —a————w i iw—! »RKGM-.A\\G%AJiHlKL2® HOGKAN EL ES KVZKODIK SZLOVENSZKO A SZLOVÁKSÁG LELKEBEN XX. A flrétusok hazájában gyilkosán pusztít az alkoliol Ezer hebtoHterszámra csempészi!! be a sziléziai iparvidékről a denaturált szeszt a korcsmái! etticrádója — Kiveszőben a drétosipar. emelkedőben a kivándorlás Egy gyár pusztulásának története Csaca, december. Azt a címet is adhatnák, hogy: Csaca fölfedezése. Mert Csaca és a Iviszuoa-vidék a szélesebb szlovenszkói közvélemény előtt csaknem teljesen terra incognita a maga sajátos életévei és különleges problémáival. Kapcsolatai már a régi Magyarországon is inkább Sziléziához fűzték s bár követei, a jámbor drótosok képében fölkeresték az országnak csaknem minden zugát, még azt is kevesen tudták róluk, hogy hol a hazájuk. Külön sziget ez ma is a lengyel, a sziléziai és a morva halár csücskében, de nagyon szegény sziget, mert a természet csak szépséget adott neki, a kenyérről megfeledkezett. A föld itt nem is számit komoly kenyéradónak, csak amolyan asszonyok időtöltése. A tradicionális drótos-ipar — miut arról alább bővebben lesz szó — lassan sorvadásnak esett, ami a technika fejlődése és a határ-korlátozás következtében galoppierendé-vá kezd gyorsulni. A posztógyár üres falai sem adnak már kenyeret, egyedül az erdő, a faipar táplálja e szegény vidéket, de az is egyre szűkösebben. Szomorú, meddő világ ez, ahol vegetatív az élet s egyedül a kivándorlottak hazakéi- dözgeteít pénze jelenti a komolyabb gazdasági vérkeringést. Azt beszélték nekünk, hogy egyre és egyre mennek kifelé a kivándorlók precessziói és Rázus Márton igazsága: hogyha a határokat szabaddá tennék, fél Szlovenszkó kivándorolna, itt még magasabb százalékban igaz. Taláui ez a reménytelen és vigasztalan élet is okozója, hogy a Csaca- és Kiszuca-vidéki nép az alkohol mámorába menekül s nem ritka látvány a dülöngélő asszonynép sem. Valósággal grand-guignol-i krónikát ró itt hétről hétre az alkohol s a Kysucké Hlasy, amely céltudatosan küzd a nép életnek borzalmassá vált nyavalyája ellen, hasábokon számol be minden számában a gyilkosságokról, öngyilkosságokról és minden fajta szerencsétlenségekről, amelyekben a pálinkás üveg volt a felbujtó. Valóságos külön laboratóriumok létesültek itt, hogy a denaturált szeszből kivonják az élvezhetetlen anyagokat s az ipari célokra szánt szeszt ivásra alkalmassá tegyék. „Hammerslóg“- nak nevezik ezt a kedvelt mérget, amely valóban kalapácsütés és rettenetes ütése nemcsak a ma élő embereket, hanem a jövő generációk agyát és szivét is éri. A kocsmák a politikai pártok protekciójának jóvoltából hihetetlenül fölburjánzottak s a nagy versenyben különböző reklám trükkökkel, sőt fölhajtókkal dolgoznak, akik lelkesen dicsérik föl a korcsmáros szeszeit és „slovenské pivo“- ját, ami szintén Csaca-vidéki specialitás s az a receptje, hogy egy pohár sörbe egy deci rummal öntenek tüzesebb lelket. A pártokban nyoma sincs a segítés komoly szándékának, sőt még elősegítik a rákfene terjedését, amennyiben mindegyik kocsmában tartja hadiszállását s ezáltal újabb és újabb alkalmat ad a beteg szenvedély elharapózására. A szlovenszkói élet egyik legmegdöbbentőbb képe bontakozik ki abból az objektív tájékoztatásból, amit Iiranec József dr. csacai ügyvédtől, ettől a szociális gondolkozásáról ismert közéleti férfiútól kaptunk a szerkesztésében megjelenő Kysucké Hlasy néhány, a helyzetet karakterizáló példányával együtt. fi népélet három nagy betegsége —v A í'öldmi velős nálunk csöndes foglalkozást jelent — kezdte Hranec dr. — tulajdon- képen az asszonyok foglalkozása. A földmi- velés ezen a vidéken abszolúte improduktív. Egy régivilágbeli járásbiró, Furman Andor, mikor megismerkedett a vidékkel, igy nyilatkozott: „A lakosságnak itt nem adót kellene fizetnie a föld után, hanem még jutalmat kellene kapnia a íöld megmiveléséért.“ Burgonya, káposzta, zab és árpa terem meg itt, de még az állattenyésztés a legjövedelmezőbb. Most már a nők is föladják a földdel való küzködést és kivándorolnak. Felejthetetlen számomra a kép, amikor egy, az állomásra igyekvő csapattal találkoztam s kérdésemre az volt a feleletük: „Megyünk ki mind, csak az urak maradnak itt.“ A kivándorlás betegsége itt nagyon régi és nem nyújt rá gyógyulást a jelen sem. — A szegénységgel együtt járó másik nagy betegség a nép perlekedő hajlama. Ehhez nagyban hozzájárul a telekkönyvek megbízhatatlansága, mert a telekkönyvek adatai nem fedik a tényleges helyzetet. Most úgynevezett telekkönyvi betétekkel próbálják rendezni a káoszt, de félő, hogy ez csak még nagyobb lesz. Gyakori eset, hogy szomszédok civóiása közben igy fenyegeti meg az egyik a másikat: „Megállj, majd kiforgatlak a vagyonodból, mert a földed az én nevemen van!“ Ekkor tudja csak meg a megfenyegetett, hogy a telek könyvben veszélyben van a jussa. A korcsmák birodalma — Vidékünk speciális rákfenéje az alkoholizmus, amely hovatovább megdöbbentő méreteket ölt. Az erős szeszek fogyasztásához még egy külön méreg járul: a Sziléziából csempészett denaturált szesz. A sziléziai Mostybol évente több ezer hektoliter denaturált szesz kerül vidékünkre s ott dolgozó munkásaink is hétről hétre hozzák haza ezt a veszedelmes .mérget, mert olcsóbb az emberi fogyasztásra szánt szesznél. Különböző módszerekkel megkísérlik ugyan, hogy kivonják belőle a károsabb anyagokat, de ez természetesen csak kevéssé sikerül és igy nagyon sok az áldozat. Sok a haláleset, az öngyilkosság és föltűnő a degenerálódás, az emberek eladósodnak, tönkremennek. Az alkoholizmus mégin- kább terjed, amióta szaporították a kocsmákat. Az álamfordulatkor a licenceket sorrá elvették a régi tulajdonosaiktól, az uj engedélyeket a nép emberei kapták, de a régi kocs- márosok is lassankint visszaszerezték elvesztett jogukat. Szemetesen például egy rokkant egész vagyonát s felesége vagyonát is befektette a kocsmába, de amikor a régi kocsmá- ros visszaszerezte italmérési engedélyét, az invalidus tönkrement. Osacán most tiz-tizenegy kocsmával van több mint azelőtt volt. Podvysoka ötszáz lakosának egy kocsma dukálna, de máris van három és most járnak a negyedik után. Drobny bőkezűen osztogatta az italmérési engedélyeket, még egy román állampolgár is kapott itt licencet. A pártok is rontanak az állapoton, mert a kocsma a gyülekező helyük. Az ipartörvény szintén megnövelte az alkoholfogyasztás lehetőségeit, amennyiben a vegyeskereskedőknek megengedte a zárt palackokban való eladást. Persze emellett a poharazás is vígan folyik. A nagy konkurrencia következtében a kocsmárosok már fölhajtókkal igyekeznek beterelni a népet. Szemmel- látható résaegeskedés folyik s elszomorító jelenség, hogy már csaknem több a részeg asszony mint a férfi. • Nem tartozik ritkaságok közé, hogy a dülöngélő asszonyt józan férje vezeti haza. A népegészség romlásával együtt jár a gazdasági pusztulás, az embereket adósságba kergeti a szenvedélyük. A nagy alkohol-fogyasztásáról ismert vidékre teherautókon hozzák a különböző szeszeket s garmadával adják hitelbe is. Az emberek előbb csak rumot ittak, de most áttértek a methylalkoholra is: „hammerslóg“-nak vagy „brenyák“-nak nevezik. A legkönnyebb alkoholfajta még a „slovenské pivo“, amely abból áll, hogy a pohár sörbe egy deci rumot öntenek. A nagy népveszedelem láttán megmozdult a Vöröskereszt is, akciót indított a baj leküzdésére, nemrég járt itt egy vándormozi is, amely antialkoholista filmet mutatott be a nép okulására. Sajnos, előfordult, hogy a nevelő hatású előadásokra is részegen ténferegnek be az emberek. Lapommal a Kysucké Hlasy-val, magam is akcióba léptem, hétről-hétre tárgyalom a problémát. Elmondhatom, hogy még az intelligens közvélemény is két pártra: szárazaikra és nedvesekre oszlik, ami megnehezíti az eredményes propagandát. Szomorú ének a drótosok fogyatkozásáról — Csaca és a- Kiszuca vidéke volt hajdan a drótosok fészke. Itt valósággal drótosfalvak voltak: Zákopese, Turzovka, Olesna, Podvy- soka, Ochodnica, Vysoka-Rovné, Biccse, Dlhépole. Drótosaink három főirányban indultak világgá: egy részük a Nagy-Alföldre, a másik Oroszországba, a harmadik Németországba. Ősszel mentek el és nyárra jöttek haza, hogy egy kicsit segítsenek a föld körül az asszonyoknak. Érdekes jelenség, hogy ez a nép gyorsan asszimilálódik s igy történt, hogy a a drótos család is fölvette annak az ország nek a népviseletét, ahol a drótos kenyéréi kereste. Asszonyának ottan divatozó ruhái hozott, de hazahozta az idegen nyelvet ú s ha az orosz földet járó drótosok otthor találkoztak, oroszul beszéltek egymással, a Magyarországon járók magyarul, a néniéi vidékekről hazatért fecskék pedig né metül. Sosem volt erős nemzeti öntudatuk, mert i kenyérkérdés állott náluk első helyen. Tér mészetesen az idők változásával és a teoh nika fejlődésével egyre jobban meggyengül tek a létfeltételeik, mert hiszen ma már jó formán kevesebbe kerül egy uj fazék mint ; drótozás, de az utolsó döfést a ha tárkor látó zások adták meg drótosainknak. A „német44 és a „magyar“ drotárok majd nem mind kivesztek. Pesten van még ugyan egy „Drotársky spo lok“ a záikopcseiekből, ők még valahogy bol dogulnak s olykor , az egyesületi jegy ző kön y vek megküldésével élet jelt adnak magukról de a németeknek teljesen nyomuk veszett. Az „oroszokéból néhány hírmondó méj járja Lengyelországot. Ma már gyér boldo gulási lehetőségeik csak Szlovenszkóra é a történelmi országokra korlátozódnak s i maiak már csehül beszélnek. Életükről és szokásaikról érdekes regényt ii Rudé Hmly (Vörös ködök) címmel Kavec ró nai jegyző. Bizony már az egész régi dró tosvilág könyvbe kívánkozik, mert különbéi] nyomtalanul elpusztulna. Drótosaink száma legalább a felére csők kent, más foglalkozás után néztek. Megmentésükre történt ugyan néhány ki sérlet, amely egy uj, modernebb s már a ipa művészettel rokon drótosipar kialakíts sát célozta. Micura, akit a drótárukkal val törődésért „drotársky mmisterének neve2 nek, Nagyrónán szövetkezeti alapon létes tett egy ilyen drótostelepet, amely hivatv lett volna koncentrálni a drótosokat s pre dukt urnáikat értékesíteni, ez a gyár azonban egy évi működés utá megszűnt. Egy volt drotár vette meg fatelep oéljairs Ahol a kivándorlás - a tőke Hranec dr. mutatott is egy meglepőe művészi kivitelű fonott virágvázát és egy f( nőtt kosarat, amelyek T. Holánik Baké pompás kezét dicsérik. Ez a müvészhajlai: dóságu drótos igazán hivatva lenne, hogy i csapást vágjon a drótosiparban. Már töb kitüntetést is kapott Francia- és Olaszoi szágban. — Mártonban szintén foglalkoznak a goi dolattal, hogy megmentsék drótosainké iparuk fejlesztésével és megnemesi lésévé de ezideig csak a terveknél tartanak. . megmaradt drótosok sorra kivándorolnak Prága és Maeb rí sch-Os t r a u építkezéseim próbálják megkeresni a kenyeret. Az őre generációt, már nem lehet megjavitan mert. vérében van a vándorlás. Vidékünk fenntartója a kivándorlás, ii non jut vetőmagra, munkaerőre. Ez tőke. Nincs kereseti lehetőség, csak az erdőkitei melés nyújt valamelyest, de ez is vandáh folyik s az erdőir-tás következtében egyr sűrűbben lépnek föl az árvizek. — Valaha a zsindelyifaragás is jelente kéziipara volt ennek a • ridőknek, ma már ennek is vége. . leépítése specialista asszisztenciával — A hajdani posztógyár., épülete -üresen áli s alig van kilátás, hogy póúpar kerüljön a helyébe, itt háromszáz > munkás vesztette kenyerét. A gyár leépítése szí s'. tornai ikusan történt. Előbb azzal az ürüggyé! jöttek, hogy lösz állítják a béreket s jlyniódon akarták a. munkásságot sztrájkba kergetni. Mikor :i 'munkásság átlátta a trükköt s bőién;éri! a lér- leszállitásba, orr© sorra jöttek a párttitkárok Griiunböl s mindenáron kapacitálták a munkásságot, hogy adja beleegyezését a gyár leszerelésébe. A Robotnické Noviny szerkesztősége is két frakcióra szakadt, szlovák és nem-szlovák részre, amely a lap hasábjain egymással polemizált. Én a csacai munkásság képviseletében élénk részt vettem ezekben a harcokban és sajíópörbe is keveredtem a Robotnické Noviny vei, meri brünni parancsra leközölt egy ellenem irányuló cikket A pör győzelmemmel végződött. A munkásság egységfrontjának a megtörésére azután a zsolnai anyagyárban adtak munkát egyes 1 csacai munkásoknak, hogy ezek adják beleegyezésüket. a gyár likvidálásába. Azonban a többi csacai ezt megakadályozta. Majd an■ két volt a minisztériumban s utána Markaid vic Iván kijelentette: * „Nem lehet semmit sem csinálni.44 i Mindezt persze rég lehetett már tudni, hogy ■ a szakszervezet, a párt nem tesz és nem te- ; bet semmit, mert a parancs — parancs. A' ■ konszern azután 300 000 koronái osztott ki vézkielégitésben a munkások között, akik 1 az összeget elitták. A gyár teljesén 1922-ben ■ állott le, amikor is gépeit leszerelték és ■ Pestszéntlőrincre szállították. Mikor a munkások megtudták, hogy a gépeket titokban le akarják szerelni, való- 1 ságos őrséget szerveztek maguk között » úgy vigyáztak a gépekre ... A munkásnők egy alkalommal rajtakaptak ‘ egy géplakatost, amint a gépek körül mesterkedett, mire nyomban elkergették. Mind- ‘ ez persze hiába volt. A gyár most üres s ' csak időnkint merül fel egy-egy terv pótipar behozatalára. Bafa kaptafagyárat sze* ’ retett volna itt felállítani, de ehhez bükkfára van szüksége, viszont itt csak fenyő nő. » Szó van arról is, hogy esetleg dohány- vagy szijgyárat létesítenek. 3 — A munkások közül alig száz Zsolnán 1 dolgozik most, javarészük kivándorolt Amerikába, Kana- 1 dába és Argentínába. Azonkívül Trzynieczbe, Ostrauba járnak munkába, szombatonként jönnek haza és va- 1 sárnap mennek vissza a munkába. Újabban sokat foglalkoztat a volt báró Popper, Hahn és később a német gróf Ballestrem tulajdonába átment oscsadnicai uradalom fatelepei. Csaca székhellyel alakult egy Fakitermelő z Társaság, ez vette át az uradalmat s húszon* öt évre kapott jogot a kitermelésre, az ura- 0 dalom azután az állam tulajdonába mégy ” át. Ez á telep sok munkást foglalkoztatott, de aztán krízisbe került, mert a a németországi anyavállalt passzív lett s ezt ez is megsínylette. Most átvette a Cseh Union Bank, amelynek n uj rezsimje során elbocsátják a munkásokat, hogy aztán alacsonyabb munkabérrel 1‘ újból visszafogadják. A telep tulajdonjogilag a társaságé s ha krízisbe kerülne, az állam károsodna. A mostani uradalom nagyon krudélis. Van ugyan egy állami ellen- Q őrző hivatalnoka, de őt az uradalom fizeti. v A sokszínű klszusai nyelv i- A csacai járás a lengyel, morva és szilé- ij ziai határvidékkel szomszédos s ennek kö- b veíkeztében •- úgyszólván minden községben más és más a dialektus. í- Az irodalmi nyelvet még leginkább a zá- lí köpéséi közelíti meg. Az osesadníoe; len- 1, gyeit kever a beszédébe. A minap jött hez- A zám egy oscsadnioei kliensem, valósággal s oroszul beszélt. Pedig érdekes lengyel neve íl volt: g Kvasnyovszki Grófik Jánosnak hívják. Ar~ i, cán elmosódott finom arisztokrata vonások tükröződnek. i- A faluba ugyanis századokkal ezelőtt len- a gyei nemesek vándoroltak be. A Grófik"1 név is magas származásra enged követkéz- •- tetni... il Tarka világ, sokszínű embertípusok, sok- e színű nyelv és mindezek fölött még többrétű gond és nyomorúság. £ DZURsíNYl LÁSZLÓ. A
