Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-03 / 276. (2497.) szám

^l^gMMAfifeARHlRItag J9S0 december 3, szerda. HOGYAN ÉL ÉS KUZKÖDIK SZLOVENSZKÓ A SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN A visszavonult Daxner Ivánnál, a régi idők és a forradalom szlovák vezéralakjánál Egy küzdelmes élei állomásai Tnröeszenimártontől Amerikán át a csendes iiszolci udvarházig ™ Régi sérelmek, n| sérelmek - Daxner Iván keserű igazságai Szflovenszkö mai helyzetéről Tiszaié, november.. Nem a frissen rétegeződé, de váhoshatat* lanul magyar Rimaszombat konjunkturális értékei között, hanem ősi fészkükben, Ti- ezolcon kerestük elsősorban a gömöri szlo­vákokat. Itt volt mindig legelevenebb a szlovák nemzeti -öntudat, olykor íöi is csa­pott a nemzetiségi mozgalom lángja. Mindig a Daxnerek voltak elől, akik a szlovák nemzeti missziót már örökség- .és tradíció­képpen kapták. Bátrak voltak és tiszták: gentlemanek. Küzdelmeik és kareaiik inir már egy lezárt históriái fejezet. Amikor belépünk az • „oroszlánba Hang'%• ba, a Daxnerek udvarházába, amely falán márványban őrzi a nagy ős, Stefan Marko Daxner emlékét, meg kell ereznünk; az úri légkört s ahogy szemben ülünk Daxner Ivánnal, szemünkbe öílik a?, érdekes kon­traszt: ősze«s szakálla alatt hímzett szlovák ing s az ujján címeres' nemesi pecsétgyűrű De a külsőségeken túl mind erősebb vona­lakban rajzolódik ki előttünk egy markáns, acéllá izzított férfiegyéniség. Túllépte a het­venet, de az ereje még csorbítatlan s ha meglenne benne az akarat lendülete, meg­állná a helyét a legelső sorban, ahol soha­sem volt olyan szükség a. Daxnerek önzet­lenségére és kemény céltudatosságára, mint ma. Az igazság és a harc embere, aki már a régi békevilágban is a legexponálíabb posz­ton állott, a Taira-bank vezérigazgatói állá­sában. S ha volt a régi világban há"om zász­lót jelentő ember, úgy az egyik bizonnyal Daxner Iván volt. Pápaszeme mögül élesen tűz ránk az át­ható energiát sugárzó szempár. A szava nem simára cizellált, hanem a nyertességig őszinte és egyenes: igazi férfibeszéd. Ke­mény és engesztelhetetlen, amikor a. régi re­zsim dolgairól beszél. De nem habozik az igazság kimondásától akkor sem, amikor a r szlovákság mai helyzetére fordul a sző. Jo­ga van ehhez, mert jellemes ember és mert jogot ad neki az a történelmi szerep is, me­lyet a csehszlovák köztársaság megalapítá­sánál töltött be. És mert hü és a • jövőbe néz­ni tudó szlovák volt, már a bölcsőnél is konfliktusa támadt. A konjunkturális karri­erek sokszor egészen a torzulásig hullámos vonalai között csodálatos és szinte anakro­nisztikus jelenség a Daxner Iván pályájá­nak nyílegyenes vonala. Egész ember, aki nem változott és nem hajolt.. Keserű. • De lehetne-e más? A ezlovenszkői utunkban kitörölhetetlen élményt jelentő beszélgetést teljes hűségé­ben az alábbiakban reprodukáljuk: A múlt ás a jelen — Amióta visszajöttem Amerikából, félre­vonultam, részben, mert öreg vagyok már, részben mert nem találtam itt azt, amit vár­tam. Nem vagyok elragadtatva a mai állapo­toktól, viszont visszautasítom azt az esetleges föltevést is, hogy mi szlovákok risszakiván- koznánk Magyarországhoz. = Fantomokat mi sem kergetünk: a cseh­szlovák állam alapján állunk. A szlovénszkói népek együttműködésének szükségességéről mit tart?--- Erről .hallottam valamit. Visszavonultan élek, a nyarat erdők között töltöm, örülök, fa a nem látok senkii. Hallottam, hogy Szüllő „öslakos*‘-alaku!atot akar, nos, ez nem meg­felelő elnevezés. Engem ért, uram, a csehek részéről a legnagyobb hálátlanság, de ei ál- Jamhüségemen nem változtat g nem enyhül­tem meg Magyarországgal szemben, mert lá­tom, hogy Magyarországon mi van. A régi rezsim változatlanul folytatódik az újban. Én a régi nemességhez tartozom, bennem is van egy darab arisztokrata gondolkodás, ellenben demokrata szellemben nevelkedtem. Mind­annyian láttuk annakidején, hogy ami a ma­gyar politikában történik, az nem a magyar nemzet, de a pesti kaszinó politikája, amely Magyarországot el fogja pusztítani és el is J pusztította. I == Mi nem azért vagyunk, hogy védjük a írégi rezsimet. Mi a közös élet uj alapját ke­! ressük. ' í — Amit a Prágai Magy ar Hírlapról hallot­tam. abból tudom, hogy önök valóban nin­csenek ezen az állásponton, a régi rezsim ál­láspontján. Igaz ember élete Majd a saját éleiéről kezd beszélni Daxner jIván: j •— Nem tudom, ismerik-e életemet. Nekem aktív, nagy részvételein volt a csehszlovák forradalmi mozgalomban. Mi azért vettünk részt beuiie, mert örökké elnyomtak bennün­ket, örök harcban kellett, hogy álljunk a ma­gyarokkal, Különösen itt Tiszolcon. Szörnyű példái voltak itt az úri igazságtalanságnak, j sokszor ingereltek bennünket, hogy kijöjjünk 1 a sodrunkból g aztán megbüntethessenek. ! 1911-ben kimentem Amerikába. Az ottani szlovákok körében olyan viszonyokat talál­tam, amilyeneket a magyarországi háború- előtti viszonyok kialakítottak: 70 százalék­ban munkásokat, akik vártak egy embert, aki informálja, felvilágosítsa őket. Főtitkárja let­tem az Amerikai Szlovák Ligának, amely­nek segítsége nélkül alig találtuk volna meg a* egyetértést a párisi urakkal, Masarykkal, Benessel, SíefáníkkaL Eléggé jelentős szere­pet játszottam a külföldi csehszlovák mozga­lomban. De állandóan támadtak, nem azért, mert csatlakoztam a mozgalomhoz, hanem, mert a csatlakozás után is szlovák maradtam és szlovák akartam maradni s akciót is indí­tottam annak kiküzdésére, hogy mi szlová­kok saját kezünkben tartsuk a közigazgatást a köztársaság keretén belül, Fíftín-fiftin — Szerződést kötöttünk, amellyel belemen­tünk a közös akcióba, s ezt a szerződést a csehek elismerték, ügy jött létre ez a cleve­landi szerződés, hogy a csehek sürgették már a közös akciót, de mi nern akartuk elsietni a dolgot és sokáig húzódott az ügy. Erre a csehek politikai főtitkárja javaslattal jött hoz­zám: „Daxner testvér, belemégy-e ezekbe a föltételekbe ?“ Belementünk, noha ezek a föl­tételek csaknem úgy voltak megfogalmazva, mintha gyermekek számára Íródtak volna. — Nem igaz az, amit komoly publikációk­ban is hangoztatnak, hogy mi, szlovákok, nem járultunk volna hozzá anyagi és véráldozat­tal a forradalomhoz. Fiftin — fiftin. Mi egyen­lő mértékben, 50 százalékos arányban járul­tunk hozzá anyagilag a forradalomhoz, a rek- rutákat tekintve pedig 72 százalékban vol­tunk képviselve a franciaországi légiókban s az arány később Szibériában is kiegyenlí­tődött. Mi kitartottunk a konzulátusok min­den terrorja és fenyegetőzése ellenére is s elvégeztük szlovák kötelességünket. — Szlovák meggyőződésem miatt a háború alatt, 1917-ben ott, Amerikában megbizhatat- lansági listára helyeztek, intrikáltak ellenem, saját embereimet rámuszitották, hogy ne játszhassak közéleti szerepet. Én Amerikába tulajdonképen saját ügyemben menteni ki s mikor ezt láttam, otthagytam őket, mert nem tolakszom. 1925-ben tértem vissza. A hazatérés — Milyen képet talált itt visszatérésekor? — Olyan képet, amilyet ön lát, uram. Két ember lehet politikai ellenfél, de azért ugyan­azon a véleményen lehet. A háború utáni pszichózis hatását észleltem: akik a háború alatt Ausztria-Magyarországért dolgoztak, mi­helyt a forradalmi akció sikerült, ott ter­mettek rögtön a vályúknál, a magas funk­ciókban. Ezek az egyének a morális eleme­ket félrelökték s elhatározták, hogy a hata­lommal vissza fognak élni. — A régi magyar kormány, bármennyi is lehetett a bűne, gazdaságilag nem nyomta el a nemzetiségeket. — De igen, minden téren elnyomta. Nem volt szabad semmit sem szervezni a nép jó­létének emelésére, hogy Szlovenszkó szegény maradjon és a politikai hatalom az ö kezük­ben legyen. Ha gazdaságilag erősek lettünk volna, nern lehetett volna minket úgy el­elnyomni. Mikor Mártonban megalapítottuk a Tatra-Bankát, kormánybiztost ültettek a nyakunkba. Tudom, milyen nehézségeink vol­tak, hiszen nyolc évig voltam a Tatra-Banka vezérigazgatója, — Nekem magamnak is volt egy külön harcom a Tatra-Bankáért, Eperjesen, fiatal ujságnő koromban, Böhm Aladár dr.-ral együtt, amidőn a bank ott fiókot akart, léte­síteni. —- Igen, különösen Tahy alispán volt el­lenünk, körlevelet küldött szét a jegyzőknek, amelyben felhívta őket, hogy adják tudtára a népnek: a bank hazafiatlan és nemzetelle­nes. En az újságban vágtam neki vissza, Böhm ár. is jól tartotta magát. = Neon tudom aláírni a gazdasági elnyo­másról vallott felfogását. Hiszen a néppel szerűben másképp jártak el: iparosítottak. — Ami ezen a téren történt, azt nem a rezsim tette, de a zsidó kapitalizmus. A kormány szubvenciókat osztogatott, de nem a népnek, hanem a zsidóknak. Messze a koaelesSkifi! — Amilyen őszintén, bár nem eMogulaüa- nul, ezt megállapítja, kérem, mondja meg ugyanilyen ősainteséggél: iajpasztal-e gazda­sági javulást a múlttal szemben? — Nem. Sőt a fejlődés olyan irányban ha­lad, hogy a mostani állapot majdnem rosz- szabb gazdaságilag, mint volt. Ez nemcsak azok hibája, akik most a hatalomnál van­nak, de a viszonyoké is. Elsősorban an­nak a körülménynek tudható ez be, hogy & szélsőséges szocialista elemek befolyása jó­val nagyobb, mint a polgáriaké, mivel az a politikai csoport, amelyet közönségesen „hrad“-nak nevezünk, közvetve támogatja őket. A cél ez: szocializálni, proletarizálni Szlovenszkót, innen ered részben a mostani gazdasági krízis. = Ebiben egységesek a cseh polgári és szocialista pártóik. Szlovenszkó kólonizálá- sában. — Egyesek igen, bár ez sem az S érde­kük, sem a köztársaságé. Ez még nagy ne­hézségekre vezethet. — Ma egyetlen politikai párttal sem va­gyok szorosabb összeköttetésben, még saját pártommal, a szlovák nemzeti párttal sem. Mert az emberek a koncért verekednek és ezektől undorodom. En önzetlenül dolgoz­tam egész életemen át a szlovák nemzeti ideákért. — Most voltaim Mártonban: valóságos ko­porsó. Teljesen elhanyagolták, amije volt, elvitték. — Igen, mert nem volt kedvükre, hogy Szlovenszkó kulturálisan eentralizálódjék. — A nemzet most centrum nélkül áll. — Igen, de ha a szlovákok akarni fogják, Mártonból központ lesz! =. De a szlovákok gyöngék, ez a legifáj dal masabb. — Mert Prága jól megválasztotta azokat a szlovákokat, akikre szüksége volt. Egyet­len sem tiszta nagy jellem azok közül, akik most kegyben állanak. Benes aktákkal dol­gozik, akikről akták vannak, ezeket szere­tik, mert kezes bárányok, gerinceseket nem tudnak használni, mert pártjaik politikája erkölcstelen. Azt hitték, hogy politikájuk­kal pár év alatt Szlovenszkót elc*ehesitife. ők tudják, hogy ez nem megy, de ugv gon­dolják, ahogy Benes: „Utánam a vízözön4*. Szlovensxkói gazdasági tanácsbizottságot! — Az ön nagy horizontú látókörével, az ön tapasztalataival nézve a szlovenszkó! problémát, mit gondol, mit kellene tenni? — Nem ^foglalkoztam ezzel, de meggyőző­désem az: más nem ságit, csak, ha az önök pártjai is azon fognak dolgozni, amin a szlo­/-S SsÜZSZ/S bérfőzés és meghűlés ellen mF védi a Több mim 14.000 orvos javalja es ajánlja. üveg 50 és tubus 20 tablettával. vak pártoknak is dolgozatok kellene, hogy tudniillik a prágai parlamentben a szloven- szkói törvényhozók egy klubban küzdjenek a szlovenszkó! érdekekért. Ha képviselő lennék, azt követelném, hogy minden hiva­talban meglegyen a paritás, a legmagasabb helyen is. = Eddig mindössze tizenhat szlovák tu­dott érvényesülni a prágai hivatalokban ..« — Merész állítás, szerintem még ketten sincsenek, már akik igazán szlovákok len­nének. = Hogyan gondolná a kozö« klubot? — Ne klub legyen, • hanem „poradn^ rf« bor“, tanács-bizottság. De ezt nem engedik meg. Rázus már megkezdte ezt az akciót, én követeltem, összehívta őket, de az ered­mény ismeretes: Hlinkáékon kívül senki más sem jelent meg, ezek is csak azért* mert nincsenek a kormányban. — Az tett volna logikus, ha a szlovensn- kői pártok annak a garanciának a meg&zer* zése után léptok volna be a cseh pártokba,, hogy ezekben meg tudják védeni Szlovén sz­kot és a szlovenszkői programot el tudják fogadtatni saját pártjukkal A ma; GdmSr — De a cseh pártok az egységes cseh­szlovák nemzet alapján alakultak meg. Csak HUnkáék és mi képviseljük külön a szlovák­ságot, Hlinkáék is csak addig, mint katoli­kus párt, amíg Róma megengedi. Csak párt­| szövetség segítene, bár akkor sem lennénk biztonságban, mert hiszen a szlovák frak­ciókkal szemben a párt bármikor vétói emelne. Viszont maga a szövetség megala­kulása nagy erkölcsi nyomást jelentene, so­kat remélnék tőle. = A sglovenszkói autoaomista blokkról mit tart? —•Nem mondom azt, amit Hlinka mon­dott egyszer, hogy Szlovenszkó autonómiáján ért kész akár az ördöggel is szövetkezni, d® ha azt látom, hogy ez használ as Ügynek, SzüIIővel és Szent-IványvaJ lg tárgyalnék. = Gömör helyzete milyen? — Mi itt annyira e! vagyunk dugva, hogy Prágában talán nem is tudnak rólunk. Egy­re nyomasztóbb a gazdasági helyzet, kere­set nincs, a nép menekül. Nemrég meghalt itt egy régi, kiváló kohó-szakember. Küld­tek helyébe egy morvántuíit, aki maga is kijelentette, hogy nem ért hozzá. Minden­nek nyitja: Rothschild, a witkowici kohók ura, nem akarja, hogy itt vasat termeljenek. Háromszáz család él itt a kohóból, ezek is el fognak széledni. Viszont a zólyombrézói vasgyár Tiszolctól függ s ott már ötezer csa­ládról van sző. Ez is odalesz — Witkowitz érdekében. Országos iskolatanácsot! = Kulturális tekintetben milyen a hely­zet? — Ellenzem azt, ami itt végbemegy. Szlovák egyetemünk nincsen, pedig ígértek. Az iskolaigazgatás nem a mi kezünkben van, vezetője cseh ember. Szlovák embert nem engednek oda. Én barátja vagyok a csehszlovák köztársaságnak, de az, hogy korlátozzák a szlovák tanítóképzést, hogy ilyimódon cseh tanítókat küklhe«senek hoz­zánk; ez nem volt a mi megegyezésünk. Ez csak romláshoz vezethet. „Zenisky skojsky vybor“-t, országos iskolaügyi bizottságot kellene alakítani, amely független lenne Prágától és önállóan dolgoznék. — Csak arról van szó: akarjuk-e ezt a csehesitósi experiineníálást tűrni r Nem! Minél tovább tart ez, annál nehezebb lesz később leküzdeni. Magam is sokat irtani er­ről, Amerikában lapot szerkesztettem A Pittsburgh! szerződés Masaryk fogalmazása Ezzel Íróasztalához megy és mulat egy kézzel írott szerkesztőségi kézikönyvet, amelyben saját föl jegyzéseit gyűjtötte össze a régi magyarországi állapotokról az ame­rikai szlovákság háború-alatti és utáni har­cáról. — Itt van a pittsburglii, a elovcland*’ szerződés, a washingtoni deklaráció szöw­s

Next

/
Thumbnails
Contents