Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-03 / 276. (2497.) szám

<PRS<ÍM-7V\AG^Aft-fflRIiAl> 1930 december 8, szerda. Nyakkendő-újdonságok, lehérnemü mér­ték után tiálek & Tesárnál, Pozsony-Bra­tislava, Zemská Banka-pa'ota. ge, az Amerikai Szlovák Liga memorandu­ma, a Liga kongresszusának jegyzőkönyve, a miklósi rezolució, a rnértonj deklaráció. ™ A Liga újabban belekezdett valami akcióba ? — Igen, követelte a pittsburghi szerződés beiktatását az alkotmány törvény be. Mutat a könyvben egy levél-másolatot, amelyet a Liga Masaryk köztársasági el­nökhöz intézett s amelyben arra való hi­vatkozással. hogy „lojális megegyezés tör­tént a cseh és szlovák test vér nemzetek kö­zött", kéri a pittsburghi szerződésnek az al­kotmányba való beiktatását. — A pittsburghi szerződést sua sponte, minden nyomás nélkül maga Masaryk irta meg, a fogalmazvány saját kezeirásában többször volt a kezemben. — A Liga elküldte memorandumát az el­nöknek, a kormánynak, de még csak választ sem kapott, még annyit sem: ..Vettük be­cses levelét...“ V levélben az is benne van, hogy amennyiben kívánságunkat nem teljesitik, nem tudják megakadályozni azt, hogy az amerikai szlovákság a világ közvé­leménye elé menjen az üggyel. Már régeb­ben is megjelent egy hasonló szellemű me­morandum. de arra sem kaptunk választ. — Általában nem tetszenek nekem az itteni viszonyok, mert néni mi igazgatjuk az országot, hanem Prágától megvásárolt figurák. — Ez a konjunkturális politika.- Ügy van. De csak két-három szeriózná embert ha találnék a parlamentben! DZURÁNY1 LÁSZLÓ. A jövő évi költségvetés a szenátus előtt Prága, december 2. A szenátus ma dél­után ülést tartott, amelyen az 1931. évi zár­számadást tárgyalta. vStódola Kornél szená­tor előadói referátuma után rövidebb vita indult meg, amelyben négy szónok vett részt, maijd a vitát félbeszakították. Egy második formális ülésen kiadták a költség- vetési bizottságnak az 1931. évi költségve­tési előirányzatot A költségvetési bizottság szerda délelőtt tíz órakor kezdi me.g a költ­ségvetés tárgyalását Stodola Kornél főelő­adó bevezető beszédével, majd naponta két ülésben délelőtt kilenc órai és délután há­rom órai kezdettel fogja tárgyalni a költ­ségvetési. Valószínű, hogy a bizottsági vita e hét végéig vagy legkésőbb a Jövő hét kedd,jóig fog tartani. Addig a szenátusban plenáris ülések nem lesznek. Hlinka a cseh néppártiakat vádolja a szlovák közállapotok korrumpálásával Cáfolat, amely mitsem cáfol - Ozurányi válasza Prága, december 2. Abból az alkalomból, hogy a szlovák néppárt hivatalos lapja a S.ovák a párt uj nyomdájában előállítva, uj köntös­ben jelent meg, Hlinka András „A mi ottho­nunk" elmen vezércikket irt, amelynek beve- zetősoraiban örömének ad kifejezést, hogy elkészült a lap uj négyemeletes modern palo­tája s ennek kapcsán visszatekint a szlovák néppárt sajtójának fejlődésére. A Slovák nél­kül — úgymond — ma már nem volna Sz’o- venszkó és szlovákok sem lennének. /Akik hozzánk legközelebb álltak, elhagytak bennün­ket és olyan csehszlovákoké lettek, akik ma elárulnak és pellengérre állítanak bennün­ket. Hiszen csak most hangzott el a parla­mentben a szódé mita Markóvies Iván beszéde. Ugyanazon a markoviosé, kinek hívei 1922 májusában kirabolták és tönkretették a Slo­vák szerkesztőségét és kiadóhivatalát. Mar­koviié dr. ma már nem is meri uszítani hí­veit egyes akcióra, hanem az ón személyemet választotta céltáblájául. Beszédére a Prágai Magyar Hiriapbél.1 Dzuráuyi László interjúnak nevezett regénye és agyszüleménye szolgálta­tott okot. Szavaimból. Dzuráuyi szép regényt csinált s a cseh újságoknak anyagot nyújtott egy napra. A jól összeállított kérdésekből és feleletekből álló ügyes cikk szenzációvá nőtt a t megítéltem, '•ajta v:?» . mn e'.tém és jót aludtam utána. Dzuráuyi László valóban méi-dére a stílusnak, a szónak és formának, semmi egyéb. Dzuráuyi Lászlóhoz odacsatla- koztak a politikusok, az újságírók s szónokok és valamennyi lapban írtak erről. Kezdve Le­nes Prager Presséjétől a Prager Tagblatton a Ceské Slovón, Lidové Noviuyn, Národné Osvobozenin keresztül egészen Srámék Lido­vé Listyjélg — dús zsákmányt kapott vala­mennyi újság szerkesztői fantáziája. A pok- rokár és ellenséges indulata lapokra nőm adok semmit és azokra nem is reagálok. Azonban megtámadott engem Srámek Li­dové Listije és egy „A fáradt Hlinka" oimü vezércikkben azt irta, hogy Hlinka önmaga fölött tör pálcát, hogy elége­detlen, minden iránt apatikus, ami régebben programjának aranyomra volt. így ír a Lidové Listy, amely végül ia majd­nem naponta lát engem Prágában, meghall­ja fejtegetéseimet és csodálja szlovák tem­peramentumomat. És most mégis fáradtsá­gomról és kudarcaimról mer írni. Előttem ez úgy tűnik fel, mintha a cinizmus bizonyos neme lenne. Én elitélem az ő korrupt mód­szereiket, amellyel organizmusunkat mérge­zik. Vájjon lett volna-e nekünk egy Vrabec, Vanák, Juriga, Tomanek, Kubh-aiféruuk és lehetett volna-e az egész Micsuriáda, ha nem lett volna meg az ő cseh átfúrniuk. S erre ők azt mondják: „Hlinka fáradt". Igen, fáradtnak érzem magam, de csakis a ti prágai materialista légkörötökben. Mene­külök előle, hogy engem is meg ne fertőzzön. Hiszen az ón hazám Szlovén szívó. Ott soha­sem érzem magam fáradtnak, sem letértnek. Ellenkezőleg. Bárki is, aki tekintetet vet ve­lem a messze vagy a közel múltba, nem hin­ném, vájjon talál-e olyan politikust, aki any­uja eredményt látott és elért, mint amennyit látott és elért a mi néppárti politikánk. Tes­sék megfontolni, hogy szinte a semmiből te­remtettük meg a tömegmozgalmat és ala­kítjuk párttá. Idegen támogatás nélkül és csakis saját szlovák erőinkből építettük ki és tartjuk fönn reprezentáns lapunkat. Nem vol­tak kedvező föltételeink ehhez a vállalkozás­hoz. Hiszen első nyomdánkba, a rózsahegyi Lev-be pokolgépet dobtatok. Beszüntettétek lapunkat, engem elhurcoltatok Mirovba. De én ezt elfelejtem, éppen úgy, ahogy elfelej­tettem Szegedet. Élek és szüntelenül tovább dolgozom. Lövök! öztettek rám, minden nép- gyülésen kövekkel fogadtatok engem. Hívei­met gyilkoltátok Nagyszombatban. Kassán, Námesztón és Pruszkóban s nagyon sok véres népgyülést inszcenáltatok az én drága Szlo­vén szkomban. Kérdem: ne legyen fáradt és kétségbeesett, ha látom, hogy mennyi aka­dály áll t és áll még ma is a szlovák és a ka­tolikus igazság útjában. Látjátok, én még most sem esem kétségbe. Mint évekkel ez­S zét zül tesztet tó lek a. mii azelőtt oly tisza, egyszerű és magas ideálokért lelkesedő egységünket! Szétzüllesztettétek az anya­giasságtokkal. Én a saját személyemet nem féltem, mert a politika számomra nem a hatalomért való harc, hanem eszköz a nem­zet és az egyház jóllétének elérésére’. De nektek még sokat kell telketekbe dörögni. Figyelmeztető hangom nem ébreszt fel ben­neteket. Itt hathatósabb eszközre van szük­ség. A külföldi lapok már megfenyegetnek benneteket, hogy izoláltak vagytok, senki nem vesz számiba és el vagytok hagyatva. Körül keltene néznetek: az ellenség gyűrű­je nő és erősödik. Oroszország Németor­szágnak, Olaszországnak, Magyarországnak és Törökországnak köréhez csatlakozik. Kormány-németjeitek már futnak tőletek, s Krebs szavaival azt üzenik Brüimből: „El­jön a döntő óra, amikor a németek jól föl­készülve ki kell hogy majd használják a szorultságot, amelybe a Csehszlovák Köz­társaság jut." Tudnotok kell azt, hogy a ti kormány-németjeitek is ugv szeretik a köz­előtt, ma is vezetem a .plébániámat, cikkeket I társaságot, ahogy ti szerettétek Ausztriát. irok, minden istenáldotta vasárnap prédiká­lok és politikai beszédeket anondok, törődöm a Lev-vel, a Slovakkal és a Ludövá Bankával. S még el fogok menni a régi történelmi szláv emlékek talajára, Pozsonyba és ott otthont emelek néppárti szervezetünk központi orgá­numai, a mi szivünk és ütőerünk számára. S én tennék a letört szárnyú sas? Nemi Ezeket a szárnyakat még nem egyszer fo­gom megsuhogtatni és nem egyszer fogom a Sziovenszkó fájdalmas arcára fröccsen tett és a nemzet ősi göröngyére ráhordott szeny- nyet letörölni. Neon magam fölött sírok és nem a saját fejem fölött tőrök pálcát, ha­nem Kiötöltetek. Szavaim sejtetik veletek, milyen mély szellemi és erkölcsi válságban él a mai szlovák politikai társadalom. De mondjátok: ki lökte ebbe a mocsárba? Nem a ti példaadástok, nem a ti tetteitek? Tőle­tek tanulták semmibe se venni a vallást, az erkölcsöt és a hitet Hiszen maga a Lidové Listy is beismeri, hogy nemzetem protes­táns része a cseh huszitizmustól, a prágai liberalizmuietól és pokrokárságtól korrum­pálva van. A ti beismerésetek nekem érté­kes s fölér Dzurányi fantáziájának magvá- val is. Nem féltem megmondani azt sem, hogy a magyar társadalom még sokkal ziül löttebb, mint a szlovák. Csánki, Stunda, Stefán, Kocsis, Tóth, Leltey, Zay «tib. bizo­nyítékok erre. De nektek sokkal közelebb és kedvesebb Csánki, Stunda, Med®sner, Czedb és Spina, mint Hlinka, Buday, Tiso vagy bármelyik katolikus szlovák. Bizony szükségetek volna Keresztelő Szent János­ra, aki megmondaná nektek, hogy gyógyír és segítség helyett mérget adtatok nekünk. Prága, december 2. Ismeretes, hogy Dob- ránszkv János országos ke resztén yszocialíeta párti képviselő még ez év májusában inter­pellációt nyújtott be a kormányhoz a szloven- szkói és rusziríszkói Lelkesít kar kougruájá- oak késedelmes és számtalan esetben sérel­mes folyósítása tárgyában. Jóllehet a parlamenti ügyrend 68. paragra­fusa kimondottan kötelezi a méginterpellál- ta.t az interpelláció beadásától számított két hónapon belüli válaszadásra, vagy a vá­lasz kimondott megtagadására az indokok felsorolásával, mégis a jelen esetben is csaknem hat hónap telt el, amíg a kormány válasza megérkezett. Most jött meg ugyanis ez a válasz, amely lé­nyegében semmi pozitívumot nem tartalmaz £' tulajdonképpen csak megismétlésé az inter­pellációnak, azzal a csekély különbséggel, hogy a miért-eket elhagyja és az interpellá­cióban levő kérdőjelek helyébe pontokat tesz a mondatok végére. A válasz ugyanis szőszerint ezeket mondja: kongruatörvény végrehajtási rendelete 1928. auguszm lton jelent, meg 124— 28. T. R. gy. sz. alatt. A vallomásokat az 1926—1930. évi első kvLn.kvcnuiumra a® idézett tórvéöjr 82. jgaras gráf ima szerint 1928 november végéig kellett benyújtani. Az állami leültuszigazgatás azon­nal megtett minden intézkedést a vallomások gyorsított elintézése érdekében. A dolog újszerűsége, valamiint az előírások nagy komplikáltsága s a vallomások nagy szá­ma, — amelyek végleges elintézését csak 1928. óv végén kezdhették meg — okozta azt, hogy különösen kezdetben az adjusztációs munkák lassan haldtak, de azonnal történtek intézkedések s különösen Szlovénszkón, hogy az ügy intézésében ne álljon elő fölösleges halasztás és hogy a vallomások végleges ren­dezése mindenüti ez évi október hó végéig megtörténjék. Anni az interpellációban említett. 124—28. gy. sz. kormányrendelet 191. paragrafusának 2. bekezdése alapján való rendelet kiadását illeti, megjegyzendő, hogy ez a kérdés össze­függ mint prejudiciális kérdéssel a fizetési törvény 142. paragrafusának 2. bekezdése alapján való kormányrendetet kiadásával, úgy hogy ez utóbb említett kormányrendelet kiadása előtt a 124—28. gy. sz. kormányren­detet 191. paragrafusának 2. bekezdése tár­gyában egyelőre csak előkészületi munkála­tokat ér intézkedéseket lehet tenni. Udrzal s. k. kormányélnök". Aat aa uatarpeÜAlö é* an érdekelt leükéezi kar is tudta., hogy a rendelet mikor jelent meg s a vallomások milyen terminusra vol­tak benyújtandók. Mindenesetre szép a kor­mányválasznak az a beismerése, hogy az elő­írások túl komplikáltak, de hiszen éppen ezt is sérelmezte áz interpelláló és az érdekelt papság. Érdekes, hogy —- a válasz szerint — két­szer is „meg tettek minden intézkedést a gyorsított elintézés és a végleges rendezés érdekében", ? ez mégis oly soká késik. Furcsa fényt rét ai igazgatásra az, ha a „sürgető" intézkedéseknek — amint a vá­lasszal szemben a tények bizonyítják —, „halasztó" eredményük van! Még furcsább logikai vargabetű a válasznak a 124—28. gy. sz. rendelet 191. paragrafusá­nak 2. bekezdése alapján való konmány.reii- detet kiadását illetőleg. A fizetési törvény ugyanis 1926-ból való, vagyis még régebbi keletű, mint az itt idé­zett kongruarendielet, tehát az elmúlt ne­gyedfél év alatt mér elkészülhetett volna az a prejudiciális rendelet, amelynek alap­ján az interpellációban jelzett rendelet ki­adandó volna. Vagy talán itt j« „megtettek mindén intézke­dést a gyorsított elintézés? érdekében?" A válasz tehát nem elégítheti ki az inter­pelláló!,, sem az érdekelt lelkészi kart s úgy értesülünk, hoigy Dobvánszky képviselő az ügyiben lépéseket készül tenni, Csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy úgy nyilváníthassák ki iránta való szere lé­tükét, mint ahogy ti tettétek Ausztria irá­nyában. Lehetséges, hogy a ti rosszindulatú rövidlátástok és tájékozatlanságtok miatt vagyok néha-néha pesszimista, különösen akkor, amikor látom, hogy ott akartok ba­rátokat szerezni, ahol barátokat néni kap­hattok. De azért mi továbbra is megőrizzük szlovákságunk és szlávságunk tiszta paj­zsát. * J FőszerteMtőnk Hlinka cikkével kapcsolat­ban & következő rövid megjegyzésekre szorít­kozik: Tíz esztendeje, hogy kisebbségi újságírói tni- vo!tómban hellyel-közzel interjúvolom Hlinka Andrást. Tűz esztendő alatt Hlinka .sohasem tar­tott* szükségesnek, hogy általam visszaadott szavain változtasson, vagy éppen cáfolattal él­ten. Ezúttal sem tette, de nean is tehette, mert hozzá méltatlan módon ellentétbe került volna az igazsággal, amelynek szolgálata öt, mint pa­pot és erkölcsi alapon álló politikust, kétszere­sen kötelezi. Amit fönt idézett cikkében — teljes nyolc nap múltán — tesz, az sem cáfo­lat, mert egyetlen konkrét szavát meg nem ta­gadja benne, hanem politikai opportunizmus diktálta kísérlet saját nyilatkozata hatásának gyöngi lésére. Azt írja, hogy nyilatkozatából szép regényt csináltam. Ha ez igaz, erre csupán az a meg­jegyzésem, hogy a regény szerzőségét nem vál­lalóim és azt Hlinka Andrásnak kell vállalnia. Regényírással nem foglalkozóim, ellenben hivatásomat mindig fokozott lelkiismeretes­séggel és becsületes felelősségérzettel igyeke­zem szolgálni s igy Hlinka hat szem között el­hangzott nyilatkozatát is minden betűjében szánté kínos gondossággal és precizitással ad­tam vissza. Hogy Hlinka a stílus, a szó és a forma „mester"-ének nevez és „semmi más"-nak, ezt a.z elismerést mindenesetre köszönöm, de igényt még erre sem tartok: nem minden erkölcsi jogosultság nélkül kell igényelnem azonban azt a minősítést, hogy újságírói mun­kám korrekt és szerény képességeimmel be­csületesen dolgozom Szlovenszkóért. Nem kívánom idézni Hlinka cikkének azo­kat a passzusait., amelyekben nemcsak meg­erősíti, hanem idézi és még motiválja i.s nyi­latkozata alapvető lényegét. Ezeket minden különösebb fáradság nélkül megtalálhatja maga az olvasó. Hlinka cáfolata ellen tehát, nem kell védekez­nem, mert nem cáfolat. Ami végül — a centralista lapok koncertjére természeteden nincsen semmi szavam — a Slo­vák mu'ltheti vezetöeiikkét illeti, amelyben azt állapította meg a cikkíró, hogy az autón óm ista harc lelkes kommentátorából egy szép napon 'va­lami egészen más és kellemetlen emberré változ­tam át, egyszerűen azt az igazságot szegezem vele szembe, hogy nem én változtam meg, amit klasszikusan dokumentálhatnék például egy hat-hét esztendő előtti és egy mai Hlinka-interjú p on tos egybeve téeé v él. Rossz akarat vagy rossz-szán dók pedig en­gem senkivel szemben sem vezet, legkevésbé pe­dig Hlinka Andrással szemben, akinek személye Iránt változatlan tisztelettel vagyok, sőt tarto­zom még azzal a szubjektív beösméréssel is. hogy azt a néhány sort-, amelyben pesszimista nyilatkozatból le kellett a legvilágosabb ív, ler- logiknsabb következtetésekét vonnom, .mini Sziovenszkó jövendő sorsán lelkiismerottoi té. pülödő ember nem tudtam minden fájdalom nél­kül papírra vetni. Dzurányi László. 4 1 kormány „megtett mindent" — mégis késik a kongrua Udrzsal semmitmondó válasza Dobránszky interpellációiéra

Next

/
Thumbnails
Contents