Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-16 / 286. (2507.) szám

sara 1930 december 16, kedd. Diez politikai vezért állítólag agyonlőtték a rendőrök. területére, mint ahogy azr a forradalmáról- remélik Az ayerbei fölkelés Paris, december 15. A spanyol kormány az ostromállapotot, amelyet idáig csak Ara­gónia tartományban tartott fenn, egész Spa­nyolország területére ki akarja terjeszteni. A forradalmi felkelés részleteiről még a kö­vetkezők váltak ismeretesekké: A fölkel ők csupán hétszáz főnyi erő felett rendelkeztek és kevés gépfegyverrel, meg ágyúival voltak fölszerelve. Teherautókon indultak ki Huesea város megvételére. Huesea katonai kormány­zója autón jött elébük, hogy jó szóval rá­bírja őket a megnyugvásra. A kormányzót sortiizzel fogadták és karján könnyebben meg is sebesült. Szárnysegéd­je meghalt. Ayerbe völgyében a iölkelők több kormánycsapattal ütköztek össze. Itt is megadásra szólították fe! őket. Tiszt­jeik vezetésével azonban a felkelők nyomban támadásba mentek át. — Ne Jöjjetek, mindnyájan testvérek vá­gyniuk! Éljen a köztársaság! — igy kiáltoztak a felkelők tisztjei a kormánycsapatok felé. A kormánycsapatok soraiban bizonyos meg- zavarodottság is keletkezett, amire a pa- - rancsnok a tüzérséget léptette munkába, amely zárótüzzel borította el a kél küzdő fél közötti teret. A fölkelőknek a tüzérségi tűz két halott és több sebesült főnyi veszteséget okozott, úgyhogy ágyuk nélkül kilátástalannak lát­ták a harcot és megfutamodtak. Egy tiszt­jükéi; 198 emberrel elfogták. Ayerheben azután hat tiszt és háromszáz ember letette a fegyvert. Kit fölkelő tiszt kivégzése Közben a karabinierik Jacában teljesen lefegyverezték a fölkelőket, kiszabadították a letartóztatásban lévő kormányhü tiszteket s ezzel végetveíettek a forradalmi felkelés­nek. A vétkes tiszteket hadbíróság elé állí­tó 1 iák. Két halálraítélt tisztet Ayerbe közelében agyonlőttek. Az ítélet végrehajtását a zaragozai gyalogez­red egy osztagára bízták, amelynek kormány- hűsége kétségesnek látszott. A két elitéit bátran nczett szembe a há­lállak Kivégzésük előtt átölelték egymást és „éljen Spanyolország!“ kiáltással állot­tak a fegyverek csöve elé Az egyiket nyomban megölték a golyók, a másik azon­ban csak súlyos sebesülést kapott, úgyhogy a vezénylő tiszt könyörületből agyonlőtte. A kormány még nem döntött arról, hogy mi történik a felkelő sereg elfogott katonáival. Bizonyos, hogy a. lere-nvség a forradalom célját nem ismerte és csupán vak engedelmesség­ből követte a felkelő tisztekéi. Politikusod letartóztatása j Madridi jelentés szerint a két republi-! kánus vezért Zaorát és Maurát, a volt mi-) niszterelnöknek fiát húsz baloldali politi-j- ' Madrid, december 15. Hétfőn reggel tiz órától katonai repülőgép kering a város felett, proklamáció Kát dob le a város köz- ’ j oon^'i és a kaszárnyák fölött s ezek a prok- hunációk azt hirdetik, hogy a forradalom egész Spanyolország területén kitört. A I felhívás felszólítja a katonákat, hogy csat­lakozzanak a mozgalomhoz, különben boní- ' báziii fogják a kaszárnyákat. A nyomtatott felhívás igy szól:- „Katonák! Elmúlt éjszaka egész Spanyol- ország területén végre kitört a régén óhajtott köztársasági mozgalom, amely után mindenki vágyódott, akinek szive az igazságot keresi. Nép és hadsereg egyesülve- hajtották végre a forradalmi tettet. Azok a hírek, amelyeket a már működő forradalmi kormánytól kapunk, megerősí­tik a forradalom eredményességét, amint az várható is volt. Mindenkinek csatlakozni kell forradalmunk­hoz, hoyg a polgárháború elkerülhető le­gyen. Ha ezt teszitek, kiéixlemlitek a haza háláját és megakdályozzátok, hogy • ártatlan áldozatok essenek. Ha azonban gyengeségből, vagy a helyzet nem ismeréséből ellenállásra szálltok a nemzeti akarattal, ti lesztek az első áldozatok. Ha nem vetitek alá magatokat azonnal a forradalmi kormány rendelkezéseinek, fél órán belül bombázni fogják kaszárnyá­itokat. Éljen Spanyolország! Éljen a forra- öaIom!“ Madrid egyelőre nyugodt. Franco őrnagy vezeti a forradalmai? Senki sem sejti, hogy hol van a forradalmi kormánynak a székhelye.. Azt mindenki tudja már hosszabb ideje, hogy a forradalmi moz­galom kitörése esetén valamely tartomány­ban fogja működését megkezdeni a forradal­mi kormány* Franco repülő őrnagyot tartják a mozgalom egyik fővezére Állítólag már vasárnap délután zendülés tört •ki az egyik madridi tüzérlaktanyában. Délelőtt fél tizenegy óra.. Diszegyenruhá- ban menetel egy gyalogos ezred Madrid fő­terére, amint az mindén nap történni szo­kott, hogy a várőrségeit fölváltsa. Nagyon ér­dekes látvány, amint a királyhü rezred a vár elé vonul és felette a felkelők .<pgy ropülő­gépe. koring, amely, a katonákra próklamá- ciókat szór. A hírszolgálat megbízhatatlanul működik. Egyes jelentések szerint az általános sztrájk már kitört Santanderben, Bilbao- ban, Valenciában, San Sebastianban, Se­villában, Cadixban, Barcelonában é« még néhány más városban. Annyi bizonyos, hogy Spanyolország súlyos órákat él át. Madrid, december 15. Megerősítik azt a hirt, hogy Bilbaoban az általános sztrájk már megkezdődött. A sztrájkvezetőség forradalmi proklámációt bocsátott ki. Madridban ez idő szerint még mindig nyugalom uralkodik.- Betolakodni oda, ahol részesedés van a hatalomban... — ezek a Benn! lestől mameiyk-tsnássa a szlovákok számára Prága, december 15. A Slovensky Dennik vasárnapi száma érdekes állásfoglalást tar­talmaz a szlovák törvényhozók parlamenti blokkjának kérdésében. Az agrárpárti lap­ról épp egy nappal előbb állapította meg: Rázus lapja, hogy álláspontja tipikus „ma-í mel,uk“ álláspont, az említett cikk a vélet­len ironikus játéka következtében csattanó­san illusztrálja Rázusék megállapi fásának találó voltát. Az agrárlap természetesen el-; utasítja a szlovák blokk ötletét és a szlovák-; ság számára egyedüli orvosságnak a kor- j mányba való tolakodást ajánlja! Még igy lap Le nem leplezte magát. A pártmeg oszlás valamelyes fontosabb megváltozására — írja az agrárlap — belát­ható időn belül nem tehet számi tani Erről a napi tapasztalatok újból és újból meg­győznek s az egész országra kiterjedő pár­tok Szlovén szkon való meggyökeresedését véglegesnek kell tekinteni. A háború előtti országrészek szerinti pártdeoenlralizáció, úgy látszik, végleg megbukott s a tartomá­nyi berendezkedés sem fogja újból feltá­masztani. Mert hiszen az országos pártok megoszlása egész a falvakig elhat. Azom > kívül szlovén szkői érdeket szolgál és a cse­hek és szlovákok viszonyára nézve kedvező dolog az, ha a szlovák elem behatol az ál­lamélet minden szakaszába, amire viszont az országos csehszlovák pártokban való részvétel a legjobb alkalom. Az izoláltság, melyhez ráadásul bizalmatlanság íb tapad, mint ahogy az nálunk, sajnos, megvan, még főbb kárt okozhatna Szlovenszkónak. Az esetről esetre való együttműködés egyes konkrét ügyekben nemcsak kivána- j tos, hanem a legnagyobb mértékben szűk-1 séges is. j De ilyesmi valóban létezik is már, amint gyakran láthattuk Szlovenszkó különböző speciális igényeinél. A szorosabb összefogás, az intim ebb együttműködés azonban csak a kormány­pártok között lehetséges. Ez az ellenzéki­ség átka. Szlovenszkó egyetlen képviselő­je valamelyik csehszlovák klubban, mely bár csak tizenkét tagot számlái, sokkal többet használ Szlovenszkónak, mint en­nek a képviselőnek a huszonöt főnyi szlo- venszkói ellenzékkel való szövetkezése. Behatolni mindenüvé, betolakodni oda, ahol részesedés van a hatalomban, az összes politikai pártokba, a hivatalokba, a különböző szervezetekbe stb.: ez az egyet­len tevékeny aktiv hivatása a jól felfogott szlovenszkóiasságnak. Gyönyörű politikai krédó. A Slovonsky Dennik nőm átallja őzt nyiltan hirdetni. Most már értjük, mért nincsen súlya a szlo­vák politikai fényezőknék a oseh politikai körök szemében. Ezért. Ezek miatt a politi** kai elvek miatt. „Betolakodni oda, ahol ré>= szesedés van a hatalomban. A jóérzésül, ge­rinces szlovákság — hála Istennek, vannak még ilyenek! — most meztelenre vetkőzve láthatja maga előtt a centralista politika szlovenszkói főhirdetőjének politikai er­kölcsét. Poimaré beteg Pária, december 15. Poincaré, aki a kormány­alakítást megrongált egészségi állapotára való hivatkozással utasította vissza, ma hivatalosan beteget jelentett Egészségi állapotáról buhetinfc adtak ki, mely szerint Poincaré rendkívül kime­rült és gyenge s ezért többnapos pihenésre van szüksége. VISSZA A HÁBORÚBÓL EncK Mária Rémarque regénye (Copyright by U. Feature Synd’eate and by Prágai: Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosain is tilos.) 2 Valaki elfojtja a felkiáltását és hirtelen a se- besü.tjein'k kötésére mutat. A kötés krepp pa­pír és madzag tekeri körül. Valamennyien odanéznek, aztán pár lépést hátrálnak ás sut­togni kezdenek. Barátságos arcukon részvét ömlik el, mert látják, hogy nálunk már gézre se futja. Az az ember, aki z imént megszólított ben­nünket. Beühke vállára teszi a kezét. — Németek, — mondja, — jó katona, bá­tor katona. A többiek buzgón bólintgatnak. Nem válaszolunk, mert most nem tudunk válaszolni. Az utolsó hetek szörnyen megki- uoztak, mert mind a békét vártuk és mégis újra meg újra tüzbe kényszerültünk és sok embert veszítettünk fölöslegesen. De nem so­kat kérdezgettünk, hanem végeztük a dolgun­kat, ahogy végeztük az egész idő alatt és vé­gül a századunkban harminckét ember maradt a kétszázból. És úgy szabadulunk, anélkül, hogy egyebet gondo’tunk vagy többet éreztünk volna, mini azt, hogy pontosan megtettük, amit ránk bíztak. Most azon Lan, az amerikaiak szánakozó piK lan tás a alatt, megértjük, mily értelmetlen volt minden. Nagyszerűen felszerelt,' végtelen ősz* lopaikat látva, egyezerre átérezzük: ember­nek A* anyagnak mily reménytelen túlsúlyával izemben álltunk helyet. A jakunkba harap­tunk ős ösezenőzünk, züllött banda, siralmas hősiesség és vigasztalan ság rongy serege, ki­éhezettek, betegek, szánalmasaik, valameny- iiyien mo/oé'yegezoüek és; .--cuki, aki egész ember maradt volna, — de éppen mert rá- d&bbeatak, hogy mennyire hiábavaló voR Fordtfoffa: Szabó Lőrinc minden: valami végső, szomorú büszkeség éb­red fői beunÜDk, amely köunyen sirvafakad- na, ha még egyáltalán tudnánk sírni. Bethke elhúzza a vállát az amerikai keze alól, Kosole maga elő bámul, Ludwig Breyer kiegyenesedik, — szorosabban megmarkoljuk a puskáinkat, csontunk megfeszül, pillantá­sunk megkeményedik és nem keresi a földet, megint végignézünk a nagy eikon, ahonnan, jö­vünk, arcunk elzárkózik minden mozdulat elől és mégegyezer átfüt bennünket a forróság: minden, amit csináltunk, minden, amit szen­vedtünk és minden, amit elhagytunk. Nem tudjuk, mi van velünk: de ha most egy éles szó csapna ránk, akarva-akaratlanul összerán dúlnánk, el őre rontanánk és hajrá, vadul és kifulladásig, őrülten és elveszetten: harcolnánk — mindennek ellenére megint har­colnánk. * * * Egy zömök amerikai sergeant -izgalomtól ki­pirulva tolakszik hozzánk. Német szavak özö­nével árasztja el Későiét, akit legközelebb ta­lál. Ferdinánd összerezzen meglepetésében. —- Hisz ez éppúgy beszél, mint mi — fordul csodálkozva Bettikéhez. —• Mit szólsz hozzá? Sőt, a idegen katona még jobban és folyé­konyabban beszél, mint Kosole. Elmeséli, hogy a háború előtt egyideig Drezdábao élt és ott sok barátja van. — Drezdában? — kérdi Kosole, akinek cso­dálkozása nőttön nő. —• Hisz ott én is voltam két esztendeig ... Az altiszt mosolyog, mintha kitüntetést ka­pott volna. Megmondja az uccát, ahol lakott, — Alig ötpercnyire tőlem — válaszol Izga­tottal! Ferdinánd. —- Ej, hogy nem láttuk egy­mást! Nem ismeri vélet'enül Özvegy Fohlbét, a j Jaluumiaguee aorkAa? Olyan íeketehaju, kö­vér nő. Az volt a gazdasszonyom. Az altiszt az özvegyet ugyan nem, de isme­ri Zander számtanácsost, akire viszont Kosole nem bír emlékezni. De mindkettőjük emlé­kezetében ott él az Elba és a kastély, igy hát elégedetten ragyognak egymásra. Ferdinánd barátságosan karon löki az amerikait: — No nézd, nézd, úgy beszél németül, mint­ha ott vénült volna meg! És járt Drezdában! Ember, hát akkor tulajdonképpen miért har­coltunk mi egymás ellen? A aergaent nevet s ő sem tudja, Először egy csomag cigarettát és megkínálja Kosolét. Ko­sole mohón kap utána, hiszen egy jó cigaret­táért akármelyikünk boldogan odaadná a fe­le üdvösségét. A mi cigarettáink büíkkfalevél- ből ée szénából vannak és ez még a jobbik fajta. Valentin Laher szerint a közönséges ci­garetta tengerifüből és lóganéjból készül, —• és Valentin szakértő. Már egész erdőket és matracokat elfüstöltünk. Kosole végtelen gyönyörűséggel fújja ma­gából a füstöt. Mi só várán szí pakolunk, Laher elsápad. Az orrcimpál remegnek. — Adj egy elukkot — szól könyörögve F©r- dinándbox­Mielőtt azonban átvenné a cigarettát, egy az arcát. Vonakodva nyújtja vissza a dohányt, nyújt feléje. Valentin hitetlenül néz rá. Aztán elveszi és megszagolja. Üdvözölt fény önti el az arcát. Aonakodva nyújtja vissza a dohnáyt. De a másik nem fogadja el ás hevesen muto­gatni kezd a pléhjelvényre egy rohamkésen, amely Laher kény őrzsák jából kandikál ki. Valentin nem érti. — Cserébe akarja adni a dohányt—- magya­rázza a drezdai sergeant. Ezt még kevésbé érti Laher. Ilyen elsőran­gú dohányt egy bádogkokárdáért, — biztosan mogkergült az amerikai! Valentin meg nem vált volna a dohánycsomagtól, még ha azon nyomban altisztté vagy hadnaggyá léptetnék is elő érte. Rögtön az egész sapkáját ajánlja fel a másiknak és reszkető kézzel, mohón tömi meg az első pipát. tMoat már mi történt. Kezdődik a cse­reüzlet. Látnivaló, hogy az amerikaiak még újoncok a háborúban: még gyűjtenek emléke­ket, vállzsinórt, kokárdát, derékszijesattot, rendjeleket, uniforinisgombokat. Mi viszont szappannal, cigarettával, csokoládéval és kon­zerv ekkel látjuk el magunkat. Még a sebesültjeink is jól járnak. Egy ame­rikai, akinek annyi aranyfoga van, hogy ötvös- műhelyként ragyog a szája, véres sebkötésron- gyokat kér; bizonyítani szeretné otthon, hogy a német sebesülteket végül már valóban csak papírral tudták bekötözni. Elsőrangú kekszet és Lucky Strike cigarettát kínál érte. Gondo­san és rendkívül megelégedetten rakja tárcá­jába a rongyokat, főleg melyeket Ludwig Brey- ertől szerzett be. Ez ugyanis hadnagy-vér. Ludwignak ceruzával rá kellett írnia a nevét, a helyet és a csapattestet: hadd lássa Ameri­kában mindenki azonnal, hogy nincs svindli a dologban. A vérhasban gyötrődő Breyemek egyenesen megváltás a keksz. Ezután Tjaden próbálja — eredménytelenül —- áruba bocsátani a lábszártekercsét, mint Hindenburg ajándékát. Senki sem hiszi el, a lábszárvédő túlságosan piszkos, A legjobb üzletet azonban Arthur Led- derhose köti. Előhurcol egy láda vaskeresztet, amit egy elhagyott irodaszobában talált. Egy époly ráncos és époly citrom-arcú amerikai, mint ő, en gros meg akarja venni az egészet De Ledderbose csak ránéz, szemét kissé ösz- szebuzva, hosszú, fölényes pillantással. Az amerikai époly mozdu'atlanul és látszó’aar jámboran állja tekintetét. Háború és halál fö­lött most egyszerre egymásra talált valami, ami mindent tu’élt: az üzleti szellem. Ledderhose ellenfele csakhamar be'át ja, hogy itt bizony nincs mit tennie, mert Artúrt nem lehet becsapni: sokkal jobban jár, ha a sok vaskeresztet egyenkint adja el. Gyors vég­eladás kezdődik, mig csak ki nem ürül a lá­da. Mellette lassankint egész halom csereáru gyűl össze, még vaj, selyem, tojás, fehérnemű és pénz is és Ledderhose végű] úgy áll ott, mint egy 0-lábakon mozgó, eleven füszerke- xe&kedéa, ­2 Repülőgép proklamálja a forradalmat nus&al együtt letartóztatták. A jascai fülke­lök által mint felbujtónak megnevezett Pio

Next

/
Thumbnails
Contents