Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)

1930-12-03 / 276. (2497.) szám

TOWGM-A\A<*A&-mRLA> 1930 december 3, szerda. „Harc a zsidókért” Már az első nap súlyos panaszok merültek föl Kattan egyes népszátniálók ellen Kassa, deoembea* 2. Aoitoa. Pridávök. a Sloveaiska Liga titkára, a Kos­ta’] Újság hasábjain őrlikét jelentetett meg a kassai asidóságról a nópszámláláeeal kapcsolatban. Amidőn megjegyezni bátorkodom, hogy Anton Pridávök cikkében sok megszívlelni való van, el neon mulaszthatom, hogy kifejezést ne adjak bámn- Ja'omnak; 'hogy a Stoveneka Liga vezetőségében micsoda lelki elváltozásokat volt képes előidézni egy olyan — exaikt értelem ben tiszta közigazgatási aktus — mint a népszámlálás. A kassai zsidóság, — de egész Szlovensztkó zsidósága is, — eddig a Slovenska Liga és annak titkára részéről egészen más Írásművekhez volt hozzászokva, roirat Prida- vok ur kérdéses oiikke, a város külső perifériáin -talán még most is fel lehet fedezni egy párat azok­ból az öles, lepe-dőnagyságu sárga plakátokból, amelyekben a Stovenska Liga arra biztatta a jám­bor szlovákokat, hogy — „ki a zsidókkal Szloven- ssköból, el kell venni tőlük az összes jövedelmező, üzletekét, vagyonikig desitruáílhn keW őket. üzletei­ket bojkoMáhii st'b. stb.“ Pridávök ur mostani cikke már angyali saeüd- ségü a sárga plakátban foglaltakhoz képest, ..Wel- che Wertdung duroh Gottes Prüíuug/' Máit tesz egy népszámlálása aktus, ba azt kivet­kőz telik eredeti közigazgatási jellegéből és politi­kummá teszik. Ezen általános bevezetés után legyen szabad ne­kem. — akii a kassai sajtóban elsőnek mditottaan meg ezt a harcot a magyar zsidóság lélekmentése céljából — Pridávök ur Cilikében foglalt egypár ■kiáltó ellentmondásra részleteebben rámutatni. Itt megjegyzendőnek tartom azonban, hogy szán- . dékosan mellőzöm a köztársasági elnök fölként sze­mélyének belevonását ezen vitába, mert ezt mem- ' csali a jcizlés. az altc'műnyos érzés, de a törvény fe tiltja: az'alkotmány érteimében áz'Vwök a tör­vényeken felül áll, személye séfhefetíen, nem volt tehát illő Pridávök úrtól, hogy az Elnök urat be’evonszolta a népszámlálás körül kifejlődött he­ves politkai harcok kellő közepébe. Hasonló szem­pontok miatt niePőzöm a reflektálást Gömbös nyi­latkozatára és a numerus claususra vonatkozólag, mert ez már tisztára a magas politikára tartozik és égy idegen állam ügyeibe való illetlen beavatkozást képez, amihez jogunk nincsen.-. j Pridávök ur cikkének tengelye, alapja az a uai- •vaa beadott tétel, hogy a népszámlálásról szóló kormául rendelet nagvlelküséget gyakorolt akkor, midőn a zsidóknál a zsidó nyelv tudására való te- ■ - kin tel uélkü! .megengedte, hogy a népszámlálási - - Ívbe a magyar zsidók részéről a zsidó nemzetséget . is be lehet diktálni. Autón Pridávök ur patetiku­san kiált fel a magyar zsidósághoz, hogy „miinek koiápllkátinii az életet" és „ha a törvény nagylélkü, ‘ "minek elvetni ezt a nagylelkűséget/4 Igazán sajnák'traméltő, hogy Pridávök ur csak most reklamálja a törvény nagylelkűségét! Azt hi­szem, hogy az egész ezlovenszkói lakosság és zsi­dóság nevében beszélek, midőn arra figyelmezte­tem a cikiki'ié urat, hogy inkább akkor kellett vol­na felemelni szavát és a törvény nagylelkűségére apellálni, midőn elkezdték a licenciák és egyéb jövedelmező üzemek utólagos revideáiását és 5—6 évre visszamenőleg az adók kivetését. Kassa, december 2. Még csak ma kezdődött meg a nópszámláló biztosok munkája és kas­sai szerkesztőségtok máris három, a magyar­ságra nézve sérelmes esetről küldött telefon- tudósítást. Ma délelőtt a népszámlálási biztos megje­lent egy kassai iparosnál. Az iparos szlovák­nak mondotta magát, ellenben felesége és gyermekei magyaroknak. A harmadik gyér ni ekei, aki szlovák iskolá­ba jár, a népszámlálási biztos szlováknak akarta beírni, az anya azonban ezt nem en­gedte. A népszámlálási biztos most emiatt az egész családot be fogja idéztetni a fő­jegyzői hivatalba. Ugyancsak a kassai gyógyi Ihatatln betegek menházában megjelent" a népszámlálási biz­tos, ahol 80—90 egészen szegény, legtöbb- nyire béna és vak ember van ápolás alatt. A betegek nem tudták ellenőrizni a népszámlá­lási biztos munkáját, aki a népszámlálási ív­be azt irta be ezekről az emberekről, amit jónak látott é? általában gorombáskodott a betegekkel szemben. A biztos eljárása nagy felháborodást keltett a betegek között, akik jelentést tettek az esetről. A harmadik eset egy borbélyimester laká­sán történt, ahol délben .megjelent a népszám­lálási biztos és rá akarta beszélni az egész családot, hogy szlováknak vallják magukat. Antikor nem voltak hajlandók ezt megtenni, akkor a népszámlálási iveket üresen hagyva eltávozott azzal, hogy az egész családot be fogja idéztetni a főjegyzői hivatalba. A nép­számlálási biztos eltávozása előtt hangsúlyoz­ta a család előtt azt, hogy „aki Kassán szü­letett és kassal illetőségű, az nem lehet ma­gyar". A törvénynek őzen intézkedése egyáltalában nem nagylelkűség! Merem állítani, hogy az egész világ törvényhozásában egyedülálló példa, hogy a tör­vény — midőn előző rendelkezéseiben az anyu- nyelvet teszi meg a nemzetiség kritériumává és ki­fejezetten, elvként kimondja, sőt súlyos büntetés­sel rendeli sújtani azokat, akik olyan nemzetiség­hez jelentkeznek tagokul, amelynek nyelvét töké­letesen nem bírják, — a zsidó nyelvet nem bíró, azonban a zsidó vattáé hntelveit követő polgárok­nak megadja azt a jogot, hogy zsidó nemzetiségű­nek is bediktálhatja magát Pridávök ur másod/ik tétele, hogy „mindenki ér­déke. miszerint az idei népszámlálás tiszta és őszin­te képet nyújtson a csehszlovák köztsi.r*}V«>«r M■■"*”- zei'.ségeinek számáról és erejéről/' Nagyon helyes elv, sőt Középeurópa békéjének egyodü k ha mindenki megszívleli ez! a bölcs igazságot, iKun­osaik Pridávök ur. Azonban nihcs-e a legkiálfcóbb ellentétben ezen elvvel, ha az anyanyelv su.l'bado- básáva 1 vallási momentumokat kevernek a nem­zetiség megáilapHúsába? Akikor, midőn a világ minden valamirevaló tudósa, szociológusa, bioló­gusa elismeri, hogy sem a vallásnak, sem a szár­mazásnak semmi közié a nemzetiséghez, mert a nemzetiség nem ezekben, hanem egyedül az érzés­ben, a szimpátiában gyökerezik és egyedüli kise­gítő eszköz e tektintetben az igazság megállapítá­sánál a nyelv. Az a nyehá. amelynek hangjai mel­le bt édesanyánk elaltatott minket kiskorunkban és amelyen a gyermeki lélek első impulzusait, a me­séket kapta. Én jogosan (kételkedem abban, hogy Kassa város zsidó lakosságának 1 százalékát is héber, vagy zsargon nyelven altatgatta volna a ma­mája, még a főrabi uraikat se véve M. Különben Pridávök ur óhajának, hogy a nép­számlálás „tiszta és őszinte képet nyújtson", leg­jobban meg lehetett volna felelni, ha a népszámlá­lási kormányrendelet követte volna azt az észszerű elvet, hogy a 10.000-uél nagyobb lélekszámú váro­sokban a fél által kitöltendő és aláírandó lapok utján történt volna a -megszámlálás. A törvénynek ezen helyes és nyugateurópali szellemre mutató intencióját azonban a kormányrendelet nutlliifiikálta és az állitólagos kulturális ,,elmaradotiság"-ra való utalással, az egész. Szlovenszkón a biztosok által kitöltendő népszámláló lapok utján történik a nép megszámlálása. Téved Pridávök ur abban is, hogy csak mimálunk és Lengyelország' ismerték volna él a zsidókat kü­lön nemzetnek. Ezt Románia találta ki! Angkelescu . és TítuléscU a propagálói ennek a. hóneeusniek Kö- | zópeurópában. Lengyelország és ina csak követői i vagyunk ezen a téren Romániának. Pridávök ur harmadik tétele szintén szappan­buborék és szemfényvesztés. Azt mondja^ hogy „becsületesen akarjuk megtudni, hány magyar, német, ruszin és lengyel él" a respublikánkban. Nagyon szomorú, hogy Pridávök' ur, a Slovenska Liga titkára, nem kiváncsi arra, hogy hány szlovák él a köztársaságban. A népszámlálási iveken Ugyanis a Csehek is és a szlovákok is egyenlően ceehszlóváliokcak szerepelnek. Tiszta szófiámé Pridávök ttr részéről, midőn a®t próbálja a jóhiszemű közönségnek „breaclná", hogy azért akarja pontosan megtudni a magyar Kisebb­ség számát Kassán, mert „az elért adatok alapján meg lehet teremtem a aztovák-magyar megegye­zést és a békés együttélést" Köszöni a magyarság az olyan „békés együtélést", amelynek előfeltétele OPOAT [ ttupwitk kéfó%&tK'-— \J&reéd feí fűqjovvfácdxít \ -értt&ntt ké/b&X&'r f I a percenduális számarány. A magyarság nőm Így viselkedett több minit ezer éven át a szlovák-'ag­gal; az nem nézte a percentuá-Ws részeeedt-ri. ha­nem a rózsahegyi iparos fiái (Oppersaíl, ideivé .Obersohallit) a magyar Kúria elnöki. szék ibe. a gzatooikai. szlovák földműves fiút, a uámesziói gyol- ceoe leszárm-azottjáit az ország legmagasabb körjogi méltóságába, a lieroegprimáéi székbe emelte.' A Szapucsekek, a Csernochok, a Belopoíockyak, so­hasem tapasztalták szédületes emelkedésű páriá­jukon, hogy mennyi a szlovákság „számaránya". Ami pedig a Pridávök ur álltul propagúh „bcoil- vasztás'iL" illeti és azt, hogy a vallást melilőzzük és a vallás ne játszón szerepet az emberek e’birálá- sánál, erre nézve szerényen esek azt jegyezzük meg, hogy rossz helyen kopogtat, midőn a kassai ortodox zsidóságot a szláv tengerbe való beolvasz­tásba és vallásta lanságra akarja ráváun'i. Ilyet a magyarság sohasem akart; a magyarság, de a szlo­vákság is az élet. minden viszonylatában elsőrendű fontosságúnak tartotta a vallást s a magyarok be­olvasztásiról sohasem beszéltek. Végül: a zsidó vallás sohasem követelte meg híveitől, hogy feltétlenül beolvadjon abba a népbe, amellyel együtt él. A zsidó vallás már Jézus ide­jében is azt tanította, hogy adják meg. az államnak ami az államé, az Istennek' pedig azt, ami az Is­tené. Tehát nem követelte a'beolvadást, nem kö­vetelte a vallás- semmibevevéséi, amint Pridávök űr előlegezni akarja ezt a magyar zsidóságnak, -ha­nem követelt lojalitást és törvénytisztoletet még a törvénysértőkkel szom-bou is. Ebben, a lojalitásban, ebben a hálában, amely a magyarnyelvű zsnldóvaílásu állampolgáraink leg­szembetűnőbb jeitomvonása, — hízom én. midőn isméte-lten kifejezést adok azon vélemeaiyehmek, hogy a magyar zsidóság a most folyó népszámlálá­son bátran, férfiasán, minden csábítás dacára hit­vallást tesz magyar kultúrája, érzése és mentali­tása mellett és neon tángálja őt abbeli vonatkozás­ban egy idegen állam miniszterének dézavuáit el­szólása és nyugodt Mkéismerettel fogja folytatná lojális áUampolgári tevékenységéit, mert ee a kettő nem zárja Ú egymást, sőt csak együtt képzelhető eíl A város őslakosságának jövő békéje érdekében. —- adja Isten, hogy úgy legyen. Figyelő IDEGEN EMBEREK R £ e É n y IRTA: MARíU SÁNDOR Cop$ c igfit Pamfieon (77) Sírni kezd. Arcút kezeibe fekteti és hal­kan rekedten sir. Nem mozdulok. Úgy ér­zem, mintha álmodnék, nem kapo-k levegőt. Zsebkendőt keres elő, megtörli arcát és sza­kadozottan folytatja: — Miért jöttél utánam? Én a legjobbat akartam. Az ember mindig a legjobbat akar­ja, s nem kap mást, csak durvaságot és szem­rehányásokat ... Hogy miért volt az egész? Dohát honnan tudjam én? Ki vagyok én, hogy mindent tudjak? Mikor megláttalak abban a kávéháziban, ismerős volt a kezed, s amellett olyan idegen voltál, mintha most érkeztél volna, nagyon messziről, egyikéről a különös vidékeknek, amilyet a moziban mu­tatnak, a vígjáték előtt... Tudod, a ben szü­löttek dolgoznak és csigát szednek ... Aztán egy évig nem láttalak, de a különös az volt, hogy gondolnom kellett rád... Én nem is­mertem soha idegeneket. Egyszer ismertem egy izraelitát és féltem tőle, de aztán meg­magyarázták nekem, hogy az csak vallás, az más... Monsieur Dreyfus is izraelita volt, de kiderült, hogy ártatlan... Hanem te, az más volt, egy idegen, egy igazi idegen! Mi­lyen lehet? — gondoltam. Mire gondol, mi­kor egyedül van? Milyen ételt szeret? Mit szeret a szerelemben? Nem tudtam semmit, mert tapasztalatlan voltam. Roger a harma­dik. —• Hazudsz — mondom —, most is ha­zudsz. Roger a negyedik. Hát az angol? — Az angol — mondja könnyű, panaszos sóhajjal. — Emilé is mindig ezzel az angol­lal. D© azokat ismertem, az angolokat- Azok a fürdővendégek. Ide sokan járnak, az nem számit úgy idegennek, mint le... Valami kíilő- ato volt körülötted. Én nem tudhatom hogy mi­lyen egy magyar? Van-e nálatok gramofon? Minden érdekelt, ami körülötted volt. Nagy­jából olyan voltál, mint Emilé, úgy öltözköd­tél, úgy beszéltél, ha hibákkal is... S mégis ! másfajta, egészen más voltál... Még az is ér­dekeit, hogyan veszed kézbe a vállát, az is, ahogy mosakodni szoktál... — Még mosakszom olyan jól, mint egy francia — mondom kétségbeesve. — Ó, hogyne — feleli udvariasan. —- Ne érts félre. S te azt kérded, miért volt az egész? De mikor minden érdekelt rajtad- Azt is szerettem, hogy hallgattál. Nekem sír­nom kellett, mikor először egyedül marad­tam veled. Általában nem szoktam, ha egye­dül maradok valakivel... Te voltál a ne­gyedik. Nem, Roger a negyedik. Szegény ide­gen, gondoltam. Semmije nincs, tengere se... De aztán közben megérkezett Roger, az áll­vánnyal s a festékdobozzal a hóna alatt, s szerettem nézni, ahogy kinyomja a tubusból az olajfestéket, s a terpentin szagát is sze­rettem. amivel mosta az ecseteket, s ezt kér­dezte: — Az ur egy idegen? — Én mindent megmondtam neki. ö nagyon müveit, mert igazi festő. S azt is tudta, hogy nincs igazam, mikor sajnáltalak, mert nálatok is van ten­ger, odahaza. — Ugyan? — kérdem. -- És melyik? — A Fekete, ö nagyon jó volt hozzám. Azt mondta: — Kisasszony, ön egy idegen­nel él. Nem tesz semmit, ön mély benyo­mást tett rám. Ha egyszer változnak érzel­mei, gondoljon rám. Szándékaim komolyak. Mindketten bretonok vagyunk. — S egy na­pon változtak érzelmeim. Autója is van. Csak egy kis Citroen, de ha a szüret jó lesz, jö­vőre vásárolunk egy nagyobbat. Azzal fo­gunk utazni, mint a gazdag emberek. Hozzálépek, köt kézzel megfogom arcát, mely meleg és puha a sírástól, s a világos­ság felé fordítom. — Nézz csak ide — mondom. Félénken néz fel, könnyekben üsző sze­mekkel, megvádoltál! és panaszosan. — Most mondd meg nekem — folytatom lassan —, ml az, ami rajtam különös? Mi az, amiben egy franciától különbözöm? Tud­tommal nem vagyok sárga, se fekete, éppen olyan fehér vagyok, mint te, vagy a kitűnő Roger. A kiejtésem hibás, rendben van ... De különben? — ó — mondja ijedten. -- Te nagyon jó vagy, Sokáig nézzük egymást. Elvonja kezeim közül arcát, a padlóra bámul. Tehetetlenül elengedem, az ágyhoz megyek, leülök, a gyertyalángot bámulom. Egy hajósziréna bőg, talán a „Soutbampton" indul, gondolom tájé­kozottam Nagyon fáradt vagyok. — Mi bajod? — kérdi bátortalanul és fel­áll. Végiigfekszem az ágyon. Szédülök, az a kü­lönös szédülés fog el, mintha utaznék. Mind­járt megérkezem valahova, s ez a megérke­zés olyan lesz, mint az ébredés, elfelejtem, amit útközben láttam. Odaáll az ágyhoz, tá­jékozatlanul kérdi: — Haragszol? — Dehogy — mondom és csukott szem­mel fekszem. Most mindjárt felkelek, gondo­lom, készülni kell, megérkeztem. Az utazás zűrzavarának vége, s ami következik, az a megbízható, valóságos, otthoni. -— Miért, ha­ragudnék? Te nem tehetsz semmiről. Hogy' is mondtad?... A benszülöttek dolgoznak és csigát szednek. Mondd .csak, érdekes volt? — Micsoda? — kérdi zavartan. — ügy képzelem, hogy érdekes volt.... Nem? Mint egy panoptikumban. Ott a mos­dón megtalálod a csomagot. Nem kell vár­nod... Én is elutazom innen. — Hová? - kérdi. r- Haza. — De előbb Párisba? — Előbb Párisba. — Hát, ha Párisba mégy... — kezdi ba­rátságosan —, s látod Emilét... úgy értem, véletlenül... Mondd meg neki... — Meg fogom mondani neki — mondom megnyugtatóan s intek, hogy csak hallgas­son. — Meg fogom mondani, hogy férjhez mégy Rogerhez, akinek ismerős az ádám­csutkája s a papájának borkereskedése van Brestben. Általánosan tisztelt család. S ide­való a vidékire. — Ha gúnyolódsz... — mondja sértődöt­ten. A szédülés egyre enyihűl, világosan látok, szinte jókedvű leszek, felülök, erősen meg­szorítom a csuklóját: — Hallgass csak ide — mondom. — De­hogy gúnyollak. Te egy szép, fehér nő vagy, szó se róla. Én is kiváncsi voltam rád, hal­lod? Hogy ne menj el minden információ nélkül, mondok neked valamit Nekem is egészen különös volt minden rajtad, talán én is azt gondoltam: egy francia nő, egy igazi francia! Milyen lehet?... Mire gondol, amikor egyedül van, hogyan veszi kézbe a villát, s ahogy mosakodik? Érted? Itt él ez a sokmillió kis francia, gondolom, már szé­pen kiheverték a világháborút is, alig érez­ni már rajtuk, csináltak építészeti stílusokat, festettek képeket, írtak könyveket — de mi­lyen lehet egy francia élete belülről, ha egye­dül van? Milyen lehet egy kis, egészen kis francia nő, egy a sokmillió közül, aki nem tud a világról semmit, otthon papucsot húz, a gyógyszerészhez megy, ha beteg, tüzes tű­vel szurkáltatja magát, nem tud helyesírást és földrajzot., a mozigyárak külön csinálnak neki még mindig érzelmes, folytatásos tör­ténelmi darabokat, minden sou-t a fogához ver, az idegenre úgy bámul, mint a majom­ra a vásáron, Goethéről még nem hallott, nincs fürdőszoba a lakásában és sok salátát eszik, hogy sokáig éljen s a rokonok is ma- gázzák egymást? Milyen lehet, gondoltam. A Louvre, az á part, tudod... Mert nálunk is vannak nők odahaza, s azok se guggolnak a fákon... Nagyon kiváncsi voltam, s talán ezért jöttem el veled. Most. már láttam min­dent és haza méh etek­Föléin - hajol, tágranyitott szemekkel, a zsebkendőt fogai közé szorítja: — Mit láttál te? — mondja rekedten. — Mit tudsz te a franciákról? Mit mersz — mit mersz mondani nekem? Hát ha olyan so­kat tudsz, akkor tudd meg azt is, hogy azért hagytalak ott, mert volt egy pillanat ... Kiegyenesedik. Felülről néz rám ős han­gosan mondja: (Folytatjuk.), 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents