Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-09 / 256. (2477.) szám
4 TI^XGAI-7V\\<AARHtRIiAI> 1930 november t, vasárnap. Á nagyabonyi két torony Irta: Schöpflin Aladár ... - . | V. . ‘ Haplhm 1U& Xdtim M> VJ s > * r ^ KOSICE, Fő-utca 19. ) Umgj wálaotők. JaiáayM imk At ember jár egyedül, idege® városban, távol mindattól, ami kedves és meghitt a számára. Le van hangolódva, maga so tudja, mitől, valami nyomást érez a szive körül, amely nőttön nő. Egyszerre kap valami egészen jelentéktelen érzéki benyomást, érez valami illatot, vagy izt, lát egy jegenyefát, hall egy dallamot, ami otthonra emlékezteti — és elkezd a szive fájni, mint a délibáb föltűnik előtte hazájának, otthonának, ki* falujának képe, csupa ismerős, bizalmas szin, arc, forma, a szive egyre jobban fáj, olyan vad vágya támad, hogy azt hiszi, azonnal haza keli szaladnia, különben kiszakad az élete. Ez a honvágy. Elemi betegség, ismeri mindenki, aki valaha sokáig távol volt hazulról, ha külföldön élt, vagy falusi létére városon. Régen- te azt mondogatták, hogy a svájci ember, ha meghallja a havasi kürt szavát, a világ másik végéről is szalad haza, esze nélkül. A magyar baka, mikor Radetzky parancsa alatt Milánóban táborozott, a kaszárnya ablakában dúdolta: köztük a Dal a ki* Demeter Rózafkáról címűt, amely alighanem legmélyebb verse, de holtáig annak a kis versnek, a Grand Caféban-nak a költője maradt. Ezt szerette mindenki, ezt ismerte mindenki, erre gondolt mindenki, ha a költőt emlegették. Ez a vers pedig a nagyabo- nyi nótának egy uj, roppant szerencsés változata: Szabolcska épp úgy két egyszerű, kevés szóval odavetitett kép egymás mellé állításával fejezi ki a honvágyat, az egyik, az Idegen kép épp úgy van fényesebbnek, nagyszerűbbnek beállítva, a másik egyszerűbbnek, szerényebbnek, de kedvesebbnek, mint a majlandi baka dalában * mindkét vers végső értelmében ugyanaz: a messze idegenből hazasóvárgó, egyszerű, tiszta- lelkű magyar ember sóhajtása. Mind a kettőt ugyanaz az ösztön sugallta, két lényegileg azonos emberben. Később ez magában a költőbe® is öntudatossá vált. Okom van rá, hogy ezt higyjem. Zempléni Árpád, a turáni dalok kitűnő költője, úgy egy harminc év előtt a fejébe vette — kísérletező, okoskodó ember volt —, hogy a költőknek értékesíteni kellene, mint kép- és szimbólum-anyagot, mint a költői nyelv gazdagításának egy eszközét, a modern természettudomány eredményeit. Erről egész kis teóriát csinált, egy-két szép verssel ki i* próbálta és igyekezett más költőket is megnyerni eszméjének. Többek közt Szabolcsokénak is irt ez ügybe®. Szabolcska, akkor már, ha jól emlékszem, temesvári református pap, válaszolt, ilyesformán: csináld, Árpád, szép eszme, de nekem már csak az marad a nótám, hogy: Nagyabonyban csak két torony látszik... J Nagyabonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminckettő látszik, Inkább nézném az abonyi kettőt, Mint Majlandban ezt a harminckettőt. Ez a négy kis verssor a maga nagy egyszerűségében — ugy-e, nincs benne más, mint két képnek egész egyszerű módon való szembeállítása, úgyhogy az egyszerűbb, de meghittebb kép lesz a szebb, rokonszenvesebb —, körülbelül a legfinomabb, leggyőngédebb kifejezése a magyar honvágynak. Egy primitív magyar lélek van benne öntudatlanul lerögzitve, a tökéletes tisztaság pillanatában, egy örök emberi érzés melanchóliájában, páthoez szándéka nélkül, mégis mily páthosszal. Nincs benne egyetlen nagy szó, a hazáról, a nemzetről, mégi* a legszebb hazafias ének, a tökéletes szolidaritás kifejezése a szülőfölddel. A régi lombardiai harcokból és táborozásokból ezt a gyöngyszemet hozta haza a magyar katona. Szabolcska Mihály ennek a dalnak voK a tanítványa. Valamikor, mint huez egynéhány éves kálvinista teológus, ő is járt külföldön, egy évig Géniben é* Páriában élt. Élt? Csak járt ott, bele nesn vegyült az életbe, idegenül ődön- gött, folyton érezve id-egenségét, Párisban is falusi diáknak maradva, a lelki asszimilál ód ás minden nyoma nélkül, nem szíva föl magába egyetlen külföldi szint. Egészen bizonyos, hogy külföldi tartózkodásának egész ideje alatt folyton vágyódott haza, a Montblanc csodája, Páris fénye és gazdagsága egy pillanatra sem födte e1 benne az alföldi ákácok, a kis kálvinista papiház képét. Testileg külföldön élt, a lelke otthon maradt. Ez volt a költő szerencséje. A honvágy hangulata volt a legmélyebb költői megindulás, melyet átélt s ez varázsolta elő belőle a szunnyadó költőt. Küldött néhány verset a Fővárosi Lapoknak, Vadnay Károly szépirodalmi napilapjának, amely azzal dicsekedett, hogy az egyetlen szépirodalmi napilap a világon, — egyidejűleg a Vasárnapi Újságba is. Ezeknek a verseiknek köztük volt a Salzburgi csapszékben, a honvágynak, az otthoni és az idegen összehasonlításának szomorkás humoru kifejezése, szavai mögött a fajtájában való gyönyörködés finoman elbújtatott érzésével — mindenki ismeri ezt a kis verset, dacára azoknak a többféle sikerületlen megzenésitéseknek, melyeknek áldozata lett. Jól emlékszem, fiatal gyerek voltam, Pozsonyban éltem, Szabolcska versei olyanok voltak, .mint egy lobbanás, amely egyszerre megvilágította az ismeretlen költő arcát. Beöthy Zsolt nagy, magasztaló cikket irt róla, országszerte kezdték szavalgatni a verseket. Aztán jött az igazi, Szabolcska nagy verse, amely országos nagy hatást tett é* legjobb költőink közé, a költői siker még nem látott magasságába emelte a költőt. Ez a hires A Grand Caféban című vers volt, amely úgy végződik, hogy: „tudja is a mindenható, mi van abban sirnivaló, hogy a gulya ott legelget, valahol a csárda mellett'*. Ennek a versnek valósággal elemi hatása volt. A Vasárnapi Újságban jelent meg, egy hét alatt bejárta az egész országot, öreg urak, fiatalok, könnye* szemmel dúdolták. Mindenki úgy érezte, ez a magyar hazaszeretetnek valami csodálatosan egyszerű, naiv, őszinteségében mély kifejezése. Benne volt a magyar ember, aki mindenütt a világon magyar ember marad, mindenhova elviszi magával a magyar világ képét. Benne van, a legegyszerűbb szavakkal, majdnem szavak nélkül, az óriási ellentét Páris, a nagyvilági ragyogás szimbóluma és az alföldi magyar táj egyszerűsége között, azzal a mély rezonanciával, hogy a költőnek az utóbbi kedvesebb, mert övé, mert otthoni. Egy egyetemes magyar érzés fakadt föl ebben a pár sorban, abban a két képben, melyek szembeállítják a fényes párisi kávéházban, cigányzene mellett közömbösen ülő úri népet és az alföldi táj meghitt egy szerűségét. A legnagyobb szerencse egy íróra nézve, ha ilyen spontán, ilyen mindenkinek hozzáférhetően meg tud szólaltatni egy tömegérzést, ha meg tud érinteni egy húrt, amely erősen rezonál mindenki lelkében. Magyar húr ez, /há Szabolcska versét lefordítanák bármely idegen nyelvre, akármi tökéletese®, az idegen olvasó nem érezné. mi ebben a szép, miért lelkesedik, miért hatódik meg ezért a magyar ean- bff. Szabolcska ezután \h irt verseket, szépeket is, Szabolcska Mihály utolsó verseiből t KÖLTÉSZETEM Hogy én nem lettem nagy poéta, Csali ilyen apró, nótázó legény: A múzsa rolt u oka annak, A M&letéaem Idején. beküldte Isten akkor hozzám, Hogy rendszerint csókolna meg S a homlokom helyett ő tévedésből, A sairemet csókolta meg! Ez a* egy tévedés okozta Az én sok többi tévedésem: Hogy amióta élek, a szivemnél Nem volt egyéb vezéreim! Bőért nem is vihettem éa A mi korunkban soha többre... Ezért maradok én, ezért — Szegény nótáié ember mindörökre. Bőért oem boldogulok én Kint a világban semmiképpen: Ezért marad, amit ón mondok, Sok ember előtt sötétségben. Ezért Írnak mások ezerszer okosabbat az én könyvemnél; Ezért nincs egyéb az enyémben, Együgyű, jámbor szeretetnél! Ezért nevetnek engemet ki, Hogy az eszemet nem használom; — S ezért nem adnám én a szivemet Semmiért a világon!! IL ŐSZI ERDŐK Ti boldogok, szerelmes párok, Vidám, dalos legények, lányok: Az erdőn most ne járjatok! Ott most virágok haldokolnak, Hervadt levelek botladoznak. — Ti boldogok, szerelmet párok: Az erdőn mosó no járjatok. Riadjon sói vetek ölébe A gyáaa, a tájdalom mentsége. Csók most no csattanjon ol ott A haldoklónak fáj no élőt... Pogány, jókedvű nevetéotok Riadjon Mi ve tok ölébe, 8 ásók most mm zoottanjon ol ott! Csak ao járjon most kint aa erdőn Kisirt seewunel, némán, merengőn: Aki bánattal van tőle, Akit kifosztott már M élet, Akit elhagytak a remények. Csak az járjon most kint ao erdőn, Aki bánattal vaa tele! S tanítsa ott vigasztalásra Az ősi lemondani-tndása. Aa erdő békés bánata. Mig hittel a jövő tavaszban Leveleit hallatja halkan... — Tanítsa ott vigasztalásra Az erdő békés bánata! MŰSORON KÍVÜL iriat máraiSándor- KÉTSZEMÉLYES TANKOK Az angol hadveaetőség uj, kétszemélyes tankokat bocsát a nagyközönség rendelkezésére. Az uj tankoknak nagyon jó sajtójuk van Angliában, a lapok bizonyos jóindulatú, becézd hangon imák az apróságokról, barátságosan. E miniatűr tankokat egyelőre természetesen csak a hatsereg használja, izgalmas események idejében legfeljebb a rendőrség. Játékszerek ezek az igazi tankokhoz képest, melyek lassan s fel tartótba tatlanul nyomulnak előre s átmennek lövés zárkon, templomokon, letaposva mindent, ami utjukba akad. A kétszemélyes tankokat inkább viszonylagos fürgeségük teszi célszerűvé^ a könnyen kezelhetőség, olcsó üzemanyag szempontjai. Egy ilyen kétszemélyes tankban van valami intim. Először is kicsi: alig akkora, mint egy földszintes ház. Kecsesebben mozognak, mint a nagy tankok, fürgébben. A vizilóborju- ban, a kifejlett vízilóhoz viszonyítva, mindig van valami bájos és a pokol-miniatűr, mondjuk a pokol modelje, amivel gyakran ta'ál- kozunk valamilyen formában itt a földön, mindig bércig. Már az elnevezés: „kétszemélyes tank", — hangzatos, nyájas képzeteket ébreszt. Retten beülnek egy tankba, egymás szemébe néznek a megkönnyebbülten sóhaj- lanak : vég re ©gyedül. Az angol illusztrált lapok becéző felírásokkal köziLk a tank-babyk fényképeit. Ragyogó uj, tiszta, rózsás tankok sorakoznak a képeken, frissen mosdatva és olajozva, ahogy e őkerül- tek a gyárból. Alig lehet komolyan venni egy ilyen csecse-tankot: ahogy a háborúban zsu- zsuszerüen kezelték a 42-es ágyuk mellett az alig 30 és feles „Bertát", úgy dédelgeti most ugyanaz a technikai és militarista ideológia a csöpp tankokat. & Apró kis gépfegyverek vannak a kétszemélyes tankokon, parányi tojásbomba vetőfelszerelés. Úgy képzelem el, hogy berendezése olyan, mint a modern kis autóé: a pu- derdoboz és hamutálca helyén tojásbomba vető, tükör és virágváza helyett gépfegyver. Mint a cabrioletban, a két utas egymás mellett ül, meghitten. Nagy előnye, hogy olcsó. Az ember este beállítja a garázsba, nem kell hozzá sofőr, iáé katona . . . Ha Ford ügyesen reáveti magát s olcsó tömeggyártásra rendezkedik be, rövidesen minden polgári családnak telik majd egy kétszemélyes tankra. Ami, egyes kétségbeesett pacifisták jövendöléseit tekintve, nem is olyan ostoba és groleszk ötlet, mint ma hisszük. Városokat nem lehet egy ilyen kis, konfekj Basedov és golyvánál | kérje hz otthoni csizi jód- knra használati utasítását. | CsIsIflrdS. cióban készült tankkal elfoglalni, de arra, hogy egy kisebb család vasárnap kiránduljon a zöldbe, feltétlenül alkalmas. Papa, mama és a két gyerek felveszik majd a gázmaszkot, a kicsit pedig üiébe Ülteti az anya s megfenyegeti, ha *ir, hogy nem kap tízóraira oxigént, a nagyobbnak pedig oda lehet adni a gépfegyvert, hadd játszón vele útközben. A papa elhozza a garázsból a tankot, melyet tizennyolchavi részletre vásárolt, a család elr helyezkedik * elindulnak le Siófokra. Utcake- resztezódéeeknél a tank figyelmeztető lövéseket ad le. Fontosabb útkereszteződéseknél AU egy közlekedési tábornok s irányítja a tankokat Az élet kissé komplikált ám így, de még mindig elviselhetőbb, mint a barlangokban, ahová Romáin Roll and tanácsolja a legközelebbi gázháboru idejére a* emberiséget. A kétszemélyes tank, az a háború exkntenciának már szinte polgári megoldása. Ahogy ma látjuk a filmeken, amint a gamon-fiatalember munka után kilép hivatalából, beül a kis cabriotetba és elmegy a flapperért, úgy ül majd be a tankba, ha egy meghitt órát akar eltölteni a szabadban. A kétszemélyes tanké a jövő, mert olcsó, gyors, biztonságos. A részié tűzi etilek óriási lehetőségei nyílnak itt, S lesz tank-humor, ahogy van autó- humor s lesznek tankszépségvereenyek, coo- oours-d'elegance-ok i a híres diva nyeri meg aa első dijat, ezflatözött tankjával s nikkel- gépfegyveréveL A tank a pusztulásnak afféle apokaliptikus víziója volt a háborúban, a mindenen átgázoló, mindent letaposó ős-szörny. Még öt év béke s részlet-cikk lesz belőle. Az első női tankvezető fényképét közölni fogják a világlapok. Lesznek tank-botrányok és válóperek, tankdefektekből származó pletykák, vagy, mert a gépfegyver felmondta * szolgálatot. Az élet nem lesz kevésbé banális a tank-korszakban sem. Csak olcsóbb lesz, — abban az arányban lesz olcsóbb, mint a tank. A nyugdíjazott Iák Tegnap láttam őket. 1 Álltak szép nyugodtan a rőt délutáni napsütés | közt a kertben. j Talán már szunyókáltak is vagy csak tártak és hunyorogtak a jóleső melegecske verőn? Mint aki már elvégezte a kötelességét, a munkáját és most nyugodtan pihen és mereng. Mert biztosan az elmúlt tavaszra gondoltak, meg a tegnapi nyárra. Mind. A vadgesztenye kicsit meglóbilta sűrű üstökét és a fehér gyertyákra goncjolt. amivel a májusra ékesítette fel magát s aaná olyan tövig leégett, hogy íme, csak a gyertyatartó maradt meg, mely most az első szellőre koppanva hall a sárga fűre. A cseresznye fáradtan fonja össze meztelenedé barna ágkarjait és japáni hazájáról álmodik, ahol a pír nyilván állandóbb, mint errefelé. Ab alma csodálkoznia Csak most számoltatták le és még nem szokta meg a tétlenséget. Unatkozik. A barack már bóbiskol, ö nem kiváncsi a szürke égre és a didergő őszirózsákra. Neki rózsaszín ruhája volt é« forró kék eget látott, őt nem érdekli a mai furcsa világ, ő különbéit látott már. A körte is élvezi a munka utáni pihenés édoasé- gét. ő is nyugdíjas. Régen odaadta már hamvas gyümölcseit a jó gyerekeknek ós barátai, a muzsikus darazsak is elbúcsúztak már tőle. Sütkérezhet mint a többiek. A dió is beadja a nyugdijaaáál kérvényt ma holnap. Pihenni szeretne szinte. Csak a fenyő áll tovább haragosa®Idén, sötéten. Neki nincs pihenője, ő non nyugdiján. Csak szegény proletár. Biztosan forradalmár, azért olyan sötét. PÁLL MIKLÓS A váratlanul elhunyt költő néhány hét előtt Írott verseiből közöljük az alábbiakat, melyek még eddig nem jelentek meg nyomtatásban.
