Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-07 / 254. (2475.) szám
TRA:GAI-A^AG^£A&-HIK£íAI> ■——iiiw—iii'biin un mi i i i» ini iMT-rirT-írn nni Iskolai önkormányzasot Szloyenszkónak és Ruszinszkónak! akar-e haladni a szabadság és a béke utján, vagy pedig visszafelé abba az Európába, amelyet a militarizmus szelleme rabszolgává tett. — Hermáim Müller volt birodalmi kancellár, a német szociáldemokraták vezére, mindenekelőtt párhuzamot von a német és az osztrák jobboldali körök uralma között ás kijelenti, hogy az osztrák szociáldemokratáktól függ a jobboldali radikálisok terveinek megsemmisitése. — León ' Blum kifejezésre juttatja, hogy a francia szociáldemokraták az osztrák munkások fegyvertársainak érzik magukat. — Bechyne csehszlovák helyettes miniszterelnök a következőket mondja: —• Belső aggodalommal és reménységgel - figyeljük Ausztria fejlődésének egyes fázisait. Ha az osztrák szociáldemokrácia veszt, Középeurópa többi államában is ?szt a demokrácia és a szocializmus gondolata. A munkásság választási győzelme viszont nagy- r bán előmozdítaná Európa demokráciájának és szocializmusának előhaladását. —B——WMMMaM———BywWMCTMKEBa—■——— II Hit fog fittaiiiiiii - a rosnáa trónSieiiéd? Bukarest, november 6. A minisztertanács . egy külön bizottsága a trónbeszéd összeállításával foglalkozik. A Lupta szerint a trón- beszéd kevés javaslatot fog tartalmazni s fő- képen annak a bejelentésére fog szorítkozni, hogy a költségvetést csökkentik, továbbá .említés történik majd a kisebbségi törvény előkészítéséről is. Az egymilliárddal csökkentett költségvetés értelmében a kormány kénytelen lesz számos ipariskolát és leányli- .ceurnot megszüntetni. A köztisztviselőket is erősen megrostálják s a B-listásokat január ^ 1 -én elbocsátják. A Magyar AHalános Hitelbank vezérigazgatójának londoni tárgyalásai ' Budapest, november 6, (Budapesti szer- -,'H.esztőségünk telefonjelentése.) A Magyarország értesülése szerint Szcitovszky Tibor, a Hitelbank vezérigazgatója a magyar kormány ...megbízásából a londoni Rotsohild-bankházzal -zegy, a magyar kölcsönre adandó előleg folyó- '-'••sitása érdekében folytat sikeres tárgyalá- '^sokaí. Az előleg egyrészét, valószínűleg egv- ^inillió angol fontot, a legközelebbi időben .. folyósítják. A Hitelbank által szerzett köl- csönnel az állam mezőgazdasági és ipari vállalatait akarja finanszírozni. II l'MI Wl IEB—■—18 Szlovenszkó, november 6. A Dérer miniszter részéről elhangzott expozé s a Lidové No- viny ismeretes cikke érthető konsternációt keltett a szlovenszkói magyar tanitók és tanárak körében. A mai iskolarendszer ellen indított kultúrharc, melyet a Prágai Magyar Hírlappal az élén, minden magyar politikus oly lelkesen vállal, már bontogatja szárnyait és kormánykörökben minden elhallgatás dacára is érezhető az idegesség, mellyel a jövendő kulturautonómia lehetőségeit tárgyalják. Dérer miniszter mellesleg nyilatkozott a javaslatba vett iskolatanácsokról. Ezeket az iskolatanácsokat csak úgy lehet majd megszervezni, hogy azokban a magyarság megkapja a számaránya szerint őt megillető helyet. A hivatalos statisztikában kimutatott adatok szerint a magyarság iskolái, (minden leépítés inellett is) jelentős helyet foglalnak el Szlovenszkó és Ruszinszkő tanügyében s az eljövendő kultnrautonómiának is eszerint kell majd igazodnia. Tudjuk, hogy Dérer és vele együtt a mai kormány húzódik e kultur- autonómiátél, ezt azonban előbb-utóbb meg kell adnia, mert ha a köztársaság második kisebbsége, a németség, maga vezetheti iskola- ügyeit a cseh- és morvaországi német iskola- tanácsok révén, úgy ez a jog a majdnem mii-, liős magyarságot is méltán megilleti Szoven- szkón és Ruszinszkón. Á magyar iskola csak magyar tani lóval és magya r vezetővel képzelhető el. Mert a más nemzetiségű tanerő lehet esetleg ugyanolyan lojális a magyar kisebbségi kultúra iránt, mint amennyire a magyar tanerő lojális úgy az állam, mint a magyar kisebbség lelkisége iránt, de az kétségtelen, hogy magyar szempontú, hazugságmentes nevelést csak az utóbbi adhat. Hogy venné ki magát, ha például a szlovák középiskolákbau magyar tanárok tanítanának, akik bizony a tanítványaik előtt egyszer sem mondhatnák első személyben, hogy „mi, csehszlovákok", mert ha ezt mondanák, hazudnának. De a magyar iskolákban a Cisárikok és Kovalikok nyugodtan tahit hatják azt, hogy „mi csehszlovákok". Ezt a szocialista miniszter tűri. Úgy látszik, rengeteg sok anomáliáról nem szerzett információt Dérer Iván, ha expozéjában a ma- ígyarság egyetlenegy szót sem kapott. Vágy ha nyert, olyan szomorú információkat ' nyerhetett, melyek megszólaltatták benne a jog és igazság iránt érzékkel biró jogászt és ezért — jobbnak látta hallgatni. niaaMBBBWWBMWWWB—B Ami a Lidové Noviny cikkét illeti, ennél nagyobb arculütést a magyar tanítóság egyeteme még a tizenkét esztendő alatt nem kapott. Persze, a Lidové Novinynek kedvesebb az, ha cseh emberek ülnek magyar tankerületek és magyar iskolák vezetői székében, mint a tizenkét éve „megbízhatatlan" magyarok. A Lidové Noviny és a cseh közvélemény hamar megfeledkezett azokról a harcokról, melyeket a régi Ausztriában a cseh nemzet vezetői, élükön Masaryk professzorral a csehül nem tudó tanügyi vezetők eltávolítása érdekében folytattak. Akkori kisebbségi helyzetükben kullurautonóm iával bírtak s még a régi Ausztriában sem fordult elő az a furcsa helyzet, hogy egyetlenegy cseh középiskola s egyetlenegy cseh tanfelügyelőségi kerület élére sem állítottak volna cseh, vagy legalább is csehül tudó szakembert. S ma, az agyonmagasztalt demokrácia idején a háromnegyedmilliós magyarságból nincs egyetlenegy középiskolai, vagy polgári iskolai igazgató, nincs egyetlenegy magyar tanfelügyelő. A szlovákokkal ezeréves kapcsolataink vannak. Maguknak a szlovákoknak kellene belát- niok, hogy ez a helyzet tarthatatlan. A magyarságnak joga van a szellemi önrendelkezésre. Csodáljuk, hogy az érdekelt csehszlovák pedagógusok ön maguktól nem tiltakoztak ellene, hogy magyar iskolák élére helyezzék őket. És azok a cseh, vagy szlovák anyanyelvű tanfelügyelők, akik a Csallóközben vannak, lelkiismeretükre merik-e állítani, hogy pedagógiailag el tudják birálni minden magyar tanító iskoláját? Hiszen jó, tudnak magyarul, egyikük pláne olyan kitünően, hogy másod- magával magyar gyermeklapot is szerkeszt, de nem anyanyelvűk ez a nyelv. Helyüket született magyar embereknek kell átadniok, hogy a magyarság kisebbségi jogai ezáltal is egy lépéssel közlebb kerüljenek a megvalósuláshoz. Magyar tanfelügyelő talán nem citálna felekezeti tanítókat ad audiendum verbum, mert a katolikus tanok szerint eretnek Húsz János emlékére nem gyújtott máglyát, de éppen úgy nem árulnák el a köztársaságot, mint ők. Itt nem egyéni stallumokról van szó, hanem az összmagyarság jogainak megbecsüléséről és számbavevéséről. A középiskolák, polgári iskolák igazgatása és a tankerületek irányítása azonban csak részletkérdés. Csak részlete legfontosabb követelésünknek, a kultúrán tonóm iának. A IDEGEN EMBEREK £ t G É N Y IRTA: MARAI SÁNDOR Ccpyrtgfit by Patitüeon (55) A pincér felgyújtja a lámpákat. A világ ős- óságban megnézem kezeimet. Nekem is isine- ■rősek. Ez oly lehetetlen, hogy ismerősnek •érzem a kezeimet, ugv, mintha nem is az enyémek lennének, mintha láttam volna valahol. — S egy napon azt mondta: „El fogok menni." Ez délután történt, tavasszal. A tükör előtt állt és fésülködött. Igen, mondtam. Néztem, a díványon feküdtem, olvastam, felnéztem. — Hazamegyek^ mondta, hazamegyek a Bretagneba. A párisi éveknek vége. :‘Ém itt mindig a vidéki voltam. Egy kissé úgy 'éreztem magam, mint aki látogatóban van. 7A látogatásnak vége. Most elmegyek, uram. — S felém fordult, két ujjal megemelte a •'szoknyája szélét, s mélyen bókolt. Férjhez megy majd a Bretagneban? kérdeztem. Gondolkozott. Mert én is elvehetem. mondtam. A fejét rázta, mellém ült, sokáig néztük egymást. — Nem, mondta, az ember ne menjen férjhez idegenbe. Te Neuillyben születtél. Én St. Maionban. Az kettő. — Akkor kezdődött. Nem beszéltünk róla többet, de tudtam, hogy el fog menni. — Ez olyan, — folytatta, s közben ittunk ;— mint mikor valakinek betegsége van, de nem akar gondolni rá. Jól érzi magát, föl se veszi, járkál, végzi a munkáját, nem tart diétái, nem törődik a betegséggel. De egy napon fájni kezd valami, mert a betegség sem törődött vele, s szépen kifejlődött. Most már nem lehet semmit tenni ellene. Mindenféle szerekhez nyúl az ember, Például azt mondogatja magának: — Annyi minden van a világon. Van, aki inni kezd. Ez mind nevet- <V*ges. S mikor meglátom önt, a Metró előtt, egyezerre ismerősnek é»aem, ezt nem tudom megmondani, eszembe jut, hogy úgy beszélt önről, mintha nem is kellene külön bemutatni. Valami azt súgta nekem, hogy ne vegyem önt észre, menjek az utamra. De egyszerre nevetséges reménykedés fogott el, hogy ne engedjem el önt, talán, ha ön itt van, nem lesz kedve elutazni... Az a fontos, hogy ne utazzon el. Az ember szerény lesz. — Igen — mormogom. — Ezt V a sziliéi f is mondta. Felnéz. — Vaszilieff? Ah, igen, az a lompos orosz... Nos, csakugyan, ki hitte volna. Egy hétig nem hallok az elutazásról. Programot is csinál, vasárnapra, elég különös programot, azt akarja, hogy menjünk ki együtt hárman La Roche Guyonba. Ez olyan dolog, La Roche Guyonnal... meg kell magyaráznom. Mikor mi megismerkedtünk, egy könyvet tartottam a kezemben. Maupassant regényét, a Bel ami-t, ha ismeri. Borsi úr förtelmes kiállításáról együtt jöttünk el és sokáig sétáltunk. Mindig így kezdődik. Később egy kávéház előtt ültünk, a terraszon, a könyv az asztalon feküdt, már nem tudtunk beszélni, hallgattunk, beállott az a kellemetlen hallgatás, mikor minden, amit mondhat az.ember, csak kifogásnak tűnik fel, hogy arról az egyről ne kelljen beszélni, amiről úgyis szó van... Felnyitotta a könyvet, lapozott benne, néhány sort olvasott. La Roche Guyon, mondta, hol van az?... Azt a részt olvasta, mikor Bel ami megszökteti a bankár leányát s éppen La Roche Guyon-ba megy vele, ott töltenek néhány napot... így kezdődött, ilyen regényesen ... Mintha az ember kirándulna egy regénybe. Másnap reggel már elutaztunk és ott töltöttünk néhány napot. Hallgat, idegesen keresi két ujjal a bajusz helyét. 1 — Most már mindent tud — mondja aztán csendesen. — Mikor reggel nem találtuk önt, rosszkedvű lett. Szótlanul utaztunk be Párába. Délelőtt egyedül jár! a városban. Mikor délben találkoztunk, azt mondta, hogy kilépett az üzletből és holnap reggel hazautazik. Már a jegyet is megvette, mondta. Mintha az jelentene valamit, A jeget kavargatja poharában. — Akar nekem segíteni? — kérdeni egészen csendesen. Bámulunk egymásra. Valamit kell mondanom neki. Eszembe jut, hogy mindig rokonszenves volt nekem Emilé. Ahogy itt ül, zavartan, s könyörög, kínál és rábeszél, egészen különösen rokonszenves. — Én nem tudok önön segíteni, Boudin ur — mondom barátságosan, s önkénytelenül én is csendesen beszélek. —■ Ki vagyok ón? És mi jogon... Én csak egy idegen vagyok, én nem ismerem Mademoisellet. Képzelje el, ha ő már Neuillyt valami távolinak érzi... Csak a fájdalom és a zavar adhatták önnek ezt az ötletet. Egészen biztosra veszem, hogy Mademoiselle sértve érezné magát, ha én fölkeresném és rábeszélném... Mi jogon? Lehetetlen. — Azt hiszi?... — kérdi. Intek, hogy igen. Halántékát dörzsöli. — Hát persze, akkor nem lehet... —• mondja elgondolkozva. Nagyon lassan kapar elő egy régidivatu erszényt, egy frank ötven centi- mes-of számol az asztalra. —■ Nekem most el kell mennem — mondja. Felállunk. — Kérem, adja át.,. — kezdem. Dé leint. Megfogja a kezemet s közbevág: — Most haza kell mennem. Bocsásson meg. Igen nagy zavarban vagyok- Már az üzletedet is becsukták. Szerettem volna venni neki valamit... Ha csakugyan utazik. Egy emléktárgyát. Nem gondolja? A Rivolin láttam karpereceket, zöld kővel. Vagy egy kis gyűrűt. Ha később megnézi, eszébe jut, ez volt Boudin. Egy gázgyárban volt mérnök. De pénzem sincs most. — Én adhatok önnek — mondom hirtelen s az ingem alá nyúlok, ahol a pénzt hordom. — Dehogy — mondja. — Isten ments. Nagyon kedves. Majd elküldöm postán, elseje után. Nézünk a levegőbe. Milyen romantikus ember ez. A keze meleg, mintha láza lenne. Hát — mondja. — Isten önnel. Nem neheztel? Persze, önnek van igaza-. 1 Legyünk néha együtt. 1930 november 7, péntek. Weltbewáhrtes Heil * und Tafelwyasser kulturális autonómiában nem uj intézménynek a fölépítéséről van szó. Az iskolai ön- kormányzat Csehszlovákiában nem nóvum, Csehországban és Morvaországban mindig megvolt és ma is megvan az iskolatanács német osztállyal. Mi nem kívánunk mást, mint a csehországi és. morvaországi németek eme jogát. A szlovenszkói és ruszinszkói iskolai tanácsok létesítését és a csehországi és morvaországi mintára az iskolai tanácson belül a magyar osztály életrehivasát. A törvény szerint Szlovenszkó és Ruszinszkő egyenrangú tartomány a két szudétaorszaggal. Tessék az iskolai önkormányzat terén is érvényesíteni ezt az egyenlőséget. A világ nem tudja megérteni, hogy annak a nemzetnek a kormánya, mely Komenskyt adta az egyetemes pedagógiának, hogyan feledhez- hetik meg egy számottevő kisebbség kulturális szükségletinek köteles kielégítéséről. ' VV.• >X7*rT''C'-1A“ü• A szenátus ülése Prága, november 6. A szenátus mai ülésén letárgyalta s megszavazta a Pozsonyujváros- országhatára és a Losonc-határszéii vasútvonal államosításáról szóló törvényjavaslatot. A két javaslat refrense, Zimák cseh szociáldemokrata referátumában stratégiai és gazdasági okokból követelte a Vöröskő-margit- falvai vasútvonal gyors kiépítését. A javasaiét rövid vita után elfogadták, majd egy újabb formális ülésen kiosztották a nemzetgazdasági és közélelmezési bizottságnak a képviselő- ház tegnapi, ülésén már elfogadott gabona- és lisztkeverési javaslatot. A két bizottság ezt a javaslatot ma este és holnap délelőtt letárgyalja, majd a szenátus plénumának holnap délután egy órakor összeülő ülésére kerül. — A Kisfaludy-Társaság jegyzőkönyvben örökítette meg Szabolcska Mihály emlékét. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A Kisfaludy-Társaság ma ülést tartott, amelyen Ber- zeviczy, Alber,t elnök szárnyaló .szavakkal .emlékezett meg Szabolcska Mihályi ól, a napokban elhunyt nagy magyar költőről. Indítványára azután jegyzőköoyvben örökítették meg Szabolcska Mihály emlékét. | S futni kezd egy autóbusz után. A perionról még integet. ' Leszámolok egy frank ötvenöt az asztalra. Lassan felmegyek a rue Bonapartén. Kilenc óra. A legokosabb, amit tehetek, ha elmegyek a Dóméiba. . * Az éjszakára csak homályosan emlékszem. Nem tudom, merre jártunk, Borsival és Va- sziüeffel, két-három helyen is megfordultunk. Hajnalban valahol az Avenue du Maine- en ülünk, Borsi lakása közelében. A szobrász teljesen elázott. Vaszilieffel haza tárnom gátjuk, a reggeli világosságban kísértetiesen fogadják a kúpok és gömbök a belépőt. A szobrászt, lefektetjük, ahogy tudjuk, dideregve járunk a hajnali uccán, egy kávémérésben csokoládét iszunk. A bar mellett állunk, s Yaszilieff levetkőz minden szemérmet, egyik friss briochet a másik után pofázza, félig efordulva, kitágult orrcimpákkal. A tükörben látom, hogy a szemem fehérje véresen erezett az álmatlanságtól. Már három éjszaka nem aludtam. — Vaszilieff ur — mondom. Vaszilieff az egyetlen ember, akivel még urazziuk egymást. Az orosz egy falássa! lenyeli a briochet, melyet éppen szájába tömött, rövidlátó és alázatos pislogással fordul felém. Vaszilieff lefele megy, gondolom. Szürke sweatert hord most nyáron is. „Lefele megy", azt nem úgy értem, hogy eladja versenylovait, sem úgy, hogy már hosszabb ideje nincs hol aludnia. Lefele megy, mert elengedte magát. Ezt ismerem. Van a szemében valami, amil ismerek, amitől félek. — Hány óra van most? — Félhat — mondja találomra Vaszilieff ur, akinek nincs órája, de hivalkodóan büszke idő érzékére. Megkérdezzük a pincért. Félhat múlt tiz perccel. — Hatkor elutazik — mondom és rágyújtok. Társadalmi hangon beszélek. Vaszilieff leveri a morzsákat a szürke swen térről, a bajszát törli, s fontoskodva kérdi:-- A fehér nő? .. • Fejét csóválja: i— Hova? i 2
