Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-06 / 253. (2474.) szám
6 Sajt, só és esztelen fanatizmus a furunkulus és a szemgyuliadás ellen Berlin delejező, kuruzsló, szektaatapitó agg varázslóját gondatlanságból okozott emberölés miatt hathavi börtönre Ítélte a bíróság sad&lmi osztályoknak, főleg pedig a mezőgazdaságnak. Munkálja és segítse elő a gazdák érdekvédelmi szervezeteinek a megalakulását a miniszter ur, segítse elő a szövetkezetek kialakulását, tanfolyamok rendezését, s az egész mezőgazdasági iskolaügy szánalmas helyzetének megjavítását, az állattenyésztés fejlesztését. Szükséges volna a vasúti tarifák leszállítása az összes mezőgazdasági árukra, nem pedig azok fölemelése, mint az tervezve van. Továbbá minden olyan intézmény megszüntetése, illetve megrendszabályozása, amely a drágaságot emeli. Itt a kartellekre gondolok. Még a nyár kezdetén nyújtottam be egy sürgős kérdést a benzinnek oséplés céljaira olcsóbbá való tétele érdekében. Semmi válasz. Eredmény, hogy Ruszinszkóban a c-séplés ideje alatt egy koronával drágult meg kilogramon- kint a benzin. Mihelyt a cséplésnek vége volt, azonnal leszállt. (Régente olcsó benzint kaptak a cséplőgéptulajdonosok.) Ez az egykoronás differencia egy vagon termés kicséplésénél kb. 500 koronát tett ki. Ennyivel drágította meg a termelés költségeit. Régóta kérik a gazdák a szőlőtörkölynek és borseprőnek, valamint a gyümölcs silányabb- jának kisüstön való kifőzését: nem kapnak rá engedélyt. A földreform káros kövefkezményei Még egy kérdésre akarok rámutatni. A mai mezőgazdasági válság súlyosságát, véleményem szerint, nem kis mértékben fokozta a volt nagybirtokok elhamarkodott, meggondolatlan, s különösen túlságos fölaprózása. Eltekintve attól, hogy ez a földarabolás nem humánus, szociális, de kiváltképpen nem közgazdasági célokat szolgál, hanem leplezetlenül a népek konglomerátumából alakult ezen állam egyik nemzetének szupremációs törekvéseit volt hivatva kielégíteni s elősegíteni, aminek következtében a tőkeerős nagybirtokok helyében nemcsak tőkeszegény, hanem a legtöbb esetben adósságokkal túlterhelt törpebirtokok alakultak, amelyek a mezőgazdasági válságvihar elvonulását késleltetik és nagymértékben akadályozzák. Tetteket várunk az illetékes és felelős kormánytényezőktől, nem végnélküli tanácskozásokat, amelyeknek eddig mindig csak a közterheik emelése, súlyosbodása volt az egyedüli eredménye. A magam részéről a következő javaslatot terjesztem elő: A válság megoldásának egyedül a hadikiadásoknak felére való szállítása s ugyanez ösz- szegnek a mezőgazdasági válság céljaira való fordítása volna úgyszólván egyetlen gyökeres eszköze. Ha azonban ily merész lépésre neon tudná magiát elhatározni a kormány, úgy vegye elő a fondokat, s az a 19—20-féle fond elegendő eszköz volna ennek a súlyos betegségnek a meg- gyógyitására. Ha ezt is merésznek találná a tisztelt kormány, úgy a nagybankok és a szociális biztosítók nagy konjunkturális tartalékaiból fordítson annyi összeget erre a célra, amely legalább a betegség mitigálására, enyhítésére volna elegendő. De lényeges javitás volna a következő részletintézkedések keresztülvitele is: Adórevizió! 1. Az adóhátrálékok méltányos elengedése, főleg a jövedelmi ádó és a sokkal súlyosabb fogyasztási adóknak egyelőre egy évre való fölfiiggesztése, ahol exlsztenciális veszedelem forog fönn, annak teljes törlése. Az önkormányzati adók mérséklése. Az adóföllebbezé- sek kedvező elintézése. 2. A szociális terhek könnyítése s a mező- gazdasági betegsegélyzőnek a történelmi ország gokhoz hasonló különválasztása. 3. A termelés eszközeinek olcsóbbá tétele, az eszközök olcsó beszerzésének biztosítása, a kartellek megrendszabályozása. Olcsó kamatozású kölcsönök biztosítása. 4. Az utóbbi években elemi károk által sújtott gazdáknak az 1929. évi okt. 11-én kelt 159. sz. törvény szélesebb körben való kiterjesztése, hogy 15 éven át 3% kamattérítést kapjanak. 5. A postatakarékpénztáraknál, pénzlebélyegzésnél s hadikölcsönöknél kárt szenvedett gazdák kárpótlása. 6. Vasúti tarifáiig kedvezmények mezőgazdasági terményekre. 7. Érdekvédelmi szövetségek megalakításának elősegítése, gazdasági egyesületek, mező- gazdasági szövetkezetek stb. 8. Meliorációs munkák nagyobb stílben való megindítása s folyószabályozások keresztülvitele. 9. Az iparcikkek és mezőgazdasági termékek árnivellálása, ami lényegesen megkönnyítené a válság megoldását. 10. Silányabb gyümölcseink kifőzésére engedély biztosítása. 11. ínséges vidékek téli ellátására nagy állami vásárlások, ugynevozett inségakciók. Ezután Hokky képviselő részletesen foglalkozott Ruszinezkó erdőgazdálkodásával 8 fölsorolta a ruszinszkói szőlőtermelőik panaszait és kívánságait. A kö!tsés*etésl bizottság ülése Prága, november 5. A költségvetési bizottság tegnap késő este befejezte a földművelésügyi minisztérium és a földhivatal költségvetése feletti vitát. A vita befejeztével Vo- M*,nilek földhivatali elnök még egyimer ffttezöBerlin, november 5. (Saját tudósitónktól.) Csillagjósok, telepaták, delejezők, kuruasiók számtalan esetben álltak már a bíróság előtt, de olyan fantasztikus arányú érdeklődés még ritkán kisért egy bünpert, amilyen Berlinben bizonyos Weissenberg József János Ágoston személye felé fordult most, bünperének tárgyalása alkalmából. Az emberiség életének egyetlen korszakából sem hiányoznak a varázslók, alchimisták és a kuruzslók s még a legújabb korban, a technikai csodák és az exakt tudományok diadalának időszakában is rengeteg vámszedője akadt az emberi hiszékenységnek és tudatlanságnak. Legtöbb kuruzsló rövid, Üstökösszerű pályafutás után eltűnik a nyilvánosság színteréről, börtömk fenekére kerül, vagy hitelét veszti. Csak kevés szakmabelinek sikerül tekintélyét annyira megszilárdítani, mint Weissen- bei'gnek, a nevéről elnevezett szekta alapítójának, a>ki egy világvárosban ütötte ki prófétai tábláját és évek óta állandóan gyarapítja híveinek táborát. Ha a kuruzsló mesterség lényegében nem is változott az idők folyamán, annál több változást okoztak a változó korok az álpróféták, kuruzslók s varázslók külsején. Weissenberg János József Ágoston például a berlini büntetőbíróság vádlottpadján inkább jobbfajta iparosként, vagy a legjobb esetben egy kuglizóklub elnökeként fest, mintsem titokzatos mágusként. Gyér haját nagy gonddal fésüli rá koponyája kopasz részeire, szép fehér bajusza gondosan ápolva simul felső ajkához, gomblyukában medália csillog. így néz ki Weissenberg József Ágoston, az „uj szent", a Weissenberg-szekta elnöke. , A berlini bíróság tárgyalótermében fantasz- tius arányú tülekedés folyik a nézőtér helyeiért. Kilenc órakor kezdődik a tárgyalás. Bevonul a bíróság. HoHl vannak az iratok? — kérdi az elnök, Áradt törvényszéki tanácsos. Az iratok nincsenek itt. Talán a „próféta“ varázslatos hatalma tüntette el őket, azé a prófétáé, akit a józanul gondolkodó államügyész vétkes gondatlanságból okozott emberöléssel vádol? Mi a vád? Vernicke berlini droguista egy fwrunkulus- sai kínlódott, gyógyulni akart és kuruzslói tanácsra a felfakadt furunkulusra megsózott sajtot tett. Ugyanezzel a módszerrel próbálta Weissenberg meggyógyítani egy kisleánynak, Hilde- gard Henschikének a szembaját. Az eredmény: a leányka megvakult. Weissenberg „varázsereje" tehát nyilvánvalóan nem hatott. A striegaui gyógydeíejező Végre előkerülnek az akták. A bíróság beszól it ja a tanukat, rengeteg ember vonul be, csupa jámbor külsejű kispolgár, legtöbbjük gomblyukában viseli a Weissenberg-szekta jelvényét, a medáliát, amelyen a szekta vezetőjének arcképe fényeskedik. Megjelennek az orvosszakértők is. S mikor már az egész „társulat" együtt van, az elnök hozzákezd a tárgyaláshoz. A vádlotthoz fordul: — Mi a foglalkozása? Weissenberg: Gyógydeíejező vagyok. Sziléziai származású, Striegauban bir illetőséggel. Beszédét nyelvhiba zavarja. Hangja sajátságosán vékony, tisztulás s a beszédhiba a különös emberke előadását még érthetetlenebbé teszi. A dolog érdeméhez szólva a vádlott kijelenti: — Nem követtem el bűncselekményt, valótlan az, amit a két szerencsétlen esettel kapcsolatban rólam mondanak. lalt és válaszolt az elhangzott fölszólalások- ra. Utána Bradács földművelésügyi miniszter beszólt, aki hosszabb beszédben taglalta a földmivelésügyi tárca keretébe tartozó kérdéseket. A költségvetési bizottság ma délelőtt hozzáfogott a kereskedelmi és közmunkaügyi minisztérium költségvetéseinek vitájához. Jezsek és Adamek előadók után megindult a vita, amelynek folyamán fölszólaltak Köbler német nemzeti szocialista, Prímnek szlovák nékpárti és Liska iparospárti képviselők. Ezután a vitát félbeszakították, amelyet a képviselőház plenáris ülése utáu folytattak. Az elnök felszólítja, hogy mondja el élete történetét. Vádlott: 1923-ban kezdtem iparomat, a gy ágydeleje zést. Elnök: Azelőtt, ugyebár, kőműves volt? Vádlott: Már mint 11 éves gyereknek messzeföldön hírem volt. Tudták rólam, hogy rendkívüli gyógyító képességgel vagyok megáldva. Elnök: Mi késztette önt arra, hogy embertársai gyógyításának szentelje életét. Titokzatos belső „hajtóerő" Vádlott: Ezt pontosan nem tudnám megmondani. Valamilyen ösztön dolgozott bennem, valamilyen titokzatos erő. Az egyetlen könyv, amelyet forgatok, a biblia. Mindig az írás útmutatása alapján cselekszem. Elmondja azután, hogy 11 éves volt, amikor szüleit egy nagy kolerajárvány elragadta. Később kitanulta a kőmiivesmesterséget, majd pincér, szolga, konfliskocsis, vendéglős stb. lett. Elnök: Miért változtatta oly gyakran a foglalkozását? Vádlott: Valami belső erő hajtott A kőmü- vesmesterséget abba kellett hagynom, mert megjelent előttem Jézus Krisztus és azt mondta nekem: Hagyj fel ezzel a kőmüves- séggeL Te rád más feladat vár, szellemi hivatás. „A theológiai fundamentumu A vádlott vallomásának ezen a pontján elveszti hidegvérét, temperamentumos és patéti- kus lesz. .•Szellemi hivatását" abban ismerte fel, hogy gyógyítani akart. A biblia verseivel és egyházi dalok idézésével fűszerezi előadását Az elnök félbeszakítja: — Hagyjuk ezt, beszéljen az ön szektájáról és annak szervezetéről. Vádlott: Ezít mind a biblia alapján csináltam. Birtokomban van az a hatalom és erő, amely az ige hirdetéséhez szükségeltetik, ki kellett mennem a nép közé és tanítani az evangéliumot. Feje vagyok az „Evangélikus keresztelő szent jánosi egyház"-nak — a Jánosi kinyilatkoztatás után. Elmondja a vádlott, hogy két asszisztenssel dolgozik, bizonyos Lenz és Kussowszky urakkal. Azután itt vannak az egyház tanácsosai, akik prédikálnak, keresztelnek és temetnek. Na és vannak még csoportvezetői. Elnök: a prédikátori tevékenység tehát összefüggésben van a gyógyterékenységgel? Vádlott: Igen, mindenki gyógyítható, aki hisz. Elnök: Honnan tudja ezt? Vádlott: Ez, kérem, úgy van, hogy aki megtanulja, mindenki tudhat gyógyítani, feltéve, hogy én megtalálom benne a delejező erőt. Ha ez megvan, akkor kimehet a nép közé és gyógyíthat. Elnök: Hogy csinálja ön ezt a delejezést? Vádlott: A beteg testrészre teszem a kezem és simogatom. Elnök: Szereket is basznál? Vádlott: Igen, de csak ha a beteg vérkeringésében zavar van. Elnök: Mit ért ezalatt? Vádlott: Lélek és szellem, vér és ideg. Weissenberg részletesen beszélt gyógyító metódusáról. Gyógyszerül teákat, levest, kenyeret és sót használ és ezek mind pompásan beváltak. A megsózott sajtot daganatokra és szembajra adja. A sajt némi sóval erősiti a látást — Weissenberg szerint. Esküszik rá, hogy igy van. Elnök; Megvizsgálja ön azokat a betegeket, akik gyógyításért önhöz jönnek? Konzultáció — szeHemíátással Vádlott: Én látom a védő és az ellenőrző szellemet. Látom a szemet és a beteg állapotát és akkor azt mondom a betegnek, hogy csinálja ezt, vagy amazt s akkor minden jól fog menni. Nem, nem is mondom, hogy jól fog menni, hiszen nem tudom, hogy megteszi-e a beteg, amit tanácsoltam. Elnök: Milyen nagy az ön szektája? Vádlott: Van egy pár százezer (?) hívem. A következőkben a vádlott behatóan foglalkozik a vád tárgyává tett cselekményekkel. Vernicke droguistáról azt mondja, hogy hosszú évek óta cukorbetegségben szenvedett és önmagát gyógykezelte, neki semmi része a történtekben. A kisleány . esetébe n elismeri, hogy sajtot és sót or- dtoutH, - lamint minden este egy miatyánkot és egy zsoltárt, de konokul állítja, hogy a gyermek megvakulását nem az ö gyógyszerei okozták. Pénzre váltott hit? Az elnök egy kényes kérdést vet föl: Milyen szerepet játszott Weissenberg gyógy- tevékenységében az anyagi érdek. Vádlott (patétikusan felel): Az én egyetlen jutalmam és vigaszom, hogy menedékhelyet építtessek szegény öreg emberek részére. Ez meg is történt. Az azilum áll és alig van benne férőhely. De ez még nem elég, folytatom az építkezést, egy egész várost akarok felépíteni. Elnök: És mi az ön keresete emellett? Vádlott: Nekem nincs külön jövedelmem. Egy ilyen öreg embernek különben sincs sokra szüksége. Minden pénzt az építkezésekre fordítok. Ha néha valamire szükségem van, arra kapok pénzt, de költekezni nem szoktam. Gyermekek ötven pfenniget, felnőttek 1 márkát fizetnek egy vizáiért, akinek nincs pénze, az nem ad, még inkább kap. Betegből kuruzsló? Az elnök rövid szünetet rendel el, hogy azután áttérjen a tanúkihallgatásokra. A törvényszéki épület folyosói nem mindennapi képet mutatnak. A lépőket és a folyosókat megszállva tartja Weissenberg híveinek tömege, sovány, szikár, égő szemű férfiak, hisztérikusan izguló fiatal leányok. Ez a tömeg szegényszagot, a kispolgári szobák áporodoit illatát árasztja magából. órákon át türelemmel állnak és várnak, a Weissenberg-szekta medáliájával a mellükön, látni rajtuk, hogy teljesen hatalmába ejtette lelkűket az a sajátsáoos miszticizmus, amelyet a berlini álpróféta sugároz ki magából. Az életben kevés mása van az ilyen tömegmozgalomnak. Inkább az irodalomból ismerjük, Ibsen Brandjából, Gerhart Haiiptmann Emanuel Quintjéből. De ott a vezetők hőst jelenségek voltak, mig itt ezt a szektát nagyon ügyes üzletemberek kormányozzák. Maga az ál próféta jólápolt és tekintélyes „bácsi". Ilyenek munkatársai is, köztük a bünper első tanúja, Schönfeld Miksa szó Igái atonkivüli rendör- tiszlviselő, jelenleg gyógydeíejező, prédikátor és a Weissenberg-szekta angermün- deni vezetője. Elnök: Hogy került ön összeköttetésbe Weissenberggel? Tanú: Szívbajom és isiászom volt, ő adta vissza az egészségem. Elnök: Mi módon? Tanú: Keresztet vetett és azt mondta, hogy most majd minden jó lesz. Azután már csak egy „eszköz" folytatta gyógykezelésemet. Elnök: Eszközöknek nevezi Weissenberg munkatársait? Tann: Igen. Elmondja ezután, hogy ő is ilyen eszköz lett s az angermiindeni csoport vezetője, ő is gyógyít. Leülteti a betegeket és végigsimogatja testüket. Parancsot ad, hogy higyjenek benn© és imádkozzanak. Néha rendel is: tejet, tejfölt, sajtot, levest. Először az ő kezeibe került a kis Hildegard Henschike. Elnök: ön rendelte a sajtot? Tann: Nem, ezt Weissenberg ordinálta. Nagyon helyesen járt el. Elnök: Beszélt ön erről az esetről Weisseu- berggel? Tanú: Igen. ő akkor azt mondta nekem, az embereknek hinni és imádkozni kell, akkor majd segit rajtuk Jézus Krisztus. Amikor a gyermek állapota nem javult, meg voltunk győződve, hogy apja magatartásában van a hiba, valószínűleg nem hisz eléggé. A beteg dilemmája Az eddig kedélyes mederben folyó tárgyalás egyszerre drámaivá válik, amikor a bíróság beszólitja a Ilenschike házaspárt. Először az asszony vall. Vonakodva kezd beszélni, látszik, nehezére esik a mondanivaló. Gyermeke négy hónapos volt, szem gyulladást kapott s a kenőcs, amit az orvos adott, nem segített rajta. Az orvos már akkor kijelentette, hogy a gyermek megvakul és a szemészeti klinikára kell szállítani. Az elnök közbeszól és megállapítja, hogy az asszony előadása nem fedi a valóságot, mert nem az orvos által előirt kenőcsöt használták, hanem a Weissenberg-féle sajtot. ...........................I III IlilWIIIIWIII lllllllll I "111 miliHIIMlHH 'IBIW'li III — 19 30 november 6, csütörtök.
