Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-30 / 274. (2495.) szám

A ZSIDÓK ÚTJA

Irta: HALMI BÉLA dr., a magyar nemzeti párt alelnöke

'A népwáimJálA&ra vonatkozó végrehajtási ntMátáa tilalma ellenére, napok óta izgató plakátok jelentek meg „Zsidó, fizess'4 felírással, medrekben egy soha nem létezett és hamisul kitalált „zsidó egység ideiglenes végrehajtóbi- *ottsága“ Gömbös Gyula, Sándor Pál és Bethlen István gróf beszédeit célzatosan elferdítve Ás kivonatosan idézi, —< és tajtékzó dühhel hívja föl a Salovenszkón élő magyar zsidóságot, hogy most, a közelgő népszámlálásnál „fizessen a magyaroknak44 azért a sok sérelemért és igaztalan szenvedésért, mely őket a magyarság részéről érte és hogy hagyja cserben most a magyarságot és vallja magát a' közelgő népszámlálásnál zsidónak, vagy szlováknak.

E iörmedvény, mely izgató és beccelő, aljas tendenciája miatt a zsidóság békéjét van hivatva megzavarni, — * mely a cseh agrárpárti pénzekből a magyarság egységes sorának megbontása céljából fönntartott, hírhedt „magyar44 alakulat berkeiből származik, az önálló gondolkodású és magas intelligenciájú magyar zsidóság körében nagy megbotránkozást keltett. Egyrészt azért, mert föltételezi, hogy az itt élő magyar zsidóság a magyarországi események miatt képes volna elárulni magyar anyanyel- vét, magyar nemzetiségét és magyar kultúráját, — másrészt azért, mert terrorizáló és szándékosan túlzó, durva hangját az antiszemitizmus fölkeltésére tartja alkalmasnak. Meg sem érdemelné ez a szennyirat, hogy figyelmet szenteljünk neki De mégis foglalkoznunk kell vele, mert megtévesztésre nagyon alkalmas, mivel első olvasásra azt a hitet kelti, mintha a zsidóság kebeléből indult volna ki, — holott csak a hang Jákobé, a kéz azonban Ézsaué! Igazhitű zsidó ilyen módon, ilyen formában, ilyen hangon nem ír, — mert ezzel csak a felekezeti igyülölség magvát hinti el és könnyelmű fele- íőtleméggel a gyülölségre kész tömegek szuny- nyadó szenvedélyét ébreszti föl.

Nem vagyunk hivatva a magyar viszonyokat védeni. Semmi kétség, hogy a /lovenszkói zsidóság aggódó együttérzéssel viseltetik a magyarországi zsidók sorsa iránt. Mi nem azonosítjuk magunkat sem Gömbös, sem mások beszédeivel Sőt kell, hogy eHtéLjük azoikat. Ámde ezeket a dolgokat nemcsak mi nem helyeseljük, hanem a velünk itten nagy összhangban élő magyar keresztény társadalom sem helyesli, amint azt a munkácsi népgyülésen, a magyar' nemzeti párt gyűlésén elhangzott fényes beszédekből a közelmúlt napjaiban megelégedéssel olvashattuk.

Másrészt könnyű volna nekünk rámutatni arra is, hogy a „slovensfcá liga44 hírhedt plakátjai és fölhívásai egy-két évvel ezelőtt mily szenvedéllyel izgattak a Szlovenszkón élő magyar zsidóság ellen és nyílt fölhívást foglaltak magukban arra, hogy ezt a zsidóságot gazdaságilag tönkre kell tenni, — hogy ezt tervszerűen bojkottéin! kell, é* hogy igazi szlovák ember ne vásároljon zsidó, vagy magyar kereskedőtől és iparostól és ne vegyen igénybe isidó, vagy magyar orvost és ügyvédet. És rámutathatnánk az ugyanabban az időben fölmerült nagymihályi esetre is, amikor a fölizgatott néptömeg ennek a bojkottnak hatása alatt Nagymihályon derék zsidó hitsorsosahnk cégtábláit szakította le.

De nem is kell oly messze mennünk, hiszen Itt vannak a közelmúlt napok eseményei.

Vagy már elfelejtettük a Prágában lezajlott német- és zsidóellenes tüntetéseket, amelyek eleinte csak német filmek ellen irányultak, de egyes cseh politikai pártok és lapok fékeáhe- tetlem uszításai folytán a zsidók üzleti kirakatainak ób ablakainak beverésével végződtek?

És talán gazdasági tekintetben jobb-e itt a mi sorunk, mint másutt?

Bizonyos körök részéről a zsidók anyagi romlására irányuló csöndes aknamunkát nap- nap mellett tapasztalhatjuk. A Szlovenszkón létesített ezer és ezer áru- és hitelszövetkezet, ezek a különböző cimü és nevű druzstvók troind-mind azt eredményezheti, hogy a zsidó kereskedelem és ezzel a zsidóság életgyökerében van megtámadva.

Helyesebben tette volna tehát ez a hírhedt, gyűlölködő plakát és fölhívás, ha viszonyaink megjavítása érdekében a szlovenszkói viszonyokkal foglalkozott volna és nem egy idegen államnak belső dolgaival, amelyek a mi elhatározásunkra semmi befolyással nem lehetnek.

Ámde ennek a megfizetett hirdetménynek beállítása elejétől végig hamis és tendenciózus. Hiába igyekeznek akár a Slovenská Liga, akár a kormánypárti pénzen alakított „zsidó egység végrehajtóbizotb&ága44 rémkép gyanánt a mar gyarság türelmetlenségét és zsidógyülöletét elénk festeni, mert aj>tt élő zsidóság az efemer, változó napie&eményeken túl lát és így tudja, hogy a közös múlt, mely a zsidóságot a magyarsággal ezer éven át összeforr aszította, ezt a türelmetlenséget és zsidógyülöletet semmiképpen sem igazolja és nem igazolja azt sem, hogy a magyarság akár a nemzetiségek, akár a különböző felekezetek iránt nem viseltetett volna kellő toleranciával.

Még élénk emlékezetünkben van, hogy a néhány évvel ezelőtt elhunyt magyar hercegprímás magához kérette a kultuszminisztert és halálos ágyán arra kérte, hogy hirdesse országvilág előtt ama utolsó üzenetét, hogy az ő pályafutása tesz klasszikus tanúságot amellett, ■hogy a magyarság mindenkivel szemben a legmesszebbmenő türelmet -tanúsította és Így történhetett az, hogy belőle: a szegény szlovák fiúból Magyarország első dignitáriusa, az ország hercegprímása lett.

És igy volt ez a régi időkben nemcsak a nemzetiségekkel, hanem a különböze felekezetiekkel és a zsidósággal is. Sok országoshirü nevet tudnék felsorolni annak bizonyítására, hogy a magyarság több mint ezer éven át vele együttélt zsidóság érdemeit kellően tudta méltányolni és érvényesülését akár erkölcsi, akár anyagi szempontból nemcsak lehetővé tette, de elő is mozdította. Jól tudjuk mi, zsidók, hogy a közélet terén mindenütt mily sok előkelő zsidó egyéniséggel lehetett találkozni, akik a köz érdekében nagy munkát végeztek és aki ka magyarság testvéri szeretetéből és jóakaratából, valamint saját tehetségük folytán a közélet legelső polcára i? emelkedtek. Egy Horn Ede államtitkár, egy V ázsonyi Vilmos igazságügyminis zter, egy Vadász Lipót államtitkár stb. stb. mindmegannyi példája annak, hogy a magyarság nem tett különbséget testvér és testvér között és a zsidó tehetségnek, a zsidó zseninek épp{ úgy megadta az érvényesülés lehetőségét, mint bárki másnak.

Ámde állapítsuk meg egyidejűleg, hogy a zsidó magyarok ezt az elösmerést meg is érdemelték; hiszen a zsidók intranzigens magyarságához kétség nem férhetett, semmi sem fájt nekik inkább és jobban, mint mikor azt tőlük gonosz konkolyvetők elvitatni akarták. Egy általánosító gonosz előítélet: a „íaj- védők“ önző érdekből megkísérelhetik ezt, azonban a tények: a zsidók kifogástalan magyarságáról tesznek tanúságot. A zsidó fele- kezetnek a magyarságétól eltérő külön érdekei nincsenek, — soha szeparatisztikus törekvései nem voltak, — nem volt és nincsen zsidó ulbramontanizmup, mely az egyoldalú

felekezeti érdeket a nemzet, vagy az emberiség magasabb érdekei fölé helyezné. De a kultúra terén is neves zsidó magyar költők és írók nagy lelkesedéssel állítják oda a nemzeti ideálokat az ifjúságnak és müveikkel, akár mint regényírók, akár mint színműírók, európai hírnevet szereztek a magyaT irodalomnak. A művészetek terén mennyi magyar zeneszerző, mennyi híres szobrász és festőművész szerzett elévülhetetlen dicsőséget a magyar névnek. És mutassak-e rá a magyar sport előretörésére: az olimpiászi versenyekre, ahol a magyar zsidó sportolók is fényesen kivették részüket a diadalból, vagy mutassak-e rá a szellemi olimpiász babérkoszorúval övezett bajnokára, aki a világ eme nagy versenyében mint magyar zsidó szerezte meg a magyarságnak az első dijat.

Ámde a nemzet közjogi harcaiban az alkotmány sérelmei miatt vívott hosszas küzdelemben szintén az elsők között küzd a magyarsággal a nemzet igazáért. Aki ismeri a nemzet szabadságharcának történetét, aki ismeri a bécsi udvarral szemben folytatott nemzeti küzdelmet, mely az alkotmány megvédésére irányult, az el fogja ösmerni, hogy a magyar zsidóság büszkén dicsekedhetik azzal, hogy magyar nemzeti feladatának mindenkor magaslatán állott és hogy közéleti szereplésében éppen úgy, mint magánéletében egy betű sem fordult elő, mely a magyar nemzeti érzés kultuszával ellenkeznék, sőt mint fel ékezetemnek hü tagja magam tehetek tanúságot arról, hogy a magyar zsidóság minden téren, szóval és tettel mindig azon igyekezett, hogy a tömegeket abban a kultuszban tartsa meg, amelynek magyar nemzeti jellege elvitathatatlan.

És mint ezt semmiféle önösérdekből, semmiféle konjunktúrából, hanem tisztán és kizárólag meggyőződésből s a magyarság iránti lelkesedésből és hálából tette, úgy ezt az érzést, ezt a lelkesedést, ezt a meggyőződést semmiféle érdekből és semmiféle konjunktúra kedvéért feledni nem fogja soha.

Mi lojális alattvalói vagyunk és maradunk ennek a köztársaságnak, mi nem nézünk át idegen országokba, mi nem nézünk át a határokon, mi csak a mi. szőkébb körünkben: Sziovenszkó viszonyaira vagyunk tekintettel. És ha joggal bánt is minket az, hogy túl a haZwack Unióim

világhírű! Mindenütt kapható!

Egyedüli lerakat Csehszlovákia részére! VeyeinigteSpiritus- und Likőr~ Industrie A.-G. Mor.-Ostrava.

táron zsidó testvéreinkkel szemben kisebb- nagyobb igazságtalanságok történnek és ha bánt is minket az, hogy Gömbös mily helytelen beszédet mondott, mindez a .körülmény minket elhatározásunkban nem befolyásokat, mert mi jól tudjuk azt, hogy mindez múló, efemer dolog s ha ma talán nem irigylésre méltó a zsidók helyzete, de ez sem fog örökké tartani. A zsidók sok mindent szenvedtek el és mégis itt vannak és ha a zsidóság túlélte a fáraókat, hát bizonyára túl fogja élni a Gömbösöket is.

Nem arról van szó, hogy mi Gömbös, vagy Bethlen kedvéért tartsuk magunkat magyaroknak, hanem arról van sző, hogy ezer Gömbös dacára is tartsuk meg magyarságunkat, ragaszkodjunk nemzetiségünkhöz és édes anyanyelvűnkhöz. Minket sem Gömböshöz, sem más magyarországi politikushoz semmi sem fűz, minket a szeretet, a rokonszenv, a nyelv és kultúra az egész magyarsághoz fűz, amely Vörösmarthy, Petőfi, Arany és Kisfaludy utján öntötte belénk a lelkesedést * nemzeti idealizmus fenséges eszméje iránt és oltotta belénk a törhetetlen hitet és meggyőződést a sorsiüldözött magyarság igaz ügye iránt.

Ezért voltunk, ezért vagyunk és ezért maradunk mi, szlovenszkói zsidók továbbra is magyarok, ezért vezet a mi utunk a közelgő népszámlálásnál is a velünk közös sorsban élő magyarsághoz.

Itt állunk, Isten látja lelkünk, másképp nem tehetünk.

Zipszer válasz Kramár Curiius-ellenes kirohanására

Nitsch: Minden nemzetnek melynek nemzettestvérei kisebbségi sorsban élnek, joga és kötelessége ezek sorsán őrködni

„Köszönjük Curtiusnak.." — A kisebbségek nagy feladata a kisebbségi egységfront

„Masaryk: a béke, áramár: a háború”

Prága, november 29.^íz állami költségvetés plenáris Vitájának alkonyán Nitsch Andor, a szepességi németek képviselője, a Ház elnökségétől mindössze tizpercnyi beszédidőt, kapott, miután a képviselő parlamenti klubja számára má>sfélórában kimért szónoklási időt az előző klubszónolook teljesen kimentették.

A múlt napokban röviden megemlékeztünk arról, hogy Kramár milyen mereven s a régi politikustól nem várt hangon utasította visz- sza Ourtius német birodalmi miniszter legutóbbi nyilatkozatait, amelyekkel az a német kisebbségek védelmére kelt. Politikai helyzetünkre jellemző, hogy Kramár kifakadásai- ra egyetlen szudétanémet képviselő sem reflektált s egyedül Nitsch válaszolt a nemzeti demokrata vezérnek. Ezért is nagy érték Nitsch Andor beszéde, amelyet alább közlünk :

Miért nem csökkennek

az árak?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tiz perc áll rendelkezésemre, ezért megbocsátanak nekem, ha azt a sok panaszt, amelyet egy költségvetési vitánál el kellene intéznünk, nem tudom elmondani, csak rövid jeligékkel fogom jelezni, begy mi mindenről kívántam ma beszélni s a legközelebb kínálkozó alkalommal bocsátkozom majd eme kérdések érdemleges taglalásába.

A költségvetést ezidén ngy kellett volna összeállítani, hogy az a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel árcsökkentést és a köztelkek csökkentését idézte volna elő. Az államnak kell mindig elsőnek lennie,' amely az árcsöíkkentést megkezdi s ennek megfelelően a terheket, is leszállítja. Ezt azonban nem látjuk ebben a költségvetésben, ellenkezőleg, azt kell tapasztalnunk, hogy a költség- vetés a tavalyinál 554 millióval magasabb.

A kereskedelemügyi miniszter ur beszédében vázolta az ipar, a kisipar és a kereskedelem szomorú helyzetét, a mezőgazdaság szomorú helyzetét ismerők s igy azzal külön nem is kell foglalkoznunk. Más államokban erélyes intézkedéseket látunk, melyeknek célja a termelés olcsóbbá tételének előmozdítása. A mi kormányunk ugyan a gazdasági konszolidáció kormányának nevezi magát, de mi ennek eredményeit nem látjuk e különösen nem az államháztartásban. Ellenezőleg, a kormány mindent elkövet a terhek emelésére, azok csökkentése helyett.

Különösen azon kell csodálkoznom, hogy a kormány a nagy karfeliekkel való tárgyalásaival semmit sem>, volt képes elérni s maga Bechyne miniszter ur is olyan értelemben nyilatkozott, hogy az árleszállítást nem képes a kormány megvalósítani.

A vaskartellel folytatott számos és hosszú tárgyalás végül az árak hat százalékos leszállítását hozta meg, ami egyáltalában nem kielégítő. Behatóbban kellene foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miért nem érhető el nálunk az árak leszállítása s a kormányzatban olyan irányzatra volna szükségünk, mely mindenütt rendet teremtene és az árak nivellizálódását elősegítené, ehhez azonban elsősorban egy inkompatibilitási törvény kellene, mert ez kizárná, hogy bizonyos politikai tényezők a gazdasági életben érdekeltségeket vállaljanak.

Tudjuk, hogy a mezőgazdaság igen súlyos helyzetben van, az orvoslás érdekében azonban úgyszólván semmi se történik.

Ha összehasonlítjuk azt, amit a szomszédos államok a mezőgazdaságaik érdekében tesznek, azzal, ami nálunk történik, úgy azt kell mondanunk, hogy ez az ösz- szehasonlitás Csehszlovákia számára nagyon siralmas.

Itt van előttbem Ausztria törvénytára s abban azt látjuk, hogy ez a kis köztársaság a mezőgazdasága érdekében igen nagy áldozatokat hoz. Statisztikát állítottam össze arról, hogy Németország, Magyarország, Olaszország, Románia, Lengyelország s az összes többi állaim mi mindent tesz mezőgazdasága érdekében, azonban időm szűkre van szabva s igy ezt nem ismertethetem, és erről részletesen majd a földművelésügyi bizottságban fogok beszélni. Ezzel szemben nálunk egészen jelentéktelen kis törvénykék készülnek. Ha Németország és Csehszlovákia mezőgazdasági költségvetését összehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy mit tesz Németország a mezőgazdasága érdekében, mag nálunk erre a célra igen kis áldozatot hoznak, s akkor meg kell állapi tanunk, hogy a minimum az, ami nálunk történik. Németország összesen 1320 milliót fordít a mezőgazdaság egyes ágaira, nálunk ugyanezen ágaikra csupán 83.8 milliót fordítanak.

„Aki fegyverkezik, az háborút akar**

Miután beszédem gazdasági részét kénytelen voltam szűkre szabni, áttérek a politikai részre. Azzal kell kezdenem, hogy á kormány mai összetétele mellett nem képes rendezni a gazdasági kérdéseket, azonban a politikai és nemzeti kérdéseket sem, melyek középpontijában a kisebbségi probléma áll. Nagyon hizelgö szavakat hallottunk itt a kisebbségekkel szemben Írét szónok szájáAM íowiBiiW <0, vasárnap.

7

jL g ^ m gn New>Y«rki &®w«9©*n,. Párás táwcwSfsSoreságaií tamicia a legelefg| {jBgj H, @|| Ilii |j|jg j| Plk IfgP §f gámsáteS*, világvárosa sinusban és a metódussal

. _______________________________________- - ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—