Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-30 / 274. (2495.) szám
8 <PRKGMr * Wg^AR-HTKLSP MW no**mil>»r 80, vasárnap. Erich Maria Remarque ui müve a Prágai Magyar Hírlapban bóL, Cerny dr.-tól és Ivánka dr.-tól s meg kell jegyeznem, hogy meglepett engem az a konciüiáns és nyugodt hang, amellyel Ivánka dr. beszélt erről a kérdésről. Én csak azt kívánom, hogy mindaz teljesedjék, amit a két szónok mondott. Azonban erre csekély a remény, mert hiszen Ivánka dr. klubtársa, a nemzeti demokrata Hajm dr. és Ivánka dr. kifliibeInöke, Kramár dr., a csehek vezére, a nemzeti kisebbségek kérdéséről olyan hangnemben nyilatkoztak, hogy azon igazán csodálkozni kell és teljes ellentétbe helyezkedtek klubtársukkal. Kramár dr. beszédében repülőgépek után kiáltott, a repülőgép pedig annyi, mint a fegyverkezés. A lefegyverzés meséjében már senki sem íisz többé, de annak a közmondásnak iám: Si vis pacem, para belliim, mert aki fegyverkezik, az háborút akar. Jfct mutatkozik meg az éles ellentét Masaryk elnök és Kramár dr. felfogása között. Amíg Masaryk egy angol újságírónak adott interjúja szerint is a bonyolult európai kérdést békés utón és a nemzetek közeledésével kívánja megoldani, addig Kramár dr. a háborús készülődést és a fegyverkezést hirdeti. A kisebbségi kérdés Ugyanilyen éles az ellentét közöttük a kisebbségi kérdésben is. Kramár dr. kirohanásokat intézett a német külügyminiszter ellen, mert az védelmébe vette a kisebbségeket. Kramár dr. ur elfelejtette, hogy mit csináltak a szlovák a háború előtt. Vájjon a nagy szláv államok nem voltak-e a protektorai az európai szláv enklávéknak? Hát Oroszország nem azon cim alatt ment a háborúba, hogy Szerbiát védi? Ha Kramár- mak és Masaryknak a régi osztrák parlamentiben elmondott beszédeit olvassuk, azokban látjuk, hogy milyen erélyesen léptek föl a szláv nemzetiségek érdekében s ezek jogait követelték. Miért nem akarják megadni ma ugyanazt a jogot a német birodalmi külügyminiszternek? 6 csak a kötelességét teljesiti, mert minden anyának gondoskodnia kell a gyermekeiről. Minden nemzetnek, amelynek nemzettestvérei kisebbségi sorsban élnek egy máa ország területén, joga és kötelessége ezek sorsa felett őrködni. Mi, ennek az államnak a német kisebbsége, hálásak vagyunk a birodalmi külügyminiszternek, hogy érdekünkben a népszövetségnél közbenjár éfi hogy ott pártunkat fogfja, mert a valóságban nálunk a kisebbségi kérdés megoldva még egyáltalában nincsen. Sajnos, a rövidre szabott idő nem engedi meg, hogy azt a számtalan sérelmet, amely főleg bennünket szlovénszkői kisebbségeket szinte lépien-nyoimon ér, felsorolhassam, tény azonban az, hogy bennünket mésod- és harmadrendű polgároknak tekintenek és akként is kezelnek, amit bizonyít az, hogy ugyanúgy, mint a történelmi országokban a Národni Jednofák, nálunk a Slovenská Ligák mellékkormányokként uralkodnak. Eklatáns példája ez uralom kinövéseinek a mostani népszámlálás, amelynek számláié biztosait a Slovenská Ligák javaslatai alapján nevezik ki. Mit jelent a szabadság! Nemrégiben a Szepességen üdvözölhettük a köztársaság elnökét. A szepesi német nép tisztelettel fogadta az államfőt. Ez alkalommal sok szó esett a szabadságról. Különösen Masaryk elnök hangsúlyozta több ízben ezt a szabadságot és kimerítően beszélt róla. Többek között azt mondotta, hogy ez a szabadság nem csupán egyetlen nemzetnek, hanem az állam minden népének szél, amit Kramár dr. urnák különös figyelmébe ajánlok. Mit jelent a szabadság? A szabadság függetlenséget jelent. És ha az államot tényleg az elnök által oly sokszor hangoztatott értelemben kívánják kormányozni, akkor adják meg a kisebbségeknek az igazi szabadságot, az igazi független szabadságot. Ránk kisebbségekre ebben az államban az a feladat háramlik, hogy kulturális, gazdasági és politikai téren, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás minden terén a független szabadságot ne csak követeljük, hanem ki is vívjuk és ezért a parlamentben az őszben kisebbségi képviselőknek egyesülniük és egységfrontot alkotniuk kell, ennek az egységes frontnak pedig az az egyetlen feladata, hogy a kisebbségek számára a független szabadságot minden rendelkezésre álló parlamentáris eszközzel kivívja. (Általános helyeslés a kisebbségek padsorain.) „Nyugaton a helyzet változatlan." — Nincs ember, aki ezt a könyvet nem ismerné. Ez a könyv volt az, ameily a háborút más oldalról mutatta be, mint ahogy ismerték azok, aíkik nem vették részt benne és azok, akik minden borzalmát átélték: más oldalról, mert ön- tudatositotta a széles néprétegeket, akik e könyv megjelenéséig még csak gondolkozni sem tudtak arról, hogy mi volt a háború. Valami száz százalékosan frappáns realizmus tört elő ebből a könyvből és ez az óriási hatás, amelyet kiváltott, csak annak tulajdonítható, hogy ez a könyv a háborús kor egyetlen nagy reprezentánsa. Remarque könyve húsz nyelvre van lefordítva és tízmillió példányban fogyott. Feszült várakozással nézték Remarque uj könyvének megjelenése elé, már, csak azért is, mert a legsikeresebb német Író maga is úgy nyilatkozóit, hogy valószínüleg nem fog' uj könyvet Írni. Mindazonáltal megírta uj könyvét. .Egy teljes évig távol volt Németországtól, külföldön eldugott falvakban élt és éjjel-nappal tartó szakadatlan munkával Remarque megírta a Nyugaton a helyzet változatlan “ folytatását. Ezt a második Remarque-könyvkéziratot szerezte meg a Prágai Magyar Hírlap közlésre. Az uj Remarque-írás, mielőtt könyvalakban megjelenne a világ összes nyelvén, a Vossische Zeitungban németül és ezzel egyidejűleg az egész világsajtóban decemberben jelenik meg folytatásokban. A könyvet Európában, Amerikában és Japánban, szóval mindenütt egyszerre fogják olvasni, Szlovenszkón elsőnek a.Prágai Magyar Hírlapban lát napvilágot és ez a magyar közlés egész Csehszlovákiában megelőzi Remarque uj könyvének más nyelven való megjelenését is. Ebben az uj könyvben Remarque azt írja meg, hogy egy, a háború kataklizmájából megmeneküli ember hogyan taták vissza az újonnan kialakult társadalmi rendbe, hogy a békében miként megy át ugyanazokon a szörnyűségeken, amelyeket a háborúban megélt, habár fizikai élete nincs oly értelemben veszélyeztetve, mint a háborúban volt. Remarque magát írja meg ebben az uj könyvben is, mert mikor visszajött a háborúból, belekapaszkodott a roskadozó világ minden gerendájába, csakhogy megélhessen. Volt há- zitanitó, szolga, egy kis sportláp legkisebb szerkesztője, volt minden és megküzdőit mindennel. Híres könyvének nagy sikere előtt egy másik legényt és egy színdarabot akart Írni, de bárhogy is erőlködött, ez néni sikerült neki. Az öntudat küszöbe alatt any- nyira benne élt a háború élménye, hogy végre is inkább a maga megnyugtatására és ideged rendbehozatalára hat hét alatt feljegyzések formájában kiöntötte magából, a „Nyugaton a helyzet változatlan1* című könyvét. A kéziratot hónapokig tartották vissza a kiadók és végül is mindenünnen azzal a megjegyzéssel kapta vissza, hogy nem alkalmas a közlésre, míg Ullstein, a nagy berlini kiadó megvásárolta. A könyv utjának története ismeretes: Remarque világhírű, lett, sőt a No- bel-dáijra is már őt jelölték a németek. Nem kevésbé szenzációs a szó legnemesebb értelmében ez az uj könyve is, amely a békével foglalkozik, azzal a békével azonban, amely a háború folytatása. Pusztulások mindenfelé, de a pusztulások közepette látja a szabadulás útját. A Prágai Magyar Hírlap igen nagy áldozatot hozott olvasóinak, amikor megvásárolta első közlési jogát ennek az uj Remarque-könyvnek, amely „Vissza a. háborúból“ címmel december 14.-től kezdődően fog folytatásokban megjelenni a Prágai Magyar Hírlapban. Nyakkendő-újdonságok, fehérnemű mérték után Bálek & Tetófnál, Pozsony- Bra- tislava, Zemská Banka-palota. — Ki vannak a mali fiataíMgotk már nagyon tanulva, — legyint lemondóan s gyanakodva teeot hozzá: — Netalán a régi dolgokat kérdi és rémi történetet kérdez? Teszek, mintha nem tudnám az ügyet — Váci dolgok? Milyenek? Mihály bácsi felélénkül. — No, azért, mert ártatlan vőtaan, csak éppen próbálkozni vittek. De semmi próbálkozni való neon volt az erkölcseimen. Régen ié volt az! Hát igazán nem adó miatt jött? — Hát igazán neon ... Ez mégis tetszik neki. Elégedetten bólint s hirtelen előzékeny lese. — Hát miiről beezélTyek? — Régi dolgokról. Tűnődve rázza a fejót. — Kösségi ügyekről még beszélhetnék. sokáig vótajm tanácsba, a szegény parasztról ite beszélhetnék, meg a niiueeetten emberről. Ez a sző, hogy min esetlen ember", ez uj jelszava a flalliumiaik. Az utolsó tíz évben tanulták, szónokoktól és újságból. Tetszetős szó nagyon, szociális értelme van neki és a végén pénzt és segélyt, jeleni — Mert minden ág a nincseHen embert húzza.- Megdnbcsak elhallgat. Sehogysem akar a beszélgetés már megindulni, gyanúit fogott. Falun nincs beszélgetés, ami a végéin akár politiíkiai, akár gazdasági vágányra ne kerülne. V vége mindegyiknek pedig a pénz. Ülünk csali tehetetlenül egymás mellett « elgondolom az elgondolindvalókat, mint már annyiszor. Két ember: városi és faluéi, nincs más összekötője, csak az édes magyar nyelv. S nem tudnak beszédre indulni- Hol az egyik gyanakszik, hol a mások. Tiszta szándékaimat nem érti s ha neki vannak szándékai, az bizonyosan előttem idegen. Itt élünk egymáson ellett ezer éve már, harcoltunk egymással, egyimá&órt s egymás ellen s a ©ok harc vége az lett, hogy a bizalom elszállít, élfogyott, elrepült. Nincs szavunk, amely ezt a bizalmatlanságot feloldja az első pillanat bán, nincs gondolatunk, amely a megismerkedés percében ugyanaz volna. Én az ő búzáját eszem, ő az én vonatomon utazik. Ha megismerkedem egy párisi festővel, az első pilHamatban van témánk, az első pillanatban udvariasságot tudok mondani a berlini vigécneh és a színházban, ismeretlen szomszédommal kedvesebben elbeszélgetek, mint Mihály bácsival Hitt. aki mogorván és tűnődve pipázik, saortyog, nyög s közöttünk egy egész világ, erkölcsnek, kultúrának, fölfogásnak, életszemléletnek egész világa. Pedig ugyanazon a nyelven gügyögött, miint én. Ugyanúgy tanult imi, ugyanazon mondta valaha egy Marisnak, hogy: „szeretlek ám, Mari", mint amilyenen ón követtem el verset egyszer bizonyos Annának, ugyanazon becézi kutyáját s ugyanazon hallgatja a pergyikáöiőt... A rádiónk gombja is ugyanazt a hullámhosszt keresi, imádkozni, káromkodni nem tudunk szebben más nyelven, ő a „föld romlatlan népe“ s én e romilatlanság adminisztrátora. Hát hol a híd közöttünk? ül Mihály bácsi és a gyanakvás gyökere szivében. Kifigurázta már őt ezer írás és csinált tragédiát paraszti mivoltából újabb ezer. Lett Göre Gábor és Túri Dani, lett „nemzetünk törzsöké", lett a „föld éhes és kimzsorázott, népe" és akasztották, miint gazdag, kevély parasztot... Mihály bácsi, falu esze, tanácstag, szólj!! Zamatot várnak tóled és Török Rezső, a pesti házi- szerző, egyí elvonásotokat ir rólad egy kabaréban, amiin hasát fogja a városik ember, ő kabaréban ismer meg téged, aki soha nem fogod megtudni, mi a kabaré. Para&zfcbragéddét várnak tőled és lengessed csak fokosodat és villogó csárdásodat! A földet szereted, Mihály bácsi, ez az egy biztos a te életedben. Ez a .halálos biztos. Nem a pénzt, nem a bútort, csak a földet: Most is félsz, hogy adóügyben jöttem. A földel szereted és ebben a nagy szeretedben hát ráma radtál a műveltség országutján, hiába jó felfogásod és talpraesett intelligenciád. Szólj, Mihály bácsi. Mihály bácsi csak ül és nézi az úri vendéget. Nem tudunk 'beszélgetni. Tudom, miért: mert a tanító olyan nagyon beharangozott egymásnak. Tálán másnap, harmadnap, megindulnának a nyelv lezárt zsilipéi, őszintén és gyanakvás nélkül, de mo6t már minden hiába. Mihály bácsi még erőlködik, akar valami érdekeset mondani s hirtelen hevülettel a jegyzőt szidja. Nincsen megelégedve vele. Az egész községi gazdálkodás ellen kifogása van, olyan most, mintha ő volna a helyi sajtó képviselője. Még kétszer-háromszor nekilendüli s egyre reménytelenebbűl. hagyogatja abba. dön a jegyző is éppen. — No, sikerült? — kérdi boldogan, mint egy jól bevált attrakció után. — Sikerült, — mondom s azt gondolom, hogy sokkal többet mondott igy, hangtalanul Mihály bácsi, mintha egész délután beszélt volna. 'így igazabbat mondott. Az alkony takarékoskodott, ma valahogy a színekkel. Szűkmarkú és fösvény volt. Egyszeribe lehullott, ránkesett e csak néhány apró csillag gyulladt ki az égen. Batitagiinik hazafelé a A nos düilőuton At. Valami nem hagy nyugton. Bgy kérdés- Mihály bácsi kérdezte az imént, csak úgy futtában, több más, sokkal! érdekesebb kérdés között, ami a világ mostani dolgairól való beszélgetés pillanatnyi hevében elfogta. Azt kérdezte Mihály bácsit, egy percig tűnődve, csavaros esze dolgozott azonban: — Most lesz a népszámlálás. Hát minek is vall jóim magáim, ha jönnek? ,11 !■ JV.ML 1 J. HWU'I Az ősi lélek felé Írja: SZOMBATHY VIKTOR — Mihály bácsi nem beszél — Sajnos, a bevezetés elég rossz volt. Csőétől rohantunk a házba. A tanffitő ur, nagy jóindulatában elfeledkezett a diplomáciáról, ami pedig falun ven olyan fontos, mint Genfiben, ha csupán paraszti diplomácia is az. Azzal vitt be az öreg Csikós Mihályhoz: — Mihály bácsi, itt ez az ur az újságba ir, mondjon neki valami jókat, ő gyűjti és kiírja ez újságba. Mihály bácsi különben is gyanakvó a nadrágo- sakfcal szemben, ha aztán ilyen a bevezetés, nem sokra becsülhető az eredmény. Mihály bácsi az úgynevezett „nyilbeszü paraszt", ahogy irodaflmii- lag a Mihály bácsi-fajtákat meghatározni szokták, ami annyit jelent, hogy Mihály bácsi igenis megmondja a véleményéi mindenről, akár hatásköréibe tartozik, akár nem. A hatáskörébe tartozókról csak tudomása van, a rajta kívüli állókról I>edig véleménye le. ő az őrök ellenzék, tanácsiban és egyházban, olvas könyveket és háborút is járt, mint népfelkelő. Szóbanforgó Mihály bácsi váci fogházat is, de ez nem vet árnyékot személyére*, mert verekedés miatti késelésből kifolyólag történt s mint utóbb kiderült, ártatlanul* Félévi fogház után nagy becsületben szabadon is enged tiék, de ez a félév elég volt arra, — még naigyon fiatalkorban, — hogy Mihály bácsinak egész világ- szemlélete és műveltsége nagyot forduljon. Ül tehát feutemlitett Mihály bácsi (a Forgató Csikósok fajtájából, akik egyszer a szénát urhait- námságból rézmálakkal forgatták), üíl a lócán, a gangon és kényelmetlenül nézeget maga éllé. Mihály bácsival való beszélgetésemet már napok óta terveztük a tanitó urnái, aki helyi nevezetességeket akart szállítani és, mint a jómondások apját, Mihály bácsit póoézte ki. Két óra hosszat’gyalogoltunk Mihály bácsi miatt a szomszéd faluba, mivel most a menyénél lakik, felszedtük a jegyzőt is, aki utálja már egész életét itten s igy áliitottunk be Mihály bácsihoz, bárhogy ie ellenkeztem a látogatásnak ilyen ailfra fajtája ellen. Természetes, hogy Mihály bácsi gyanút fogott s amint előrelátható volt, nem akart „zamatosán beszélni", ahogyan azt a tanító, alti mindössze három hónapja kisegít, lelkendezve állította. Nagy baj, ha a falusi parasztitól mindig csupa „zamatot" és jeles kiszó- 1 ásókat várnak. Nem zamatot akarok, hanem értelmes embert. Errenózve azonban fenteimlitett Mihály bácsi befagyott, csak ült a gangon és köpködött időnkint. Körülöttünk a palóc ég borult alkonyba. Lágyan furauftoi Bar I Prága I., Na Mústku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok. (hajló dombok égtek a napban, a határban egy kocavadász puffogtatott nyutakra, tilalmi idő után volt már. Egy gémestül csikorog s az istállóban beteg mairha bőg. Most várják az állatorvost. A tanitó türelmetlen és szállítani akarja az etnográfiai szenzációt. — No, mondjon valamit, Mihály bácsi! Mihály 'bácsinak idegen az egész história. Hát mit mondjon? Jelenleg nincs semmi mondanivalója. Különös, hogy ezek az urak igy megrohanták. — Hát... — kezdi, de abbamarad. Kezd a história valóban kényelmetlen lenni. Úgy várjuk Mihály bácsi megszólalását, mint a néget törzsi önök szavát. Az is éppen ilyen távol van mi tőlünk lélekben, e pillanatban, 6Őt « testben is, miig Mihály bácsi jelenleg legalább testben van jelen. Fokhagymaszaggal és bagóval. Régen volt ilyen kényelmetlen a helyzet. Feszengünk. Mihály bácsi úgy néz ránk, mint a vailílatókra. Bizonyos értelemben azok is vagyunk. Megtöröm a csendet, valamit kell mondani a vendégnek is. — Hogy van, Mihály bácsi? — Mint a borsó a karón, — sóhajtja s újra pök. A jegyző diadalmasan int és szól is, a szerencsétlen: — No, látja! — kiáltja dicsekedve, hogy Mihály bácsi ilyen zamatot mondott. Mihály bácsi erre bizalmatlanul pislog, sóhajt és az Istennek se folytatja. El van rontva az egész interjú. A tanitó meglát egy gyereket az uccán és utáBasedov és golyvánál kérje az otthoni csizi jód- kura használati utasítását. Csizfürdő. nakiált, ki is megy. A jegyző nem bírja a feláradé fokhagymaszagot., ő is elsétál a hervadó virágos- kert felé. Egyedül maradunk. Mihály bácsi sokáig nem szól. Vörthenyeges haját meg-ntiegborzolija az esti szellő, keeefeÓk szemei szaporán pillognak. Ráncos a nyaka, mint egy kopott elefánté. Kezeit sehogysem tudja ütőén elhelyezni. S váratlanul megtöri a csendet. Adóügyben jött, ugy-e? — kérdi nagyon csendesem. Mit mondjak neki? — Dehogy adóügyben, dehogy! Csak beszélgetni jöttem. — Ismerem éu az ilyen beszélgetéseket, végrehajtás a vége! — Rosszul gondolja most az egyszer! Régi dolgokról jöttem beszélgetni. Mert hulló!Inon, hogy milyen eszes ember, hátha tudna valami Iámul- Ságon dolgokat mondani, nekem, a fiatalnak, No, ez jobb kezdet volt.
