Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-29 / 273. (2494.) szám

2 rraWttBfl-MAfi^AR-HlRliAP 1930 november 29, szombat van szó éti hogy a jelenlegi állapot további ve­szélyek bekövetkezését jelentheti. Elpanaezoltuk a népszövetségnél, hogy Szlovenszkóban és Ruszinszkóban általános­sá tétetett az összeirási Ívvel való népszám­lálás és ez a rendelkezés megsértette a tör­vény előtti egyenlőség, a hasonló elbánás el­vét, megsértette tehát a saint-germaini szer­ződés idevonatkozó szakaszait, amit pedig a csehszlovák köztársaság alaptörvényül is­mert el. Azt akartuk, hogy ezen az utón jöjjön el a jögsegély, amihez ebben a pillanatban szükség van. Erre a jogvédelmi eszközre is maga a csehszlovák kormány kényezeritett bennünket azáltal, hogy minden javító célzatú indítvá­ny mik figyelembe vétele elől elzárkózott. De csak ezen indokok miatt élünk petícióvá] a népszövetségnél, pedig már ma is van egy cso­mó adatunk, amit szintén kiteregethetnénk egy peticióban ég kéThetnők a megfelelő rendelke­zéseknek és utasításoknak a megtételét,_ mert végtére a kisebbségi jogokat tartozik a cseh- szlovák köztársaság kormánya is respektálni. . Visszaélések Hát kérem, itt csak egy pár visszaélést em­lítek meg, amelyek igazolják, hogy nemcsak principialiter, de tényleg is megsértették a tör­vényeket. Ezekre nézve például felhozom azt az esetet, hogy a biztosoknak a kinevezését még ma is ti­tokban tartják, hogy ne lehessen rekurrálni ellene. Hogy miért tartják titokban, azt könnyen megértjük, ha felemlítem, hogy a kinevezés a szlovák ligák ajánlatára tör­tént. Ezzel azután teljesen elárulták, hogy mi a célja a népszámlálásnak. A biztosok kinevezése nem a lakosság nemzetiségi kulcsának aránya szerint történt és nem tartja azt betöltendőnek a bel­ügyminisztérium saját rendelete szerint olya­nokkal, akik a kisebbségi nyelvet beszélik. Pél­dául a beregszászi járásban 80 százalékos magyar kisebbség van, ezek ellenére Beregszász vá­rosában 35 biztost neveztek ki, akik közül 18 nem tud magyarul. Ugyanez történt az ógyallai járásban és ugyan­ez történt Komáromban is, ahol 46 biztos közül csak kettő tud magyarul. De ott van Rimaszom­bat városa, ahol a kinevezett 19 számlálóbiztos között bünte­tett előéletű is van, ellenben olyan, aki a magyar nyelvet úgy, ahogy érti, csak 6—7 van. a többi nem tud ma­gyarul, de valamennyi prononszirozott csehszlovák, aki a maga nemzeti türelmetlenségének már számtalan példáját adta. És erre mondja a rendelet, hogy olyanokat kell kinevezni, akik a lakosság bizalmát osztatlanul bírják, itt kijelentem, hogy á Rimaszombat városába kinevezett 19 számlálóbiztos osztatlanul bír­ja az összlakosság bizalmatlanságát. A rimaszombati járásnál a legfelső közigazgatá­si bíróság kimondotta, hogy az .az álláspont, hogy 19.01 százalék a magyar kisebbség, nem állja meg a helyét é6 ezen az alapon nem foszt­ható meg az ottani lakosság magyar nyelvhasz­nálati jogától. A csehszlovák többséget 1921. után a rimaszombati járásban több szlovák köz­ségnek a járáshoz való csatolásával mestersége- s-en teremtették meg és így ezt figyelembe nem lehet venni. Azonban még a közigazgatási bíró­ság döntését is figyelmen kivül hagyja a bel­ügyminiszter ur és igv történik meg. hogy Rimaszombatban olyan biztosok fogják a népszámlálást végezni, akik nem értik a la­kosság nyelvét. Pozsonyban egyetlen magyar vagy német számlálóbiztos sincs De nem is lehet praktikusan keresztülvinni a népszámlálást, ha az illető nem érti a megszám­lálandó nép nyelvét. Pozsonyban a biztosok száma, 300. Egyetlen magyar vagy német nincs köztük. Saenceu van két tanár, egy csehszlovák lé­gionárius, ismert den uncián sok. De a legér­dekesebb, hogy Beregmegvébeo egy faluban kineveztek öt fináncot és egy másik faluban csendőröket uépszámláló biztosokká. Itt azután már nem is kell kérdezni, hogy a lakosság osztatlan bizalmát mennyiben élve­zik a kinevezett fináncok és csendőrök. A sovén udvartii jegyző agitációja Hivatalosan nem világosítják fel anyanyel­vén a megszámláltál, de abban megakadá­lyoznak bennünket, hogy mi végezzük el meg­felelő módon a felvilágosítást, mert amikor mi a megengedett utat és módot igén vb e- vesszük és törvényes utón magyarázzuk a teendőket, akkor ■ egyszerűen elkobozzák fel­világosító füzetünket. De ugyanakkor hivata­los közegek szabadon agitálhatnak. így az udvaréi jegyzi) a, Slove-usky Demiik-ben cikket irt arról, hogy a biztosoknak köte­lességük, ha valakinek nem magyar a neve, azt nem szabad másnak, mint csehszlovák­nak beír ni. Az udyardi jegyzőnek- ez az eljárása bünte­tendő'cselekmény és‘bejelentem, hogy ez el­len a jegyző ellen a bűnvádi feljelentést ha­ladéktalanul megteszem. Ebben az udvaréi községiben népszándáló biztosnak egy kiskorú cseh tanoncot tették, meg és . .népszámlálási biztos lett a csendőrnek és a fináncnak a fe­lesége. Hát kérem, ez egy igen érdekes jelen­ség és alaposan rávilágít az egész eljárásra. A zsidókérdés De a zsidókérdésre miért vetik magukat a hatalmi politika által titkosan vagy nyíltan támogatott lapok? Miért csábítják a zsidókat a csehszlovák táborba? Hát nem átlátszó po­litika ez? De hiába! Vannak szó}) számmal magyar vagy német zsidók, akik minden REGÉN? IRTA: MÓRÁI SÁNDOR Copyngfit bj? Pantűeon (74.) Délfelé át kell szállá ni a személyvonatra. Egy pályaudvaron állok, egyik kezemben az ideges rákkal, másikban a barna kartondo­bozzal, mikor eszembe jut, hogy nem tudom a nevét. Első pillanatban nem hiszem el, úgy tűnik, mintha csak elfeledtem volna. Ez már mégis csak nevetséges, gondolom, .s utazom tovább a személyvonattal. Az ember nem felejt el csak úgy minden további nélkül egy nevet. Nem tudom mennyire népes St. Malo, de fé­lek, hogy egyszerű személy leírás alapján ne­héz lesz megtalálni. Nem mondhatom, hogy egy nőt keresek, aki világosszőke és nagyok az orrlyukai. Több név jut az eszembe, egyik olyan jó, mint a másik, de most már kez­dem sejteni, hogy nem tudhatom, mert soha nem is tudtam a nevét. Éva a neve, gondo­lom, az egy patétikus név s kissé általános. Mindenfélére gondolok, beszélgetések jut­nak eszembe, reménykedem, hogy talán egy­szer, mellékesen elszólta magát, talán egy le- vélboritékon láttam a nevét, vagy egy koffer címkéjén. De nem kapott soha levelet, s a bőröndjein nem vettem észre címkét. A város éles, csípős városszagát mélyen Leszívom, a szag ismerős, elkábit és jólesik. Egy hordár elvezet a kikötőbe, a dokkokban vedlett, vörösre lekapart oldalú hajók lézen­genek, angol és holland hajók, a motorcsónak >deges robbanásokkal indul Dinard felé, a tenger, melyet itt smaragd,szintinek nevez­nek, büzhödten állóiig a duzzasztók keskeny betonpartjai között. A motorcsónak állomás­helyével szemben megtalálom a tengerész- otthont, melyet Dieutegarde olyan melegen ajánlott. A tengerészetthon tágas, de homá­lyos kocsmahelyiség, elektromos zongorával és bárral, s a lokálból csigalépcső vezet fel az emeletre, a vendégszobákhoz. Mindössze három ilyen szoba áll a vendégek rendelke­zésére, rövidebb időre is, mint megtudom a tulajdonostól, aki Dieulegardera csak homá­lyosan emlékszik. — Lakott itt mindenféle nép — mondja és feltárja a szoba ajtaját. Gyalulatlan deszkafai választja el a fülkét a szomszéd szobától, úgy látszik, egy nagyobb szobát osztottak ilyen módon ketté, s a fél­homályban egyelőre csak fülledt vazelin- és petróleumszagot vesznek tudomásul érzé­keim. Az ablak egy magas-falu, vaksi udvarra nyílik, közvetlen az ablak alatt nagy hordó áll, megtetézve szeméttel és hallejekkel. Be­csukom az ablakot és leülök az ágyra. Rend­szeresen kell dolgozni, gondolom. Holnap estig meg kell tudni, a városban van-e? Ha nincs, még mindig elutazhatom Brestbe. És Ventiinigliába, gondolom, oda miért nem utazom el? Végül oda is meg}' vonat, St. Se- bastianba is megy vonat, Liliébe is. A rákot a lavórba helyezem, egy kancsó vizet öntök rá. Lassan megnyugszik, ollóit összecsukja, megpihen. A deszkáinkat levelezőlapokkal ragasztot­ták tele. A levelezőlapok jeleneteket ábrá­zolnak a tengerészéletböl, találok közöttük Seemanusgruss-t Brémából és „'Un viéux loup de mer“-t Bordeauxból. Felfedezek né­hány izgalmas nyomatot, fürdőzo nőket és olyanokat, kik éppen mledérüket vetik le. Az ágy melleit egy kis asztal vazelines do­boz fedelébe illesztett gyertyacsonk áll, mel­lette cigaTettahamu hever 8 egy kevéssel előbb kioltott cigaretta. Felemelem a taka­rót, poloskák futnak széjjel, az ágylepedő megfélemlítés és fenyegetés ellenére is nyíl­tan magyarnak vagy németnek vallják ma­gukat. Kassán felállottak intelligens zsidók és ki­jelentették, hogy „csak a vallásunk zsi­dó, de magyar nemzetiségűek vagyunk44. Magyar az anyanyelvűnk, magyar a nemze­tiségűnk, mert ha zsidó volna az anyanyel­vűnk, akkor a héber vagy a jiddis-ny elvet kellene beszélnünk, ami voltaképpen defor­mált német és igy németet kellene beval- lanoin. Nemzeti érzésükhöz és nemzeti kultúrájuk­hoz ragaszkodó, magyar é? német zsidók ezen álláspontját követésre méltó példáinak állít­juk fel. Gyűjtjük a visszaéléseket Nem sorolom fel a további visszaéléseket, csak bejelentem, hogy mii erősen figyelünk és amikor a visszaélések nálunk össze lesz­nek gyűjtve egy halmazban, petícióval fogunk újból fordulni a népszö­vetséghez, mert hiszen azt várjuk, hogy lépésünknek meg is lesz a hatása. A népszövetség tanácsá­nak valamelyik tagja egész biztosan magáévá fogja, tenni a mi álláspontunkat és álláspon­tunk tekintetében az érdekelt állammal szem­ben nemzetközi érdekű vitát támasztván, el­következik az az eredmény, hogy eljut az egész kérdés a hágai állandó döntőbíróság­hoz, amely már eleve megadta a feleletet er­re a kérdésre 12. döntvényében. Azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssél egészen kimerítően foglalkoztam. Rámutattam arra, hogy7 a kormány célja elnemzet lenit és céljául felhasználni a népszámlálást. Jól kiválasztott biztosokkal, a fondorlatos technika útvesztői­ben el akarnak temetni egy-kétszázezer ma­gyar leiket Dönteni akarnak érzéseink felett és meg akarják azt jogtalanul korrigálni. Azt akarják, hogy a, revíziós mozgalom ellen adjon argumentumot a mi leszállított létszá­munk. Mi pedig békés és törvényes eszkö­zökkel rá akarjuk hirui a csehszlovák hiva­talos akaratot a népek örök békéjét létre­hozó revízió megteremtésére. Vigyázzon mindenki, hogy az ellenségnek vagy7 az elleti félnek ne segítse ölő a székerét tudatlanságával, gyávaságával vagy opportu­nizmusával és amit imég kimondani is re He­tes, nemzetátrulásá val. Ne féljetek magyarok* bátran tartsatok ki, váltjátok magatokat; min­den kísérlettel szemben magyarnak. A visz- szaéléssel való minden gyanút mindenki tar­tozik jelenteni. Gondoskodunk arróL, hogy az eset azonnal jelentessék az illetékes revizor-, uak, a járási főnöknek, az országos elnöki hivatalnak, a belügyminiszternek. Vizsgálatot és répa rációt fogunk követelni. Betekintést fogunk követelni az összáráéi ívbe a megszám­lált személy részére, hogy ő meggyöződhes- sek arról, hogy7 kívánsága értelmében lett-e anyanyelve, nemzetisége bevezetve. A kérdésre, a panaszra vizsgálatnak és e r ed mén y 11 ud a tő feleletnek kell jönnie. Te­hát ne engedjük magunkat elsikkasztani nem­zeti életünkből. Legyetek nyugodtak, hogy az Gallérját, ingátí"^; Pozsony - Bratislava, Zemská Banka - palota­önvédelmet teljesen kiépítjük. A bűnvádi feljelentéstől,.a miniszteri felelősségre vonástól, a legfelső közigazgatási bírósághoz intézendő panaszok, a népszövetséghez intézendő petí­ciók eszközeitől sem riadunk vissza. Ne féljetek, nyugdijaitokat el nem vehetik, fegyelmit nem indíthatnak ellenetek, a fize­tésben el nem maradhattok, adóitokat nem emelhetik, nem üldözhetnek és ha üldöznek, itt vagyunk, megyünk védelmetekre minden­képpen, amíg csak élünk, mert nemzetünket m'ég lassan ölő méreggel sem engedjük meg­ölni. Miután ez a népszámlálási politika mai asszimilációs formájában máris teljes valósá­gában kibontakozik, kihívja a mi ellenzésün­ket és miután nekünk lehetetlenné teszi, hogy ilyen igazság- és jogfosztó eljárást folytató kormánynak a költségvetés megszavazásával kormányzati eszközt adjunk a kezébe, a költ­ségvetés ellen fogunk szavazni. * A határozati javaslatok Törköly képviselő beszéde kapcsán a kö­vetkező határozati javaslatokat terjesztette be a Ház elnökének: Alkotmányrevizió 1. A köztársasági elnök jufaifeuimá szózatában kifejezett intencióval teljesen egyetértve a nem­zetgyűlés elhatározza az alkotmány revízióját s ennek előkészítése végett harminc tagú bizottságot küld ki, A bizottságot az arányiagos képviselet elve alapján választják. A minisztereik tagijai a bizottságnak., de szavazati joggal nem bírnak. Az előkészítése az alikotmónytörvény revízióját elő- a kisebbségi álláspontot is tartozik előterjeszteni. Az előkészítő bizottság munkáját sürgősen tartozik megkezdem és 1931. március lén köteles mint befejezett munkát a képviselőház plénuma elő terjeszteni. Házszahályrevfzió 2. A jelenleg érvényes házszabályok revíziójának előkészítése az alkotmány törvény revíziója ©!ő- készitő bízót [ságra bizatilk azzal, hogy ez a bizott­ság javaslatát 1931 március 1-én a kópviselőház plénuma elé- terjeszteni tartozik. Összeférhetetlenség 3. Az összeférhetetlenségi bizottság felhivatik, hogy az összeférhetetlenségi törvény javaslatát az összkonnány segítségével haladéktalanul készítse ej, egyben a minisztertanács elnöksége felhivatik, hogy, egyhavi határidő leforgása alatt terjesszen hiteles .kimutatást a képviselőház elé arról, hogy az egyes törvényhozók az államnál illetve melyik állami vállalatnál, vagy az állammal szerződéses viszonyban levő üzemnél vannok bármiként érde­kelve és érdekeltségük számukra mily anyagi előnyt jelent összegben is kifejezve. Minisztériumok hatásköre, bírósági törvények 3. A nenizetgyüliés utasítja az összk ormányt, hogy a minisztériumokról illetve a minisedé1 riumok egy7, esetleg több, régebben elkövetett, való­színűleg felderítetlen kéjgyilkosság i kísérlet nyomait mutatja. Ruhában végi gdii lök raj­tuk. Az elektromos zongora ébreszt fel. Meg­gyül jtom a gyertyaesonkot, körülnézek, hall­gatom a dübörgő haugokat. A zene úgy hang­zik fel ide, mintha vasbottal verné valaki odalenn a szobám padlóját. Valóságosan reng a szoba s a deszkafal mintha inogna. Egy csukló hang Albertét szidja, aki csirkefogó. Aztán táncolnak. Ez mégis különös, gondolom, s ujjheggyel lefricskázok a Csuklómról egy poloskát. Ren­det kell teremteni. Rend nélkül nem lehet élni. Ez egy jő hotel, Dieutegarde jól emlé­kezett, ez az igazi, tengerészotthon. Rendet kell hozni az életbe. Ha az ember engedi, hogy vonatok hozzák és vigyék, mint egy csomagot, melyre elfelejtetlek címet ragasz­tani - Holnap estére rneg Íveli tudni, a vá­rosban van-e? Este megy egy vonat Fárisba. Mit csinálhat most apára? Biztosan tudora, hogy éj még. A különös az, hogy nem érzek semmi fájdalmat. Vannak emberek, akik ilyenkor sírnak, a fogúkat csikorgatják, vagy nevetséges ajánlatokkal fordulnak mások­hoz. Ez a régi iskola. Az uj Iskola abban kü­lönbözik... De nem tudom megmondani, miben különbözik az uj iskola. Émelygek. A gyertyát, ahogy szoktam, egy gyufaskatulya fedelével eloltom. Az elektromos zongora jár még egy ideig. Részleteket tudok meg arról, hogy Albert mért csirkefogó. A szomszéd szobában többször nyílik az éj folyamán az ajtó. Egy hang azt mondja: — Te vagy az én édes Lilim, te vagy az én egyetlen aranyma­daram, én most kebledre fektetem a fejem és a te szemedbe nézek. Szebb a te szemed, mint a csillagok a Vörös-tenger felett. — Aztán sokáiig csend van. Később azt mondja egy hang: — Adjál lenn az asszonynak is valamit- . Ez egy tengerész, gondolom. Látta a csili a­- gokat a Vörös-tenger felett. Ez egy tengerész- ; otthon. Néha mászik valami arcomon, elsinii­■ tóm, mozdulatlanul fekszem tovább. Mikor az ■ erdő léégett, sirt, a gramofon mellett ült és • sírt a sziklák között. Igaz, miért nem vitte el • a gramofont és a lemezeket? Hajnalban csendesen lemegyek a csigalép­csőn. A rákot hónom alatt viszem, s a tulaj­donosnak csereüzletet ajánlok fel, húsz ciga­rettáért. és egy tál hagymalevesért eladom neki az állatot. Az ablak mellett ülök, egy hajóból, mely az éjjel érkezett, most szállnak le az utasok, a hajó neve „Southampton", egy nő zöldkockás utiköpenyben lassan jön le a hájólépcsőn, karján egy ideges selyem­pincsivel, egy öregasszonyt tol ószék ben emel­nek le a lépcsőn, s a daru óvatosan földre helyez egy nagy autót, melyet a selyempin- cais nő s egy fehérköpenyes sofför rögtön el­foglalnak és odébbgurulnak vele. Szemel az eső, de oly finoman, hogy7 az aszfaltot csak párával vonja be, mint a köd. Credit -Lyon na is, gondolom, mikor az első kanál levest, megmentem. Nézem a levest, fejem rázom. A két szó önmagától merül fel, semmiféle képzettár­sítás nem kiséri, mintha a szomszéd asztal­nál hangosain kiejtette volna valaki. Credit Lyonná is. Lecsapom a kanalat és ki sietek az uccára. A járda síkos. Credit Lyonnal®. A hajó lámpásai égnek, a lépcsőnél egy ke­mény kalapos ember áll, notesszel a kezében, s jegyez valamit. Nem néz fel, mikor hozzá­lépek. — Credit Lypnnais — mondom s megeme­lem a sapkámat. Pénzt akar váltani? Nálam is lehel — mondja fojtott hangon. Aztán füle mellé dugja ceruzáját, végig­néz: . — Ah. betétei vannak? Vigyázzon a ka­matra — mondja valamilyen járgonban. — Pince Broussais. Első ucca balra.

Next

/
Thumbnails
Contents