Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-21 / 266. (2487.) szám

1930 november 21, péntek. ^R\€AlMAfitARHIRLa& 3 HOGYAN ÉL ÉS KÜZKÖDIK SZLOVENSZKÓ SZLOVÁKSÁG LELKÉBEN „A LIPTÓSZENTMIKLÓS1 BŐRIPAR KIHALÁSRA VAN ÍTÉLVE" — mondja lufira András, a legmodernebb boripari üzem tulajdonosa - A miklósi gyárosok büszkék abhoz, hogy alamizsnát elfogadjanak — Nem segélyre, hanem becsületes paritásra van szükség ffaüoni Giesf httbler f garantáltan természetes, világhírű > gyógy- és asztaliviz! Orvosok . által ajánlva gége és bFonchia-katarrhíis ellen, gymor és bél-bajoknál, valamint gazdag kovasav tártál- mánál fogva hólyag- és vese-bántalmak ellene lg---------------------------­— A világháború előtt büszkesége vol­tunk a magyarországi iparnak — mondotta a 2uffa-gyár irodájában a oég szeniorja, Zuf- ía András. Hozzátehetjük, hogy a régi nem­zetgazdaságnak ez kizárólagos szlovák érté­ke volt, mert szlovák volt a gazda, szlovák volt a tőke és szlovák volt a munkás. A Zuffa-iroda falán a nagy alapitó olajképe, aki a törpe timármüihelyből gyárat vará­zsolt a Vág éltető vize mentén. A zipszer- kultúra közelsége ötlik föl az embernek, amikor ezt a generációról generációra foko­zatosan fölépített és kiterjesztett ipari kul­túrát látja. Mennyi szívósság, arravalóság, keméuy céltudatosság és tehetség kellett ah­hoz, hogy ez a kultúra a primitív kezdetből ilyen életerős sudárba szökjön s nyolc gyár kéményeivel még. a világpiacon is verseny­képes, jelentős tényezővé váljék a miklósi bőripar. A munka és a küzdelem ma is a régi tra- dic:ók hűségében folyik tovább a Vág men­tén, de ma már nem a továbbépítés jegyé­ben és a fejlődés növekvő perspektívájában, hanem ez már a fennmaradásért és az exisz tencia elemi védelmében vívott harc. Mert Li ptőszen tinik 1 ős hajdan virágzó, büszke iparának mostoha sorsot juttatott az idők változása. Hogy mennyiben jelentkezik ez a mostoha sors, azt mondja el az alábbiakban maga 2uffa András. „Már a probléma után vagyunk...** — Hogyan gondolkodik a mai szlovensz- kói gazdasági viszonyok problémájáról? — Már a probléma után vagyunk. Világ­válság van s újból infláció előtt állunk, ame­lyet nehéz lesz túlélni. A mi gyárunk még úgy-ahogy él, de keresetről szó sincsen. Mondják, hogy nem vagyunk életképesek, hogy visszamaradtunk. Ez nem áll, hiszen például a mi gyárunk nemcsak Miklóson, de egyáltalán a legmodernebb felsőrészkészí­tó bőrgyár. Á frankfurti Turner-gépgyár „kísérleti nyu- la" vagyunk: a gyár állandóan szállítja ne­künk uj gépeit, amelyeket mi kipróbálunk és üzembe helyezünk. Ismernek bennünket, tudják, hogy mi alkalmazkodunk a géphez, ügyeljük, észrevételeinket közöljük e így a teória és a gyakorlat nagyszerűen kiegészíti egymást. Gyárunk kapacitása nagy, de tel­jes egészében nincsen most kihasználva. — Mit állítanak elő? — Most tizenöt cikket készítünk — mindig az uralkodó divat szerint — a nehéz bőrtől a legtfinomabbig. Az export éltet bennünket. Tavaly az Egyesült államoknak szállítot­tunk, a nyersbőr Buenos Airesből érkezett ide s innen késztermékként ment vissza. Csak a racionális termeléssel tudjuk ellen­súlyozni a hátrányokat. Az egyik termék előállításához az I. G. Farben speciális, szint küldőit nekünk Németországból, amelynek kilója negyvenhat koronába került. Félévig dolgoztam vele s naponta háromszáz kilóra volt szükségem. Közben előszedtem régi re­ceptjeimet s ezek alapján én is előállítottam a szint, de kilóját nem negyvenhat, hanem tizenkét! koronáért. ' ;■ i Csak a racionalizálás segít, de a racionalizálás veszélyt jelent a társadalomra — Bafa nagy segítségünkre van, hatalmas áruátvevőnk s azonnal fizet, nála nincs rizi­kó. Bafa egyébként ideálunk, az ő termelési módszere a legjobb. Mi is áttértünk a ráció- ' nalizáciőra, tavaly még száztíz-százharminc munkást foglalkoztattunk, most pedig ötvenöt-hat­vanötöt ugyanazon kapacitás mellett. De hová vezet ez a racionalizálás? Hiszen.az elbocsátott munkások is az én fogyasztóim voltak s most, hogy keresményüket elvesz­tették, én is elvesztettem bennük a .fogyasz­tót.. De ez így mutatkozik mindén téren: a társadalmi fejlődés elmaradt a technika mögött, nem harmonizál vele.. A racionalizálásban ezért óriási veszély rejlik. A világháború előtt mi, a miklósi ipar, egyik büszkesége voltunk a magyarorszá­gi iparnak. A háború után azonban minden állam vám­falakkal vette körül magát s a heiyzet meg­változott. —- önök átköltöztek Magyarországra a há­ború után? — A Droppa-gyár Székesfehérvárra ment, mi pedig Újpesten alapítottunk fiók­gyárat az Angol-Magyarral és a Spódium­mal s az üzem kizárólagos birtokbavételére kétéves opciónk volt. Azonban: mi huszonhat vagont termeltünk, míg egész Magyarországnak csak busz vagon árura van szüksége. Magyarországon a rezsi is sokkal nagyobb, azonkívül erősen érezhető ott a protekció hatása is s azonfelül: a kereskedő ott mind gyönge lábon áll. Még idejében felszámol­tunk. Azonkívül nagyipar is kifejlődött fo­kozatosan Magyarországon, ott van például a Wolfner-gyár, amely már szintén exportál A tarifa áldozatai és visszássága! — Április végén vagy május elején nagy manifesztációs gyűlése volt a miklósi bőr­— Kértük a minisztert, ne 40—50.000 ko­ronás segélyt adjanak, amit az itteni cégek kapnak s ami mély dehonesztálás, hanem: tegyék egyenlővé a köztársaságban a vas­úti viteldijat s emeljék ezzel termelésün­ket a cseh- és morvaországi cégek pro- dnkciójának színvonalára. Továbbá köve­teljük: tessék az állami szállításoknál, az állami munkák kiadásánál igazságosan eljárni. Ha én vagyok az olcsóbb, kapjam én meg az állami szállítást. Adják úgy a zárt, mint a nyílt szállításokat a legolosóbbaknak, csak a konkurrenciaképesség legyen a döntő szem­pont és semmi egyéb. Tavaly és tavalyelőtt is a legolcsóbbak voltunk, nagy differencia volt köztünk és a másik legolcsóbb ajánlat­tevő között is, de a szállítást mégsem mi kaptuk meg, mert túlságosan olcsók voltunk. Azt mondták: „Lehetetlen ily olcsón szállítani/4 Kértünk erre a nemzetvédelmi miniszté­riumtól egy vizsgáló szakbizottságot, • amely megállapította és kijelentette: „Nem képzeltük, hogy Szlovenszkón ilyen modern gyár létezik." Kérdeztük: „Látták most a gyárunkat?" ,.Igen.“ „Hát akkor?" A. válasz: „Hivatalosan nem avatkozhatunk bele az ügybe, arra való az illetékes iölöttes, de nem-hivatalosan csak annyit mondha­tunk: nagyon szép,“ — Minderről eddig komolyan nem tár­gyaltak, a vasutügyi minisztérium hallani sem akar a tarifa nivellálásáről, holott más­ra, például zöldségre, gyümölcsre vannak kivételes tarifák. — A szlovák politikusok megfelelően kép­viselik-e az önök érdekeit? — Egyetlen szlovenszkói pártnak sincs fogalma a világkereskedelemről, a köz­gazdaságról. A politikusaink e tekintet­ben mind gyönge emberek. Tulajdonképpen nem ők az okai ennek, bár az évek folyamán már megtanulhatták vol­na a szűk sége seke t. — Milyenek a munkametódusaik? — Sok érdekes újításra jöttünk rá. Az­előtt például három-négy hónap.g tartott egy "bőr elkészítése, csak cserben volt tíz hétig,- most pedig egy hétig van csak benne. Minden csekélységgel kalkulálni kell s csak így, ilyen munkametódus mellett vált lehe­iparnak. Mutatkoznak ennek valami ered­ményei ? — Ez a gyűlés „für die Kata" volt. Mit követeljünk a kormánytól? Segélyt? Ahhoz túl büszkék vagyunk. Túl vagyunk politizálva s kihalásra Ítélve. A miklósi iparnak nincs jövője. Túlságos északon fekszik Miklós s egy-egy cég 80—100.000 koronával több vasúti fuvardíjat fizet, mint, mondjuk, egy königgraetzi gyár. Hamburgból Miklósra olcsóbb a fuvardíj, mint Bodenbachból Miklósra. A tranzité kivételes tarifát élvez, egy hét alatt itt is van az áru a gyorsított német tehervonato- kon. Ez a tariíális probléma lényege. — Az adókérdés? — Az adót illetően elég szépen bánnak most velünk, bár az adók viszonylag maga­sak. Az exportnál nagy nehézséget jelent az a körülmény, hogy számos állam kiviteli prémiumokat juttat iparának, ntig Csehszlovákia csupán a forgalmi adót engedi el. Magyarországon például öt százalék a kivi­teli prémium, mig Csehszlovákiában az adó elengedés bárom százalékot tesz ki. Az ex­po rlp rémi uinok tulajdonképpen a kereske­delmi szerződések megkerülését, kijátszását jelentik. tővé, hogy sok cikkben kiszoríthattuk a né­met konkurrenciát. Ne kedvezményt, csak Igazságos osztályrészt —- A szlovenszkói kedvezmény, az úgy­nevezett „slovenská vyhoda", nem kell ne­künk, hiszen különben is megkerülik, Varsó, november 20. Eddig ellenőriz­hetetlen hírek szerint Piísudski még a szejm összeülése előtt beadja lemondását az államfőnek és miniszterelnöknek he­lyettesét és volt katonai adjutánsát, Beck ezredest ajánlja. A marsall a jövőben ki­zárólag a hadügyminisztérium vezetésével Tog foglalkozni. Varsó, november 20. A kormányhoz kö­zelálló egyik könyomatos jelentése sze­rint a Bresztlitovszkban internált ellenzé­ki képviselőket a közeljövőben átszállít­ják azoknak a kerületeknek fegyházaiba, ahol az ellenük indított pöröket lefolytat­ják. BaiÜcki, Dragier dr. ét? Budois szo­cialistákat Varsóba hozzák, Korfautyí egy felsősziléziai íegyházba. Ez az átszállítás amennyiben a történelmi országok'beli cé­gek egyszerűen fiókot állítanak fel Szloven­szkón s igy mindjárt ők is részesülnek a kedvezményben. Én tudok konkurrálni a vyhoda nélkül is, csak adják meg nekem, aimi megillet egyebet nem kérek s nem akarok. Nem nyerészkedni akarok, csak fejlődése­met biztosítani. De ha „sohwarz auf weiss" azt látom, hogy a legolcsóbb vagyok és az állami szállítást mégsem adják nekem, más­képpen kezdek el gondolkodni. — Nem találná célravezetőnek az összes szlovenszkói törvényhozó összefogását ' a „közös tarifa-4ron't"-on és a szlovenszkói ipar érdekeinek a védelmében? — Az én érdekem az önöké is és viszont. Az érdekes beszélgetés után Zuffa András végigvezetett bennünket a gyár hatalmas komplexumán. Közel egy órát tartott, amig futólag megösmerkecLhettünk a tömérdek géppel és műhellyel, a magas nívóra fejlett bőripar ezernyi elappjával. Tanulságos óra volt, amely a laikusnak sok meglepetést ho­zott: boszorkányosán szellemes gépek, a modern bőripar bonyolult rafinériája és gyártási módszerének differenciáltsága e a kémia számtalan varázslata között láttuk többek közt, hogyan válik egy közönséges borjubőr pompás és divatos kigyóbőrré, me­lyet még a szakértő sem különböztethet meg a valóditól. Életrevaló ötletek és az egészsé= ges gyökérből fölfejlődött ipari tudás fölé­nye és biztonsága sugárzott szét a munka­termekben. Szinte fájdalmas volt az érzés, hogy ez a valóban életképes és nagyrahiva- tott ipari kultúra ilyen küzdelmes jelemhez jutott. . Hogy milyen küzdelmes ez a jelen és; mit veszített eddig Liptószentmiklő^, azt holna­pi számunkban egy másik tekintélyes liptő- szentmiklősi 'bőrgyárossal fogjuk elmon­datni. DZURANYI LÁSZLÓ. bizonyára nagyfokú javulást jelentene a foglyok életében, de nem bizonyos, hogy valamennyiüket elviszik Bresztlitovszk " ból. — Esztergomban adták át Serédi herceg- prímásnak a magyar érdemkereszt nagy keresztiét. Esztergomból jelentik: A ma­gyar érdem kereszt nagy ke resztjét, amellyel Horthy Miklós kormányzó a Szent Imre-év alkalmából tüntette ki a hercegprímást, kedden délben adta át Soródi Jusztinián dr. bíboros-hercegprimásnak Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az esztergomi primási palotában. Az átadási aktus után a herceg­prímás ebéden látta vendégül a minisztert. A legolcsóbb ajánlattevő nem kapja meg az állami szállítást, mert nem képzelhető, hogy Szlovenszkón ilyen modern gyár van November végén Genfien Midnek meg a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződési tárgyalások Budapest, november 20. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentésee.) A képvi- selőház külügyi bizottságának tegnapi ülésén Walko külügyminiszter bejelentette, begy a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés ügyében *' hónap végén a kjét ál­lam delegátusai Géniben megkezdik tárgyalásaikat. Bethlen miniszterelnök felszóla­lásában bejelentette, hogy a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződési tárgyaláso­kat eddig folytatják, amig .a legkisebb lehetősége meg van a megegyezésnek. PüsudsScl Hlfiiziitt és --- visszavonul Helyét újra Beck ezredesnek adja át—fi breszlttevszki foglyok sorsa

Next

/
Thumbnails
Contents