Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-21 / 266. (2487.) szám

4 TRSGAlA\AGtARHIULAP 1980 n»Tember 81, péntek. Jeritza, Bittér és Levitte érdekű, Vaugoin, Starhembergés Schober nem érdekli Bécset Riport a választások utáni, koránfekvő, félárbócra eresztett lobogója osztrák fővárosból Becs, november 20. Viiágkrizis g lokális vál­ság. Ezt hajtogatja ma mindenki az, osztrák fő­városban. Világválság és lokális krízis látszik az őszi nap méla bús sugaraiban sütkérező Schubert Ringen éppen úgy, mint a Kaertner Strasse. vagy a Marialnlfer Sírasse üres üzle­teiben. Majdnem minden üzlet vége adást, vagy kiárusítást rendez huszonöt, ötven, sőt hetvenöt százalékos árleszállítás mellett. A ke­reskedők íesrófolják a villanyt s félhomályban lesik, várják a vevőt, aki talán egyszer egy órában téved be az üzletbe. Nem használ az ordító reklám, nem használnak a német és an­gol nyelvű feliratok, mert az idegenek száma egyre csökken és a gazdag amerikai ritkább, mint a közmondásos fehér holló. Sajnálom ezeket a derék bécsi kereskedő­ket, akik ezerféle adó terhe alatt nyögnek és egyebet sem tudnak, mint sírni, visszasírni a régi jó időket, amikor még korona volt az osztrák valuta és nem volt Breitner, aki az utolsó garasukat is mesteri kézzel tudja belő­lük kiszorítani. Breitner ur derekasan műkö­dik, különösen az éjszakai éleire vetette rá magát. Neki köszönhető, hogy a bécsi színhá­zak, mozik és mulatók olyan fantasztikus ma­gasra voltak kénytelenek helyáraikat emelni, hogy a bécsi középosztály tagjai leszoktak az éjszakázásról éts inkább rádió mellett, családi körben töltik szabad estéiket. Breitner ur ér­deme, hogy a jókedvű, mulatós város hírében álló Becs ma a legszolidabb metropolis képét mutatja s éjfél után a megrögzött lumpok is csak nagynehezeu találnak nyilvalevö•lokálra. Még a moziknak is rosszul megy, aminek a drága helyárakon kívül a beszélőfilm válsága az oka. A beszélőfilm ugyanis itt is csalódást keltett. Hisz a filmek nagy része olyan limo- nádészerü, tartalmatlan és üres, hogy a közön­ség kezdi megunni őket. * A szín házaik egy jobb jövő reményében ve­getálnak. Egyedül a Johann Strauss Theater- ben en sülte Jutó Sisters című magyar operett­nek van sikere s- ez a siker ie főleg Biller Irén érdeme, aki néhány rövid hét alatt meg- büvölte a bécsieket Az utolérhetetlen, egyéni varázsu Biller Becs kedvence lett e a Sisters most tartott huszonötödik előadása alkalmá­ból a lapok ilyesfélét írnak róla: „A siker oroszlánrésze Biller Irént, a bájos magyar szubrettet illeti meg. Biller magával ragadja a közönséget és már most olyan népszerű, mint egy vérbeli bécsi sztár.“ ,,Rengeteg szá­mot kellett megismételnie, a közönség nem tud belelni vele.“ Nehezen hihető, de igy vau, a Johann Strauss Theatert egy magyar operett és Bil­ler Irén segítette ki a válságból. * Biboren kívül még mindig Jeritza az állan­dó beszédtéma. Ez az isteni hangú énekesnő legújabban Müller-öuttenbrunn „Bagage“ cí­mű kulcs regénye kapcsán vált ismét aktuális­sá. A könyv közönséges pornográf regény. Fő­szereplői egy Grete Lavina nevű énekesnő és egy Gráf Ferdinand von Schleim nevű arisz­tokrata. Ebben a két szereplőben Jeritza és férje, Popper báró magukra ismertek, a könyv szerzője ellen feljelentést tettek s a regényt elkoboztatták. Energikus eljárásuk eddig annyit eredményezett, hogy Becsben ma már úgyszólván mindenki elolvasta a re­gényt s az elkobzás elől megmenekült eredeti példányok egészen csinos összegekért cserél­nek gazdát a kézről-kézre vándorolnak. A „Bagage“ nagyon megtépázza Jeritza babérait, kiteregeti állítólagos szennyesét és sexuális életét olyan megvilágításba helyezi, amely csöppet sem áll jól a kekszemü művésznő ár- tatkuifczőke hajához. A bécsiek jóhiszeműsé­gére és jóakaratára jellemző, hogy nem hisz­nek Müller-Guttenbrunn urnák h úgy vélik, hogy Jeritza volt komoniája, akivel ismétel­ten pereskedett, tudatosan félrevezette a szerzőt. / * A harmadik aktualitás Leviné ur esete a bécsi rendőrséggé!. Ez a kiváló üz'éti érzékkel bíró óceánrepülő, kit Chamberlainnel egye­temben annak idején Prágában is fényes ün­neplésben részes i tét lek, kiruccant Bécsbe, megszállt az Imperiál-szálló fejedelmi lakosz­tályában, napjait javarészt a mesébe Illő, csudáé ékszereiről híres M.-n Roll lársuságá- hun töltötte és csak úgy ukvC-óo.. megbízolf 0gy szakembert azzal, hogy részére francia egy frankosok stancáját készítse el. Közben a ,.gyémántikirálynö melléknevet is viselő szép­séges May társaságában átrándult a Sernme- ringre is és várta, hogy a szakember leszállítsa a megrendelt árut. Charles Leviné vakmerő repülő, kiváló üzletember és ,,jó“ férj. hiszen ausztriai.tartózkodásának egyetlen napján sem feledkezett meg arról, hogy Amerikában ma­radt hitvesét legalább néhány soros lapon ne biztosítsa örök', szerelméről; de peche van, hogy pont azt a várost tisztelte meg kicsit ho­mályos tervei realizálásával, melynek rendőr­sége a népszövetség megbízásából a szövetség­ben képviseli államok területén fáradhatatlan küzdelmet folytat a. pénzhamisítóik ellen. így történt, hogy Levinét, számos európai állam legmagasabb érdemrendjeinek tulajdonosát, a semmeringi pályaudvaron abban a pillanat­ban kapcsolták le, amikor Miss Ball társasá­gában a velencei express egyik fenntartott el- sőosztályu fülkéjébe akart beszállni. Leviné most. a napsugaras Velence helyett’ a hűvösön elmólkedhetik a szerencse forgandóságáról és a szépséges Mabei vörösre sírhatja mélytüzű szemét. So ist das Leben . . . * Érdekes, politikával senki sem törődik. A választások lezajlottak, a bécsiek leadták sza­vazataikat s a többi nem érdekli őket. Vaugo- in, Starhemberg. vagy Schober távolról sem olyan érdekes, mint Jeritza, Biller és Leviné. A Ballhausplatzon, ahol valamikor a monar­chia külpolitikáját intézték, a szövetségi kan­cellár palotájában, patinás előkelőséggel be­rendezett, párnáé ajtókkal légmentesen elzárt termekben diszkrét tanácskozás folyik, mely­nek eredményét a választópolgárok majd unottan futják az estilapokban keresztül. Tei'nijei László. VITRIOL Irta: MÁRA!SÁNDOR Budapest, november 20. Az ápolónő vitriollal öntötte le hűtlen szerel­mesét ... úgy hangzik, mintha a háború előttj. béko lenne. Mindennek divatja van, szavaknak, ruhadaraboknak, az életnek és a. halálnak i-s: divatja van, mely változik, módosul és egy napon divat-janiul tan hat. A vitriol úgy ment ki a divatból, mint a darázsderék. Volt idő, ami­kor chie volt. A lugkő, a gyufaoldat volt a bé­kebeli c&elédtragédia eszközei, a vitriol a kis­polgári démoniasság jegye, az ördögi szenve­dély szimbóluma. A bosszúnak is van divatja. Az öngyilkosságnak is: lúgot kevesen isznak már, háború után sokáig divat volt a Duna. az­tán a gáz. a golyó, a kötél. Vitriolról alig hal­lottunk. Szinte túlzásnak tűnik. Később divat lett a zsarolás. A finom, hábo­rú utáni szerelmi zsarolás. A lapok gyakran Ír­tak hűtlen elhagyásról, perekről, melyeket a csalódott szende indított magasáíásu urak, ka­landos férjek ellen. A megtévesztett ara bosszú­vágyát- Dem a vitriolos flaska hütötte le, ha­nem az ügyvéd. A bíróság sorra elutasított •felpereseket, kik szerelmi csalódásuk ellenérté­két készpénzben jelölték meg, ötszáz pengőtől negyvenezerig, anélkül, hogy eszükbe jutott volna a csábítóra lövöldözni, vagy vitriolt lo­csolni: hány ilyen mocskos kis per bugyboré­kolt föl ez években a szerelmi mocsárból, perek, melyeket a bíró undorral utasított el, mintegy ujjheggyel tolva el az aktát és szólt: turpis cau&a. A szerelem, mely régebben vitriollal fecskendezett, tüzet és vért okádott, egyre gyakrabban változott turpis causává. Pénzt kért, csak pénzt. Szüzek pénzzel mérték föl leányságukat, arák tizenháromezeröt-száznyolc pengőben jelölték meg a fájdalom mértékét, melyet a férfi hűtlensége okozott nekik, férjes asszonyok tartásdijra pereltek nős férfiakat, e lehetőleg a férj volt a koronatanú, aki bizonyí­totta. hogy őnagysága állandó jellegű havi ja­vadalmazást élvezett. Ki ölt még egy nőért? Ki gyilkolt egy férfiért? Ha megtörtént, a védő, a legmodernebb pszichológiai tapasztalatokra hivatkozva, gyakran eredménnyel hangoztat­hatta, hogy védence elmebeteg. Csak az eszelős gyilkolt oly baga-tellekért, mint. a szerelem, csak a naivitás ugrott a Dunába: a kor sze­relmi botrányperei a pénz körül kavarogtak. A vitriol agy tűnt, mint egy Psylander-film a mo­ziban. A szerelmi bosszú korszerűsödött, civili­zálódott. A szerelmi alku, mely „szemet-sze­mért, fogat-fogért14 követelt, beérte pénzre át­váltott kártérítéssel, mintegy rokkantsági biz­tosítási tabella szerint. Egy tört házasság ára havi 300 pengő, egy tört szív ára egyszeri vég- ki elégit-éssel 500, vagy kevesebb. Idősebb emberek elcsodálkozva, szinte me­rengve kérdezhetik: ez van még, a vitriol? A szónak, üssetek agyon, vagy öntsetek le vit­riollal, levendula-illata van. ügy hat, mint fia- ker, Ylang-Ylang, Ős-Budavára, Kozarek. Úgy hat, mint a hamisítatlan, sz-ázpercentes békebeli szenvedély. Az ember, annyi mocskos rózsaviz- dráma után, melyet a kor szétfecskendezett, szinte elismerően bólint. Egy jóképű nő nem tűri el, hogy a férfi, a,ki udvarolt neki, s akit kegyével kitüntetett, elforduljon tőle, ts eszte­len dühében, fékevesztett fájdalmában vitriolt locsol a gavallérra, mindkét szemére megvár kit-ja, aztán mérget vesz be, s itt a nagy képes, békebeli szenzáció. Kissé divatjamúlt: szenve­dély van mögötte, melyet nem váltanak föl li­monádéra, se aprópénzre. Kétségbeesés van mö­götte, mely nem igényel kártérítést. Ez a tra­gédia s ez a bűn szinte „kispolgárinak11 tűnik ma, elegancia és stílus nélkül vadénak, e nagy­stílű papirmasé- és mozi-világban, ahol a szen­vedély és a szerelem legföljebb s leggyakrab­ban olyan konzekvenciákat vállalnak, melyek a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. A vitriol úgy tűnik föl, mint egy stilushiba. Talán a sze­relem is úgy tűnik föl, s legfőképpen a szenve­dély, mely százpercentes árat szab azért-, amit kap és ad s nem gondol az extázis pillanataiban a csődönkivüli kényszeregyezségre. Anélkül, hogy a bűntett földicséréséhez lenne kedvünk, szinte fölsóhajt az olvasó: ah vit­riol? ... a régi, szép, őszinte, békebeli vitriol! Mi vadultunk úgy el, hogy a szenvedélynek ez az elvadulása szinte emberibbnek tetszik, mint a civilizált, korszerű szerelmi üzlet? Ez a közép­kori „szemet-szemért11, ez a kültelki mozi-szen­vedély, ez az eszeveszett kegyetlenség nem azért hat időszerűtlennek, mert jobbak és szeli- debbek vagyunk, minit az időben voltunk, mi­kor a vitriol a szerelmi bosszúnak olyan pesti divateszköze volt, mint Spanyolhonban a tőr. —• nem mi javultunk, csak a szenvedély egyez­kedett, hígult, olcsóbbodott. Ki öl még. nagy­ritkán, szerelemből? Ez okos világban igazán csak a bolondok. Prága, november 20. A pozsonyi Concordia könyvnyomda és ki­adóvállalat nyomásában az elmúlt napokban egy hatvanuyolcoldalas füzet jelent meg, ame­lyet szövetkezett ellenzéki pártjaink közös par­lamenti klubjának népszámlálási bizottsága adott ki. A füzet csupán ötszáz példányban je­lent meg és a célja az,'hogy a magyarság párt­jai szervezeti, embereinek, a párttitkároknak s a pártsajtó munkásainak tájékoztatást nyújtson a népszámlálás körüli teendőkről. Különleges aktualitásán kívül iis maradandó értéket jelent a tartalmas füzet kisebbségi politikai irodal­munkban. Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő­nek, a népszámlálási bizottság elnökének lelkes bevezető szavai hívják föl a magyarság figyel­mét a népszámlálási aktus jelentőségére. „Az 1021. évi. eleő népszámlálás keserű tapasztala­tai arra tanítanak, hogy ne várjuk be ölhetett kezekkel a sok csapást, sok veszteséget, amely a magyarság sorait akkor harminc százalékkal ritkította meg. hanem vértezzük föl a, magyar­ság tömegeit a tudás fegyverével, világosítsuk lök !.!Íjékoz:;'*--nl: e'püiilyt és a/ agiltírók tör- j vőiiyeksztiiita lm: .••••*!,ru igyekezzünk, a Cseh I Szlovákiában élő magyarság helyét biztosítani' a nap alatt, — írja Törköly dr. — Meg kel! akadályoznunk, hogy a tízéves lusztriiniokban sorra kerülő népszámlálások a magyarság megismétlődő szedánjai legye­nek és minden népszámlálás alkalmával sokszázalé­kos veszteséget mérjenek rá. Meg kell őriznünk nemzeti birtokállományunkat emberanyagban is. Nem szabad káderünkből elvesztenünk egyetlen küzdő harcost sem. Tragikus a sorva­dásra szánt nemzet sorsa, s ha a népi&zámlálás minden alkalommal azt fogja számadatokban dokumentálni, hogy a mi nemzetünk létszáma mindinkább zsugorodik, ha bekövetkezik az a rettentő csapás, hogy a mostani népszámlálás abszolút számban és rálát,ivén nemzeti erőnk fogyatkozását fogja fü!tüntetni, úgy jelentékte­len törpe minoritássá süly-edünk s a világ köz­véleménye nem vesz rólunk többé tudomást. Befejezett ténynek veszi agóniánkat és időre számítja ki pusztulásunkat. Ha ellenben minden magyar bátran, hittel és hűséggel teljesíti szent kötelességét a nép- • /.ásulálás alkalmával, ha megőrizzük pozí­ciónkat. söl még meg is erősítjük azokat, bi­zalommal tekinthetünk a jövőbe.1* Az élőszó ismerteti a munka célját is: „Neon a széles tömegekhez szól ez a kis munka, hiszen csak kis példányszámmal hoztuk nyilvá­nOiSfiágra. Az a célunk, hogy '<párt&zerve>zeti em­bereinket tájékoztassuk minden irányban, őket tanítsuk ki teljes mértékben, hogy igy tudás­ban fölvértezve, irányitói, vezetői legyenek a népszámlálás kérdésében a magyarság politikai pártjaiban megszervezett tömegeknek.11 A kis munka két részből ál. Az első rész el­méleti jelentőségű, a népszámlálás fontosságá­val foglalkozik általában s az 1921. évi nép­számlálás tapasztalatait ismerteti behatóan. Ez a rész nyolc fejezetre oszlik. Nagyon sok érté­kes tudnivalót meríthetünk belőle. Megtudjuk azt, hogy az 1921. éves népszámlálás 155.000 magyarral, kerek 30 százalékkal csökkentette a magyarság számát. Megismerjük az 1921. éves népszámlálás elveit és módszereit, részletes tá­jékozódást szerzünk a népszámlálás nemzetiségi kritériumáról, a faji hovátartozás, az anya­nyelv, a szabad vallomás kritériumáról. Külön fejezet foglalkozik a zsidó nemzetiség problé­májával. Igen értékes az a fejezet, amely az 1921. évi népszámlálás nemzetiségi megoszlását tünteti föl pontos és részletes statisztikai táb­lázatokban. Különösen értékes a tízezren fölüli lakossággal bíró városok nemzetiségi tagozó­dásának kimutatása az 1910., 1919. és 1921. évi népszámlálás alapján. A második rész gyakorlati jelentőségű s az 1930. évi Junius hó 26-án kelt 86. számú népszámlálási kormányrendelet teljes szöve­gét tartalmazza. A 32 paragrafusból álló kormányrendelet pont jaihoz az instrukciók e a később kiadott bel­ügyminiszteri rendeletek alapján részletes ma­gyarázatok fűződnek, amelyek minden egyes kérdésben kimerítő felvilágosítást adnak. Tá­jékoztatják a magyar nemzetiségű megszámlá- landókat jogaikat és kötelességeiket illetően. Függelékként a magyarság népszámlálási tízparancsolata és egy összefoglaló fejezet csat­lakozik a munkához, amely elmondja, hogyan kell viselkednie a magyar nemzetiségűnek a népszámlálás alkalmával, mik a jogai és a kö­telességei? Ezt a fejezetet a Prágai Magyar Hír­lap múlt vasárnapi számában &zóról-szóra is­mertettük és tekintettel nagy fontosságára, új­ból is közölni fogjuk. Gyakorlati szempontból rendkívüli értéke a munkának, hogy végezetül az összeírás! ívnek csehszlovák—magyar nyelvű mintáját bemutatja és igy tájékozódást szerezhetünk a bonyolult összeiTáw ív huszonnégy rubrikájának kérdé­seiről. Egészen bizonyos, hogy a munka eléri célját s hasznos Útmutatásul fog szolgálni azoknak a pártszervezeti embereknek, akiknek föladata a magyar tömegek fölvilágositása s a magyar tö­megek érdekeinek megvédelmezé&e a népszám­lálás alkalmából. PROFIL ők ütköztek belém, még bocsánatot se kértek, bosszúsan fordultam vissza. Aztán rögtön megenyhültem, megbocsátottam, le­mondtam az elégtételről, mosolyogva álltam egy percig és néztem utánuk, eltűnődve, a liu és a leány után, akik nem akartak engem bántani, csak egy­szerűen nem vettek tudomásul, levegő voltam ne­kik, azt hitték keresztül lehet menni rajtam. De nem is vehettek észre. Egymás mellett jöttek ugyan, szembe velem, de az arcuk nem ugyanabba az irányba mutatott, mint a négy láb. A két arc egymás felé fordult, jártukban, ahogy beszéltek — egymás szemébe omolva, a két arc egy zárt kört alkotott, amiből nem vezet iránytű, jelzőlámpa és periszkóp a tülekedő külvilág felé. Az uccán való közlekedés szempontjából nem valami praktikus módszer. De mit tehetnek róla? Az embernek, ha szerelmes is, mindeníéle jönni- és mennlvalója vau, legfeljebb annyit tehet, hogy együtt jön és megy azzal, akit szeret s akivel legszívesebben nem jönne és menne, hanem leülne, lepihenne va’ahol, lehetőleg úgy, hogy szembe kerüljön a két boldog arc, hogy az égés zet lát­hassák egyszerre, ezerszer újra s ezerszer újra meggyőződhessenek, hogy a másik se lát, nem is akar látni egyebet, mint az én arcomat. Külön közlekedési rendeletet kellene hozni a számukra, vagy mindegyik pár mellé odaállítani egy külön rendőrt, oldalán kard helyett szárnyak­kal a vállán, pisztoly helyett nyilakkal, hogy vigyáz­zon rájuk. Az „érdekes" és „szellemes" vonal, a „sziluett", a markáns és kifejező „arcéi11, amiben, a grafiku­sok szerint, benne van a jellem, nem az ő műfajuk. Mit kezdjenek vele? A profilnak csak egy szeme van. Az is clőrcmc- rcd, nem látja, ami a közelében esik, valami ismeretlen, ostoba hóbort messzeségébe néz. mint az őrült lovak szeme, az ellenző mögött. Nyomorék dolog a profil, embertelen dolog. Bs megbízhatatlan is. Ha a másik arcfelet nem láthatom, hogyan higy jeni el, amit az egyik mond? A profil egys/eme bo­rús, ki tudja, nem nevet-e közben a másik profil másik ogyszeme? Két Jánus-nrc n két profil. A szerelem és a szeretet amatőrje szembe né z . — ábrázolják öt homlokzatban — a törtetés, az élet- harc, n haszon szakértője forduljon oldalt, öklelő orrát mutatva, arcélét, ezt a becsukott könyvet. Nyílt arc, nyitott könyvet mutasson. A profit emberét ábrázolja a profil. KARINTHY FRIGYES Az 1930. évi népszámlálás (Kiadja a szövetkezett ellenzéki pártok közös parlamenti klubjának népszámlálási bizottsága)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents