Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-21 / 266. (2487.) szám

2

,,pragaiA\a&^ar-h:iriíAI>

1980 Horftmber 81, péntek.

kW ' I /ff

különösen a szénpiacon katasztrofális a helyzet, mert az osztrák ipari szenet a külföld egyáltalán nem veszi már. A külföldi konkurencia napról-napra nő. A gépiparban a

gyárak foglalkoztatása szintén sok kívánnivalót hagy hátra, különösen az armakura- gyárakban és az emailiparban mutatkozik visszaesés, amennyiben külföldi rendelések alig érkeznek. A munkaadók máris kénytelenek a munkások egy részét elbocsátani. Az építőipar pang és a fapiac helyzete egyáltalán nem kielégítő. A kémiai iparról egyelőre nem lehet nyilatkozni, mert a szezon nem kedvez ennek az iparnak és lehetséges, hogy

tavasszal az állapotok újra megjavulnak. A textilbrancheban különösen a gyapotgyárak helyzete rosszabbodott, mig a gyapjuipar helyzete némileg javult. A konfekciód Ipar föllendülését egyedül a szezon magyarázza, ámbár az érdeklődés itt sem olyan méretű, mint normális években szokott lenni novemberben és december elején. A bőripar aránylag kedvező helyzetben van és a cipőgyárak teljes erővel dolgoznak.

(—per) Prága, november 20. A lakásprobléma parlamenti tárgyalásai folyamán elérte a mamuttöbbség tehetetlensége kulminációs pontját. A monslrumkoalició gépének szerkezete fölmondta a szó gálától s a parlament folyosóin komoly válságról, demissziókról beszélnek. S mindezt a legerősebb centralista cseh pártban, az agrárpártban dúló egyenetlenség idézte elő. Az agrárpárt, csakhogy elsőbbségét a parlamentben megmentse, szövetségbe lépett különböző kisebb frakciókkal. Ilyen szövetségese az agrárpártnak a cseh ház- tulajdonosok szövetsége, amely optimista számítás mellett legfeljebb 10—15 ezer szavazatot szállított Kodzsáéknak, de ennek fejében mandátumhoz juttatta exponensét, Kaías szövetségi főtitkárt.

A lakók védelme kétségen kívül igen komplikált probléma s annak igazságos rendezése is nagyon nehéz. Tény az, hogy a régi ház- tulajdonosok vajmi kevés hasznot húzhatnak házaik béreiből, de a másik oldalon nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy máról- holnapra nem lehet a régi lakókat minden védelem nélkül hagyni. Hogy ezt a problémát tizenkét év alatt nem sikerült egy végleges, több évre szóló törvénnyel rendezni, azért a csehszlovák kormányok felelősek, mert a lakásínségen elsősorban is az építkezési mozgalom hathatós állami támogatásával kellelt volna segíteni. A mindenkori kormányok ugyan óriási összegeket osztottak szét állami segély címén, csahogy az első években segélyekhez csali protekciós elemek jutottak, akik

tömeglakások, helyett fényűző villákat építettek saját céljaikra.

A mindenkori kormányok tossz politikája most megbosszulja magát. A cseh agrárpárt kénytelen a háztulajdonosoknak adott Ígéreteinek eleget tenni s a lakók védelmének radikálisabb és gyorsabb tempójú leépítését követelni. Jelenleg azonban nem is ez a fontos, hanem lényegbevágó az a fegyelmezetlenség, amely a parlamenti rezsimet is válságba sodorja.

A lakás problémával először az összes, koalíciós pártok embereiből álló lakásbizottság foglalkozott, azután tárgyaltak a koalíció hármas, ötös és kilences bizottságai. A javaslat szövegezésében megegyeztek a gazdasági miniszterek s végül is a minisztertanács az agrár Udizsal miniszterelnök elnökletével jóváhagyta a lakástörvény novellájának szövegét. Heves, kuiisszamögötti harcok után változatlanul elfogadta a képiviselőház szociálpolitikai és költségvetési bizottsága s tegnap már a plénum is riiegkezdte a javaslat feletti vitát. Az agrárpárt egyik szárnya azonban ezzel mit sem törődött, dezauválta saját miniszterelnökét és saját minisztereit (talán szándékosan?) s nem engedi a javaslatot letárgyalni, mig követeléseiknek legalább egyrészét nem honorálja a többi kormánypárt. A javaslat feletti vitát ennek következtében ma reggel sem folytatta a Ház plénuma, hanem a kulisszák mögött megkezdték, illetve folytatják a Kukban deli, ami az agráriusok és szocialisták közötti, eddig is igen feszült viszonyt még jobban kiél esitette.. A kulisszamögötti tárgyalásokról a következő részleteket, sikerült megtudnunk:

Udnsa! lemondással

fenyegetőzik

Az agrárpárt parlamenti klubja az általunk már ismertetett újabb módosító javaslatokhoz még tegnap délután is ragaszkodott. Amikor két agrár képviselő ezt Udrzsalnák tudomására hozta, a miniszterelnök kijelentette,' hogy abban az esetben, ha pártja ragaszkodik a módosításokhoz, a köztársasági elnök rendelkezésére bocsátja tárcáját.

Erre Kalasék engedékenyebbek lettek s csupán azt követelték, hogy a kisebb házak tulajdonosainál szállítsák le a házbéradót húsz százalékkal.

S?eífc fs fensreflefőrk

Czeeh népjóléti miniszter erről hallani sem akar. mert szerinte és Englis szerint is. ez 80 millió korona adóelengedést jelentene.

Czeeh azonkívül elégtételt kért a Falus képviselő részéről őt ért támadásokért, mert ellenkező esetben lemond.

Halast a házelnök a mai ülés elején tegnapi be- szédéérfe vendreutas.itot-ta.

A szociáldemokraták

kompromisszumot akarnak

A cseh és német- szociáldemokraták parlamenti klubjai ma délelőtt együttes ülést tartottak s hosszas tanácskozás után kijelentették,- hogy hajlandók volnának a házbéradót- tíz szá- ,szálúkkal, leszállítani, de, ennek, ^enérték^ül azévi 43 ezer korona, jövedelemmel bíró bérlőknek a lakbérét nem 1931 március 1-én, hanem osak julius elsején emelhessék föl 250 százalékkal.

Nincs megegyezés!

Az agráriusok ezt a kompromisszumot nem fogadták el, mire a baloldal figyelmébe ajánlotta Udrzsalpak, hogy teremtsen rendet saját pártjában s a kérdésről döntsön véglegesen a minisztertanács.

Rendkívüli minisztertanács

A rendkívüli minisztertanács délután három órakor ült össze és heves négyórás tanácskozás után megállapodott abban, hogy a lakók védelméről szóló eredeti törvényjavaslatban a következő módosításokat fogja a koalíció utján a parlament elé terjeszteni:

A házbéradót az 1914. évi bér alapján valamennyi régi háznál húsz százalékkal leszállítják, ezzel szemben a javaslatban felsorolt házbéremeléseket általánosságban 10 százalékkal csökkentik, vagyis, ahol tervbe volt véve 250 százalékos megengedett házbéremelés, ott 240 százalékos lesz az emelés stb., a kisüzemi helyiségeknél pedig egyáltalában nem engedik meg alak- bér emelését. A lakók védelmének provizóriumát a javaslattól eltérően 1931 december 31-én hosszabbítják meg. a minisztertanács eme döntését most a miniszterek saját pártklubjaik elé terjesztik jóváhagyás végett és megvan a remény arra, hogy ezekkel a módosításokkal az agrárpárt jobb szárnya is megelégszik és a javaslatot holnap a képviselőház letárgyalhatja.

M Oastríc-betriny egyre nagyobb méreteket ölt Franciaországban

Paris, november • 20. Az Oustric-botrány egyre nagyobb hullámokat vet. A párisi tőzsde két kulisz-szindikátupa tegnap megtette a feljelentést Oustric bankár ellen, akit holnap valószínűleg letartóztatnak. A szindikátusok elő t örése után Cheren igazságügyim iniszter tegnap konferenciát tartott legszűkebb mun- i ka tár faival és elhatározta, hogy a párisi tőzsdét teljesen megtisztítja az Oustric-féle alapoktól. A Tardieu-kormány állítólag azqn az állásponton van, hogy a 'parlamentbén nem ad föJvilágositást a botrányról. A. kamara ‘ talán még ma dönt ebben az ügyben és 'kardién reméli, hogy a radikális és szocialista frakció iriterpeliáioióját és kívánságait a ka- többsegé'^élvetiv'e*:.'’- ígg í ■.

IDEGEN

EMBEHEK

Rt 6 É ,V v

IRTA: MARA! SÁNDOR

Coo$rigfit by Paruficon

(67)

— Ez az élet? — ismétli végtelen megvetéssel. — Ez ostobaság, nem élet. És máshol? Ki megy máshol erdőbe? ...

Kezelőjével megtöri! szemét, egy gyufa- szállal árnyékot ken szeme alá az erdei koromból, melynek egy szemcséjét a homlokomról emeli le ujjheggyel, s lassan felhúzza a. gramofont. Sóhajt. A lemez nyávog, folytatja a dallamot ott, ahol a tü megállóit, mikor lejárt a gép rugója. A néger bánat szólamai úgy vinnyognak most, mint egy breton temetési ének.

★

Ez volt a tűz. A levegő napokon ál olyan fojtogató marad, mintha nem szellőztették volna ki a tájat. A kihűlt korom savanyu szaga berágja magát bőrünkbe, ruháinkba, a víz is koromszagunak tűnik, de lehet, fiogy ez csalódás. S még valami marad vissza a nagy égésből, nemcsak a levegőben, hanem bennünk is. Napokig fanyalogva járunk, az esti séták megrövidültek, kerüljük az erdő helyét, a lány szűkszavú és ingerlékeny. Uj pihenőhelyeket keres a parton, önállósítja magát, s a gramofont minden délután magával hozza, talán csak azért, hogy ne kelljen beszélni. A gramofon untat, mert nincsen sok lemezünk. De lehet, hogy néki éppen ez a néhány megunt dallam mond mindig valamit, talán mindig ugyanazt, ha az ember valakinek társaságában gyakran hallgatott egy dallamot, akkor a zene megelevenít emléket, az ember hallgatja és tisztán, élesen lát egy személyt, egy szobái, egy helyzetet.

Ez rnég nem az udvariasság, mint Emilé mondaná, ez az uj hang közöttünk, inkább csak fáradt és rosszkedvű. Minden hangulatot tisztelek, s ilyenkor elmegyek az níjából. Néha egyedül kószálok e! egész délutánokra ,Sf. Jcan du Dói guba, egyszer Morlaix-ba is. Csak benn a városban veszem .észre, hogy nincs elég pénz nálam a visszaútra, gyalog fajútok haza s csak késő éjjel érkezem a telepre. A kertben vár, magánkívül, feldultan, kétségbeesése már túl van az aggodalom indokolt és jogos határain, s forralt bort kell innom, mert éjszaka állítólag jeges szél jár, s valószínű, hogy halálra fáztam. Madame Dieutegarde, aki a forralt bort készíti, jóindulatúan szemléli az aggodalomnak e feltűnő kitöréseit, s én is meg vagyok lepve, kissé zavarban is vagyok. Mellém ül, a kezem szorongatja, csupa féltés és nyugtalanság, lázasan meséli el, hogy mit csinált délután, már hat órára várt, s aztán éjfél lett, minden órával erősödött a szélvihar. A melodráma, az aggódó kedves szerepe láthatóan tetszik neki, s mikor szelíden megjegyzem, hogy teli- hold van, az utón különben sem lehet eltévedni és a szélviharból nem vettem észre semmit, panaszosan és szenvedélyesen tiltakozik, s azt kérdi, nem hallom-e, mint bőg a tengeren a vihar? Csakugyan, nem hallok semmit. Az éjszaka derült. De nem vár választ a kérdésre, délután breton főkötőket vásárolt, most felpróbálja, s megértem, hogy valami olyasmit képzelt el a várakozás ideje alatt, mintha én a viharban küunrekedtem volna bárkámmal a tengeren. Fel akarom hívni figyelmét arra, hogy nincs bárkám, — de annyira örül önmagának, szenvedélyes kétségbeesésének, a viszontlátásnak, hogy inkább hallgatok.

— Nem volt pénz nálad? — kérdi később s a hangja tele van mardosó önváddal.

— Nem — mondom. — Éppen erre gondoltain útközben. Hallgass ide, van nekünk még pénzünk? Most már ideje erről is beszélni ...

De erről „is" beszólni annyit jelent, hogy még sok mindenről ideje beszélni, s ijedten elhallgatok, mint aki nagy veszélyt idéz fel szavaival. Izgatottan esik a szavamba. Mit gondolok, még sok pénzünk van. Alig két hónapja, hogy itt vagyunk. Elképedve nézek rá. Két hónapja? Talán inkább az lep meg, hogy ő tudja számon tartani az idők S különben is, mondja, nem érdemes terveket faragni, még tart a nyár.

Dieutegarde hajnalban háromnapos halászatra indul,, s ő úgy beszélte meg, hogy mi is vele megyünk, már össze is készítette, ami a három napra kell, amíg én oda voltain. Három napig a tengeren leszünk, a ő nagyon örül ennek, kissé fél a tengertől, de Dieutegarde megnyugtatta, hogy a bárka

nagy és ez az idő a legcsendesebb. A viharról, mely állítólag künn bőg a tengeren, már megfeledkezett. Hajnalban indulunk, az apállyal.

Ezen az éjszakán nem alszom sokait, nyitott szemmel vackoiódom a matracon, arra gondolok, hogy még nagyon sók pénzünk van, de talán mégsem annyi, hogy egy napon ne fogyjon el, talán már a közeli napok, vagy hetek egyikén, s minden, amit gondolok, formátlan, nevetséges ötleteim támadnak, életem végéig mégsem maradhatok ebben a faluban. S a halászmesterséghez nem érzek kedvet, se hivatást. Ébren várom meg a hajnalt, hallom Dieutegarde lépéseit a ház előtt, most akasztja le a hálót a kerítésről, csendesen kimegyek, megtudom, hogy öten leszünk, három halász és mi ketten a vendégek. Messzire megyünk, Roscoffe , mögé, egy nagy vitorlás bárkával. Ez az utolsó nagy halászat ezen a nyáron.

Elindulunk a nagy bárkával, még szürke a tenger, az apály gyorsan visz és friss szél jár. A bárka közepén matrácok hevernek, a két halász a hálókat veti ki s Dieutegarde őrzi a kormányrudat és vitorlát A bárka nagy, beillik kisebb hajónak is, a fedélzetről lépcső vezet le egy hajszaga odúba, itt meg lehet aludni éjszaka, ha zápor ér. Izgatottan rendezkedünk el, jó helyet készítek magunknak a kormányrúd mellett matracokból, távol a hordóktól, melyek a zsákmányra várnak s büzölnek a kátránytól. Gyorsan visz a szél, s amire feljön a nap, már nem látjuk a partot. Könyvet hoztam magammal, de három napig nem jutok hozzá, hogy felnyissam. A munka monotón és megerőltető, déltájban eláll a szél, s Dieutegarde két társa a bárka körül kivetik a hálót.

Most nem marad .más hátra, mint várni a szelet, a bárka mozdulatlanul áll a vizen, mintha lehorgonyozták volna, a halászok lefeküdtek a halszagu odúban, inért ott hűvösebb. Nem látni mást, csak a napot és a tengert. Ebből a csónakból elképzelhetetlenül lömegszóriinek tűnik a tenger, • s először érzem ezt a szót, hogy: „végtelen", — s ide- küiin, nyílt tengeren, a víz. tiszta ós átlátszó, sötétzöld. A hálók lassan megdagadnak. Dieutegarde a vitorla alatt alszik. Sok almabort hoztunk, kenyeret, szári lótI • halat és füstöli, nyers sonkát. A nap ereje itt, a viz színén, sotkíkal közvetlenebb, mint a parton, fürdőruhában heverünk, a csend felfoghatatlan suttogva beszélünk csak és mozdulataink is óvatosak, áhitatosak. Néha beugróm a tengerbe, s kő ül úszom a hálókat és a csónakot. A mély vízben nyugodtan. s félelem nélkül terhpózok, oly tiszta a tenger, mintha a világ teremtése óta nem vegyült volna belé semmi szennyes, idegen*

Alkonyaikor megfeszül a vitorla, a hálókat bevonják, S most nekilátunk a munka véres és piszkos fejezetének, görbe késekkel, hasítjuk le az apróbb halak fejét, a nagyobbakat tengervízzel telitett hordókba dobáljuk,- Dieutegarde specializálja a rákokban magát- s szenvedélyesen tördeli ollóikat. Sietni kell, ha evezés nélkül akarunk mesz- szébbre jutni, hogy az éjszaka előtt még egy fogást csináljunk, az alkonyat órájában, mikor legjobban, húznak a halak. Még nem ment le a nap, mikor a második fogás is a hordókban nyüzsög, s Éva újságpapíron fel- teriti a vitorlarud körül a vacsorát.

A sötétben mind az öten egymás mellett szorongunk a keskeny oldalpadon, a vitorlarud csúcsán és csak égy ólajlámpa, a halászok régi fogásokról mesélnek, s utazásokról, mikór égy ilyen bárkával hétszámra elc9áva- rogtak á vizén, fel ’az angol partok mellett, viharokról és szerencsés megmenekülésekről. Mind a ketten fiatalok, s egynegyedre dolgoznak Dieutegarde-al, aki már mester, s különben is övé a háló, s ezért két részt kapAztán a csillagokat nézzük, az éjszaka hűvös, de nem kellemetlenül, a szél elállt. Reggel még messzebbre megyünk, mondja Dieutegarde és legöngyöli a vitorlát, Istennek ajánl minket s lefekszik a bárka orrába aludni, a hordók közé. A kél legény is lemászik az odúba. Vastag takarókba burkolva, ébren fekszünk a matracokon,, a viz néha ránt egyel a csónakon, halk loccsanással billenti meg. csak annyira, mint a dajka a bölcsői, mikor már elfáradt'a rihgatásban s maga is álmos. Éva büszké és tiinfcs kedve aludni, halkan beszél, s olyan mozdulálfal mutatja a tengert és a csillagos eget,-mintha mindezt ö fedezte volna fel, s: másfelé a világon nem is hallottak volna .soha ilyesmiről.

Három napig utazunk igy, s Dieutogarde elégedett az eredménnyel; öt nagy hordót töltöttek meg a -hálók rákkái és hallal. * alko nyal óta hazafelé tartunk.- (Folytatjuk.!

Palotaforradalom a kormánykoalícióban

a lakbérnoveíla körül

lldnsa! és Cselt lemondással fenyegetőzd!!, de a rendkívül minisztertanács létrehozta a kompromisszumot