Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-02 / 250. (2471.) szám
1980 noremdMr 8, Taaántaip. T'RXGAIvMaG^AR-HTRMP 15 t ■SzmHÁz-Körr^v-KaLTC ira „Harangjáték“ Magyar Bálint versesköiete — (Kiadta a Vasárnap Irodalmi és Nyomdai Müintézet Aradon) Csehszlovák Légióbank Prága Banka éeskoslovensk^ch légii AlapISke Ki 70,000.000.— Távirati cím Leglobanka * fartalékok Ki 64.550.000.— 4 kirendeltség Prágában és 11 fiák Cseh- és Morvaországban, Szlovensxkén éa Podkarpataká Kosban Fiókok: Beréhovo Bratislava, Koilce, Nővé Mesto n. V„ Piettany, Poprad, Zvolen. Afftllált intézetak: Bardiov, Cbost, C iynorany, Cop, Giraltovce, Holié, Hronsky Sv. Krií, Humenné, iriava, Jsains Rozmárok, Komárno, Kosino, Kral. Chlnmec, Krompachy, Luconec. Malselcy, Miohalovce, Modry Kamen Moldava, Mukacevo, Nitra, NovéZámky, Oalany, Parkán, Plesivec, Poprad, Preiov, Rachov, Rím. Sobota, Roznava, Sahy, Saitin, Secovce, Sevlus, Sniaa, Spifakí Nova Vas, Spifalcé PodHradie, Spifaké Vlachy, Svai java, Taiovo, Topolcany, Tornala. Trobiiov. Turia, Ub, Skalica, Uihorod, Veiké, Kapufany, Veiké Lévára, Velkf Meder. Vráble, Vranov, Zlaté Moravce, Zeliezovce és Zilina. Idénybeli váltófizietek: Popráé-állomás, Sliac ffirdö, Stary Smokovoc, Strbské Pleeo, Tatr. Lomalea. Külfóldi afflllált intézetek: Jngoszláviában: Komercijalna Banka d. d. Zagreb én fiókja Ljubljana. A bolti államokban: Lavijaa Privatbanka, Riga Mindennemű bankfizlet gyors és pontos lebonyolítása. Az erdélyi irodalmi élet hasonlithatatíaiiibl nagyobb gazdagságira vall, hogy ott az úgynevezett vallásos költészet is nyomdafestékhez juthat, mig nálunk a költészetnek ez a fajtája alig is jelentkezik. Ennek a költészetnek egyik leghivatottabb képviselője kétségkívül Magyar Bálint, a sza- niszlói költő-plébános, aki „Harangjáték" címen megjelent könyvével immár a hatodik kötetét irta meg. Mielőtt e kötetének érdemleges bírálatába bocsátkoznék, el kell árulnom, hogy Magyar Bálintot mi adtuk Erdélynek. Első és az ifjúi ihletsóg lázában született öt- vösmüvészetü verskötete, a „Kincses éjszakák", ugyan Szatmárnémetiben jelent meg, de ezután csakhamar Ungvárra vezette a Gondviselés, ahol a világháború iszonyú lelki benyomásai alatt bomlottak ki szivéből és fantáziájából a háborús költészet legszebb megnyilvánulásai, amiket két kötetben adott ki. Az egyiknek címe: „Fehér köntös a vérmezőn", a másiké: „Katonák". A két kötetet időrendben megelőzte a „Kincses éjszakák" c. kötetének méltó folytatása, a „Bíboros hajnal", melynek tartalma azonban jórészt már Ungváron Íródott. Ezt a Szent Ist- ván-Társulat adta ki 1914-ben, mig a költő legelső munkája, mellyel mint műfordító jelentkezett a nyilvánosság előtt, „Francia költők" címmel még 1911-ben jelent meg. Ezzel a költő már akkor igazolta, hogy költészete irányvonalai a francia vallásos költészet felé húznak. Ennyit tartottam szükségesnek a Magyar Bálint költőd múltjának eseményeiről előrebocsátani, hogy bírálatom elkövetkezendő megállapításait ezekkel alátámasszam. Erre azért van szükségem, mivel úgy a „Kincses éjszakák", mint pedig a „Bíboros hajnal" a költő vallásos, nem anyi-ra egyházi jellegű, mint inkább a világi élettől némileg elvonatkoztatott költői elindulásának két erős határköve. E két kötetében a költő a magasaibbrendü emberi érzelmek, gondolatok és eszmék légkörét állandósítja. Nem paposkodik, mert amiket mond, minden keresztény ember mondhatja, ha azzal a hittel tudja elmondani, amellyel Magyar Bálint megalkotta. Ez a hatalmas hite, úgy a fönMges jóban, amelyért él, mint a saját elhivatottságában, amelyért él, maradék nélkül megnyilvánul. Innen származik aztán az a szemérme* elzárkó- zottsága, amely költészetéinek kirobbanó megnyilvánulásai elé tilalomfát állít. Magyar Bálint nem azok közé a lírikusok köze tartozik, akik fájdalmas jajkiáltások között tépik föl bordáikat és szivüket azon véresen mutogatják meg a világnak. Ellenkezőleg, ő inkább bebugyolálja a szivét és érzelmeit halk húrokon pengeti el, mintha a homlokára lenne írva: Mi köze a világnak ahhoz, hogy én is szenvedek és mi köze ahhoz, hogy menyit 'szenvedek? A „Harangjáték" ie ezt igazolja. A Magyar Bálint harangjai játékosan szép hangokat hallatnak. Vigyáz arra, hogy semmi több ne kerüljön egyéniségéből nyilvánosságra, mint ameny- nyit az egyházi méltóság és az emberi szent szemérem megenged. Ebben pontosan ellentéte Mécs Lászlónak, a szintén pap-költőnek, akit pedig a legigazabban akkor jellemeztem, amikor azt mondottam róla, hogy „Mécs László csak azért nem követ el életében semmi szégyenleni valót, mert attól fél, hogy egyszer megírja." Magyar Bálint mintapap. Annyira az oltáré, hogy bátran lehtne kitárulóbb. Lehetséges, hogy ezzel a kitárulással uj lángot vetne s amikkel jelenleg meghat, azokkal lelkesítene, amikkel most gyönyörködtet, azokkal fölmagasztositana és amikkel ma kibékit, azokkal magával ragadna. Magyar Bálint azonban ezeken a szándékokon sohasem gondolkodott. Legalább is költeményei erre engednek következtetni. Az a világ, amelybe hivatása örvényein át eljutott, kinzásos önmegtagadások törvényeit irta elő számára és a költő keresztényi ádázát ossággal úgy vette, ahogy írva vala. Magyar Bálint nem panaszkodik, nem lázadozik, hanem fejet hajt. „Oh magányom, mérhetetlen titok!" — mondja a költő, mindjárt bevezető versében, „Végtelen kincs társtalan életem!" — állapítja meg a második sorban és ahelyett, hogy fölsima benne az örök ember ösztöne, ahelyett, hogy följajdulna benne a kor megkinzott lelke, az égre néz és fél- mosollyal fejezi ki élete problémáját, amikor igy ir: „A társtalan első Adám vagyok, ki még az Ur ölében álmodom". Magyar Bálint ezezl az életbölcselettel indult el ismét — tizenháromévi hallgatás után — költői utjain, mellyel már eleve megakadályozta a világi élettel való minden lehető összeütközését. Nem is vágyik a világra. „Találkozásom van •oksior magammal", Írja egyik nagyon szép versében, majd igy fejezi be: (Sietek, futok valaki után. A sietőn s a másikon, ki ott megy. Egy mozdulat és egy ruha: ruhám. Jövök éjféltájt messze valahonan S a kisajtóban ott várom magam — Ugyanegy vándorköpeny rajta s rajtam. Ai arca: arcom, a haja: hajam.) Ezek után nem csoda, ha a sorsába való az a szép keresztényi belenyugvás különösen megihlette őt. „A cél felé" cimü versében például igy ir: „így kezdtem. Királyfi voltam, Majd királyként törvényt tettem, Uralkodtam, parancsoltam, Mig magam is rab nem lettem, ügy sem volt rossz, szót fogadtam, tettem gazdám ő kedvére .. Szeme az oltárra tapadt valamikor és nem tudja róla levenni. Boldog azonban, hogy nem veheti le, mint amenekülő az oltalom alatt: boldog és ezt a boldogságát a mi prózai elménkkel és szivünkkel is elhiteti. („Hagyomány.") Magyar Bálint az élet magasabbrendüsógében való hitét „Negyven év" c. versének kibékítő hangjaival érzékelteti. Magát például szálfának tartva egy erdőben, írja a következő szivbemar- koló sorokat: „Hivatásom, töm jón es OHvám, Úgy is lehet, hogy még nőni való — ügy is lehet, most választja ki tán Árbócfának egy erre jött hajó!" A nagy kibékülésnek vaskos kifejezői: „Az én vérem kelyhe", az „így volna jó" c. verse: („Száraz ágból lenni piros hajó, Ügy vinni a jót, az volna jó, Újra menni-menni az volna szép ... Nem merülni mélybe, nem törni szét...“) vagy a „Homályos templombelső", az „Atyai kéz alatt", „Magam átadása", „A halál illatával" c. értékes alkotásai. Mint minden lírikus, Magyar Bálint is nagy előszeretettel bölcseikedik. Az a véghetetlen le- higgadás, ami ebben jelentkezik, a maga nemében páratlanul áll a lírai költészet terén. Ilyenek: „A származás titka", „Reggeli ©été", „Szavak magam felől" c. versei. „Ha szót mondok magam feltfl: Nem kezdem igy: Testvér, ez van velem, Csak valahogy minden előkerül." E három verssora egyébként azt is Igazolja, hogy a költő nem ax az önvallomása* lírikus, akit keresni szeretnénk benne. Kereken ki ie jelenti ezt „Jelhang" cimü versében, ahol igy „Életemben semmi lopott, hamis Magamé, ha van, a varázsa is. Vonzani is csak engem vonz csupán: Reggelt a nap, delet a délután. A magában érett az íresebb: Azért soha senkié nem leszek. Mindenkitől különvált névtelen, A dalban is lehajtom fejem. Ha kettő kell, én kettő is vagyok: Egy, ki szólok és egy, ki hallgatok!" Egyedül a családjával érzi magát szorosan összetartozandónak. Azokkal is, akik megboldogultak, azokkal is, akik élnek. Csupán ennyit enged meg magának, mintha azon a két önmaga-lényén kívül (akit oly sokféle vonatkozásban és alaki minőségben megírt) csak ezek lennének, akikhez bizalommal és kitárulón köze- ledhtik. Egyébként kedves szomorúsággal feddi meg a saját Életét, amelyet megszemélyesit. És talán ez az egyetlen szemrehányó zokszava, az is szelíd, mint az örök jóságé. „Gyanakszom az életeimre" c. versében a többek között igy ir: „Anyám drága, te szent, nagy Élet, Megterhellek gyanúmmal téged. Hogy tulnagyon, nagyon szerettél S ma se hiszed, hogy eltemettél! .. Lírájának különben (az előbbi köteteitől el- térőleg) a kettős — vagy többes — Én a vezér- gondolata. „Több élet" c. versében is ezt fejezi ki, mikor igy ír: „Úgy álmodom mindig, hogy több vagyok És igy látnak a boldog csillagok. Bár nem viszek sorsot, mint ős, tovább: Kiforrasztom száz élet uj borát. Bár apának nem hiv gyermek soha: ős leszek, mint az első orgona!" Leiró költészetének alapszíne is hasonló lírájához, amennyiben itt is a végtelen nagy belenyugvás és boldog szemlélet ecsetével dolgozik, (..őszi dal", ..Régi kolostori kép", „A vak férfiről".) Külön kell kiemelnem a Magyar Bálint kötetéből a „Sürü ködben, mélység felett" c. vertr- eiklust. A [©tompított hangú nemzeti fájdalom riadozik benne, de oly egyéni művészettel talál kifejezést, melyhez hasonló eddig tudtommal az utóbbi tiz esztendő magyar költészetében nincs. Méltatás helyett csak pár kikapott versszakot örökítek meg: „Nem jó a mi csendes beszédünk, Nem jó a mi sok szép szavunk. Nem kellene semmitse kérnünk Onnan, ahol semmik vagyunk! Napszálltaikor felénk köszöntik Olykor a szép jóéjszakát, Nem kellene visszaköszönnünk. Mig mindenért ránk hull a vád! Jó szónk alatt nyirják a nyájat, Azalatt gyűjt másnak a méh. Jaj hull, víz jön: testünkön árad, Mi állunk a szélvész elé. Minden napunk kaloda, várta, Szavunk mégis jó, semmi más. Jót mondunk és gonoszul pusztul, Meghal bennünk az — Óriás!** Vagy ez: „... Hirdessétek: Nincsen vége! Van kenyerünk, bár kevesebb; Nem rogyásig, de van borunk! Vagyunk, amig magunk előtt Alázattal leborulunk! Vágytunk: Te, én, ezer másik ... Vagyunk: A víg, a megzavart. Vagyunk: Az, ki harsonázik. Az is, ki szólni — csak akart. Vagyunk: A jó, a szent, a rossz, Az is, ki százszor elveszett, De bennünket, bár éjszaka, Bár csak egyszer — mege miegei...“ * Magyar Bálint verskötetének egyik ciklusa a „Népem között* címet viseli. Ebben csupán hét vers van. Mind a hét szerető simogatása annak a népnek, melyet Magyar Bálint úgy is, mint pap, vezetget az Isten utjain. Ez az, ahol a költő különösen meghat. Azt a szivét, melyet a köteten át oly szemérmesen dugdosott a világ elől, itt kitárja. Jóságosán, atyaílag. ♦ A kötet utofeó ciklusa „Anyánk lánya" címmel az anyaságnak dicsőítésül szolgál, mig Alfréd de Mussetnek „Rolla" c. verse fordításával fejeződik be a halkan változatos, de annál súlyosabb gondolatoktól és mélységesebb érzésektől telitett könyv. Talán le is tenném már, ha a kritikus bizonyos megállapításai nem kívánkoznának ki belőlem. Először is az, hogy Magyar Bálint egyéni utakra tért. Ha lenne rá megrögzött kifejezés, nem i§ illetném a „vallásos költészet" rimmeL Több annál és kevesebb. Több, mert az embert- az anyagból is kiszélesíti és föléje emeli; kevesebb, mert sehol senkit nem akar meggyőzni arról, hogy jónak lenni a tulvilági élet szempontjából is szükséges. Stílusa — mondhatnám — cizellált. Témaköre egyvonaln. Tudatosan egyvonaiu, mint aki nem is akar mással foglalkozni, csak azzal, amiről ir. Megállapodottsága, kikristályosodott életböl- cselete és minden nagy hangtól, disszonáns akkordtól mentés, tisztulta®. benső lírája valóban harangjáték-szerű. Mindenki megérti, aki hallja, mert mindenkihez egyformán szól. Mert szívhez szól. Rácz PáL Kollár József kiállítása Kassán Kassa, október 31. November 6-án nyílik meg Kassán a keletszlovenszkói múzeumban a Selmecbányái születésű Kollár József festőművész kiállítása. Kollár József egyike azoknak a nehézsorsu, tehetséges szlovensz- kői festőknek, akiknek életpályáját leírhatatlan nehézségekkel rakja ki a mai meg- sülyosbodott élet s főleg a gazdasági életviszonyok. Nagy nehézségekkel küzdve tudott eljutni addig az állomásig, amelyet pályáján ez a bemutatkozó kassai kiállítás jelent, mely a keletszlovenszkői muzeum két termét foglalja le. Kollárnak tehetséges olajképei, rajzai, főleg azonban barna tónusban tartott érdekes és egyéni képei azok, melyekre leginkább fölfigyel a kritika s hisszük, hogy az a közönség, amely a szlo- venszkói művészek közül annyinak sietett segítségére művészi pályafutásában, a Kollár-kiállítás idején is érdeklődéssel és szeretettel fogja erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni az ilteni művészgárdának ezt az érdemes tagját. — A kiállításra annak idején még visszatérünk. (•) A kassai magyar síinissetén november 3-án nyer befejezést. KaBeai szerkesBtőeégünk jeleníti: A P. M. H. egy héttel eaelőtt beszámolt artél, hogy az országos hivatal engedélyt adott Iván Sándor száa- igazgatónak arra, hogy addig jiáltszhatik: Kassáin, amig a szlovák szimtáireailat meg nem kezdi a működését. Tegnapelőtt azután újabb leírtait érkezett az országos hivatalitól, melyben érbesditik Iván igazgatót, hogy a szlovák eraná szeszén november 4-én kezdetét veszi e egyelőre az olimiültzi cseh szimtársulat fog vendégszerepelni Kassán. Emiatt a kassai magyar sziniszezón november 3-án befejezést nyer s a hétfői buoeuelőadáe után a magyar ezintársüliarft Rimaszombatiban kezdd meg ádo szezónjált. — A kassai magyar saániszezón utolsó hetének műsorát Rást- kay Márton vendégszereplései töltik ki. Hétfőn, a Viktóriában búcsúzik Kassától a magyar ezin/tór- suiat, 'hogy azután ismét megkezdje bizonytalan sorsú téli vándorlását (•) Harminchárom magyar Író tiltakozása a H&n- kiss-Juhász „Panoráma" ellen. Budapestté! jelentik: A Hankiss—Juhász-féle francia nyelvű modem magyar irodalmi „Panoráma" ügye egyre jobban foglalkoztatja most már a francia irodaiam köröket és a sajtót is. A „Les Nouvelles liitemires", ez m előkelő s nagyon tekintélyes párisi irodalmi hetilap legújabb számában, tekintélyes helyet bocsát a Hankáes -könyv körüli vita rendelkezésére. Miodte- nekelőt közöl egy 33 magyar iró és kritikus által aláirt manifesztumoit, amelyet ezek a francia olvasóközönséghez intéznek a könyvvel kapcsolatban. Ezek az írók és krtMkiuBok, mint a mandifesztrum írja, „bár teljesen különböző irányokhoz, világnézetekhez és politikai állásfoglalásokhoz tartozóak, óvást emelnek a francia közönség előtt a könyv ellen, amely a magyar irodalom egyes jelenségeit, írók, müveit elfogultan, poffitikai szempontokból átéld meg, elhallgatja vagy túlméretezi őket". Érdekes , hogy a mamiifesztusm aláírói között számos olyan is szerepel, akikkel a könyv részletesen és elismerően foglalkozott, úgyhogy ez az írás nem tekinthető a kihagyott, vagy „levágott" kők egyéni akciójának. Ábécé sorrendben a következők írták alá a manájfeeztumot: Bálint György, Déary Tibor, Donnány László, FötLdessy Gyula, Földi Mihály, Füst Milán, GeÜért Oszkár, Hatvány Lajos, Ignotus, Ignotus Pál, Ifiyé* Gyula, Karinthy Frigyes Kassák Lajos, Kárpáti Aurél, Keleti Artúr, Kóbor Tárná®, Komlóé Aladár, Kosztolányi Dezsői, Laczfcó Géza, Lengyel Menyhért, Máraá Sándor, Miklós Jenő, Molnár Ákos, Nagy Lajos, Németül Andor, M. Pogány Béla, Pünköstá Andor, Sajlgó Ernő, Schöpf- ildn Aladár, Szász Zoltán, Szenes Erzsi, Tersámszky J. Jenő, Zsolt Béla. — Ezután a maniJfeszhim után közli a lap a „Panoráma" szerzőinek, Hankiss Jánosnak és Juhász Gézának a válaszát. Hankissék azt állítják, hogy könyvükért teljes objektivitással írták meg, pártkülönbeég nélkül foglalkoznak az írókkal és tiltakoznak a manáfesztum eűüen. (*) Megjelent a Magyar Minerva 4. száma. Pozsonyból jelentik: A csehszlovákiai magyarság egyetlen szépirodalmi, tudományos és társadalmi folyóiratának októberi száma Remei János dr. szerkesztésében a napokban látott napvilágot. A 38 oldalas és nagy oktáv alakban megjelent szám tartalma a következő: Lakner Géza (Veszprém): Az impresezionizmus és az expneeezionizmus az irodalomban. I. — Bartalis János (Alsókoeály): ősz, milyen szép vagy! — Páll Miklós (Pozsony): A juss. — Jankovics Marcell (Pozsony): Észak-fok —Nordkap. (Képpel). — Szombati-Szabó István (Lúgos): Folyó fátuma. — Kristály István (Padej): Egy gyermek születik. H. — Fellner István (Bécs): Lehetséges-e a közlekedés a földgömb és az égitestek között? — Fekete Lajos (Kispest): Egy nomád él Budapesten. — Farkas István (Budapest): A csodák szigetei. — Szombati-Szabó István: Bujdosó kurucok beszélgetése. — Joseph Douillet (Bruxelles): A borzalmak éjszakája. — Kenedy Géza (Budapest): Dante második szerelme. — Kázmér Ernő (Zágráb): Külföldi könyvekről. — A julius és augusztus kivételével havonta megjelenő folyóirat előfizetési ára az 1930. évre 18 korona. Egyes szám ára 3 korona, mely bélyegben is beküldhető. Az előfizetési összeg ugyancsak a Magyar Minerva kiadóhivatala címére (Pozsony=Bratislava, Kertész-ucca 1.) küldendő, amely kívánságra készséggel küld csekklapot is. (*) Fiatal drámaíró tragikus halála. A Grillpar- zer-dijjal kitüntetett fiatal bécsi iró, H. Chlumberg uj darabját a lipcsei Sohauspielhaus mutatta be néhány nappal ezelőtt. A darab címe „Csoda Verdiin körül". Az- érdekes darabnak nagy sikere volt, a szerző, aki azonban már darabjának első előadásán sem jelenhetett meg, meghalt. Az történt, hogy Chlumberg néhány nappal a bemutató előtt, az egyik délelőtti próbán a zenekart fedő doBzkák egyik gyengébben felszerelt lapjára lépett, a deszka leszakadt és Chlumberg a zenekar mélyébe zuhant. Abban a hiszemben, hogy csupán könnyű kig agyrázkódásról lehet szó. Chlumberget szállodájába kísérték. A premier után a szerencsétlen fiatalember állapota egyre súlyosbodott, klinikára kellett szállítani. A klinikában operációval sem lehetett segíteni az ifjú költőn, meghalt.
