Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-14 / 260. (2481.) szám
1930 november 14, péntek. rlap ______________________________________3 na nmasi.1 w ■ihwk——cgg»wm——a——a——wum i.mi!,'jJwuK'ig!wtMuiawCT Miért támadta a Paster Ueyd Benei kaiQgyminisztert f Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője válaszol Benesnek a külügyi bízott* sásban tett megjegyzésére „Sohasem támadtunk, mindig csak ellentámadásról volt szó'* - A magyar újságírás doyenja nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak Budapest, november elején. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt, Ricbter János magyar nemzeti párti szenátornak a külügyi bizottságban elmondott nagy föltünést keltő, férfiasán nyílt megszólalása nyomán Benes külügyminiszter valósággal fölpanaszolta a külügyi bizojb,/ előtt, hogy szerinte nemcsak a csehszlovák lapok irna-k élesen Magyarországgal szemben, hanem egyes budapesti lapok is Csehszlovákiával szemben, s igy például éppen a fiókjában őrzi a Pester Lloyd két példányát, amely rendkívül heves személyi támadásokat intézett ellene. Benes dr.-nak ez a kijelentése annál feltűnőbb volt, mert a Pester Lloyd. amely közismerten a legkomolyabb budapesti lapok egyike, az az orgánum, amely a legtöbb respektussal védi a magyarság külpolitikai érdekeit a külföld előtt. ; Érdekesnek,tartottuk ebben a kérdésben megszólaltatni Vészi Józsefet, a Pester Lloyd fő- szerkesztőjét, a magyar újságírás nagytekintélyű ősz vezéregyéniségét. földi sajtó tiszteletteljes hangon méltatta a magyar államfő jelentős egyéniségét, akkor a csehszlovák sajtónak éppen Benes úrhoz közelálló orgánumai sorozatos becsmérlő és sértő cikkeket közöltek Magyarország kormányzója ellen. Eltekintve attól, hogy a támadások igen nivótlanok voltak, nálunk úgy fogták föl a dolgot, hogy ezekkel a becsmérlő cikkekkel nemcsak a kormányzó személyét, hanem az egész magyar nemzetet megsértették, S kik voltak azok, akik ezt a becsületsértést elkövették? Azok az újságírók tán, akik pennájukat erre a nemzetközi inkorrektségre ideadták? Tisztában vagyunk azzal, hogy a cenzúra Csehszlovákiában más esetekben milyen derékül működött, különösen szlovák és magyar lapokkal szemben. Világos tehát, hogy a Magyarország kormányzója s a magyar nemzet becsülete ellen intézett sértésekért nem a kormány és Benes ur penaforgató eszközeit, hanem magát Benes Ede dr. miniszter urat kellett felelőségre vonnom, aki csak egyetlenegy módon vonhatta volna ki magát az én ellentámadásom elől, ha utasította volna az államügyé«szt, hogy koboztassa el az illető lapokat, ahogy ezt magyar és szlovák lapokkal számtalan ízben megtették olyankor, amikor neki nem tetsző dolgokat Írtak és közöltek. Igenis, az ellentámadások nem a Benes külügyminiszter úrral összeköttetésben álló lapok elíen, hanem egyenesen Benes miniszter ur ellen fordultak. S hogy erősek voltak ezek a támadások? A tinta, amelybe pennámat mártottam —■ az alkalomhoz képest — nem rózsavízzel, hanem vitriollal volt föleresztve. Lehet. Amilyen a mosdó volt, olyanak kellett lenni a törülközőnek is. Szolgáljon elégtételemül, hogy a vége aztán azt. lett, hogy mégis sikerült az ellenséges ütegeket eihailgattatnom. A csehszlovák-magyar közeledés elftfaltéíeSsí —• Mi a véleménye Főszerkesztő . Urnák a Csehszlovákia és Magyarország között annyit emlegetett közeledés lehetőségeiről? — Én nemcsak lehetőnek tartom ezt a közeledést ,hanem a legnagyobb mértékben kívánatosnak is. mindkét ország gazdasági s politikai érdekei szempontjából. De ennek bizonyos előfeltételei vannak. Az egyik, hogy a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség szerződésbiztositotta kisebbségi jogait a legteljesebb mértékben respektálják. A másik a Magyarországgal szemben alkalmazott csehszlovák politika ama tendenciájának gyökeres kiküszöbölése, amelyet Tisza István oly találóan a „tyukszemrágás*4 politikájának nevezett. S végül harmadszor az az előfölté- tele, hogy csehszlovák részről történjék meg annak a politikának a komoly vállalása, mely Masaryk elnök urnák a békeszerződés kérdésében többszörösen tett nyüakozataiban jutott kifejezésre. — Ami pedig legvégül a most küszöbön, álló kereskedelmi szerződési tárgyalásokat illeti, kölcsönös érdekekről és kölcsönös függőségekről van szó. Bizonyos az, hogy ha Csehszlovákia számol Magyarország gazdasági életérdekeivel, úgy Magyarország is készséggel fog megfelelő rekompenzációkkal szolgálni. A Pester Movő gajdjában Délután 5 óra. A Pester Lloyd esti lapja már elhagyta a nyomdát, átmenetileg csöndes lett a hatalmas ujságvállalat Mária Valéria-uccai palotája. A reggeli szám előkészítésére most szállingóznak a szerkesztőség tagjai. Legelsőként a fáradhatatlan Vészi József, aki magas kora dacára, szinte egyedülálló fizikai és szellemi frisseséggel végzi nagyjelentőségű publicisztikai munkásságát, éppen olyan fiatalos hittel s lendülettel.'"mint ahogy közel 50 esztendős újságírói pályájának fiatal éveiben. Az egyszerű berendezésű • főszerkesztői szoba markában áll a ,,vezér“ Íróasztala, szívélyes kedvességgel helyet mutat maga mellett, s már várja is az első kérdést, hogy a nagy cikkíró friss rutinjával kereken tollba mondja a szabatos választ. Mindjárt a Benes-tigyet hoztam szóba, a csehszlovák külügyminiszternek azt. a megjegyzését, hogy a Pester Lloyd a megengedett kritikát túllépve támadta volna öt meg. —■ Először is —• kezdte Vészi főszerkesztő nyilatkozatát —- szembe kell száLLnom azzal a már régebben is hallott szemrehányással, hogy én a Pester Lloydban állandóan támadom a csehszlovák politikát, kivált pedig Benes miniszter ur személyét. Támadást a csehszlovák politika, avagy Benes miniszter ur ellen én és lapom sohasem intéztünk. Hanem igenis mindig csak ellentámadást. Az csak természetes, hogy a magyar sajtó a maga egészében, de sajátos helyzeténél fogva kivált az a lap, amely a magyarság politikai, gazdasági és kulturális érdekeit kifelé van hivatva képviselni, nem hagyhatja szó nélkül azokat az eseteket, midőn az utódállamok valamelyikében akár az ott élő magyar kisebbséget, akár pedig magát az egész magyarságot jogtalanságok, sérelmek érik. Ezek ellen a támadások ellen védekezni kell. Védekezik ellene az utódállamokban élő magyar' kisebbség is, de az adott viszonyok között nem teheti, ezt azzal az erővel és azzal a nyomatékkai, amit az ügy megkíván. Igyhát a magyar- országi sajtóra s kivált a Pester Lloydra hárul ez a kötelesség. — Ezt a kötelességemet teljesítem és teljesíteti em eddig és természetesen teljesítem fogom a jövőben is, ugyanolyan keménységgel s önludatossággal, mint eddig tettem. A komoiy hangot egyszerre mosolyogva enyhíti meg Vészi József, miközben a következő anekdotát beszélte el: — Néhány év előtt Magyarország kormányzójának egyik fogadóestélyén egy csehszlovák diplomatát mutatott be nekem egy közös ismerősünk. Amikor megtudta, hogy ki vagyok, mosolyogva kiáltott föl: „Á, ön az a híres Vészi József? ... Mondhatom, pompásan hadakozik. Nem volna kedve, hozzánk jönni s Prágában egy Prager Lloydot csinálni? Köszönöm — feleltem a csehszlovák diplomatának —, az ajánlat nagyon csábító, először gondolkodni fogok rajta. A temetésem után való napon tessék a válaszom után érdeklődni... Az a bizonyos két cikk —■ Méltóságom uram —- tettem föl a kővetkező kérdést —, Benes külügyminiszter ur különösen két cikket aposztrofált, amelyeket — mint mondotta — félre is tett a fiókjában. — Megvallom. írtam én Benes dr. eHen több éles támadó cikket is, nemcsak kettőt. De sejtem, hogy melyek azok a cikkeim, amiket az asztalfiókjában rejteget. Természetes, hogy komoly okom volt ezekre a támadásokra, nem va- gyök én igazságtalan e ok nélkül harcias ember. Amikor Magyarország Horthy kormányzó ja- fcBemm ünnepségét ülte, amikor n «fé« kittA magyar evangélikusig hősi múltja előtt hódolt a szlovenszkói egyetemes evangélikus egyház a Caraffa-mártirok országos gyászünnepélyén A református testvéregyház is tekintélyes küldöttséggel vett rész! a vértanuk porainak eperjesi sirüatételénéi — A hittiiiség és a kegyelet lé ekemeiö megnyilatkozásai Eperjes, november 13. (Isiküldött munkatársunktól.) Az Ágostai Hitvallás négyszázévá évfordulóját rendkívül méltóságteljes keretek között ünnepli az egyetemes sziovenszkói evangélikus egyház, mely most Eperjesen tartja évi közgyűlését: a három napra terjedő egyetemes konventet. A jubileumi esztendőben a szinyeá római katolikus templom restaurálása során előkerültek négy eperjesi evangélikus vértanúnak, Ket- zer Andrásnak, Radvánszky Györgynek, Pa- lástihy Gábornak és Bertók Jánosnak hamvai, s az egyetemes egyház a jubiláns ünnepséget a Caraifa-féle vértörvényszék négy hősi mártírja, porainak az eperjesi cvaageli-j kus nagytemplomban való nyugalomra \ helyezésével egyúttal a magyar evangeii- Jkusság hősi múltjának kegyeletes ünneplésévé avatta. Az eperjesi vértanuk, akik egyben megalapítói voltak az eperjesi kollégiumnak, életü- ket-vérüket nemcsak a lelkiismereti szabadságért áldozták, hanem általában a függetlenség harcosai its voltak a császári önkény idegen zsoldosainak rémuralmával szemben s igy Tökély kuruokorának tipikus szabad- sághős-eiként tisztelhetek. Meghaltak „pro deo et libertate", mint ahogy ez a jelszó később diadalmasan ott lobogott Rákóczi fejedelem gyönyörű szóizmáriás zászlóm. Pro deo eí libertate, s ebben á .jelszóban negyedszázaddal később a katolikus Rákóczi lobogói alatt egyesülten tudtak harcolni a katolikus és protestáns magyar rendek, a magyar, szlovák, német és ruszin köznép egyaránt. A négy eperjesi vértanú hamvainak örök nyugalomra helyezésének mai ünnepsége is érdekes összefogó erőnek bizonyait s hatalmasan dokumentálta az őslakos szlovák, magyar és németajkú evangeflükuB- ság összeolvadását a mártír hitvallők és sza- badsághősök emlékének kegyeletes ápolásában. Maga a temetési gyászán nép gr amlíozitá- sáva.l feledhetetlen látvány volt. Hatalmas keretei és méltóságteljes lefolyása élénken emlékeztet Thököly fejedelem hamvainak késmárki temetésére, mely 1905-ben zajlott le. Föltűnő sok a szlovák vendég, főképp a sárost falvak egyszerű népe jött el az evangélikusok nagy ünnepére. Az egybe sereg lelt egyházi és világi előkelőségek mellett a figyelem a református testvéregyház küldöttségére irányul, melyet maga Balogh Elemér püspök, a református egyetemes konvént elnöke vezet. Kissé d'sszoaáns kéziét Az evangélikus egyház egyetemes kon- veotjé&ak háromnapos tanácskozásaira mAt hétfőn este hét órakor érkeztek meg az egyház legmagasabb méltóságainak viselői: Fajnor Dusán püspök, kon vént i elnök, Geo- brda Vladimír püspök és Vanovic .János dr. egyetemes felügyelő. Az érkező vendégeket az állomás épülete előtt hatalmas küldöttség és autóoszlop várta. A polgármester és a szlovák egyházközség felügyelője - szlovákul, Toperczer Géza dr., a magyar egyházközség felügyelője, testvéri szeretettől áthatott komoly beszédben magyarul üdvözölte a vendégekét. Vanovic felügyelő és Fajnor püspök röviden megköszönték a fogadtatást. A sstorák válási ntán a jelenlevők néhány magyar és német szót vártak. Kínos csönd támadt. A magyar vendégek egyike törte meg a csöndet egy prózai mondattal: — Hol vannak a kocsik? Az eperjesi magyar és német evangélikusok leforrázva hallgattak... Díszelőadás a színházban Kedden este ünnepi előadás volt a színházban, ahol előadták Fábry Viktornak, Eperjes lángszavu magyar evangélikus lelkészének erre az alkalomra irt nagysikerű ■egyfelvonásos történelmi játékát, mely „Híven mindhalálig" címen az eperjesi vértanuk utolsó napjáról ad megrázó drámai képet, továbbá Eugen Binder: Die Kasmarker Máríyrer cimü német költeményt, végül Ga- bányi Carafía c. történelmi képét szlovák előadásban. Az előadás telt ház mellett páratlan siker jegyében folyt le. Minden jegy már elővételiben elkelt, úgy hogy a vidékről beözönlött szlovák vendegek közül vagy száz ember nem tudott bejutni a színházba. Az est fénypontja természetesen Fábry darabja volt, mely szerzőjének bámulatos írói készségéről és szimpadismeretéről tesz tanúságot. Különös bensőséges ízt adott az előadásnak az, hogy szereplői, Maiéter István dr.-rat, Gömöry Jánossal és Matherny Gusztávval az élükön, valamennyien az eperjesi magyar társadalom legjobbjaihoz tartoznak. Az eperjesi magyar műkedvelők kész színészek s kulturmunkájuk egyik legszebb teljesítményének mondják a Fábry^bemutatpt, melyről mint színházi eseményről máshol emlékezünk meg, Az előadásnak szlovák részről volt egy kis pikantériája. A szlovák plakátokon ugyanis a szlováknyelvü darab szerzőjének nevét, Gabányit — valószínűleg magyar voltára való tekintettel — nem Írták ki, csupán kezdőbetűkkel jelezték. A. G. Carafa — látszott nagymessziről, amit egyes eperjesiek Afctien-Gesell&ohait Caraffának olvastak... A gyászfelvonulás Szerdán csodaszép időre ébredt Eperjes* Éjjel ugyan hó'esett, de reggelre kisütött a nap s ragyogó tavasziam napfény özönlött a vároara. Sok ezer ember vonult az uj gimnázium udvarára és környékére, ahonnan a hatalmas menet tíz óra ntán néhány perccel elindult az evangélikus nagytemplom felé. Legelői fekete díszruhában, tollas Bocs- kay-süveggel a fején aa evangélikus kollégium pedellusa haladt a fekete zászlót vitt a kezében. Utána a kollégium ém máé közép* iskolák ifjúságának hossza sorai. Annak M kollégiumnak a tanítványai mentek első helyen, melyet a® eperjesi: vértanuk alapítottak Négy gyönyörű fehér mén húzta a babér- koszorúkkal elhalmozott fekete gyász- kocsit. Csupa babérkoszorú az egész, ré«»= ben fekete, részben fehérszínt szalagokkal Elindulás előtt tömegek olvassák a szalagok föíirásait. Látni a Radvánszky- család, a Kőcserék, a Pulszkyak koszorúját, szlovák fel"1 iratuak az egyetemes egyház, a két egyház- kerület, az eperjesi szlovák egyház, Eperjes városának a koszorufölirata. Magyar föliratu a sájógömöri, ungvári, rozsnyói, losonci egyház, az abauji esperesség, az eperjesi nőegylet stb. stb. koszorúja. Messzire olvasható a Prágai Magyar Hírlap koszorújának föl- irata: Eperjes vértanúinak a Prágai Ma* gyár Hírlap. A menet A koszorús kocsi után harminckét iuther- kabátos kuosmás lelkész négyes sorainak oszlopa következik. Néhány lépésnyi távolságban újabb csoport. Ennek az élén a két püspök: Fajuor Dusán és Csobrda Vladimír, valamint a két felügyelő: Vanovic János és Klimo Bohu- saláv. Nyomukban ismét húsz lelkész. A harmadik, 36 főnyi csoportot Balogh Elemér református püspök vezeti. A reformátusok küldöttségében ott van Szűcs István püspökhelyettes, Dusza István esperes* Egry Ferenc volt szenátor és Mérténs Alfréd dr. egyházmegyei gondnokok. Boih János eperjesi főgondnok, Szeles Gábor, továbbá Gönczy Gábor, Kövér Árpád. Seres? Zoltán, Nagy. Sándor, Roncsol János. Méskő Dezső és Lengyel Sándor lelkészek. Az evangélikus lelkész! karban egyaránt képviselve vannak a szlovákok, németek, magyarok. így itt vannak Kübaeeker Albert, Bándy Endre, Fai® Mihály, Móhr Gyula, Jurkovics Vladimír, Bodnár Gyula esperesek, továbbá Leman János lelkész és képviselő, Makoviczky Emil egyházkerület! főjegyző, Chalupka János, Egyed Aladár, Fü-
