Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)
1930-11-14 / 260. (2481.) szám
aaKuraassnon ‘‘i^ y^ ^^ "vii^^ ■•'■ g^ *jj^ jP ||^ 1^ ^|| jjj ^|j ^ ^^^j^j|jf ^yj|j ^ |j^|j ^|j ||^jj^ J^||^|j^^^j||||j^ Optiidísia feilslalssfl fiaiiisttafs el Ruszinszicó kormányzóiénak prágai fogadóestién >.. . Prága, november 13. Színvonal szempontjából a Spole&ensky Klub a budapesti Nemzeti Kaszinóval volna _;_ összehasonlítható. Ennek az exkluzív társadalmi klubnak reprezentációs termeiben Beszkid Antal kormányzó szerdán este nyolc • órakor a csehszlovák főváros politikai, irodalmi és társadalmi éleiének előkelőségeit látta vendégül. Az estélyen többek között Malypetr, a képviselőház és Soukup, a szenátus elnökei, volt -; miniszterek,Klofác szenátor, a szenátus alel- •••• nőké s a nemzeti szocialista párt elnöke, volt miniszter, SchieszI dr., a kabinetiroda főnöke s a köztársaság területén megjelenő sajtó- orgánumok képviseletében mintegy negyven újságíró jelent meg. A Fél kilenc órakor megnyíltaik a gazdag büffétermék és csakhamar élénk eszmecsere fejlődött ki a különböző pártállásu vendégsereg tagjai között. Az est folyamán Beszkid kormányzó általános figyelemmel kísért, fontos politikai enunciációnak beillő következő pohárköszön- L töt mondotta: — Uraim, ez az első alkalom, hogy én mint ~ Podkarpatská Rus kormányzója a respublika 1 szivében üdvözölhetem fehér asztalnál a prágai politikai, kultur- és társadalmi élet elit- tejeit, agilis munkásait." örömöm fokozódik, amikor látom, hogy a cseh mentalitás osztatlanul együttérez velem Podkarpatská Rus jövőjét illetőleg. — Podkarpatská Rus orosz népe lelkének alapmotívuma: a szeretet, a béke é? a becsületes munka. Én ezen nép nevében üdvözlöm önöket a szeretet jelében, amely megold és áthidal minden nehézséget. Kifejezem hálámat a respublikának, hopp,- alkalmat adott a kárpátalji nép szabadságának kivívására és ezért Ígérek becsületes munkát és Öntudatos ragaszkodást azokhoz, akik a nép sorsát lei- kükön viselik. Beszkid kormányzó nagy tetszéssel kisért beszédét Klofáö szenátor köszönte meg és meleg szavakkal méltatta a kormányzónak Rusziaszkó föllenditése és emelése érdekében kifejtett eredményes tevékenységét, s egyúttal a Podkar- patska. Kuss barátai egyesületének a közel jövőben történendő alapítását jelentette be. Klofác szenátor szavaira reflektált Kamin- szky József dr.. akinek szavai igen mély hatást váltottak ki. Üdvözölte Klofác szenátor ideáját abbán az irányban, hogy Ruszinszkó még el nem intézett ügyeit, közös megértéssel lehet csak elintézni, aminek módja az egymáshoz való közeledés. Konstatálja, hogy nem csak gazdasági, hanem politikai és kuiturkrizisrőí is lé ét és kell beszélni Ruszinszkóban, Ennek az általános krízisnek oka, hogy Ruszinszkó államjogi helyzete még nincs tisztázva. Ezen tisztázatlan, nemzetközileg is fontos kérdésnek elintézése csak az autonómia megvalósításával érhető el. Határos beszédet tartott Soukup, a szenátus elnöke is. Közvetlen a szerdai estély után a P. M. H. munkatársának alkalma nyílt Beszkid kormányzóval személyes beszélgetést is folytatni — Már a háboruelőtti években — jelentette ki többek között a kormányzó —, mint a magyar képviselőház'volt tagja, több ízben rámutattam Podkarpatska Russ kulturális emelésének szükségességére, sőt Tisza István gróf akkori miniszterelnököt is figyelmeztettem arra. a sajnálatos tényállásra, hogy a ruszin lakosság 90 százaléka analfabéta és a máramarosszigeti kultúrpalota helyett elsősorban iskolákra volna szükség. A kormányzó különben a megjelent cseh és német újságírók részére nagyobb kommünikét adott le. A leadott kommünikéből tudjuk, hogy Beszkid kormányzó tárgyalt az összes miniszterekkel, akiknél benyomása szerint a legnagyobb megértésre talált az autonómiát illetőleg. Az estély ügyes megszervezése és rendezése Féneik István dr.-nak, a ruszinszkói közművelődési tanács elnökének érdeme. H. V. Ma nem ismétfótíiek meg a tegnapi jelenetek — 8 rektor teifeivása megnyugtatóan hatott \í a nép, mely sok vlün keresztül nem bírt önrendelkezési joggal, az érettség jeleit mutatja sorsának intézésében, örömmel konstatálhatom, hogy a kárpáíaljj nép ön- j rendelkezési joga a megvalósulás stádiuma j felé közeledik. — Fontosnak tartom est a ''konszolidáció érdekében úgy a respublika, mint Padkái'• palská Rusra nézve. A respublikára nézve. .}. mert eleget tesz nemzetközi hivatásának. Podkarpatská Húsra nézve, meri megoldja a sok problémáig amelyeket csak demokratikus : alapon lehet megoldani. ? — Az önrendelkezési jog Podkarpatská Rusra nézve a teljes demokrácia győzelmét fogja jelenteni, ahol a nép szava megoldja azokat a nehézségeket, amelyek eddig hátrál• látták a konszolidációt. Berlin, november. 13. A berlini egyetem éjiül etében tegnap délelőtt súlyos antiszemita zavargásokra került a sor, melyeket a nemzeti szocialista diákok rendeztek, A szocialista diákszövetség tagjait és a zsidó kinézésű diákokat a nemzeti szocialista diákok az épület helyiségeiben és kertjében megtámadták és elverték. Több teremben szabályos közelharcra került a sor. mely alkalommal ismeretlen tettesek két lövést adtak le, A rendőrség kénytelen volt beavatkozni és a verekedőket gumibotjaival szétkergetni. A szocialista diákszövetség az egyetemen röpiratokat osztogatott, amelyekben tiltakozik a nemzeti szocialista vezetés alatt álló egyesületek tervezett táncmulatsága ellen.---^ R t (j ^ ]~ . jV Y IRTH: MARíH SÁNDOR Cop$rtgf2t fcy- Paniőeor, (öl) A tűzhelyen olaj rotyog a lábasban, s az ■'ásszony halakat pucol s ma rákkal dobálja be hz apró halakat a sistergő olajba. Állok az 'ajtó előtt, mely a szobába vezet, ahol most Jakom, tűnődni kezdek, hogy benyissak-e ko- jíogád nélkül, aztán mégis kopogok. S mikor nem hallom a választ, benyitok, a szoba homályos. csak az örökmécses ég szemben a falon, a két ablak között. Éva a sarokban ül, •halkan mozgolódik, gyufát kér, meggyujtjuk az asztalon a petróleumlámpát. A meleg fény végigcsorog a tárgyakon, a szél rázza az ablakot, a szoba meleg, kissé dohos, de langyos -és biztos. — A berendezés kész --- mondja. A szoba közepén áll, s elégedetten néz körül, s ön is forgatom a fejem, csakugyan, minden a helyén van, a fiókos szekrény tetején befőttös üveg áll nagy csokor kakuk- lüivel. , —- Még bolhaporl veszünk — mondja. — Be kell hinteni a matracokat. Azt hiszem, más nem hiányzik. Én is azt hiszem, hogy más nem hiányzik. Kimegyünk az olajszagú konyhába, leülünk a fal mellé a padra, összefont karokkal ülünk a homályban s várjuk, hogy mit kapunk. Hosszú hónapok óta először érzem • gondtalannak magam, az ótel itt készül szemünk előtt, s tudomásom szerint a tenger tele van ballal, rákokkal s másféle élőlényekkel, nem tudom elképzelni, miben szenvedhetnének itt szükséget. Bolhaport vásárlunk majd, s talán egy erősebb petróleumlámpa sem ártana, melynek fénye mellett olvasni lehet, esetleg levelet írni. Bár ugyan egyelőre nem igen tu- kinek Íratnék levelet A halász, Dieutegarde ur, belép, mázos kancsóban almabort hoz. Az almabort itt mindenki maga szüreteli, mondja Éva, de ha valaki ötven évig iszik almabort elvásik a foga. Ezen a vidéken rosszak az emberek fogai. A halász nevet, olajlámpát állít az asztalra s megmutatja fogait. Harminckét foga I van, s mint egy medvének, oly sárgák és vastagok. A Vasárnap vau, s átvándoriuiik a dombokon, el az erdő mellett, mely a vidék büszkesége, s az egész parton nem találni párját. Hazai emlékeim élednek, s fitymálva vizsgálom a néhányh oldás, vézua fenyőerdőt, a Tátrára gondolok, s csak jóindulattal nevezhetem © néhány szál lucfenyőt erdőnek. Éva egészen vasárnapiasan öltözött fel, lakkcipőben vándorol a tarlón át, s kalapban és kesztyűdben, csak én maradtam vitorlavászon nadrágban és kék sweaterhei), s nem vagyok hajlandó ezt a viseletét másfélével felcserélni. St. Jean du Doigt-ba megyünk, a csodatevő Szt. János tem-ploináb a, m i sére. Nem tudom, Parisban járt-e rendszeresen misére, még nem beszéltünk erről. De előző este Madame Dieutegarde olyan természetes magátólértetődéssel kérdezte, hogy a félhetes vagy a féltizes misére megyünk-e át a faluba, s Éva oly termés-zetesen felelte, hogy a félti- zesre, mintha ezt már régen elintéztük volna egymás között. Madame és Monsieair Dieutegarde a félhetesre mentek, élénk sajnálkozással, mert a féltizes énekes mise, s képzelhetem, . hogy akkor micsoda pompát fejtenek ki a templom és a hívők. ■ Dieutegarde vasárnapi ruhában elkísér ne- gyedtízkor a domb végéig, s megmutatja az utat. Látjuk csodatevő Szt. János templomának tornyát, a híres templomét, ahol a szent hüvelykujját őrzik, nem lehet eltéveszteni. Három kilométer az ut, mondja Dieutegarde, mindig csak a telegráfpóznák mellett. A domb tetejéről báróim telepet látunk, az öböl partján Tregastelt s a ha Jász lel epet, ahol . Dieutegarde háza is topp adó zik. Egy tucat ház a telep, mindéi) ház egyforma s a oüpjgedl, nádtetők kéményei füstölögnek. Sziklák állják körül a telepet, mint kőből faragott patró- nusok. védetten és biztonságosan, s az egészet csak rokonszenwel lehet innen felülről szemlélni. A domb másik lejtőjén, a tenger pariján a csodatevő Szent János hüvelykujjáról elnevezett falut bámuljuk, gyümölcsös- kertjeivel, templomával és emeletes házakkal kéri tett főterével, mindez városiasán hat, s szinte r.stelleni kezdem, hogy vitorlavászon nadrágban és kalap nélkül megyek a misére. A templomkert kapujában fehérfőkötős, fe- kelemantillos vénasszonyok ülnek, rózsafüzérrel, imakönyvvel és keményített keszkenővel kezükben, s az emberek nagykarimáju kalapot viselnek s ezüst gombokat a kabáton, úgy, mint nálunk a módos gazdák vasárnap. De látni elegáns városi hölgyeket is, zöld hártyába burkolt teuniszütővel kezükben, vagy trikóval s színes fürdőkabáttal karjukon, ezek a fürdővendégek, kik mise után sietnek a tengerpartra. Angol beszédet is hallani, s a bennszülöttek tájszólása is inkább emlékeztet az angolra, mint a franciára. A templom udvar nagyon régi. Sírkövek hevernek mindenfelé, itt lehetett a temető valamikor, s a köveken is asszonyok ülnek és sütkéreznek a napfényben, fehér főkötősen és fekete mantillosan, mint a pinguinek- A templomba csak nehezen jutunk be, az ajtó mellett állunk, a padok megett, az orgona szól már, két piroslebernyeges ministráns között a legalsó lépcsőn térdepel és énekel a pap, a színes ablakon át füstcsóvaszerüen szitál be a napfény s elkeveredik a gomolygó tömjénfüsttel. A szag ismerős és mégis idegen: a tömjénen, a templom hegyes,, dohos kő- és emberszagán átüt a tenger fanyar szaga, a halak szaga, a sós pára, az olajszag. Egy pillanatra lehunyom a szemein, s oly erősen szivoni be ezt a szagot, mintha egész életemre meg kellene jegyeznem. Csakugyan, nem emlékszem, hogy az első vasárnap Után valaha is templomba mentünk volna együtt. Az énekből, a napból, a tömjénből, a régi kövekből, az emberek szagából, a tenger párájából, az ezüst csengő szavából, melyet a ministráns minden elképzelhető alkatommal-* 1930 november 14, péntek. meleg tejjel gégehurut és hronchitisz ellen Hivatkozik arra, hegy a birodalom rendkívül nehéz anyagi helyzetben van és a nemzeti szocialisták mégis nyolcmárkás belépti- dij mellett bálokat rendeznek. A nemzeti .szocialisták megtámadták a röpiratokat terjesztő diákokat, kiragadták kezükből a nyomtatványokat és a kertbe szorították őket. Csakhamar Deissmann dr., az egyetem rektora is megjelent a verekedés színhelyén és csillapító beszédet mondott,' anélkül, hogy szavait meghallgatták volna. Alig hogy a rektor eltávozott, a verekedés kiújult. Amikor két lövés dördült el az egyik teremben, a rendőrök beavatkoztak és ki ürítették az egyetem épületét. A nemzeti szocialisták ma délelőtt folytatni akarták a zsidó vállású hallgatók igazoltatását, de az egyetem rektorának időközben megjelent fölhívása következtében nem valósították meg tervüket és ma délelőtt az egyetem épületében minden csendes maradt. Ennek ellenére mindenfelé nagy az izgalom. A folyosókon, az ©lőcsar nokban, az üres tantermekben a diákok állandóan csoportosulnak és hevesen vitatkoznak. A rektor nyilatkozatában 'kifejti, hogy személyesen garantálta a kormánynál az egyetem -nyugalmát. Méltatlan dolog volna- ha a rendőrségnek be kellene avatkoznia a diákok ügyes-bajos dolgaiba. Az egyes csoportok vezetői megjelentek a rektornál és megígérték, hogy fenntartják a rendet. A rektor megígéri, hogy a közeljövőben gondoskodni fog arról, liogv a baloldal és a jobboldal legkiválóbb fejei egy barátságos vitaestélyen kicseréljék gondolataikat, de a világnézeti ellentéteket bottal és gyalázkodó szavakkal elintézni nem lehet. Az akadémiai barátság, a lovagiasság ezekemére én* a kollektív érzésre apellál, Á rektor felhívásán kivül a megnyugvást a rendőrségnek az a bejelentése is elősegítette, amely értesíti a hallgatókat, hogy abban az esetiben, ha a közrend van veszedelemben, a rendőrség nem veszi tekintetbe az egyetem különleges jogait és nyomban beavatkozik. Reggel óta rendőrőrjáratok cirkálnak az egyetem környékén, bármely pillanatban készen arra, hogy a legkisebb jelre 'bevonuljanak az épületbe. megszólaltat, az a különös áhitat szövődik össze, melyet csak nagyon egyszerű emberek ismernek, akik maradék nélkül át tudják adni magukat egy ünnepélyességnek. A pap énekel, az ezüst csengő közbeszól, letérdelünk, zavarosan gomolygó énekhanggal felelünk, melyből kihallom Éva kissé rekedt, furcsa, nem kellemetlen hangját, ahogy szenvedélyes meggyőződéssel feleli a papnak: —- Et cum spiritu tuo. Mikor a pap feltartja a kelyhet, megérintem a karját, s intek, hogy én most elmegyek innen. Vállat von s éDekel tovább, imakönyvvel a kezében. A templomkerlbe megyek, leülök egy terméskőből faragott, kidőlt sirkőre, kibetüzöm a felírást és tudomásul veszem, hogy ez a kő valamikor Jeanue Herault emlékét hirdette, aki 1883-ban halt meg és huszonkét évet élt. A templomkert tele van üde gazzal, szagos és névtelen elfajzott virágfajtákkal, de találok köztük bazsalikomot is. Egyet letépek s húsos szárat lassan morzsolom ujjaim között; Nincs felhő az égen, s a világoskék levegőben élesen kirajzolt figurák járnak át a templomként kapuján, fekete-fehér vonalak, lassan mozognak a templom s a falu között. Poros sétányt látok, alacsony, régi házakat, az egyik cégtáblán kopott aranybetükkel a. „Pharmacie I-re Classe“-t és az Aesculap- fejet veszem észre,. A harang is szól, a levegő oly tiszta, minden hangot erősítve hord szét, a bogarak zúgását hallani a sírok között, s a templomból az énekek 9 A mise sokáig tart. öreg papot látok a templom felé totyogni, lerepülnek előtte a kalapok s az öreg, főkölös asszony pinguinek kézcsókra sietnek hozzá. Különös, lapos, kényelmetlen abbé-kalapot visel, arca olyan, mint egy vénasázonyé, sárga, ráncos és kövér. Apró lépésekkel megy át a templomkerten, s- szűrős, rövidlátó pillantásra méltat engem is, aki égy sirkövön ülök s nem mozdulok, mikor elmegy előttem. A sekrestye felé fart s az ajtóból még visszanéz. <• (Folytatjuk.) 2
