Prágai Magyar Hirlap, 1930. november (9. évfolyam, 250-274 / 2471-2495. szám)

1930-11-14 / 260. (2481.) szám

aaKuraassnon ‘‘i^ y^ ^^ "vii^^ ■•'■ g^ *jj^ jP ||^ 1^ ^|| jjj ^|j ^ ^^^j^j|jf ^yj|j ^ |j^|j ^|j ||^jj^ J^||^|j^^^j||||j^ Optiidísia feilslalssfl fiaiiisttafs el Ruszinszicó kormányzóiénak prágai fogadóestién >.. . Prága, november 13. Színvonal szempontjából a Spole&ensky Klub a budapesti Nemzeti Kaszinóval volna _;_ összehasonlítható. Ennek az exkluzív társa­dalmi klubnak reprezentációs termeiben Beszkid Antal kormányzó szerdán este nyolc • órakor a csehszlovák főváros politikai, irodal­mi és társadalmi éleiének előkelőségeit látta vendégül. Az estélyen többek között Malypetr, a kép­viselőház és Soukup, a szenátus elnökei, volt -; miniszterek,Klofác szenátor, a szenátus alel- •••• nőké s a nemzeti szocialista párt elnöke, volt miniszter, SchieszI dr., a kabinetiroda főnöke s a köztársaság területén megjelenő sajtó- orgánumok képviseletében mintegy negyven újságíró jelent meg. A Fél kilenc órakor megnyíltaik a gazdag büffétermék és csakhamar élénk eszmecsere fejlődött ki a különböző pártállásu vendégse­reg tagjai között. Az est folyamán Beszkid kormányzó álta­lános figyelemmel kísért, fontos politikai enunciációnak beillő következő pohárköszön- L töt mondotta: — Uraim, ez az első alkalom, hogy én mint ~ Podkarpatská Rus kormányzója a respublika 1 szivében üdvözölhetem fehér asztalnál a prá­gai politikai, kultur- és társadalmi élet elit- tejeit, agilis munkásait." örömöm fokozódik, amikor látom, hogy a cseh mentalitás osztat­lanul együttérez velem Podkarpatská Rus jö­vőjét illetőleg. — Podkarpatská Rus orosz népe lelkének alapmotívuma: a szeretet, a béke é? a becsü­letes munka. Én ezen nép nevében üdvözlöm önöket a szeretet jelében, amely megold és áthidal minden nehézséget. Kifejezem hálá­mat a respublikának, hopp,- alkalmat adott a kárpátalji nép szabadságának kivívására és ezért Ígérek becsületes munkát és Öntudatos ragaszkodást azokhoz, akik a nép sorsát lei- kükön viselik. Beszkid kormányzó nagy tetszéssel kisért be­szédét Klofáö szenátor köszönte meg és meleg szavakkal méltatta a kormányzónak Rusziaszkó föllenditése és emelése érdekében kifejtett ered­ményes tevékenységét, s egyúttal a Podkar- patska. Kuss barátai egyesületének a közel jö­vőben történendő alapítását jelentette be. Klofác szenátor szavaira reflektált Kamin- szky József dr.. akinek szavai igen mély hatást váltottak ki. Üdvözölte Klofác szenátor ideáját abbán az irányban, hogy Ruszinszkó még el nem intézett ügyeit, közös megértéssel lehet csak elintézni, aminek módja az egymáshoz va­ló közeledés. Konstatálja, hogy nem csak gazdasági, ha­nem politikai és kuiturkrizisrőí is lé ét és kell beszélni Ruszinszkóban, Ennek az általá­nos krízisnek oka, hogy Ruszinszkó államjogi helyzete még nincs tisztázva. Ezen tisztázat­lan, nemzetközileg is fontos kérdésnek elin­tézése csak az autonómia megvalósításával érhető el. Határos beszédet tartott Soukup, a szená­tus elnöke is. Közvetlen a szerdai estély után a P. M. H. munkatársának alkalma nyílt Beszkid kormány­zóval személyes beszélgetést is folytatni — Már a háboruelőtti években — jelentette ki többek között a kormányzó —, mint a ma­gyar képviselőház'volt tagja, több ízben rámu­tattam Podkarpatska Russ kulturális emelésé­nek szükségességére, sőt Tisza István gróf ak­kori miniszterelnököt is figyelmeztettem arra. a sajnálatos tényállásra, hogy a ruszin lakosság 90 százaléka analfabéta és a máramarosszigeti kultúrpalota helyett elsősorban iskolákra volna szükség. A kormányzó különben a megjelent cseh és német újságírók részére nagyobb kommünikét adott le. A leadott kommünikéből tudjuk, hogy Beszkid kormányzó tárgyalt az összes minisz­terekkel, akiknél benyomása szerint a legna­gyobb megértésre talált az autonómiát illetőleg. Az estély ügyes megszervezése és rendezése Féneik István dr.-nak, a ruszinszkói közműve­lődési tanács elnökének érdeme. H. V. Ma nem ismétfótíiek meg a tegnapi jelenetek — 8 rektor teifeivása megnyugtatóan hatott \í a nép, mely sok vlün keresztül nem bírt önrendelkezési joggal, az érettség jeleit mutatja sorsának intézésében, örömmel konstatálhatom, hogy a kárpáíaljj nép ön- j rendelkezési joga a megvalósulás stádiuma j felé közeledik. — Fontosnak tartom est a ''konszolidáció érdekében úgy a respublika, mint Padkái'­• palská Rusra nézve. A respublikára nézve. .}. mert eleget tesz nemzetközi hivatásának. Podkarpatská Húsra nézve, meri megoldja a sok problémáig amelyeket csak demokratikus : alapon lehet megoldani. ? — Az önrendelkezési jog Podkarpatská Rusra nézve a teljes demokrácia győzelmét fogja jelenteni, ahol a nép szava megoldja azokat a nehézségeket, amelyek eddig hátrál­• látták a konszolidációt. Berlin, november. 13. A berlini egye­tem éjiül etében tegnap délelőtt súlyos antiszemita zavargásokra került a sor, melyeket a nemzeti szocialista diákok ren­deztek, A szocialista diákszövetség tagjait és a zsidó kinézésű diákokat a nemzeti szocialista diákok az épület helyiségeiben és kertjében megtámadták és elverték. Több teremben szabályos közelharcra ke­rült a sor. mely alkalommal ismeretlen tettesek két lövést adtak le, A rendőrség kénytelen volt beavatkozni és a verekedő­ket gumibotjaival szétkergetni. A szocialista diákszövetség az egyetemen röpiratokat osztogatott, amelyekben tiltako­zik a nemzeti szocialista vezetés alatt álló egyesületek tervezett táncmulatsága ellen.---^ R t (j ^ ]~ . jV Y IRTH: MARíH SÁNDOR Cop$rtgf2t fcy- Paniőeor, (öl) A tűzhelyen olaj rotyog a lábasban, s az ■'ásszony halakat pucol s ma rákkal dobálja be hz apró halakat a sistergő olajba. Állok az 'ajtó előtt, mely a szobába vezet, ahol most Jakom, tűnődni kezdek, hogy benyissak-e ko- jíogád nélkül, aztán mégis kopogok. S mikor nem hallom a választ, benyitok, a szoba ho­mályos. csak az örökmécses ég szemben a fa­lon, a két ablak között. Éva a sarokban ül, •halkan mozgolódik, gyufát kér, meggyujtjuk az asztalon a petróleumlámpát. A meleg fény végigcsorog a tárgyakon, a szél rázza az abla­kot, a szoba meleg, kissé dohos, de langyos -és biztos. — A berendezés kész --- mondja. A szoba közepén áll, s elégedetten néz kö­rül, s ön is forgatom a fejem, csakugyan, minden a helyén van, a fiókos szekrény te­tején befőttös üveg áll nagy csokor kakuk- lüivel. , —- Még bolhaporl veszünk — mondja. — Be kell hinteni a matracokat. Azt hiszem, más nem hiányzik. Én is azt hiszem, hogy más nem hiányzik. Kimegyünk az olajszagú konyhába, leülünk a fal mellé a padra, összefont karokkal ülünk a homályban s várjuk, hogy mit kapunk. Hosszú hónapok óta először érzem • gondta­lannak magam, az ótel itt készül szemünk előtt, s tudomásom szerint a tenger tele van ballal, rákokkal s másféle élőlényekkel, nem tudom elképzelni, miben szenvedhetnének itt szükséget. Bolhaport vásárlunk majd, s talán egy erősebb petróleumlámpa sem ártana, melynek fénye mellett olvasni lehet, esetleg levelet írni. Bár ugyan egyelőre nem igen tu- kinek Íratnék levelet A halász, Dieutegarde ur, belép, mázos kancsóban almabort hoz. Az almabort itt mindenki maga szüreteli, mondja Éva, de ha valaki ötven évig iszik almabort elvásik a foga. Ezen a vidéken rosszak az emberek fo­gai. A halász nevet, olajlámpát állít az asz­talra s megmutatja fogait. Harminckét foga I van, s mint egy medvének, oly sárgák és vas­tagok. A Vasárnap vau, s átvándoriuiik a dombokon, el az erdő mellett, mely a vidék büszkesége, s az egész parton nem találni párját. Hazai emlékeim élednek, s fitymálva vizsgálom a néhányh oldás, vézua fenyőerdőt, a Tátrára gondolok, s csak jóindulattal nevezhetem © néhány szál lucfenyőt erdőnek. Éva egészen vasárnapiasan öltözött fel, lakkcipőben ván­dorol a tarlón át, s kalapban és kesztyűdben, csak én maradtam vitorlavászon nadrágban és kék sweaterhei), s nem vagyok hajlandó ezt a viseletét másfélével felcserélni. St. Jean du Doigt-ba megyünk, a csodatevő Szt. János tem-ploináb a, m i sére. Nem tudom, Parisban járt-e rendszeresen misére, még nem beszéltünk erről. De előző este Madame Dieutegarde olyan természetes magátólértetődéssel kérdezte, hogy a félhetes vagy a féltizes misére megyünk-e át a faluba, s Éva oly termés-zetesen felelte, hogy a félti- zesre, mintha ezt már régen elintéztük volna egymás között. Madame és Monsieair Dieu­tegarde a félhetesre mentek, élénk sajnálko­zással, mert a féltizes énekes mise, s képzel­hetem, . hogy akkor micsoda pompát fejtenek ki a templom és a hívők. ■ Dieutegarde vasárnapi ruhában elkísér ne- gyedtízkor a domb végéig, s megmutatja az utat. Látjuk csodatevő Szt. János templo­mának tornyát, a híres templomét, ahol a szent hüvelykujját őrzik, nem lehet eltévesz­teni. Három kilométer az ut, mondja Dieute­garde, mindig csak a telegráfpóznák mellett. A domb tetejéről báróim telepet látunk, az öböl partján Tregastelt s a ha Jász lel epet, ahol . Dieutegarde háza is topp adó zik. Egy tucat ház a telep, mindéi) ház egyforma s a oüpjgedl, nádtetők kéményei füstölögnek. Sziklák áll­ják körül a telepet, mint kőből faragott patró- nusok. védetten és biztonságosan, s az egé­szet csak rokonszenwel lehet innen felülről szemlélni. A domb másik lejtőjén, a tenger pariján a csodatevő Szent János hüvelykujjá­ról elnevezett falut bámuljuk, gyümölcsös- kertjeivel, templomával és emeletes házak­kal kéri tett főterével, mindez városiasán hat, s szinte r.stelleni kezdem, hogy vitorlavászon nadrágban és kalap nélkül megyek a misére. A templomkert kapujában fehérfőkötős, fe- kelemantillos vénasszonyok ülnek, rózsafüzér­rel, imakönyvvel és keményített keszkenő­vel kezükben, s az emberek nagykarimáju kalapot viselnek s ezüst gombokat a kabáton, úgy, mint nálunk a módos gazdák vasárnap. De látni elegáns városi hölgyeket is, zöld hártyába burkolt teuniszütővel kezükben, vagy trikóval s színes fürdőkabáttal kar­jukon, ezek a fürdővendégek, kik mise után sietnek a tengerpartra. Angol beszédet is hal­lani, s a bennszülöttek tájszólása is inkább emlékeztet az angolra, mint a franciára. A templom udvar nagyon régi. Sírkövek he­vernek mindenfelé, itt lehetett a temető va­lamikor, s a köveken is asszonyok ülnek és sütkéreznek a napfényben, fehér főkötősen és fekete mantillosan, mint a pinguinek- A templomba csak nehezen jutunk be, az ajtó mellett állunk, a padok megett, az orgona szól már, két piroslebernyeges ministráns között a legalsó lépcsőn térdepel és énekel a pap, a színes ablakon át füstcsóvaszerüen szitál be a napfény s elkeveredik a gomolygó tömjénfüsttel. A szag ismerős és mégis ide­gen: a tömjénen, a templom hegyes,, dohos kő- és emberszagán átüt a tenger fanyar sza­ga, a halak szaga, a sós pára, az olajszag. Egy pillanatra lehunyom a szemein, s oly erősen szivoni be ezt a szagot, mintha egész életemre meg kellene jegyeznem. Csakugyan, nem emlékszem, hogy az első vasárnap Után valaha is templomba mentünk volna együtt. Az énekből, a napból, a tömjénből, a régi kövekből, az emberek szagából, a tenger pá­rájából, az ezüst csengő szavából, melyet a ministráns minden elképzelhető alkatommal-* 1930 november 14, péntek. meleg tejjel gégehurut és hronchitisz ellen Hivatkozik arra, hegy a birodalom rendkí­vül nehéz anyagi helyzetben van és a nem­zeti szocialisták mégis nyolcmárkás belépti- dij mellett bálokat rendeznek. A nemzeti .szocialisták megtámadták a röpiratokat ter­jesztő diákokat, kiragadták kezükből a nyomtatványokat és a kertbe szorították őket. Csakhamar Deissmann dr., az egye­tem rektora is megjelent a verekedés szín­helyén és csillapító beszédet mondott,' anél­kül, hogy szavait meghallgatták volna. Alig hogy a rektor eltávozott, a verekedés ki­újult. Amikor két lövés dördült el az egyik teremben, a rendőrök beavatkoztak és ki ürítették az egyetem épületét. A nemzeti szocialisták ma délelőtt foly­tatni akarták a zsidó vállású hallgatók iga­zoltatását, de az egyetem rektorának idő­közben megjelent fölhívása következtében nem valósították meg tervüket és ma dél­előtt az egyetem épületében minden csen­des maradt. Ennek ellenére mindenfelé nagy az izgalom. A folyosókon, az ©lőcsar nokban, az üres tantermekben a diákok ál­landóan csoportosulnak és hevesen vitatkoz­nak. A rektor nyilatkozatában 'kifejti, hogy személyesen garantálta a kormánynál az egyetem -nyugalmát. Méltatlan dolog volna- ha a rendőrségnek be kellene avatkoznia a diákok ügyes-bajos dolgaiba. Az egyes cso­portok vezetői megjelentek a rektornál és megígérték, hogy fenntartják a rendet. A rektor megígéri, hogy a közeljövőben gon­doskodni fog arról, liogv a baloldal és a jobboldal legkiválóbb fejei egy barátságos vitaestélyen kicseréljék gondolataikat, de a világnézeti ellentéteket bottal és gyalázkodó szavakkal elintézni nem lehet. Az akadé­miai barátság, a lovagiasság ezekemére én* a kollektív érzésre apellál, Á rektor felhívásán kivül a megnyugvást a rendőrségnek az a bejelentése is elősegí­tette, amely értesíti a hallgatókat, hogy ab­ban az esetiben, ha a közrend van veszede­lemben, a rendőrség nem veszi tekintetbe az egyetem különleges jogait és nyomban beavatkozik. Reggel óta rendőrőrjáratok cir­kálnak az egyetem környékén, bármely pil­lanatban készen arra, hogy a legkisebb jel­re 'bevonuljanak az épületbe. megszólaltat, az a különös áhitat szövődik össze, melyet csak nagyon egyszerű emberek ismernek, akik maradék nélkül át tudják adni magukat egy ünnepélyességnek. A pap énekel, az ezüst csengő közbeszól, letér­delünk, zavarosan gomolygó énekhanggal fe­lelünk, melyből kihallom Éva kissé rekedt, furcsa, nem kellemetlen hangját, ahogy szen­vedélyes meggyőződéssel feleli a papnak: —- Et cum spiritu tuo. Mikor a pap feltartja a kelyhet, megérintem a karját, s intek, hogy én most elmegyek in­nen. Vállat von s éDekel tovább, imakönyv­vel a kezében. A templomkerlbe megyek, le­ülök egy terméskőből faragott, kidőlt sirkőre, kibetüzöm a felírást és tudomásul veszem, hogy ez a kő valamikor Jeanue Herault em­lékét hirdette, aki 1883-ban halt meg és hu­szonkét évet élt. A templomkert tele van üde gazzal, szagos és névtelen elfajzott virágfaj­tákkal, de találok köztük bazsalikomot is. Egyet letépek s húsos szárat lassan morzso­lom ujjaim között; Nincs felhő az égen, s a világoskék levegő­ben élesen kirajzolt figurák járnak át a tem­plomként kapuján, fekete-fehér vonalak, las­san mozognak a templom s a falu között. Po­ros sétányt látok, alacsony, régi házakat, az egyik cégtáblán kopott aranybetükkel a. „Pharmacie I-re Classe“-t és az Aesculap- fejet veszem észre,. A harang is szól, a levegő oly tiszta, minden hangot erősítve hord szét, a bogarak zúgását hallani a sírok között, s a templomból az énekek 9 A mise sokáig tart. öreg papot látok a templom felé totyogni, lerepülnek előtte a kalapok s az öreg, főkölös asszony pinguinek kézcsókra sietnek hozzá. Különös, lapos, ké­nyelmetlen abbé-kalapot visel, arca olyan, mint egy vénasázonyé, sárga, ráncos és kövér. Apró lépésekkel megy át a templomkerten, s- szűrős, rövidlátó pillantásra méltat engem is, aki égy sirkövön ülök s nem mozdulok, mikor elmegy előttem. A sekrestye felé fart s az ajtóból még visszanéz. <• (Folytatjuk.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents